Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-24 / 250. szám

1985. október 24. Kelet-Magyarország 3 Zavarosban halászók Megelőzni a visszaélést ÉRDEKES TÉMÁT TÁR­GYALT a napokban a Nyír­egyházi Népi Ellenőrzési Bi­zottság, hiszen az egyik ki­emelten fontos területről, az építőiparon belüli társadal­mi tulajdon védelméről volt szó. Ennek alapját az a NEB- vizsgálat képezte, amely részletesen és szemléletesen mutatta be a Nyíregyházi Építőipari Szövetkezeten, a Nyíregyházi Tanácsi Építő­ipari Vállalaton, a Nyíregy­házi Mezőgazdasági Főisko­lai Tangazdaságon, valamint a Gávavencsellői Nagyköz­ségi Tanács V. B. építőipari költségvetési üzemén belül a társadalmi tulajdonvédelem helyzetét. A vizsgált egységeknél — néhány kivételtől eltekintve — a helyzet kielégítő, hi­szen a legfontosabb belső szabályzatokkal rendelkez­nek, az ellenőrzés a funkci­óit részben ellátja, a társa­dalmi tulajdonvédelem a kí­vánt szintet eléri. Ezt bizo­nyítja az is, hogy e gazdál­kodó egységektől a vizsgált időszakban mindössze egy jelentősebb büntető felje­lentés érkezett, amikor is a Nyíregyházi Építőipari Szö­vetkezet egyik részlegveze­tője közel 400 000 forint ér­tékű vásárlást követően az anyagokat eltulajdonította. A vizsgálat természetesen nem elsősorban a pozitívu­mokat hangsúlyozta, hanem részletesen feltárta o hiá­nyosságokat is. Közöttük az okmányfegyelem és a bi­zonylati rend hiányosságai a legszembetűnőbbek. MULASZTÁSOKAT TA­PASZTALTAK a tételes anyagelszámolás területén is, mivel esetenként az anyagok jogos vagy jogtalan felhasz­nálása nem kísérhető figye­lemmel. A leltárhiányok, il­letve többletek okait sem vizsgálták helyenként kellő körültekintéssel. A belső el­lenőrzés sem mindenhol funkcionál hibátlanul. A népi ellenőri vizsgálat megállapításai egyébként nem új keletűek. A kiala­kult helyzet összefügg a tár­sadalmi tulajdonvédelem ál­talános gyakorlatával, amely az építőipar területén belül különböző sajátos jegyeket hordoz magán. A korábbi években egy ügyészségi vizs­gálat elemezte a gazdálkodó- egységek sérelmére elköve­tett bűncselekmények okait, melynek során néhány épí­tőipari egység is érintve volt. E vizsgálat 1982-ben ké­szült, melynek a megállapí­tásai szerint a társadalmi tu­lajdon — így az építőipar — sérelmére elkövetett bűncse­lekmények okai túlnyomó- részt a számviteli fegyelem és a bizonylati rend megsér­tésében, a vezetés és ellen­őrzési rendszer hiányosságai­ban, valamint a szervezeti, ügyviteli fogyatékosságokban keresendők. Elgondolkodtató következ­tetésekre lehet jutni, hiszen a két vizsgálat — a korábbi ügyészségi és a jelenlegi NEB- jelentés — bár több éves eltolódással, de ugyanazon vagy hasonló gondokat tárt fel. A tulajdonvédelem né­hány hagyományos lehetősé­gén túl kell lépni és az újabb követelményeknek megfelelően kell a hatéko­nyabb tulajdonvédelmet biz­tosítani. Ez nem jelenti pél­dául az építőipari egységek portai szolgálatának lebe­csülését, hiszen továbbra is követelmény, hogy az ellen­őrzés itt is legyen előírás- szerű és szigorú. A portások alkalmasságának megállapí­tása területén is szükséges továbblépni, ugyanis egv konkrét eset szerint — amely nem a vizsgált egységeknél történt — olyan személyt bíztak meg őrzéssel, aki bün­tetett előéletű volt. Ugyancsak szükséges az is. hogy az építőipari vállalatok telepeit kellően őrizzék a legértékesebb anyagokat biz­tonságosan tárolják. EzeK nagyon fontos feltételek, azonban ettől sokkal többet kell tenni. A LEGLÉNYEGESEBB MAI KÖVETELMÉNY, hogy minden vezető a maga szint­jén maradéktalanul tegyen eleget a vagyonvédelem meg­szervezéséből adódó feladatá­nak és egyben saját ellenőr­zési kötelezettségének. Le­gyen következetes például a középszintű és alsóbb szintű építésvezetők ellenőrzése is. Az építési területeken őr­zött. illetve felhasznált anya­gokért ugyanis a helyszínen dolgozó vezetők felelnek el­sősorban. Elgondolkodtató, hogy milyen lehet az építési anyagok őrzése annál a me­gyei építőipari vállalatnál, amelyiknek az örökösföldi stb. építési területeiről több esetben vittek el értékes tra­fót, gázpalackot, szerszámo­kat és egyéb anyagokat. Ugyanennél a vállalatnál pél­dául egyetlen nyári éjszakán a drótkerítést kibontva több, mint 2000 méter kábelt tu­lajdonítottak el, melynek ér­téke meghaladja a 70 000 fo­rintot. A következetesebb tulajdonvédelem érdekében nem fordulhat elő, hogy a jó és újszerű megoldás a gya­korlatban nem érvényesül kellően. így például egyéb­ként a fejlődést szolgáló elektronikus adatfeldolgozás nyilvánvalóan más ellenőr­zést igényel, mint a hagyo­mányos. Törekedni kell az új ellenőrzési formák érvényre juttatására, ugyanis e terü­leteken a hiányos ellenőrzé­sek a visszaéléseket teszik lehetővé. A TÁRSADALMI TULAJ­DONVÉDELEM természete­sen fokozott terheket ró a rendőrségre és az ügyész­ségre egyaránt. Ugyanekkor e tulajdonvédelem nemcsak a hatóságoknak ad külön feladatokat, hanem a gazdál­kodóknak is. Alapvető fel­adat, hogy a hatékonyabb tulajdonvédelem érdekében a legszükségesebb preventív intézkedéseket megtegyék, ugyanis a társadalmi tulaj­donvédelem leghatékonyabb eszköze csak az lehet, ha minimálisra csökkentik vagy optimális esetben felszámol­ják a visszaélésekre lehető­séget adó körülményeket. Ehhez szolgáltatott jó ada­tokat a népi ellenőrök mun­kája. Dr. Király Gyula városi vezető ügyészhelyettes f M icsoda?! Hogy ön nem ismeri H er­mannt?! Micsoda szerencséje van, Uram! Az­az, akkora azért mégsincs, mert Hermann egész bizto­san ismeri önt. Hermann mindenkit ismer, mindenről tud, minden kiskaput meg­talál. Ahol valamit oszto­gatnak, Hermannak már tele is a marka, ahol vala­mit mutatnak, Hermann már régen látta. Nincs az a kulcslyuk, amin át ne lát­na, nincs az a parányi ha- sadék az ajtón, amire füle rá ne tapadna, nincs az a húsosfazék, amibe bele ne szimatolna. Hermann min­dennel és mindenkivel per­tu — csak épp szívelni nem szíveli senki. Ám ez Hermannt cseppet sem bántja. Hermann nemcsak az ön keresztnevét tudja, Uram, azt is tudja, mennyit keres ma, és mennyit keresett tíz évvel ezelőtt, tudja, hány négyzetméteren lakik, mennyi a lakbére, s ponto­san fizeti-e és persze tudja, hogy hívták az albérlőjük | nagy mám • lánykorában. A nyírmeggyesi Petőfi Termelőszövetkezet konzervüzemében vegyes darabos savanyúságot készítenek, szovjet export­ra. Ebből a tsz által termelt paradicsom, paprika összetételű termékből 350 tonnát gyártanak. (Elek Emil felvétele) Bátran kezdeményeznek Nem kerültek az utcára A korszerűsítés, az új gépek beállítása gyakran okoz — a nyilvánvaló öröm mellett — komoly gondokat is: mi legyen a felszabaduló munkaerő sorsa? Akadt ilyenre példa a sütőiparban is, Mátészalkán viszont ellenkező elő­jelű változást indított el a modernizálás. Nem hogy elküldeni nem kellett embereket, hanem még a körzet foglalkoztatási gondjain is sikerült valame­lyest enyhíteni. Herdon Bé­la, a vállalati tanács elnöke és Vizler Antal párttitkár, a Mátészalkai Sütőipari Válla­lat műszaki osztályának ve­zetője és helyettese ismer­tette lapunkkal a változáso­kat, amelyek következtében a korábbi 480-ról 620-ra nö­vekedett a dolgozók száma. Ésszerű bővítés Az alaptevékenység éssze­rű bővítése — talán legtö­mörebben így fogalmazhat­nánk meg a magyarázatot. 1982-ben kezdődött ez a fo­lyamat, akkor kötött szer­ződést a vállalat a Győri Keksz- és Ostyagyárral. Meg­vásároltak a tejipari válla­lattól egy üzemet, s azóta a közkedvelt Pilóta keksz és néhány más társa készül benne. 1983 végétől műkö­dik az üzem teljes létszám­mal, százan dolgoznak itt. Ízelítő termékeikből: naran­csos, puncsos ízesítésű krém­mel töltött Turista keksz, a győri édes, a Jumbó, a győ­ri fűszeres, a vajas teakeksz. Az eddigi kedvező tapasz­talatok alapján most készül­nek a mátészalkaiak to­vábbfejleszteni együttműkö­désüket a győriekkel. Tava­lyi nyereségük meghaladta az egymillió forintot, idén pedig — holott az energia- költségek jócskán megnöve­kedtek — minden bizony­nyal még ezt is sikerül meg­haladniuk. 1986-ra a Mátészalkai Sü­tőipari Vállalat három-négy­millió forintos nyereséget tervéZ az alaptevékenységen kívüli termelésből. Azért fo­galmazunk így, mert nem egyedül a kekszgyártásről van szó. Túl azon, hogy új termékek előállításával is kísérleteznek (ilyen a mo­gyorókrém, amelynek az el­ső próbái igen jól sikerül­tek), Rozsályon már legyár­tották az első nagyobb mennyiségű diabetikus édes­séget, Tarpán pedig ostya­készítésre rendezkednek be. Özem Rozsályban Hozzászoktak már Rozsá­lyon, hogy saját sütőüze­mükben készült kenyeret, péksüteményt vásárolhatnak, az utóbbi időben azonban megváltozott a helyzet. A sütőüzem helyén cukorka­gyártó gépsorok dolgoznak: málna, mentol, narancs és citrom ízű diabetikus édes­ség készül itt. (Novemberre várhatóan elkészül a mo­dern csengeri sütöde, akkor­Henricus: HeimCU!!! De Hermann nemcsak tud mindenről, beszél is róla: önnek és másnak, fű- nek-fának, annak, aki pletykára éhesen hallgatja, meg annak, aki egyáltalán nem kíváncsi mondókájára. Hermann amúgy hivatal­nok. A munkaidő kezdete előtt már negyed órával lesben áll az utcán, a szem­közti oldalon, figyeli, ki ér be túl korán, ki később, s ki kivel áll szóba. Munka után újból ugyanott topo­rog, lesi: ki kivel s kivel nem, ki tart ma másfelé, mint szokott. Ha Hermann észreveszi valamelyik felettesét, oda­rohan hozzá, lelógatott ke­zét megragadja, melegen megszorítja, s jelentőség- teljes pillantások közepette fennhangon mondja: — Szervusz, Bécikém (Sandrókám, Gyulusom), vagy ahogy éppen hívják, mizzujs, édes öregem? Hát b. nejed hogy van? Persze Hermann nem „b. nejed”-et mond, hanem Zsuzskát (Sacit, Marcsókát) — és lehetőség szerint mi­nél hangosabban, s ha csak egy mód van rá, a folyosón, hadd hallják a kollégák, milyen közeli barátság fű­zi feletteseihez. Ó igen, Hermann nagy becsben áll feletteseinél. Ám, ha alacsonyabb be­osztású vagy kisebb fizeté­sű kollégával találkozik szemközt, sohasem látja meg a kinyújtott kezet, csupán nyájas leereszke­déssel biccent: — Üdvözlöm, Kovács (Nagy, Tóth) vagy ahogy éppen hívják. Hermann természetesen párton kívüli. Viszont rop­pant szoros szálak fűzik mérvadó körökhöz — vagy­is amelyeket Hermann tói onnan, addig Köleséről és Fehérgyarmatról látják el a rozsályiakat kenyérrel.) A község életében is jelentős esemény volt az édesipari üzem létrehozása, hiszen néhány asszony és lány is­mét munkahelyhez jutott. A vállalatnak itt is sike­rült a gazdaságosság szem­pontjait érvényesíteni. Az INTERNTECHNO Külkeres­kedelmi Vállalat szervezésé­ben megszerzett gyártási el­járást saját berendezésekre adaptálták, csupán az öntő­formát kellett megvásárolni­uk. A DÉLKER-en keresztül akár az összes cukorkát ex­portálhatják (az első száz­mázsás szállítmány szeptem­ber végén már megérkezett Csehszlovákiába), de itthoni érdeklődés is vall a termé­kük iránt. Tarpai ostya Jövőre teljes kapacitással üzemel majd a Mátészalkai Sütőipari Vállalat tarpai üzemében az a gép, amely egy újabb terméket, sőt ter­mékcsaládot készít. Megkez­dik az ostya gyártását. Egy osztrák cégtől vásároltak au­tomata gépeket, amelyeken különféle fagylalttölcsére­ket, s más ostyákat sütnek. (Egy gép óránként ötezer tölcsért gyárthat.) A vétel­árat késztermékkel fizeti a vállalat, de ezen felül is át­vesz az osztrák partner min- • den mennyiséget. P. D.-------------------------------------------\ mérvadónak tart, —, ami persze megint csak. nem akadályozza abban, hogy a nem mérvadó körök hívei­nek apró figyelmességekkel, meleg kézfogással adja tud- tul: lelke mélyén minden szimpátiája az övék, csak a körülmények ugyebár. És így tovább . .. Talál valahol egy gom­bot, máris megnyomja, ta­lál egy harangot, máris fél­re veri, talál egy fogast, ka­lapját ráakasztja. Egyszer azért ő is túl közel ült a tűzhöz, kissé meg is pör­költe, de azért sikerült az egészet megúsznia, nem tudták ráhúzni a vizes le­pedőt. De erről sohasem beszél Hermann, még azt sem hajtogatja, mekkora igazságtalanság történt ve­le — ha kell, Hermann hallgatni is tud, mint a sír. És még be akarja mesél­ni nekem, Uram, hogy nem ismeri Hermannt? Hát hogyne ismerné! Na ugye! (Fordította: Makai Tóth Mária) J Szárított törköly Kezdetben az almatör­kölyt mint hulladékot gödrökbe hordták, vagy olyan homokos területen tárolták, amelyek mező- gazdasági művelésre al­kalmatlanok. Környe­zetszennyezés volt ez a javából. Aztán, hogy egy­re több léüzem épült (ma már több, mint fél tucat van belőlük), a szakem­berek a törkölyhasznosí­tás kutatásához láttak. Ennek eredményeként ma szerte a megyében gon­dos receptúra szerint szarvasmarhákkal etetik fel a törköly egy részét. Olcsó és hasznos kiegészí­tő takarmány, de csak részmegoldás. Ma Szabolcs-Szatmár- ban jóval több törköly keletkezik attól, mint amennyit fel tudnak etet­ni. Hogy rill a felesleg sorsa, kézenfekvő. Tárol­ják, ahol tudják, hacsak nincs még egy megoldás. Szerencsére van. Újdon­ság az almatörköly hasz­nosításában, hogy egy nyugatnémet cég jelentős mennyiségű, 2000 tonna szárított törkölyt rendelt. Mire kell a szárítmány? Vannak gyümölcsök (egres, ribiszke, citrus- és almafélék), amelyek je­lentős mennyiségű pek- tint tartalmaznak. A pek- tint általában a konzerv- és gyógyszeriparban hasz­nálják. A pektin a tartó­sításban kocsonyásító és kötőanyag és mint ilyen, nélkülözhetetlen. Az al­matörkölyből tehát pek- tint nyernek, ezt teszi a nyugatnémet megrendelő is. Mivel az almatörköly, miután kikerül a léüzem­ből, jelentős mennyiségű vizet tartalmaz, ennek el­vonására van szükség. Ahhoz, hogy 2000 tonna szárított törkölyt nyerje­nek, 6500 tonna nyers­anyagot kell leszárítani. A törkölyszárításhoz a vajai Rákóczi Tsz egy használaton kívüli lucer- naliszt-szárítót vásárolt, 1 millió 200 ezer forintért, azt 300 ezer forintért fel­újította. Mindez, a felújí­tás és üzemépítés röpke három hónapot vett igénybe és a szárítás a megrendelő kívánsága szerint hamarosan meg­kezdődik. Kifizetődő-e a vállalkozás? Nagyon is, hiszen a szárított törköly ára olyan, hogy beruhá­zás és minden költség egyetlen szezonban nem­csak megtérül, de tisz­tességes nyereséget is ad. (s. e.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom