Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-18 / 296. szám
1985. december 18. Kelet-Magyarország 3 Lyukóhánya, 1985. december Szikraeső (Jávor László felvétele) Erdő a föld mélyér ... Megemeltem a szívlapátot. Nem volt könnyű. Amikor pedig a vágat vegéből omlasztott (szakszóval : jövesztett) fekete, csillogó széndarabokkal megraktam, bizony nehezen bírtam megemelni. A három poros arcú bányász somolyogva nézte. Ok napi nyolc órán át ezzel dolgoznak. (Hír: a vasárnapot is munkával töltötte a Borsodi Szénbányák lyukóbá- nyai (és még öt) üzemének több, mint háromezer dolgozója... 11 ezer 200 tonna szenet küldtek a felszínre, s ezt még aznap el is szállították a kelet- és dél-magyarországi TÜZÉP-telepekre, hőerőművekbe.) Szabolcsi és bajdú-bihari erdészek a tárnában — a fák között. melyeket ők szállítottak a szénbányának. kül nem lehetséges a vágathajtás — nincs mivel kitámasztani. Igaz, dolgozunk fémhálókkal is, de ezek lényegesen drágábbak, még ha tartósabbak is. Lóránt Miklós lyukóbányai igazgató elmondta, hogy félszáz kilométernél hosszabb a bányájuk föld alatti világa, és büszkén tette hozzá, hogy idei tervüket december elején már teljesítették. Ottjár- tunkkor, december 12-én sok ezerrel voltak túl az egymillió 110 ezres tervükön — és mint tudjuk, tovább folyik a megfeszített munka. Mozdonyvágat és kas Hogy ez mit jelent, azt jószerivel'csak az értheti meg, aki már járt LENT. Látta a félhomályos mozdonyvágatot, ahol a futószalag húzódik, bement az oldalvágatokba, ahol félelmetes méretű gép készülődik rohamra, hogy acélfogaival harapja-marja a szénfalat, érezte a hol huzatos, hol igencsak nyomott levegőt, állt a víztől csöpögő fémkasban, mely nagy sebességgel száguld a mélybe — és érezte-tudta, hogy feje fölött roppant földtömeg terpeszkedik. S látta a bányászokat, akik nap mint nap itt dolgoznak megfeszített erővel. A „nap mint nap” szinte szó szerint értendő: Tőkés György főelőadó elmondta, hogy bányászaik egy évből körülbelül 330 napot töltenek a föld alatt... S mindehhez az is szükséges, hogy erdeink egy része a föld mélyére vándoroljon. Elképesztő mennyiségű fát fogyaszt a bánya — nem kis munka hát ez az erdészetnek sem. Amikor tehát arról kapunk hírt, hogy az erdőgazdaság ennyi meg ennyi tűzifával többet ad a lakosságnak, akkor arra is kell gondolnunk, hogy nem csak ennyivel járult hozzá a tüzelőellátáshoz'. Nem véletlen hát, hogy Kazinczy Ferenc, a FEFAG osztályvezető-helyettese, aki az erdészek csoportját vezette, ezt jegyezte be a lyukóbányaiak emlékkönyvébe: „Csak most látja a »külszíni« ember, hogy milyen munkába kerül, amíg a szén a felszínre jut. És csak most tudtuk meg igazán, mennyire fontos az a fa, amit mi küldünk.'..” A megújuló tábla Délután, távozván a bánya területéről, amikor levetettük a kötelezően előírt védőruhát, felszerelést (lámpát, mentőkészüléket), csikorogtak a kasok. Szénporos arcú, hallgatag bányászok léptek ki a rozsdás acélháló mögül. Csak akkor csillant meg a szemük egy kicsit, amikor a bejáratnál lévő, mindennap megújuló táblára esett a tekintetük. Az aznapi termeléssel együtt már megközelítette a százezer tonnát az éves többletük... Tarnavölgyi György Ez a hatalmas gép (melynek a képen csak egy része látszik) hamarosan belemar a szénfalba... (Juhász Csaba felvételei) á család a társadalom J\^ legkisebb szervezete, — mi több, alappillére. Most, hogy sok helyen válságban van, egyre többször hangoztatják jelentőségét. A válságot nemcsak a válások és az alkoholizmus okozzák. Ez már csak következmény. A társadalom mo- bilizálódása, az életmód, a szokások módosulásai, mind a család hagyományos szerkezetét ásták alá. A feleségek munkába álltak, és a gyerekeket első műszakban az óvó néni, tanító néni és az utca bácsi neveli. Erkölcsüket a kisdobosok 6 és az úttörők 12 pontja csiszolja. Az apák ingáznak, túlóráznak, maszekolnak, építkeznek; infarktust és szép sírkövet kapnak annélkül, hogy fiaikat saját képükre gyúrnák — úgy is mint szobrász — akár egy jó időben adott pofonnal az agyagnak. A társadalom betört a családba. Kikezdte a régi tekintélyeket. Nem ura és parancsolója már a férj a feleségének, és nem igaz már az sem, hogy „gyereknek hallgas a neve”. Családfőválasztás Ez év végéig minden családban ki kell írni a választásokat. Meg kell választani az 1986-os ciklusra a családfőt. Eddig a felsőbb szervek nevezték ki a család élére az apákat, jövőre már csak demokratikus választás útján lehet e tisztséget is betölteni. Ha nem kapják meg a kétharmados többséget, pályázatot kell kiírni a családfői poszt betöltésére. Így van ez nálunk is. Én sem lehetek biztos a dolgomban. Még szerencse, hogy amíg hivatalban vagyok, tehetek egyet, s mást a választók megnyerésére. Az asszony számolatlanul vásárolja a ruhákat — hagyom. A nagylány 17 évesen nem tudja, hői akar továbbtanulni — nem erőltetem. A középső nem végzi el a rábízott takarítást — felőlem poros lehet az esküvői képünk is. A legkisebb megdézsmálja a befőtteket — oda se neki. Nem kockáztathatok fegyelmezésekkel. Leszavazhatnak a választáskor. Én a kenyeremmel játszom! A nejem már így is többet keres, mint én; a nagylány szebb és a KISZ-ben dekorációfelelős, a középső a rajban nótafa, a kicsi havonta hetes. Vagyis komoly közéleti múlt áll mögöttük, mi több — vezetői gyakorlat. Vagyis a helyzetem meglehetősen ingatag. De azért foggal és körömmel ragaszkodom posztomhoz — ugyanis mosogatni nem szeretek. Mindent megmozgatok választási sikerem érdekében. Megvettem a fejhallgatós magnót a lányoknak, — igaz személyi kölcsönből. Az asz- szonyhoz is kedvesebb vagyok, mint régen. Naponta borotválkozom, és már két kilót leadtam a pocakomból. Persze azért a kisördög nem alszik bennem. Mi lesz, ha nem erősítenek meg? A teraszt le akartam fedni az idén, de most már nem kapkodom el. Én güriznék vele, és az új családfő élvezi majd alatta az árnyékot. Majd jövőre megcsinálom, ha megválasztanak. Természetesen látom én, hogy ez a választási készülődés erősen megviselte a mi családunkat is. Tele vagyunk adósággal, ígérettel. Mindenki azt csinál, amit akar, — kivárásra lovagol. Felbomlott a belső rend, a termelés fegyelme, nem működnek a szabályzók. mjálunk december 28-án jjj lesz a nagy nap. A választás napja. Addig is igyekszem mindenkinek a kedvébe járni. Ugyanakkor álláshirdetéseket olvasok, hol keresnek szakképzett családfőt. És közben kutatom a családom arcát, sőt az idegen férfiarcokat is — vajon ki pályázza meg a helyemet, — ha engem menesztettek. Kulcsár Attila Többnyire a lábunk alá néztünk, holott érdeklődésünk tárgya a fejünk fölött és kétoldalt volt látható: azok a bányafák, melyeket a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság szállít a Borsodi Szénbányáknak, s melyek a szó szoros értelmében létfontosságúak a bányászatban. Kis időkre megálltunk, s Kendelényi Péter bányamérnök mutatta a fejünk fölött megroppant bányadorongokat — három- százötven méternyi kő- és földtömeg nehezedik rájuk... Sűrűn egymás mellé rakva sorakoznak, s a párával telített levegő gyorsan „fogyasztja” mindet. Saját szemiikkil... A FEFAG és a bányavállalat megegyezése alapján látogatott több erdőgazdasági műszaki szakember a föld mélyére — hogy saját szemükkel láthassák, hová kerül, milyen körülmények közé az általuk kitermelt bányafa, melyből évente közel százezer köbméternyit szállítanak ide. Nagy mennyiség ez — a bánya mégis mindig kevesli. Hogy miért? Éördögh Lajos, a vállalat anyaggazdálkodási csoportvezetője mondta el (aki kalauzunk volt, és nem is mellesleg: megyénkben születésű) — Nélkülözhetetlen számunkra, mivel bányafa nélÉvzárás előtt a tsz-ekben A veszteség árnyékában A TÉNY SZOMORÜ: nagyjából átlagos termelési mutatók mellett, sok tekintetben javuló hozamokkal (vagy inkább ellenére) katasztrofálisan rossz évet zár a szabolcs- szatmári mezőgazdaság — ha az üzemek nyereségét vizsgáljuk. Az előzetes becslések szerint félszáz termelőszövetkezetnél várható pénzügyi hiány az éves mérleg zárásakor. Közöttük vannak olyanok, amelyek a korábbi években jól gazdálkodtak, képeztek annyi tartalékot, segített az évközi gyorssegély, amiből rendezhetik a hiányt, azonban tucatnál többnél csak a szanálás jelenti a pillanatnyi megoldást. Hangulatjelentéssel is felért az a tanácskozás, amelyen a várhatóan veszteséggel záró üzemek elnökei, párttitkárai vettek részt a múlt héten. Akadt köztük olyan, aki a legnagyobb baj ellenére bizakodó volt, szólt olyan vezető, aki a következő évekre sem látott kiutat, más a tagság nyugalmát, bizakodását említette. S amikor kommentárt fűzünk ehhez a tanácskozáshoz — az újságíró egyéni véleményét is . tükrözve — egyben gondolkodtatunk is: néhány felelős vezető menynyire érzi a maga felelősségét a közösség érdekében? A MEZŐ’ ZDASAG- RÖL KÉSZ LT valamennyi elemzés feltárja, hogy 1985-bén döntően objektív, külső okok következtében alakultak ki veszteségek. Bizonyítja ezt, hogy elsősorban a folyók melletti, ártérrel rendelkező gazdaságok kerültek rossz ’ helyzetbe, ahol a tavaszi belvíz tönkretette a, reményeket. Csakhogy ennek alapján hajlamosak vagyunk mindent a vízre fogni1 még az a homokon gazdálkodó hodászi tsz is megemlíti ezt, akinek a szomszédjában az eredm nyes Vaja s ___________________________ működik — ugyanolyan földeken. A másik végletet talán Tiszakerecseny- ben találni, ahol tavasz- szal még bíztak abban, hogy túljutnak a bajokon (nem taktikáztak, kérin- cséltek külön pénzt, mint mások), azonban év végére kiderült, legalábbis minimális támogatás szükséges ahhoz, hogy a tervezetthez képest 18 millió forintos termelés- kiesés negatív hatásait elkerüljék. Sokat sejtet a szanálásra váró gazdaságok területi megoszlása: igazából a hajdani Szatmárra koncentrálódik most is, mint évek óta, a veszteséges tsz-ek sora. Akár elfogadhatnánk külső adottságnak, ha nem találnánk ellenpéldákat, még olyan kicsi gazdaságok között is, mint Tisztaberek. Ám a vezetők beszámolóiból kiderült, hogy ebben a térségben hiányzanak a jó szakemberek, minden bizonnyal az irányítók kádermunkájának gyengeségét is mutatják a veszteségmilliók. (Tehát jöhet az ellenvélemény: igenis jó befektetés, hosszú távon megtérül a megfelelő szakemberek letelepítése, ami — el kell ismerni — nagy erőfeszítéseket kíván.) Talán színvonalbeli különbséget mutat, ha az egyik felelős szerv azon meditál, megvonja a bizalmat a tsz vezetőjétől, míg a másik, jóval gyengébb irányítót — a másik területen — a kelleténél is hosszabb ideig támogatnak. DERŰLÁTÁS ÉS ELKESEREDETTSÉG egymás mellett. Ez is megtalálható a szó szoros és földrajzi értelmében Szat- márban. Hiszen az ököri- tófülpösi gazdaság olyan nagy követ (korábbi veszteséget) görget maga előtt, ami miatt a mégoly jó eredmények, miatt sem lennének életképesek, míg Porcsalmán és Csaholcon úgy látják, csakis külső segítséggel kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy eredményeket érjenek el a következőkben. Ilyenkor mondja a szemlélő, hogy az igazság valahol középen található, már csak azért is, mert nyilván adnak segítséget kívülről, azonban ingyen pénzt senki sem várhat, csakis megalapozott eredmények után jöhet a támogatás. A nehéz év arra is késztette a gazdaságokat, hogy felülvizsgálják termelésüket, lehetőségeiket. Így munkálkodhatnak Ko- csordon — kettős elnökség alatt — azon, hogy a mátészalkai egyesülés hozzon változást. Fényeslit- kén most annak a levét isszák, hogy a valóságostól kétszeresére értékelték a hízómarha-állományt, amitől meg akarnak szabadulni, míg Tiszakere- csenyben éppen az állat- tenyésztés erősítése mellett voksoltak, Fábiánhá- zán is a hízómarha-kibocsátást kívánják növelni, Tiszabercelen a sertéstelepen végrehajtott fajtacserétől várják a jövedelmezőséget. A tanácskozáson nem volt véletlen a megyei tanács mezőgazdasági osztályának intelme: részletesen vizsgálják minden gazdaságban az egyes ágazatokat, azokat az okokat, amelyek veszteségessé tették őket. S különösen aktuális ezt úgy megnézni, ha valak' két-három szövetkezettel odébb tekint, ahol ugyanolyan szerkezettel — de sokkal nagyobb odafigyeléssel, fegyelemmel — eredményeket értek el. Ez mutatja, hogy dőreség lenne csak külső segítséget várni, hiszen a nehezebb év úgyis minősített, hogy jobban felszínre kerültek a vezetői, szervezési hiányosságok. AZ 1985-ÖS ÉVET FEKETE ESZTENDŐKÉNT is elkönyvelhetik sok mezőgazdasági üzemben. Azonban látni kell, hogy a kedvezőtlen adottságok mellett sem topoghat egy helyben a szabolcsi mezőgazdaság, mert a jó példák bizonyítják: igenis vannak olyan tartalékok a gazdálkodásban, amelyek a tisztes eredményeket megalapozzák. Lányi Botond >
