Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-14 / 293. szám

1985. december 14. © — Tudja, olyasmimet6 amf­kor valaki vesz egy sztetoszkópot, s attól azt hiszi, hogy ő már felírhatja a receptet is — válaszol eredeti hasonlattal abszolút laikus kérdésemre Kramár Géza. Nézegettem nagyszerű műszerét, amivel a tévéfelvételhez előkészített fényes fekete­hangversenyzongora hangolását ellenőrizte a Korona dísztermében, s olyan egyszerű­nek tűnt az egész. Van hét sáv a hét ok­távnak, aztán mindenféle gombok, ahol be­állítom az éppen vizsgált húr hangjának a jelét, egy kis mikrofon hallgatózik. s to­vábbítja a jeleket a készülékbe. Ha balra mozog a kijelző sáv, akkor mélyebb, ha pe­dig jobbra, akkor magasabb a hang a kel­leténél. Van még egy meghosszabbított kor- csolyakulcs-féleség a kezében, azzal lazítja, vagy éppen húzza feszesebbre a szálakat. Ennyi. Nem csoda, hogy úgy véltem, kis gyakorlás után tán még magam is képes lennék erre... — Hadd legyek nagyképű! Néha csak azért kapcsolom be a műszert, hogy kont­rolláljam, pontosan működik-e. Komolyab­ban: mindenképpen kell a hangoláshoz a jó fül, mert például a filharmonikusok hang­zását csak így lehet beállítani. Ugyanazon a frekvencián belül sem egyforma a hangzás. Az amerikai CONN-cég harminc-negyven ezret érő műszerével már jó tíz éve dolgo­zik Kramár Géza, pedig előtte el sem tudta volna képzelni, hogy az ilyesmihez gépet is lehet használni. Azóta vett egy könnyebben szállítható könnyű kis japán KORG masi­nát is — ez már a sajátja. Az amerikai gép a cégé. — A budapesti Kozmosz szövetkezet tagjaként dolgozom, de Debre­cenben lakom. Gyakran megfordulok Nyír­egyházán is, meg a megyében is. Az itteni zeneiskolába például már legalább tizenöt éve jövök. Beszélgetésünk nem volt ilyen folyama­tos, s nem is ilyen tökéletesen lekerekített mondatok hangzottak el, mert Kramár Gé­za természetesen nem hagyta abba a ked­vemért a munkát. (Kétszáznegyven húr tö­kéletes hangzását kellett beállítania!) Fi­gyelte a műszert, húzott-lazított a húrokon, s közben fülelt. De azért szívesen mesélt is, pedig még szó sem volt újságcikkről, csak egyszerű érdeklődőként tolakodtam oda mellé. Megkérdeztem azt is, hogy hol ké­peznek nálunk zongorahangolót, s egyálta­lán hogyan jut valakinek az eszébe, hogy ilyen furcsának tűnő szakmát válasszon. — Harminchat éve csinálom. Fotóműsze­rész inas voltam, amikor egy távoli roko­nom, Nagy Sándor, akinek Debrecenben volt ilyen vállalkozása, megkérdezte, nem len- ne-e kedvem hozzá? Volt kitől tanulnom, mert ez a mesterem patinás cégnél dolgo­A zongorahangoló zott. Pesten, az EHALL-nál. Különben nem is az a szakmám, hogy hangoló, mert ilyen nincs is. Hangszerkészítő és -javító vagyok. Elektromos orgonát, tangóharmonikát is javítok a környéken, de a legtöbb feladatot a hangolás jelenti. Megtudom, hogy a legrangosabb művé­szek keze alá is készítette elő már a hang­szert. Fischer Annie is játszott az általa hangolt zongorán. Nyíregyházán pedig min­dig itt van a háromévenkénti zongoraver­senyen. — Nagyon szeretem csinálni, nem is aka­rom még abbahagyni sokáig. Annál is in­kább nem, mert bizony az utánpótlás nem az igazi. A Kozmosznál vannak ugyan ta­nulók, de sokan nem maradnak meg a szak­mánál, vagy fel sem szabadulnak. Már a diszkantnál járt a hangolókulcs, kellett is igyekezni, mert a tévések már szállingóztak vissza, hamarosan folytatódik az adás. Kramár Géza lassan befejezte a dolgát, s menni készült, én is befejeztem a bámészkodást. Egy dologra azonban még kíváncsi voltam, vajon melyik a legjobb fajta zongora? A mester erre is hasonlattal felelt:--- A Qtainwflu mert az olyan­H vIOMI TTOJf| mint kocsiban a Rolls Roys . . . Törtem a fejem, leírjam-e, nem nagyké­pűségnek tűnik-e, de inkább jogos szakmai büszkeség amit a mestertől hallottam, és zárómondatul szántam: — Ha egyszer már elhívták valahová Kra­már Gézát, oda többet más mester nem is kell! Papp Dénes Irodalmi útikalauz „Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörös­marty Mihály” — írja Rad­nóti Miklós Nem tudhatom című versében arra utalva, hogy a szülőhely szerves ré­sze, nagyon gyakran megha­tározó eleme a költő életmű­vének. A gyermekkori él­mények adják (adhatják) a későbbi alkotások elményfe- dezetét, az első esztendők történéseinek, érzelmi hatá­sainak megismerése nagy­ban hozzájárulhat az egész letmű megértéséhez. Magyar szakos tanárok visszatérő élménye, hogy a tanulók — nagyon gyakran mar szégyenkezés nélkül — kijelentik: nem tudják, hol született Arany János?! S amikor kiderül, nagyon ke­vesen tudják hogy merre van Nagyszalonta. Pedig ez a kisváros adta a magyar irodalomnak Aranyon kí­vül Sinka Istvánt! De mi­lyen ismereteket idéz föl Nagyvárad emlegetése? Itt született Janus Pannonius Búcsú Váradtól című híres verse, itt töltötte gyermekko­rát Pázmány Péter. Csoko­nai a nagyváradi temetőben mondta el gróf Rhédei Lajos feleségének a sírjánál a bú­csúztatót, itt fázott meg, s állapota ettől kezdve roha­mosan romlott. Nagyvára­don született Dutka Ákos; Ady Endre öt évig újság- íróskodott a váradi lapoknál. Itt ismerkedett meg Brüll Adéllal, aki Léda néven vált közismertté. Több mint há­rom évig tanított Nagyvára­don Juhász Gyula, itt kapta Sárvári Annától a végzetes sebet, amely élete végéig nem gyógyult be. A magyar irodalom az Anna-verseket köszönheti ennek az élmény­nek. A városban alakult még a híres irodalmi csoportosu­lás, a Holnap Társaság, amelynek tagjai Ady Endre. Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Ernőd Tamás, Juhász Gyula és Miklós Jut­ka voltak. Nagyváradon szü­letett a kevéssé ismert Tabe- ry Géza író is. Szűkebb hazánkra térve: tudja-e mindenki, milyen irodalmi vonatkozásokkal rendelkezik Tiszabercel, Csenger, Magosliget, Nap­kor, Tiszabecs, Tiszaeszlár vagy. Túristvándi ? Erre a kérdésre is válaszol Erős Zoltán könyve, a Magyar irodalmi helynevek A-tól Z- ig. Kiknek szól? „Elsősorban az iskolai irodalomórákhoz kíván segítséget nyújtani: hol találhatók a térképen és a valóságban íróink, költő­ink életéhez, munkásságá­hoz kapcsolódó fontosabb, jelentősebb helységek. tá­jak; milyen irodalmi érde­kességek fűződnek az iroda­lomtörténetben gyakran sze­replő helynevekhez. Ily mó­don elsősorban a középisko­lás diákoknak, irodalomta­nároknak, az irodalom iránt érdeklődő olvasóknak ké­szült ez a lexikon” — írja könyvéről a szerző. Erős Zoltán munkájának nagy érdeme, hogy nem ma­rad meg az ország határai között, külön fejezetben fog­lalkozik a szomszédos orszá­gok, illetve Európa és más földrészek magyar irodalmi helyneveivel. Egyetlen cím­szó: „Üj-Buda (New Buda) Helység Észak-Amerikában, Iowa államban. Ide vándo­rolt ki 1850-ben Pestről Ke- rényi Frigyes költő, Petőfi barátja. T852 tavaszán a honvágytól gyötörve öngyil­kos' lett.” A névmutatót használva könnyen kiderít­hető, hogy Petőfi 1845 ápri­lisában Eperjesen megláto­gatta Kerényit és a város­ban nevelősködő Tompa Mi­hályt. Itt zajlott le a neveze­tes költői verseny, amelynek a tárgya egy erdei lak volt. A versenyt Kerényi Frigyes nyerte. A kötetben az „erdei lak" rajza is látható. Erős Zoltán könyve izgal­mas olvasmány is lehet. De inkább útikalauz, amely a látnivalókat megyék szerin­ti csoportosításban is kínál­ja. A kötetet számtalan rajz, korabeli fotó illusztrálja. Így például Bessenyei György szobrát (Kallós Ede alkotá­sa) még az eredeti helyén — a Bessenyei téren (ma Ta­nácsköztársaság tér) — áb­rázolja a fénykép. A Magyar irodalmi hely­nevek A-tól Z-ig a téli könyvvásár újdonsága. Szép és hasznos ajándék. (Móra Könyvkiadó, 1985.) Nagy István Attila AZ ISTENI GARBO É) Az „isteni Gar­ho”! A jelző és a ^ név évtizedek óta összeforrt, pedig az istennő — minden idők egyik legszebb és legnépsze­rűbb filmcsillaga — 44 esz­tendővel ezelőtt visszavonult, a nyilvánosság teljes kizárá­sával éli életét, gyakran azt sem tudni, hol. Azóta szinte évente felbukkanik róla egy- egy kép vagy rövid hírecske. A képeken rendszerint sötét szemüveg, és homlokba hú­zott kalap látható — az sem biztos, hogy az „istenit” rej­tik, a hírecske pedig leg­többször egy újságíró siker­telen próbálkozásáról szól A mai fiatalok csak hírből ismerik vagy még úgy sem. hiszen 1941 óta nem filme­zik. És filmjei közül csak nagyon elvétve bukkan fel valamelyik egy filmmúzeum­ban vagy tévéadásban. Egy könyv van előttem, szerzője Robert Payne, Gre­ta Garbóról írta. Elmondja róla, hogy filmjeiben soha­sem volt igazán nagy szí­nésznő, nem voltak különle­ges eszközei az alakításhoz. Élete figyelemreméltóan ese­ménytelen volt. Greta Lovisa Gustafsson stockholmi kislány 1920-ban megnézte a neves rendező, Mauritz Stiller egyik filmjét, és elhatározta, hogy meggyő­zi őt színészi tehetségéről. Valósággal üldözte a férfit, várta a háza előtt, megro­hanta, amikor az kiszállt au­tójából, és könyörgött, hogy készítsen próbafelvételt róla. Stiller azzal rázta le, hogy majd jöjjön akkor, amikor már több élettapasztalata lesz. A 15 éves lány renge­teget járt színházba, moziba, és közben egy fodrászüzlet­ben kente a habot a férfiak arcára. Aztán a Bergström áruházban csomagolt két évig. Felfedezték szépségét, és hamarosan fotomodell- ként kalapokat mutatott be az áruház katalógusában. Barátnőjével addig járkált a filmgyárba, amíg 1921-ben kapott egy picurka szerepet. Ezt több követte, és Greta közben elvégezte a színiaka­démiát. Aztán 1923-ban Stil­ler — aki úgy látszik, nem felejtette el az erőszakos kis­lányt — érdeklődött a nö­vendék felől Gustav Molen- dernél, az akadémia igazga­tójánál. Fogadta a lányt a lakásán, és meghallgatta. És nem sokkal később jött a Gösta Berling filmváltozata, igazi nagy szereppel. Greta Lovisa Gustafssonból Greta Garbo lett. Stiller tanította, formálta, és a közismerten homoszexuális férfit elbű­völte a lány szépsége és ár­tatlansága. 1925-ben együtt mentek az USA-ba. A fo­gadtatás mindkettőjüknek csalódást okozott. Stillert ar­rogáns, összeférhetetlen, ne­héz embernek tartották, Garbóról pedig megállapítot­ták, hogy „skandináv típus, hanyagul öltözött, tapaszta­latlan”. Végre 1926-ban el­készült a színésznő első hol­lywoodi filmje, The Torrent volt a címe, és 1928-ban már négy filmet forgatott. Ő lett az egyik legnagyobb ameri­kai sztár, de Európában ta­lán még népszerűbb volt, mint odakint. Stiller, aki hazament, 1928- ban Stockholmban elhunyt. Halálos ágyán Garbo legfris­sebb fényképét szorította a kezében. Néhány hónappal később levélben kérdezték meg a színésznőt, szeretne-e emlékül valamit Stiller hol­mijából. Garbo azt a tölgy­faszéket kérte, amelyen ak­kor üldögélt, amikor a ren­dező lakásának halijában először várta, hogy meghall­gassa. Kikkel játszott együtt Garbo leghíresebb filmjei­ben? A többi között Ramon Novarróval a Mata Hariban, John Gilberttel a Kriszti­na királynőben, Fredrich March-csal az Anna Kare- ninában, Robert Taylorrai A kaméliás hölgyben, Charles Boyer-val a Walewska gróf­nőben. Melvyn Douglas-szal A kétarcú asszonyban, amely az utolsó filmje volt. Sok-sok évvel később Wil­liam Stevensson, a kanadai hírszerzés volt vezetője ön­életrajzában hosszasan fog­lalkozott Garbónak a háború alatti szolgálataival. Szerinte a filmsztár hazájában tagja volt a náciellenes mozga­lomnak, és neki köszönhető, hogy Nils Bohr dán fizikust sikerült kiszöktetni a meg­szálló nácik kezéből. Az ügyben Garbo is nyilatko­zott: közreműködését az ak­kori idők természetes köte­lességének minősítette. 1954-ben „mint a film fe­lejthetetlen jelensége”, Os- car-díjat kapott. Néha — mint 1980-ban — felröppen egy hír, hogy újra a kamerák elé all. De úgy látszik, az is hírlapi kacsa volt. A szeptember 18-án 80 éves Greta Garbo 44 év után még mindig legenda. Erdős Márta Süsü, a népszerű figura Cegléden és Battonyán, Nyíregyházán és Záhonyban — de sorolhatnám az ország számos más városát, közsé­gét —, plakátok hirdetik — vagy hirdetni fogják — a Süsü cirkusza című maszkos mesejátékot, a Magyar Cir­kusz és Varieté gyermekmű­sorát. Kétségkívül, ma Süsü a sztár. Kezdődött a közked­velt tévésorozattal, de meg­jelent könyvben is Csukás István egyfejű, jóságos sár­kánya, napvilágot látott le­mezen (ma már aranylemez, annyi fogyott belőle), néhány hete filmen is bemutatták, s előtte a Vidám Színpadon játszották a Süsü, a sár­kányt. Most pedig cirkuszi produkció lett; Csukás Ist­ván, az író és Bergendy Ist­ván. a zeneszerző új mesejá­tékot írt Süsüről. Akárcsak a Vidám színpadi műsort, úgy ezt is a mar-mar sár­kány „szakértővé” vált Ba­logh Géza rendezte. Veié beszélgettünk, hogyan is jött létre ez a mesejáték. — A gyerekek szeretik az ismerős figurákat — mondja az Állami Bábszínház ismert rendezője. — Bizonyítja ezt a tévébeli Mazsola s a Süsü példája is. Ezért a Cirkusz Vállalat kérésére összefog­tunk Csukás Istvánnal és Bergendy Istvánnal, s egy olyan mese született, mely lehetőséget ad artisták sze­repeltetésére is.- — Miről szól a Süsü cir­kusza ? — A kis királyfi beteg lesz, a kuruzslók próbálják meggyógyítani. Mindenfajta gyógymódot javasolnak a sö­tét szobától a csendig, de egyik sem használ. A sár­kány szerint mindez csak hókusz-pókusz, az egyedüli gyógyszer a nevetés, csinál­janak egy cirkuszt. Az ötlet mindenkinek tetszik, s az öregkirálynak, a Kancellár­nak, a Dadusnak titokban minden vágya, hogy bemu­tassa a maga attrakcióját. Szerencsére azonban „profi” artisták érkeznek a palotá­ba, s a darab második részé­ben az ő számaikat láthat­juk, amelyek nemcsak a kö­zönség körében aratnak si­kert, hanem a kis királyfit is meggyógyítják. — Kik lépnek fel a mű­sorban? — Süsü hangja természe tesen Bodrogi Gyula. A k> királyfi báb. a többiek masz­kos színészek: Pataky Imre (Kancellár), Dörögdy Miklós (öregkirály), Kása Melinda (Dada) és Dallos Ibolya a királyfi mozgatója. Mindany- nyian az Állami Bábszínház művészei. Fellép illuzionista, bűvész, zsonglőr, ugró akro­bata is. A műsor — ahogyan azt a Cirkusz Vállalatnál elmond­ták — a nagy érdeklődésre való tekintettel legalább másfél-két évig járja az or­szágot, s egész nyáron a Ba­latonnál látható a Süsü kusza. (kárpát. KM HÉTVÉGI MEUÉKIET Mm vn is EUßflißioni^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom