Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-27 / 302. szám

4 Kelet-Magyarorsiág 1985. december 27, Fenyőünnep a Parlamentben Az idei karácsonykor is kék és piros nyakendős paj­tások százai töltötték meg az Országház kupolatermét. A szerda délelőtt kezdődött kétnapos ünnepi programra négy csoportban összesen mintegy háromezer kisdobost és úttörőt — a tanulásban és a közösségi életben kitűnt pajtásokat — hívott meg a Magyar Üttörők Szövetsége. A szaloncukorral és színes díszekkel ékesített négymé­teres fenyő — a Veszprémi Erdőgazdaság ajándéka — köré a fővárosból és a me­gyékből, valamint a gyermek- városokból és nevelőottho­nokból egyaránt érkeztek út­törőküldöttségek, hogy részt vegyen az immár 31. alka­lommal megrendezett fenyő­ünnepen. A programot egyórás fő­műsor nyitotta meg, amely — Szirmai Béla rendezésé­ben — a magyar népi kará­csonyi hagyományokból ele­venített fel képeket. A sze­retet és béke jegyében össze­állított programban a gyere­kek egyebek között láthat­tak régi regölő játékokat, részletek hangzottak el a Dió- Itörő balettből és az István, a király című rocoperából. A zenés, játékos műsor része­ként a pajtások régi isme­rőseikkel is találkozhattak, így Halász Judittal és a Boj­torján együttessel, Kemény Henrik bábművésszel, va­lamint a KISZ Központi Mű­vészegyüttes tánckarával és zenekarával. A télapót — im­már 26. alkalommal — ezúttal is Hadics László színművész személyesítette meg. Grisin helyett Jelcin Kedden ülést tartott az SZKP moszkvai városi bizott­sága és nyugdíjba vonulása miatt felmentette tisztsége alól Viktor Grisint, a moszk­vai városi pártbizottság első titkárát. A szovjet főváros pártszer­vezetének első titkárává Bo­risz Jelcint választották meg, aki az SZKP Központi Bi­zottságának titkára. A moszkvai pártbizottság ülésén részt vett Mihail Gor­bacsov, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. Vaduva Moszkvában Szovjet—román tárgyalások Moszkvában kedden meg­kezdődtek Nyikolaj Rizskov- nak, az SZKP KB PB tagjá­nak, a Minisztertanács elnö­kének megbeszélései Ilié Va- duvával, az RKP KB tagjá­val, román külügyminiszter­rel. A találkozón a szovjet— román kapcsolatokat vitatták meg, amelyek a két ország barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződése, illetve a legfel­sőbb szintű megállapodások álápján fejlődnek. Ilié Vaduva a szovjet kor­mány meghívására hétfőn érkezett hivatalos baráti lá­togatásra a Szovjetunióba. Kedden folytatódtak Edu­ard Sevardnadzénak. az SZKP KB PB tagjának, szov­jet külügyminiszternek és Ilié Vaduvának hétfőn meg­kezdett tárgyalásai. A felek a kétoldalú kapcsolatokon túl áttekintették a kölcsönös ér­deklődésre számot tarló vi­lágpolitikai problémákat is, kifejezve eltökéltségüket, hogy a Varsói Szerződés po­litikai tanácskozó testületé szófiai tanácskozásán elfoga­dott irányvonalnak megfele­lően erősítik a szocialista közösség egységét, fokozzák a szocialista országok együtt­működését a nemzetközi színtéren. Közép-hatótávolságú rakéták Tovább telepít az USII A Pentagon telepítési ter­veinek megfelelően ez év de­cember 31-ig Nyugat-Európa országaiban 140 indítóállás­ban összesen 236 amerikai közép-hatótávolságú nulklieó- ris eszköz lesz hadrendben — közölte egy sajtótájékoztatón az amerikai hadügyminiszté­rium szóvivője. A TASZSZ által idézett nyilatkozat sze­rint ezek között 108 Per­shing—2-es rakéta található. Újságíróknak azokra a kér­déseire, melyek az SS—20-as rakéták telepítésére idén ta­vasszal kimondott szovjet moratóriumra vonatkoztak, a Pentagon szóvivője csupán annyit mondott, hogy „erre egyáltalán nem emlékszik”. Az amerikai hadügyminisz­térium hivatalos képviselő­jének ez a válasza — mutat rá a TASZSZ — arról ta­núskodik, hogy Washington a közép-hatótávolságú raké­ták telepítésére vonatkozó szovjet moratóriumjavasla­tok ellenére tovább folytatja programját, amely a Szovjet­unióra célzott nukleáris ra­kéták tömeges hadrendbe ál­lítását irányozza elő Nyugat- Európában. Salvadorban I kormányhadsereg megsértette a tűzszünetet A kormányhadsereg meg­sértette a karácsonyra köl­csönösen meghirdetett tűz­szünetet —'.közölte a salva- dori hazafiak rádióadója, a Radio Venceremos. Súlyos harcok voltak Morazán, San Vicente és Usulutan tarto­mányokban — jelentette az FMLN rádiója. Korábbi jelentés szerint Keddtől a polgárháború súj­totta Salvadorban életbe lé­pett a felkelők által egyolda- iúan meghirdetett tűzszünet. A karácsonyi és az újévi ün­nepekre a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front (FMLÍ) szervezet parancs­noksága rendelte ezt el. Ér­telmében az FMLN egységei december 24—25-én, továbbá december 31-től január 2-ig tartózkodnak a harci cselek­ményektől. Az említett idő­szakban csak védelmi tevé­kenységet folytatnak, s csak olyan esetekben, ha a felkelő egységeket, vagy az általuk ellenőrzött térségek polgári településeit a kormánycsapa- tok részéről támadások ér­nék. A salvadori kormány elő­ször elutasította, hogy maga is tűzszünetet tartson az ün­nepekre, s ehhez csak azután járult hozzá, hogy a múlt va­sárnap a katolikus egyház is azt követelte, december 24- től január 2-ig hallgassanak a fegyverek az országban. Tokió, Moszkva, Párizs, Varsó és New York nagyváros MdKKMKMKMMKMdKMMMMMMMMKMMKMKddMMKMMMMKMKMMMMKMM Nem szokványos tudósítói jelentéseket teszünk most közzé. Tekintettel az évvégi ünnepekre, valamilyen szem­pontból különleges történetet — fantasztikusát, mulatságo­sat, érdekeset — kértünk és kaptunk telexen Tokióból, Pá­rizsból, Moszkvából, Varsóból és New Yorkból az ott dol­gozó magyar tudósítóktól. Egy francia kikötő Öregember nem vénember Komputer és házasság Japán nem hiába a fejlett technológia országa, gomba módjára szaporodnak a kom­puteres házasságközvetítők. A mechanizmus egyszerű és nem is túlságosan drága. Ki­ki betáplálhatja adatait a számítógép agyába, ahonnan ugyanakkor — társat keres­ve — adatokat kérhet ki. S ha bárki kedvére való koor­dinátákra bukkan, a házas­ságközvetítő cég elintézi a találkozót. Azután vagy sike- kerül az ügylet, vagy nem, mindenki többször is próbál­kozhat. A komputeres társkeresés mind a nők, mind a férfiak körében növekvő népszerű­ségnek örvend. Különös te­kintettel arra, hogy mindkét nem esetében huszonöt év körül kezd „szorítani a cipő”. Japánban ugyanis azt vall­ják, hogy ha valaki huszonöt éves koráig nem lelte meg élete párját, harminc felé közeledve egyre nehezebb. A komputer azonban más szempontból is „bogaras”. Nem áll szóba például 150 centiméternél alacsonyabb férfival és 180 centiméternél magasabb nővel. Alaposan megnézi a házasodni vágyók jövedelmi helyzetét, s elég tapintatlan ahhoz, hogy a képzettségre is rákérdezzen. Persze lehet, hogy igaza van, hisz minden bizonnyal abból indul ki, hogy esetleges rossz házassággal rontja az üzle­tét. Egyébként az elmúlt hó­napok tapasztalatai arról ta­núskodnak: a férfiak szere­tik, ha a partner nemcsak fi­atalabb, hanem kevésbé kép­zett is. Továbbá jobb az, ha nincs önálló jövedelme, így ugyanis a nő kiszolgáltatot­tabb. Pietsch Lajos (Tokió) A misztikumról — misztikum nélkül Egy moszkvai mozi ... A film — a „Jöjj és lásd” — már Le­pergett. A nézőik dermedten ül­nek. A fejükben lüktet, tombol tovább a háború. És ott él még bennük a főszereplő, a 15 éves fiú megkínzott area és egy nagy kérdés: hogyan tudott gyermek­ként megbirkózni ezzel a kímé­letlen-kegyetlen színészi feladat­tal? Nem titok: egyéb (képessé­gei mellett végül is hipnotikus vizsgálatok döntötték el, hogy megkapja a főszerepet. Ilyen misztikumok alapján döntenének egy-egy szerep oda­ítéléséről? Szó sincs misztikum­ról ! Vlagyimir Rajkov, a nép­szerű moszkvai orvos-hipnotizőr szerint a hipnotizálhaitóság az ér­zékenység és a művészi tehetség nagyon bonyolultan, de valahogy összefügg egymással. Rajkov azonban nem állt itt meg: igazi tudósként tovább ment és azt mondta, hogy fordítva is igaz: akiit hipnotizálnak, fogékonyabb lesz a művészet iránt. A hipnózis eszköz lehet művészi képességek feltárásában és kitelj esítésében. Ez így természetesen üres fecse­gés is lehetne. Rajkov azonban bizonyított. Művészetpszichoiló- giai laboratóriumot hívott élet­re. amelynek elképesztő ered­ményei előtt a legkritikusabb el­mék is lábhoz tett fegyverrel tisztelegnek. Vegyük például Irina Aranova orvostanhallgatót. Ecseteit soha nem fogott a kezé­be. Ha rajzolt, akikor gyermek­korában, krétával, ugráQós „is­kolát”, az aszfaltra. Rajkov két­hónapos kezelés során felébresz­tette benne a vágyat, hogy a fes­tő szemével nézze a világot. Két hónap után — hipnotikus álom­ban — úgy festett, hogy .alkotá­saira a hivatásos művészek is felfigyeltek. Moszkvában volt már kiállítás hipnotikus álom­ban festett képekből. Jó, jó, de hát mindez hipno­tikus álomban történik! — mond­hatja bárki. Ott vagyunk tehet­ségesek. ám mit érez az miiber. ha felébred? Csalódást? Az illú­ziók összeomlását? Ellenkezőleg! Tüdő- és asztmás betegek — hip­notikus álomban Egy matematikus, ugyancsak Rajkov professzor páciense ar­ról adott számot, hogy a kezelés után .kibontakozott benne a kész­ség arra, hogy tudományos ké­pességeit éber állapotban a kellő pillanatban tudja összpontosítani. Különben eddig sem volt ti­tok, hogy álmunkban sokszor olyan megoldások jutnak eszünk­be, amelyeknek nyitját ébren hiába kerestük. Puskin maga vall airról, hogy sok költői al­kotása először állmában körvona­lazódott. Híres táblázatát Men- gyelejiev először ugyancsak ál­mában pillantotta meg. Az is ré­gi tapasztalat, hogy más a han­gulatunk egy derűs vagy éppen­séggel egy rémálom után. Ez ad­ta az ötletet Rajkov professzor­nak, hogy arra alkalmas egyé­neknél kellemes közérzetet javító álmokat programozzon be. innen már megint csak egy lépés, per­sze, merész lépés volt az, hogy egyesek éppen Rajkov segítségé­vel önmaguk programozzák be saját álmukat. Rajkóvnak sike­rült egy hipertóniás beteget ar­ra ráhangolnia, hogy hipnotikus álomban egészségesnek érezze magát. Úszott a tengerben, na­pozott, sétált a parton és így to­vább. A páciens jó hangulata ébredése után is megmaradt. . . Később ez a beteg, Rajkov el­lenőrzésével, magának progra­mozott be gyógyító álmokat. Vajon a hipnózis, isőt az ön­hipnózis, mint új módszer vala­miféle egyetemes gyógymód lesz a betegségek leküzdésére vagy éppenséggel művészi képességek kialakítására? Szó sincs róla! Vlagyimir Rajkov professzor hangsúlyozza, hogy egyrécrt a hipnózis senkibe sem tud >el ■ vinni olyan tulajdonságokat, ar k eredetileg .nincsenek enne, másrészt korántsem jenki alkalmas a hipnózis oeíog adására. Hável József (Moszkva) Mindig is kicsit gyanakvó vol­tam az álbölosességek és a köz­helyek iránt. Nem hittem sem abban, hogy egyszer él az em­ber, de abban sem, hogy öreg­ember nem vénember. Most ün­nepélyesen visszavonom összes fenntartásomat, kétségemet, lega­lábbis. ami a vénembereket ille­ti. Erre a nagy pálfordulásra az a 80 esztendős francia öregúr késztetett, aki ősz fejjel határoz­ta el. hogy felépít egy új világot. Ezek után hadd mutassam be Monsieur Philipe Taillezt. Élete a tenger partján, tengerész csa­ládban kezdődött, s ez meghatá­rozta sorsát. Mint apjia. testvére, ő is a haditengerészetnél szol­gált, egészen a második világ­háború végéig. Ekkor, mint any- nyi mást, őt is leszerelték. De az obsitostól nem vett teljesen bú­csút a francia állam, öt és a tenger néhány olyan megszállott­ját, miint Cousteau kapitány, megbízták azzal, hogy szervezze meg a tenger alatti kutatásokat. Megkérdezték tőle: mi vonzza a tengerek mélyére és a messzi óceánokra? Azt válaszolta: a ten­ger az egyetlen és az utolsó sza­bad terület a földön. És ő na­gyon fél, hogy az EíNSZ végül ezt is fennhatósága alá vonja, elosztja, felosztja ... Ezért is gondolt barátaival együtt arra, hogy — mielőtt az elkerülhet ét­ién bekövetkezik — valamit tesz. Az ötlet pedig a következő: végy hét öreg hajót, olyanokat, amelyekre már senkinek sincs szüksége. Minden kikötőben van, belőlük elég .. . Kötözd össze erősen ezeket a hajótesteket, és már kész is a mesterséges szi­get, amelyet a Csendes-óceánon bárhol felállíthatsz, aztán meg­telepedhetsz rajta, s boldogan élhetsz itt, amíg csak meg nem halsz. Nyilván feltűnt, hogy hét hajót kíván ez a különös újvilágépítő recept. Taillez szerint azért kell pontosan ennyi, mert a hetes ős­idők óta bűvös szám, s egy ilyen váHalkozáshoz nem árt. ha föl­döntúli erők is segítenek. Önody György (Párizs) Urbaniada Ha Lengyelországban dolgozó újságíró az ember, akkor előbb- utóbb óhatatlanul kapcsolatba kerül a kormány szóvivőjével, legalább egy kérdés erejéig. Ez pedig majdnem annyi, mintha egy intézménnyel kerülne kap­csolatba, hiszen Urban az el­múlt négy esztendőben egysze­mélyes intézménnyé .vált. Le­het szeretni vagy nagyon nem szeretni, lehet vele vitatkozni, a stílusán fennakadni, csak egyet nemigen lehet — megkerülni. Az immár rendszerré vagy inkább intézménnyé vált keddi sajtóér­tekezletek a külföldi újságírók­nak elmaradhatatlan programot jelentenek és lassan még a kül­földi sajtóban is az első számú információ forrásává válnak. Mindez a szóvivőt nem aka­dályozza meg abban, hogy to­vábbra is folytassa mesterségét, az újságírást és ebbeli minősé­gében ne verekedjen saját ne­vén vagy különböző álnevein. Példa erre az alábbi írás, amit Urban a lengyel Ludas Matyi- nak (Horribile Dictu, egy való­di kormányszóvivő egy valódi vicclapnak ír) szárrt: ,,Jerzy Ur- bannak hívnak és a kormány­ban dolgozom, mint szóvivő. Elő­vettem egy darab papírt, hogy végre elszámodják a házaimról.” Mint kiderült, Urban azt szeret­né, hogy juttassanak neki ab­ból a 7—8 villából és házból, amelyet a pletyka szerint ő építtet, vagy neki építenek Var­sóban és környékén. A lengyel szóvivő elpanaszolja, hogy is­merőseire és barátaira nincs jó hatással, hogy letagadja házait, mert úgy vélik, hogy a barát­ság már nem a régi. ,,Igy aztán nem marad más hátra, mint hogy beköltözzek valamelyik pa­lotába és ha jön a tulajdonos, akkor tanúkat állítsak a plety- kálkodók közül, hogy a ház igenis az enyém.” Urban beszá­molt egy olyan veszélyről is, amely a prominens személyeket fenyegeti. Ez pedig a válogatás nélküli kézfogás kötelessége, ami Jerzy Urban Lengyelországban 1981 decembe­re, a szükségállapot bevezetese után igen kényes dolog volt. A prominens személynek ugyan­csak meg kellett gondolnia, hogy kinek, mikor és hol nyújt ke­zet, mert könnyen előfordulha­tott, hogy a keze üresen ma­radt. Ez a veszély mára elmúlt, de az még megfigyelhető, hogy aki korábban ellenzéki volt és mára feladta nézeteit, a nyilvá­nosság előtt még igyekszik tar­tani magát. És még egy Urbaniada a vá­lasztások napján tartott számta­lan sajtóértekezletek egyikéről. Urban bejelentette, hogy egy „incidens” miatt meg kellett szakítani a szavazást az egyik faluban, mert Leontyna An- tonyak választópolgár egészséges fiúgyermeknek adott életet a szavazóhelyiségben, bábaasz- szonyként pedig a választások tisztaságát: ellenőrizni hivatott úgynevezett bizalmi férfiú mű­ködött Közre. . . László József (Varsó) Családi perpatvar Ahogyan az a világ egyik leg­gazdagabb emberéhez illik, Ar­mand Hammer igyekszik felül­emelkedni a családi perpatvaron, ha másként nem, Boeing 727-es magánrepülőgépével. Ám diszk­réció ide vagy oda, rangos ügy­védek mégis csak az ő nevében perelik öccse lányát, és ez nem maradhatott titokban. Talán multimilliomosnak kell lenni ahhoz, hogy a kívülálló ezt az ügyet megértse, az ismert té­nyek ugyanis nehezen illeszked­nek az átlagember morális ér­tékrendjébe. A főszereplő egy világhírű üzletember, akivel ál­lamfők tárgyalnak, aki 87 éve ellenére is az Occidental Petro­leum cég aktív vezetője, s aki legalább 150 milliós vagyonnal rendelkezik. Armand Hammer emellett arról ismert, hogy sok millió deliárt fordított jótékony­ságra és nem szűkmarkú akkor sem. ha a művészetek támoga­tásáról van szó. Nos, ez a te­kintélyes és gazdag tőkés várat­lanul 666 714 dollár 74 centes adósságot követel vissza, mégpe­dig nem mástól, mint tulajdon testvére gyermekétől. Érthetet- 7 -a? Felháborító? Nos, nézzük ku.it részletesebb a tényeket. Armand Hammer öccse, Vik­tor 1983-ban halt meg és mintegy másfél millió dollár értékű in­gatlant hagyott maga után. Ezt most fogadott lánya, az 59 esz­tendős Nancy Hammer Eilan birtokolja. Ahhoz, hogy elhunyt apja tartozását kiegyenlítse, meg kellene válnia az ingatlantól, s Nancynek ez nincs ínyére, mond­ván, nem felelős apja adósságá­ért. Napvilágra került, hogy Ham­mer annak idején a pénzt azért (adta az ööcsének, hogy az ke­zeltetni tudja súlyosan beteg fe­leségét, ám a fivér — talán épp a fogadott lány befolyásolására? — drága elfekvőbe rakta az asz- szonyt. Nancy állítólag egyéb­ként sem törődött mostohaany­jával. Még cifrább az ügy, ha figyelembe vesszük, hogy Viktor Hammer 74 éves korában kíván­ta meg az apaságot, s akkor fo­gadta gyermekévé a 48 esztendős Nancyt. A felperes ügyvédei szerint ez gyanúsan szokatlan dolog, az immár hatvanadik élet­évebe lépő nő azonban ezt ta­gadja. Azt mondja, ő hűséges .gyermek” volt, rendszeresen látogatta „szüleit”, s ott virrasz­tóit Viktor Hammer halálos ágyánál is, nem úgy, mint sző­rösszívű bátyja. Ki hát a pénzéhes és a szá­mító a szemben álló felek kö­zül: a multimillomos, aki 667 ezer dollárt a mellényzsebéböl is ki tudna fizetni? Vagy az a nő, akit örökbe (és kölcsön ka­pott birtOKába) fogadott a nagy­tőke* öccse? Az amerikaiak iz­galommal várják az ügy fejle­ményeit ... Csák Elemér (New York)

Next

/
Oldalképek
Tartalom