Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-08 / 236. szám
1985. október 8. Kelet-Magyarország 7 Számok a megyéről (1.) Kevesebb lakos, több foglalkoztatott A Központi Statisztikai Hivatal az 1984. október 1. eszmei időpontnak megfelelően kis népszámlálást (mikrocenzust) hajtott végre, amely a népesség két százalékára terjed ki. Az 1984. évi mlkrocenzus ajjatai című kötet könyvárusi forgalomban Is megkapható. Á népesség főbb jellemzői: A megye lakónépessége 1980 óta folyamatosan csökken. 1984 végén 582 ezer volt, 11,8 ezerrel kevesebb az öt évvel korábbinál. Az élve születések mérséklődése, a halálozások emelkedése miatt a természetes szaporodás jelentősen csökkent. (1979-ben még 4052, 1984-ben csak 915 volt) és nem volt képes kompenzálni a nagyarányú vándorlási veszteséget. Mivel 1980 óta a megyében kevés munkahelyteremtő beruházás létesült, gondot jelent a fiatal pályakezdők és a még meglevő munkaerő-tartalékok elhelyezése. Évente négyezer körül alakult a vándorlási veszteség. Az elköltözők több mint háromnegyede munkavállalás miatt ment el a megyéből. A népesség korösszetételét az öregedési folyamat erősödése jellemzi. Legnagyobb csökkenés a 4 éven aluliaknál (1980-ban 56 ezren, 1984-ben 44 ezren voltak) és a fiatal felnőtt korúak csoportján belül a 20—24 éveseknél volt. (Ezek az 1960- as évek első felében megf igyelhető demográfiai „hullámvölgy” idején születtek.) Számuk (35,8 ezer) közel négy tizeddel kevesebb az 1980. évinél. A korösszetétel továbbra is eltér az országostól, száz felnőtt korúra 43 gyermekkorú jut, legtöbb „a megyék között. A nemek közötti arány a fiatalabbaknál kedvezőtlenebbé vált, a 15—39 évesek korcsoportjában ezer férfira 1030 nő, öt évvel korábban 1008 jutott. Folytatódott a kedvezőtlen változás a családi állapot szerinti összetételben. A nőtlenek, haj adó nők és házasok csökkenését az özvegyek és az elváltak növekedése kísérte. Az elvált férfiak száma másfélszeresére, a nőké mérsékeltebben emelkedett 1980 óta. Az özvegyek száma és aránya mindkét nemnél nőtt, az özvegy nők ötször annyian vannak, mint a férfiak. A nők termékenysége tovább csökkent, száz házas nőre 224 gyermek jut. A mutató megyék között továbbra is a legmagasabb (megyék átlagában 187). 1970-iben a házas nőknek még 42 százaléka 3 vagy több gyermeket szült, 1984- ben már csak 30 százalékuk (országosan 20 százalék). Tovább emelkedett a népesség iskolázottsági szintje. A 15 évesnél idősebb férfiak 72 százaléka, a nők 62 százaléka általános vagy annál magasabb iskolai végzettségű. A 18 éves és idősebb népesség 22 százalékának van középiskolai végzettsége. Legnagyobb ütemben, 36 százalékkal a felsőfokú végzettségűek száma nőtt. (Az 1980. évi 16,2 ezerről 22,1 ezerre.) A 25 éves és idősebb népesség 6 százaléka felsőfokú végzettségű (a férfiak 7, a nők 5 százaléka). Legdinamikusabban a főiskolát végzettek száma emelkedett, az összes diplomás 54 százalékát teszik ki. A diplomások több mint fele (11,5 ezer) oktatási, tudományos, közművelődési végzettségű, közöttük legtöbb a tanár, a tanító és az óvónő. A megye jellegéből adódóan viszonylag magas a mezőgazdasági végzettségű és dinamikusan növekszik a műszakiak száma. A szükségesnél keve- ..sebb a közgazdasági végzettségű és számuk az utóbbi években is csak mérsékelten emelkedett. Á népesség gazdasági aktivitása 1984 végén a megye népességének 44 százaléka (254,2 ezer) aktív, 20 százaléka (117,7 ezer) inaktív kereső (nyugdíjas, járulékos, gyesen levő), 36 százaléka (208,6 ezer) eltartott volt. 1980 óta az aktív és inaktív keresők száma és aránya mérsékelten nőtt, tovább csökkent az eltartottaké. Az aktív keresők között a férfiak, az inaktívak és eltartottak között továbbra is a nők vannak többségben. Az eltartási kötelezettség a megyében nagyobb, mint országosan. Száz aktív keresőre 128 inaktív kereső és eltartott jut (országosan 117). A munkaképes korúak foglalkoztatási szintje kedvező irányban módosult, a férfiak foglalkoztatása teljesnek mondható. A 15—59 éves férfiak 87 százaléka, a 15—54 éves nők 68 százaléka aktív kereső. A megyében a munkaképes korú nők közel egyötöde még eltartott és közülük számottevő (20 ezer) a nem tanuló egyéb eltartott, akik egy része megfelelő munkaalkalom esetén elhelyezkedne. Az országos tendenciáktól eltérően nőtt az ipari aktív keresők száma, az 1980. évi 64,5 ezerről 71,5 ezerre, és az aktív keresőknek ma már 28 százalékát az ipar foglalkoztatja (országosan 33 százalék). Az építőiparban jelentősen, a mezőgazdaságban mérsékeltebben csökkent a létszám. Az ágazatban foglalkoztatottak aránya az ipar után a legnagyobb (27,5 százalék) és a megye jellegéből adódóan az országost is jóval meghaladja (18,6 százalék). A foglalkoztatás bővítésében az 1980-as években a legnagyobb szerepük a nem anyagi ágaknak volt. Az ágazat aktív keresőinek száma 37 ezerről 48 ezerre (18,9 százalékra) emelkedett. Ez az egészségügyi, szociális, kulturális és egyéb szolgáltatások fejlesztésének eredménye. Folytatódott a szellemi foglalkozásúak, számának emelkedése, illetve a fizikaiak csökkenése. 1984 elején az aktív keresők 27 százaléka (68 400 fő) tartozott a szellemi foglalkozásúak kategóriájába. Dr. Hajdú Bertalanné KSH megyei igazgatósága Vs__--------------------------------------------------------S TUDOMÁNY TECHNIKA KÖZGAZDASÁG Az antiinflációs politikáról Az infláció olyan sajátos jelenség, amit senki sem szeret, ami sem a lakosságnak, sem a vállalatoknak, sem a költségvetésnek nem jó. Az a fajta gazdaságfilozófia ugyanis, hogy az ösztönzés, differenciálódás, a hiánygazdálkodás felszámolása, az adósságszolgálati kötelességek teljesítése és a cserearányromlás miatt jövedelmet kel kivonni a gazdaságból, egyre tarthatatlanabb. A gyakorlatban néhány éve az inflációnak ilyen pozitívnak vélt oldala nélkül csupán negatív hatásaival találkozunk. A ma belátható időn belül az inflációt nem tudjuk megszüntetni, reálisan annak legfeljebb 5—6 százalékos szintre való lenyomását tűzhetjük ki célul. Az infláció ugyanis nem ok, hanem okozat, tünet, a gazdaság láz- mérője. Olyan jelzőrendszer, amely túlnyomórészt késleltetve és kiélezve utólag jelzi az újratermelés arányainak megbomlását. Az infláció nálunk és most nem élénkíti a gazdaságot, hanem az utólagos elvonások és az áremelések okozta automatikus nyereségnövekedés révén fékezi — vagy legalábbis nem kényszeríti ki — azokat a gazdasági teljesítményeket, amelyeken mélyen gyökerező gazdasági gondjaink enyhítése, majd tartós megoldása múlik. A politika és a lakosság érthető módon inflációellenes, mert az árszintemelkedés szétzilálja — mégpedig spontán és társadalmilag igazságtalan módon — a kialakult jövedelemarányokat. A gyengéket és szegényeket sújtja jobban. Az infláció okozta valódi károk gazdasági jellegűek. Az árszintemelkedés védelmet nyújt a gyenge teljesítményt nyújtóknak, mert a magasabb ár fédezetet ad a rosszabb hatékonyságra is. Az árszintemelkedés folytán jelentkező nagyobb nyereség utólagos elvonása éppen a jobb teljesítményt nyújtó vállalatokat sújtja. Az infláció tehát a vállalati teljesítmények elismerését (az adózás utáni nyereséget) inkább nivellálja, semmint differenciálná. Csökken a takarékosságra való hajlam, vagy csak igen magas áron (kamattal) tartható fenn, ami viszont erősíti az inflációt. Az infláció növeli a nem munkából eredő jövedelmek növelésének esélyeit, a valódi teljesítményekkel (munkával) megalapozott jövedelmekkel szemben. Az inflációt gerjesztő tényezőkről, okokról dióhéjban: az okok hosszú láncolatában a pálma holtversenyben a gazdaság veszteségforrásait és hiányt illeti. A veszteségforrások hatása kivédhetetlen. Az árak és bérek lefelé merevek, csökkenteni nem lehet őket. Akik ezt csupán a magyarországi irányítási rendszer termékének tekintik, megfeledkeznek arról, hogy világjelenségről van szó. Harmadikként egy egész csokor: inflációt gerjeszt a veszteség- térítő támogatáspolitika, a beruházások alacsony hatékonysága, a magas kamatszint. Egy antiinflációs politika a gazdaságpolitika és a gazdaságirányítás rendelkezésére álló eszközök egész arzenáljának bevezetését igényli. A részletekbe bocsátko- zást mellőzve világosan kell látni, hogy az infláció megfékezése nem elhatározás, hanem az őt szülő viszonyok megváltoztathatóságának kérdése. Ezek a viszonyok — említett okok — szerencsére megváltoztathatók, de legalábbis befolyásolhatók, bár igaz, hogy nem köny- nyen, s főleg nem gyorsan. A gazdaságon belüli veszteségforrásokért, egyre növekvő arányú újratermelődésükért, a fő felelősség alighanem a támogatáspolitikát illeti. Tervgazdálkodásuknak ez egyik jelentős — önmaga ellen forduló — pa- radoxona. Ma már reménytelen vállalkozás lenne ezt kibogozni, hogy a gazdaság veszteségforrásainak magas aránya, az alacsony jövedelemtermelő-képesség és rugalmatlanság, az egyre nehezebben moderálható inflációs ráta mennyiben oka, illetve mennyiben következménye a fordított logikát követő — nagyrészt a gyengéket segítő, veszteségpótló, támogatáspolitikának, az egyre növekvő mértékben versenyképtelenné váló, s cserearány-veszteséget okozó struktúra konzerválódásának, reprodukciójának. A XIII. kongresszusi határozat gazdasági építőmunkával foglalkozó fejezete szerint „Gyökeres fordulatot kell elérni a nem gazdaságos, tartósan veszteséges termelés gazdaságossá tételében, illetve korlátozásában." A gazdaság támogatására, — pl. hogy bizonyos irányban a fejlődés gyorsabb legyen, s annak önfinanszírozási korlátái feloldódjanak, vagy pld. hogy az új megoldások meggyökerezhessenek — mindig szükség lesz. A támogatáspolitika új pályára állítása természetesen csak fokozatosan lehetséges. Egyszeri, radikális műtét, káoszhoz, egy sor tevékenység tovagyűrűzést kiváltó lehetetlenüléséhez, s komoly társadalmi feszültségbe torkolló részleges, de jelentős munkanélküliséghez vezetne, A halogatás ára viszont a biztos leépülés. Az új pályát jelentő úton tehát akkor is nagyobb léptekkel kell haladni, ha az helyenként és időnként múló fájdalmat okoz. A támogatáspolitikában szükséges fordulat további indoka, egyben célja annak elősegítése, hogy a gazdaság egyre inkább saját logikája szerint legyen képes működni, tehát az e logika érvényesülése előtti korlátok lebontása. Ehhez azonban egy további, de a gazdasági szférán messze túlmutató feladat is hozzátartozik: egy, a társadalom tagjai számára esélyegyenlőséget biztosító mechanizmus működtetése. A szociálpolitikának ebben kitüntetett szerepe van. Korábbi értékrendünk szerint a gyengéknek a jók rovására történő támogatása a szocializmus tartozéka volt. amivel a racionalitás érvényesülése, a társadalmigazdasági fejlődés gyorsítása érdekében mielőbb szakítani kell. Dr. Bartha Imre, a közgazdaságtudományok kandidátusa •• Ötletes újítás ötletes újítással oldották meg a dízelmozdonyok homoktartályának feltöltését Záhonyban. (A homokra az őszi-téli forgalomban van Szükség, amikor ezzel érdesí- tik a kerekek előtt a síneket.) A pneumatikus úton továbbított homokot egy ejtőtartályból engedik a mozdony tárolóterébe. Egy szezonban 30—40 mázsa tisztított, különlegesen száraz homokot használnak fel Záhonyban, s az újítás révén megszűnt a nehéz fizikai munka. Képünkön: annak a motorkocsinak a tartályát töltik, amely a határforgalomban vesz részt. Az 1927- ben gyártott kocsit a vontatási főnökség fiataljai társadalmi munkában újították fel. A homokot a tartályba az újító fia, ifj. Federics ’János tölti be. (Császár Csaba felvétele) Hídszigetelés új anyaggal Az Otinform négy napon át jelentette a rádióban, sajtóban, hogy lezárták a kéki hidat, amelyik a Lónyai- csatorna felett ível át. A híd vasszerkezetének szigetelését kellett megoldani. A gyors munkát egy új anyag alkalmazása tette lehetővé, amelyet egy osztrák cég szállított, hogy bemutassa magyarországi megrendelőinek felhasználási lehetőségeit. A Carbofol technológiával a Kelet-magyarországi Állami Építőipari Vállalat munkásai dolgoztak, akik október 2-án (egy nap alatt) végeztek a szigeteléssel, másnap pedig a védő aszfaltréteg lefektetése után már átadták, forgalomnak a hidat. A Carbofol szigetelőanyagnak polietilén az alapanyaga, a felső bitumen-latei emulzió a magasabb hőmérséklettől védi a szigetelés';. Az új eljárás előnye a gyo •- saság mellett az, hogy a síi- getelőanyagra közvetlenül felhordható az aszfaltréteg. Gondosan helyére illesztik szállított szigetelőanyagot. tekercsben Átfedéssel, gázzal való melegítéssel fektetik a Carbofolt.