Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-30 / 281. szám
1985. november 30. Kelet-Magyarország 3 Iskola albérletben AZ IGAZGATÓ GONDOSAN VÉGIGJÁRTA a művelődési központ földszinti és emeleti irodáit. Kérdezte mindenütt, hogy nem okoznak-e nagy gondot a gyerekek és azt is, hogyan lehetne még elviselhetőbbé tenni a kényszerű együttélést. Szokatlan gesztus, hiszen volt már annak a bizonyos művelődési központnak egy ilyen kényszerű vendége máskor is. És valljuk be, hogy nemcsak Mátészalkán, hanem a megyében sok helyütt szorultak rá iskoláink ezekre a kényszerű vendégeskedésekre. Már-már tréfaszámba megy, ha valaki azt mondja, hogy a „váratlan” demográfiai hullám eredménye ez. Ezt a hullámot tudni lehetett volna hatnyolc évvel ezelőtt is, jósolni lehetett volna tíz évvel korábban is, de a szakképzett jövőkutatók valamiképpen megfeledkeztek róla. Ebben legfeljebb any- nyi a túlzás, hogy iskolák építésére se volt pénzünk, az elmúlt években, de lássuk be, hogy soha annyi kihasználatlan bölcsődénk, szabad óvodai férőhelyünk nem volt még, mint most. Merev és bizonyára szükséges előírások tiltják például azt, hogy a félig kihasznált bölcsődék az iskolai oktatás céljait szolgálják. Ezek érthetőek, bár ha az ember arra gondol, hogy l milyen volt egy óvodai, vagy egy bölcsődei konyha, akár három évtizeddel ezelőtt is, és ha hozzáteszi ehhez, hogy akkor sem volt több ételmérgezés, több fertőző betegség, mint manapság, akkor legalábbis megkérdőjelezi ezt a szigorúságot, ami végső soron olykor lehetetlen helyzetbe kényszeríti az iskolás gyerekeket és a pedagógusokat. ÍROM JÓ ÉRZÉSSEL, hogy az igazgató végigjárta az irodákat, hogy elnézést kért, ha netán az ők 180—200 gyerekük hangosabb lenne a tízpercekben, ha a — kényszerűségből — a volt járási hivatal előcsarnokában megtartott, de következesen megtartott tornaórák fel-fel- csengő nevetése, egy-egy staféta csatazaja zavarná a felnőtteket. Az igazság az, és ezt minden pedagógusnak írom, hogy nem lehet jó hivatal az, ahol a dolgozókat a jókedvű gyerekek nevetése és kiabálása zavarni tudná. Ebben az esetben mindig a felnőtt a hibás. Ennyit ki kell bírnunk, hiszen, és ezért írom ezt a jegyzetet, ezekért a kényszerű együtt- létekért sem a gyerekek, sem az iskolák, a pedagógusok nem okolhatók. Pedagógusnak és gyéreknek egyformán nehéz távol lenni az anyaiskolától, nehéz a 6—7 éves apróságoknak naponta átmenniük a tízóraiért, pazarolva így az ugrándozáshoz szükséges jó szünetet. És nyilvánvaló, hogy sehol sem örülnek az albérlő iskolásoknak. Jó néhány helyen vannak is viták ebből. Ez a példa, amiről én írok, szerencsés. Hogyan, hogyan nem, dicséret érte az iskolának. Soha olyan szépen takarított nem volt még az a bizonyos tornaszobául is szolgáló előcsarnok, mint most. És igen, az igazgató körbejár, hogy mit tehetnének még az együttélés jobb minőségéért. Ez a szükséges jó viszony egyik fele. Hozzáteszem, hogy a példámnál maradva jó itt a házigazda is. Ebből viszont kiderül, hogy rajtunk múlik, mennyire tudjuk elviselni ezeket a kényszermegoldásokat. Sok helyről hallottam már, néhány hónap után is, elmérgesedő vitákról. Rossz érzésekről, lehetetlen oktatási körülményekről, feleslegesen felcsapó indulatokról. MÁTÉSZALKÁN a művelődési központban majd 200, a Rákóczi iskolából naponta átgyalogoló gyerek tanul. És az irodákban is megmaradt a béke. Legfeljebb akkor főzik az irodai kávét, amikor a gyerekek éppen boldogan kiabálnak. Bartha Gábor ____________________________/ Halogatják... A TANÁCSTAG LEVELE V aja határában a konzervgyár előtt több száz méteres teherautó sor várja, hogy a környező termelőszövetkezetekből ideszállított almát leadhassák a léüzemnek. A gépjárművezetőknek a hosszú sort nehéz és veszélyes feladat kikerülni. Nem látható be teljesen az út, ha valaki így nekivág, előfordulhat, hogy félútról vissza kell tolatnia — ha tud —, mert még két nagyobb jármű nem fér el a várakozó teherautók mellett. S a helyzet az almaszállítások dandárjában évről évre azonos. A közúti igazgatóság 1982 őszén kérte a Nyíregyházi Konzervgyárat, hogy tegyen intézkedéseket a forgalom akadályozásának megszüntetésére, mert nem fogja engedélyezni a teherautók útszéli parkírozását. A konzervgyár ezután ütemtervet készített a szállításokra, de a gépkocsivezetők ehhez még a legnagyobb jóindulat ellenében sem tudnak alkalmazkodni. 1984-ben a közúti igazgatóság felajánlotta, hogy a 49-es számú út felújításakor egy 150 méter hosszú kétsávos szer- vizutat épít a várakozó teherautók részére. A körülbelül másfél milliós beruházás költségeinek ráeső részét a konzervgyár vállalta, de az útépítésre kijelölt terület a vajai II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet tulajdona, aki már ezt parkosította, és nem akarja kettévágni egy újabb út miatt. Ahhoz viszont hozzájárult, hogy a 49-es számú főutat egy leállósávval szélesí- sék ki, a megfelelő hosszúságban. Az erre a célra szükséges földterületet eladja. Ezen a ponton elkadtak a tárgyalások. A közúti igazgatóság készen áll az út építésére, ha az érdekeltek megtudnak egyezni. A konzervgyár léüzemébe 11 termelőszövetkezet társult, így a vajaiak indokolatlannak tartják, hogy ők még több pénzt áldozanak az üzemre. A következő őszi almaszállításig pedig fontos lenne megoldást találni az illetékeseknek. Ez egyébként kézenfekvőnek tűnik, csak az érdekelt vezetőknek kellene tárgyaló- asztalhoz ülni. Ha a helyzet nem változik, a közúti igazgatóság a balesetveszély miatt kirakhatja a „megállni tilos!” táblát. De akkor hogyan fogják ideszállítani az almát? A társulásban részt vevőknek az útszélesítés kiadást jelent. Am a nyereség érdekében áldozatokat is kell hozni, és nem megvárni amíg baleset történik. Mert előfordulhat, hogy az útszélesítés halogatása többe kerül, mint maga az építés. Kertész Sándor Építettek „ ... örömmel értesítem a szerkesztőséget, hogy a tisza- löki 31. számú körzetben lakók az ősz folyamán társadalmi munkában 670 méter járdát építettek meg. Szeretném tudatosítani még, hogy községünkben 1,6 kilométer járda felújítására is sor került. Emellett Kisfástanya külterületi lakóhelyen 300 méter sárrázó, valamint 1,5 kilométer szilárd burkolatú belterületi út is létesült... Az ősszel végzett járdaépítkezésekben kiemelkedő volt: id. Barócsi József és három fia, Balogh István, id. Kiss László.” Horváth József tanácstag, TiszalÖk, Wesselényi u. 3. \ mAanalazom a szomszéd] ni asszony hozta kóstoI ló pudingot a piros tá1 nyárból. Mogyoróból készült, I így a fogam alatt ropog I nagyja, az íze bizsergeti ( nyelvem hegyét, illata pedig \ az orromat. Behunyom a I szelnem és hiába kerge- ( tőznek odakint a tél első \ hópelyhei, én mogyoróliget- ] ben járok, mint legutóbb ősszel... Nocsak ... levelek helyett csupa-csupa zöld egydollárost látok az ágakon libegni. Ahogy a nap átsüt rajtuk, az öreg Ábrahám Lincoln még kacsint is. Sőt hallom a hangját: barátom, Kaliforniában annyi mandula termett, hogy Mississippit lehetne vele rekeszteni! A mogyoró viszont majdnem aranyat ér. Megfizethetetlen árat kérnek érte az egész világon. Istenem, vajon mennyit I érne ez a mogyorópuding — \ no ne legyünk telhetetle- J nek — egy közepes bécsi Üzembe helyezték az új felületkezelő gépsort az ÉRDÉRT vállalat vásárosnaményi forgácslapgyárában, egyelőre kísérleti jelleggel. Az NSZK-beli gép felkasírozza a változatos mintájú és színű borítást a forgácslapra, s így kész alapanyagot állítanak elő a bútoriparnak, az építőiparnak és a lakásépítőknek. (Császár Csaba felvétele) Alkalmazkodás nélkül nem megy Diagnózis a vállalati „betegágynál“ Hibajegyzék és kibontakozási remények a KEMÉV-nél Volt egyszer megyénkben egy építőipari vállalat, amelyet Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalatnak hívtak. Híre eljutott a megye-, de az országhatáron túl is: sok fórumon példaként emlegették a nyírségi nagyüzemet. Nem érdemtelenül. Kiváló minőségben, gyorsan, szolid árakkal dolgoztak, általános megelégedésre. A jó hír persze vonzotta a megrendelőket, s ahogy egy jól működő szervezetre szokás mondani: futott velük a szekér. Néhány évvel ezelőtt azonban fáradni kezdtek a lovak. Lassult a tempó, a szekérzörgés is mind messzebb hallott. A bakon ülők azonban mindebből semmit sem vettek észre, legalábbis úgy tettek, mintha semmi sem történt volna. S miikor észbe kaptak, már késő volt: nem segített a szíjostor sem. A időközben Kelet-magyarországi Állami Építőipari Vállalattá avanzsált cég presztízse fokozatosan romlott, szétfoszlott a legenda, a megrendelők más kivitelezők után néztek. Külső és belső okok Az idei esztendő derekára már a szakadék szélére ért a vállalat szekere. A tavaly még 36 millió forintos nyereséget produkáló kollektíva az esztendő első felét kishíján huszonnyolcmilliós veszteséggel zárta! Ez már több volt a soknál, a menetközben egyre ingerültebb közhangulat, a helyi párt- és tömegszervezetek állásfoglalása arra kényszerítette a kezdeti években igen jól bemutatkozó igazgatót, hogy a minisztertől felmentését kérje, megváljon a vállalattól, hiszen a helyi szervek, a vállalati tanács alakuló ülésére már nem javasolták igazgatói megerősítését. Óhatallapuj felmerül az emberben, a';kétdéjs>;1 milyen okokra * * Vezethető Vissza a vállalati eredmény jelentős csökkenése, a termelésben mutatkozó, visszaesés. Számtalan magyarázat látott napvilágot az okokat keresve az építőipari szakemberek körében. Két alapvető tényezőben azonban megegyezik a vélemény: a külső körülmények kedvezőtlen alakulása, s a belső szervezetlenség. A kapu mögött Nézzük az, objektív okokat. A kemény tél, mely a KÉMÉ V-ét is' érzékenyen érintette, a. mindinkább krónikussá váló anyaghiány, ' a múlt évben például tégla, az idén főleg betonacél, különféle épületgépészeti anyagok hiányoztak rendszeresen. A beruházáspolitikában bekövetkező változások sem hagyták érintetlenül a céget: mind kevesebb lett a komolyabb nagyságú megrendelés, sok apró, beféjéző jellegű, s nem valami nagy jö*i vedelmezőséget kínáló megbízásra kellett igent mondaniuk. Ám ezek a kedvezőtlen tendenciák valamennyi építőipari vállalatnál jelentkeztek, ezek — még ha kétségkívül nagy is volt a súlyuk — egyedül nem vezettek volna a majd 30 millió forintos veszteséghez. Sokkal fontosabb tényezőként szerepeltek a vállalat belső életében bekövetkezett kedvezőtlen változások. Említeni lehet az első számú vezető felelősségét, akinek kapcsolata az évek során mind rosszabb lett beosztottjaival. Okkal, ok nélkül, mind több vád érte, a legfontosabb: az antidemokratikus vezetési stílus. Az eltérő vélemények asztalról történő lesöprése. A megrendelők — akikből a cég él — lebecsülése ... Sorolhatnánk még a legkülönfélébb vélt és valós vádakat, ám ez a KEMÉV helyzetén már nem segíti , , , A, .imáit , felhánytorgatása helyett álljon itt inkább a vállalati pártbizottság egyik augusztusi megállapítása: a vállalat nem alkalmazkodott megfelelően a megváltozott összetételű munkákhoz, vállalkozáspolitikájuk. nem volt képes a hatékony működésre, kapcsolataik vészesen megromlottak mind á társvállalatokkal, mind a beruházókkal. Csak a tartalék... A jó kezdeményezések, a leányvállalatok, közös vállalat alakítása csak a közgazdasági tartalékok feltárását jelentették, de nem adtgk magyarázatot a termelés és éredményesség vészes Csökkenésére, miközben házón belül is csak hitegették magukat majdani rendelésekkel. E kis múltbeli kitérő után ismét a jelen. A vállalat idei terve igen későn állt össze, de az is csak részben. A nyár- derekán még lekötetlen kapacitásuk volt, s a hangulatot, a munkamorált csak tovább rontották az év eleji kényszerintézkedések: a kötelező fagyszabadság, az évi szabadság egy részének téli kivetetése. Kevesebb lett a jól jövedelmező munkák aránya, kevesebb lett a dolgozók fizetése. Ráadásul a környező építőipari kollektívák hamar „felébredtek”, időben alkalmazkodtak a megváltozott „objektív” körülményekhez, mely azt is eredményez- 4ei>«högy* idé+ÜbdWólt* 1'' KE- '-•MÉV fo l1 szak e mb e fgábdá ján a k tekintélyes' része. Csak az első negyedévben 100 millió forint volt a termeléskiesés. Év közben sor került ugyan jó néhány intézkedésre, ám mint később kiderült: azok jó része csak tüneti kezelésnek bizonyult. Kár lenne azonban csak a felső irányítókat hibáztatni a mostani helyzetért: néhány termelési egység vezetője sem állt feladata magaslatán. Sok helyen tűrték el a munkafegyelem lazulását, mely óda vezetett/ hbgy az egy forint kifizetett bérre jutó egységnyi termelés lényegesen kisebb az elvárhatónál, de a tavalyi mutatóknál is. Sürgető számbavétel A vállalat első számú vezetőjét ugyan felmentették beosztásából, ettől azonban még dőreség lenne azt várni, hogy egy csapásra fellendül a KEMÉV tevékenysége. Seregnyi, megoldásra váró feladat tornyosul a kollektíva előtt. Anélkül, hogy rangsorolnánk: vissza kell szerezni a megrendelők bizalmát, meg kell állítani a fluktuációt, meg kell szilárdítani a vezetés színvonalát, fokozni kell a szerződéses fegyelmet, rugalmasabbá kell tenni a piac- politikát, javítani kell az elvégzett munka minőségét... Csupa kell, kell, kell. Azt előre megjósolni képtelenség, vajon sikerül-e mindezeket megvalósítani, s ha igen, mikorra. Az mindenesetre biztató, hogy a sürgős feladatok számbavétele megkezdődött. s az előrejelzések szerint a következő év terveiben már számolnak azok megvalósításával. Sokat segíthet majd ebben a nemíeg megalakult vállalati tanács, melynek tagjai komoly,' ‘ sokat próbált szakemberek. Szükség lesz a hozzáértésükre. l ) '■ ‘ ' Balogh Géza cukrászdában? Vagy hát miért ne száguldjon a képzelet, ha most az egyszer a valóságból táplálkozik? Ezzel az adaggal a Ritzben talán a hároméves valutakeretemet is leenném. Mert Hm ... Minden mogyorópuding elfogy egyszer. így jártam a szomszédasszonyéval is. Vége a kirándulásnak a mpgyoróligetben és az irodalom berkeiben. Elfújta a havas szél a levelekkel együtt a képzeletbeli dollárokat. Egy emlék maradt, ami így nyitott szemmel is előttem van. Kedves idősödő hölgy, még ma is álmodozó szemekkel, de nagyon racionális gondolkodással. Családunk barátja ő, és egyszer felvilágosította a társaságban, a szebbik nem fiatalabb képviselőit. Lányok, ha megjelennek a ráncok az arcotokon és a szátok körül, beszéd közben használjatok sürven olyan szavakat, amelyek hangjának kerekíteni kell az ajkatokat. Ügy eltűnnek a barázdák. Ha már más nem jut eszetekbe; mondjátok, ismételgessétek: mogyoró .,. mogyoró ... : r Esik Sándor ugye ez a magyoro, meg az a mogyoró, nem ugyanaz a mogyoró. Szerb Antal írja egy helyütt, hogy londoni ösztöndíjas korában egyszer fél délután csóko- lózott a British Museum könyvtárában egy nagyon decens leányzóval, akiről tudta, hogy nemesi származék. Csók alatt és csók között valahol belül a hölgy családfáját sorolta élvezettel, amelyek neve kivétel nélkül lorddal kezdődtek. Közben pedig megszületett a Pendragon legenda vázlata.
