Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-14 / 267. szám
1985. november 14. Kelet-Magyarország 3 Bérek és teljesítmények HOSSZAN TARTÓ VITÄK és több évig tartó kísérletek után vezették be január elsején az új keresetszabályozási rendszert. A változtatás lényege és — egyik — alapelve az volt, hogy a szabályozás elosztási funkciója mellett erősíteni kell a teljesítményekre — a gazdasági, a vállalati és az egyéni teljesítményekre egyaránt — ösztönző funkciót. Nos, ami az előbbit —* vagyivaz elosztási funkciót — illeti: máris biztonsággal állítható, hogy az idén nem kell tartani a bérek, illetve keresetek „elfutásától”. A legfrissebb statisztikai adatok arra utalnak, hogy az idei keresetnövekedés a tervezett mértékszám felső határának megfelelően, 7,5 százalékkal növekszik. S mert a vártnál is nagyobb arányú a létszámcsökkenés, a 7 százalékra tervezett keresetvolumen-növekedés sem lesz magasabb, sőt még akkor sem haladja meg az előre számított mértéket, ha netán az átlagkereset a tervezettnél is jobban növekedne. Az új keresetszabályozás vásárlóerő-szabályozó funkciója tehát gyakorlatilag maradéktalanul érvényesül, vagyis a kiáramló vásárlóerő és a mögötte álló árualap közötti egyensúly — ki tudja hány év óta, most az idén először — nem borul fel. Nézzük most az új keresetszabályozás ösztönző funkciójának érvényesülését. Máris biztonsággal állítható, hogy ez ügyben nem sikerült előbbre lépni. A termelés és a nemzeti jövedelem növekedési üteme messze elmarad a kívánatostól, vagyis a keresetek és a teljesítmények kívánatos összhangja most nem azért borul fel, mert a számítottnál nagyobb a keresetnövekedés, hanem mert a tervezettnél jóval kisebbek a vállalati teljesítmények. A legfrissebb statisztikai adatok szerint a bér- és bérjellegű bevételek 6,9 százalékkal nőttek 1985 január és augusztus között az előző esztendő azonos időszakához képest. Tehát nagyjából máris a tervezettnek megfelelően. Az állami iparvállalatok és az ipari szövetkezetek termelése az idei első hat hónapban viszont jócskán elmaradt a tervezettől: 3 százalékos növekedéssel számolt a népgazdasági terv, s ebből nyolc hónap alatt mindössze 0,4 százalékot sikerült teljesíteni. Nem sokkal jobbak a termelékenység alakulásával kapcsolatos statisztikai információk sem: 1984 első fél évében — az előző év azonos időszakához viszonyítva — 4 százalékos termelékenységnövekedést regisztrálhattak a statisztikusok, az idei első fél évben pedig — ugyancsak a tavalyi év első hat hónapjához képest — mindössze másfél százalékot. Vagyis: a tervezettnek nagyjából megfelelő béremelkedés, s emellett a tervezettől messze elmaradó termelési teljesítmény és termelékenységi mutató ... Másképpen fogalmazva: az új típusú keresetszabályozás úgy látszik egyelőre képtelen megmozdítani a vitathatatlanul meglévő teljesítménytartalékokat. Vegyük ehhez még hozzá, hogy jövőre a terveknek megfelelően — és lényegesen alacsonyabb fogyasztói árszintnövekedés mellett — mérsékeltebb ütemben növekedhetnek a keresetek. E két tényező együttes következményeként január elsejétől valamelyest szigorítani kell a keresetszabályozás feltételrendszerét. Erről döntött nemrégiben a Minisztertanács. A SZIGORÍTÓ MÓDOSÍTÁSOK lényege, hogy — a vállalatokat érintő magasabb adókulcsok révén — jövőre változatlan bérnövekedéshez nagyobb teljesítmények kellenek, mint 1985-ben. Ugyancsak az adókulcsokkal operálva próbálják a kiugróan magas keresetek további növekedését fékezni — s lehet, hogy ez sokakat meglep. Magyarázatként csak any- nyit, hogy általánosítható idei tapasztalat, miszerint a vállalatok — engedve a vitathatatlanul erős társadalmi nyomásnak — minden rqpzdítható pénzüket a bérek, a keresetek emelésére fordították, gyakorta még az elengedhetetlen fejlesztések rovására is. Ez pedig tarthatatlan magatartás, hisz voltaképpen a közeljövő felélését jelenti. Akkor tehát — gyorsmérlegre téve az új típusú keresetszabályozást — végül is mi az eredmény? Csakis csupa motívum? Nem. E szabályozási forma létjogosultságát erősen vitatok is megegyeznek abban, hogy az új konstrukció minden korábbinál rugalmasabb, liberálisabb; a vállalatoknak sokkal nagyobb mozgásteret ad, ráadásul egy sor lényeges és régóta kívánatos gazdálkodási tennivalóra szorította a munkáltatókat. Megszüntette például az úgynevezett létszámhígí- tási érdekeltséget. Lehetővé tette a korábbinál lényegesen jellemzőbb keresetdifferenciálást. Ösztönözte a létszámtartalékok hasznosítását. ÁM MI LESZ A SZABÁLYOZÁS ÖSZTÖNZŐ FUNKCIÓJÁVAL? Ezzel kapcsolatban az ÁBMH szakembereinek véleményét kell idéznem: a jó vállalatok keresetnövekedésének aránya — korlátozások ellenére is — változatlan feltételektől függ: lényegesen jobb szervezés, a teljesítmények növelésére ösztönző belső érdekeltségi rendszer és persze a termelési szerkezet korszerűsítése. Semmi más módon nem fokozható a vállalatok jövedelemteremtő képessége. V. Cs. A gávavencsellői Victória Cipőipari Szövetkezetben százezer pár női csizmát készítenek lengyel exportra. (Császár Csaba felvétele) Nyírség Ruházati Szövetkezet: Női ruhák — bérmunkában A napokban háromezeregyszáz darab — nyugatnémet megrendelésre bérmunkában készült — "két- és háromrészes női ruhát és blúzt indítottak útnak a Nyírség Ruházati Szövetkezetből. November tizenötödikéig újabb ezeregyszáz ruha kerül le a gyártószalagokról egy szintén NSZK-beli cég megrendelésére. Ezeket is külföldi szállítók juttatják el a rendeltetési helyükre. A Nyírség Ruházati Szövetkezet a közeljövőben várhatóan újabb jelentős üzletet köt egy NSZK-beli vállalattal, s így még több divatos női ruhát készíthetnek. Élénkült az érdeklődés a megyei tudományos koordinációs bizottság ez évre és a jövő évre kiírt pályázata iránt. Ebben az évben hetven az egyéni és a kollektív pályázatok száma, míg 1986-ra már eddig hét pályázó „iratkozott” fel a tudományos dijakért, jutalmakért, anyagi támogatásért startolok közé. A többség saját anyagi erőit veszi igénybe tudományos munkája érdekében, de négy pályázó támogatást is kért a megyei szervektől, mert kutatásaik költségeit nem tudnák saját pénzükből fedezni. Külön is figyelemre méltó, hogy megnövekedett az olyan egyéni és a kollektív pályázatok aránya, amelyek benyújtói nem doktori, vagy kandidátusi dolgozatukat küldték be a pályázatra (amit egyébként e pályázattól függetlenül is elkészítettek volna), hanem a kiirt -fontos, megyeileg kiemelt témákból válogattak. A skála igen széles, a vállalati felügyeleti ellenőrzés, a készletgazdálkodás éppúgy megtalálható a pályázatok között, mint a cigánycsaládok nevelési szokásai, vagy a fiatalok szórakozási szokásainak alakulása. Reméljük minél többet sikerül hasznosítani is belőlük. (P) Munkahely és otthon — Melyik munkahelyemre kíváncsi, az iskolaira, vagy az otthonira? — kérdezett vissza az egyik tanár, amikor az élet- és munkakörülmények kerültek szóba a pedagógus-szakszervezet nemrég lezajlott megyei küldöttgyűlésén. A válasz jól érzékelteti, hogy a nevelőknél nehezen választható el az iskola, mint munkahely és a lakás, mint szintén munkahely, ahol a nevelő dolgozatot javít, felkészül a másnapi munkára, tanul, olvas ... A megyében a 13 ezret meghaladja az iskolai dolgozók száma, akik többsége, természetesen pedagógus. A többiek technikai dolgozók, az iskolai hátország nélkülözhetetlen szereplői. Mérnök, technikus, statisztikus, • elemző, iskolatitkár, karbantartó éppúgy van köztük, mint gyermekfelügyelő, gondnok, beszerző, raktáros és így tovább. Az iskola személyi palettája hihetetlenül kibővült, de a nevelő-oktató munka jellegéből eredően továbbra is az iskola kulcsszereplője a nevelő. Középmezőnyben Élet- és munkakörülményeik, közérzetük kihat a gyermekekkel, szülőkkel — és egymással, az iskolával — kialakított kapcsolataikra, B emegyünk és a szőnyegre visszük az utca sarát. Nem tesz semmit — mondja a ház asszonya, jelezve, hogy észrevette. Közben már ámulunk és nincs idő a restellkedésre. Bent több van annál, mint amit a külső mutat. A portál se rossz. Iker házak, két tucat egysorban. Nagy ablakok, erkélyek néznek az utcára, szemnek szép, harmonikus. De bent az elosztás emberi vágyakat, birtokló óhajokat elégít ki. Száz négyzetméter célszerűen szeletelve. Nappali, konyha, kamra a földszinten, háló, gyermekszoba, fürdőszoba az emeleten, meg ami még kell. Nagyjából ez van. És volt a száz négyzetméter ára 750 ezer forint. — Rengeteg pénz? — Az — bólint a vendéglátó — na és a hitel. A hitel sok. Hosszy a lejárata, öreg ember leszek, mire a végére érek. — Talán már bánja? — Ugyan. Ez volt a legjobb megoldás. Az ember a saját életét csak a saját házában élheti igazán. Itt most berendezkedünk, aztán minden egyenesbe jön. A nappaliban, ahol tanyát verünk, hangos a kisüsti, saját főzet, illik egy pohárkával házszentelőként üríteni. A beszéd csapongó. Előbb az ülőgarnitúra a téma, vették 28 ezerért és a fuvaros kért 1200 forintot. — Azt mondtam ezer és hozzátettem, ez a bútor már ki van fizetve. A fuvaros nem értette, csak nézett rám, ki tudja mit gondolt, de nem álltam oda magyarázkodni, hogy nem loptam sem a bútort, sem a pénzt. — Na és a gyerekeknek — kettő van ugye? —, hogy tetszik ez a hely . . .? — Lakják az egészet. Játszanának mindenhol... — Az a jó. Lakni kell, élvezni kell az egész házat, annak minden szögletét'. • — Hát persze. Na mi nem is vagyunk úgy, mint régen, hogy azért volt a szoba, hogy legyen. Oda a gyermek a lábát be nem tehette. Csak a vendég, aki nagyritkán ha jött. Azért a rendet meg kell tartani. Van gyermekszoba, tessék ott játszani... jis itt a beszélgetést r most félbehagyom. A száz négyzetméteres, 750 ezer forintot érő, fürdőszobás, gyermekszobás, központi fűtéses, csigalépcsős összkomfort vidéken van, Vaján. És nem egy lakás, de negyven hasonló, és épül a többi is.. S. E. Kulcsszereplő: a nevelő annak minőségére, tónusára is. Nem titok, hogy az élet- körülmények fő tényezője a bér, amely szintén köztudott, megyénkben hosszú évekig jó néhány száz forinttal alacsonyabb volt az országos átlagnál. Jelenleg, az 1984-es általános béremelés után, a megyék közötti utolsó, utolsó előtti helyről sikerült a középmezőnybe, a tizenegyedik helyre feljönni. A számok nyelvén szólva, 1980-ban 159 forinttal maradt el a megyei átlag az országostól, tavaly pedig már 31 forint pluszt mutathattak ki a bérrel foglalkozó szakemberek. S bár az átlagok nem sokat mondanak, hisz nagy a szóródás a kis és a nagyobb bérek között, mégis jó leírni, hogy a megyei pedagógus-átlagbér elérte az ötezer forintot. Újra megjegyezzük, ez átlag, ami csalóka, jócskán akadnak ennél kisebb keresetek is. Kiegészíthető? S mivel egészítheti ki fizetését a nevelő? — kérdezhetjük. A mezőgazdasági településeken dolgozó nevelők a tsz-től kapott háztáji jövedelmével, mások a saját kiskert, hobbikért terméséből, állattartásból igyekeznek egy kis mellékes jövedelemhez jutni, csakúgy, mint más foglalkozásbeliek. De a többség az iskolai munkájából szeretné elérni a magasabb jövedelmet, túlórát vállal, tanít az esti, vagy levelező tagozaton, avagy magántanulókat készít fel vizsgára. Továbbra is megoldásra vár azonban a túlmunka reális díjazása — hallottuk a Pedagógusok Szakszervezetének megyei küldöttgyűlésén. Az esti és levelezőképzésben tanítók óradíját ma már túlhaladta az idő, de még akadnak más kiigazítani valók is. A társadalmilag kívánatos az lenne, ha a nevelők — - természetesen nem túlfeszített, egészségtelenül intenzív munkával, hanem teherbíróképességük szerint —. az oktató-nevelő munkából jutnának többletbevételhez. Köztudott, hogy a legutóbbi béremelés — amely becsülendő a mostani nem éppen könnyű gazdasági helyzetben — nem oldotta meg a pedagógusok minden gondját. Főleg a minőségileg kiemelkedő, a többletet, pluszt adó nevelők bérezése okoz nem kevés feszültséget, ami a jelenlegi bérszisztéma és lehetőségek szerint nehezen oldható. Eredménynek tartják viszont a megye nevelői, hogy az éves bérmaradványok ösz- szege — amely a korábbi években több millió forintot is kitett megyei összesítésben — ma már minimális, s azokat is újra felosztják, tehát nem vész el egyetlen fillér sem. A megyében ugyancsak a béreket növelik a területi pótlékok, a letelepedési segély a fiataloknak, a cél- jutalmak egyes feladatokra, mint a hátrányos helyzetű gyermekek oktatása, vagy a cigánytanulókkal való foglalkozás. Továbbra is megmarad a- jelentősége az éves jutalmazási keretek okos, megközelítően igazságos, demokratikus elosztásának is, ami szintén hozzájárul a nevelők életkörülményeinek javításához. Meg mindig a lakás... Vannak jócskán további megoldásra váró feladatok is, ez pedig a lakáshelyzet javítása. A pedagógusoknak az otthon — nem túlzás azt mondani — a második munkahely. Ezért is érintette érzékenyen a szakmát a községekben hosszú évekig megvolt kedvezményes lakásépítési kölcsön megszűnése. Jelenleg a megyében 400 pedagóguscsalád nem rendelkezik lakással, elavult és komfort nélküli a szolgálati lakások egyharmada, a városokban a kezdő nevelőknek az albérlet megfizethetetlen. A lakásbesorolásnál nem kapnak plusz pbntszámot a nevelők, holott ez indokolt lenne éppen munkájuk sajátosságai miatt. Érdemes egy pillantást vetni a pedagógusok ‘„betegségtükrére” is, amelyben igen markánsan tűnnek elő a garat, hangszalag, ideg-, szív- és érrendszeri ártalmak, amelyek a nevelők munkájának sajátosságaiból erednek. Idegrendszerükkel, hangjukkal, egész személyiségükkel dolgoznak, s elgondolkoztató, hogy a jogszabályok e betegségek egyikét sem ismerik el foglalkozási ártalomnak. Páll Géza