Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-03 / 232. szám
4 Keiet-Magyarország 1985. október 3. Munkásgyíílés a hajóipar jubileumán Németh Károly beszéde — Kádár János levele a gyár dolgozóihoz Losonczi Pál Zimbabwéban A z évfordulók egybeesése általában véletlen, de néha mégis szimbolikus jelentőségre tehet szert. A dátumoknak ilyen egybeesése hozta például, hogy a magyar külügyminiszter az ENSZ-köz- gyűlés mostani jubileumi ülésszakán csaknem ugyan- 1 azon a napon mondta el be- ? szédét, mint épp egy negyedszázaddal ezelőtt Káli dár János. S ha már a pár- | huzamoknál tartunk: nem I esik távol egymástól az a j két ünnepi esemény sem, I amelynek keretében az Egyesült Nemzetek Szervezete megalakulásának negyvenedik, illetve hazánk csatlakozásának harmincadik évfordulójáról fogunk megemlékezni — október végén, illetve december közepén. A negyven, harminc, huszonöt évvel ezelőtti fejlemények, illet- 1 ve napjaink világhelyzete í természetesen számtalan j vonatkozásban eltér, a dá- i tumoknak ez a kerek ive j mégis alkalmat kínál annak felvillantására, milyen szerepet tölt be hazánk a világszervezetben. Magyarország megváltozott pozícióját, országunk szavának, állásfoglalásának súlyát mi sem jelzi pontosabban, mint Kádár János említett, 1960. október 3-i, illetve Várkonyi Péter mostani felszólalása közötti eltérés. A két és fél évtizeddel ezelőtti beszédet újraolvasva világos, hogy annak idején hazánk nemzetközi megítélésének megjavítására, az 1956 utáni konszolidáció eredményeinek élismertetésére kellett összpontosítani. Kádár János nagy figyelemmel kísért felszólalása is hozzájárult ahhoz, hogy a hatvanas évek elejére végleg lekerült a világszervezet napirendjéről a „magyar kérdés”. Megbecsülésünket, az ENSZ munkájából vállalt teendők méltánylását jelzi, hogy azóta több magyar diplomata töltött, illetve tölt be felelős posztot az Németh Károly ezután átnyújtotta a Munka Vörös Zászlórendet, amelyet az Elnöki Tanács adományozott a gyárnak a vállalat alapításának 150. évfordulóján gazdasági eredményei és a munkásmozgalomban betöltött szerepe elismeréseként. A kitüntetést Angyal Ádám vezérigazgató vette át. Marjai József a Minisztertanács Jubileumi Oklevelét adta át a hajógyár vezetőinek. Ugyancsak a kormány elnökhelyettese adta át a vállalat hat dolgozójának az Elnöki Tanács kitüntetéseit. Kapolyi László tizenöt vállalati dolgozónak miniszteri kitüntetést nyújtott át. A szovjet hajóipar képviselői oklevelet nyújtottak át a vállalat kollektívájának. A munkásgyűlés után egy új tolóhajó ünnepélyes vízre bocsátására került sor. Sikeres összekapcsolás Szerdán moszkvai idő szerint 13 óra 16 perckor sikeresen összekapcsolódott a Szaljut—7—Szojuz T—14 or- bitális űrkomplexummal a Kozmosz—1I686 jelű mesterséges hold, amit pénteken indítottak útjára a földről. • A Kozmosz a további kutatómunkához szükséges berendezéseket és felszerelést, s az űrhajósok részére postát szállított az űrállomásra. Az űrállomás és a Kozmosz—1686 kölcsönös keresését, a közelítést, és az egész összekapcsolást automatikus irányítással hajtották végre, s az egész folyamatot egy időben ellenőrizték a földi irányítóközpontban és a Szal- jut—7 fedélzetén dolgozó három űrhajós: Vlagyimir Vasz- jutyin, Viktor Szavinih és Alekszandr Volkov. ENSZ magas fórumain — emlékeztessünk csak Hol- lai Imrére, akit a 37. ülésszak elnökévé választottak. Fővárosunkat tölbb ízben — utoljára a múlt évben kereste fel az ENSZ főtitkára. Ami a tartalmi párhuzamokat illeti, ott jóval egyszerűbb a folyamatosság, a változatlan alapállás kimutatása. Várkonyi Péter beszédét — akárcsak a negyedszázaddal ezelőtti felszólalást — a nemzetközi béke és biztonság keresésének és szolgálatának szándéka hatotta át. A magyar külpolitika alapja, erőfeszítéseink célja a nemzetközi légkör javítása, a népek közti együttműködés bővítése, — jelentette ki a magyar külügyminiszter, hozzátéve, hogy hazánk (természetesen nemcsak a világszervezet fórumain, hanem minden egyéb rendelkezésre álló diplomáciai csatornán) a jövőben is e törekvések jegyében kíván tevékenykedni. A hivatalos, baráti látogatáson Zimbabwéban tartózkodó Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke szerdán a világ egyik legszebb természeti jelenségében, a Viktória- vízesés szépségében gyönyörködhetett. Egyórás repülőút után érkezett Zimbabwe északnyugati csücskébe a magyar államfő és hiA Kárpátontúli területen, Beregszász környékén elsőként 1947-foen a beregi Lenin kolhoz alakult. A kolhoz- alapítók emlékét olajfestmény portrék őrzik a község centrumában, a művelődési ház egyik új szárnyában, amely a politikai képzést, a művelődést szolgálja. A mai gazdaság három település határát egyesítve, 6000 hektáros. Főként gabonatermesztéssel foglalkoznak, de jelentős a zöldség- és gyümölcskertészet, a dombhátakon nagy kiterjedésű a szőlő- ültetvény. Az állatállomány 3500 szarvasmarha és 5000 juh. Mindezekről útközben a beregszászi hegyek felé tartva esett szó, hiszen szűkre szabott időnk miatt kint a határban csak alig másfél órát tölthettünk. Amit Antonik Tibor, a kolhoz elnöke feltétlenül meg akart mutatni, az egy hatalmas víztározó. Az ötletet, hogy a mesterséges tóra rátekintsünk, az adta, hogy előzőleg láttuk, miként végzi a beregszászi MEZŐGÉP a talajjavító meliorációt. Akkor mondta Antonik: — Gyertek és én majd mutatok nektek érdekes dolgokat! Most tehát ott állunk egy hatalmas völgy zárógátjának tetején és látjuk a vizet, amely több millió köbméter, benne mindenféle hal és a környék horgászainak igazi paradicsom. A tónak, a vízinek története van. — Tudjátok — mondja a kolhozelnök —, a meliorációt itt a kerületben mi végeztük el először. A Szemye mocsárt lecsapoltuk, az ezerhektáros területet alagcsöveztük és ahol régen sás és nád volt, ott most búza, kukorica, cukorrépa, zöldség és takarmány terem. De ha nagy a szárazság, aszályos az idő, még a jó földön sem terem semmi, öntözni kell. Ezt mondtam én mindig a hozzánk érkező kerületi, megyei vezetőknek. Javasoltam, építsünk víztározót... Azt mondták, jó, de miből és hogyan? A hogyannak. Antonik Tibor tudta a módját. Emlékezett rá, hogy erőművet akartak a területen építeni és az erőműhöz víztározót is terveztek. Az erőmű végül is nem épült meg, de a tervek azért megmaradtak. — Addig jártam, kilincselLosonczi Pál Robert Magabe zimbabwei kormányfővel. vatalos kísérete. A vidéki programra Losonczi Pált elkísérte Nathan Shamuyarira, zimbabwei tájékoztatásügyi miniszter. A híres idegenforgalmi vidék repülőterén ünnepélyesen fogadta a magyar vendéget Észak-Matabeleföld tem és érveltem, mígnem hallgattak rám, és íme itt a víztározó. A vizet a Borzsa folyó adja és az egész területet berendeztük öntözésre. Ez volt a víz születése. A víz hasznát már az egykori mocsár területén autózva látjuk. Ameddig a tekintet elér, ott mindenütt nagy kerekű, önjáró öntözőberendezések vannak. Szombat van és már esteledik. Kint a határban még vígan megy a munka. Szántanak, tárcsáznak, műtrágyát szórnak a gépek. A kolhoz elnöke erre azt mondja, most kell dolgozni, amikor van rá lehetőség. És hogy mennyit keres egy traktoros? Most havonta 400—500 rubelt. Teljesítménybérben dolgoznak és hajtanak. Antonik Tibor, aki harminc éve kolhozelnök, 360 rubelt keres. Megjegyzi, ez nem lehet viszonyítási alap... Forgács Károly, a vári Vörös Zászló Kolhoz elnöke a vidámság, a közvetlenség és még számos emberi jó tulajdonság mintaképe lehet. Reggelenként szegfűcsokorral köszönti a Beregszászba, az internacionalista barátságfesz- tiválra érkezett politikai delegáció nőtagjait. — Saját termés — mondja —, de aki kíváncsi rá, az- nemcsak virágot lát... Megyünk hát Váriba. Útközben látjuk a beregszászi hegyek szőlővel beültetett lankáit és figyeljük, hogy alant, a sík vidéken miként vágják a silókukoricát. Aztán jön egy téglával megrakott teherautó. — Ez már a mi téglánkat viszi — közli a kolhozelnök —, de nemcsak téglát gyártunk, van konzervüzemünk, varrodánk, készítünk rádiót, az asztalosüzemben bútorokat is... Természetesen a Vörös Zászló Kolhozban nem az ipari termelés, hanem a földművelés az alapvető. A kolhozirodán — mert az elnök vendéglátás közben is aláír, intézkedik — már a mezőgazdálkodásról van szó. A kolhoz területe 3100 hektár, 1639 hektár a szántó, 407 hektár a gyümölcsös, főként téli alma. A 2200 szarvasmarhából 600 a tehén, ezektől évi másfél millió liter tejet fejnek. A sertés 2000, az évi hústermelés 420 tonna. Kint a határban már részletesebb a beszámoló. kormányzója és több száz helyi lakos. A szerdai program várva várt állomása volt a világ egyik legnagyobb, s a talán legszebb vízesésének meglátogatása. A Viktória-víz- esés „szelíd volt” a magyar vendégekhez. Ugyanis az esős évszak kezdete késik az idén, s így kevesebb víz zuhan a mélységbe, erőtlenébbül, s így a szokásos vízpermet sem áztatta a látogatókat. A vízesés meglátogatása után kellemes hajókirándulás következett a Zambézi folyón. A Zambézi folyó 2700 kilométeres és a kirándulás szakaszán az egyik part Zambiához, a másik Zimbabwéhez tartozik. A parton jól lehetett látni a vadon állatait. A tartománynak ez a vidéke ugyanis nemzeti park. Losonczi Pált az idegenforgalmi vidék központjában a helyi lakosok sokasága üdvözölte. Az Elnöki Tanács elnöke csütörtökön elutazik Zimbabwéből és pénteken tér vissza Budapestre. Hazafelé ugyanis nem hivatalos jelleggel kitérőt tesz kíséretével az ókori emlékeiről híres egyiptomi Luxor városban. — Már vetjük az őszi búzát, törjük a kukoricát. Az őszi vetés 620 hektár. Gép, munkaerő van elég. A gyümölcsöshöz érve látnivaló — mint Szabolcs-Szat- márban —, hasonló a telepítési és művelési mód. A téli alma jó részét már leszedték és erről nem is beszélünk sokat, inkább a zöldségtermesztésről. Az nehéz munka, sok időt kíván. Hogyan csinálják, hogy kedve legyen hozzá az embereknek? — Részes műveléssel. A zöldségterület 73 hektár és 50 százalék a kolhoztagoké. A dohánynál 10 százalék a részesedés. Ilyen alapon van hozzá kedvük az embereknek. Van háztáji is. Két éve, hogy létezik és főként az állattenyésztést támogatjuk. Ingyen legelőt, kaszálót adunk a tagoknak. Van hatása. Egyre több a szarvasmarha a házaknál. Útközben látjuk a szarvasmarha-istállókat. Korszerűek, új épületek. Aztán szétnézünk a községben is. Az emeletes óvodát a kolhoz építette. A gyerekek éppen ebédelnek, magyarul, ukránul köszönnek. — Néhány év alatt 17 millió ruibelt költöttünk a község fejlesztésére. Ebben van óvoda, 8 tantermes iskola, postahivatal, út és minden. A két község, Borzsova és Vári fejlődése, fejlesztése a mi dolgunk, gondunk. Benézünk a konzervgyárba, a varrodába. Az évi 7 millió téglát gyártó üzemet már csak messziről látjuk, kevés az idő. Viszont a konzervgyárban alaposan szétnézünk. — Tizennyolcféle terméket állítunk elő. Szilvától az almáig mindent konzerválunk, de csak olyan gyümölcsöt, zöldséget, amelyet különben nem tudnánk eladni. Megmentünk mindén értéket. Van hűtőtárolónk, léüzemünk. Sok az, amit Forgács Károly mutat és mond, de a látottak is igazolják, korszerű és sikeres a gazdaság. A siker igazolása a másfél millió rubel évi nyereség, amelyből nemcsak a gazdálkodás, de a települések fejlesztésére is telik. Most kenyérgyár és kórház építése a terv. Meglesz ugyanúgy, ahogyan már sok minden más is megépült. Beregszász, 1985. október. Seres Ernő A magyar hajóépítés 150 éves jubileuma alkalmából a Ganz Danubius Hajó- és Darugyárban szerdán munkásgyűlést rendeztek. Az üzemi munkásgyűlésen megjelent Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, Kapolyi László ipari miniszter, s ott voltak a gazdasági és társadalmi élet és a külföldi partnervállalatok képviselői is. Steiner Arnold, a vállalati pártbizottság titkára köszöntötte a megjelenteket, majd Angyal Ádám, a Ganz Danubius Hajó- és Darugyár vezérigazgatója mondott beszédet. Ezután Németh Károly köszöntötte az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány nevében a jubiláló gyár kollektíváját. Emlékeztetett arra, hogy a gyáralapítástól eltelt másfél évszázad bővelkedett történelmi eseményekben, s a kis óbudai hajógyár a magyar ipar jelentős bázisává nőtte ki magát. A gyár története a magyar ipar- történet része. Hangsúlyozta, hogy a változó világpiaci feltételekhez, a magasabb követelményekhez alkalmazkodó szocialista nagyüzemeknek a jövőben is meghatározó szerepük lesz az ország gazdasági életében. Ennek a gyárnak tehát nemcsak tiszteletet parancsoló múltja, de biztos jövője is van. A vállalat előtt álló program szorosan kapcsolódik ahhoz a programhoz, amelyet a párt XIII. kongresszusa a szocialista építőmunka folytatására kidolgozott. Közös akarattal megvalósítható ez a program, amelynek révén meggyorsíthatjuk a gazdasági fejlődés ütemét, s Gorbacsov (Folytatás az 1. oldalról) közötti kapcsolatok fejlesz téséhez, a Kelet és a Nyugat közötti kölcsönös bizalom megerősítéséhez. — A Szovjetunió — mondotta — kész a különböző társadalmi rendszerű államok közötti kapcsolatok konstruktív fejlesztésére s a felhalmozódott európai és nemzetközi problémák megoldásának keresésére. Min- * I r ^ Kommentár HflZÜllK CS 3Z EHSZ amelyre alapozva emelhetjük az életszínvonalat — mondotta. Kérte a gyár kollektíváját, hogy a maga területén a kongresszus szellemében oldja meg feladatait. Ezután Németh Károly ismertette Kádár János levelét, amelyet a párt főtitkára küldött a gyár dolgozóinak, válaszolva arra a levélre, amelyben tájékoztatták őt a jeles évfordulóról a jubileum programjáról. Kádár János levelében utalt arra, hogy az elmúlt évtizedekben közvetlenül is tapasztalhatta azt a jelentős munkát, amelyet az elődök és az üzem mai vezetői, dolgozói végeztek, illetve végeznek a munkásosztály forradalmi ügyének, a nép szocialista építőmunkájának előmozdítására. Mindezt felidézve gratulált a Központi Bizottság és a maga nevében az eddig elért jelentős eredményekhez. — Mi a jövőben is számítunk a fejlett szocialista társadalom építésének nagy, sokszor nem könnyű, mégis felemelő munkájában a Ganz Danubius Hajó- és Darugyár kollektívájára — hangzik Kádár János levele. Végül a párt főtitkára erőt, egészséget, további sikereket kívánt a gyár párt-, gazdasági és társadalmi vezetőinek, minden dolgozójának. Párizsban denekelőtt azt óhajtja, hogy előzzék meg a fegyerkezési versenynek a világűrre való kiterjesztését, szüntessék meg azt a földön, s vigyék előbbre a nemzetközi együttműködés ügyét. A délután folyamán — röviddel Mihail Gorbacsov megérkezése után — az Ely- sée-palotában megkezdődött Mitterrand elnök és Mihail Gorbacsov első megbeszélése. A kolhozok földjén
