Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-20 / 272. szám

i Kelet-Magyaromág 1985. november 20. Gorbacsov és Reagan tárgyalásai (Folytatás az 1. oldalról) figyelmen kívül politikájá­ban a másik fél és más or­szágok érdekeit. A két külügyminiszter kez­deményezésére Gorbacsov és Reagan úgy döntött, hogy a keddi és a szerdai nap folya­mán a megbeszélésekről nem adnak érdemi tájékoztatást, utána pedig eldöntik a nem­zetközi közvélemény infor­málásának módját. E döntéssel összhangban le­mondták a genfi sajtóköz­pontban Shultz amerikai kül­ügyminiszter kedd délutánra meghirdetett sajtóértekezle­tét, és a két sajtószóvivő, Larry Speakes és Leonyid Zamjatyin a délutáni sajtó- konferencián igen szűkre szabta közlendőit. Larry Speakes egyebek kö­zött tagadta, hogy megálla­podás jött volna létre egy újabb szovjet—amerikai csúcstalálkozóról, de jelezte, hogy erre a kérdésre még visszatérnek. Leonyid Zamjatyin, az SZKP KB nemzetközi tájé­koztatási osztályának ve­zetője úgy fogalmazott, hogy mindkét fél érdekelt lesz a tárgyalásokról való érdemi tájékoztatásban. Annyit el­mondott, hogy a kedd dél­előtti megbeszélések jó szel­lemben, jó légkörben foly­tak, érdemben vitatták meg azokon a politikai kérdése­ket. Hangsúlyozta, a Szov­jetunió azért jött Genf be, hogy javítsa a viszonyt az Egyesült Államokkal, s se­gítsen egészségesebbé tenni a nemzetközi helyzetet. Kérdésekre válaszolva a szovjet szóvivő emlékeztetett Mihail Gorbacsov párizsi lá­togatására, amikor a sajtó másfél napig szintén nélkü­lözni volt kénytelen az érde­mi tájékoztatást, de ez sem­mit sem vont le a tárgyalá­sok értékéből. „A megbeszélések bizalmas jellege érdekében áll min­denkinek, ha az megegyezés­hez vezet” — mondotta. Zamjatyin közölte, hogy le­szerelési kérdésekről, javas­latokról egyelőre nem volt szó. Más témákról szólva megjegyezte, hogy szovjet részről nem riadnak vissza az emberi jogok kérdésének megvitatásától. A Szovjet­unió végrehajtja az emberi jogok tárgyában létrejött nemzetközi megállapodások rendelkezéseit, az emberi jo­gok érvényesülését anyagilag is szavatolja, s adott esetben van mit mondania arról, hogy mi a helyzet más or­szágokban, így az Egyesült Államokban az emberi jogok megvalósításával. A szovjet szóvivő nem zár­ta ki azt a lehetőséget, hogy a felek a későbbiekben no­vember 21-ét is igénybe ve­szik a találkozó keretében. Délután az előre megjelölt időpontban, fél háromkor megkezdődött a szovjet— amerikai csúcstalálkozó má­sodik ülése, amelyen Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan oldalán hivatalos kíséretük teljes létszámban részt vett. Az amerikai elnök — amint már reggel — ismét a tó­parti villa lépcsőjénél fogad­ta az SZKP főtitkárát, majd a két politikus szívélyesen beszélgetve lépett be az épü­letbe, ahol tanácsadóik rész­vételével folytatódtak a tár­gyalások. Este Gorbacsov és felesége, Raisza Gorbacsova a genfi szovjet ENSZ-képviseleten díszvacsorát adott Reagan el­nök és felesége, valamint az amerikai tárgyalóküldöttség tiszteletére. Mihail Gorbacsov és Ro­nald Reagan keddi genfi ta­lálkozójával egyidejűleg első ízben találkozik egymással a két politikus felesége is. Bár a világközvélemény figyel­mének középpontjában ter­mészetesen a két nagyhata­lom vezetőjének tanácskozá­sa áll, újságírók megkülön­böztetett érdeklődéssel vár­ják a svájci városban zajló „másik csúcsot”, a két állam­férfi feleségének tervezett ta­lálkozóját is. Raisza Gorbacsova és Nan­cy Reagan férjeik első talál­kozójával egyidejűleg rend­kívül zsúfolt programot bo­nyolított le. Gorbacsova asszony ked­den délelőtt látogatást tett a világhírű genfi óramúzeum­ban, majd megtekintette a genfi egyetem könyvtárát, ahol emigránsként Lenin is sokszor megfordult. Gorba­A genfi csúcs visszhangja MOSZKVA. Szovjet rész­ről becsületes szándékkal, eredményes munkára irá­nyuló akarattal mentek a kedden kezdődő szovjet— amerikai csúcstalálkozóra — írja keddi számában a Pravda. A leszerelés vala­mennyi kérdését átfogó, mélyen átgondolt, realista javaslatot vittek Genf be. Ésszerű kompromisszum esetén a találkozó fontos állomása lehet annak a fo­lyamatnak, amelynek ered­ményeként az emberiség megszabadul a nukleáris pusztulás veszélyétől. A Pravda cikke szerint a Gorbacsov—Reagan csúcs- találkozón szereplő vala­mennyi kérdés nagyon fon­tos. Természetes persze, hogy a világközvéleményt leginkább az érdékli, mi­lyen eredményt hoz azok­nak az alapvető kérdések­nek a megvitatása, amelyek megoldásától a fegyverke­zési hajsza megállítása, a nukleáris háború veszélyé­nek megszüntetése, az egyetemes béke megszilár­dítása függ. A találkozót megelőző idő­szakban a Szovjetunió ha­talmas munkát végzett, s kitartó erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy kedvező légkört teremtsen a párbeszéd számára. A cikk utal rá, hogy az amerikai álláspontot felte­hetően csak Reagan elnök Genfbe érkezését követően, a találkozó előtti utolsó két napon öntötték végleges formába. Lehetséges, hogy az elnök és tanácsadói meg­beszélésein bizonyos fokig módosult az eddigi állás­pont, s az amerikai maga­tartásban is megnyilvánul majd az a politikai szán­dék, amely előrelépést ered­ményez a földi fegyverke­zési hajsza megszüntetésé­ben, az űrfegyverkezési hajsza elhárításában. Ám hogy ez valóban így van-e, az majd csak magán a ta­lálkozón dől el — hangsú­lyozza a Pravda előzetese. WASHINGTON. Az Egye­sült Államokban a genfi csúcstalálkozó előkészületei álltak hétfőn a lapok, a te­levíziós programok érdek­lődésének homlokterében. A nagy amerikai televíziós társaságok hétfőtől mind reggeli, mind esti híradó műsoraikat Géniből sugá­rozták. Bár a jelentések túlnyo­mó része csak óvatos derű­látással írt a találkozó esé­lyeiről, Gorbacsov és Rea­gan megbeszélésének kü­szöbén az amerikai tömeg­tájékoztatás szerint vala­melyest javultak a kilátá­sok arra, hogy a két fél bizonyos keretmegállapo­dásra juthat a leszerelési tárgyalások folytatását ille­tően. Caspar Weinberger had­ügyminiszter, akinek Rea­gan elnökhöz írt levelének kiszivárogtatását az ameri­kai elnök közvetlen környe­zetében minősítették a csúcstalálkozó aláaknázásá­llkei Csaba . Nem hallgathatunk! Avagy: a Südi- jelenség S ajnos régóta tanúi vagyunk annak a jelenségnek, amely szerint valakik Úgy gondolják, hogy a nézőnek, az olvasónak manapság nincs szüksége a hét­köznapi témákra. Amely szerint az embe­reket nem a konfliktusok, hanem a kri­mik, a bárgyú történetek, a bájos és lengén öltözött hölgyek érdeklik csupán. Épp ezért ilyen filmek és ilyen könyvek százai andalítják (és a legtöbb esetben bosszant­ják) a tv-néző és könyvet olvasó társadal­mat. S bizony nemegyszer kérdezi az em­ber önmagától, ép-e még, amikor ezt mind erőtlenebből kifogásolja? Lehet-e manapság olyan filmet csinálni, könyvet írni egy termelőszövetkezeti párt­titkár életéről, munkájáról, amely érdekli is az embereket? Ilkei Csaba most megjelent kötete kiál- tóan ékes bizonyíték, egyértelműen vála­szol a kérdésre: igen! A könyvnek már a megszületése is, rend­hagyó. Majd egy esztendeje a magyar saj­tó napja előestéjén — bizonyosan sokan emlékeznek még rá — a magyar újságírás egy amatőr munkásáról készített egyórás műsort a Magyar Televízió. Ilkei Csaba szerkesztő-riporter Südi Bertalannal, a Bács-Kiskun megyei Jánoshalma Petőfi Termelőszövetkezetének párttitkárával be­szélgetett. A műsor lebilincselte a nézőt. Joggal, hiszen a legtermékenyebb magyar sajtólevelező (aki 12 év alatt 1400 levelet írt, s negyven újsággal tartott állandó kap­csolatot) úgy szólt életéről, hogy egyúttal tükröt tartott elénk, amelyben magunkra, környezetünkre ismertünk. És megdöbben­tünk. A látlelet azt mutatta, hogy a felsza­badulás óta eltelt negyven év sokunknak nem volt elég ahhoz, hogy nyugodtan el­mondhassuk, leírhassuk azt, amit gondo­lunk, hogy elegendő bátorságot merítsünk kibújni a névtelenség homályából, amikor a környezetünkben naponta tapasztalható negatív jelenségeket tesszük szóvá. Südi Bertalan megszólaltatása a televí­zióban, írásai egy részének közreadása kö­tetben rendkívül időszerű és hasznos. Mert általa egy társadalmi kórképet rajzol és meggyőződéses bátorsággal, elvszerűséggel vallja: nem hallgathatunk! A társadalmi felelősségérzet csak akkor lehet hatékony csóva ezután beszédet mon­dott egyetemi hallgatók előtt és — már délután — meglá­togatta a genfi ENSZ-köz- pontot. Reagan elnök felesége a nap folyamán egy lausanne-i szanatóriumba látogatott, ahol kábítószeres betegeket gyógyítanak. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára kedden a legnagyobb amerikai bé- kemozgalimak és háborúelle-' nes szervezetek vezetőinek küldöttségét fogadta. A ta­lálkozón ismert amerikai közéleti személyiségek vet­tek részt, köztük Jesse Jack- son volt elnökjelölt, a néger polgárjogi mozgalom egyik vezére. Az amerikaiak sok sikert kívántak a genfi csúcstalálkozóhoz, és béke­felhívást adtak át Mihail Gorbacsovnak, másfél millió amerikai aláírásával. ra irányuló kísérletnek, még egy alkalommal kifejtette nézeteit Gorbacsov és Rea­gan találkozója küszöbén: a U. S. News and World Report című hetilap hét­főn árusítására került szá­mának terjedelmes interjú­ban jelentette ki, hogy Reagan elnök „semmilyen körülmények között sem lesz hajlandó a csillaghá­borús tervek feladására” a csúcstalálkozón. ÜJ-DELHI. Sok sikert kí­vánt kedden a genfi szov­jet—amerikai csúcstalálko­zó résztvevőinek Radzsiv Gandhi. Az indiai minisz­terelnök, az el nem kötele­zett mozgalom soros veze­tője, a mozgalom fiataljai­nak kedden, Üj-Delhiben megnyílt tanácskozásán szó­lalt fel. Hangsúlyozta, hogy a találkozónak elő kell se­gíteni a béke megerősítését, utat kell nyitnia a békés egymás mellett éléshez, az országok közötti kölcsönös megértés erősítéséhez. „Nagy csalódás érné a vi­lágközvéleményt, ha a fegyverkezés kérdésében nem hozna előrelépést a genfi tanácskozás — mondta. GENF. A nukleáris kísér­letek szüneteltetésére szólí­tott fel kedden Genf ben Jesse Jackson fekete bőrű amerikai politikus. A csúcs- találkozó színhelyén tartóz­kodó Jackson elmondta, hogy egy és negyed millió amerikai adta aláírását egy ilyen értelmű felhíváshoz, amelyet még a nap folya­mán eljuttat az amerikai és a szovjet delegációhoz. SZÍVÁTÜLTETÉS ITÁLIÁBAN Olaszország második szív- átültetését hajtotta végre egy 16 fős sebészcsoport Paviá- ban egy 20 éves diákon. A fiatalember mellkasába egy 14 éves kislány szívét ültet­ték. A kislány vasárnap mo­torbaleset áldozataként vesz­tette életét. AMERIKAI ROBOTREPÜLÖGÉPEK ANGLIÁBAN A londoni Guardian hírül adta, hogy amerikai robotre­pülőgépek és kilövőállások érkeztek az Egyesült Álla­mokból az angliai green- ham-common-i amerikai lé­gibázisra. Közben a London­tól mintegy száz kilométerre lévő molsworth-i amerikai tá­maszponton megkezdődött a robotrepülőgépek felszerelé­se. CHILE — FEGYVERES TÁMADÁS Ismeretlen fegyveresek kedden Santiagótól keletre megtámadták a chilei hadse­reg egyik repülőterét. Hír- ügynökségek szerint a táma­dók kézigránátokkal és raké­tákkal megrongáltak egy he­likoptert, jelentős károkat okoztak több repülőtéri épü­letben. A fegyveresek tűz­harcba bocsátkozták a ria- dóztatott őrséggel, majd gép­kocsin elmenekültek. AUSZTRIAI HAVAZÁS A sűrű hóesés fennakadá­sokat okoz Ausztria déli és keleti részeinek közlekedé- sében, foglyul ejtve a szokat­lanul korai télre nem számí­tó autósokat. Az Osztrák Autóklub közleménye szerint Karintiában, amelyet 25 centiméteres hí borít, az útviszonyok teljeseen kiszá­míthatatlanok. Bécsben is gondot okoz az utakat borí­tó hó. A Duna-csatorna két hídján a jég megbénította az átkelőforgalimat. NÁCI TÖMEGGYILKOS Walter Kuitschmann náci háborús bűnöst, az SS volt tisztjét orvosi kivizsgálásnak vetették alá személyazonos­ságának megállapítása céljá­ból — közölték az argentin fővárosban. Walter Kutsch- rmannak két golyótól szárma­zó forradási heg van a combján. Ez az értesülés a Né­met Szövetségi Köztársaság hatóságaitól származik. Az NSZK kérte a volt SS- tiszt kiadatását, akit azzal vádolnak, hogy a második világháború alatt részt vett több ezer zsidó meggyilkolá­sában. A múlt csütörtökön tartóztatták le. Az NSZK hatáságait Si­mon Wiesenthal, a bécsi zsi­dó dokumentációs központ igazgatója vezette Kutsch- mann nyomára. Wiesenthal 1983-ban jelentette: a tömeg- gyilkos Pedro Ricardo Otmo álnéven rejtőzött Argentíná­ban. erő, ha szókimondó kiállásban is megnyil­vánul — írja egy helyen a tsz párttitkára. Címadó, remekbe szabott publicisztikája olyannyira tetszik, hogy idéznem kell be­lőle. „Van egy ismerősöm — fontos társa­dalmi funkciót lát el jelenleg is — aki be­szélgetésünk során büszkén szokta han­goztatni, hogy immáron 17 esztendeje funkcionál kitüntető beosztásban, s még egyetlen felettesével sem volt vitája kü­lönösebben. Mindenkivel „kijött”, minden­kivel meg volt elégedve, s vele úgyszin­tén mások is meg voltak, minden intézke­déssel, magatartással egyetértett eddig: az már természetes, hogy őt sem érte különö­sebb inzultus. Énnek egyszerű titka van — mondta — nem ártotta bele magát olyan ügyekbe, amik nem rá tartoztak, nem mon­dott véleményt, nem emelt szót soha, amennyiben őt is békén hagyták... Ez a kispolgári szemlélet, életelv, melynek szin­te ikertestvére a közöny, legnagyobbrészt azok körében hat, akik nem a fejlődés dik­tálta tanulás, a szorgalom, az átlagot meg­haladó munkavégzés szerint igyekeznek érvényesülni, hanem mindenáron az egyé­ni karrierre törekszenek, beosztásukat, megszerzett anyagi javaikat akarják meg­őrizni ... Azokban a pártalapszervezetek- ben, ahol él a demokratizmus, ahol a bí­rálat és az önkontroll a pártélet elidege­níthetetlen része, nem lehet babért aratni a hallgatással, nem lehet dicsekvés tárgya a hajbókolással, a hízelgéssel, az elvtelen alkalmazkodással, beletörődéssel való ér­vényesülés ... A kommunistának szólnia, kifogásolnia kell minden esetben, ha va­lahol az elvi meggyőződésétől eltérő, attól idegen jelenséget tapasztal, mert minde­nért felelősség terheli, ami a környezeté­ben történik...” Nos, Südi Bertalan maga is meggyőző­déssel éli a hibák ellen szót emelők ró­zsásnak éppen nem mondható életét. És emiatt számos kritika, megaláztatás, mel­lőzés érte. Mint Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront főtitkára írja a könyv bevezető­jében, hogy Südi az érdekek és az emberi érzékenységek világában próbál önérdeké­re nem tekintve, vagyis „értelmes önzés­sel” szuverén személyiségként élni a ki- sebb-nagyobb közösségben ... Ahol még helyi hatalmasságoktól, megtorlástól, ál­lásvesztéstől, vagy csupán mellőzéstől kell félni egy-egy községben, városban, ott megvan a jelentősége a civil kurázsinak, ott kockázattal jár az őszinte közéletiség...” A jánoshalmai tsz párttitkárának sorsa szerencsésen alakult, hiszen környezete idén júniusban országgyűlési képviselővé választotta. Mondhatnánk, győzött az igaz­ság. Ám a Südi-jelenség makacsul tartja magát. Hiszen itt-ott még mindig köny- nyebb kényelmesen lubickolni a langyos vízben, mint szót emelni a hibák ellen. Ilkei Csaba könyve — amely dokumentum dráma és riport — azt mutatja, amit az előszóban is olvashatunk: az emberek egy része tudja, hogy mi az igaz, mégis más­ként él. Vagy félelemből, vagy érdekből. Az új Reflektor Magazin szerkesztője kötetében közreadja kamerán kívüli beszél­getéseit, levelezését Südi Bertalannal, s megismerhetjük személyes gondolatait is. Aki a könyvet elolvassa, gazdagabb és erő­sebb lesz általa. Táplálja benne a sokszor már-már kihunyó tüzű hitet: ha nehéz is, érdemes. A kötet fogadtatása arról győz meg: er­ről a könyvről nem írni kell, ezt el kell olvasni. (Népszava Kiadó, 1985.) Kopka János

Next

/
Oldalképek
Tartalom