Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-05 / 234. szám
1985. október 5. Rómeótól Big papáig A színészet nemcsak önfeledt lobngás Kállai Ferenc 60 éves 981-ben megjelent Ki ki- ida? című vaskos kötet rom sorban írja le Kállai renc pályafutását: „1945 — ibad Színház. 1946 — Bel- 'osi Színház. 1948 — Nem- i Színház.” Utána 18 so- lista következik szerepei- í felsorolásával. dost hatvanéves születés- Dján — melyet október jyedikén töltött be — prójuk kissé kibővíteni a iti három sort, amely egy »y színész jelentős pálya- ását rejti magában. 945: Both Béla, a felsza- lulás napjait követően a észeket toborzott a liget- í megnyíló Szabad Színihoz. Sok fiatal, a pálya izöbére érkező színészt rződtetett: Horváth Tiva- •t, Soós Lajost, s egy is- retlen pályakezdőt, aki tidössze két hónapig járt a •»akadémiára: Kállai Fete. A felvételin Babits Mi- y Imádság háború után íű versét szavalja, s Both la azonnal meglátja benne zínészt. 946: a Belvárosi Színház ja lesz. Bárdos Arthur a áló igazgató, rendező, iházi író felfigyelt Kállai- Bárdoshoz került, aki szőr Gáspár Margit Üj Is- Thébában című nagysi- ■ű darabjában bízott rá idatot, majd a mélyvízbe )ta, és Rómeó szerepét ad- Kállai Ferencnek. Balázs a a premier után többek :t ezt írta: „Kállai Rómeó- ól még sokszor fognak írmert még sokszor fogja szani ...A bimbóban még me alszanak a festett szirmok, érezzük a jövendő virág illatát...” 1948: Kállai Ferencet a Nemzeti Színház szerződteti. Ekkor már egy ismert és érett színész játszotta el azokat a sokat emlegetett sikeres, szép szerepeket, mint Noszty Feri, Csongor, Borisz (Osztrovszkij Viharában) vagy Frank a Warrenné mesterségében. De sorolhatnám tovább alakításait, ezeket azonban bárki megtalálhatja a lexikonban, vagy ha látta, felidézheti emlékezetében. Ahogy ő mondja: „Nekem voltaképp nincs szerepköröm. Jó sorsomnak köszönhetem, hogy mindenkor másmásféle szerepeket osztottak rám... ily módon nyílt alkalmam arra, hogy többféle arculatomat mutassam meg a színen." Régi s mostani önmagáról pedig így vall: „Harmincéves koromig Mikszáth hályogkovácsához hasonlóan dolgoztam, játszottam, olykor én is bicskával operáltam. Ma már másként látom a pályát, tudom, hogy a színészet nemcsak önfeledt ló- bogás, hanem mértani pontosságú munka, s ez — ha jó á légkör — már folyamatában boldogító ... A szír é- szet — hosszútáv futás. Kezdetben van az exhibicionizmus, s valami nagy, buzgó akarás. Aztán minél több évet tölt el az ember a pályán, annál nagyobb felelőstégtudattal, félelemmel lép a színpadra.” Az évek során a hősszerelmesből karakterszínész vált. Alakításait Kossuth-díj, érKállai Ferenc demes és kiváló művész cím jutalmazta, s szinte/minden évad tartogatot számára egy- egy nagy feladatot Volponé- tól Sir John Falstaffig. Most, hatvanadik születésnapján szép ajándékot kanok iskolájában pott színházától: Tennesse Williams Macska a forró bádogtetőn című híres drámájában Big papát, a halálos beteg családfőt alakítja. De ez az ajándék nemcsak az övé. a szovjet no) napjai KULTÚRA\3^1985 X.8-14 Lapozgató / A szovjet irodalom újdonságai Planetáris szenvedély, Ahol a vadgyümölcs terem, Hol vagytok, régi barátok, Városi tájkép — e néhány könyveim szolgáljon figyelemfelhívásul, emlékeztetőül arra, hogy könyvkiadásunk számos maradandó értékű alkotást kínált az idén is a mai orosz prózából. A négy éve elhunyt Jurij Trifonov, aki a múlt századi és a jelenkori társadalomnak egyaránt kíméletlen őszintesé- gű krónikása; az alkotóereje teljében lévő és új és új kifejezési módokat kereső Jev- genyij Jevtusenko (aki nemcsak a prózában próbálta ki a líra után tehetségét, hanem filmrendezőként is figyelemre ötvöző történelmi regényére, A cár őrültjére gondolok, meg az utóbbi évek, sőt évtizedek talán legjelentősebb alkotására, a kirgiz Csingiz Ajtmatov oroszul írott regényére, Az évszázadnál hosszabb az a napra) látnunk kell: a szovjet irodalom maga is szinte világirodalom, különböző történelmi utakat bejárt népek sajátos arcú, sajátos mondandójú irodalmaiból tevődik össze. Jó, hogy a grúz történelmi regény felívelésének is tanúi lehetünk: Otar Csiladze könyvei vagy Csabua Amiredzsibi Data Tutashia című regénye, melynek fejezeteit az Életünk című szombathelyi folyóiratban olvashatjuk időről időre, a drámai múlttal szembenéző magatartásból születtek, megrendítő emlékezetes olvasmányok. méltót alkotott); a már többször kimerítettnek hitt háborús tematikájú prózát ismét megújító Vjacseszlav Kondratyjev és a finom tollú, a nyelv és az élet árnyalatait egyaránt ismerő Georgij Szem- jonov olyan alkotók, akiknek új műveit kár volna nem megismernünk. Nemcsak szerencsés véletlen, hogy rövid idő alatt több jelentős művet juttattak el hozzánk a kiadók. Az utóbbi másfél évtizedben korábbi tendenciák — lényegében az 1953—56 között újraindult irodalmi pezsgés — kiteljesedésének lehetünk tanúi. Elmélyült, felelős szemlélet, társadalom- kritikai gondolkodás, eszmények illusztrálása helyett erkölcsi problémák átélése, évszázados élettapasztalatok* emberi értékek őrzése, felmutatása — a szovjet próza élvonalára ezek a vonások jellemzők. És nemcsak az orosz prózára érvényes ez: így van a szovjet irodalom egészében is. Az előző évek nagy — és indokolt — könyvsikerei után (az észt Jaan Kross naplóformát és tudatregényt remekül És mindinkább eljut hozzánk a kárpát-ukrajnai magyar irodalom is, mely egyaránt része a szovjet és a magyar irodalomnak. Nemcsak a Sugaras utakon című antológiára gondolok, mely az 1945— 85 közötti negyven év terméséből ad válogatást, s melynek minden könyvtárban ott volna a helye, hanem arra is, hogy irodalmi lapjainkban már gyakrabban olvashatók verseik, és kaptunk már ízelítőt prózájukból is. Végső soron hát a szovjet kultúra napjai előtt így összegezhetünk: a Szovjetunió szót mos, nyelvterületéről rangos irodalommal lehet találkozásunk mindennap. Mi tagadás, a sematizmus korában kialakult vagy felerősödött előítéletek sokakban ma is élnek, sőt olykor örökítődnek is — olykor nehezebb őket szétoszlatni, mint gondolnánk. Márpedig ezek maradandó, egyetemes értékeket zárhatnak el előlünk. Tóth Sándor: Nóra (bronz) mint aki falból lép ki s immár szabad mint aki mindenen túl van s most kezdi csak mint aki elfelejt félni hosszan mereng s mikronjaival kiméri a végtelent imái Mihály: Mint aki ... című verse) Szombati galéria „Létezése óta az emberiség 14 513 háborút élt át s ezekben 3640 millió ember pusztult el. Ha a háborúk során tönkrement értékeket arannyá változtatnák, egy tíz méter vastag és nyolc kilométer széles gyűrűvel övezhetnék a Földet az egyenlítő körfii”. (A szakirodalomból.) A z aforizmák az irodalom kulcsmondatai, mert a bölcsek kijelentéseit mindig tisztelettel alkalmazták. Olvassuk csak el például a természet védelmével kapcsolatos gyönyörű aforizmákat, s nyomban áramlani kezd előttünk az égboltról és a vízről suttogó kék szavak kivonata, s a mondat röptében sebesült sirályként sikolt a faj lehetséges pusztulásáról... Bennünket azonban most az emberiség lehetséges pusztulásának kérdése aggaszt. Mit is mondanak a bölcsek, ha a háborúról és a békéről beszélnek? „ ... Barátaim! „Bár a percek túl drágák ahhoz, hogy szavakra vesztegessük", én mégis hozzátok fordulnék és elmondanám, hogy az optimistáknak van igazuk: »az ember több, mint remekmű, több, mint katedrá- lis!« és minden ember Prométheusz testvére!” Sajnos azonban, a pesszimisták szavaiban is van igazság: „Az ember olyan állat, amely legjobban hasonlít az emberre” és „valóban mindenre képes, még arra is, hogy majommá változzon!" Általában „az ember az Aforizmák a háborúról és a békéről egyetlen lény, aki számára a tulajdon fennmaradása olyan probléma, melyet saját maga kénytelen megoldani”. „Az emberek mindig meglepődnek azokon az eseményeken, amelyeknek a bekövetkeztét várták”, és „mi mégis optimisták vagyunk, amikor reggelenként, ha felébredünk, kinyitjuk a szemünket!” „Az optimista azt hiszi, hogy a lehető legjobb világon élünk, a pesszimista pedig attól tart, hogy ez így is van”. Váltig hangoztatják, hogy bolygónk klímája romlik, de hát mégiscsak „jobb az ilyen időjárás, mint általában a semmilyen!”, ezért ne igyekezzetek a temető leggazdagabb emberévé lenni. „Mi szükségünk a gyönyörű házra, ha a Földön annyi ép hely sem lesz, amire felépíthetnénk?!” „Az élet túl rövid ahhoz, hogy hitványak legyünk", s „bár a tapasztalat gyarapítja bölcsességünket, sajnos, nem csökkenti ostobaságunkat”. Persze, „őrültek mindenütt vannak, még az őrültek házában is”, de ne felejtsétek el, hogy „a legerkölcstelenebb dolog — az ostobaság”. Emberek! „A fegyvernek nincs véleménye”, s „a halott nem tudja élvezni a győzelem gyümölcsét”. „Minden háború nemzeti csapás, függetlenül attól, hogy győztes vagy sem.” „Amikor a csapatok elvonulnak a Diadalív alatt, utánuk tízezer kilométerre nyúlik a halottak sora”. „Senki sem tudja, mi az a háború, amíg a tulajdon fiát el nem küldi oda.” „A világ előtt álló alapvető problémák nem vetik alá magukat a katonai döntéseknek.” „A háború olyan csapás és olyan bűntett, amely magában foglal minden csapást és minr- den bűntettet!" „Se rossz béke, se jó háború nem létezett soha.” „Vagy véget vét az emberiség a háborúnak, vagy a háború vet véget az emberiségnek!" „Csak a béke jelent győzelmet mindkét fél számára!”, „az a terület pedig, amelyet meg kell hódítania az embernek, ' a kalapja alatt van”. És „csak az éhség ellen vívott háború számít az emberiség felszabadító harcának!" „Ügy cselekedjetek, mint államférfiak, nem pedig mint politikusok, mert a politikusok csak a jövő választásokra gondolnak, az államférfiak viszont — a jövő nemzedékekre!” „A fegyverkezési versenyt a technológiába vetett optimista hitre és az ember pesszimista természetfelfogására alapozzák.” „Környezetünket olyany- nyira megváltoztattuk, hogy fennmaradásunk érdekében magunknak kell megváltoznunk.” „Ha ez nehéz, akkor azonnal meg kell tenni; ha lehetetlen, akkor egy kicsivel később! De semmiképp „nem kell ezt a jövőre bíznunk, mert ,a jövő’ az a hely, ahová legalkalmasabb az álmainkat lerakni”, a mi számunkra vi- szint „a holnap csupán a ma más elnevezése”. Befejezem, barátaim. Ahogy Bayard, a félelem és gáncs nélküli lovag mondta: „ahol bátor emberek vannak, ott nincs reménytelen helyzet”. V égigolvasva a mondatokat úgy érezzük, hogy szellemesek, de kissé vértől sósak. És fizikailag érezzük, mint zsugorodik a tér puha bőre, és szinte látjuk az atomrobbanások sapkáit, amelyek oly erősen emlékeztetnek az emberi agy féltekéire ... K. Valeri P. S. Az írásban Voltaire, V. Hugo, H. Barbusse, P. Éluard, D. Parker, J. Kennedy, E. Stevenson és más külföldi szerzők aforizmáit használtam fel. Ford. Antal Miklós „MMa aÉer nwwHwasz testvére“
