Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-29 / 304. szám
1985. december 29. Kelet-Magyarorsxág 7 Gyermekfalu — átadás előtt Az idén tavasszal ismerkedtünk meg az épülő bat- tonyai gyermekfalu-otthonok, az éppen virágba borult öreg almafák között. Amikor először jártak a legtöbbjük számára ismeretlen délkeleti határszélen, abban a nagyközségben, amely — ha választásuk helyesnek bizonyul — életreszólóan otthonuk lesz. Ök — akkor még tizenöten, ma a tanfolyam és a végső döntés után tizenket- ten — a leendő első gyermekfaluanyák. Akkor még szinte csak körvonalaikban látszottak a házak, rendezetlen volt a porta, nem ért el az egykori öreg almáskertig a gázvezeték. Akkor még sok volt a kérdés, nem tisztázódott önmagukban sem pontosan: mit jelent számukra ez az élethivatás. Édesanyák lesznek Egy jó fél: esztendő után az most már bizonyos, hogy ők, tizenketten alkalmasnak találtattak erre a nehéz és szép hivatásra. És döntöttek ők is, valameny- nyien: élethivatásul választják, hogy édesanyákként nevelik fel a mások elárvult vagy elhagyott gyerekeit. Battonyán arra kértek: ne jegyezzem le a nevüket. Joggal sérelmeznék, hogy egyszerre mindenki személyükre, személyes életrajzukra kíváncsi és kevesen kérdezősködnek afelől: miért választották a nevelőszülői hivatást. Arról beszéltek legszívesebben, ami mélyebben jellemző valamennyiükre, mint a korábbi pedagógusi, nevelői, hivatali vagy üzemben vállalt foglalkozás: hogy ők azok, akik cselekvőn akarnak segíteni azokon a kisgyermekeken, akik elvesztették vérszerinti hozzátartozóikat, vagy akiket nem képesek, vagy nem akarnak vállalni „édesszüleik”. Szerették volna tudni: valójában milyen is a még alig ismert, mert Magyar- országon először épülő gyermekfalvak élete? Milyen távolságra lesz az iskola, van-e üzlet a közelben, kerékpárral vagy autóbusszal közelíthető meg a körülöttük élő községben mindaz, ami a mindennapi élethez tartozik? Jó lenne tudni azt is, milyen összegből gazdálkodhatnak majd, és igen vágynak már arra is, hogy megismerjék fogadott gyermekeiket. Szegeden éltek, hónapokig. Ismerkedvén egymással is, hiszen egy közösségben élő, jó szomszédasz- szonyokként fognak élni ezután, hosszú évekig. Ismerkedvén mindazokkal a lényeges alapismeretekkel, amelyek a háztartásvezetéshez, a gyerekellátáshoz és -neveléshez szükségesek és nélkülözhetetlenek. Közös karácsonyfa alatt November első napjaiban Ausztriában jártak. Gyakorlatban ismerhették meg az ottani gyermekfalvak életét. Hiszen ők, az eddigi gyermeknevelési tapasztalataikat állami nevelőotthonokban szerezték — amennyire megszerezhetők voltak ezek a tapasztalatok röpke hónapok alatt. De I nekik majd, hivatásuk szerint, önálló családanyák- j ként kell helytállniuk. S november utolsó napjaiban már bizonyos, hogy együtt maradnak, s az is, hogy tavaszra benépesülnek a sorra elkészülő bat- tonyai házak is. — Már a karácsonyt is együtt töltjük — persze, még sajnos, gyerekek nélkül — mondja Margit, aki a legelső elkészült házak lakója lesz. — Ügy tervezzük, hogy közös karácsonyfát állítunk. Talán az egyik házban, ha lehet már, talán a kertben, de szeretnénk érezni már, hogy ott az otthonunk. Időzzünk még az utóbbi hónapoknál, heteknél. Mi- - lyen hasznos tapasztalatokkal szolgált az ausztriai út? — Ó, nagyon sokkal — mondják egyszerre többen is. — Egészen más hallani, és más a valóságban látnunk a megvalósult elveket, amelyek szerint felépült egy-egy 15—20 családi otthonból álló, mesterségesen [ létrehozott, de igazi családok közösségévé vált falucska, amely hivatott és alkalmas is arra, hogy kiegyensúlyozott, a társadalomba könnyebben beilleszkedni képes emberekké formálja az elhagyott, családjukból kipottyant gyerekeket. — Láttunk olyan családot is — mondja Vera —, amelyiknek már több nemzedéke nőtt fel ebben a védettségben és szeretetben, ahol már unokák is vannak. Hiszen a gyermekfaluban épp az a nagyszerű, hogy a * családi kapcsolat nem a nagykorúságig, hanem az egész életre szól. — Az is tanulságos — jegyzi meg Andrea —, hogy kicsit későn döbbentünk rá néhány dologra. Az egyik, hogy a tanulásra fordított időnkből telt volna például arra is, hogy jogosítványt szerezzünk. Ez meglehetősen fontos a távolság miatt, amely elég nagy, nemcsak a városoktól, de a faluközponttól is ... és persze legalább alapfokon meg kellett volna tanulnunk németül, így még jobban hasznosíthattuk volna ezt a tanulmányutat. Főhivatásban Mostani beszélgetésünkkor is azt kérték, ne írjam le a riportban a teljes nevüket, noha már kinek-ki- nek a családja is elfogadta, tudomásul vette, hogy hozzátartozójuk döntése az új hivatást illetően végleges. De nem szeretik, ha „csodabogarakként” kezeli őket a közvélemény. — Sajnos — mondja Margit mindannyiuk nevében — ez volt számunkra a legnagyobb és a legkellemetlenebb meglepetés, hogy túl sokakat érdekelt az a magánéletünkből: házasság, saját gyerek helyett miért választottuk a sokgyerekes, nevelőanyai hivatást. Arról sincs kedvünk beszélni, hány elromlott házasság, hány magányos ember, hány gyerekre vágyó gyerektelen nő és férfi él Magyarországon is, mennyi az elrontott emberi kapcsolat, mennyi a rosszul vagy éppen sehogy nem nevelt gyerek. Mi úgy gondoltuk — hiszen azért vagyunk ott —, hogy gyerekszerető emberek lévén, a legtöbbet azzal tehetünk, ha vállaljuk, főhivatásban, egész életünkkel a gyereknevelést. — És pontosan körvonalazódott már a közelebbi jövő? — Azt tudjuk, mert eldöntöttük, méghozzá sorsolással, hogy igazságos legyen, ki az első öt közülünk, aki a már elkészült házakba költözik. Rab Nóra Testy érországok életéből A Szovjetunióban országos vitára bocsátották gazdasági és társadalmi fejlesztés fő irányainak tervezetét az 1986 —1990. évekre és a 2000-ig terjedő időszakra. A következő, sorrendben 12. ötéves A SZOVJET CSALÁDOK JÓLÉTE Fő forrás: a munkabér terv megvalósításának fő feladata változatlan: a szovjet emberek jólétének további növelése. A munkások és alkalmazottak jövedelmében a legnagyobb hányaddal — körülbelül 70 százalékkal — a munkabér szerepel. A családi összjövedelemben ez a hányad gyakorlatilag nem fog módosulni. A munkabér átlagos havi abszolút összege az 1965. évi 96,5 rubelről 1985-ben 190 rubelre emelkedett. Emellett a szociológiai kutatások adatai szerint anyagi helyzetük javulásában a legjelentősebb változásokat a viszonylag szerény jövedelmű családok, továbbá a kolhozparasztok érezték, akiknek keresete a legutóbbi húsz esztendőben 2,6-szeresére nőtt (jelenleg havi átlagban 150 rubel). Ugyanakkor a falusi családok költségvetésében nem kis hányaddal — körülbelül 25 százalékkal — szerepelnek az egyéni kisegítő gazdaságból származó jövedelmek. Az állam támogatja azokat, akiknek ilyen gazdaságuk van, különféle kedvezményekkel segíti őket a termelésben és az értékesítésben. MIBE KERÜL A LAKÄS? Először is nem akarom azt állítani, hogy a lakáskérdés teljesen megoldódott. Főbérleti lakással a városiaknak egyelőre még csak mintegy 80 százaléka rendelkezik. A lakásproblémák megoldása azonban gyors ütemben halad. A Szovjetunió központi statisztikai hivatalának adatai szerint például 1984-beh 2 millió lakás épült, 10 millió ember került jobb lakáskörülmények közé. Ezenkívül az állami költségvetésből évente csaknem 9 milliárd rubel megy a lakásállomány fenntartására és üzemeltetésére, ami a tényleges kiadásoknak több mint kétharmada. Emellett megjegyzem, hogy a Szovjetunióban a mellékhelyiségek nem számítanak bele a lakás alapterületébe. Egy átlagos munkáscsalád kiadásaiban a lakbér (a kommunális szolgáltatásokkal együtt) mindössze körülbelül 3 százalékkal szerepel. A CSALÁDI KÖLTSÉGVETÉS KERETEIN TÜL A Szovjetunióban nemcsak az orvosi ellátás ingyenes, hanem a gyógyszerek ára is alacsonyabb az előállítási költségeknél. Sőt, a lakosság egyes kategóriái — például a háborús rokkantak — teljesen ingyen kapják a gyógyszereket. Megemlítem a következő példát. A Szovjetunióban 16 millió gyermek jár bölcsődébe, óvodába. Egy-egy gyermek ellátására évente átlagban körülbelül 600 rubelt költenek. E kiadások 80 százalékát az állam fedezi. Más szóval: az a család, ahol két gyermek jár óvodába és bölcsődébe, mintegy jövedelmének kiegészítéseként évi 800—900 rubelt kap az államtól. A Szovjetunióban évente körülbelül 15 milliárd rubelt fordítanak közvetlen anyagi családtámogatásra. A segélyezési rendszer olyan esetekben is biztosít állami támogatást, amikor a család nehéz anyagi körülmények közé került, vagy kerülhet. Egyebek közt jelentős ösz- szegeket folyósítanak táppénzre. A táppénz mértéke általában azonos a munkabér nagyságával. Külön segélyeket kapnak a három- és többgyermekes családok, a gyermeküket férj nélkül nevelő anyák stb. Az említett és a számos más juttatást és kedvezményt az úgynevezett társadalmi fogyasztási alapokból finanszírozzák. Ezeket az állami költségvetésből és a vállalatok eszközeiből alakítják ki anélkül, hogy maguk az állampolgárok akár csak egy kopejkával is hozzájárulnának. Az egész Szovjetunióra vonatkoztatva például 1984-ben a lakosság 139,5 milliárd rubelt kapott kifizetések és kedvezmények formájában a társadalmi fogyasztási alapokból. Ez 4,7 milliárd rubellel haladja meg az 1983. évi összeget. Bolgár emberek kedvtelései Kinek mi a hobbija? „Mindenki másképp csinálja” — hirdeti a népszerű táncdal. Ez különösen áll az emberek kedvteléseire. így van ez Bulgáriában is. Közülük néhányat a Szófiapressz munkatársa felkeresett, hogy megtudja, mi a szenvedélyük tárgya és hogy miért éppen ezt vagy azt választották hobbiként. Járt olyanoknál, akik horgásznak, akik érmeket, régiségeket, régi kéziratokat, jelvényeket gyűjtenek, felkereste ia természeti ritkaságokat, egzotikus növényeket, állatokat, madarakat gyűjtők klubját. Azt mondják, hogy inkább a férfiak élnek ezekkel a lehetőségekkel. Nos, a példák cáfolják ezt az állítást. Nelli Kovácsévá jogásznő a gob el Inmu n,ka szerelmese. „Kilenc éve egy barátom ezlráinyú szenvedélye annyira megragadott, hogy azóta nem tudóik szabadulni tőle. Nem olvasok, nem tévézek, háztartási munkáimat igyekszem a lehető leggyorsabban elvégezni, hogy aztán hímezhessek. Nincs csodálatosabb, ahogy kezem nyomán alakulnak a színek, a formák. Egy-egy gobelinen mintegy két évig dolgozom”. NeQili nem rá- mlztatja be, nem rakja ki gobelinjeit, és nem gondol azok értékesítésére: a hobbi célja sohasem a haszonszerzés. Értékes kézimunkáit barátainak, rokonainak ajándékozza, hogy örömet szerezzen velük. Férje, Péter a A Santa Maria modellje zenében találja legnagyobb gyönyörűségét : hangszalagok ezer métered, több mint 500 hanglemez szerepei gyűjteményében. S mig Nelli hímez, együtt hallgatják a gondosain megválasztott, szebbnél szebb zeneszámokat.-Az egykori tengerész. Angel Zsetev több mint 30 éve foglalkozik hajómodetlezé'ssol. Figyelmesen tanulmányozza a régi ha- jóséletet, hogy hajói mindenben megfelelj,enek az adott kor szokásainak. Büszkesége Kolumbus Kristóf 1492-es Santa Mariájának 1:85 mértékarányú hajómodellje, amellyel már sok világversenyen szerzett kitüntetést. Legutóbb az NSZK-beii Rasttadtban rendezett III. világbajnokságon ezüstérmet nyert. Hatalmas összegeket ígértek a mahagóni tömbből készült kis remekműért, de Zselev semmi pénzért nem hajlandó modelljétői megválni. Most az 1670-ből származó „Princ” nevű hadihajó modelljén dolgozik, fedélzetén száz ágyúval. A XVII. században gazdagon díszítették a hajókat. Már készülnek a körte-, a jávor- és diófa ágyúk, csónakok, és csodálatos faragások díszítik a hajó orrát. A Princ körülbelül két év múlva készül el, és alkotója már keresi a megfelelő fatönköt kővetkező műviéhez. G. I. Falusi óvoda éttermében. CSEHSZLOVÁKIA Látogatás az ívodában Csehszlovákiában a gyermekek (egy-egy osztály 30 gyermeket 91 százaléka jár óvodába. A leg- számlál) saját napirendje van. népesebb prágai kerületek egyi- — Természetesen lehetőségünk kében Zsitkovban két éve nyi- van a nevelési terv módosításá- tották meg a 120 férőhelyes mö- ra is — folytatja Popelková igaz-" dem óvodát, a Nad Vrcholem gatónő. — így például legidő- utcában. sebb gyermekeink hetente egyAz óvoda területén tágas kert szer úsztóanfolyamon vesznek köszönt bennünket egy kalózha- részt, bejárnak a kerületi könyvjó fából készült makettjével, tárba, együttműködünk a kerü- mászókákkal és homokozókkal, leti pionírházzal, ahol a zenei- játékokkal, mesékkel teli mo- mozgási és a képzőművészeti kö- solygós gyermekvilág. A mesel röket látogatják gyermekeink, motívumok az óvoda öltözőit, Évente többször mozi- és színpici mosdócskákkal felszerelt házi előadásokra visszük őket. mosdóit, a négy osztályt járva — Évente általában négyszer is állandó kísérőink maradnak. 30—40 gyermek kéthetes időtar- Ebben a környezetben töltik a tómra a hegyekbe utazik, ahol gyermekek a nap nagy részét, szánkóznak, sítanfolyamokon hétfőtől péntekig. vesznek részt, a nap nagy réAz óvoda negyed hétkor nyitja szét szabad levegőn töltik. Autókapuit és esrte fél hatkor csen- busz-kirándulásokat szervezünk, desedlk el. — Már az építkezés évente egyszer megtekintjük a és a berendezkedés folyamán arra prágai csillagvizsgálót és elláto- törekedtünk, hogy a lehető leg- gátunk az állatkertbe, jobb körülményeket teremtsük — S mivel a gyermekeket nem meg a gyermekek számára — csak játékkal, de munkával is mondotta az óvoda igazgatónője, nevelni akarjuk — jegyzi meg Éva Popelková. — Tágas játszó- az igazgatónő —, az idősebbeket termek, tornafelszerelés, játék- bevonjuk a kert gondozásába, sarkok, a képzőművészeti neve- Segítenek' virágot öntözni, falelésre kényelmes munkaasztalok, velet gereblyézni. Egyébként az, étterem és tágas hálószobák áll- hogy óvodánk még mindig olyan nak a gyermekek rendelkezésé- mint újkorában volt, nemcsak a re. A berendezés megválasztásá- gyermekek érdeme, akik igye- nál nemcsak a célszerűséget, de keznek a játékokat és a játszó- az ötletességet is figyelembe termeket rendben tartani, de a vettük. szülőké is, akik évente többször A három- és hatéves gyerme- is segítenek a kerti munkák el- keket kor szerint négy osztály- végzésénél és a játékok javítá- ba osztották. Minden osztálynak sánál. A fodrásznők „fodrászszalonokban” szolgálhatják ki a kedves vendéget.
