Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-02 / 258. szám

KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1985. november 2. Ügyekre orientáltan Malii Väicänon Kajaani város taná­illdlll YdlbdUCU, csának elnökhelyet­tese októberben egyhetes szabadságát töltöt­te Magyarországon. Ez a hét azonban nem a Szó szoros értelmében vett pihenéssel telt el, inkább jóleső fizikai kikapcsolódás volt, mint igazi munka, a zsúfolt nyíregyházi program pedig — mely a testvérvárosi kap­csolatok további erősítését szolgálta — szin­tén nem tekinthető munkának, mivel ő azt vallja, hogy ha az ember valamit szívvel- lélekkel tesz, nem is érzi, hogy dolgozik, így aztán a hét első felében megismerke­dett a tanárképző főiskolával, és tartott egy előadást a finn népfőiskolák mozgalmáról, másnap a városi tanács vezetői fogadták és szerkesztőségünkbe is ellátogatott. Személye nem ismeretlen azok előtt, akiknek megada­tott, hogy a távoli szép finn városka vendé­gei lehessenek. Figyelmes vendégszeretete mindig is garancia volt arra, hogy vendégei jól érezzék magukat. — ön igen lelkes híve a magyar—finn ba­rátságnak, s mint a Finn—Magyar Baráti Társaság kajaani csoportjának elnöke min­den eszközzel támogatja a két város közötti együttműködést. Hogyan szervezik a testvér- kapcsolatokat Kajaaniban? — Kajaaninak Nyíregyházán kívül három másik testvérvárosa van: a svéd östersund, a szovjet Rosztov, amellyel 30 éve műkö­dünk együtt és az NSZK-ban egy egész tar­tomány, ahová 13 város tartozik. Jelenleg a nyíregyházi kapcsolatakik a legintenzíveb­bek. — Jövőre lesz öt éve, Kajaani is belépett a finn—magyar testvér- varosok népes táborába. A magyar városok közül miért éppen Nyíregyházára esett a vá­lasztásuk? — Amikor magyar testvérvárost keres­tünk, Komárom, Tata és Kecskemét neve is felvetődött, de a magyar követség egyik ak­kori diplomatája és nyíregyházi felesége ezt a várost ajánlotta figyelmünkbe. A város­ról szerzett ismeretek és egy Nyíregyházát b mutató film alapján úgy láttuk, adottsá­gaink sok mindenben megegyeznek, ezért a városunk vezetősége úgy döntött, az önök városa legyen Kajaani magyar testvérváro­sa. Nos, az elmúlt évek során kibontakozó jó kapcsolatok alapján bátran mondhatjuk, választásunkat nem bántuk meg. — Miben látja a testvérvárosi kapcsolatok jelentőségét? —[A testvérvárosi kapcsolatok révén nem­csak két távoli város, hanem két nép között is baráti hidat lehet létesíteni. Fontos része ez a békéért vívott küzdelemnek, különösen akkor, ha a testvérvárosok lakói minél szé­lesebb körben bekapcsolódnak ebbe a tevé­kenységbe. Meg kell persze találni azokat a közös érdeklődési köröket, amelyekbe minél többen bevonhatók. A találkozásoknak és tapasztalatcseréknek sok gyakorlati haszna is ’tehet. A városok gondjai és megoldásra ■/áró feladatai között lehetnek olyanok, ame- iyeket a másiknak már sikerült megoldania. Egy egészen konkrét példa: Kajaaniban most építik a kulturális központot, amihez sok ötletet kaptunk a nyíregyházi városi és me­gyei művelődési központban szerzett tapasz­talatokból. Kiilnnngpn sflif lehetőség rejlik a kul­RUIUUUMÜI MIK turális életben egymás jobb megismeréséhez. A dal, a festészet és a költészet, egyszóval a művészet a legtisz­tább összekötő kapocs lehet két nép között. Hadd említsek meg egy másik konkrét pél­dát éppen a Kelet-Magyarországgal kapcso­latban. Az európai kulturális fórum előké­szítése során és a Kalevala 150 éves jubileu­mának alkalmából finn parlamenti delegá­ció járt Budapesten. A delegáció egyik tagja, aki Kajaani város népképviselője, magával hozta lapjuknak azt a számát, amelyben a mi napilapunkból, a Kainuun Sanomatból átvett, a Kalevala keletkezésével kapcsola­tos írások és fotók voltak. Mindenütt nagy sikere volt ennek az ötletnek, amely jó pél­dája annak, mennyi mindent tehetünk egy­más jobb megismeréséért. — Ügy tudjuk, ön Kajaaniban nemcsak a testvérvárosi ügyekkel foglalkozik ilyen nagy lelkesedéssel, hanem sok más társa­dalmi funkciója is van. Tagja Kajaani vá­ros tanácsi vezetőségének. Mióta végzi ezt a munkát? — 1953 óta folyamatosan részt veszek a városi tanács munkájában. Jelenleg a ta­nácsi képviselő testület vezetőségének va­gyok a tagja, második elnökhelyettesként. Korábban voltam elnök is, sőt a végrehajtó bizottság elnöke is. A tanácsi vezetőséget egyébként évenként választják újjá, s mind­nyájan társadalmi munkában végezzük a ta­nácsi feladatokat. — A tanácsi munka SÍM?nX teendőinek nagyobb részét Kajaani Város Népfőiskolájának szervezési gondjai és irá­nyítása teszi ki, hiszen ön ennek az intéz­ménynek az igazgatója, s egyben a Finn Népfőiskolák Szövetségének elnöke is. Kérem, mutassa be nekünk néhány szóval ezt az intézményt. — A finn népfőiskolái mozgalom — amely 80 éves múltra tekint vissza —, elsősorban a felnőtteknek szánt szabadidős közművelődé­si intézmény. A népfőiskolán oktatható és választható tantárgyak köre szinte végtelen, de ezek mégis három nagy témakörbe sorol­hatók: humán és reál tárgyak, kézművesség­kézimunkák és művészetek. Szervezhetnek olyan tanfolyamokat is. amelyeket helyi szükségletek tesznek időszerűvé. Ilyen lehet pl. a gyermekgondozói tanfolyam. Ez' jó példa arra is, hogy a különböző tantárgyak oktatásának megszervezésében rendkívül nagy n rugalmasság, igyekszünk mindig al­kalmazkodni a pillanatnyi társadalmi igé­nyekhez, de az is gyakran előfordul, hogy egy-egy csoport nevében keresnek meg min­ket bizonyos tanfolyamok indítása ügyében, s ezeket a kéréseket a lehetőségeinkhez mér­ten mindig igyekszünk kielégíteni. A kajaani népfőiskolának 5500 hallgatója van, akiket több mint 100 óraadó tanár tanít, s közöttük csak 8 főállású. Elindulásom- előtt kezdték meg az új iskola építését, amely várhatóan jövő szeptemberre készül el. — Ügy tudjuk, ön már sokszor megfor­dult hazánkban, és Nyíregyházán is negyed­szer van. Mi vonzza önt ide? — Ezt szavakkal ugyanolyan nehéz kife­jezni, mint megmagyarázni azt. hogy a köl­töző madár miért kel mindig vándorútra. Időnként engem is elfog valami édes nyug­talanság, s olyankor jönnöm kell. — Köszönöm, a beszélgetést. Bodnár István Az NDK-beli Volker Stellmann képe: Megkörnyékezés. Beszélgetés Dénes Gábor filmrendezővel Kezembe ke- rült egy könyv, amelyben köz­► zétették. mely országok tudó­sai mit tettek a tudományért a 20. század­ban. Ebben a kiadványban Magyarország nem szerepel. Nem említik magyar tudó­sok nevét. Kinek milyen mu­lasztása miatt, ne firtassuk. De a tünet jellemző. Mi, ma­gyarok büszkék vagyunk fut - balleredményeinkre, s sport­teljesítményeinkre, de gyak­ran, nem ismerjük, nem ér-, tékeljük szellemi eredmé­nyeinket. Kisebbségi érzé­sünk van ott, ahol pedig len­ne mire büszkék lennünk. Bolyaitól, Kempeléntől, Neu­mann Jánosig olyan tudóso­kat mondhatunk magunké­nak, akik által előbbre ment a világ. Csakhogy hírünk, rangunk a világban attól is függ, mi saját magunk hogy ítéljük meg. mennyire ismer­jük, mennyire tudatosítjuk értékeinket. Dénes Gábor filmrendezőt hallgatom. — A szakembereken kívül még mindig kevesen tudják, ki volt, mit tett az emberi­ségért Neumann János, ki Bolyai! Ilyenfajta gondola­tok foglalkoztattak, amikor elhatároztam, filmet készítek Szentgyörgyi Albertról és Neumann Jánosról. Nem bi­zonyos területekre, tudo­mányágakra. hanem ügyekre orientáltan. A következő sza­bálytalan portrét Szondy Li- pótról tervezem, s talán egy játékfilmet Szomory Dezső­ről. — Szentgyörgyi persze már bizonyos mítosz. Kalandos életű, kanyargós utat bejárt nagyszerű tudós. Effektiv el­lenálló volt a 2. világháború­ban, itthon is sikeres alkotó, gondolkodó. (Megalapította Akadémiáj át, amelybe Neu- mann János is bekerült.) Tu­dományos kezdeményei kor­szakalkotók. De Szentgyörgyi szinte költő, igazi reneszánsz figura. Amikor a róla szóló filmet forgattuk, megismer­tük emberi értékeit is. Se­gítőkész. kitűnő partner, va­rázslatos egyéniség. Neumann is rendkívüli egyéniség volt. Szellemi bankár, interdisz­ciplináris elme. Nem csak’ a számítástechnika vagy a já­tékelmélet atyja, de páratlan fizikus és matematikus volt. Foglalkozott filozófiával, és modellszerkesztéssel. Róla sajnos már csak múlt időben beszélhetünk. Amerikában tizenkét nap alatt forgattuk a Szentgyör­gyi Albertról szóló filmet. A Neumann Jánosról szólót sok helyszínen, sok tudóst meg­szólaltatva tizenöt nap alatt. (Itthon három hónapba is beletelt, mire meg tudtuk szervezni egy-egy tudós nyi­latkozatát.) Kint sikerült el­jutnunk a Kongresszusi Könyvtárba, és bepillantani Neumann János írásos ha­gyatékába. Nekünk nyilatko­zott első ízben szocialista új­ságírók közül Teller Ede. Si­került meginterjúvolni a 96 éves Pólya Györgyöt, s Wieg­A Szentgyörgyi Albert-film egyik kockája. ner Jenőt. Nehezen jutottunk el kül­földre, minimális pénzzel, mégis itthon sokan úgy fog­ták fel, hogy „jó bulit” szer­veztünk. Tömény, nehéz anyagot hoztunk. Itthon kellett meg­válogatni mi az. ami a kö­zönséget érdekli, érdekelhe­ti. Mégsem tudom, lesz-e kö­zönsége a filmeknek. Eljut-e azokhoz, akik befogadják. Talán a Psalmus Humánus, a Szentgyörgyi-film, eljut a te­levíziós vetítésig. A Neu­mann? — Jó volna, ha Magyaror­szágon is volnának olyan klubmozik, kamaratermek, ahol ilyen filmeket is be le­hetne mutatni. A szocialista országok mindegyikében a filmgyárnak van saját mozi­ja, ahol premier előtti fil­mek láthatók, s mindenütt teltházakat vonzanak. — Milyenek ezek a fil­mek? Ügy érzem értéket hordoznak. Szeretném ezeket megmutatni. Nem szokásos portréfilmek. Nem is egy-egy tudományos eredményt mu­tatnak be. Nem manipulált, narratív filmek. Filmesszék, amelyek a nézők emócióira számítanak. K. M. Futaky László kötete Ritka alkalom egy kriti­kus számára, hogy abban a lapban írhat egy könyvis­mertetéseket és kritikákat tartalmazó kötetről, amely­ben a könyvben szereplő írások nagy része mejelent. Futaky Lászlónak, a megyei könyvtár helyettes vezető­jének kritikáit ugyanis több mint egy évtizede olvashat­ják hétvégi mellékletünk­ben. (A szerző írásai a Ke- let-Magyarország mellett a Pedagógiai Műhelyben, a Szabolcs-Szatmári Szemlében és a megyei Könyvtári Hír­adóban jelentek meg.) írásai azért is fontosak lehetnek nekünk, mert az esetek több­ségében olyan ' könyveket választott recenzálása tár­gyául, amelyek valamikép­pen kötődnek a megyénkhez. A szerző mindig megkülön­böztetett figyelemmel kísérte az itt élő vagy innen elszár­mazott írók' és költők műve­it, így könyvismertetései és kritikái elsősorban az ő al­kotásaikkal foglalkoznak. A szerző az évek során összegvült különböző té­májú írásait négy nagy fejezetbe foglalta. Az elsőben megyénk szépírói, Balázs József, Békési Gyula, Sumo- nyi Zoltán, s a már elhunyt Váci Mihály, Fábián Zoltán és Cserhát József szerepel. A legtöbb írás azonban Ku- rucz Gyula műveiről szól; A Mákszem Hölgy, A ködfara­gó, Kicsi nagyvilág és Lég­gömbhuszárok című kötetei­ről olvashatunk recenziót. Futaky érdeklődése szim­patikus és egyben hasznos is. A Szabolcshoz kötődő szer­zők meleghangú és műértő ismertetésével is igyekszik őket még jobban idekötni. Néhány helyi szerző nevét azonban hiába keressük. Pe­dig örömmel fedeztük vol­na fel Ratkó József, Öszabó István vagy Szöllősi Zoltán írásainak bírálatát, recenzió­ját is, (hogy csak néhányat említsünk). Az összegyűjtött írások megjelenése alkalmá­ból néhány hiányzó névvel esetleg ki lehetett volna egé­szíteni a kötetet, amely így egy szabolcsi irodalmi kala­uz szerepét is betölthette volna, és az olvasó is telje­sebb képet kaphatott volna idekötődő kortársairól. A kötet második, a „Kite­kintés a kortárs irodalomra” című fejezetében Déry Ti­bor, Illyés Gyula, Nagy László, Csoóri Sándor, Sütő András nevét, olvashatjuk, ami egyben Futaky szelle­mi iránytűjének igényes be­állításáról is meggyőz min­ket. Az egyes írók és költők művei mellett antológiák és összegyűjtött riportok kriti­kái is helyet kapnak a feje­zetben (Szép versek, Körkép, írószemmel). A kötet harmadik része az „Irodalom- és művelő­déstörténeti tallózó” címet kapta. Az egy-egy író, Mó­ricz, Nagy Lajos, Sőtér Ist­ván életművével foglalkozó irodalomtörténeti tanulmá­nyok mellett bemutatja a fiatal magyar költőket és írókat is. Ebben a fejezetben kaptak helyet a művészet- szociológiával és a művelő­dés kérdéseivel foglalkozó írások is. Könyvtárosi missziójának köszönhető az utolsó fejezet — Lépcsők az olvasási, könyv- és könyvtárkultúrá­hoz — megírása. A sokat- ígérő ciklus az olvasásra ne­velés, az olvasási szokások és a könyvtárak ügyeit il­letve könyvritkaságokat is­mertető írásokat tartalmazza. Az előszóban a szerző a következő képpen jellemzi könyvét: „írásaim többsége — főként terjedelmi okok miatt — csupán ajánlás cí­mén írt recenzió, sem mint elemzőbb jellegű kritika. Olyan könyvbírálatok tehát, melyek nem egy elmélyül­tebb kutatómunkát feltétele­ző irodalmi vállalkozás ered­ményeként ítélhetők meg, ha­nem a könyvtáros-irodalmár másodrendű feladataként végezve, a könyvtári műhely­munka melléktermékének számítanak”. Az egy-egy könyvhöz kapcsolódó rövi- debb írások viszont feléb­resztik annak reményét is, hogy a szerző nagyobb ter­jedelmű tanulmányok írásá­ra is vállalkozik majd, hiszen ehhez minden képessége megvan. E kötetben össze­gyűjtött írásai jó stílusban megírt, olvasmányos és tö­mör bírálatok. A nyíregyházi Móricz Zsig- mond Megyei és Városi Könyvtár kiadványa a Sza­bolcsi Téka sorozat első da­rabja. Csak örülhetünk an­nak, hogy a könyvtár ilyen sorozatot indított. Ezzel a megyei kiadványok szerény sorozata is bővül. A kötetet elsősorban könyvtárosok for­gathatják haszonnal, hiszen sok ismeretet szerezhetnek ebből olvasóink tájékoztatá­sához, de szól minden olyan olvasóhoz is, aki a mai ma­gyar irodalom iránt érdeklő­dik. Bodnár István a finn polgánnester

Next

/
Oldalképek
Tartalom