Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-11 / 290. szám
4 Kelet-Magyarország 1985. december 11. Lázár György (Folytatás az 1. oldalról) A Milka Planinc vezette jugoszláv tárgyalóküldöttség tagjai: Nedeljko Mandics, a szövetségi végrehajtó tanács tagja, Budimir Loncsar külügyminiszter-helyettes, Metód! Szmolenszk külkereskedelmi miniszterhelyettes, Mi- lovan Zidar, Jugoszlávia budapesti nagykövete. Este Milka Planinc vacsorát adott a magyar küldöttség tiszteletére. A díszvacsorán Milka Planinc pohárköszöntőt mondott. Ebben kiemelte: baráti országaink között a kapcsolatok jók és fejlettek, őszinte párbeszédet folytatunk, együttműködésünk szilárdan megalapozott. Ezt nagyra értékeljük, s együttes erőfeszítéseink pozitív eredményének tekintjük.. Kapcsolataink a függetlenség, a szuverenitás, a területi egység tiszteletben tartásán, a belügyek- be való be nem avatkozás elvén alapulnak, valamint azon, hogy kölcsönösen tiszteletben tartjuk azt, hogy a szocialista építés útjai különbözőek. Ezt a szilárd alapot, amely lehetővé teszi számunkra, hogy barátsá-* gunkat és együttműködésünket szüntelenül erősítsük, Jo- szip Broz Tito és Kádár János találkozóin rakták le. A jugoszláv—magyar gazdasági együttműködés sikeresen fejlődik, ezt a kiegyensúlyozott árucsere, a magas fokú ipari együttműködés, a szakosítás és a számottevő kishatárforgalom jellemzi. Reméljük, hogy az elkövetkező időszakban az együttműködés más formái is jelentősebben bővülnek. Reméljük — folytatta Milka Planinc —, hogy a legmagasabb szintű szovjet—amerikai párbeszéd felújítása megteremti a vitás nemzetközi kérdések békés megoldásának feltételeit. A szocialista, el nem kötelezett Jugoszlávia tőle telhetőén tevékenyen hozzájárul a nemzetközi kapcsolatok pozitív folyamatainak erősítéséhez. Belgrádban A jövőben is mindent megteszünk annak érdekében, hogy kétoldalú együttműködésünket sokoldalúan továbbfejlesszük — fejezte ibe a jugoszláv kormány elnöke. Milka Planinc pohárköszöntőjére Lázár (Syörgy válaszolt. Bevezetőben kifejezte köszönetét a meghívásért, majd a továbbiakban arról szólt, hogy a magyar nép ismeri és nagyra becsüli azokat az eredményeket, amelyeket Jugoszlávia népei a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének vezetésével értek el az új társadalom építésében. Kifejtette: délutáni megbeszélésünkön fő vonalakban megismerhettük azokat a rövidebb és hosszabb távra szóló tervelgondolásokat, amelyek a további fejlődés megalapozását hivatottak szolgálni. A miniszterelnök utalt arra, hogy a tárgyalásokon külön figyelmet szenteltek a gazdasági együttműködés kérdéseire. Egyetértettünk abban — mondotta —, hogy ha jobban élünk az együttműködés korszerű formáival, akkor az előirányzottnál is dinamiku- sabbá tehetjük az árucsereforgalom bővítését. Érdekeltek vagyunk abban, hogy továbbfejlődjék a közvetlen együttműködés Jugoszlávia köztársaságaival, szélesedjenek a határ menti területek és városok kapcsolatai, növekedjék a kölcsönös turista-- íorgalom. — Népeink barátságát, együttműködésünket jól szolgálja az a fejlődés is, amely országaink kulturális, oktatási és tudományos kapcsolataiban mutatható fel. — Nem mulaszthatom , el az alkalmat annak megerősítésére, hogy Magyarországon jól ismerjük és nagyra becsüljük az el nem kötelezett szocialista Jugoszlávia aktív, az enyhülést szolgáló tevékenységét, amely meggyőződésünk szerint a jövőben is számíthat a békeszerető és a haladó emberek támogatására — hangsúlyozta Lázár György. Az MTI jelenti SARLÓS ISTVÁN HAZAÉRKEZETT VARSÓBÓL Sarlós István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke hazaérkezett Varsóból, ahol Roman Malinowskinak, a lengyel szejm elnökének meghívására kétnapos hivatalos, baráti látogatást tett. AZ MSZMP KÜLDÖTTSÉGE JÁRT IZRAELBEN Kedden hazaérkezett az MSZMP küldöttsége, amely Romany Pálnak, a Központi Bizottság tagjának, . a Bács- Kiskun megyei pártbizottság első titkárának vezetésével részt vett az Izraeli Kommunista Párt Haifában tartott XX. kongresszusán. A delegáció tagja volt Südy Zoltán, a KB külügyi osztályának munkatársa. MEGEMLÉKEZÉS AZ EMBERI JOGOK NAPJÁRÓL Az emberi jogok napjáról emlékeztek meg kedden a Hazafias Népfront Országos Tanácsának székházában, a Magyar ENSZ Társaság és a Magyar Jogász Szövetség közös rendezvényén. A megemlékezésen Ma- tolcsy Károly, a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese mondott beszédet. A KUN BÉLA- EMLÉKBIZOTTSÁG ÜLÉSE Németh Károlynak, az MSZMP főtitkárhelyettesének elnökletével kedden ülést tartott' a Kun Béla-emlékbi- zottság. Áttekintette az 1986. február 20-án esedékes Kuncentenárium előkészületeit, foglalkozott a Kun Béla tevékenységéről már megjelent kiadványokkal és a további publikációra, valamint a különböző : megemlékezésekre vonatkozó javaslatokkal, s jóváhagyta az 1986. februári tudományos ülésszak tervezetét. Kommantór ŰZ ítélet Az ítélet példa nélküli Latin-Amerika vérrel, erőszakkal írt, puccsokkal tarkított történetében. Most először fordult elő, hogy egy polgári kormányzat — Argentínában — törvényesen ítélkezett törvénytelenül eljáró tábornokok fölött. Igaz, az eredetileg halálos ítéletek helyett csupán börtönbüntetéseket szabott ki a bíróság, de önmagában a tény is figyelemre méltó, hogy magas beosztású katonatiszteket felelősségre vontak korábbi bűn- cselekményeikért. Nyolc hónapig tartott a per, s a bíróság több ezer tanút hallgatott ki, a periratok mennyiségét csak mázsában lehet mérni. Az 1976—1983 között uralkodó három junta kilenc tagja ellen indítottak eljárást főbenjáró, súlyos bűnök miatt. Sok ezer ember törvénytelen elhurcolása, meg- kínzása és meggyilkolása terheli a vádlottak lelkiismeretét. Az elítéltek a legelemibb emberi jogoktól fosztották meg az állampolgárokat, válogatás nélkül szemelték ki áldozataikat. Először természetesen a baloldalra csaptak le- a diktatúra pribékei, de nem kímélték a polgári ellenzék, a diákság, a munkásosztály, a szakszervezeti mozgalom, sőt a haladó gondolkodású egyházi körök képviselőit sem. A legszomorúbb: máig sem tudni, hogy a hét esztendő alatt hány embert gyilkoltak meg Argentínában. Nagyvonalúan nem vezettek listát sem az elhur- coltakról, sem a minden teketória nélkül lemészároltakról. Argentína most pontot tett a törvénytelenségek és túlkapások végére. Meglehet, a bűnösök még szigorúbb ítéletet érdemeltek volna, ám a polgári rendszer nyilvánvalóan számolt a fegyveres erők érzékenységével, s nem akarta kockára tenni a katonákhoz fűződő, roppant kimért viszonyát. Jövedelmezőbb gazdálkodóst (Folytatás az 1. oldalról) kívülit pedig 5—6 százalékkal. Racionálisabb lesz a földhasználat, több erdőt telepítünk, megkezdődik a beregi és Tiszalök környéki melioráció, növekszik a kukorica vetésterülete és a téli alma rekonstrukciója, valamint bővül a konzervipari* tevékenység. A megyei pártbizottság nevében Gyuricsku Kálmán titkár üdvözölte a tanácskozást, amelyet alkotónak és jó szelleműnek nevezett. Elmondta, hogy az MSZMP Politikai Bizottsága július 16-án tárgyalta a magyar mezőgazdaság helyzetét. A VII. ötéves tervre stratégiainak minősítette a testület a szektor szerepét. A mi megyénkben is indokolt legalább ilyen jelentőséget tulajdonítani a ■ termelőszövetkezeti ágazatnak. Az emberék foglalkoztatásában nagy szerep jut ennek, ami kiviláglik nemcsak a XIII. kongresszus ide vonatkozó határozataiból, hanem a megyei pártértekezlet döntéseiből. Az eltérések csak Szabolcs- Szatmár megye sajátosságait tükrözik. Természetesen nem zárkózhatunk fel az egyébként világhírű mezőgazdasági átlagainkhoz segítség nélkül. Ezt az országos vezetés is megalapozottnak ítéli. Kiviláglik a megsegítés szándéka abból is, hogy a regionális felzárkóztatási programban kiemelt helyen szerepel Sza- bolcs-Szatmár. Gyuricsku Kálmán ennek bllenére hangsúlyozta, hogy nem lehet gondjaink megoldását és a helyzet megváltoztatását csak kívülről várni. Fontos szerep vár ebben a termelőszövetkezetekre, amelyek közül a gyenge segítheti az erőset, a kis körzetekben együttműködési megállapodások születhetnek. Jelentős tartalékok vannak a gazdálkodásban és a költségtakarékosságban. A kiegészítő tevékenységben elsősorban a mezőgazdasági termékek •> tovább feldolgozását kell fokozni. Az állattartás műszaki megújítása és fejlesztése a tagok valóságos vagyoni közreműködésével is fokozható. Emelni szükséges a vezetés színvonalát. különösen a közgazdasági és pénzügyi szakemberek tekintetében. Poden Gyula, a TOT főtitkárhelyettese hozzászólásában hangsúlyozta: a gazdálkodás kiteljesítése forrás- bővítésnek számít. A következő ötéves tervben egyébként nincs minden szám forrással fedezve, emiatt évenként felülvizsgálják, miként teljesültek az elképzelések és csak ezután határozzák meg, hogy az alternatív lehetőségek közül melyik felel meg a gazdálkodás továbbvitelére. A szabályozás ilyen módszeréből már az idén is kóstolót vehettünk, hiszen 1985 sem úgy teljesült, ahogy terveztük. Mi több, még szeptemberben sem prognosztizáltuk jól, hogy most év végén hogyan állunk majd. Ez-egyúttal magyarázat arra is, ,hogy miért kellett újabb és újabb változásokat végrehajtani a szabályozókon, amelyeknek az ál- ;Jandóság fontos tulajdonsága kell. hogy legyen. A Sza- bolcs-Szatmár megyei termelőszövetkezetek munkáját egyébként a kudarcok és eredménytelenségek ellenére jónak ítélte Poden Gyula és úgy találta, hogy erejükhöz mérten jelentősen hozzájárultak a magyar mezőgazdaság jobb eredményeihez. (ésik) A A megmaradt iratok között külön dosszié őrzi Mező Imre 1953 augusztusában kezdődő meghurcoltatásának dokumentumait. Eltávolították a budapesti pártbizottságról, s hasztalan kérte, követelte, mondják meg leváltásának indokait. Hiába írt levelet a Politikai Bizottság tagjainak, majd ismételten Rákosi Mátyásnak, Nagy Imrének, Gerő Ernőnek, Farkas Mihálynak — aki akkor Nagy Imre támasza volt a Politikai Bizottságban —. választ soha senkitől nem kapott. Nem is kaphatott, mert az igazat akkor nem merték, és nem is lehetett a szemébe mondani. Az 1956-ban bekövetkezett nemzeti tragédia legdrámaibb óráiról, a budapesti párt- bizottság ostromáról készült fényképeken hiába kerestem Mező Imrét, a pártház hős védőinek vezetőjét. Csupán az 1956 november eleji temetéséről készült néhány amatőr felvétel. 0 hazai batyu Bármennyire is külföldön vált érett férfivá, hivatásos forradalmárrá, jellemének kialakulásában gyerekkori élményei, ifjú kora meghatározó volt. Az a batyu, amelyet még Ramőcsaházán és Kisvárdán vett a hátára. Elindultam hát megismerni ezt a vidéket. Ramőcsaházán a tanácselnök ígért szíves kalauzolást, és szerény hajlékot. Nyíregyházáról öreg, fapados zötyög velem a szomszédos Baktalórántházáig. A határban sok a látnivaló, most borult zöldbe a természet. Végeláthatatlan szántók, gubbasztó falvak, tanyák, .gyümölcsösök, jegenyék, akácosok, síkság és álmos dombok váltják egymást. Az út mentén, surmó iegényke állatokat őriz, A hátsó udvarokban libák, kacsák, a földeken egy-egy gépóriás, feltűrt szoknyás lányok, asszonyok. Csöndes, magánakvaló, a főútvonalaktól kissé féírehúzódó ez a vidék. A ramocsaháziak emlékezete szerint Mező Imre szülei a múlt század végén — 1896 vagy 1897 nyarán — Lengyelországból érkeztek a faluba. (A Szabolcsban élő zsidó családok többsége' Lengyelországból és a cári Oroszországból jött erre a vidékre.) A magas, kissé hajlott hátú, szakállas férfi köpenyszerű, sötét felöltőt és fekete kalapot viselt. Meggyötörtnek látszott. Az asszony jóval fiatalabb.volt nála. Termetre ő is nyúlánk, a haja vörösbarna. Az emlékkép szerint: karján kisgyerek, körülötte még kettő-három lábat- lankodott. Férjével ellentétben öltözéke parasztos: hosszú, bő szoknyát, karját, nyakát is eltakaró réklit viselt. A komoly arc. a hegyes áll és a keskeny száj szigorúságot, meleg barna tekintete gyengédséget árasztott. Milyen volt az a hely, ahová annyi megpróbáltatás pogromok, antifasiszta gyűlölködések elől menekülve, a Mehrel család megérkezett? A Mező Imréről szóló megemlékezések, tanulmányok megemlítik: Ramocsa- háza a Nyírség egyik legeldugottabb szögletében található. Szó van továbbá az országos átlagnál nagyobb szellemi nyomorúságról, analfabétizmusról, és arról is, hogy Ramo- csaháza még e sötétnek mondott-megyében is kirí elmaradottságával. Ramocsaháza nevét a XIII. százádtól megmaradt írásokban találjuk először. Akkoriban igazi nyíri táj: lapos, homokos, hepehupás, mocsarak, vadvizek, erdők szabdalta vidék. Esőzéskor a lapályosabb részekben tócsákban áll a víz, ha viszont megindulnak a böjti szelek, a kiszáradt földekről felkapja a humuszt, és viszi egyik határból a másikba. A művelhető földterület 40—50 százaléka futóhomok, ami a nagyüzemi művelést megelőző időkben nem adott többet 4—6 mázsánál holdanként. Itt még néhány évtizede is a feudalizmus kezdetére jellemző kétnyo- másos gazdálkodás volt az általános; felváltva művelték, illetve ugarolták a földet. Kovács Sándorné, a ramocsaházi Mező Imre Általános Iskola tanára írta emlékező dolgozatában: „Ha leszállt a nap az égboltról, bekerítette a községet a sötétség. Csak a petróleumlámpák sárgás,, pillogó fénye jelezte esténként, hogy ezen a tájon település van, hogy itt emberek élnek. Ott állt büszkén a falu határában a „keresztes” és a „csillagos” katolikus és református templom, mellette két kis szegényes épület, a két egyházi iskola. De itt álltak a fényes és pompás urasági kastélyok is, közelükben a clelédházak. a négyesek, a hatosok, bennük a sok-sok masza- tos, -mezítlábas gyerek.” A református és a katolikus tanító egyaránt 150—170 gyereket tanított egy tanteremben, délelőttös és délutános csoportban. De bármennyire mostohák is voltak a tanítás feltételei, a ramocsaházi öregek tisztelettel emlegetik egykori tanítóikat. Közülük is elsősorban a református Borsó Imrét és a katolikus Záhonyi “Gyulát, akik a legtöbbjüknek először beszéltek a földosztásról, az emberek egyenlőségéről, a nép uralmáról, a szocializmusról. 1919-ben ők hozták létre a községben a direktóriumot. Amikor a román csapatok megérkeztek a faluba, mindkettőjüket elhajtották a nyirbaktai erdőbe, ahol kivégzésük előtt a sírjukat is megásatták velük. A tanácselnökkel járom a falut. Az egymás mellett sorakozó, gyakran kétszintes, új lakóházak láttán már nehéz elképzelnem a múltat. A megmaradt „fényes és pofnpás urasági kastélyok” hajdani gazdái ma aligha választanák lakhelyül régi portáikat. Mogyorósi János hosszú évekig volt a termelőszövetkezet párttitkára, majd elnöke. Egyike azoknak, akik a legjobban ismerik a falu múltját, tehát Mező Imre „hátországát”. 1957-ben Weinberger Mártonnal, a tsz akkori elnökével1 együtt ő kezdeményezte, hogy Mező Imre szülőházára emléktábla kerüljön. „Ramőcsaházán — mondja —, a földbirtokosok, nagygazdák, bérlők, ispánok és a gazdagabb kereskedők voltak a tekintélyek, őket követték a módosabb gazdák, a kisparasztok, törpebirtokosok, legalul tengődtek a föld nélküli cselédek, summások, részesművelők. Mi- kecz Tamás nagyságos úr volt a leggazdagabb, körülbelül ezer hold földdel. Sok cselédet tartott, a földművelés és az állattartás mellett később virágkertészettel is foglalkozott. Magvakat termelt és kisgyerekeket alkalmazott napi. otvehfiííéres munkabérrel. Kora reggel mentünk, amikor a nap jött iel- •felé#- és késő. éstijl dolgoztunk. Csillagfürtöt magvaltunk, virág-, uborka-, paradicsom- magvakat szedtünk, vágtuk a borsősorokat, szedtük a termést, a csillagfürtöt lefelé. Én ugyan fiatalabb vagyok, mint a Mehrel gye» rekek voltak, de azt tudom, hogy ők is — közöttük Imre is — eljártak dolgozni Mikecz nagyságos úr kertészetébe. A felszabadulás előtt körülbelül 23—25 zsidó család élt ebben a faluban, a deportálásból alig jött vissza valaki. Ma már csak a falu határában lévő romos zsidótemető őrzi a£ emléküket. Meg hát a szégyen is, hogy velük ez megtörténhetett.” Mi az, amit a ramocsaháziak a Mehrel családról, és különösen Mező Irpréről megőriztek emlékezetükben? Az öregek elmondása alapján annyit bizonyosnak vehetünk, hogy közel a református templomhoz, a mai Kossuth Lajos utcában laktak először a zsinagóga udvarában lévő „kétvégű kis cseléd- házban". Ez volt a hitközség szolgálati lakása. „Az utcai bejárattal szemközt állt az imaház — mondja Beöthy/Sándor —, alig nagyobb egy átlagos paraszti portánál. A kőből rakott alapzat még mindig megvan, a vályogfalat szétmorzsolta az idő. Két ajtaja volt, egyik a férfiaknak, a másik a nőknek. Erre merőleges az a verbfalu, nádfedeles, döngölt padlózatú épület, amelybe az ideérkező Mehrel család költözött és ahol Mező Imre is született." Az apa — mondják — magas, barna, szakállas ember volt. Mint metsző, télen a két- szoba konyhás lakás hátsó, kisebb szobájában, nyáron kinn az udv~ron végezte a munkáját. Jellegzetes figura a megmaradt a falusiak emlékezetében. . .utmann Menyhértnél, egy gazdag zsidó oérlőnél szolgáltam vagy három évig — emlékezik Kovács Pé- terné. — Amikor elsze >dtem hozzá, lehettem vagy tizenhárom 'vés. Ki volt 'adva. hogy pénteken este Me reléknek mindig vigyek valamit; egy kosi 'ka lisztet, egy marék túrót, .vajat, tojást, paszulyt, megtisztított pulykát, libát, amikor mi volt. Ezt mind ingyen vittem nekik, mert a metszőt a zsidó hitközség tartotta el. (Folytatjuk)' FÖLDESI JÓZSEF: Életével, halálával Történelmi riport Mező Imre életéről
