Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-18 / 270. szám

1985. november 18. Kelet-Magyarország 7 Az egészség ltjaié A szabad idő tartalma, funkciója minőségi­leg új elemekkel bővül. Ebben jelentős szerepet tölt be az ifjúság és a felnőtt la­kosság testedzése és sportolása. Hozzájárul a szabad idő hasznos eltöltéséhez, a helyes életmód kialakításához, az egészség megőrzéséhez, a fizi­kai felkészültség növeléséhez, a munkaképesség fokozásához. A mozgás csodákat művel. Ám a ré­gi, mondhatjuk bátran: több évszázados recept mit sem kopott az idők folyamán, sőt, napjaink­ban valóságos reneszánszát éli. Egyre inkább lát­juk, hogy az ember — különösen az urbanizá­ciós ártalmaktól zaklatott, tépett idegrendszerű városi ember — számára mennyi mindent jelent a mozgás, a testedzés, a sport. S,____________________________________________________________________> Hétszázan A foci — játék! Nyíregyházán a hétvégeken benépesülnek a pályák, labdák pattogásától za­jos a környék, nagyüzem fo­lyik a salakon. A városi kispályás labdarúgó-bajnokságban össze­sen 58 együttes küzd a győztes­nek járó dicsőségért. De nem csak ezért csinálják. A mintegy hétszáz (!), sportot kedvelő — ifjú és idősebb — keres és ta­lál kellemes kikapcsolódást, mozgást, szórakozást a maga számára. Miért töltik sportolás­sal a hét végét? Megkérdeztük: (Kemecsei György, az Ojfehértói Építő- és Faipari Szövetkezet raktárosa válaszol.) — Melyik csapatban játszik? — Az Épszöv játékosa va­gyok. — ön, ugye korábban is lab­darúgó volt? — Igen, 1977-ig futballoztam aktívan.. . — Nehéz elszakadni a játéktól? — Aki egyszer belekóstolt, ne­hezen tudja abbahagyni. — Hetente hányszor edzenek? — Egyszer-kétszer találko­zunk. . . — Mit szól ehhez a család? — Ügy osztom be az időt, hogy minden jó legyen. Munka — sportolás. — Nem fárasztó ez? — Sokat futkározunk egy-egy mérkőzésen, jól el is fárad az ember, nekünk mégis felüdülést jelent. — Árulja el, miért csinálják? — Hozzátartozik az egészséges életmódhoz. Hiányozna, mint gyógyszer a betegnek. . . Irány Megszokott szignál. . . „Kérjük kedves utasainkat. . .” Lassan kiürült az állomás pén­tek délután. A bejárók haza­utaztak, a kivilágított előcsar­nokban csak néhányan lézeng­tek. Amikor a hátizsákos fiatal­emberek megérkeztek, néhányan megbámulták őket, de egy pil­lanat múlva már érdektelenné váltak számukra. — Poprádig, másodosztályú gyorsra, legyen szíves — mond­ta a fiatalok egyike a jegypénz­tárnál. Onnan O-Tátrafüredig elektricskával megyünk — foly­tatja felém fordulva. Közülük hárman az informá­ciónál még megnézték pontosan a csatlakozások időpontjait, a többi természetbarát — Kiszely János, Horn István, Kárpáti Sza­bolcs — az előttük álló túráról mondtak ízelítőt. — Ö-Tátrafüredről Nagysza- lókra a kék jelű turistaúton me­gyünk. — kezdte a beszélgetést Kiszely János. — A szintkülönb­ség 1300—1400 méter, a csúcsig 15—20 kilométer gyaloglás vár ránk, ami időben előreláthatólag 5 óra lesz. A meteorológiai je­lentések szerint az útvonalat vé­gig félméteres hó fedi, és újabb havazások várhatók. Ezért spe­ciális felszerelést viszünk ma­gunkkal. A vonatindulásig még fél órá­juk volt, így Horn István vál­lalkozott a felszerelés bemuta­tására. — A legfontosabbak: pehely­kabát, pehelyhálózsák, izolír (hőszigetelő) matrac, hágóvas, amit a cipőre fel lehet szijazhi. így a jégen is lehet biztonságo­san menni, turista bakancs (le­hetőleg vibrán, recés gumitalpú legyen), jégcsákány, lefele biz­tosítókötél, valamint impregnált, esőálló anorák. Egy-két napra az élelmet mindenki a saját ta­pasztalata szerint válogatja meg. A benzinfőző bekerül a háti­zsákba, ezenkívül levespor, tea, méz, lekvár, vaj, csokoládé és könnyű konzervek. Ég amibe mindezek beleférnek: a cső nél­küli „hurkazsák” (olyan, mint egy henger, azért ez az elneve­zése). Nem merev, nem billeg, jobban lehet mozogni vele. — Ajánlatos hóvakság ellen speciális szemüveget vinni — egészíti ki az ismertetést Kárpá­ti Szabolcs. Technikailag nem a legkönnyebb gyalogút előtt ál­lunk. A nagy szél, a hóvihar zavarhatja a feljutást a csúcsra. Egyébként a tetőn csodálatos a kilátás. Tiszta időben látni fog­juk az Alacsony-Tátrát, a Pop- radi-síkságot, ahol még hófoltok sincsenek. Vasárnap estére már vissza is érkezünk Nyíregyházá­ra. • Hét vége. A szabadidő hasznos eltöltésének egyik módja. Miért csinálják? ök már többször megkóstolták a kirándulás ízét, amely mindig kellemes emléke­ket idéz. VI A képen: a Zöldért túrázóival már kora reggel találkoztunk a sóstói erdőben. Gyalogosok, barlangászok — a sóstói erdőben Kis kirándulás..." Szombat, a pihenés napja. Gondoltunk egyet: a Töl­gyes csárdánál beöltöztünk igazi „túrázónak”, kiballag­tunk az erdei tornapályára, hogy meglessük a szombatot. És vártunk. Korán reggel volt, hat óra. A legtöbben a másik oldalukra for­dulnak az ágyban, fejük búbjá­ra húzzák a takarót. Mások azon­ban ügyesebbek voltak, meg-* előztek bennünket is. A nyomok a Halász-domb felé vezettek. Az első kocogók már túl voltak a táv java részén. Ko­rán van ilyenkor? Kinek igen, ki­nek nem . .. Szabados Sándornak például nem. — Egy kis mozgásra, levegő­zésre jöttem ki — mondta. — Tudja, jót tesz az embernek. Kissé távolabb apa biztatja fiát. — Erősebben csináld, biztosan sikerülni fog — hangzott újra az intő szó. A gyerek megfogadta a tanácsot, már jól csinálta a hú- zódzkodást a nyújtón. Mire el­múlt fél hét, már többen „mo­zogtak” körülöttünk. Kocog a család Az erdészet felé vezető úton kocogókkal találkoztunk. Lépést tartottunk velük. Irány a sport­pálya. Egy család — apa, anya, kislány — futott éppen a pálya körül. — Megszólítottam őket: — önök miért csinálják? — Valamikor együtt sportol­tunk a férjemmel —, válaszolt az asszony. — Különben jósavá- rosiak vagyunk. A gyerek kért, hogy hétvégi reggeleken jöjjünk ki ide, a pályára. Annyira örül a mozgásnak, a labdának. Mi meg örülünk, hogy — ennek örül... A bűvös körből végül nem tör­tünk ki. Kéri Lászlóné futott to­vább, már nem válaszolt, várta a család. A csúcsos esőház előtt, mele- gítős férfi egy gyerekkel. Mel­lettük a feleség, aki éppen a másodikat várja. Az apa és a kis­fiú a legközelebb lévő tornaszert, a korlátot választja. — Ütemre csináld, ahogy én! — mondta az apa. (Lám a' sze­mélyes példa sem akármilyen. . .) — Sportolt valamikor? — Fociztam egy keveset, de az elég régen volt. Közbejött a csa­lád, a munkahelyi elfoglalt­ság. .. Máskor nehéz időt szakí­tani. Most lehet. — Mi a reggeli program? — Egy kis bemelegítő torna, majd kocogás a vasúti hídig. — Ne haragudjon, majdnem elfelejtettem: a nevét... — Sztankó László vagyok, az Ószőlő utcából! Itthon és külföldön Nyolc óra lett. Vidám csoport érkezik, látszik rajtuk, hogy „hétpróbás” túrázók. — A Zöldért Vörös Meteor ter­mészetbarát egyesületétől va­gyunk — tájékoztat sebtében egy sísapkás férfi, s mint később ki­derül, Kallós Gyula, a szakosz­tály elnöke. Egy kisebb túrát szervezett a kétszáz főt foglal­koztató szakosztályi tagok közül. Elsők között érkezett a 62 éves Buzási Sándor, majd egymás után Bozsik Sándor, Orosz László, Mlinárcsik Andrásné, Hován György, Járó Miklós ... Amíg a többiek programjuk szerint foglalkoztak, Kallós Gyu­lával váltottunk néhány szót. — 1982 decemberében alakul­tunk — mutatta be egyesületét az elnök. — Négy gyalogos és egy barlangász szakosztályunk van, viszonylag mozgalmas éle­tet igyekszünk teremteni tag­jaink számára. Az idén eddig 52 Ússzon az egészségéért! Hit rejt a „zsákbamacska"? Tizenhatodik alkalommal hív­ta a megyei úszószövetség tö­megsportnapra az úszás ked­velőit. A szombati „Osszon az egészségéért!” sportdélelőtt résztvevőinek fogadására ki­tűnően felkészültek a szerve­zők, akik már jóval 10 óra előtt kikészítették az érmeket, em­léklapokat, ízléses csomagolás­ban az ajándékokat, a lesten- cilezett olimpiai totókat, és kü­lön a zsákbamacskát. — Eddig több mint 9900-an teljesítették az előírt 50 mé­teres távot a négy úszásnem valamelyikében — mondta Ko­Rajtolnak a férfi 50 méteres gyorsúszók. vács Andrásné, a sportnap kar­mestere. — A jubiláns, tízezre­dik résztvevő kapja a zsákba­macskát. Hogy mi van benne? Azt majd az ünnepelt mondja el önöknek. Közben a női 50 méteres gyorsúszás indulóit szólították rajtkőre. A többiek a parton, az olimpia sporttörténetéből összeállított totó tippjein gon­dolkoztak. Akik jól töltötték ki a „szelvényt”, ajándékcso­magokat kaptak, amelyeket a Taurus SC, a Papírgyár, a Vá­rosközi Szakmaközi Szakszer­vezeti Bizottság, az Universil és a Városi Tanács Sport Osztálya ajánlott fel. — Két éve tanultam meg úsz­ni — mondta szinte egyszerre az 50 méteres gyorsúszás után Tóth Anikó és Mária, akik a 9. számú általános iskolában ismerkedtek meg a sportág alapelemeivel. Az ismerkedést az apuka, Tóth Lajos, a Divat Ruházati Vállalat dolgozója folytatta: — Általában hetente kétszer hozom a lányaimat az uszodá­ba, akik gyorson, háton és mellben már jól úsznak, a pillangót azonban még gyako­rolniuk kell. A beszélgetés alatt felcsatta­nó taps már a jubilánst, a tíz­ezredik célba érőt, Csabai Lászlót, a konzervgyár 39 éves üzemvezetőjét köszöntötte. — Gimnazista koromban ko­sárlabdáztam, néhány évig úsz­tam is, majd az MHSZ-ben há- romtusáztam — emlékszik visz- sza sportpályafutására. — Az élelmiszeripari főiskolán hagy­tam abba a sportot. Azóta szinte alig fordítok időt a testedzésre, de néhány hete el­határoztam, hogy rendszeresen fogok úszni. Ugyanis túlsúly­ban vagyok, nehezen mozgok, hamar kifáradok. Nyáron - a A tízezrediknek Kovács Andrásné gratulál és adja át a zsákbamacskát. kiskertemben teszek-veszek, és télen is szükségem van a moz­gásra. Lányom, Judit az Nyh. VSSC színeiben úszik, fiam is ezt a sportágat választotta, de már három éve abbahagyta a versenyzést. Akkor lássuk, mit rejt a zsákbamacska. — Egy nagyon szép serleget, matricákat, reklámszatyrot, szí­nes prospektust — sorolta Csabai László. A sportdélelőtt után így ösz- szegezték a szervezők a ta­pasztalatokat: a fő nyertes az a 60 résztvevő, aki leúszta a távot, aki gondolt egészségé nek megőrzésére. túrát és 87 túranapot teljesítet­tünk. Voltunk Sopronban az or­szágos Vörös Meteor találkozón — ahol elsők lettünk! Képvisel­tettük színeinket az ópusztasze­ri Béke túrán, a bütorligeti ke­rékpártúrán ... — hogy csak a nagyobbakat említsem. — Külföldön is jártak? — Voltunk Csehszlovákiában, Romániában, Lengyelországban — sorolta Kallós Gyula. — Er­délyben a Békás-szorosnál, a Gyilkos-tónál, északi szomszé­dainknál pedig a Tátrában, Za- kopánéban jártunk. Kulcsos turistaház — Talán felszereléseik is van­nak? — Az egyesület mintegy ötven főre elegendő felszereléssel — hálózsák, sátor, bogrács — ren­delkezik. Sőt! Üjhután 14 sze­mély kényelmes elhelyezésére kulcsos turistaházunk is van. A Zöldórt-természetjárók gon­dolnak az utánpótlásra is. Az egyesület keretében mintegy öt­ven ifjúsági túrázó tevékenyke­dik. „Családon” belül 9 túrave­zető segíti munkájukat. Bár még másfél hónap hátravan az idei évből — már az 1986. esztendőt tervezik. Elmúlt tizenegy óra. Egyének és családok jöttek, mentek, ki­rándultak. Igyekeztek kihasz­nálni a jó időt, az erdőt. Aztán közeledett a lusta ebéd­idő. Hogy délután ismét megteljen a sajátos forgószínpad. Szombat — a pihenés napja. Kezdjük megtanulni, hogyan kell pihenni.. . Első lépések (ezúttal lefelé) — Barlanglátogatási túrá­ra indulunk szombaton (no­vember 16-án) — harsogták büszkén a 9. sz. Általános Is­kola ötödikesei. És már zá­poroztak is a kérdések a két túravezető — Izsépi Béla és felesége —, valamint segítő­társai — a Zrínyi ODK tag­jai felé. „Mikor indulunk? Denevérek lesznek-e a bar­langban? Kell-e a vízben is úszni ? — Osak szép sorjában — nyugtatta őket Izsépi Béla. — Miskolcig vonattal. Lilla­füredig autóbusszal utazunk. A Forrás-völgyön keresztül a Szeleta barlanghoz érkezünk, ami ki tudja, miről hires? Itt Is találtak ősemibernyo- mokat. Majd a Büdöspest- barlamg következik, ezt is valószínűleg az ősember használhatta. Ezután egy aktiv, most is élő, 400 méter hosszú barlangot nézünk meg. Azért aktív, mert most is fejlődik, és vízfolyás van benne. Itt már guggolni, kúszni, mászni kell. és dene­vérek Is lesznek. Akkora hangzavar »támadt erre a kijelentésre, mintha tényleg a barlangban lettek volna. A kedélyek lassan le­csillapodtak, a túravezető el­sorolta, hogy mit ajánlatos hozni: — Mindenki rétegesen öl­tözzön, kényelmes, vízhatlan cipőben jöjjön, esőköpeny feltétlenül szükséges és elemlámpa. A hátizsákba pa- ‘ koljatok be almáit, teát és szendvicseket. Anyukának meg mondj átoik meg. hogy este 7 órakor várjon az ál­lomáson*. Tehát reggel, mi­kor találkozunk? — Fél nyolckor! — kiabál­ták kórusban. A nebulók első komolyabb túrájukra indultak a termé­szetbe. Hogy barátai, ismerő­sei lesznek-e, s hogy megsze­retik-e ezt a csodálatos vilá­got? Ez már csak rajtuk mú­lik. Csak a rendszeres „kúra. (t Dr. Egri Kiss Tibor naplójából: „Nekivágtunk, de kétszer zú­dított vissza a viz. Gyilkos iram­ban kellett forgatni a lapátot. Centiméterről centiméterre ha­ladtunk csak előre. Ügy gondol­tuk, a part mentén talán köny- nyebben evezhetünk, de alig hogy ráértünk egy örvényre, mint egy fadarab sodródtunk befelé... A PPTK szervezésében 185 lengyel és 15 magyar víz­imádó vett részt a negyedik al­kalommal rendezett lengyel vi- zitúrán. Repülőgéppel érkeztünk Varsóba, onnan busszal vittek a Mazuri-tavak mellé, a Ruciene Nide táborhelyre. Átvettük a felszerelést — sátrat, gázt, gu­mimatracot. Az első napon ha­jókirándulást tettünk a Mazuri- tavakon, majd birtokba vehet­tük a kétszemélyes műanyag kajakot és a nehéz evezőket. Az ünnepélyes megnyitó után 17 km-t tavon eveztünk, csodálatos fenyőerdők között. További út­vonal a Pisza folyón. Pisz város mellett vezetett, 80 kilométet után a Narevre értünk és Novo- gródból Ostrolekáig azon evez­tünk. Itt megkoszorúztuk Bem József emlékművét s ezzel vé­get ért a túra.” Utószó A napi feladatok soka­sága vár a sportmozgalom minden szervére és szer­vezőjére, de velük együtt mindazokra, akik valami­lyen formában felelősek az ifjúság neveléséért, fi­zikai fejlesztéséért és a felnőtt lakosság egészség- védelméért. Nem kam­pányról van szó, mert csak így érhető el, hogy testkultúránk színvonala jelentősen emelkedjék, hogy többen és eredmé­nyesebben sportoljanak országunkban. Szöveg: KOVÁCS GYÖRGY és MATHÉ CSABA Fotók: JÁVOR LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom