Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-28 / 279. szám

1985. november 28. Kelet-Magyarország 7 ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ ZÄNKÄRÖL A szokottnál is nagyobb nyüzsgés volt a nyíregy­házi 4-es iskolában november 19-én Három VI. osz­tályos pajtás élménybeszámolót tartott a zánkai üdü­lésről. Megismertettek bennünket a balatoni úttörő­város életével, elmesélték élményeiket, beszámoltak ta­pasztalataikról Fájó szívvel búcsúztak az úttörővá­rostól. Nagy Zsuzsa, Nyíregyháza, 4-es iskola KLUBNAPKÖZI Sok gyerektő' hallottam, hogy nem szeret napkö­zibe járni. Régebben én is unalmas dolognak tartot­tam. A klubnapközi megszervezése óta viszont nagyon szívesen járok oda. Sok érdekes programot szerveznek nekünk, van aki rajzol, más olvas, a harmadik hallgat­ja a tanító néni meséjét, s közben kézimunkázhat. Dalo­kat, verseket, játékokat tanulunk Mire az egyik dol­got megunnánk, belekezdhetünk a másikba. A kötet­len program utár vidáman, kipihenten kezdhetjük a tanulást. Domokos Nóra, Nyíregyháza, 9-es iskola KÖZSÉGÜNK VENDÉGE Az idén már másodszor látogatott el Dombrádra Ugrai Ferenc altábornagy. Tavasszal nagyon érdekes történeteket mondott el azokról a harcokról, amelyeket a magyar nép legjobbjai folytattak a II. világháború­ban hazánk felszabadításáért. Novemberi látogatása al­kalmával sok érdekes dolgot mesélt el a katonák életé­ről, a választott hivatásról. Csercsa Mária, Dombrád KI TUD JOBBAN SÜTNI-FÖZNI? Kisvárdán a cukrászüzemben rendezték meg a há­ziasszonyok sütési, főzési versenyét. Több faluból ér­keztek a fiatal és idősebb asszonyok. Valamennyi ver­senyzőnek süteményt kellett sütni. Én voltam a legfia­talabb versenyző, ezért a legegyszerűbb édességet, a diós tekercset készítettem el. Nagyon örültem az ered­ményhirdetésnek, hiszen a negyedik helyet értem el. Bálint Gabriella iskolaszövetkezeti tag, Tornyospálca MENETDALVERSENY Rajonként tizenöt fős csapatok indultak a menetdal­versenyen. A művelődési háztól vonultak a versenyző szakaszok az iskoláig. A versenyt tábortűzzel zártuk, a ' Tajok vidám műsort adtak elő. A győzelmet a VII. a. szerezte meg. Madai Gabriella, Nyírbogát GYERMEKVEZETŐ-KÉPZÉS ZÁNKÁN A tízéves fennállását ünneplő balatoni úttörőváros- ban képezték az úttörőcsapatok tisztségviselőit. A ve­zetőképzés foglalkozásai az iskolai tantárgyakhoz kap­csolódtak. 21 nap alatt 30 órában tanultunk, a fennma­radó időben viszont az úttörővezető-képzés témaköreit dolgoztuk fel. Kirándultunk Tihanyba, Balatonfüredre, Veszprémbe. Nagyvázsonyba, Keszthelyre. Érdekes öt­leteket kaptunk az úttörőmunka színesebbé tételéhez. Felföldi Izabella, Nyíregyháza, I7-es iskola KI TUD TÖBBET A SZOVJETUNIÓRÓL? Nemrégiben rendeztük meg tíz osztály részvételé­vel a Ki tud töbnet a Szovjetunióról? című vetélkedőt. Változatos feladatokat kaptunk, például plakátot raj­zoltunk a békéről, totót töltöttünk ki, villámkérdésekre válaszoltunk. A győzteseket és a helyezetteket megju­talmazták Barati Ágnes, Tornyospálca Kirándulás Egerbe KB Üzen Gárdonyi Az irodalmi fakultáció tag­jai Egerbe kirándultak. Iro­dalmi és történelmi neveze­tességeket tekintettünk meg, hisz ezek elválaszthatatla­nok egymástól Egerbe igye­kezve Mezőkövesden néztük meg a matyóházat. A múze­umban sok régi és szép nép­viseletet láthattunk. Egerben először a dómban jártunk. Elbűvölő volt a látvány, amikor beléptünk A főiskolán fölmentünk a csil­lagvizsgálóba. A bácsi, aki elmesélte Eger történetét, be­sötétítette a termet, majd egy periszkóp segítségével láthattuk Eger városát, az emberek nyüzsgését. Végül megnéztük a híres egri várat. Jártunk Gárdo­nyi Géza sírjánál, a sírkő felirata: „Csak a testem”. Utolsó állomásunk a Gárdo­nyi-emlékház volt Az ide­genvezető mesélt Gárdonyi életéről Ez nagyon fontos volt számunkra, hisz a Gár­donyiról tanultakat kibővít­hetjük az összegyűlt anyag­gal. Szkladányi Krisztina Kisvárda, 5-ös iskola A hópehely Leszállt az égből az első Hó­pehely. Jókedvűen bukfencet ve­tett, keringett, táncolt a leve­gőben. Mikor elfáradt, elhatá­rozta, hogy leszáll a mezőre és kipiheni magát. — Leesett az első hó — állapí­totta meg a parasztember. Saj­nos vége a jó időnek, hamaro­san beköszönt a hideg. Vágha­tok fát, és gyújthatok be a kály­hába. Meghallotta ezt a jóságos hó­pehely. Meggondolta magát, és nem / szállt le a földre. Megkér­te a szelet, hogy vigye őt to­vább. Egy rét fölött vitt el az útjuk. A réten pásztorok őrizték a nyá­jat, és beszélgettek. — Még hamar tél lett. Máris megjött a hó. Be kell hajta­nunk a nyájat az akolba — só­hajtoztak. Meghallotta az ő panaszukat is a hópehely. No — gondolta —. itt se nagyon örülnének ne­kem, és tovarepült. A folyóparton egy botjára tá­maszkodó öregember sétálgatott. Mikor megpillantotta a levegő­ben keringő hópelyhet, elszomo­rodott. — Korán beköszöntött a tél. Vége a part menti sétáimnak. Tavaszig ülhetek otthon a kály­ha mellett — szólt az öreg, s lehorgasztott fejjel ballagott ha­za. Meggondolta magát ezúttal is a hópehely, és a folyónál sem szállt le. A szél átrepítette a túlsó partra, s elvitte egy nagy gyümölcsösig. Az egyik almafa ágán egy fá- zós madárka didergett. Szárnyai­val a megfagyott lábacskáit próbálta betakarni. — Hosszúnak és keménynek ígérkezik ez a tél — kesergett a madár. — Melegebb vidékre kell költöznöm. Ezt hallván a hópehely, meg­szánta a fázós madarat is, és folytatta az útját. Mint egy kis ezüst kristályszikra, úgy csillo­gott az égen. Mikor a falu fölé ért, éppen akkor jött az iskolá­ból Olga. Hosszú haját szél ci- bálta, az arca kipirosodott, s a hidegtől meggémberedett ke­zecskéit dörzsölgette. A hópehely már nem bírt to­vább repülni, és elhatározta, hogy leszáll megpihenni. Lassan leereszkedett a kislány szempil­lájára. Észrevette Olga is a csil­logó fehér • kis • szikrát. — Hópehely! — kiáltott fel boldogan. Megérkezett a hó! Itt a tél! És örömében máris sza­ladt a szánkóért. (Fordította: Kovács Mária) Védett kétéltűek megyénkben Á levelibéka A népdal meglehetősen nagyot téved, amikor azt hangoztatja, hogy az a bizonyos „kecskebé­ka felmászott a fűzfára”, mivel egyetlen famászó békánk a leve­libéka, s a kecskebéka legfel­jebb akkor jut fel a szellős ma­gaslatokra, ha valaki hozzásegí­ti, magyarán felhajítja. A levelibéka viszont a maga 5 cm-es kis csupa izom testével igazi akrobatának számít. Vidá­man közlekedik a leveleken, mit sem törődve a mélységgel. Per­sze könnyű neki, hiszen jobban be van biztosítva, mint akárme­lyik magasépítő. Nem biztonsá­gi övvel dolgozik ugyan, ha­TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Megfejtendő (hatodik négyzetben: S). 6. Suli egynemű betűi. 7. Szóvégi járulék. 8. Sértetlen. 9. Kalá­szos. 11. Dohányzik, vagy félsziget! 12. Elmés. 14. Félsziget a Fekete-tengeren. 16. Balti szovjet állam fővárosába való. 18. Vízsodor. 20. Megfejtendő (a vízsz. 1. folytatása). 21. Északi nép. 22. Ragado­zó nagy madár. 24. Igen öreg ember. 25. Hibáztat. 27. Ez évi. 28. Keresztelővei lett rokon. 29. Peer . . . (Ibsen drámája). Függőleges: 1. Forma, de pasas is. 2. Orvos, ügyvéd nevénél mindig van. 3. Fogoly. 4. Gally. 5. Szemléli. 6. Megfej­tendő (a vízsz. 20. folytatása). 10. Sze­szes ital. 11. . . .-Lanka (Ceylon). 13. Pá­rosán mozdony útja. 14. Részesül. 15. Budapest egyik szigete. 17. Masina. 19. Pakoló. 21. Helyeslés, beleegyezés. 23. Fanyar erdei termés. 24. Nagy magyar költő. 26. Lant első fele! 27. Határrag. Megfejtendő: A telet bevezető népi ün­nepkörhöz kötődnek az (vízsz. 1., 20., függ. 6.). Múlt heti megfejtés: Vajda-bokor — Manda — Felsősima — Rozsrét. Könyvjutalomban részesültek: Meny­hárt Károly Attila Kántorjánosi, Hajós László Paszab, Varga Ferenc Üjdomb- rád, Balsai Általános Iskola Kossuth raj 2. c, Büscsei Krisztián Nyírtelek-Gyula- tanya, Nagy Marianna Kék, Écsy László Mátészalka, Dávid Ernő Tunyogmatolcs, Belényesi Adél Balkány, ifj. Bakos Ká­roly Nagyhódos, Pásztor Gábor Sóstó­hegy, Dorogi Zsolt Nyíregyháza, Földesi Ildikó Nyíregyháza, Jakubács Beáta Nyíregyháza, Czirják Éva Nyíregyháza. Csak levelezőlapon beküldött megfej­téseket fogadunk el. nem tapadókoronggal. Ujjai vé­gén széles korongok találhatók, melyek ragadós nyirkot válasz­tanak ki, s szinte rögzítik az állatot a leveleken. A jobb ta­padást segíti hasi bőre is. Még ha halljuk is brekegni a leve­lek között, vajmi kevés az esé­lyünk rá, hogy meg is találjuk, zöld bőre annyira tökéletesen olvad bele környezete színébe, s ráadásul talán még a többi békánál is jobban tudja színét változtatni, a világoszöldtől majdnem a feketéig. Táplálékát, is a lombok között ejti el. Amilyen közeire csak le­het becserkészi, majd ragadós nyelvét kiölti, melyen máris ott kapálódzik a kiszemelt rovar. Általában azonban türelmesen bevárja a zsákmányt. Földön általában csak nász­időszakban, azaz május elején találjuk, amint a víz felé igyek­szik. 800—1000 petéjét úszó cso­móként helyezi el a vizen. A lárvák 10—14 nap alatt kelnek ki, s körülbelül augusztus végén, vagy szeptember elején találko­zunk a parányi, 1—2 cm-es bé- kácskákkal. Téli álmát októberben, novem­ber elején kezdi. Régebben befőttes üvegben házi „időjósként” tartották, mert állítólag brekegésével jelezte az idő változását. Ma már aligha tartanak ilyen célból levelibékát, s nemcsak azért, mert védett és ezért ti­los, hanem talán azért sem, mert az emberek rájöttek, a levelibé­ka is legalább annyit téved, mint a meteorológia. Beregdarócon a termelő- szövetkezet és a helyi úttö­rőcsapat között évek óta tervszerű az együttműködés. Ábrók Marianna és Szabó Magdolna — a tsz-t segítő iskolaszövetkezet tagjai — így eljutottak a november 7- én Nyíregyházán rendezett megyei szövetkezeti vers^áés prózamondó versenyre. ||$L\ félszáznyi felnőtt közötíVa- lójában ők ketten voltak gyerekek, de a zsűri és -> a közönség „véleménye” alap­ján szépen szerepeitek a pó­diumon. Tanóra — Iskolán kívül Népszerű a kisvárdaí gyermekkönyvtár A városi könyvtárban Oláh Mihályné tartott nekünk könyvtári ismeretekből fog­lalkozást. Megismerkedtünk a katalógus használatával. Mindenki kipróbálta és eszerint kölcsönzött. A se­gédkönyvtári anyagok kö­zül elsősorban a lexikono­kat forgattuk. Nagyon fon­tosnak tartju.k,.hogy tudjunk tájékozódni a megfelelő lexU konokban. Nagyon kíváncsi voltam, hogy a kisvárdai gyermek- könyvtárnak milyen az ál­lománya. Ezért elbeszélget­tem a könyvtár egyik dolgo­zójával és megtudtam: a 20 ezer kötetes gyermekkönyv­tárnak 1200 olvasója van. Az 5-ös iskolából 314 gye­rek tagja a könyvtárnak. — Általában milyen köny­veket szeretnek olvasni a gyerekek? — Tapasztalatunk, hogy közkedveltek az ismeretter­jesztő könyvek. Ezek közül is a Bölcs bagoly, Búvár zsebkönyvek, Természetbú­várok könyvespolca. — Hogyan becsülik megt a könyveket? — Van nagyon sok rend« olvasónk, de sajnos előfordul, hogy a könyvek belsejét meg­rongálják. Itt különösen szá­mítunk a könyveket szereti) gyerekekre, akik segítenek nekünk. — Érezhetö-e a könyvtári látogatáson, ha valamilyen pályázatot hirdetnek meg? — Feltétlen. Örömmel ta­pasztaljuk, hogy egyre több tanuló látogat el ilyenkor. Szeretnénk, ha ezek száma még tovább növekedne és a gyengébb tanulók is részt vennének ezeken a pályáza­tokon. Irodalmi fakultációnk so­rán sok hasznos tapasztala­tokat szereztünk. Az elkö­vetkező időkben szeretnénk, ha a városi könyvtár és az 5-ös iskola még szorosabban működne együtt. Pekó László, Kisvárda Ha a megfelelő betűből kiindulva az ábra betűit a sakkjáték futólépésének szabályai szerint olvassátok össze, az egyik úttörő-kitüntetés szövegét kapjátok eredményül. (Megfejtés a lap 5. oldalán) GYERMEKVILÁG I

Next

/
Oldalképek
Tartalom