Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-30 / 305. szám

1985. december 30. Kelet-Magyarország 7 A magyar oktatásügy követeként Tanulmányút a tengerentúlon Beszélgetés dr. Göőz Lafos fiiskolai tanszékvezetőval Az Amerikai Egyesült Ál­lamokban (New Yorkban az önálló városrészt alkotó Co­lumbia és a Vermont állam­beli) és több más kanadai egyetemen tett- háromhetes tanulmányutat dr. Göőz La­jos, a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola földrajz tanszékének tanára. Több éves tudományos ku­tatómunkájának elismerését is jelezte az utóbbi megbí­zás. Hazaérkezése után néhány nappal az utazás céljáról kér­deztem. AJÁNLATOK MONTREALBÖL — A tanulmányút nyomán, a jövő nyáron az University of Waterloo — dél-kanadai — egyetemről hallgatók ér­keznek Magyarországra, és többek között a nyíregyházi főiskolára is ellátogatnak. Ezt megelőzően számos egyetem­ről, mint például a híres montreali McGill Univer- sityről olyan ajánlatokkal keresték meg a Művelődés- ügyi Minisztériumot, ame­lyek közös kutatásokat, ta­pasztalatcseréket, tanár- és hallgatócsere-lehetőségeket biztosítanak a magyar felső- oktatási intézményeknek. Ezeknek a tanulmányozását a helyszínen kellett elvé­gezni, és megkeresni az együttműködés számunkra legkedvezőbb formáit. Ezen­kívül magyar részről részt vettem egy Ottawában meg­rendezendő földtani kong­resszusnak az előkészítésé­ben. ITAL ÉS FÜST NÉLKÜL Kinttartózkodása alatt bepillantást nyert az egyete­misták életébe is. — Kanadában az utóbbi néhány évben 30—40 száza­lékkal csökkent a dohány­zás és a szeszes ital fogyasz­tása. Ezenkívül rendkívül erős a munkafegyelem. Aki­nek van munkája, az a fize­téséből jó körülmények kö­zött tud élni, de könnyen el is veszítheti állását. Főleg fiatal tanárok vannak most ilyen veszélynek kitéve. Ez a szemlélet érezhető az egyetemistákon is. Elérhető célokat tűznek maguk elé, ami később anyagi jólétüket is megalapozza. Ebbe pedig nem fér bele az italozás és a dohányzás. Belefér viszont a sport, és a kulturált szó­rakozás. A mieinkhez hason­ló klubhálózatuk van Rend­kívül sokat sportolnak, és szinte valamennyi sportág népszerű. Persze, ehhez a feltételek is adottak. EGY KIS ÖSSZEHASONLÍTÁS Érezhető-e színvonalbeli különbség a kanadai és a magyar oktatási rendszer kö­zött? — Az általános iskolai ok­tatás terén semmiképp nem vagyunk lemaradva. Jóllehet vannak magas szintű iskolá­ik, Figyelemre méltó, hogy a kanadai kormány például nem engedélyezd a magán általános iskolák működését. A közép- és felsőfokú in­tézményekben a jobb techni­kai felszereltségen kívül, jel­lemző a különböző tudo­mányágak együttes vizsgála­ta. A magas követelmények ellenére például a műszaki oktatásban nem érik el min­den téren az európai színvo­nalat. Rendkívül elterjedtek a számítógépek az élet min­den területén. Jobb az egy főre jutó tanárok számának aránya is. Sokkal több okta­tó tud foglalkozni a hallga­tókkal, mint nálunk. Így na­gyobb lehetőségek vannak az egyéni ambíciók kibontakoz­tatására. De ezért magas — 1500 dollár vagy ennél na­gyobb összegű — tandíjat kell fizetni. Mindezek elle­nére én úgy érzem, hogy ne­künk, magyaroknak nagyob­bak a szellemi kapacitása­ink, ám sajnos, ezeket nem használjuk ki eléggé. KÍSÉRLET . ISKOLAÉRÉS ELŐTT — Milyen együttműködési lehetőségeket lát a két or­szág között? — Az eltérő gazdasági és társadalmi viszonyok ellené­re is gyümölcsözőek lehet­nek kapcsolataink. Egyrészt az egyes tudományterületek legmodernebb eljárásaival közvetlenül ismerkedhetünk meg. Másrészt az ő tapaszta­lataikból okulhatunk. A ter­mészettudományok területén ez az együttműködés pénz­ügyi megtakarításokat is je­lenthet, mert a kutatási te­rületek felosztásával a pár­huzamos kiadásokat elkerül­hetjük. — Ha a felettes szervek támogatják, akkor a jövő év elejétől kanadai kutatók közreműködésével * egy érde­kes pszichológiai kísérletet kezdhetünk az iskolaérés előtti korú gyerekek köré­ben. Ez egy nemzetközi kí­sérlet része. — Ezenkívül szó van a pedagógiai, és pszichológiai együttműködésről, és a sport­kapcsolatok rendszeressé té­teléről. A két állam kulturá­lis együttműködése alapján érdeklődés mutatkozik tan­könyvek egyeztetésére. Itt az egyes országokról tanított történelmi és földrajzi isme­retek reális mederbe terelé­sére gondolunk, és számos együttműködési lehetőség van még, amelynek a kidol­gozására ezután kerül sor — mondta végezetül Göőz La­jos. Kertész Sándor : \ Képzeletbeli riport egy Treff Kilencesről, aki Joker akart lenni A történetben szerep­lő kapualj, személy a képzelet szülötte. Ha va­laki mégis magára is­merne, az csak a vélet­len és a gyenge ellenőr­zés műve. A Treff Kilences elneve­zésű butik tulajdonosa megvette harmadik gará­zsát. Kocsijai különböző néven szerepeltek. Az egyik a sajátjáéi, a másik a fele- ségéén, a harmadik a het­venkilenc esztendős anyó­sáén. A garázsokat lambé- riáztatta, kicsempéztette, bevezette a folyóvizet és a távfűtést. Elégedetten szemlélte a művet. A kocsi mellett bőven maradt hely a rongyoknak is. Mert ron­gyokat vett kilóra, s a ga­rázs így egyben a tárolás színhelyévé is vált. Ottho­nos, puha fészekké, melyben előkeltették az aranytojást. ★ Az áruházi eladó mért és számlázott. Tizenötöt szám­lázott, húszat mért. A Treff Kilences tulajdonosa elége­detten bólintott. — A kapu­aljban — suttogta, amiből az eladó tudta: ott kapja a zsozsót. Az üzlet rendsze­res volt. Hol öt, hol három méter anyaggal mért töb­bet, ami kiváló jövedelem- forrásnak bizonyult. Persze nem az áruház részére. Treff Kilences különben nem volt kisstílű. Könnyedén dugta borítékba a kenőpénzt, az igénytelenebbeknek egy­szerűen csak úgy, pucéron adta át. A rongy — nem az ezres —, a kilós mellett így sorakozott a kurrens bolti portéka, a nagykeres áru. Már semmi nem kellett, csak a háttéripar. ★ Treff Kilences pontosan tudta, mi a teendő. Felku­tatta azt a harminc embert, illetve asszonyt, aki haj­landó volt. Nem pajzánság- ra, hanem varrásra. Be­dolgozásra Miután a nők nem tanultak politikai gazdaságtant, nem tudták, hogy ami velük történik, az kizsákmányolás. Kis sallá- riumért varrták a ruhákat szoknyákat, blúzokat. A rongy metamorfózisa volt ez! A három autó fuvaroz­ta az alapa/nyagoi, másik tíz autó a kész árut. Olyan volt a forgalom a háza és a V­kapualji boltja előtt, mint egy üzem környékén. ★ Treff Kilences semmit sem bízott a . véletlenre. Estélyeket adott, melyeken prominens vendégei voltak. Olyanok, akik szemét bekö­tötte. Ronggyal. Ez esetben ezres ronggyal. így a ven­dég se látott, se hallott. Csak evett, ivott, s élvezte az ajándékrongyot Ezúttal a nem ezrest. A bolti árut, a prototípust, a mintadara- ' bot. A Treff Kilences olyan volt, mint egy The Jolly Joker, aki mindenütt felta­lálja magát, minden osztás­ban helye van. ★ Este anyukával, aki Treff Nyolcas volt, számolgattak. Kiszámolták, hogy átlagos hasznuk csak 450 százalé­kos. Csóválgatták is a fejü­ket, hiszen az új Volvo már kilátásban volt, s anyuka barna bundájához sem il­lett a bádogkék Toyota. A legnagyobb gondjuk mégis az volt, hogyan lehetne földszintes nyaralójukba liftet szereltetni mert az még nekik nem volt. Pedig a motort és fülkét már megvették (Schindler-li- cenc), és szerelő is jelent­kezett. — Sebaj — így Treff Kilences — leásunk a földbe, s legfeljebb a pin­cébe járunk azzal. Ilyen úgysincs senkineki ★ A Treff Kilencesnek csak egy hibája volt. Nem tu­dott kártyázni. Ami igen nagy baj. Mert ez azt is je­lenti, hogy nem ismeri a lapok értékét. Például azt, hogy a tizes erősebb a ki­lencesnél. Az ász mégin- kább. Azt sem sejtette, hogy a kör jobb, mint a treff. Arról pedig fogalma sem volt. hogy a bridzsben nincsen Joker. így sompoly- gott rá a partira. A rosszul bedobott lapra felhördül­tek: rönonsz. Ilyenért pedig még az úri kaszinóból is kígolyózták egykor a játér- kost. Űj játék, új pakli. ★ Erkölcsi tanulság: Treff kilences ne akarjon Joker lenni. A partit ugyanis nemcsak kibicek figyelik. (bürget) _________________________________/ A képmagnó karrierje A székesfehérvári Videoton Elektronikai Vállalat a japán Akai- céggel kooperálva állítja elő a képen látható készüléket. (KS) A mágnesszalagon való kép­rögzítés gondolata .már a tévé megszületése óta foglalkoztatta a szakembereket. Abból indul­tak ki, hogy a kép is átalakít­ható villamos jelekké, elektro­mágneses rezgésekké, hogy az­után azokat mágnesezhető sza­lagra vigyék fel. Ám mindjárt kezdetben adódott egy szinte megoldhatatlannak látszó prob­léma. Ugyanis a hallható hang birodalma, vagyis a hangmag­nón rögzítendő jelek másodper­cenkénti rezgésszáma kb. 30—20 ezer (30 kHz—20 kHz) között mozog. S kiderült, ahhoz, hogy ezt a sávot a hangmagnónál al­kalmazott módszerrel rögzíthes­sék, a mágnesszalagot másod­percenként 6—8 méteres sebes­séggel kellene mozgatni, (össze­hasonlításul: a mai kazettás magnók szabványos szalagsebes­sége másodpercenkénti 4,76 cen­timéter.) Az ismert elektronikai világ­cégek — Philips, Grundig, Sie­mens, Telefunken, Akai, Sony stb. — meglátták a fantáziát a képmagnóban (videorekorderben) s szédületes iramban kezdték el fejleszteni saját készüléktípusai­kat. Ennek köszönhetően nap- jainkbáh három rendszer áll harcban egymással: a VHS (Vi­deo Home System), a Betamax és a Video—2000 nevű. Ezek­nek más a szalagsebességük, a jeleik rögzítésének a módja, s a hozzájuk tartozó kazetták mé­retei is. Ezért azután az egyik rendszerű berendezésen nem le­het lejátszani a másikon felvett műsort. Tovább bonyolítja a helyze­tet, hogy világszerte háromféle módszer van használatban a színek átvitelére: a nyugati or­szágokban a PAL, a szocialista országokban és Franciaország­ban a Secam, valamint az USA- ban és Japánban alkalmazott NTSC. Az első privát használatra ké­szült képmagnók csupán a tévé­műsorok rögzítésére voltak al­kalmasak, akár a tulajdonos tá­vollétében is kazettára vettek bizonyos műsorokat, megteremt­vén a bármikori visszajátszás le­hetőségét. A kezdeti készülékek­kel csak akkor lehetett felvé­telt készíteni, ha közben a té­vékészülék is működött. Ma már erre nincs szükség. A kor­szerű képmagnókba beépítették mindazokat a részeket, amelyek a rögzítéshez szükséges mérté­kig átalakítják az antennáról ér­kező jeleket. A világ számos országá­ban rendeznek nemzetközi grafikai kiállításokat Japán­tól Amerikáig, Brazíliától Dél-Koreáig. Közép-Kelet- Európában a két legnagyobb múltú grafikai bemutató a krakkói és ljubljanai. Ezeken kívül Magyarországon Buda­pesten és Pécsett is szervez­nek nemzetközi grafikai ki­állításokat, igaz szerényebb keretek között, de korántsem elhanyagolható színvonalon. 1980 óta évenként megrende­zésre kerülő tematikus, meg­hívásos — az ideinek pél­dául a természet volt a témá­ja — a pécsi. Budapesten a Fiatal Művészek Klubjában az 1984-es sikeres mail-art bemutató után az idén, most már tematikától függetlenül, került meghirdetésre a nem­zetközi Experimental Art című kiállítás — mely egy műfajon belül a művészet legfrissebb eredményeiről igyekszik majd számot adni. E tárlatot, mint ahogy a ne­ve is elárulja, egy, a fiatal művészeket tömörítő klub rendezi, mely a hatvanas évek óta mindig is otthont adott a hazai és a külföldi progresszív törekvéseknek. A bemutatásra kerülő nagy mennyiségű anyagnak elsősorban általános jellem­zőire érdemes figyelni. Az adatokat sorolva: a rendez­vényre 42 országból 540 al­kotás érkezett. Tovább foly­tatva a statisztikát a legtöbb munkát — leszámítva a ha­zaiakat — Olaszországból küldték, de több mint har­minc mű képviseli Japánt, és jelentős kollekció érkezett az USA-ból, az NSZK-ból, Franciaországból, Belgiumból, Hollandiából, Ausztriából, Spanyolországból és termé­szetesen a környező orszá­gokból, Lengyelországból, Ju­goszláviából, Csehszlovákiá­Az egymás mellett létező több videorendszer keltette piaci zűr­zavar megszüntetésére 1983-ban világszerte elfogadták azt az el­képzelést, mely szerint a jövő­ben — a magnetofonkazettákhoz hasonlóan — szabványosítani kell a videokazettákat, és vi­lágszabványnak a nyolc millimé­teres szalagot minősítették. Úgy tűnik, hogy ez az elképzelés már közeledik a megvalósítás­hoz. Ám aki most akar képmagnót venni, annak mindenekelőtt el keli döntenie, hogy a három rendszer — VHS, Betamax, Vi­deo—2000 — közül melyik mel­lett teszi le a voksot. A jelek szerint hazánkban a VHS rend­szerrel működő készülékek tér­ból és a Szovjetunióból. Da­rabszámra kevesebb, de szín­vonalas műveket küldtek a skandináv országokból, a már említett Japán mellett néhány grafika érkezett Ázsia egy-egy országából, Latin- Amerikát pedig jelentős anyaggal Brazília képviseli. Minden képzőművészeti be­mutató igyekszik sajátos ka­raktert kialakítani. Arra ter­mészetesen nehéz vállalkoz­ni, hogy a tárlat az egyes országok művészetét mara­déktalanul reprezentálja, de ez nem is cél, hiszen az anyagnak elsősorban önma­gán belül kell egységesnek lennie. De ínint ahogy már leszögeztük, a bevallott szán­dék az, hogy a világban ki­alakuló új tendenciákról ad­jon számot á kiállítás, és a szervezők nem is elsősorban a beérkezett, hanem, inkább az ígéretes pályát sejtető fia­talokra kívánnak elsősorban odafigyelni. Érdemes lesz talán pár szót arról is szólni, hogy milyen művészeti közegbe került megrendezésre ez a tárlat. Ha visszatekintünk az elmúlt évek művészettörténetére, egyfajta váltásnak lehetünk tanúi. A hetvenes évek vé­gére lecsökkent a különböző analizáló avantgárd irányza­tok — például a koncept art, a minimál art stb. — szerepe, és megnőtt a színességgel, a nagy méretekkel, az expresz- szív formavilággal jellemez­hető transzavantgard művé­szeté. E kifejezésmód elsősor ban festészeti, de formavilá­ga természetesen hatott a grafikára is, hangsúlyozot­tabbá vált továbbá az egye­di rajz szerepe és természe­tesen tovább élnek a hetve­nes években igen népszerű fotógrafikai eljárások, a kü­lönböző kifejezésmódok kö­zül tovább tartja magát a jednek el, már csak azért is, mivel a nálunk forgalomban lé­vő műsoros kazetták zöme is ezzel a módszerrel készült. A képmagnót az emberek ma még nem elsősorban a videofil- mezés céljából vásárolják, ha­nem azért, hogy rögzíthessék a televízió nekik tetsző műsorait, valamint a kikölcsönzött vagy megvásárolt műsoros kazetták­kal bővítsék szórakozási, tanu­lási lehetőségeiket. A felhaszná­lási terület szinte felmérhetet­len; készülnek kazetták a szó­noki képesség otthoni fejleszté­sére, főzési tanácsadás végett. B. I. hatvanas évek óta a sík­konstruktivizmus. De nézzük most már meg, hogyan je­lentkeznek a fenn vázolt ten­denciák a kiállított anyag­ban. A már említett, a művé­szetben lezajló váltás követ­keztében az intellektuális, analizáló, tárgyszerű alko­tásmódok után az érzékle- tesség, az emocionalitás, a szubjektivitás és az expresz- szivitás vált meghatározóvá. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy nincsenek jelen a hetvenes évek művé­szeti áramlatai, hanem sok él demokratikusan versengve együtt. Ha viszont Közép- Kelet-Európát egy szűkebb művészetföldrajzi szemszög­ből nézzük, megállapíthatjuk, hogy ugyan az európai művé­szet részét képezi, de van­nak sepeciális sajátosságai. Csak egy példával élve: az elmúlt évtized lengyel, ma­gyar, jugoszláv koncept artja sokkal radikálisabban és köz­vetlenebbül reagált társadal­mi problémákra, mint a nyu­gat-európai, vagy kevésbé etoterikus mint az egyesült államokbeli. Mint médium­ra, külön ki kell térni a fo­tóra is, hiszen önálló művé­szeti alkotásként és doku­mentumként — akár egy ak­ció, perfomance vagy instal­láció dokumentuma — egy­aránt szerepel. Ugyancsak a fotólátásból következik egyfajta tárgyias szemlélet, a szegmentek, a részletek pontos visszaadása, mely annyira jellemző pé dául a japán grafikára. Végezetül ki kell emelnünk azt a korántsem elhanyagol­ható tényt, hogy a rendez­vény segíti a művészet több- gócúságának a kialakulását, továbbá szükséges a figyel­met felhívnunk az anyag sti- láris sokféleségére, hiszen csak a különböző szemléletű és műfajú munkák együttese dokumentálhatja hűen a XX. század utolsó harmadának a művészetét Ennek az anyagnak mutat­ja be a Vay Ádám Múzeum a legjavát, mely január 15-ig tekinthető meg. léska Lajos Kísérleti művészet Nemzetközi kiállítás a Vay Ádám Múzeumban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom