Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-05 / 234. szám

Kedves Barátom! Felbosszantottál a minap, háborgá­sod akartam csillapítani, miközben va­lahol lelkem legmélyén igazat adtam neked. A magyar történelem régmúlt századaival vontál párhuzamot, az Ár­pád-házi királyok utáni interregnumot (királynélküliséget) emlegetted, amikor vezető nélkül majdnem az ebek har- mincadjára jutott az ország. A te példáid kisebbek voltak, még- csak kiskirályok sem hiányoztak, de olyan első számú vezetők, akik nélkül sokáig nem mehet egy termelő kollek­tíva. Emlegetted az egyik építőipari szövetkezetei, ahol az év elején lemon­dott az elnök, hirtelenjében olyat talál­tak a helyébe, aki a számtalan feladat láttán visszalépett, majd jött a követ­kező ember, akinek minden bizonnyal tetemes veszteséggel kell szembenézni az év végével. Ráadásul egy olyan egy­ségről van szó, amelyiknek a lakásépí­tésére ugyancsak számítanak a megye- székhelyen, amelyik korábban is küsz­ködött gazdálkodási nehézségekkel — bizony jórészt vezetői hibák miatt. Érdekes módon te nem a régi és a mostani vezetőket hibáztattad, hanem egy szemlélet ellen keltél ki. Nem vé­letlenül, hiszen úgy láttad, külső okai voltak annak, hogy nincs egy rátermett szövetkezeti elnök, baráti kapcsolatok, helyi vélekedések többet értek, mint a rátermettséget némiképp objektiven fi­gyelembe vevő elemzés. Közben az idő múlt, s a szövetkezet különben sem gördülékeny gazdálkodása szétziláló­dott. S azokat, akik késedelmeskedtek — mint külső tanácsadók — most nem lehet felelősségre vonni semmiért. Barátom! A tanácsadók felelősségén vitatkoz­tunk össze. Mert könnyű ítéletet mon­dani a partvonal mellől a másik gyen­ge játékára, s nem tart sokba az sem, ha cserét kiabálunk, miközben azt sem tudjuk, mire képes a csapat. Hoztál másik példát is, vállalatit, amikor hó­napok telték er a megfelelő vezető ki­választásával, miközben romlott a fe- ■ gyelem, klikkek szerveződtek az üzem­ben a lehetséges jelöltek szerint. A végeredmény pedig az volt, hogy leg­kevésbé a jó munkára koncentráltak, sokkal inkább a személyes harcok dúl­tak az irodákon belül. Mindebből a munkás csak azt látta, nincs időben anyag, akadozik a szfervezés, itt-ott la­posabb lett a fizetési boríték is. Ügy mondják, ha egy kocsit jól elin­dítottak, a lovak jól húznak, akkor akár el is engedheti a gyeplőt a kocsfs — de csak rövid időre. Mert ha a lo­vak közé vágják a gyeplőt, ahány, any- nyifelé húzna, s éppen az előrehaladás marad el. Hát meg ahol ember sincs arra, aki megfogja a gyeplőtt Vallom, hogy ugyancsak körültekin­tően kell eljárni amikor manapság egy első számú vezetőt választanak ki. Le­het pályáztatni, lehet a régóta előké­szített helyetteseket előléptetni, de min­denképpen egyenes beszéddel, s meg­felelő programmal szükséges útbaigazí­tani a jelölteket. Ebben valahol meg­egyeztünk vitánk során is. Ám van va­lami, amiben nem értettünk egyet: Te azon mérgelődtél, hogy túl sok a külső beleszóló, javaslattevő, s emiatt nem haladnak jól a dolgok. Én viszont a megfontoltságra hívtam fel a figyelmet, a több szem többet lát népi bölcsessé­gére. Kedves Barátom! Nyilvános levelemben megpróbálok bizonyos kompromisszumot elérni vi­tánkban. Hiszen igaz, hogy nem lehet csak a „kibicekre” hallgatni, de az is megszívlelendő amit egy másik mondás így summáz: az idő pénz. S különösen igaz ez egy gazdálkodó egységnél, ahol az elvesztegetett idő elvesztegetett mil­liókat jelenthet, ahol a ma meg nem tett intézkedés után holnap kétannyit kellene teljesíteni. Ennyiben tehát megegyezhetünk, hogy igen káros, ha hosszabb ideig bi­zonytalan marad egy kollektíva, mert nincs, aki felelősen irányítson. Ezen változtatni azok tiszte, akik javasolnak, akik véleményeznek. S bízom abban, hogy igyekeznek objektív mércét felál­lítani, kevesebb lesz az olyan példa, amikor hónapok óta nincs megfelelő megoldás. Ennek a reményében üdvö­zöl: Dr. Németh Péter megyei múzeumigazgatóval közgyűjteményeinkről A Milyen helyet foglal el megyénk az or- w szág múzeumi és műemléki térképén? — kérdeztük elsőként dr. Németh Pé­tertől, a nyíregyházi Jósa András Mú­zeum igazgatójától, aki egyben a me­gyei múzeumi szervezet vezetője is. Mi­lyen fejlett Szabolcs-Szatmár múzeumi hálózata? — Nincs okunk a szégyenkezésre. Épp a napokban kaptam kézhez a legfrissebb mú­zeumi statisztikát az ország múzeumairól. Ezek szerint megyénk a középmezőnyben foglal helyet húsz múzeumi szervezetével, amelyek közül tizennégy van a megyei ta­nács fenntartásában. Ezek önálló múzeu­mok, emlékszobák, tájházak, gyűjtemények. Ezenkívül még van hat olyan gyűjtemény, amely a különböző vállalatok, helyi taná­csok, vagy az egyház gondozásában műkö­dik, de ezek szakmai felügyeletét is mi lát­juk el. — Az elmúlt évek során gyakorlatilag ki­épült a megye múzeumi hálózata, jelentős költséggel felújítottuk, kibővítettük a nyír­bátori múzeumot, elkészült a kisvárdai Rét­közi múzeum, két újabb szárnnyal bővül a mátészalkai szekérszín, így a gazdag gyűj­temény végre tető alá kerül. Nagy, 750 négyzetméteres raktár épül a sóstói múze­umfaluban, amely a következőkben a Jósa András múzeum önálló néprajzi osztálya­ként fog dolgozni... Múzeumaink népszerűségének fokmé- w rője a látogatottság. Milyen a megyei múzeumok látogatottsága? — Az elmúlt évben 317 ezer látogatója volt a megye múzeumainak, amelyet kedve­zőtlenül befolyásolt a nyírbátori Báthori István Múzeum átépítése, kiesése. így a megyék között az utolsó harmadban foglal helyet Szabolcs-Szatrftár. A nyírbátori mú­zeum megnyitásával ebben az évben már várhatóan a középtájon leszünk, megelő­zünk’ olyan idegenforgalmilag frekventált megyéket, mint Komárom, Somogy, Tolna, Nógrád. Fehér megye is alig néhány ezer látogatóval előz meg bennünket. Nálunk kétségtelenül hatással van a látogatottság­ra, hogy távol esünk az ország központjától, s megyén belül is, főként a beregi, szatmári tájon, nehézkes a közlekedés, a múzeumok megközelítése. A Mindezek mellett talán az is perdöntő, w mit lát az érdeklődő a különböző mú­zeumokban. Mindenütt nagyjából ugyanazt, vagy mindenütt valami sajá­tosat, amiért érdemes fáradni. Hogy alakult megyénk múzeumainak arcula­ta? — Jó egy évtizede kezdődött el a sajátos jelleg kialakítása a megye múzeumaiban. Ez azzal járt, hogy sikerült elérni, ne min­den múzeum tulajdonképpen mindent gyűjt­sön és állítson ki, hanem a település, ^táj­egység történelmének, néprajzának, hagyo­mányainak megfelelő gyűjtőkörben fejtse ki tevékenységét. így a múzeumlátogató ma már tudja, melyik megyebeli múzeumban mit talál. A Sokszor azonban hosszú évekig ugyan- ” azokat látja az érdeklődő a múzeuma­inkban, kevés az újdonság. Egyáltalán mennyi az az idő, amíg egy állandó múzeumi tárlat megtartja a látogatók érdeklődését, van-e mód, költség az újabb kiállítások rendezésére? — Bizonyos, hogy a látnivalókkal össze­függ a múzeumok forgalma, hisz a sokszor látott, már-már unalomig ismert tárlatok nem növelik az érdeklődést. Kialakult egy sokéves tapasztalaton alapuló szokás, amely szerint egy-egy állandó tárlat tíz évig kor­szerű. Egy évtized alatt újabb szakmai, tu­dományos eredmények születnek, s egy ki­csit a kiállítási divat is megkívánja a vál­tást. Mindez persze nemcsak nagy munká­val jár, hanem tetemes költségekkel is. S az új állandó tárlatok elkészítéséig a múze­um egy részét is szüneteltetni kell a forga­lom elől. — Valójában a tíz évnél mindenhol idő­sebbek az állandó tárlataink, Nyírbátorban húsz év után került sor a váltásra, elsősor­ban pénzügyi okok miatt. A vásárosnamé- nyi múzeumban is 14 éves az állandó tár­lat, Vaján is súrolja a tíz évet. Természe­tesen időközben — három-négy évenként, egy kis technikai korszerűsítést, állagmeg­óvást végzünk az állandó tárlatok anyagán is... A Hogyan sikerül az időszakos kiállítá­sokkal közelebb hozni a távoli, hazai, netán külföldi múzeumok értékes anya­gát? — Egy év alatt ötven időszakos kiállítást rendeztek a múzeumok a megyében, ez or­szágosan is igen előkelő hely. Azt tapasz­taljuk, hogy , a történeti tárgyú kiállítások érdeklik jobban a látogatókat. Ezt érzékel­tük a megye felszabadulását bemutató ju­bileumi kiállításon is, ahol olyan részletes­séggel tártuk a látogatók elé a korszak tár­gyi és írásos emlékeit, amely nagy hatással volt az érdeklődőkre. Sok fiatal látogató itt találkozott először „élőben” a felszabadulás utáni hetek, hónapok történelmével, tárgyi emlékeivel. Ugyancsak nagy érdeklődés kí­séri a várakról, vármetszetekről látható ki­állításunkat is. Az időszakos tárlatokon az új szerzeményeket is bemutatjuk a közön­ségnek. Sajnos azonban az ilyen kiállítá­sokra általában kevés a helyiségünk. Ezért nem, vagy ritkán tudunk nagyobb hazai, vagy külföldi múzeumokat fogadni. A önálló,'szép otthont kapott a múzeum, w mégis kevés a hely? — Igen, az épület földszintjén, a levéltár kapott helyet, s éppen ezek a helyiségek lennének alkalmasak a nagyobb kiállítások­ra. Nem kevés teret foglalnak el a raktá­raink, a különböző technikai helyiségek, a restaurátorműhely, valamint a dolgozó szo­bák, különféle helyiségek. Ez annak ellené­re is így igaz, hogy a közelmúltban mintegy 120 négyzetméterrel, egy lakás felszabadí­tásával tovább bővült a múzeumunk, s a raktározás gondjai is valamelyest enyhül­nek, a sóstói raktárhelyiségünkkel... A továbbfejlődés újabb megoldások keresésé­re sarkall berniünket; elkezdődött egy sza­bolcsi képzőművészeti képgyűjtemény alap­jainak lerakása, melyhez önálló helyiségre lenne szükség. A Mi az ami a raktárakban hever, nem w látható, mert nincs elegendő kiállítási helyiség? — Mint említettem, a megyében 350 ezer beleltározott tárgyat tartanak nyilván a mú­zeumok. A tárgyak javát, természetesen a közönség is láthatja a múzeumi tárlatokon, de az is igaz, még számos érték van a rak­tárakban, amit jó lenne megmutatni a kö­zönségnek. Így van egy száz darabos ipar- művészeti anyagunk, melyet megcsodálná­nak a nézők. De említhetem a naményi mú­zeum 4 ezer darabból álló textilgyűjtemé­nyét is, amiből mindössze 200 látható a ki­állítótermekben. S ekkor nem szóltam a gazdag numizmatikai gyűjteményünkről, melyet hely hiányában szintén nem láthat a közönség. — Van még egy régi vágyam, a 140 dara­bos aranykincsek állandó bemutatása, ami­hez egy páncélterem kialakítására volna szükség, ami igen költséges, legalább egy­millió forintba kerülne. Erre jelenleg nincs pénzünk. Így az aranykincseket továbbra is az általunk évente megrendezett ezüst, il­letve aranyvasárnapokon láthatja a sza­bolcsi közönség, de az is nagy biztonsági in- ■ tézkedéseket igényel.;. g Milyen a megye múzeumi értékeinek w biztonsága? Jól őrzik-e nemzeti múl­tunk kincseit? — Az emlékezetes Szépművészeti Múzeu­mi képlopás után a Művelődési Minisztéri­um felkérésére a helyi rendőr-főkapitányság szakemberei és a múzeumi vezetők felmér­ték a jelentősebb gyűjteményeket. Jelenleg a Jósa András Múzeumot és a kisvárdai mú­zeumot láttuk el korszerű biztonsági beren­dezésekkel. Folyik a vajai, év végére pedig a nyírbátori múzeum riasztó és biztonsági berendezéseinek szerelése, folyamatosan sorra kerülnek a kisebb tájmúzeumok, je­lentős gyűjtemények is. Erősíteni szeret­nénk a személyes jellegű őrzést, felügyeletet is, ehhez több teremőrre lenne szükség, aminek viszont pénzügyi akadályai is van­nak. Többek között a Sóstói Múzeumfalu­ban kellene több teremör, ahonnan a kisebb néprajzi tárgyakból az utóbbi időben több is elveszett, a látogatók ellopták. £ Gyakori panasz, hogy a múzeumláto- w gatók nem mindig kapnak tárlatveze­tést, illetve krónikus hiánycikk a mú­zeum tárgyait, értékeit ábrázoló, szín­vonalas képeslap, kiállítástájékoztató ... Mi ennek az oka? — Igyekszünk korszerűsíteni a múzeum- látogatók kalauzolását, egy év alatt 3107 élő tárlatvezetést tartottak a megye múzeumai­ban a vezető teremőrök és a múzeológusok,- idegenvezetők. Ez elég szép szám. A leg­több helyen ott van a két, vagy több nyel­vű magnószalag is, de olykor dolgozóink, de látogatók is, idegenkednek a gépi tárlatve­zetéstől. — A képeslap- és múzeumkalauz-hiány azért van, mert a múzeumok a megrendelők, majd a képzőművészeti vállalat besorolása alapján kerül sor a kinyomtatásra, s az árusításból befolyó pénzt pedig be kell fi­zetnünk a megyei tanácsnak. Ha a múzeu­mokra bíznánk önálló vállalkozásként, mint a Nemzeti Galéria alapított ilyen leányvál­- lalatot, érdekeltté lehetne tenni a múzeumo­kat, s lenne elegendő képeslap, múzeumve­zető prospektus... Ä Ajándékozás, vagy vásárlás útján is gyarapodnak-e a múzeumi kincsek? — Igen, bár napjainkban egyre kevesebb az ajándékozó. Többségük idősebb, nyugdíjas ember, akik még őriznek értékes emléktár­gyakat, de pénzt is szeretnének érte. Nem­rég így vásároltunk értékes festményeket, de előkerülnek korabeli ruhák, fegyverek, különféle más értékek is. A Akadnak-e blöffölök, netán hamisítók is, akik jó pénzt akarnak az értéktelen tárgyért? — Előfordul, hogy meg akarnak tévesz­teni bennünket, igaz elég ritkán. Mondjuk római karddá átalakított bronzkori karddal jönnek, ami igen ritka lelet, elég hamar rá­jövünk a turpisságra. De a műkincspiacnak is megvannak a hiénái, akik a gyűjtőket igyekeznek becsapni meghamisított tárgyak­kal. g Milyen a régészeti leletek bejelentésé­re vonatkozó jogszabály betartása? Egyáltalán honnan tudja egy átlagem­ber, hogy értékes tárgyat fordított ki az eke, vagy a földgyalu? — A bejelentési morál nem rossz a me­gyénkben. Naponta kapunk bejelentéseket, s azonnal a helyszínre sietnek szakembere­ink, hogy a munka emiatt ne álljon meg, legyen szó építkezésről, csatornázásról, vagy talajegyengetésről. Ez utóbbiról egyébként külön értesítést is kapunk, ha valahol na­gyobb meliorációs munka kezdődik a me­gyében. Mégis azt mondhatom, hogy az „egyszerű” emberek olykor nagyobb felelős­séget éreznek a földből előkerült leletért, mint néhány vállalat középvezetője, akik nem vagy késve jelentik azt, tovább enge­dik a munkát. Nemrég Tiszaeszlár határá­ban találtak egy értékes bronzkoporsót, de kéthetes késéssel tudtuk meg és mire ki­mentünk már kifosztották. Egyébként á leg­több ember, különösebb régészeti ismeretek nélkül is észreveszi, ha múzeumi jellegű tárgyra bukkan, szokatlan, eltér a megszo­kottól ... É Mia véleménye a múzeumi és műem­léki hónapról, megfelelő az őszi idő­pont? % — Jó dolog, hogy egy teljes hónapig, né­ha még tovább is, ráterelődik a figyelem a ^múzeumokra, műemlékekre, s ezek védel­mére is, amiben vannak a megyénkben is jócskán tennivalóink. Itt most a kastélyok­ra, udvarházak és egyéb műemléki vagy ilyen jellegű épületeinkre gondolok. De az már nem biztos, hogy a legjobb időpont az október, amikor sok az őszi mezőgazdasági munka és a különféle rendezvények is ek­kor sűrűsödnek. Jó lenne, ha a megyék vá­laszthatnák meg, mikor tartják a múzeumi hónapot. g Köszönöm az interjút. Páll Géza \ |U HÉTVÉGI MELLÉKLET ^HETVÉG^ 1985. október 5. „fl bejelentési merál nem rassz a megyénkben. Naponta kapunk bejelentéseket, azonnal a hely­színre sietnek szakembereink, hogy a munka emiatt ne álljon meg, jegyen szó építkezésről, csatornázásról, fagy talajegyen- getésrfil... ftz „egyszerű” embe­rek olykor nagyobb felelősséget éreznek a tőidből előkerült lele­tért, mint némely vállalat közép- vezetőié—“ 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom