Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-06 / 261. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. november 6. Életünk alaptörvénye Szovjet társadalmunk leg­jellemzőbb vonása demokra­tizmusa, amelyet hazánk új alkotmánya, az emberi jogok sajátos kiáltványa biztosít. Alaptörvényünk tükrözi a szovjet társadalom gazdasági, szociális és szellemi életében végbement leglényegesebb változásokat, az össznépi ál­lam igazi demokratizmusát, a szovjet kormányzat és né­pünk alkotó lehetőségeit. Ugyancsak meghatározza a szocialista össznépi állam te­endőit napjainkban, a fejlett szocializmus szakaszán. önmagáért beszél a taná­csok összetétele is. Túlnyomó többségben vannak itt a mun­kások és kolhoztagok, azok, akik odaadó munkával ér­demelték ki a nép bizalmát. Az összehasonlítás kedvéért említsük meg, hogy 1947-ben minden kilencedik, most pe­dig minden második képvi­selő került ki a munkásosz­tály legjobbjaiból. összetar­tó családként 28 nemzetiség fiai és lányai tevékenyked­nek a tanácsokban. Orszá­gunkban csakis a haza javá­ra végzett' áldozatos munka, a nép önzetlen szolgálata ha­tározza meg az ember helyét a társadalomban. Ennek tud­ható be, hogy ukrán, orosz és más nemzetiségű társaik­kal együtt a magyar dolgozó emberek is ott tevékenyked­nek a népképviselők területi tanácsában, az olyanok, mint, hogy csak néhány nevet em­lítsek, Deák Éva, a Berehovói Bútorkombinát furnérválo­gatója, Nagy Gabriella, az Uzshorodi Cipőgyár munkás­nője, Tamási Kálmán, a mu- kacsevói kerületi Kirov Kol­hoz traktorosa. S vajon nem a szocialista internacionaliz­mus ragyogó megnyilvánulá­sa-e, hogy a magyar nem­zetiségű Bíró Andor, a szo­cialista munka hőse, a vinoh- radovói kerületi Határőr Kol­hoz elnöke immár évek óta köztársaságunk Legfelsőbb Tanácsának képviselője? Területünkön a munkás- osztály, a kolhoz parasztsága, a dolgozó értelmiség több mint 100 ezer kiváló képvi­selőjét foglalkoztató 10110 társadalmi öntevékeny szerv működik. Gyakorlatilag tehát területünk minden hatodik választója kiveszi részét a társadalmi bizottságok mun­kájából — vagyis az állami és közügyek intézéséből. A mostani ötéves tervidő­szak négy éve alatt az ipar- vállalatoknál 217 gépesített, illetve automatizáit futósza­lagot helyeztek üzembe, 131 üzemet, részleget komplex módon gépesítettek, illetve automatizáltak. Elsajátítot­ták 96, eddig országos vi­szonylatban nem gyártott ter­mék előállítását. A tudomá­nyos-műszaki intézkedések évente több mint 40 millió rubel gazdasági haszonnal jártak. Mirit láthatjuk, or­szágunkban — a tőkés álla­moktól eltérően — a meghir­detett jogok tényleges gya­korlásához megteremtették a szükséges javakat, az anyagi alapot. „Minden szovjet állampol­gárnak joga van ahhoz, hogy biztosítsák számára a hivatá­sának, képzettségének meg­felelő munkát.” A szovjet hatalom éveiben született nemzedékek nem ismerik a munkanéküliséget, amely a tőkés társadalom velejárója. A hivatalos adatok szerint a fejlett kapitalista országok­ban több, mint 17 millióra rúg a munkanélküliek szá­ma. Az emberek milliói kénytelenek nem teljes mun­kanapot, vagy heti három napot dolgozni, érthetően kisebb bérért. A szovjet ál­lam viszont erőfeszítéseit a dolgozók egyre nagyobb szükségleteinek kielégítésére összpontosítja. Országunkban a lakosság munkabére és reáljövedelme ezért növekvő tendenciát mutat. A szovjet emberek egyre több juttatás­ban részesülnek a társadalmi fogyasztási alapokból is. Ál­lampolgárainknak joguk van a pihenéshez is. Ezt a jogot biztosítja a munkások és al- I kalmazottak számára az al­kotmány 41. cikkelye, mely szerint legfeljebb 41 órás a munkahét, évenként fizetett szabadságra van joguk, s he­tenként munkaszüneti na­pokra. Évente 26—27 ezer kárpátontúli dolgozó kap in­gyenes vagy kedvezményes beutalót szanatóriumba és üdülőkbe. A Szovjetunió állampolgá­rainak — ezt is rögzíti alkot­mányunk — öregség, beteg­ség, teljes vagy részleges munkaképtelenség, valamint a családfenntartó elvesztése esetén anyagi támogatáshoz van joguk. Ez a jog lényegé­ben kibővült a 60-as évek közepén, amikor az anyagi segélyrendszer a kolhozta­gokra is kiterjedt. A tanu­láshoz való jog komoly sike­rekhez vezetett a lakosság kulturális és oktatási színvo­nalának emelésében. Kárpá- tonfcúlon például jelenleg a városiak 80 és a falusiak több, mint 50 százalékának van főiskolai, illetve közép­iskolai végzettsége. Az embe­rek anyanyelvűkén tanulhat­nak. Nagyszerű vívmánynak tekinthetjük például azt, hogy a magyar ajkú lakosság számára az Uzshorodi Álla­mi Egyetemen külön nyelv- és irodalmi tanszék működik. Milyenek voltaképpen a szovjet emberek legfőbb kö­telességei? Mindenek előtt a szovjet törvények megtartá­sa és a szocialista együttélés szabályainak tiszteletben tartása. Minden munkaképes állampolgár köteles becsü­letesen és lelkiismeretesen dolgozni, óvni és szilárdítani a szocialista tulajdont, vé­delmezni a szovjet állam ér­dekeit. Társadalmunk és államunk a munkáért és csakis a mun­káért tiszteli az embert. Mi­közben a szocializmusban az ember társadalmi értéke nemcsak attól függ, hogy ő maga mennyire lelkiismere­tesen dolgozik, hanem attól is, mennyire segít másokat a közhasznú munka szervezé­sének tökéletesítésében, eredményességének fokozá­sában. Ezen az alapon szüle­tett és fejlődött ki a szocia­lista verseny, amelyben a dolgozók milliói vesznek részt. Területünk dolgozói azon fáradoznak, hogy sikeresen fejezzék be a mostani ötéves tervet, jól rajtoljanak a kö­vetkező ötéves tervidőszak­ban, újabb nagyszabású cé­lokat valósítsanak meg. Molnár Bertalan, a népképviselők területi ta­nácsa végrehajtó bizottságá­nak első elnökhelyettese. Világ proletárjai, egyesüljetekI A Verhovina egyik legfes- tőibb sarkában, a Kárpátok magas bércei között van Vo- loszjanka. Egy verőfényes őszi reggel szállunk le a Szjanki felé tartó villamos­vonatról. Az állomás peron­ján mélyet szippantunk a környező erdők üdítő levegő­jéből. Első pillanatra néptelen- nek tűnik a falu. Apraja- nagyja a burgonyabetakarí­tással van elfoglalva. Mit talál a látogató a mai Voloszjankán? Hogyan vál­toztatta meg az itt élők sor­sát a felszabadulás? Hogyan élnek a szovjet alkotmány biztosította jogokkal az itt élő emberek? A megújhodott község köz­pontjában először a középis­kolát keressük fel, A régi zsindelyes fedelű iskolaházat már nem találjuk. — A jelenlegi iskola egyik szárnya még a felszabadulás előtt épült. Kocsma volt ere­detileg. Természetesen, 1945 után tágas és világos tanter­mekkel bővítették ki — tájé­koztat bennünket Dub Ok- szana igazgató. — Tavaly láttunk hozzá egy új, 640 he­lyes, kétszintes, korszerű is­kola építéséhez. Most azon fáradozunk, hogy a jövő év szeptember elsejéig be is tud­junk oda költözni. A régi iskola közelében épül az új intézmény. Két­szintes lesz. Már most is im­pozáns objektum. — Ilyen típusterv alapján területünkön eddig csak há­rom iskola épült — szólal meg kísérőnk, miközben az U-alakú új iskolához érünk. — Az itt tanulók — kap­csolódik a beszélgetésbe Ruszin Anna pedagógus — az érettségi bizonyítvánnyal együtt szakmát is szerezhet­nek. Hetente eljárnak a Ve- likijberezniji Iskolaközi Tan­kombinátba foglalkozásokra, A régi iskola közelében épfii az új tanintézet. Dub Okszana, a helyi iskola igazgatója. ahol közelebbről is megis­merkedhetnek a traktoros, gépész, esztergályos, asztalos, cukrász, kereskedő, fodrász és más szakmákkal. Jelenleg a község lélekszá- ma meghaladja a 2500-at. 1932-ben alig másfél ezren éltek itt. A felnőtt lakosság többsége a helyi Iljics Kolhoz tagja. Ez a gazdaság állat­fpnvPQyfíácrí* PC Vinrtfrvnxra+or.. Haluskánics Vaszil amatőr festő, a verhovinai táj sze­relmese. (Markovich Mátyás felvételei) Egész nap perzselt a nap. A hőmérő harmincon felül mutatott. Még este tízkor is szinte kibírhatat­lan volt a hőség az árnyat adó fákkal, lugasokkal öve­zett ház legbelső szobájá­ban is. Széles vállú, jól megtermett legény jött be és nyújtotta jó estére iz­mos jobbját. Az anyja für­dővízzel várta. A tévében is jó műsor volt. A fürdő­kád. vonzása kerekedett fe­lül. Mert reggel nyolcra ismét a T—150—K típusú traktor fülkéjében kell len­nie, hogy az ötköldökös eke újabb barázdákat hasítson a Rizsföld-dűlőben. Mit tehettem? Hallgat­tam jövetelem céljáról. A Túr mellett, a fertős- almási határban porfelhő jelzi egy T—150—K és egy K—701-es traktor tartózko­dási helyét. Az elsőn Biha­ri Kálmán, a másikon Pi­sák Miklós ül. Az öt-, il­letve nyolcköldökös erőgé­pek egyenként 150 és 300 lóerővel húzzák a napfény­től szikrázó ekéket. Szom­jas a föld. Pedig itt legelő volt. A gyeptakaró rémileg meggátolta a párolgást. Mégis . kétujjnyi vastag re­pedések láthatók a föld há­tán. Hiszen több mint egy hete nem esett eső. A hő­mérő ugyanakkor minden­nap 30 fokon felül mutat. Szőke hajú, barna szemű, pirospozsgás arcú, kispor­tolt testalkatú fiú ugrik ki integetésemre a vezetőfül­kéből. — Pénteken láttunk ne­ki ennek a 130 hektáros táblának. Búza alá készít­jük a földet. Szerdára ké­szen kell lennie. Azért szántunk ma is, vasárnap — magyarázza Kálmán. — Sajnos, egy éve lényegében váltótárs nélkül dolgozom. Kevés a szabad idő. És bármilyen szeszélyes is az időjárás, nekünk helyt kell állnunk. — 29 éves vagyok. Ügy lettem gépkezelő, hogy el­határoztam. Még a katona­ság előtt, 1973-ban megsze­reztem jogosítványomat, 1981-ben már zsebemben volt a kombájnosképesítés is. A traktoros tűzkereszt­ségen Szabó András, je­lenlegi brigádvezetőm, régi gépén estem át. Egy 60 ló­erős, JMZ—6 típusú trak­tort kaptam. A szalmapré­selésre érkeztem haza. Szép munka volt. Bár a kombáj- nosi szakvizsgát csak. pár évvel ezelőtt tettem le, már korábban is minden évben felültem a mezei hajóra. Ügy számítom, hogy 6 év alatt mintegy 39—40 ezer mázsa gabonát csépeltem ki. Ez mintegy 10 ezer em­ber egyévi kenyerének fe­lelhet meg. Ha elakad a beszélgetés, édesapja, idős Bihari Sán­dor jön a segítségemre: — Minden tíz napban kapott prémiumot a mos­tani aratásnál is. Pedig idén gyengén fizetett a bú­za. A megporozás idején sok volt az eső, a hő­mérséklet meg alacsony. De minden évben kapott más kitüntetést is. Például Arany kalász-jelvényt. Többször volt a kerületi és a területi szocialista ver­seny győztese. Múlt évben például egy tévékészülék­kel jutalmazták munká­ját ... Mindig mondom ne­ki, hogy más is van a vi­lágon, nemcsak a munka. Mert egy-két unokát is szí­vesen látnék a házunkban. De ő csak azt mondja, van arra még idő ... Ma még szánt az eke. Mire ezek a sorok megje­lennek, már új mag kerül a földbe. És jövő nyáron aranyló búzatábla lesz az egész Rizsföld-dűlő. Sok­sok apró kalász adja a mindennapi kenyerünket. És hogy van belőle elég, azt az olyan szorgos embe­reknek köszönhetjük, mint Bihari Kálmán, aki önma­ga is „csak egy búzakalász” a milliók tengerében. Juhász Lajos Határőr Kolhoz, vinohradovói kerület háztáji gazdaság is fellendü­lőben van: a 630 portából legalább 500-an tartanak fe­jőstehenet. — A múltban a parasztság és a favágók zöme kénytelen volt vándorbotot ragadni és a jobb sors reményében tá­voli vidékeken, más orszá­gokban szerencsét próbálni — idézi fel a falu krónikáját a tanácselnök. — Ma más a helyzet. A munkalehetőség megvan, a fiatalok nem hagyják el a falut. Jelenleg a faluban két klub, két könyv­tár, két óvoda, zeneiskola van. Ezenkívül 10 kereske­delmi és közétkeztetési egy­ség működik. Végül a múltat a jelennel szembesítve jutottunk el Haluskánics Vaszilhoz, aki a vidék egyik lelkes króniká­sa. Az amatőr festő munkáit kiállították több ízben Ki- jevben és Moszkvában is. A helyi születésű amatőr festő a középiskola matematikata­nára. Felesége, Jaroszlava, a falu megbecsült fogorvosa. Haluskánics Vaszilt festés közben leptük meg. Sajáto­san fejezi ki a hegylakók vi­lágát. Szépek lobogó, vibrá­ló tájképei. A mester szeré­nyen vallja be, hogy örökre szerelmes lett a Verhoviná- ba. Talán ezért is ragadt 30 évvel ezelőtt ecsetet, hogy megörökítse a gyorsan múló pillanatot, a hegyek fölött gyűrűző időt, amely a felsza­badulás óta sokat alakított és alakít ezen a tájon és em­berein. Dupka György KÁRPÁTI IGAZ SZÚ Az Ukrajnai Kommunista Párt Kárpátontúli területi bizottságának és a dolgozók képviselői területi tanácsának lapja [^P]j£^M3^op^o^cbKorOM^o6KOMy__KoM^HÍCTMMHoT__nopTiI__yKpaTHH i oőnocHoi Poah flenyToriB TpyAsmux EZT AZ OLDALT A NAGY OKTÓBERI SZO­CIALISTA FORRADA­LOM 68. ÉVFORDULÓ­JA ALKALMÁBÓL TEST­VÉRLAPUNK, AZ UNG- VÁRON MEGJELENŐ KÁRPÁTI IGAZ SZÓ MUNKATÁRSAI KÉSZÍ­TETTÉK. Megújhodó község B 4RK V mM m «Lsr ’ m ,&sm » mjp J Rrtdk ’Sf ^53»'»Kié VMe 8 mesztésre szakosodott. Árr másféle munkalehetőség is adódik a községben. így pél­dául sokan dolgoznak a kol­hoz göngyölegüzemében, var­rodájában és fűrésztelepén. A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom