Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-09 / 237. szám
1985. október 9. Kelet-Magyarország 11 Szaholcs-Szatmár megye VII. ötéves teryi terület- és településfejlesztési koncepciója (Folytatás a 10. oldalról) A gazdaságilag elmaradott térségek felzárkóztatásának programjavaslata Az Országos Tervhivatal által kidolgozott központi társadalmi-gazdasági programjavaslathoz kapcsolódva elkészült a megye gazdaságilag elmaradott térségeinek lehatárolása, a térségek helyzetének elemzése, feltárták az elmaradottság kialakulásának okait, javaslatot dolgoztak ki a térségek fejlesztésének fő irányaira és módjaira. Szabolcs-Szatmár megyében a 125 település besorolását nemcsak reálisnak, de indokoltnak is tartjuk, mivel ezek gazdasági elmaradottságuk mellett egyéb szempontok alapján is többszörösen hátrányos helyzetűek. E településeknek nincs megfelelő gazdasági bázisa, általában önálló termelőszövetkezettel sem rendelkeznek (földterületük azonban kedvezőtlen termőhelyi adottságú), ennek ellenére magas a mezőgazdasági aktív keresők aránya. A települések magukon viselik a gazdasági elmaradottság következményeit, népességük csökkenő, a korösszetétel kedvezőtlen, infrastrukturális ellátásuk is fejletlen. A megye kedvezőtlen adottságú, gazdaságilag elmaradott térségeinek földrajzi tájkörzetekbe való besorolása az alábbi: FelsőSzabolcs és Tiszahát 32 település, 1985. január 1-i állandó népesség 50 398 fő; Szatmári-síkság (Erdőhát, Sza- mosköz, Ecsedi-láp együttesen) 78 település, 91 150 fő; Dél-Nyírség 15 település, 26 666 fő. Együttesen: 125 település, állandó népesség 168 214 fő, lakónépesség 149 923 fő. A térség helyzetének értékelése A központilag kijelölt gazdaságilag elmaradott megyei térségek összefüggő területet agyagtalajok alakultak ki, most kísérő sávban a megye keleti, délkeleti részén terülnek el. A földrajzi fekvés, a közös történelmi múlt miatt a térségek társadalmi-gazdasági helyzetében sok közös vonás található. E térségek népességének közös jellemzője, hogy a gyermekkorúak aránya alacsonyabb, míg az öreg korúak aránya jóval magasabb, mint a megyei átlag. A fiatalok ugyanis elvándorolnak a térségből és gyermekeiket is magukkal viszik, míg a távolsági ingázók közül a nyugdíjazás miatt ^hazatelepülök” az idős korúak arányát növelik. A kijelölt tájegységek között a foglalkoztatási kérdés leginkább feszítő a Szatmári-síkságon, illetve közelebbi meghatározásban fehérgyarmat, Mátészalka, Nyírbátor, Csenger térségében. A térség iparának helyzete szoros ösz- szefüggésben van a megye megkésett iparosításával és az ipartelepítési feltételek hiányával. Különösen szembeötlő, hogy Fehérgyarmattól az országhatárig terjedő terület ipar szempontjából szinte teljesen fehér foltként jelentkezik. A délkelet nyírségi területen is egyedül Nyírbélteken található ipari üzem. A termelőszövetkezetek közötti különbségek minden eddigit meghaladó mértékben növekedtek. A mérleg szerinti nyereség tömege 1981—1984 évek átlagában 18,5 százalékkal meghaladta ugyan az V. ötéves tervi átlagot, ugyanakkor a veszteség összege 3,8-szeresére nőtt. A gazdaságilag elmaradott térségek mezőgazdaságának jellemzői az alábbiak szerint foglalhatók össze: A felső-szabolcsi térséget kedvezőtlen vízrajzi (ár-, belvíz, magas talajvíz), talajadottságok (a talajok kétharmada humuszszegény, el- savanyodott) és szélsőséges éghajlati viszonyok jellemzik. A művelési ágak szerkezetében a megyeitől magasabb a gyümölcsös és az indokolttól alacsonyabb az erdőterület aránya. A termelési szerkezet vegyes profilú, a vezérprofilok — a téli alma, burgonya, kenyérgabona — mellett az állattenyésztésben az extenzív szarvasmarha- és juhtartás a meghatározó. A kiegészítő tevékenység részaránva alacsonyabb a megyeitől. A Tiszaháton a szántó átlagos aranykorona-értéke 12.37. A tájegységre a mérsékelten meleg, száraz éghajlati adottságok jellemzőek. Felszíne eléggé egyhangú. sík. esetenként elhagvott régi folvómedrekkel szeldelt. Savanyú öntés- és réti agvagfaiaiok alakultak kj. gyakori az ár- és belvízveszély. Az ár- és belvizes években a növénvtermelés- ben a termelési költség megtérülése nem biztosított, sok esetben a már megtermelt termékek betakarítása sem lehetséges. A térség, adottságaihoz igazodva elsősovhgn kérődző állatfajok tartására rendezkedett be. Az állatte- nvésztés azonban gvenee jövedelemtermelő kéoességű. a tartástechnológia elavult. Szatmári-síkság (Ecsedi- láp nélkül). A térség termelőszövetkezetei az ország keleti csücskében a Tisza. Szamos. a Kraszna két oldalán gazdálkodnak. Talajaik többsége savanyú, erőteljesen kötött, humuszban változékony,^ nehezen melegedő réti öntéstalaj. A területek ár- és belvízveszélynek jelentősen kitettek. a vízelvezetés rendszere kritikus időszakokban n‘em képes funkciójának ellátására. A szövetkezetek eszközellátottsága, infrastrukturális helyzete a megyei átlagnál rosszabb. A veszteséges gazdálkodás okai a növénytermesztésnél a vízrendezés. a talajjavítás és az alapvető eszközök hiánya. A szarvasmarha- és juhtartás fő üzemi problémája az elavult és elhasználódott tartási körülmények, drága és avenge minőségű takarmány alacsony termelőképességű állomány. Az Ecsedi-láp talajain korábban végrehajtott melioráció nagyobbrészt csak vízrendezés és táblásítás volt, ennek hatékonyságát is akadályozza azonban a befogadó csatornák elhanyagoltsága. A megyei átlagnál nagyobb a kiegészítő tevékenység aránya, az alaptevékenység általában állattenyésztési profilú. A gazdálkodás eredményessége erősen ingadozó, üzemenként differenciált. Az eszközellátottság nem megfelelő, különösen a géphiány okoz feszültséget. A Dél-Nyírségben a gyümölcsös és gyepterület aránya megyeihez hasonló, míg az erdősültség annál magasabb. Természeti adottságai a nyírségi tájra jellemzően kedvezőtlenek. Talajai kétharmad részben humuszban szegény, elsavanyodott homoktalajok. Az eszközellátottság színvonala és összetétele lényegesen rosszabb a megyeitől, az infrastrukturális kiépítettség hiányos. Munkerő-ellátottsága kedvező, több szövetkezetben a munkaerőbőség jelent gondot. A körzet termelési szerkezetét a kedvezőtlen természeti feltételekhez való alkalmazkodás és a nagyszámú munkaerő foglalkoztatásának biztosítása alakította ki. A megye tartósan veszteséges szövetkezeteinek 30 százaléka ebben a térségben található. A területen foglalkoztatottaknak közel 42 százaléka eljáró dolgozó, amely fokozott követelményeket támaszt a közlekedéssel szemben. A személyszállításnál meghatározó szerepet kap a közúti tömegközlekedés, tekintve, hogy vasúttal gyengén ellátott területről van szó. Az autóbuszvonalak kialakítása lehetővé teszi a városokba való eljutást a vonzáskörzetekből. A fejlesztésre kijelölt területeken a foglalkoztatottak számának növelése esetén a tömegközlekedés fejlesztése szükséges. Az autóbuszközlekedésnél gondot okoz a hétvégi és munkaszüneti napokon biztosított utazási lehetőség nem kielégítő volta. A járműbeszerzési problémákkal összefüggésben pedig a járműállomány műszaki színvonalának alakulása. Az elmaradott területeken jelentős a nem megfelelő teherbírású utak részaránya. A tanácsi úthálózatnál problémát jelent a kiépítetlen utak magas részaránya, a korszerűtlen útburkolatok fokozódó fenntartási igényessége. A térségek gazdasági fejlesztését nagymértékben befolyásolja a víz, ivóvíz és szennyvízellátottság. A kijelölt 125 település mintegy kétharmada egészséges ivóvízzel ellátott, amely jelentős lakossági összefogással valósult meg. Problémát okoz, hogy az ellátatlan települések közül 16 egészségtelen ivóvízű. Sokkal kedvezőtlenebb a helyzet a szennyvízcsatornázás területén, mivel mindössze egy település (Csenger) van részben szennyvízcsatornával ellátva. A domborzati viszonyok és a talaj adottságok miatt a belvízveszély szempontjából viszont igen kedvezőtlen a helyzet. A beregi agyagos, kötött talaj nagymértékben gátolja a lehullott csápadék talajba való áramlását, melynek következtében gyakran kerülnek nagy kiterjedésű területek belvíz alá. Az Ecsedi-láp és környéke a legveszélyesebb belvizes terület. A gyakori és nagy mennyiségű csapadék a laza talajú és mélyfekvésű területen megreked. A kereskedelem hálózati ellátottsága a 125 település közel felénél jóval a megyei átlag alatt van. A vendéglátás terén több település még egytálételeket sem tud biztosítani a vendég turisták részére, mivel zömében csak italboltok, presszók üzemelnek. A kialakult helyzet okai i Az országosnál magasabb az élveszületési arány. Jelentős számú a vándorlási veszteség. A veszteségen belül a legproduktívabb réteg — középfokú végzettségűek — aránya számottevő. Megfelelő számú munkahely, foglalkoztatási lehetőség hiánya. Közlekedési lehetőségek korlátozottsága. A megkésett urbanizáció következményeként mind a termelő, mind a lakossági infrastruktúra fejletlen. Az iparosodottság alacsony foka. Az építőipari kapacitás hiánya. A mezőgazdasági területek termőképessége relatíve romlott. A legsúlyosabb helyzetben lévő üzemek gépellátottsága olyan szintű, hogy a feladatokat sem optimális időben, sem megfelelő minőségben nem tudják elvégezni. Az alacsony hatékonyságú, de különösen a tartósan veszteséges üzemekben csökken a jó szakemberek száma. A munkadíjszínvonal alacsony szintje — általában évi 45 ezer forint — következtében általános jelenség a kvalifikált munkaerő át- áramlása más területre. Javaslatok a térségek fejlesztésének fő irányaira és módjára A gazdaságilag elmaradott térségek foglalkoztatási gondjainak megoldása helyi lehetőségei erősen korlátozottak a következők miatt: a saját bázison történő fejlesztés, gazdasági szervezet hiányában, vagy jelentős tőkeszegénység, illetve a megyei székhelyű ipar kisebb aránya miatt kevés döntési szabadságot biztosít ebben a térségben. A termelő infrastruktúra hiánya, illetve viszonylagos hiánya (a területen áthaladó energiavezeték) a munkahelyteremtés költségeit nagymértékben növeli. Az akadályozó tényezőket is figyelembe véve a foglalkoztatási gondok megoldása hosszabb távon, a helyi és központi elképzelések összehangolásával valósulhat meg. A munkahelyteremtésnél a rendelkezésre álló munka- erőforrás alapján a következőkkel kell számolni: a foglalkoztatási bázis növelése érdekében 300—400 fős új ipari középüzemek telepítése, főleg a vonzáskörzeti centrumokban. A centrumok a körzet városai, illetve jelentősebb nagyközségek, Záhony, Csenger, Tarpa, Nyírbéltek. A mezőgazdasági üzemekben a melléküzemági tevékenység további fejlesztése elsősorban megyei és más megyei vállalatokkal, szövetkezetekkel kooperálva. Az új ipari középüzemek létesítése és a meglévő rekonstrukciója állami támogatás nélkül nem valósítható meg. A térségek jelenlegi iparszerkezetéből kiindulva a fejlesztés továbbra is a gépipar, valamint a könnyűipar területén indokolt. Jövedelemtermelő képessége, valamint a megye iparszerkezetének javítása érdekében célszerű lenne a vegyipar, mű- anyagfeldolgozó-ipar további fejlesztései Ezenkívül az elektronikai ipar vonatkozásában is fogadóképes megyénk. A lehetőségeket figyelembe véve — ahol minimális átalakítást, ráfordítást igénylő szabad épület áll rendelkezésre — célszerű nagyobb községekben, Csenger, Szat- márcseke, Milota, Nyírmada, Szamosszeg térségében kisés középüzem létrehozását megvalósítani. Az új ipartelepek, a meglévők létszámbővítésén túlmenően szükségesnek tartjuk iparvállalati és mezőgazda- sági tsz-ek közös vállalatának létrehozását, illetve a mezőgazdasági tsz-ek ipari melléküzemágainak továbbfejlesztését, elsősorban az élelmiszeripari tevékenység bővítésével. Az iparfogadási feltételek megteremtése érdekében olyan infrastrukturális ellátottságot kell teremteni, mely vonzóvá teszi a telepítést. Az iparfogadás komplex szemléletű megoldását jelentené, ha Mátészalkához hasonlóan előközművesített ipari park kerülne kialakításra Vásá- rosnaményban és Fehérgyarmaton, esetleg a térség 1—2 nagyobb községében (Csenger, Tarpa). A határ menti térségek azon településein, ahol a közműves vízellátás még nem megoldott, a lakosság élet- körülményeinek javítása, valamint az ipartelepítés feltételeinek biztosítása érdekében szükséges a közműves ivóvízzel való ellátás megoldása és legalább a település- központ közműves csatornázása. A nagyobb gazdasági szerepkörrel bíró településeken sürgető feladat a szennyvízelvezetés, -elhelyezés és -tisztítás megoldása. Például Csenger, Tarpa, Mándok településeken. A mezőgazdasági termelés feltételeinek javítására a helyi természeti adottságokhoz igazodva a művelési ágak szerkezetében az alábbi változásokat tartjuk indokoltnak: a megyében összesen 11—12 ezer hektár terület erdősítése, melyből 8700 hektár a gazdaságilag elmaradott térséget érinti. A telepítés évi üteme 2,5—3 ezer hektár legyen. A gyümölcs- termő terület mérséklődése mellett a terület jelentős részén tovább kell folytatni a korszerűsítést szolgáló rekonstrukciót. A kialakult gyepfelületek szintentartása mellett a szatmári térségben további 750 hektár új telepítés indokolt. A termelés agronómiái feltételeinek biztosítása érdekében a kijelölt térségekben a vízrendezés megvalósítása alapvető feladat. A főműver két alkalmassá kell tenni az új körülményeknek megfelelő vízelvezetésre. Ezeknek a munkáknak az elvégzése az üzemi vízrendezéssel együtt 80—100 ezer hektár területen zárja ki a rendszeres ár- és belvízveszélyt. (Az ár- és belvíz 1985 évben például közel 900 millió forint kárt okozott az érintett térségekben.) Az üzemi meliorációs feladatok keretében meg kell gyorsítani és 1987-ben be kell fejezni a szatmári térséget érintő Tisza—Szamos közi térségi komplex melioráció I. ütemét. Meg kell kezdeni a térségi komplex meliorációt 1987 évben az elmaradott térségek közül a Tiszaháton (Beregben). A szántóföldi növénytermelés szerkezetében továbbra is a kialakult arányok tartása indokolt, emellett nagyobb arányban kell vetőmagtermesztést folytatni, a Nyírségben rozs, csillagfürt, Szatmár-Beregben aprómag- termesztés (fűmag) vonatkozásában. A nyírségi homokterületeken szélesíteni kell a zöldtrágyázást. Körzetenként a szerkezet úgy alakuljon, hogy a dohány a nyírségi, a burgonya a nyírségi, záhonyi és a Rétköz körzetekre koncentrálódjon. A gyümölcs- termelésben növelni kell a bogyósok és a csonthéjasok arányát (nyírségi, szatmári, záhonyi körzetekben) is. A Tiszaháton és a Szatmári- síkság térségeiben továbbra is a takarmánvtermesztés legyen a főprofil. Az állattenyésztés területén különösen a szatmár-be- regi térségben — továbbra is a kérődző állatfajok szerepe legyen meghatározó. A szarvasmarha-ágazatban ösz- szességében szintentartással számolunk. A kis koncentrációjú és alacsony termelési színvonalat elért üzemekben a nagyüzemi állomány felszámolása, a háztájiba történő kihelyezés szélesítése indokolt. A tejtermelés a Tiszahát és a Szatmári-síkság körzeteire koncentrálódjon. A hústermelés szerkezetét úgy kell módosítani, hogy az a húsra szakosodott tehénlétszám átmeneti csökkentése mellett valósuljon meg. A szarvasmarha-ágazat gazdaságosságának növelését elsősorban az intenzív gyepgazdálkodásra alapozva, olcsó, megfelelő beltartalmi értékű takarmányok felhasználásával kell elérni. A juhágazatban összességében a szintentartás a meghatározó (különösen a nyírségi, záhonyi körzetekben). Az Ecsedi-láp körzetben azonban állománycsökkentéssel kell számolni. A nagyobb koncentrációjú állományoknál indokolt a többirányú hasznosítás szélesítése (hús, tej), ennek a tárgyi és személyi feltételei megteremthetők (Szatmár, Tiszahát térségekben). A sertéstartásban a jelenlegi állomány stabilizálása a fő cél. A tartástechnológiák korszerűsítésével, a táptakarmányok élettani értékének növelésén keresztül az ágazat gazdaságosságát kell javítani. Az alaptevékenységen kívüli tevékenységek szervezésénél a hangsúly a szerkezet javítására, az ipari tevékenységek bővítésére, azon belül is a végtermék-előállító tevékenységek fejlesztésére helyeződjön. Elsődleges fontosságú a mezőgazdasági termelés vertikalitását fokozó élelmiszer-feldolgozó tevékenység növelése. Termelőszövetkezetek társulásában: tejfeldolgozó üzem létesítése célszerű az Ecsedi-láp és Tiszahát körzetekben, gyümölcsfeldolgozó Szatmár és Tiszahát körzetekben, burgonyafeldolgozó — megyei kiterjedtséggel — elsősorban záhonyi, r étközi és észak-nyírségi ke rzeteket érintve, tájjellegű peciális húsfeldolgozó Varsái ygyüre, Vállaj, Márk, Nagyecied térségében. A feldolgozó üzemek személyi feltét ilei helyben kialakíthatók. Növelni kell a faipari tevékenység konc ntráltságát és termelését, lapozva a körzetek bővült faállományára, az átrr .ókörzetben jelentkező fair port alapanyagra. Élni kell az t van speciális helyi adottsá. okkal, mint a kavicsvagyon (Szatmár), gázhulladék hasz osítása (Tiszahát), az átrakokörzet áruforgalma (Záhony). Egyéb ipari tevékenységek fejlesztésében továbbra is a háttéripari jelleg, kooperációs együttműködés legyen a fő forma. Több üzemben a kiegészítő tevékenységek profilmódosítása szükséges. Melléküzemágak létesítésére szabad épületkapacitás (volt istállók, raktárak, dohárrysimí- tók, színek) van valamennyi térségben. Az építőipar továbbra is elsősorban a saját beruházások kivitelezésére, a helyi építési igények, ezen belül a lakossági szolgáltatásra alapozódjon. A kereskedelemben növelni szükséges a nagyüzemek kiskereskedelmi tevékenységének bővítését, építve a helyileg feldolgozott élelmiszeripari termékekre, és a takarmánykeverő-kapacitás növelésére. A háztáji integráció fokozásával együtt növekedjen a felvásárlói forgalom is. A fentiek megyei elképzelések, melyek megvalósítása jórészt a kormánynak a többszörösen hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatására vonatkozó döntéseitől függ.
