Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-21 / 299. szám

„EZ A DIVAT“ Kötött! Kötött! Kötött! Aj idei szezon legdivatosabb párizsi ruhadarabja a — ciklá­men-fekete, tengerészkék-fekcte, piros-fekete színösszeállítású — JACQUARD pulóver. Az elegáns mohair pulóver, hangsúlyos vállát virágszerű gyöngyhímzés ékesíti. Nagyon csábító jerseyruha — rózsaszín, élénkzöld, fekete színösszeállításban. Érdemes megfigyelni a színes motívumok­kal szőtt jerseysálat is. Kovács Mari KOCSONYAKRÓNIKA Kocsonyakészítés A kocsonya — ha igaz a fáma — a véletlen műve csakúgy, mint más finom ét­kek sokasága. Csaknem öt­száz éve szerepel az étren­dünkben. Töjjtémieltébez tartozik, hogy száz éwiöl ezelőtt „fagyaik­nak” akarta átkeresztelni egy tudálékos szakirodalmi mű, túlságosan „póriasnak”, ét­lapra nem illőnek tartva a kocsonya nevet. A kocsonya azonban nemhogy „életképes­nek” bizonyult, hanem perga­menpapírra borítva, étvágy­gerjesztőén díszítve kelendő téli áru lett a hentesüzletek­ben is. Kocsonyát még ma is fő­leg télen készítenek, noha a lé keményre dermesztése a hűtőszekrényben gyorsabban végbemegy. Kocsonya készülhet sertés, malac, házi és vadbaromfi, továbbá különféle halak hú­sából, bőréből. Az a fontos, hogy a főznivalók legalább fele súlya bőrös legyen. Za­matosabb lesz a kocsonya a főzővízbe öntött, illetve az­zal elegyített fehér vagy vö­rös bortól, vele főzött zöld­ségektől, nemkülönben a füs­tölt húsoktól, fűszerektől. És mert a kocsonya akkor iga­zán étvágygerjesztő, ha a dermedt lé minél tisztább, minél áttetszőbb, ajánlatos a hagymát, fokhagymát, apró fűszert (szemes borsot, 1—2 szem szegfűszeget, babérleve­let, rozmaringot) tüllbe vagy gézbe kötve a főzőlébe tenni, hogy végiül egyben lehessen kiemelni. Érdemes kiadago­lás előtt a kocsonyát lezsíroz­ni. (A leszedett kocsonya­zsírral kitűnő pörkölt készít­hető.) Az általános tudnivalók közé tartozik, hogy a hozzá­valókat kb. kétszer annyi Vi­zes-boros vagy tisztáin vizes lében kell feltenni, mint amennyi azok súlya. (2 kiló- nyi bőrke, hús, zöldség, hagy­ma 4 liternyi folyadékot kí­ván, ami a 2—3 órás főzési idő alatt kb. harmadával lesz kevesebb a legjobban záródó edényben is.) „Térvény” a lassú, bugyog- tatva főzés; a felforrás után a szürke hab leszedése; az összes belevalók vaj puhára főzése, a csontról-porcról va­ló leválásig. A kocscxnyafőzés befejezte előtt ajánlatos kipróbálni a lé dermedését. A tetején úszó zsírt szétzavarva ne­gyed merítőkanálnyi lét te­gyünk porcelán tányérkába, és várjuk meg, amíg az tel­jesen kihűl. Ha folyós ma­radna, akkor 1—2 evőkanál­nyi zselatinport keverjünk el a simára kihűtött lével, és szűrjük a többihez. Az ízét nem másítja meg. A kocsonyafőzés természet­rajzához tartozik, hogy több alkalomra, több személy ré­szére, vagyis nagyobb adag készül belőle. Minden ellen­kező hiedelemmel szemben romlandó lévén, ajánlatos a hűtőben tárolni. No de a hű­tő befogadóképességének is vannak határai, amin a kö­vetkezőképpen lehet kifogni. Először is a kocsonyahúst ki­csontozzuk, máris kevesebb helyet foglal el. Aztán az adagokat nem nagy helyet foglaló tányérokba, hanem egymáshoz illeszthető alufó­lia vagy műanyag tálkáikba töltjük. Végső soron akár egyetlen nagy dobozba is ke­rülhet a kocsonya, amelyből kockányi, szeletnyi adagokat teszünk tányérra, betöltéskor ügyelve, hogy a húsdarabok egyenletesen eloszoljanak, ne kelljen a lét szétkotorászni. Essék szó a díszkocsonyá­ról, hétköznapi nevén az asz- pikról. Aki ad rá, hogy szem- revaló hidegtálként adja asz­talra akár a főtt tojást vagy a párizsit, az jól megmosott, kilónyi csirkelábat főzzön 2— 3 órán át enyhén sós vízben (annyiban, amennyi a lába­kat ellepi). Amikor a „tá­nyérpróbát” a lé kiállta, szűrje azt át vékony szövésű tiszta kelmén, töltse tűzre rakható edénybe, és abban rakja mélyhűtőbe. Amikor aszpikra van szüksége, lan- gyosítsa folyósra, a ragadós lével feemje ibe, vagy öntse le a tálalásra váró hideg fala­tot, vagy deszkán aprítsa ösz- sze a csirkelábaszpikot, a többit pedig tegye vissza a hidegre. Nyerges Ágnes Könyv az empátiáról Gyógyszer helyett Buda Béla neve nem ismeret­len az olvasók előtt: az elmúlt évtizedek álszemérmes magatar­tását igyekezett feloldani má­sokkal együtt hézagpótló, felvi­lágosító műveivel, amelyek őszinte, de mégis mértéktartó nyíltságukkal széles körben nép­szerűvé tették a szerzőt (A szexualitás modern elmélete Bp. 1972; Buda Béla—Cseh-Szomba- thy I. ászló—Szilágyi Vilmos: Szexualitás és párkapcsolat a felnőttkorban Bp. 1979). Az or­vos gyógyító szándéka vezette a Pszichoterápia Bp. 1981 és az immár harmadszor kiadott bő­vített és átdolgozott könyv Az empátia — a beleélés lélektana Bp. 1985 megírásakor. Ez utóbbi műről nem túlzás azt állítani, hogy társadalmi igény hívta életre. Az önismere­ten túl olyan fontos szerepet játszik életünkben a mások lel­kivilágába való beleélés? Az igenlő válasz mindennapi létün­ket érinti. Mindannyiunknak szüksége van arra, hogy megha­tározzuk helyünket a világban, de ezt csak embertársaink isme­retének függvényében tehetjük. Igen nagy az igény a fokozato­san elsődleges szükségletté váló személyes kapcsolatok iránt. Formális érintkezéseinkben is egyre nagyobb fontosságot tu­lajdonítunk az intim, személyes elemeknek, ellentétben az elmúlt történeti korok embereivel, akik jórészt az előírások és a ha­gyományok védőbástyái mögött éltek. A beleélés a dinamikus sze­mélyiség „működésének” egyik eszköze, de ezt mindenkinek magának kell megkovácsolnia. Van akinek sikerül. . . Ehhez nyújt segítséget ez a könyv, amely a kevés számú négyszem­közti terápiát szélesíti ki, de kisenciklopédiaként is forgatha­tó. Az empátia fogalmának ki­alakulása és meghatározásának rövid története után mindenki megtalálhatja benne a neki meg­felelő receptet. A szerző feldol­gozza, milyen fejlesztési lehető­ségei vannak e képességeknek a szülő—gyermek, a tanár­diák, a vezető—beosztott, a mű­vész-befogadó és egyéb társas érintkezési formákban, és ken­dőzetlenül ír a sikertelen kap­csolatteremtés okairól. Kitér az újabb keletű negatív társadalmi jelenségekre is. íme! „Egyes ká­bítószerek az énhatárok feloldó­dását érik el, a szavak felesle­gessé válnak... Mindenképpen pótszerek, utó- és mellékhatá­saik kellemetlenek, és rövid úton akarnak eljutni oda, aho­vá a személyiség fejlődésével, kapcsolataikkal, az emberi vi­szonyok tudatos kulturálódásán át kellene eljutni. Élvezetük mo­tivációja mutatja, hogy milyen nagy a törekvés az emberekben, hogy megértsék egymást, azonos érzelmi hullámhosszra kerülje­nek egymással és a mindenna­pokban milyen komoly, ezt aka­dályozó nehézségek vannak.” A megoldáshoz vezető utat mutatja meg az egyes embernek és az intézményes megelőzés — nevelés — utógondozás felelősei­nek ez a világos nyelvű, tudo­mányos mű. Buzsákiné Mohácsi Ágnes Halételek az ünnepei A karácsony elmaradhatatlan étele a hal. A háziasszonyok gondján szeretnénk segíteni né­hány különleges halétel recept­jével. FEHÉR BAB TONHALLAL Hozzávalók 2 személynek: 10 deka főtt fehérbab, 2 evőkanál borecet, só, bors, 1 kávéskanál mustár, 1 fej hagyma, 4 evőka­nál olaj, 1 csomag petrezselyem, 1 csomag (1/2 kg) tonhal (főtt). A babot lecsepegtetjük. Az ecetet, a mustárt, a sót és a bor­sot összekeverjük, hozzáadjuk az apróra vágott hagymát, és leönt­jük olajjal. Belekeverjük a ba­bot. A babot két tányérra eloszt­juk, rátesszük a főtt tonhalat, és apróra vágott petrezselymet szó­runk rá. SÜLT MAKRELLA Hozzávalók (4 személynek): 2 friss makrella (kb. 50 dkg), 20 dkg friss gomba, 30 dkg érett paradicsom (vagy püré), 10 dkg hagyma, 2 dkg vaj v. margarin. 2 gerezd fokhagyma, 3 evőkanál borecet, só, bors, 1 púpozott evőkanál liszt, 3 evőkanál olaj, 1 csomag petrezselyem. A halat megmossuk és kifiléz­zük. A gombát megtisztítjuk és szeletekre vágjuk. A paradicso­mot leforrázzuk és bőrét lehúz­zuk, majd szeletekre vágjuk. A hagymát is megtisztítjuk és fel­szeleteljük. Zsiradékot forrósí- tunk, és a gombát megpirítjuk, valamint a hagymakarikákat és a fokhagymát összenyomva be­letesszük és együtt pároljuk. Végezetül beletesszük a paradi­csomszeleteket. Ecettel meglo­csoljuk és fűszerezzük. A mak- rellafiléket sóval és borssal meg­szórjuk, lisztbe forgatjuk, és forró olajban megsütjük, mind­két oldalán kb. 5-5 percig. A pá­rolt zöldségeket a sült halra tesszük, és apróra vágott petre­zselyemmel megszórjuk. Héjá­ban főtt burgonyát adunk mellé körítésnek. TÖLTÖTT PISZTRÁNG Hozzávalók 4 személynek: 30 dkg póréhagyma, 1 kis fej vö­röshagyma, 2,5 dl száraz fehér­bor, 20 dkg sárgarépa, 20 dkg gomba, 3 dkg vaj, só, bors, 4 konyhakész pisztráng (á 20 dkg), citromlé, 1,5 dl tejföl. A póréhagymát megtisztítjuk: 5 dkg-ot a vöröshagymával és a borral együtt 15 percig pároljuk. Átszűrjük. A gombát, a maradék póréhagymát apróra vágjuk és vajban 10 percig pároljuk. Fű­szerezzük. A pisztrángot meg- mossuk és sózzuk, borsozzuk, citromlével leöntjük. Beletöltjük á zöldségeket, és egy tűzálló edénybe tesszük. Ráöntjük a fo­lyadékot, valamint a tejfölt, és előmelegített sütőben 10 percig sütjük. A pisztrángot kivesszük és meleg helyre tesszük. A levét egynegyedére besűrítjük. MELEG SZENDVICS TONHALLAL Hozzávalók: 2 kávéskanál vaj vagy margarin, 2 szelet fehérke­nyér, 4 szelet ementáli sajt, 1 nagy paradicsom, 1 doboz ton­hal, 1 fej hagyma, bors, ka­kukkfű. Egy tűzálló tál alját kizsíroz­zuk és a kenyérszeleteket egy­más mellé beletesszük. Rátesz- szük a sajtot és a paradicsom- szeleteket, majd a lecsepegtetet* tonhalat, és tetejére hagymaka­rikákat vágunk. Borssal és ka­kukkfűvel ízesítjük. Gyenge lán­gon a sütőben 15 percig sütjük. HERING BURGONYASALÁTÁVAL Hozzávalók: 8 hering, 75 dkg burgonya, húsleveskocka, majo­néz, köménymag, mustár, őrölt bors, só, csemege uborka leve, kevés liszt, citrom, petrezsé- lyem. 8 friss előkészített heringet megmosunk, 2 kávéskanál sóval besózzuk és 1—2 órán át állni hagyjuk. Közben 75 dkg burgo­nyát sós vízben 1 kávéskanál kö­ménymaggal kb. 20 percig főz­zük. Leöntjük a levét és meghá­mozzuk. Fél csésze húslevest (leveskockából) kevés csemege­uborka-ecettel felmelegítünk, a burgonyát feldaraboljuk és ad­dig forgatjuk, amíg a burgonya a folyadékot magába nem szív­ta. Még langyos állapotban fél pohár majonézzel összekeverjük, 1 kávéskanál mustárral, sóval, frissen őrölt borssal ízesítjük, és még kis ideig állni hagyjuk. A heringeket lisztbe forgatjuk és serpenyőben világosbarnára süt­jük. Citrommal és petrezselyem­mel körítjük. K. E. Néhány szem cukorka, ma­gunk sütötte mézeskalács, alma, mogyoró, apró ajándéktárgyak részére készítsünk régi fonott technikával színes papírkosár­kát, melyet tetszés szerinti mé­retben — rajzaink segítségével — körző, vonalzó segítségével megrajzolunk, és szalagok fel- használásával összeállítunk, majd a felső szélen, az összeillesztett találkozási pontokon jó minősé­gű ragasztóval rögzítünk. 1. Az alapterület, belső kör = 5 cm, külső kör = 7 cm. A visz- szahajtható oldalfelület szalag­csíkjai azonos vastagságúak, de páratlan számmal oszthatók le­gyenek. A befűzendő csíkok mé­rete megegyezik a magassággal. 2. Idegen színű papírszalaggal az oldalakat körbefűzzük. A csí­kok végződését összeragasztjuk. 3. Az összeállított kosárkára fület készítünk, a középrészhez ragasztjuk. Az elkészült kosárkát, a fel­töltés előtt, az alkalomnak, és a megajándékozott egyéniségéhez igazodva, egy szép színű papír- szalvétával kibéleljük, hangula­tossá varázsoljuk, és erre he­lyezzük az ajándéktárgyakat. Ezzel a technikával kisebb (a karácsonyfára akasztható) vagy nagyobb kosárkát is készíthe­tünk. KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1985. december 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom