Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-07 / 262. szám
★★★★★★★★★★★★★ i _ ! jj Éljen J jnovemberi l 7.1 l z * ? 5 XLII. évfolyam, 262. szám ÄRA: 2,20 FORINT 1985. november 7., csütörtök A NAGY KÍSÉRLET M ilyen lehetett például a több, mint nyolcvan évvel ezelőtti pártkongresszus, ahol néhány tucat emigráns, titokban, álnéven utazó fiatalemberek és nők összegyűltek, hogy valami újat indítsanak meg? Vannak persze visszaemlékezések az orosz szociáldemokraták második kongresszusáról, tudjuk kik vettek részt, miféle harcban formálódott az új típusú forradalmi munkáspárt eszméje ténnyé, hogyan fogadták el a pártprogramot. A forradalmárok akkor is — ez törvényszerű — optimisták voltak. Igazuk tudata diktálta, hogy bízzanak eszméik megvalósulásában, végrehajthatóságában. Jó lenne mégis tudni: az önkényuralom elleni harcot hirdető maroknyi csoport milyen távlatokban gondolkozott. Hiszen akkor rajtuk kívül alig-alig gondolhatott bárki arra, hogy az önkényuralmat, a cári zsarnokságot alig másfél évtized múlva megdöntik, s Oroszországban valami egészen új kezdődik. Példátlan bátorság és elszántság kellett a nagy kísérlethez. Az elmúlt csaknem hét évtized a kísérletezők merészségét igazolta. A körülmények, feltételek változása nem csökkentette az évtizedek alatt a forradalmiság követelményeit, ám ezek alapvetően változtak meg. Az első pártprogram megfogalmazásának idején az orosz birodalmat agyaglábú óriásként emlegették. Ki vonná ma kétségbe, hogy az új szovjet ország 1917. októberét követően acéllábakra állt? A feladatok tudományos alaposságú hosszú távú kitűzése a kommunista pártok alapvető munkamódszere. A pártprogramoknak ezért különösen nagy jelentőségük van. Most, amikor publikálták az SZKP újjászerkesztett programjának tervezetét, ezt a marxi—lenini elvet érvényesítették. A Lenin által támasztott követelmény, hogy a kommunisták tennivalóikat a „konkrét helyzet konkrét elemzése” alapján határozzák meg, így érvényesül. A programtervezetet közzétevő testület fontosnak tartotta kiemelni, hogy a huszonnégy évvel ezelőtt elfogadott harmadik program legfőbb elméleti és politikai tételei igazolódtak. „Mindamellett a felhalmozott tapasztalat, az ország belpolitikai életében és a nemzetközi színtéren végbement változások tudományos értelmezése lehetővé teszi, hogy pontosabban és konkrétabban határozzák meg a szovjet társadalom fejlődésének távlatait, a végső cél, a kommunizmus elérésének útjait és eszközeit az új történelmi körülmények között a külpolitikára háruló feladatokat.” A most publikált dokumentum nem értékeli át tehát az előző programváltozat megállapításait, de ugyanakkor — s az összehasonlítás lehetővé teszi kimondani ezt — a kor valóságához jobban igazítja, a történelmi lehetőségek széles körű figyelembevételével pontosabbá teszi. A nagy történelmitársadalmi feladat a kommunista . társadalom felépítésének célja nem változott — változott viszont a megfogalmazás, az adott körülményeket és lehetőségeket, a szovjet társadalom és külvilág realitását, azaz 1961 óta eltelt időszak tanulságait, figyelembe vevő az új szöveg. A tervezet publikálása után kezdődött társadalmi vita máig tanúsítja: a szovjet emberek számára elsőrendű téma továbbra is a béke megőrzésének feladata. A pártprogramnak szinte valamennyi szakaszát áthatja e tény felismerése. A Szovjetunió most az októberi forradalom hatvannyolcadik évfordulójáról emlékezik meg. A hét évtizedes fejlődést, győzelmeket, nehézségeket felvázolva a dokumentum megállapítja, hol is tart ma a szovjet társadalom. A fejlett szocialista társadalom építése folyik — szögezik le — amelyben „napi feladattá vált a szocialista társadalom mindent átfogó és mindenoldalú tökéletesítése. lehetőségeinek és előnyeinek mind teljesebb és hatékonyabb kihasználása.” Ez a küzdelem nem légüres térben folyik, — kialakult a szocializmus világrendszere. A pártprogram tervezete a Varsói Szerződés és a KGST országainak együttműködését méltatva leszögezi: „A történelem eddig nem ismert ilyen országközösséget, amelyben senkinek sincsenek és nem is lehetnek különleges jogai és kiváltságai, amelyben a nemzetközi kapcsolatok valóban a népek közötti kapcsolatokká váltak ...” Az SZKP újjászerkesztett programja is jelentős teret szentel a szocialista világ „környezetének”, elemzi az imperializmus, a fejlődő világ helyzetét, ellentmondásait. Korunk — a két világ- rendszer együttélésének és versengésének kora. E történelmi verseny, amely az új társadalom felé vezető utat kíséri súlyos ellentmondásokat és veszélyeket hordoz. Az értékelés megerősíti: a háború nem elkerülhetetlen, az egyetlen ésszerű és elfogadható út a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése. A Szovjetunió nem támogatja a „forradalom exportját”, ám ellenáll minden kísérletnek, amely az ellenforradalom „kivitelével” próbálkozik. Ezek a megállapítások összhangban vannak a békés egymás mellett élésnek mint stratégiai feladatnak a meghatározásával. A novemberi genfi Gorbacsov— Reagan találkozó előtt az amerikai elemzőknek fel kell figyelniük arra, hogy a Szovjetunió elkövetkező évtizedeit meghatározó dokumentum leszögezi: a párt a két nagyhatalom normális, stabil kapcsolataiért száll síkra. Az is nagyon lényeges, hogy az SZKP ismét megerősíti, hogy megengedhetetlennek tartja, hogy a két világrendszer közötti ideológiai ellentéteket kiterjesz- szék az államközi kapcsolatokra. És még valami, amire mindenütt érdemes odafigyelni: „Az SZKP ünnepélyesen kinyilvánítja, hogy nincs olyan fegyver, amelynek kölcsönösségi alapon, hathatós ellenőrzés alkalmazásával való korlátozására a Szovjetunió ne állna készen.” Az általános értékelések és a nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó tételek jelentőségétől nem maradnak el a szovjet társadalom és gazdaság belső fejlődés útját kijelölő passzusok. Az olvasó ezeket azzal a tudattal tanulmányozza, hogy a világ legnagyobb országa gazdasági és társadalompolitikai programját tartja a kezében. A tudományos elemzés követelménye itt sem érvényesült kevésbé, mint a nemzetközi szakaszban. Sőt, amíg az SZKP vezetése nem tartotta szükségesnek, hogy a nemzetközi kapcsolatok eddig követett vonalán változtasson, addig a gazdaságot illetően a programtervezet sok új elemet és nem kevés önkritikus megállapítást is tartalmaz. Ezek mindenekelőtt az irányítás, a gazdasági építés, az ipari termékváltás felgyorsítása, a meglévő alapok jobb kihasználására vonatkoznak. Lényeges az a tétel, ami a jövőt megalapozó beruházásokra vonatkozik. Az SZKP itt is az intenzív utat jelöli ki azzal, hogy a súlypontot — az eddig létrehozott óriási anyagi-technikai bázison — az építkezésekről a már meglévő vállalatok felújítására, korszerűsítésére kell áthelyezni. A nehézipar primátusának elismerése, a gépipar fontosságának hang- súlyozása nem áll ellentétben a hivatalos vonallá vált erőteljes törekvéssel, miszerint a közszükségleti cikkek és a szolgáltatások „hiánytalanul elégítsék ki a szovjet emberek igényeit.” A pártprogram előírjá azt is, hogy a fejlődés meggyorsítása céljából a népgazdaság minden ágazatából be kell vonni a vállalatokat a közszükségleti cikkek gyártásába. A szovjet párt az intenzív fejlődés, a felgyorsult műszaki haladás — s a lakosság mind teljesebb ellátásának útját, a közgazdasági és irányítási rendszer tökéletesítésében jelölte meg. Ez egyebek között a vállalatok és az egyesülések önállóságának növelését, az önelszámolás elterjesztését jelenti. Együtt jár ez a központi szervek által kiadott' mutatók számának csökkentésével. Az adminisztratív láncszemek sokaságának kikapcsolása is hangsúlyt kapott a dokumentumban. A gazdaságpolitikában a párt a dolgozók alkotó kezdeményezéseinek, a termelés irányításába való bevonásának igen nagy jelentőséget tulajdonít. A pártprogramnak az államelmélet fejlődésével foglalkozó szakaszai szerint ugyanis a kommunista társadalom felé vezető utat az össznépivé vált szovjet állam demokratizmusának kiteljesedése, a dolgozóknak a politikai életbe való teljes jogú részvétele jelenti. A párt — s itt ismét a kritikus hangnemre kell felfigyelni — szigorú fellépést követel azokkal szemben, akik az államapparátusban lelkiismeretlen munkát végeznek. Hivatali beosztással való visszaélés, karrierizmus, személyes meggazdagodásra való törekvés, sógorság-ko- maság, protekció — ezek azok a vétségek, amelyek szigorú megbüntetésére a pártprogram felszólít. A szovjet kommunisták nem festenek országukról idealizált képet: a párt a lenini elvet követve, a nagy október nyomdokain haladva, tömegek között él, azok szemével látja az országot, azok eszével és szívével érzi a gondokat, keresi a legjobb megoldásokat. A dokumentum nem a realitásoktól elszakadt elmélkedés, nem vágyálmok összesítése és kergetése, hanem a hosszú távú célkitűzések napi feladattá lebontható gyakorlati munka programja. A nyolcvanegynéhány éve elhatározott első programtól az átszerkesztett harmadikig nem csak emberöltők sora, de a forradalom áltál elindított visszafordíthatatlan irányú társadalmi fejlődés vezetett el. Akkor a cári önkény megdöntése, az alapvető szabadságjogok megszerzése volt a cél. A londoni kongresszus küldöttei által megfogalmazott harci feladatokat végrehajtották. A mostani programban kitűzött tennivalók is forradalmi munkastílust és össznépi cselekedetek sorát igényli. Elek Emil felvétele
