Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-09 / 237. szám

8 Kelet-Magyarország 1985. október 9. Szabolcs-Szatmár megye VII. ötéves tervi terület-és településfejlesztési koncepciója Elkészült Szabolcs-Szatmár megye VII. ötéves tervi terület- és településfejlesztési elképzelése. A koncepciót lapunk mellékleteként adjuk közre, hogy az itt közöltek alapján mindenki érdemben hoz­zá tudjon szólni a javaslatokhoz, lássa azokat a tenniv alókat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a következő időszakban is fejlődjön a megye. A településfejlesztés nem kizárólag állami feladat, abban számítanak az üzemek és a lakosság áldozat- vállalására, a megfelelő célok mozgósító erejére. Az elképzelések csak úgy valósulhatnak meg, ha minden területen maximális erőfeszítéseket tesznek, szem előtt tartják a takarékos, tervszerű gazdálkodás fel­adatait. Helyzetünk, a VI. ötéves terv eredményei A megye demográfiai és foglalkoztatási helyzetében a nyolcvanas évtized első fele több szempontból is a „ten­dencia-váltás” időszaka. A demográfiai jellemzők a meg­előző tervidőszakhoz viszo­nyítva figyelemre méltóan változtak, melyek az aláb­biak szerint foglalhatók ösz- sze: a termékenység tartósan és folyamatosan csökkent, az élveszületési arány 15 ezrelék körül alakul, a halálozás je­lentős mértékben emelkedett, ezt követően pedig viszony­lag magas szinten (12—13 ez­relék) stabilizálódott. E két tényező eredőjeként a ter­mészetes szaporodás erőtel­jesen csökkent, bár az orszá­gossal ellentétben még min­dig pozitív előjelű. Az elköl­tözések felerősödése követ­keztében újból emelkedett a vándorlási veszteség, amit a természetes szaporodás nem tudott pótolni, így megyénk 1980 óta ismét fogyó népes­ségű lett. A lakónépesség közel 11 ezer fős csökkenésével egy- időben az állandó és lakó- népesség közötti különbség ismét növekedett. Leginten­zívebb a népességfogyás a megye peremterületein ösz- szefüggő térséget alkotó ap­rófalvakban. A VI. ötéves területfejleszté­si terv foglalkoztatáspolitikai céljai megfogalmazásánál a népesség és ezen belül a munkaerőforrás bővülésével számoltunk. A gazdasági szféra növekedési pályamódo­sítása, a bekövetkező recesz- szió hatására a foglalkozta­tásbővítő beruházásokat erő­teljesen visszafogták, melynek következtében megindult a megyei munkaerő átáramlá- sa az ország más területeire. A termelési tényezőkkel való racionálisabb gazdálko­dásra ösztönző szabályozó rendszer megváltoztatta a munkaügyi folyamatokat, részben ennek következtében foglalkoztatás terén a me­gye ismét lépéshátrányba ke­rül. A munkaerő felhasznál lásban ugyanis egy igen mér­sékelt bővüléssel számoltunk, az ágazatok munkaerő-foga­dó készsége azonban a terve­zettől eltérően alakult. A foglalkoztatási feszült­ségek jelenleg a megye egész területén, általánosan észlel­hető, az egyes térségekben — szatmár-beregi aprófalvak, dél-nyírségi gazdaságilag el­maradott települései — azon­ban a népességtartás, illetve magatartás neuralgikus kér­dés. Iparunk fejlődése, gondjai A megye iparának fejlődé­se a VI. ötéves tervidőszak­ban is dinamikus volt. Az utóbbi években csökkent ugyan a fejlődés üteme, de még mindig meghaladja az országos átlagot. A tervidő­szak végére a termelési érték mintegy 36—40 százalékkal haladja meg az 1980. évit. A tervezetthez képest közel két­szeres növekedés várható exportértékesítésben. A fog­lalkoztatottak száma nem nőtt, így a termelés növeke­dése csaknem teljesen a mun­katermelékenység javulásá­ból származik. Az ipar ágazati szerkezeté­ben a termelést tekintve a nehéz- és az élelmiszeripar; a foglalkoztatottak száma alapján pedig a könnyűipar a meghatározó. A könnyű­iparban felfutott a gyapjú- és kötszövőipar termelése, erősödött a cipőipar pozíciója, tovább fejlődött az élelmi­szeripar. Az ipar területileg elsősor­ban négy városra és azok környékére összpontosul. Nyíregyháza magas részará­nya méllett Mátészalka, Kis- várda, Nyírbátor ipara jelen­tősebb. Az ipar sajátos szer­vezeti struktúrája miatt a gyáregységek többsége nem válhatott helyi településfej­lesztő erővé, nem integráló­dott a település társadalmi­gazdasági életébe, mivel sa­ját fejlesztési döntéseikben alapvetően a központ által behatároltak. A szolgáltatóhálózat fej­lesztése elsősorban a közpon­ti szogáltatásfejlesztési alap­ból valósult meg. A közpon­ti támogatás fokozatos csök­kentésével a fejlődés lelassult. A szolgáltatás színvonala nem mondható elfogadhatónak. Különösen alacsony szintű a lakosság igényeinek kielégí­tése a megye keleti peremén, valamint az aprófalvakban. Az energiaracionalizálási kormányprogram megyei fel­adatainak végrehajtásával előrelépés történt az energia- gazdálkodásban. Jelentősen csökkent a kőolajszármazé­kok felhasználása, növeke­dett a szilárd energiahordo­zók és kis mértékben a föld­gáz hasznosítás aránya. A széntüzelésre történő vissza­állás a vártnál több nehéz­séget okozott. Az elektromos energia elosztóhálózata több térségben túlterhelt. Külön- nösen a Fehérgyarmat, Vá- sárosnamény körzetekben vannak komoly ellátási gon­dok. Emellett — különösen üzemzavar esetén — figye­lemre méltó energiaellátási probléma jelentkezik Nyír­egyházán. A megye építőipari szerve­zeteit szokatlan erőpróbának tette ki az építési igények változása. A nagy építőipari szervezetek nem tudtak ru­galmasan alkalmazkodni a szigorúbb követelmények­hez. A megye szocialista épí­tőipara az előirányzott 16 milliárd forint saját termelé­si értéket — folyó áron — várhatóan teljesíti, ugyan­akkor a termelés — összeha­sonlító áron- vizsgálva — mérsékelten csökkent. Mező­gazdaságunk feszítő kérdései A mezőgazdaság fejlődése a kedvezőtlen adottság által nagymértékben behatárolt, ennek ellenére a fontosabb termelési mutatók alapján önmagához mérten dinami­kus volt. A fejlődés főbb jel­lemzői : a mezőgazdasági bruttó termelési érték éves növekedési üteme meghalad­ja a 4 százalékot, de ez sem tudta ellensúlyozni a jöve­delmezőségi színvonal lénye­ges romlását. A termelőala­pok bővülése erőteljesen mér­séklődött, a gépesítés szín­vonala, a gépek használható- sági foka romlott, egyes üze­mekben a kritikus szintre csökkent. Az állattenyésztő telepek és gyümölcstárolók rekonstrukciója elmaradt. Módosult a vetésszerkezet: nőtt a gabona, ezen belül el­sősorban a kalászosok vetés- területe, ugyanakkor a ha­gyományos tájjellegű kultú­rák részaránya csökkent. Nőtt az állatállomány és az előállított állati termékek mennyisége, javult a terme­lés színvonala, de nem éri el a kívánatos szintet. Igen nagy feszültséget okoz a nem kielégítő műszaki háttér és az ágazat alacsony jövedel­mezősége. Az alaptevékenysé­gen kívüli tevékenység aránya jelentősen emelkedett, az állami gazdaságokban az üzemi termelési érték közel négytizede, a termelőszövet­kezetekben mintegy harma­da. Javult a szakember-ellá­tottság és a vezetés színvo­nala, de számos gazdaságban még nem kielégítő, ami az eredményekben is érezhető. A közúti közlekedésben a tanácsi úthálózat alacsony kiépítettségi foka és az autóbusz-pályaudvarok hiá­nya okoz gondot. Az orszá­gos helyzettel ellentétben ná­lunk nem fejeződött be a be- kötőút-program végrehajtá­sa. A vasúti közlekedésben a berendezések minőségi hiá­nyosságai, az elavult vasúti csomópontok (Nyíregyháza, Mátészalka) és a leromlott szárnyvonalak nagyban ron­tották a szállítás hatékony­ságát. Az indokolt, de elma­radott beruházások feszült­séget teremtettek. Egyedül a záhonyi átrakókörzet ka­pacitásnövelése volt jelentős. A távközlés helyzete szá­mottevően nem javult. Csak a megyeszékhely és Záhony rendelkezik automata köz­ponttal, távhívási lehetőség­gel. A 100 lakásra jutó táv­beszélő helyek .száma orszá­gosan 12,9, a megyében csak 4,3. Lakás, egészségügy> közoktatás A lakossági infrastruktúra fejlesztésének eredménye­ként az életkörülmények dif­ferenciáltan, de nem minden esetben elfogadható mérték­ben javultak. A lakásépítés üteme és a lakásellátottság egyaránt az országos átlag alatt van. A tervidőszak közepén az ál­lami bérlakások aránya még a 10 százalékot sem érte el. Ez ma már a városépítést akadályozza, az indokolt szanálásokkal összefüggő el­helyezéseket gátolja és a legszükségesebb szociális bérlakásigények kielégítését sem teszi lehetővé. Jelentős tanácsi pénzeszközökkel és az OTP bevonásával sike­rült megteremteni a családi házak telekszükségletét. A magánerő jelentős növeke­dése sem tudta ellensúlyozni az állami lakások kiesését, így a VI. ötéves tervben vár­hatóan mintegy 21 ezer la­kás épül. A lakáshiány külö­nösen a megyeszékhelyen okoz nagy feszültséget. Az egészségügyi ellátásban lényegesen előre léptünk. A megyei kórház rekonstrukció II. ütemének befejezése az egész megyében érezhető vál­tozást eredményez. Kiépült a körzeti orvosi ellátás, gond viszont, hogy a rendelők ál­lapota, felszereltsége sok helyen elmarad a kívána­tostól. Kialakult a kisvárosi kórházhálózat, megtörtént az integráció, azonban nem megfelelő a szakember ellá­tottság és a műszerezettség. A legnagyobb gondot a kör­zeti gyermekorvosi ellátás teljeskörű kiépítettségének hiánya és a fogászati ellátás jelenti. Hasonló probléma az üzemegészségügyi ellátás sze­mélyi és tárgyi feltételeinek elmaradottsága. A közoktatás s közműve­lődés terén a fejlesztések­kel sikerült mérsékelni ko­rábbi elmaradásunkat szá­mos területen. Jelentősen nőtt az óvodai helyek, az általános iskolai tantermek száma, szerényebben, de emelkedett a középfokú isko­lai tantermek és a közép­fokú diákotthoni helyek ál­lománya is. Mérséklődött az általános iskolákban a képe­sítés nélkül alkalmazottak száma. Az eredmények mel­lett azonban néhány terüle­ten nem sikerült előbbre lép­ni, illetve újabb feszültsé­gek is keletkeztek. Még mindig magas a szükségtan­termek aránya (10,1 száza­lék) és jelentős a tornater­mek hiánya. A gyermek- és ifjúságvédelmi hálózat kor­szerűtlen, a gyógypedagógiai intézményhálózat kapacitása nem kielégítő. Kevés a szak- középiskola, zömében kor­szerűtlenek a kollégiumi fé­rőhelyek. A korábban kia­lakított felsőfokú intézmé­nyek egy részénél — bizo­nyos képzési profilok meg­szüntetése miatt — vissza­fejlődés következett be. Ugyanakkor új területeken (számviteli, közigazgatási stb.) semmilyen fejlesztés nem történt. A meglévő fel­tételeket kihelyezett tago­zat indítására sem tudtuk hasznosítani. A sport és testnevelés fel­tételeinek javítására történ­tek erőfeszítések, azonban az iskolai testnevelés tárgyi fel­tételei igen szegényesek. A települések zöme rendelke­zik szabadtéri sportudvarral, a fedett létesítmények ará­nya azonban rendkívül ala­csony. (75 általános iskolá­ban és két középiskolában. 5 szakmunkásképzőben nincs tornaterem.) Szabolcs-Szat­már az ország egyetlen me­gyéje, amelynek nincs sport- csarnoka. A kommunális szolgálta­tás mennyiségi és minőségi fejlesztésére növekvő nagy­ságrendű pénzeszközöket for­dítottunk az elmúlt időszak­ban. A köztisztasági tevé­kenység keretében jelentős eredmény, hogy a rendsze­res szemétgyűjtésbe bekap­csolt lakások részaránya 17,5 százalékról 25 százalékra nőtt. 1985 végére megyénk 225 települése közül 131 település rendelkezik ravatalozóval, vagy halottasházzal. Közmű, bolthálózat, környezet A közműves vízellátás fej­lesztésére kiemelt figyelmet fordítottunk. A középtávú tervben 31 település ellátását irányoztuk elő, de a jelentős lakossági erő bevonásával mintegy 60 település vízellá­tása oldódik meg. A fejlesz­tések eredményeként jelen­leg településeink fele ren­delkezik egészséges ivóvízzel. A fejlődés ellenére ellátott­ságunk továbbra is lényege­sen elmarad az országos át­lagtól, mintegy 20 település közegészségügyileg veszé­lyeztetett kategóriába taV- tozik. A szennyvíztisztító ka­pacitás a tervezettnél mér­sékeltebb ütemben fejlődött. Az elmúlt időszakban új fürdő épült Vásárosna- ményban, Csengerben és Baktalórántházán. A megye kiskereskedelme törekedett a lakossági igé­nyeket kielégíteni. Az egy lakosra jutó forgalom je­lentősen növekedett. A tervidőszakban ellátási fe­szültség jelentkezett építő­anyagból, tüzelőanyagból, la­kásfelszerelési cikkekből. Egyik legsúlyosabb gond, hogy falvaink jó részében a kereskedelmi egységek el­avultak. A falvak kisbolt­jainak üzemeltetése gazda­ságtalan, a magánkereskede­lem sem igyekszik itt üzle­tet nyitni. A környezetvédelemben nagy gond, hogy az Alka­loida Vegyészeti Gyárban jelenleg nyílt téren éget­nek évente 4—5000 tonna ve­szélyes hulladékot. Megol­datlan a folyékony és veszé­lyes hulladékok elhelyezése, mely egyre növekvő ve­szélyforrást jelent. A szű­kös anyagi lehetőségek az ez irányú gondjaink megoldá­sának még kezdeti lépései­hez sem nyújtanak fedeze­tet. A 70-es években átalakult településhálózatunk a VI. öt­éves tervidőszakban tovább korszerűsödött, gyorsult a városiasodás, javult a köz­ségek infrastrukturális el­látása. A települések fejlő­désében az országos tenden­ciákhoz hasonlóan egyszerre fedezhető fel a differenciáló­dás és a nivellálás. Városaink a korábbiaknál mérsékeltebb ütemben, de -dinamikusan fejlődtek ami, jó alapot nyújt az arányos városhálózat kialakításához. Középfokú illetve Nyíregy­háza esetén felsőfokú funk­ciók ellátásához azonban további mennyiségi fejlesz­tésre van szükség. A községek fejlődése kü­lönösen differenciált volt, amely magába hordozza a feszültségek egy részének megmaradását, illetve újak keletkezését. 125 települé­sünk több szempontból is kedvezőtlen adottságú, hát­rányos helyzetű. Ezek több­sége gazdasági bázis nélkü­li, határmenti aprófalu, né­pességmegtartó és népesség eltartó képességük számot­tevően csökkent. Emellett alapellátási gondok a külte­rületeken, az ún. „tanyabok­rokban” és ^gyakran a váro­sok új lakótelepein tapasz­talhatók. Főbb céljaink 1990-ig A VII. ötéves tervidőszak terület- és településfejleszté­si feladatait, a tanácsi gaz­daság működtetésének, fenn­tartásának céljait és tenni­valóit az elmúlt időszak ér­tékelésénél megfogalmazott feszültségek fokozatos felol­dásának követelménye, a hosszú távú megyei straté­giaként megjelölt fejleszté­si irányok, megyénk fejlesz­tésével kapcsolatosan elfo­gadott minisztertanácsi ha­tározat előírásai határoz­zák meg. Ezek figyelembe­vételével a terület- és tele­pülésfejlesztés fő célja, hogy segítse elő a megye leg­fontosabb társadalmi-gazda­sági feladatainak megvaló­sítását a VII. ötéves terv­időszakban. Feladatunk a gazdaság in­tenzív — de egyes térségek­ben az extenzív fejlesztést sem kizáró — fejlesztése oly módon, hogy az járuljon hoz­zá érezhetően a megye fog­lalkoztatási proglémáinak mérsékléséhez (kiemelten a szatmár-beregi és a dél-nyír­ségi térségben). A gazdaság fejlődése, a megye jövede­lemtermelő képessége szá­mottevő javulást kell, hogy elérjen. A megye felzárkó­zási folyamata ne szakad­jon meg a különböző infra­strukturális ellátás tekinte­tében. Ezen belül folytatni kell a megye települései kö­zött jelenleg meglévő indo­kolatlan alapellátási különb­ségek fokozatos megszünte­tését. A településhálózat to­vábbfejlesztése megkövete­li a várossá fejlesztendő te­lepülések kiemelt kezelését, a többszörösen hátrányos helyzetű települések, pozíció­jának lényeges javítását, kapcsolódva a központi prog­ramhoz. Hépesség, foglalkoztatás A megye lakónépessége a VI. ötéves tervidőszak fo­lyamán várhatóan továbbra is mérsékelten mintegy hét­ezer fővel csökken. A munkavállalási kor alat­ti népesség mintegy 16 ezer fővel csökken, elsősorban a hetvenes évek elején szüle­tett nagy létszámú korosz­tályok kilépése következ­tében. Az 1984. év óta be­következett népesedéspoliti­kai intézkedések hatására a születési arány további csökkenésével nem számo­lunk. A munkaerő-forrás­ként figyelembe vehető mun­kavállalási korú népesség száma ezzel egyidőben nagy­mértékben (6500-zal) emel­kedik: A demográfiai hul­lám „bevonulása” a munka­képes korba markánsan meg­mutatkozik, ugyanis á mun­kavállalási korba belépők száma közel 60 százaléka (Folytatás a 9. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom