Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-18 / 270. szám
1985. november 18. Kelet-Magyarország 7 Az egészség ltjaié A szabad idő tartalma, funkciója minőségileg új elemekkel bővül. Ebben jelentős szerepet tölt be az ifjúság és a felnőtt lakosság testedzése és sportolása. Hozzájárul a szabad idő hasznos eltöltéséhez, a helyes életmód kialakításához, az egészség megőrzéséhez, a fizikai felkészültség növeléséhez, a munkaképesség fokozásához. A mozgás csodákat művel. Ám a régi, mondhatjuk bátran: több évszázados recept mit sem kopott az idők folyamán, sőt, napjainkban valóságos reneszánszát éli. Egyre inkább látjuk, hogy az ember — különösen az urbanizációs ártalmaktól zaklatott, tépett idegrendszerű városi ember — számára mennyi mindent jelent a mozgás, a testedzés, a sport. S,____________________________________________________________________> Hétszázan A foci — játék! Nyíregyházán a hétvégeken benépesülnek a pályák, labdák pattogásától zajos a környék, nagyüzem folyik a salakon. A városi kispályás labdarúgó-bajnokságban összesen 58 együttes küzd a győztesnek járó dicsőségért. De nem csak ezért csinálják. A mintegy hétszáz (!), sportot kedvelő — ifjú és idősebb — keres és talál kellemes kikapcsolódást, mozgást, szórakozást a maga számára. Miért töltik sportolással a hét végét? Megkérdeztük: (Kemecsei György, az Ojfehértói Építő- és Faipari Szövetkezet raktárosa válaszol.) — Melyik csapatban játszik? — Az Épszöv játékosa vagyok. — ön, ugye korábban is labdarúgó volt? — Igen, 1977-ig futballoztam aktívan.. . — Nehéz elszakadni a játéktól? — Aki egyszer belekóstolt, nehezen tudja abbahagyni. — Hetente hányszor edzenek? — Egyszer-kétszer találkozunk. . . — Mit szól ehhez a család? — Ügy osztom be az időt, hogy minden jó legyen. Munka — sportolás. — Nem fárasztó ez? — Sokat futkározunk egy-egy mérkőzésen, jól el is fárad az ember, nekünk mégis felüdülést jelent. — Árulja el, miért csinálják? — Hozzátartozik az egészséges életmódhoz. Hiányozna, mint gyógyszer a betegnek. . . Irány Megszokott szignál. . . „Kérjük kedves utasainkat. . .” Lassan kiürült az állomás péntek délután. A bejárók hazautaztak, a kivilágított előcsarnokban csak néhányan lézengtek. Amikor a hátizsákos fiatalemberek megérkeztek, néhányan megbámulták őket, de egy pillanat múlva már érdektelenné váltak számukra. — Poprádig, másodosztályú gyorsra, legyen szíves — mondta a fiatalok egyike a jegypénztárnál. Onnan O-Tátrafüredig elektricskával megyünk — folytatja felém fordulva. Közülük hárman az információnál még megnézték pontosan a csatlakozások időpontjait, a többi természetbarát — Kiszely János, Horn István, Kárpáti Szabolcs — az előttük álló túráról mondtak ízelítőt. — Ö-Tátrafüredről Nagysza- lókra a kék jelű turistaúton megyünk. — kezdte a beszélgetést Kiszely János. — A szintkülönbség 1300—1400 méter, a csúcsig 15—20 kilométer gyaloglás vár ránk, ami időben előreláthatólag 5 óra lesz. A meteorológiai jelentések szerint az útvonalat végig félméteres hó fedi, és újabb havazások várhatók. Ezért speciális felszerelést viszünk magunkkal. A vonatindulásig még fél órájuk volt, így Horn István vállalkozott a felszerelés bemutatására. — A legfontosabbak: pehelykabát, pehelyhálózsák, izolír (hőszigetelő) matrac, hágóvas, amit a cipőre fel lehet szijazhi. így a jégen is lehet biztonságosan menni, turista bakancs (lehetőleg vibrán, recés gumitalpú legyen), jégcsákány, lefele biztosítókötél, valamint impregnált, esőálló anorák. Egy-két napra az élelmet mindenki a saját tapasztalata szerint válogatja meg. A benzinfőző bekerül a hátizsákba, ezenkívül levespor, tea, méz, lekvár, vaj, csokoládé és könnyű konzervek. Ég amibe mindezek beleférnek: a cső nélküli „hurkazsák” (olyan, mint egy henger, azért ez az elnevezése). Nem merev, nem billeg, jobban lehet mozogni vele. — Ajánlatos hóvakság ellen speciális szemüveget vinni — egészíti ki az ismertetést Kárpáti Szabolcs. Technikailag nem a legkönnyebb gyalogút előtt állunk. A nagy szél, a hóvihar zavarhatja a feljutást a csúcsra. Egyébként a tetőn csodálatos a kilátás. Tiszta időben látni fogjuk az Alacsony-Tátrát, a Pop- radi-síkságot, ahol még hófoltok sincsenek. Vasárnap estére már vissza is érkezünk Nyíregyházára. • Hét vége. A szabadidő hasznos eltöltésének egyik módja. Miért csinálják? ök már többször megkóstolták a kirándulás ízét, amely mindig kellemes emlékeket idéz. VI A képen: a Zöldért túrázóival már kora reggel találkoztunk a sóstói erdőben. Gyalogosok, barlangászok — a sóstói erdőben Kis kirándulás..." Szombat, a pihenés napja. Gondoltunk egyet: a Tölgyes csárdánál beöltöztünk igazi „túrázónak”, kiballagtunk az erdei tornapályára, hogy meglessük a szombatot. És vártunk. Korán reggel volt, hat óra. A legtöbben a másik oldalukra fordulnak az ágyban, fejük búbjára húzzák a takarót. Mások azonban ügyesebbek voltak, meg-* előztek bennünket is. A nyomok a Halász-domb felé vezettek. Az első kocogók már túl voltak a táv java részén. Korán van ilyenkor? Kinek igen, kinek nem . .. Szabados Sándornak például nem. — Egy kis mozgásra, levegőzésre jöttem ki — mondta. — Tudja, jót tesz az embernek. Kissé távolabb apa biztatja fiát. — Erősebben csináld, biztosan sikerülni fog — hangzott újra az intő szó. A gyerek megfogadta a tanácsot, már jól csinálta a hú- zódzkodást a nyújtón. Mire elmúlt fél hét, már többen „mozogtak” körülöttünk. Kocog a család Az erdészet felé vezető úton kocogókkal találkoztunk. Lépést tartottunk velük. Irány a sportpálya. Egy család — apa, anya, kislány — futott éppen a pálya körül. — Megszólítottam őket: — önök miért csinálják? — Valamikor együtt sportoltunk a férjemmel —, válaszolt az asszony. — Különben jósavá- rosiak vagyunk. A gyerek kért, hogy hétvégi reggeleken jöjjünk ki ide, a pályára. Annyira örül a mozgásnak, a labdának. Mi meg örülünk, hogy — ennek örül... A bűvös körből végül nem törtünk ki. Kéri Lászlóné futott tovább, már nem válaszolt, várta a család. A csúcsos esőház előtt, mele- gítős férfi egy gyerekkel. Mellettük a feleség, aki éppen a másodikat várja. Az apa és a kisfiú a legközelebb lévő tornaszert, a korlátot választja. — Ütemre csináld, ahogy én! — mondta az apa. (Lám a' személyes példa sem akármilyen. . .) — Sportolt valamikor? — Fociztam egy keveset, de az elég régen volt. Közbejött a család, a munkahelyi elfoglaltság. .. Máskor nehéz időt szakítani. Most lehet. — Mi a reggeli program? — Egy kis bemelegítő torna, majd kocogás a vasúti hídig. — Ne haragudjon, majdnem elfelejtettem: a nevét... — Sztankó László vagyok, az Ószőlő utcából! Itthon és külföldön Nyolc óra lett. Vidám csoport érkezik, látszik rajtuk, hogy „hétpróbás” túrázók. — A Zöldért Vörös Meteor természetbarát egyesületétől vagyunk — tájékoztat sebtében egy sísapkás férfi, s mint később kiderül, Kallós Gyula, a szakosztály elnöke. Egy kisebb túrát szervezett a kétszáz főt foglalkoztató szakosztályi tagok közül. Elsők között érkezett a 62 éves Buzási Sándor, majd egymás után Bozsik Sándor, Orosz László, Mlinárcsik Andrásné, Hován György, Járó Miklós ... Amíg a többiek programjuk szerint foglalkoztak, Kallós Gyulával váltottunk néhány szót. — 1982 decemberében alakultunk — mutatta be egyesületét az elnök. — Négy gyalogos és egy barlangász szakosztályunk van, viszonylag mozgalmas életet igyekszünk teremteni tagjaink számára. Az idén eddig 52 Ússzon az egészségéért! Hit rejt a „zsákbamacska"? Tizenhatodik alkalommal hívta a megyei úszószövetség tömegsportnapra az úszás kedvelőit. A szombati „Osszon az egészségéért!” sportdélelőtt résztvevőinek fogadására kitűnően felkészültek a szervezők, akik már jóval 10 óra előtt kikészítették az érmeket, emléklapokat, ízléses csomagolásban az ajándékokat, a lesten- cilezett olimpiai totókat, és külön a zsákbamacskát. — Eddig több mint 9900-an teljesítették az előírt 50 méteres távot a négy úszásnem valamelyikében — mondta KoRajtolnak a férfi 50 méteres gyorsúszók. vács Andrásné, a sportnap karmestere. — A jubiláns, tízezredik résztvevő kapja a zsákbamacskát. Hogy mi van benne? Azt majd az ünnepelt mondja el önöknek. Közben a női 50 méteres gyorsúszás indulóit szólították rajtkőre. A többiek a parton, az olimpia sporttörténetéből összeállított totó tippjein gondolkoztak. Akik jól töltötték ki a „szelvényt”, ajándékcsomagokat kaptak, amelyeket a Taurus SC, a Papírgyár, a Városközi Szakmaközi Szakszervezeti Bizottság, az Universil és a Városi Tanács Sport Osztálya ajánlott fel. — Két éve tanultam meg úszni — mondta szinte egyszerre az 50 méteres gyorsúszás után Tóth Anikó és Mária, akik a 9. számú általános iskolában ismerkedtek meg a sportág alapelemeivel. Az ismerkedést az apuka, Tóth Lajos, a Divat Ruházati Vállalat dolgozója folytatta: — Általában hetente kétszer hozom a lányaimat az uszodába, akik gyorson, háton és mellben már jól úsznak, a pillangót azonban még gyakorolniuk kell. A beszélgetés alatt felcsattanó taps már a jubilánst, a tízezredik célba érőt, Csabai Lászlót, a konzervgyár 39 éves üzemvezetőjét köszöntötte. — Gimnazista koromban kosárlabdáztam, néhány évig úsztam is, majd az MHSZ-ben há- romtusáztam — emlékszik visz- sza sportpályafutására. — Az élelmiszeripari főiskolán hagytam abba a sportot. Azóta szinte alig fordítok időt a testedzésre, de néhány hete elhatároztam, hogy rendszeresen fogok úszni. Ugyanis túlsúlyban vagyok, nehezen mozgok, hamar kifáradok. Nyáron - a A tízezrediknek Kovács Andrásné gratulál és adja át a zsákbamacskát. kiskertemben teszek-veszek, és télen is szükségem van a mozgásra. Lányom, Judit az Nyh. VSSC színeiben úszik, fiam is ezt a sportágat választotta, de már három éve abbahagyta a versenyzést. Akkor lássuk, mit rejt a zsákbamacska. — Egy nagyon szép serleget, matricákat, reklámszatyrot, színes prospektust — sorolta Csabai László. A sportdélelőtt után így ösz- szegezték a szervezők a tapasztalatokat: a fő nyertes az a 60 résztvevő, aki leúszta a távot, aki gondolt egészségé nek megőrzésére. túrát és 87 túranapot teljesítettünk. Voltunk Sopronban az országos Vörös Meteor találkozón — ahol elsők lettünk! Képviseltettük színeinket az ópusztaszeri Béke túrán, a bütorligeti kerékpártúrán ... — hogy csak a nagyobbakat említsem. — Külföldön is jártak? — Voltunk Csehszlovákiában, Romániában, Lengyelországban — sorolta Kallós Gyula. — Erdélyben a Békás-szorosnál, a Gyilkos-tónál, északi szomszédainknál pedig a Tátrában, Za- kopánéban jártunk. Kulcsos turistaház — Talán felszereléseik is vannak? — Az egyesület mintegy ötven főre elegendő felszereléssel — hálózsák, sátor, bogrács — rendelkezik. Sőt! Üjhután 14 személy kényelmes elhelyezésére kulcsos turistaházunk is van. A Zöldórt-természetjárók gondolnak az utánpótlásra is. Az egyesület keretében mintegy ötven ifjúsági túrázó tevékenykedik. „Családon” belül 9 túravezető segíti munkájukat. Bár még másfél hónap hátravan az idei évből — már az 1986. esztendőt tervezik. Elmúlt tizenegy óra. Egyének és családok jöttek, mentek, kirándultak. Igyekeztek kihasználni a jó időt, az erdőt. Aztán közeledett a lusta ebédidő. Hogy délután ismét megteljen a sajátos forgószínpad. Szombat — a pihenés napja. Kezdjük megtanulni, hogyan kell pihenni.. . Első lépések (ezúttal lefelé) — Barlanglátogatási túrára indulunk szombaton (november 16-án) — harsogták büszkén a 9. sz. Általános Iskola ötödikesei. És már záporoztak is a kérdések a két túravezető — Izsépi Béla és felesége —, valamint segítőtársai — a Zrínyi ODK tagjai felé. „Mikor indulunk? Denevérek lesznek-e a barlangban? Kell-e a vízben is úszni ? — Osak szép sorjában — nyugtatta őket Izsépi Béla. — Miskolcig vonattal. Lillafüredig autóbusszal utazunk. A Forrás-völgyön keresztül a Szeleta barlanghoz érkezünk, ami ki tudja, miről hires? Itt Is találtak ősemibernyo- mokat. Majd a Büdöspest- barlamg következik, ezt is valószínűleg az ősember használhatta. Ezután egy aktiv, most is élő, 400 méter hosszú barlangot nézünk meg. Azért aktív, mert most is fejlődik, és vízfolyás van benne. Itt már guggolni, kúszni, mászni kell. és denevérek Is lesznek. Akkora hangzavar »támadt erre a kijelentésre, mintha tényleg a barlangban lettek volna. A kedélyek lassan lecsillapodtak, a túravezető elsorolta, hogy mit ajánlatos hozni: — Mindenki rétegesen öltözzön, kényelmes, vízhatlan cipőben jöjjön, esőköpeny feltétlenül szükséges és elemlámpa. A hátizsákba pa- ‘ koljatok be almáit, teát és szendvicseket. Anyukának meg mondj átoik meg. hogy este 7 órakor várjon az állomáson*. Tehát reggel, mikor találkozunk? — Fél nyolckor! — kiabálták kórusban. A nebulók első komolyabb túrájukra indultak a természetbe. Hogy barátai, ismerősei lesznek-e, s hogy megszeretik-e ezt a csodálatos világot? Ez már csak rajtuk múlik. Csak a rendszeres „kúra. (t Dr. Egri Kiss Tibor naplójából: „Nekivágtunk, de kétszer zúdított vissza a viz. Gyilkos iramban kellett forgatni a lapátot. Centiméterről centiméterre haladtunk csak előre. Ügy gondoltuk, a part mentén talán köny- nyebben evezhetünk, de alig hogy ráértünk egy örvényre, mint egy fadarab sodródtunk befelé... A PPTK szervezésében 185 lengyel és 15 magyar vízimádó vett részt a negyedik alkalommal rendezett lengyel vi- zitúrán. Repülőgéppel érkeztünk Varsóba, onnan busszal vittek a Mazuri-tavak mellé, a Ruciene Nide táborhelyre. Átvettük a felszerelést — sátrat, gázt, gumimatracot. Az első napon hajókirándulást tettünk a Mazuri- tavakon, majd birtokba vehettük a kétszemélyes műanyag kajakot és a nehéz evezőket. Az ünnepélyes megnyitó után 17 km-t tavon eveztünk, csodálatos fenyőerdők között. További útvonal a Pisza folyón. Pisz város mellett vezetett, 80 kilométet után a Narevre értünk és Novo- gródból Ostrolekáig azon eveztünk. Itt megkoszorúztuk Bem József emlékművét s ezzel véget ért a túra.” Utószó A napi feladatok sokasága vár a sportmozgalom minden szervére és szervezőjére, de velük együtt mindazokra, akik valamilyen formában felelősek az ifjúság neveléséért, fizikai fejlesztéséért és a felnőtt lakosság egészség- védelméért. Nem kampányról van szó, mert csak így érhető el, hogy testkultúránk színvonala jelentősen emelkedjék, hogy többen és eredményesebben sportoljanak országunkban. Szöveg: KOVÁCS GYÖRGY és MATHÉ CSABA Fotók: JÁVOR LÁSZLÓ
