Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-05 / 234. szám
1985. október 5. Kelet-Magyarország 3 Szövetkezeti építőipar A hiányzó érdekeltség NEM KIS GONDOT VESZ A NYAKÁBA, aki építkezik. Tervet kell készíteni, anyagot vásárolni, mesterembert és segédmunkást kell toborozni, s még sok, közben előjövő probléma nehezíti a lakás elkészültét. Itt csak egy épületről van szó, azonban egy építőipari szövetkezet esetében hatványozódnak ezek a gondok. Habár az ott dolgozók erre tették fel az életüket, hivatásszerűen végzik munkájukat. Mégis, az ő esetükben sem sima az út, nagyon is sok göröngy található rajta. Tagadhatatlan, az idei tél megmutatta, mit tud. Ez különösen a szabadban dolgozóknak, az építőknél jelentkezett. Hátráltatta, megállította a munkát, csúszást, késést okozott az átadásoknál. Ám nem lehet mindent a tél nyakába varrni. Nem lehet azt a hetvenmillió forintos lemaradást sem, ami már mutatkozik négy építőipari szövetkezetnél. Ebből is a legnagyobb hányad, több mint a fele az ibrányi szövetkezet számláját terheli, az ő zsebükből hiányzik. Ha a megyei építőipari szövetkezetek első félévi termelését vizsgáljuk megállapítható, másfél havi termelési lemaradásuk van. Az Ibrányi Építőipari Szövetkezetnél mélyebbre nyúlnak a gyökerek. Több olyan munkát terveztek és vállaltak, amelyeknél már előre tudni lehetett, veszteséges lesz, illetve nem lehet teljesíteni. Így tízhónapos átfutással tervezték a tizenhatmillióba kerülő KlOSZ-székház építését. Nem készült el. Tavaly negyvennyolc lakás átadását végezték el, s 1985 első felében a hiánypótlásra visszatartott 1,2 millió forint helyett öt és fél millióért végezték el a pótlást. Csak ezen az egy üzleten több mint négymillió a veszteség. Ez törvényszerűen a munkafegyelem lazulásához vezetett. A dolgozók közül sokan elmentek, változott az elnök személye is. A normális kerékvágásba állás igen nagy energiát emészt fel, amelyet nem lehet máról holnapra elérni. ÜJFEHÉRTÖN IS JELENTŐS — tizenhétmillió forint — az Építő- és Faipari Szövetkezet termelés- kiesése. Két hónapja gyártják a Durisol falazóelemeket, s ez a tervezettől később indulhatott meg. Nyújtott műszakkal, szabad szombaton való munkával próbálják behozni a lemaradásuk egy részét. A nyíregyháziak kiesését a l __________ kapacitáslekötés hiánya okozza. Míg korábban ők végezték az iskolák, óvodák és egyéb közintézmények fenntartási munkáit, addig az idén ezekből szinte semmi sem jött be. Most meg kell elégedniük a kis értékű, szétszórt munkahelyeken lévő foglalkoztatással, ami lényegesen magasabb költséget is jelent. A Demecseri Építőipari Szövetkezet kiesése elsősorban a létszámhiánynak tudható be. Jól érzékelhető, a megye szövetkezeti építőipara nincs a legrózsásabb helyzetben. A létszámhiány jelentős szerepet játszik a termelés csökkenésében, s ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a munkások a jobban fizető magánvállalkozásokat keresik. A létszámhiányon belül gond a szakmunkások hiánya is. Ezt a szövetkezeti szakmunkásképzéssel próbálják enyhíteni. Ám a tapasztalat itt is azt mutatja, hogy a végzett tanulók jobb kereseti lehetőségek miatt kilépnek a szövetkezetekből. Ugyanakkor a középvezetői garnitúra sem felel meg sok helyen a mai követelményeknek. A gondot tetézi, hogy a szövetkezetek túlnyomó részében még mindig nem értik meg, csak alaposan felkészült műszaki apparátussal lehet életképesen működni. Nem lehet elmenni szó nélkül a minőségileg kifogásolható munkák mellett sem. Termelés- és jövedelemkiesést okoz a műszaki átadások utáni sok hiánypótlás. A kivitelezési idő elhúzódása miatt kapkodás és szervezetlenség jellemzi a munkát. Ilyen körülmények között pedig nem lehet jó minőséget előállítani. Ennek és ilyen problémáknak tudható az is, hogy a hatodik ötéves tervre tervezett ezeregyszáz lakás helyett az év végéig csak 1058-at adnak át. A JAVULÁS ÜTJAT, az érdekeltséget keresik a szövetkezetekben. Több-kevesebb sikerrel néhány szövetkezetben szakcsoportot működtetnek. Ám a dolgozók közötti felfogás még mindig arról árulkodik, a magán vállalású munkával többet lehet keresni. Ez pedig az egyik járható út lenne. Emellett tenni kell a jó és pontos munkavállalás /megszervezése .terén is, valamint a határidők megtartásáért. Külön-külön kis dolgok ezek, de együtt már tekintélyes részesei a termelésnek. Sipos Béla _______________________ Az idén újabb 650 méterrel újítják tel a záhonyi távfűtő vezetékrendszert. A földbe süllyesztett vezeték helyett a Kun Béla utcán a művelődési házig a járda felett építik meg a vezetéket (képünkön), amelyet a fűtési idényben már átadnak a SZÁÉV munkásai. (Császár Csaba felvétele) Kerekasztal-beszélgelés a településfejlesztési hozzájárulásról A beszélgetés résztvevői: Orosz Szilárd, Novak Lajos, Frankó Sándor, Urbán Miklós, Balogh József. Közcélokra, rangsorolással A beszélgetésen részt vett Orosz Szilárd nyugdíjas tanár, körzeti népfrontbizottsági tag, Novak Lajos országgyűlési képviselő, a Ság- vári kertváros tanácstagja, Frankó Sándor Butykatelep tanácstagja és Urbán Miklós körzeti népfronttitkár. Szerkesztőségünket Balogh József képviselte. — Személy szerint hogyan ítélik meg a településfejlesztési hozzájárulás bevezetését és mi a vélemény róla lakókörzetükben? Orosz Szilárd: Amikor megjelent a településfejlesztési hozzájárulásról alkotott rendelet, őszintén megmondom, nem értettem egyet vele. Amikor azonban megtudtam, hogy ebből a hozzájárulásból a sportcentrum megépítésével összefüggő közművek építéséihez, az öregek napközi otthonai működési feltételeinek javításához, valamint a nyugdíjasok házához szükséges kiszolgáló létesítményekhez kérik a lakosság támogatását, megváltozott a véleményem. Igaz, hogy ezek a létesítmények az idős, illetve a fiatal nemzedék érdekeit szolgálják, mégis mindenkit érintenek, mert a középkorosztály szüleiről és gyerekeiről van szó. Urbán Miklós: A mi körzetünkben is támogatja a lakosság a hozzájárulás bevezetését, csak a központi célok sorrendjét változtatná meg: első helyre az öregek napközijét tenné. Ez jelzi is, hogy ebben a városrészben — a III. kerületről van szó — sok az idős ember. Volt egy másik javaslat is: a tanács által javasolt 600 forint helyett a mi lakókörzetünkben a lakosság 500 forint fizetését javasolta. Novak Lajos: Ha megszavazza a lakosság Nyíregyházán a településfejlesztési hozzájárulást, ez 75 millió forint fejlesztési lehetőséget jelent. Mit jelentene, ha nem szavaznánk meg? Le kellene mondani például száz tanácsi lakás építéséről, nem alakíthatna ki a tanács annyi telket, mint amennyire szükség van, esetleg nem épülhetne fel egy 12 tantermes iskola. Én a Ságvári városrészben lakom, ahol 6 ezer ember él. Egy év alatt 1 millió forint jön majd innen össze, amiből 330 méter szilárd burkolatú utat lehet építeni, öt év alatt másfél kilométer utunk lenne. Ha tehát szembeállítjuk a mi megterhelésünket azzal, amiről le kellene mondani egy esetleges nemmel szavazás miatt a városnak, akkor azt hiszem, mindenki szívesen fizeti évente a 600 forintöt. Frankó Sándor: Butykate- lepen hagyományai vannak az összefogásnak. A szegénység vitt rá bennünket néhány évvel ezelőtt, s azóta igazán jó közösséggé formálódott a lakosság. Itt született meg először a peremkerületi vízműtársulat, társadalmi munkával építettünk ABC-t, orvosi rendelőt, napközit, s reméljük, hogy ezután mi is többet kapunk a várostól. — Jónak ítélte-e a lakosság a célokat? Urbán Miklós: A mi körzetünkben jónak tartották, csak a felosztás arányán javasoltak változtatni. A központi és helyi célokra nem 50—50 százalékban osztanák fel a pénzt, hanem 30 százalékot a központi célokra, 70 százalékot pedig a közvetlen gondok megoldására, hiszen a III. kerület sok utcája eléggé elhanyagolt része Nyíregyházának. Frankó Sándor: Butyka lakóinak egyik legnagyobb gondja, hogy a felső tagoza4 z öreg, és az esztergája korban nem nagyon különböztek egymástól, látványra pedig éppúgy összetartoztak, mint az egészen komoly fuvarosok és a bundájuk. Az öreg, még mindig biztos kezű és éles szemű ember azokat a munkákat végezte, amelyeket a műhelyfőnök semmi pénzért sem bízott volna másra. Igaz, hogy a régi gárdából már csak ketten maradtak, csupa fiatal, .ugri-bugri nagy hajú segéd sürgött-forgott a műhelyben. Az öreg sarka talán teljesen külön közigazgatáshoz is tartozott, mert oda nemigen járt senki. A betont a patkós cipő már úgy megkoptatta, hogy ösvénynek tűnt a jár- kálás helye. Az olajos porból fehér kavicsok álltak ki, azok valahogy kevésbé koptak. Tőlük nyűtt a ki tudja hányadik bakancs az öreg lábán. A sarokban az esztergapad abból a típusból való volt, amelynek rajzai még a múlt században készültek, „ő” maga pedig fénylett az olajtól, büszkesége volt a gazdájának. Történt egyszer, hogy az újítási verseny szele a műhelyt is elérte. Az öreg eleinte nem nagyon figyelt az / ügyre, de aztán az ebédnél I' ~ ‘ tos gyerekek egyik része Kállósamjénbe, a másik része Nyíregyházára jár iskolába. Nyilvánvaló, hogy mi úgy tudunk mozgósítani közös célokért, ha nálunk is felépül két tanterem, s a butykai gyerekek Butyikán végezhetik el az általános iskolát. Novak Lajos: A Ságvári kertvárosban van egy 70 éves és egy 7 éves rész is. Itt öregek napközijére szavaznak az emberek, ezért fizetnek szívesebben. — A célok tehát általában jók. Egyetértenek-e a rangsorolással? Urbán Miklós: A tanács szándékát és céljait megértették az emberek. Ugyanakkor azt sem hallgatták el, hogy a mi városrészünk hátrányosabb helyzetben van a többinél, összesen két kis boltunk van, nincs zöldségbolt, nincs tejbolt és kenyérbolt, járhatatlan a Katona, a Serház, a Maláta, a Kéz utca, s az az igazság, hogy ezekre szívesebben fizetnének. Novák Lajos: A Ságvári kertváros lakói már öt éve felismerték, hogy ha nincs pénz, akkor saját erejükre kell hagyatkozniuk. így kapott gázt sok utca és így épültek járdák is. Most mégmegtudta, hogy jó pénz jár a megtakarítást jelentő újításokért. A fiatalok rá se rántottak a felhívásra, keveselték a kitűzött öszszeget ahelyett, hogy újításon törték volna a fejüket a főnökséget kritizálták, hogy csak a forma kedvéért csatlakoztak az akcióhoz, nekik bezzeg már ennyi is elég a dicsérethez, meg a megemelt prémiumhoz. Az öreg korholta őket: ahelyett, hogy a szátok járna, inkább gondolkoznátok! ö gondolkozott is, nagyon sokat törte a fejét, majd pedig előállt a műhelyfőnöknek az újításával. Az esztergából a kapcsaló- szekrény alatt amióta az eszét tudta mindig csordogált az olaj. Alkalmazott oda egy ügyes kis tartályt és felfogta a drága műszer" lóját. A műhelyfőnökkel egy ebédszünetben ki is számolták a megtakarítás értékét, úgy ahogy a pályáis úgy látom, hogy szívesen áldoznak a város központi céljaiért. Az emiber csak restelkedik, ha a televízióban néhány — elnézést — mondvacsinált városból közvetí- ! tést lát, nézd a szép sportcsarnokot, ennek a mi 120 ezres városunknak pedig nincs. Orosz Szilárd: A mi körzetünkben az emberek többsége azt gondolta, hogy a pénz itt marad helyben, ezért ellentétek voltak és vannak is a pénz felhasználásában. A helyi célok, közül a kábel- 6v váltott ki igazán ellenkezést, mert ettől sokkal sürgetőbb feladatokat kellene megoldani. Olyan célokra szívesebben áldoznak, ami a komfortérzetüket javítja. Parkokra, fákra, szemétszállító eszközökre például. Talán ezért lenne jó, ha a körzetekben maradó 50 százalékot amolyan vetésforgószerűen használnánk fel: egyik évben mi adnánk kölcsönt egy másik körzetnek, a másik évben ők nekünk, s így egyszerre nagyobb értékű beruházásokat valósíthatnánk meg. — Sokan mentesülnek a településfejlesztési hozzájárulás fizetése alól. Mit mondanak erről az emberek? Frankó Sándor: Jónak tartották, hogy mentesüljön a fizetés alól az az egyedülálló, akinek a jövedelme nem éri el a háromezer forintot és azok a családok is, ahol az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a 2500 forintot. Az külön elismerést váltott ki, hogy akinek építési tilalom alatt áll a telke, vagy valamilyen közműfejlesztési hozzájárulást fizet, az is maradjon ki. De azt is elmondták, hogy ne mentesüljenek a piaci árusok, a pavilontulajdonosok, akiknek víkendhá- zuk van, sőt azt sem tartanánk lehetetlennek, hogy aki az iparcikkpiacon területet foglal el, az is fizessen. Orosz Szilárd: A mi tanácskozásunkon megkérdőjelezték: helyes-e, hogy 2500 forintra tesszük az alsó határt, amikor ez ma már szegénységet jelent. Ha a tanács felemelné 500 forinttal mind az egyedülállók, mind a családosok esetében az alsó határ értékét, néhány millióval kevesebb pénze lenne, de jobb volna az emberek közérzete, s egy város életében ez sem mellékes. zathoz kellett. Csak úgy magukban. A többiek a faliújságról értesültek a dologról. Nem is volt semmi baj, mind addig, amíg az öreg el nem ment a nyári szabadságra és fel nem vettek egy tanulót, az öreg fi- ; át, egy kis vakációs pénzkereset céljából. Mi sem természetesebb, hogy a fiú az apja esztergáját kezdte \ nyaggatni, mert a tanköny- / vek nagy része még annál 1 tart és mit sem tud a szám- / jegyvezérlésről, meg az 1 ilyesmiről. Telt múlt az / idő, vége lett a szabadság- 1 nak és a vakációnak. Fiú f el, öreg vissza. Az esztergából hiányzott a készülék, az eszterga mellől pedig a tekintélyt parancsoló olajnyirkos piszok. Az öreg nem tudta mire vélni a dolgot, elképedten kérdezte, hogy mi történt? A fia kicserélte a régi tömítést a kapcsolószekrényen — mondták a többiek, és hamiskásan hozzátették, hogy a kis tartályt úgy látszik elfelejtette visszatenni. Az öreg megsemmisülten dör- zsölgette bakancsa patkójával a száraz betont, és csak a bajsza alatt morgott zavartan, alig hallhatóan: újíthatok én ezeknek... Esik Sándor , Városkörzeti tanácskozásokon és falugyűléseken a legtöbb vitát az váltja ki ezekben a napokban, hogy fizessenek-e településfejlesztési hozzájárulást, ha igen, akkoi mennyi legyen az, s ha összejön a pénz, mire költsék azt. Nyíregyházán eddig tizenkét helyen több mint százan mondtak véleményt, ezernél többen szavaztak is a hozzájárulás fizetése mellett, véleményük azonban sok mindenben eltéri egymástól. Ízelítőül kerekasztal-beszélgetésre hívtunk meg olyan nyíregyháziakat, akik a városkörzeti tanácskozásokon is elmondták véleményüket. ——>— — ■ Újíió dinasztia
