Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-19 / 297. szám
4 Kelet-Magyarország 1985. december 19. Befejeződött a KGST ülésszaka Üj autó a szerelőszalagon (Folytatás az 1. oldalról) A továbbiakban Nyikolaj Rizskov szólt arról, hogy a szocialista országok technológiai együttműködése sohasem irányult valamely más nép vagy állam ellen. Az elfogadott program is a társadalmi és gazdasági haladás humánus céljait követi. Ily módon megfelel a nemzetközi érdekeknek, az emberiség egésze érdekeinek. A KGST-tagországok békés, alkotó terveit nem lehet elválasztani pártjaik és kormányaik külpolitikai irányvonalától, amely a nukleáris háború fenyegetésének megszüntetését, a nemzetközi kapcsolatok fejlesztését célozza a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének szellemében. A genfi szovjet—amerikai csúcstalálkozó kedvezőbb feltételeket teremtett a nemzetközi helyzet egészségesebbé tételére, az egyenjogú és kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés megteremtésére. Az ilyen együttműködés az enyhülés anyagi alapját képezheti. Fontos, hogy élni tudjunk ezekkel a lehetőségekkel — mutatott rá a szovjet kormányfő. Az ülésszakon részt vett küldöttségek nevében Lubo- mir Strougal, a CSKP KB elnökségének tagja, csehszlovák miniszterelnök szólt. Valamennyi küldöttség nevében elégedettségének adott hangot az elvégzett munkát illetően. A komplex program jóváhagyásával megerősítettük, hogy az előttünk álló időszakban a tudomány és a technika fejlesztése képezi a közösség gazdasági erejének növelésére irányuló erőfeszítéseink alapját — mondotta Strougal, majd rámutatott, hogy ez összhangban áll a KGST-országok felső szintű gazdasági értekezletének döntéseivel. Lázár György és a magyar küldöttség tegnap a kora esti órákban hazaérkezett. A KGST szerdán véget ért rendkívüli ülésszakán elfogadott tudományos-műszaki komplex programot értékelte Moszkvában megtartott sajtóértekezletén Gurij Marcsuk, a KGST Tudományos-Műszaki Együttműködési Bizottságának elnöke. Emlékeztetett arra, hogy a program a tudományos és műszaki fejlődés világszerte ^rajzolódó fő irányaiból indul ki, s támaszkodik a KGST-országok nemzeti tudományos és műszaki fejlesztési programjaira. A közös erőfeszítéseket az e téren felmerülő legfontosabb problémák megoldására összpontosítja. Marcsuk rámutatott arra is, hogy a program megvalósításával a KGST-országok a tudományos és műszaki haladás élvonalába kerülhetnek, jelentősen növelhetik népgazdaságuk termelékenységét, biztosíthatják kulcsfontosságú ágazataik műszaki megújulását. A komplex program eredményeként új, magasabb szintre emelkednek a tagállamok együttműködésének formái és módszerei is. A program sokoldalú, felöleli a nagy, átfogó, ágazatközi tudományos és műszaki feladatokat. Végrehajtásának alapjává a két- és több oldalú kormányközi, illetve a tagállamok szervezetei közötti egyezményeknek kell válniuk. A megvalósítás során olyan új és haladó együttműködési módszerek alkalmazására is sor kerül, mint a nemzetközi tudományos-műszaki egyesülések, a közös vállalatok létrehozása. Az elhatározott intézkedések végrehajtásának pénzügyi fedezetét a tagországok nemzeti eszközei, a Nemzetközi Beruházási Banktól és a Nemzetközi Gazdasági Együttműködés Bankjától (a KGST két szakosított intézményétől) felvett hitelek, valamint az adott témákban érdekelt országok által létrehozott közös pénzügyi alapok biztosítják — mondotta sajtóértekezletén Gurij Marcsuk. adóreform az USfl-ban Az amerikai képviselőház kedden este közfelkiáltással elfogadta az adóreform-tervezetet. Reagan elnök hétfőn személyesen ment el a törvényhozás épületébe, hogy a lázadó republikánus képviselőket a tervezet elfogadására bírja rá. Az adóreform Reagan egyik legfontosabb választási ígérete volt, s kilátásba helyezte a középrétegek adóterheinek enyhítését, egyben a vállalati adók csökkentését is. A kormány tervezete azonban nem számíthatott arra, hogy a demokrata párti többségű képviselőház elfogadja, ezért — az elnök egyetértésével — a demokraták „ellentervet” dolgoztak ki, amely nagy vonásaiban követi ugyan Reagan eredeti elképzeléseit, de több pontban módosítja azt, elsősorban a vállalati adók megnö- ' vetésével. Az elnök azért volt hajlandó támogatni ezt a tervet is, mivel adómódosítási törvények csak a képviselőházból indulhatnak ki, de a szenátus azután módosíthatja azokat HUSÄK—KULIKOV TALÁLKOZÓ Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, csehszlovák köz- társasági elnök szerdán a prágai várban fogadta Viktor Kulikovot, a Szovjetunió marsallját, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnokát és Anatolij Gribkov hadseregtábornokot, az egyesített fegyveres erők törzsének főnökét. SZOVJET—JAPAN KULTURÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉSI TÁRGYALÁSOK Szovjet—japán tárgyalások kezdődtek szerdán Tokióban egy kétoldalú kulturális együttműködési megállapodás megkötéséről. A megbeszéléseken mindkét részről a külügyminisztérium magas rangú tisztségviselői vesznek részt. A Szovjetunió és Japán közötti kulturális együttműködés egyezményes formába öntése már évek óta napirenden szerepel, az utóbbi időben azonban felgyorsultak az ezt célzó tárgyalások. •SZADDAM HUSSZEIN ELUTAZOTT MOSZKVÁBÓL Moszkvai baráti munkalátogatásának befejeztével kedden este hazautazott a szovjet fővárosból Szaddam Husszein, az Iraki Forradalmi Parancsnokság Tanácsának elnöke, iraki államfő. Az iraki vezető és a kíséretéhez tartozó személyiségek vendéglátóikkal megvitatták az időszerű nemzetközi kérdéseket, foglalkoztak az iraki—iráni viszállyal és a kétoldalú kapcsolatok állásával. KUBA ÉS PERU KAPCSOLATA Hubert Wieland perui külügyminiszter-helyettes kedden hivatalosan bejelentette, hogy országa és Kuba a jövő év januárjától ismét nagyköveti szintre emeli diplomáciai kapcsolatait. Perui sajtóforrások úgy tudják, hogy a jövő évben hivatalos látogatást tesz Kubában Luis Alva Castro perui miniszterelnök. A szovjet autóüzletekben 1985-ben kezdtek megjelenni a Togliattiban (Kujbisev megye) lévő* autógyárban készült VÁZ—2108 típusú új kocsik. Az év végéig 35 000 ilyen autót szándékoznak kibocsátani. Ez a kocsi, amelynek konstrukciójában sok az újdonság, a hazai autógyártásban fordulatot jelent egy elvileg új szerkesztési séma irányába. A motor keresztirányú elhelyezése és az elsőkerék-meg- hajtás a technika mai fejlettségi szintjén lehetőséget nyújt arra, hogy az alacsony géposztályba tartozó személyautót kompaktabbá és könnyebbé tegyék. Az új kocsi hossza 120 milliméterrel megrövidült, a tömege viszont a VÁZ—2105 modellhez képest 100 kilogrammal csökkent. Az utastér kényelme viszont lényegesen nagyobb lett. Az utastér 60 milliméterrel meghosszabbodott, eltűnt a jelentős teret elfoglaló hajtóműszekrény, csökkentek a padlóalagút méretei. A kocsi szélessége nem változott, de a hajlított oldalüvegek révén érzékelhetően megnőtt az utastér belső szélessége. A VÁZ—2108 az első olyan háromajtós szovjet kocsi, amelyben az univerzális teher- és személyszállító kocsiszekrény a sportkocsik A VÁZ—2108 új bázistnodell a készterméktérben jellemző dinamikus formájával párosul. Az új fűtő- és szellőzőrendszer nemcsak két és félszer nagyobb teljesítményű az előzőnél, hanem egyidejűleg az utastér több pontjára szállítja a levegőt és biztosítja az egész utastér és az üvegek egyenletes felmelegedését is. A kocsiban elhelyezett kényelmes ülések fejtámasszal, fokozat nélküli dőlésszabályozó szerkezettel vannak ellátva. Ez a legjobb ergonómiai feltételeket teremti meg a vezető számára. A kapcsolókarok, nyomógombok, pedálok, a kormány és az ellenőrző műszerek elhelyezése szintén azt a célt szolgálja, hogy minél kényelmesebbé tegye az autó vezetését. Az utastérben lényegesen csökkent a zajszint és javult a kitekintés. A kocsi csökkentett tömege, a kielégítő teljesítményű motor, a kocsiszekrény áram- vonalassága révén az autó jól gyorsul és nagy sebességet tud elérni. Kevesebb korrigáló kormánymozdulatra van szükség, s következésképpen gyorsabban és veszélytelenül vehetők a kanyarok, különösen csúszós utakon és emelkedőkön. Képtávírón érkezett Magyar győzelem született Bécsben Ausztria ellen a világ első szépségkírálynő-csapatversenyén. A képen: Magyarország szépe, Molnár Csilla mutatja fel a serleget. Az új kocsi a próbapályán (Fotó: APN) Az éhezés árnyéka borult ránk, de ekkor valaki kitalálta, hogy a határban vannak ara tat lan, betakarítatlan termények, menjünk gyűjteni. Néhány asszony felügyeletében mi gyerekek jártuk a határt és összeszedtünk minden ehetőt, főzhetőt A kalászból „kidörzsöltük” a szemet, az asszonyok megőrölték mákdarálón és abból sütöttek lángost, kenyeret, tésztát. Zsí- rozóhoz is hozzájutottunk. A gazdátlan földek szélein, mezsgyéin érintetlen napraforgósorok álltak. Leszedtük a bugákat, helyben kicsépeltük és a szemet elcseréltük olajra. Még édesség is került: cukorrépából főzött melasz. így alakulgatott az életünk. Ma sem értem egészen, mi adta hozzá az erőt?! Talán a körülmények kényszerítettek, hogy vállaljuk ezt az akár hősinek is mondható magatartást, amiben az összefogás túlment a segítségért segítséget elvű kalákán. Az egymásrautaltságban felerősödtek a kapcsolatteremtő érzések és azokat nem az azonnal megtérülés alapján értékeltük: jobbára „hitelre” dolgoztunk egymásért. És szerencsére voltak, akik kimondták az első biztató, életbe vezető szavakat. Legelőször nem többet annál: Gyerünk emberek! Később többet, s kezdtünk kikecmeregni abból a rettenetes ördögi körből, amibe a háború bezárt. Közös erőfeszítéssel átvészeltük az else hetet, az első hónapot, de közeledett és eljött a tél. A mezők kiürültek, a földben maradt terményt belepte a hó, elzárta és tönkretette a fagy. Édesanyám ismét álmatlanul töltötte az éjszakák nagy részét. Nem mondta, de én tudtam, hogy min fő a feje. És ekkor történt valami! Egy reggel fiatal orosz katonák szállásoltak az utcánk és a szomszédos utca házaiba. Kónya szomszéd egyik szobájába beköltözött a kiképzőegység parancsnoka, egy százados, a tágas udvaron pedig felállították a zászlóalj konyháját. Ettől kezdve volt hová fordulni, kitől kérni. A konyhán mindig többet főztek, mint amennyit a katonák megehettek. A maradékot nekünk osztották ki. így sikerült kitartani tavaszig. ★ Azt tartják, mindig azokra a szavakra emlékszünk legjobban, amelyek rányitották a szemünket valamire. Abban az időben ilyen volt a bizalom és vonzatai: ösz- szefogás, egység, segítség stb. Ezeket sokszor kimondtuk naponta érvelés, kérés, biztatás közben. Az élet mutatta: a szükségletek kielégítése csoportosan könnyebb Az egymásrautaltság ösztönös szolidaritást alakított ki, az pedig csoportokat hozott létre. Ezek nem a szem színének, a lábbeli méretének különbözősége alapján szerveződtek és működtek, hanem azoknak a hasonlóságoknak az alapján, amelyek egyforma viselkedésűvé, rokon gondolkodásúvá teszik az embert. Kezdetben az összefűző szál az volt, hogy emberek kapcsolatba kerülve rokonszenvükbe fogadták egymást valami miatt. A közvetlen életveszély múltával a csoportok változtak: tagok váltak ki, újak csatlakoztak, csoportok osztódtak, egyesültek, bomlottak fel és újak jöttek létre. Ezek egymástól elütő színükkel tarkává tették a mindennapi cselekvés terepét. Azután, hogy az utcánkban már mindent megjavítottak, ami megjavítható volt, apám és Csűrös szomszéd a felrobbantott városi áramfejlesztő telepre került: helyre kellett állítani, hogy legyen áram, legyen világítás. A szomszéddal együtt mentek el minden reggel és együtt jöttek haza este. Egyszer vacsora közben — számunkra váratlanul — apám böcsmérlőt mondott Csűrösről. Édesanyám megkérdezte, miért tesz ilyet, hiszen reggel még egyetértésben voltak. — Azóta úr lett!! — felelte apám gúnynyal. Faggatózásunkra elmondta, hogy nyolc, munkacsapat dolgozik. Egynek idős mérnök a vezetője. Ez az ember — talán hízelgésből — azt mondta az embereinek: „Ezután magukat is megilleti az úr titulus, kérem szólítsák egymást aszerint!” A kijelentésnek mindjárt híre ment a brigádok közt és az úrhatnámok kezdtek a mérnök csapatára kacsingatni, hogy átkerüljenek oda. Csűrös szomszéd is addig-addig furakodott, hogy az „úri brigád” tagja lett. Emiatt — mintha elárult volna valamit — apám megutálta és nem járt együtt vele többet, az „úri brigádot” pedig a többi munkacsapat mindjárt kizárta a rokon- szenvéből. Elfordultak tőle, nem segítették úgy, mint egymást. Miközben elzárkóztak, közelebb kerültek egymáshoz: rájöttek, hogy a többi munkacsapat magatartásában, gondolkodásában, szokásaiban és törekvéseiben van olyan elem, amihez kapcsolódni érdemes. A különbözőségek ellenére szövetségre lehet, lépni egymással, mert együttesen megnő az előrehaladás esélye. Az első közös sikerek után töprengeni kezdtünk munkánk kimenetelén. Lassan hit ébredt bennünk a jövő iránt, mert természete — egyben gyengéje is — az embernek, hogy a bajban is bizakodó. így lett legkedvesebb szavunk a jövő szó. Ez akkor olyan időszakot dobott képzeletünkbe, amivel addig soha nem rendelkezhettünk, mert vagy isten „hozta el”, vagy mások rendezték be számunkra. Mit ígért ez a jövő? Különös és semmi korábban megszokotthoz nem hasonlítható éhséget adott mindarra, ami szegénységben sarjadt képzeletünkben megszülethetett. Éhséget? Igen! Éhezni nem csak gyomorral ehet. Várni valamit, ami még nincs, kételkedni- hinni, hogy lesz... Ez is éhség. Valahogy így lehet „éhe” a szépnek, így lehetséges „éhezni és szomjúhozni az igazságot”. Ilyen értelemben rokon a reménykedés az éhséggel. Ez az éhség egyáltalán nem éhes ember sültgalambvárása, hanem állandó serkentés, áilandó sürgetés arra, amit éhünk csillapítására tehetünk. (Folytatjuk) SZOVJET ÉLET
