Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-22 / 248. szám

1985. október 22. Kelet-Magyarország 7 Korszerű terménytárolás A gabonafélék termelésének gyors növekedése, a korszerű technológia szerinti kukoricater­mesztés rohamos elterjedése mind több szemes termény kor­szerű tárolását igényli. A meg­oldás: olyan tárolóhelyek léte­sítése, amelyek kedvező költség­gel gyorsan kivitelezhetők, biz­„Házhoz** jönnek a külkereskedők A HUNGEXPO kezdi a bemutatkozást A Magyar Kereskedelmi Ka­mara a területi bizottságok mun­káján keresztül is szorgalmazza a vállalatok külpiaci tevékeny­ségének fejlesztését. Ezt szol­gálja az MKK Észak-alföldi Te­rületi Bizottságának kezdemé­nyezésével létrehozott, a külke­reskedelmi vállalatok vidéki be­mutatkozását magában foglaló rendezvénysorozat. A párhuzamos exportjogok terjedésével egy-egy termék ér­tékesítését több külkereskedel­mi vállalat is végezheti. Általá­nos tapasztalat, hogy — külö­nösen a kisebb termelőegységek — nem ismerik saját exportle­hetőségeiket megfelelően és sú­lyukból adódóan. Talán a kül­kereskedelmi vállalatok sem foglalkoznak velük kielégitően. A rendezvénysorozat célja ép­pen az, hogy minden résztvevő­nek lehetőséget nyújtson a vál­toztatásra. A budapesti székhe­lyű külkereskedelmi vállalatok részletesen ismertetik tevékeny­ségüket, export- (és import) le­hetőségeiket. Az érdeklődő vidé­ki vállalatoknak pedig kiváló alkalom lesz az ismeret- és ta­pasztalatszerzésre, az ismerke­désre és az ugyancsak fontos személyes kapcsolatteremtésre. Debrecenben az Akadémiai Bi­zottság székházában (Thomas Mann u. 49.) 1985. október 25-én délelőtt 10 órai kezdettel meg­tartásra kerülő megnyitó ren­dezvényen, amelyen a HUNGEX­PO fog bemutatkozni, különösen a Szolnok, Szabolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar megyei érdeklődő' két várják. A bemutatók fősze­replői, a külkereskedők komoly várakozásokkal érkeznek, bíz­nak abban, hogy megteremtőd­nek az alapjai egy olyan hosz- szabb távú együttműködésnek, amely újabb termékek és gyár­tók exportba való bekapcsolá­sát eredményezi. A rendező szerv hívja és vár­ja a termelő vállalatok, az egyéb gazdálkodási egységek képviselőit, valamint a kisvál­lalkozókat is. Mint Adriány Ist­vánná, a kamara észak-alföldi bizottságának titkára mondta: — A rendezvények során meg­szerzett konkrét ismeretek, ta­pasztalatok és kapcsolatok — ha nem is azonnal — de biztosan ka­matostól megtérítik a résztvevő érdeklődők időráfordításait. tosítják a szakszerű kezelést, és megfelelően gépesítettek. Erre a célra igen alkalmasnak bizonyul­nak a fémsilók, amelyek között ma már 3—3,5 ezer köbméter be- fogadóképességűek is vannak. A fémsilók lábas vasbeton alépítményen nyugszanak. A tornyok lemezből hajlított mo­dulelemekből horganyzott csa­varokkal szerelhetők össze. Függőleges síkban az elemek merevítettek. A légmentes zárást különleges tömítőanyag bizto­sítja. A tetőszerkezet önhordó vagy támasztott kivitelben ké­szül, kúpszöge 10—25 fokos szo­kott lenni. A tetőszerkezetre épül a mechanikus terményel­osztó. a tetőajtó, a tetőszellőző- ventillátor, a védőkorlát. A kor­rózió elleni védelmet az előké­szített, felületre több rétegben felhordott müanyagbázisú festék biztosítja. A termény teljes át- szellőztetését a kúpos betonalap­ra felszerelt körcsöves szellőző szondával és nagy teljesítményű ventillátorral oldják meg. A fémsilóknál a vízszintes szállítást 20—100 tonna/óra telje­sítményű láncos szállítókkal va­lósítják meg. A kitárolás több­nyire csigás szállítókkal törté­nik. A vezérlés külön helyiség­ben elhelyezett vezérlőpultba épített kézelőgombok segítsé­gével egyszerű és áttekinthető. A kívánt technológiai folyama­toknak megfelelő villamos be­rendezések (motorok) műkö­dését jelzőlámpák mutatják a vezérlőpultban elhelyezett folya­matábrán. A termény hőmér­sékletét tornyonként beépített mérők érzékelik; - a hőmérséklet alakulását műszer regisztrálja. Képünkön: öt hazai gyármányú fémsilót láthatunk ideálisan, vasúti vágány mellé telepítve. Ingázók, utazási szokások, nyugdíjasok (Az 1984. évi mikrocenzus adatai szerint) Az aktív keresők ingázása A korábbi évtizedek munka­helyhiánya miatt az aktív ke­resők jelentős hányada más megyében talált munkahelyet és vált napi vagy távolsági ingázóvá. A napi ingázók szá­mának növekedése az 1970-es évtized elején volt jelentős mértékű. 1980 óta a napi ingázók száma közel tizedével (7 ezerrel) csök­kent és az aktív keresőkön be­lüli aránya 29 százalékról 26 százalékra módosult. Arányuk továbbra is meghaladja az or­szágost, ahol 22 százalék. , Az ingázók számának csökke­nése összefüggésben van rész­ben azzal, hogy a vizsgált idő­szakban az aktív keresők szá­ma mérséklődött, másrészt a megyén belüli elhelyezkedési lehetőségek tovább javultak. Nem kedvezett az utazásnak a közlekedési viteldíjak emelkedé­se sem. A lakásépítési hitelfel­tételek javítása és a kedvezmé­nyek kiterjesztése növelte a községekben élők letelepedési kedvét, ami fokozta a helyben történő foglalkoztatási igénye­ket is. A nemek között eltérő irányú a változás. * Az ingázók száma 1980 óta a férfiaknál jelentősen — 15 százalékkal — csökkent, ugyanakkor a nőknél 5 száza­lékkal emelkedett. Az ingázók egyharmada nő. A férfi aktiv keresők háromtizede, a nők egy­ötöde ingázik. Az ingázók szá­ma legnagyobb ütemben a 30 évnél fiatalabbaknál csökkent. Az ingázás gyakorisága viszont náluk a legnagyobb, 1984-ben 100 fiatal közül 45-en (1980-ban 48-an) ingáztak. 0j vasúti korszak felé Mintegy másfél évszázaddal ezelőtt új korszak kezdődött a közlekedésben: csillogó sínpá­rokkal kezdtek összekötni tele­püléseket és országokat. A gőz­meghajtású közlekedési eszköz felgyorsította az iparosodás fo­lyamatát, előmozdította a gaz­dasági növekedést, az emberek­nek pedig egy addig ismeretlen mozgási szabadságot ajándéko­zott. Gyorsan, olcsón, a keres­kedelmet fellendítve működött, s úgy tűnt, hogy semmiféle konkurrencia nem fenyegeti. A növekedő motorizáció azon­ban — a század derekától kezd­ve — bizonyos területeken elhó­dította az ügyfeleket a vasúttól. Az úthálózat kiépülésével, az egyre sűrűbbé váló autópálya­hálózat révén a teherautók vi­lágszerte fenyegető vetélytársá- vá váltak a vasútnak. Ugyan­ilyen riválissá lett a sokkal ké­nyelmesebb és gyorsabb utazást lehetővé tevő repülőgép is. Az eredeti kötelezettség pedig, hogy a ki nem fizetődő pályákat is üzemeltesse a vasút a lakosság érdekében, elnyelte a más terü­leteken megszerzett nyereséget. A „más terület” alatt itt a síni teherforgalmat kell érteni, mert időközben csökkenni kezdett a konkurrencia hatása, különösen attól kezdve, hogy — a rakodá­si műveletek egyszerűsödése ré­vén, a konténerrendszer kiépü­lésével — felgyorsult a vasúti teherszállítás is. Több technikailag fejlett és jómódú országban akként lettek úrrá a vasúti személyszállítás válságán, hogy egyre gyorsabb vonatokat állítottak üzembe. Az NSZK-ban például az óránkénti 200 km-es sebességet is elérő Intereity-vonatok ma már . öt állandó vonalon közlekednek, s 42 nagyjelentőségű pályaudvart kötnek össze. Ezeket a vonato­kat az E—103-as, 7300 kW-os mozdony továbbítja. Képünkön azt a nyugatnémet kísérleti szerelvényt láthatjuk, amelynek sebessége 250—300 km/ óra között van, tervezett végse­bessége pedig megközelíti a 350 km/ó-t. Ez a gyorsvasútpályá­kon haladó vonat a következő évtizedben egy új vasúti kor­szakot fog nyitni. Az ingázók hattizede azt a választ adta, hogy azért kény­szerült az ingázással járó nehe­zebb körülményeket választani, miver lakóhelyén nem volt munkalehetőség. Egyötödüknek nem felelt meg képzettsége, a fizikai adottsága, az anyagi le­hetősége, vagy a műszakbeosz­tás nem tetszett. Az eljárók 12 százaléka — 7800 fő — az eljá­rás okának a nem megfelelő anyagi lehetőségeket említette. A foglalkoztatottak átlagkere­sete a megyében ugyanis jó­val alacsonyabb az országos­nál és a vizsgált időszak alatt sem volt közeledés (az elma­radás 600—800 forint között van). Utazási szokások Az életmódot jelentősen befo­lyásolja az utazásra fordított idő és az utazás gyakorisága. A me­gyében az aktív keresők hatti­zede naponta legfeljebb fél órát tölt el utazással, amíg elér a munkahelyére és onnan haza. További 23 százalékuk fél órá-. nál többet, de legfeljebb egy órát utazik naponta. Ez azt is jelenti, hogy az aktív keresők több mint négyötödénél a munkahelyre eljutás nem okoz gondot, az életmódot lényege­sen nem befolyásolja. Kedve­zőtlen helyzetben van viszont 16 százalékuk (41 ezer fő), mi­vel naponta egy óránál — ezek nagyobbik fele másfél óránál is — többet utazik. Az aktív kér resők háromtizede csak gyalog jár be a munkahelyére, vagy otthon dolgozik. A járművel közlekedők döntő része csak egy járművel, mindössze 2,1 százalékuk két járművel utazik. A nappali tagozatos 108,7 ezer tanuló 70 százaléka 30 percnél kevesebb idő alatt jut el az is­kolába, illetve onnan haza. Min­den tizedik tanuló viszont egy óránál, sőt 4 százalékuk másfél óránál is többet fordít naponta utazásra. A nyugdíjasok helyzete Az idős korú népesség száma és aránya az utóbbi évtizedek­ben folyamatosan emelkedett, jelentősebben az 1980-as évek­ben. 1984 októberében 125,5 ezer főt tett ki, ezek hattizedét a nők képviselték. Életkor sze­rinti összetételük az öregebbek irányába tolódott el, közülük minden ötödik 75 évesnél, sőt minden tizedik 80 évnél is idő­sebb. A nyugdíjas korú népesség nagyobbik fele saját jogon nyugdíjas, egyhatoduk egyéb inaktív kereső, szociális segé­lyezett, illetve eltartott. Minden tizedik nyugdíjas koron aluli korkedvezményes, vagy rok­kantsági nyugdíjas. A nyugdíjas korúak több mint egytizede aktív kereső, vagy nyugdíj mellett dolgozik, hétti­zedük a felvétel idején nem dolgozott. A jövőben mindössze 0,7 százalékuk kíván dolgozni, ez az arány a férfiaknál vala­melyest nagyobb. A férfiaknak jelenleg is nagyobb hányada végez aktív tevékenységet, mint a nőknek. A saját jogú nyug­díjasok közül a férfiak 78 szá­zaléka, a nők 90 százaléka a nyugdíj megszerzése után nem dolgozott, és nem is kíván el­helyezkedni. Közülük mindössze ezren nyilatkoztak úgy a fel­vétel idején, hogy a későbbiek során dolgozni akarnak, ezek nagyobbik fele a korábbi mun­kahelyén. A saját jogú nyugdíjasok több mint egyharmada a nyugdíjas kor előtt, négytizedük azután ment nyugdíjba. A nők na­gyobb része korábban, a férfi­ak később mentek nyugdíjba. A tovább dolgozók mintegy fele a nyugdíjas kor elérése után még 6 évet dolgozott. Az egészségi állapotukat a nyugdíjasok na­gyobbik fele az átlagnál rosz- szabbnak, 47 százalékuk az át­lagnak megfelelőnek tartotta, és mindössze 2 százalékuk ítélte meg jobbnak. Az idős korúak ellátásáról a megyében is több formában gondoskodnak. A nyugdíjas ko­rúak és a nyugdíjasok 6,2 szá­zaléka (7800 fő) részesül anyag» támogatásban, ezek több mint fele rendszeresen. Minden hu­szadikat a munkahely támogat­ja, 15 százalékuk pedig egyéb anyagi támogatást kap. Házi szociális gondozásban 1390 főt részesítenek (850-en -nyugdíjas- házban laknak). A megyében 85 napközi otthon van, 1800 férő­hellyel. A kihasználtságuk csak­nem teljesnek mondható. A fel­vétel idején 1750-en mondták, hogy rendszeresen látogatják a napközi otthont. Minden máso­dik azért jár ide, mert igényli a társaságot, háromtizedük az étkezés igénybe vétele, 17 szá­zalékuk kulturális műsorok mi­att. A nyugdíjas korúak, vagy nyugdíjasok nagyobb része idős korban is értékes tevékenység­gel köti le magát, illetve tölti el szabad idejét. Valószínűleg ezek többsége családban él. Dr. Hajdú Bertalanná KSH megyei igazgatósága AIDS a láthatáron Az egészségügyi miniszter nemrég megjelent utasítása (10/1985. sz.) elrendelte az AIDS- es és az AIDS-gyanús megbete­gedések kötelező bejelentését, és intézkedett a megbetegedés elő­fordulása esetén követendő el­járásról. Az AIDS a szerzett im­munhiányos tünetcsoport angol elnevezésének (acquired immune deficiency syndrome) rövidítése. Ezzel egyidejűleg közöltek egy módszertani levelet, amely, részletes tájékoztatást ad az orvosok számára a betegség felismeréséről, tüneteiről, labo­ratóriumi és klinikai kivizsgálá­sáról, a kórházi beutalás rend­jéről. Ez azt jelenti, hogy a ma­gyar egészségügyi hatóság fel­készült egy eddig nálunk nem észlelt, új betegség fogadására. De mi ez az új betegség? A nyolcvanas évek pestise? — tette fel nemrég a meghökkentő kér­dést a Newsveek Magazin a nemrég felismert járványos be­tegségről szóló cikkében. Való­ban mindannyian veszélyben volnánk, vagy esetleg csak pá­nikról van szó? 1981 januárjá­ban egy fiatal homoszexuális férfit kezdtek kezelni a Los Angeles-i orvosi központban . rendkívül súlyos, gombás fertő­zéssel. Szervezetének védekező rendszere működésképtelenné vált. Két héttel később olyan tü­dőgyulladásban betegedett meg, amely szinte kizárólag immun­hiányos állapotban, az immun- rendszer működését gátló — im- munszupresszív — szerek alkal­mazásakor fordul elő. A beteg tünetei azonban egyik ismert immunhiányos betegségre sem emlékeztettek. Ezután egymást követték az új betegek — szinte valamennyien fiatal, azelőtt egészséges homoszexuális férfi­ak, később a népesség más cso­portjához tartozó esetek is — fő­leg New Yorkban, San Francis­cóban és Los Angelesben. Ez év augusztusáig több mint 12 000 esetet jelentettek be, de a beteg­ség az Egyesült Államokból át­terjedt Nyugat-Európába is (1985. június 30-ig 15 országban 1226 eset) a Karib tengeri sziget­világba, Kanadába, Dél-Ame- rikába és Ausztráliába. Kiemel­kedően magas a megbetegedések száma Afrikában, különösen a közép-afrikai országok nagyvá­rosaiban. A járvány eddigi terjedése alapján azt prognosztizálják, hogy 1986 végéig az USA-ban 40 000 megbetegedett lesz. Az Egészségügyi Világszervezet pá­rizsi AIDS központja adatai sze­rint — ha az eddigi növekedési arány folytatódik —, 1990-re 30 000 európai beteggel számol­hatunk. Európában jelenleg az egymillió lakosra számított meg­betegedési arány legmagasabb a következő országokban: Belgi­um (10), Svájc (9.7), Dánia (9,4), Franciaország (7,0). De megje­lent már a betegség — több na- lálos áldozatot követelve — Ausztriában is. Világszerte óriási apparátus igyekszik minél több ismerethez jutni a betegség okára és lénye­gére vonatkozóan, illetve a gyógyítás kulcsát megtalálni. Azt már pontosan tudjuk, hogy a betegség vírusos fertőzés, a bűnös az ún. HTLV—III-nak nevezett vírus. Elsősorban a nyi­roksejteket, ezen belül a szerve­zet immunrendszerének „kar­mesterét”, az ún. segítő (helper) T sejteket támadja meg és pusz­títja el. A megbetegedettekből a vírus kimutatható, és a betegek többségében ellenanyagok jelen­nek meg a vírus antigénjeivel szemben. A fertőzötteknek azon­ban csak kis hányadában fejlő­dik ki a betegség. Nagyszámú vizsgálat alapján megállapítot­ták, hogy minden e vírussal fer­tőzött száz egyén közül kb. tíz­ben fejlődik ki súlyos formában a tünetegyüttes, további tizenöt­ben enyhébb tünetek jelentkez­nek, a fertőzöttek háromnegyed része azonban tünetmentes ma­rad. A fertőzést minden HTLV— III vírussal fertőzött terjesztheti,, teh^t a tünetmentes éppúgy, mint a betegség enyhe vagy sú­lyos tüneteit mutató egyén. A betegség fontos tulajdonsá­ga, hogy elsősorban a homosze­xuális férfiak fogékonyak rá, de veszélyeztetettek azok a kábító­szer-élvezők is, akik tűivel ad­ják be maguknak a szert, és azok a vérzékeny betegek, illet­ve vérátömlesztésre szorulók, akiket rendszeresen vérplazmá­ból előállított készítményekkel kezelnek. Természetesen ugyan­csak veszélyeztetettek a fertő­zöttek nemi partnerei, valamint a fertőzött anyák gyermekei is. Tény, hogy az USA-ban és Nyu- gat-Európában a betegeknek kb. háromnegyed része homoszexuá­lis férfi. A fertőzés a kisebb nyálkahártya-sérüléseken át, vagy a vírusokat tartalmazó on­dónak, illetve a fertőzött vérnek egyik partnerből a másikba tör­ténő közvetlen átkerülése ré­vén jön létre. Szerencsére a vírus nagyon ér­zékeny, a külvilágba jutva ha­mar elveszíti fertőzőképességét. A fertőzés tehát nem terjed a mindennapos közvetlen (kézfo­gás, érintés), vagy közvetett (a fertőzött egyén által használt tárgy) érintkezés útján. Ugyan­csak kizárt a levegő, víz, élel­miszer közvetítésével történő fertőzés. Eddigi ismereteink sze­rint ugyanis a fertőzésnek gya­korlatilag csak két módja van: a nemi érintkezés és a fertőzött vérnek a szervezetbe kerülése. E két fertőzési lehetőségen kívül trópusokon esetleg rovarcsípés­sel is tegjítfhet, vagy az anyáról az újszülöttre a szülés alatt, eset­leg anyatej útján. A legújabb adatok szerint a prostituáltak is fokozottan veszélyeztetettek, leg­alábbis akik erősen promisz- kuus heteroszexuális nemi életet folytatnak. Mint említettük, a betegek im­munrendszere jelentős mérték­ben legyengül, sokszor teljesen hiányzik. Ennek következtében a betegek hajlamosakká válnak olyan kórokozókkal való súlyos, gyakran halálos kimenetelű fer­tőzésekre, amelyek ép immun­rendszerű egyéneket nem, vagy csak enyhe formában betegíte- nek meg. Más esetben e bete­geknél olyan rosszindulatú és igen súlyos formában lezajló daganatok jelennek meg, ame­lyek különben ritkán fordulnak elő, és lassan fejlődnek ki. Sajnos, a betegség gyógyításá­ra még nem áll rendelkezésre megbízható gyógyszer, noha a nyugati országokban nem is egy kipróbálás alatt áll. Az igazán pozitív eredmény azonban még várat magára. Addig is a legfontosabb, hogy a homoszexuálisok a szexuális kapcsolat biztonságos vagy aránylag biztonságos módját él­je, és különösen tartózkodjanak a gyakori partnerváltástól. Es ami a legfontosabb: semmikép­pen se adjanak vért! Tény, hogy a vírus már ha­zánkban is jelen van, bár meg­betegedést még nem észleltek. A szűrővizsgálatok azonban két olyan személyt derítettek fel, akik a rizikócsoportba tartoz­nak, és vérükben a vírus elleni ellenanyag Jelen volt, tehát fer­tőzésen átestek. Ez nagyon is indokolja az egészségügyi kor­mányzat felkészülését, különösen a véradás céljaira levett vérek szűrővizsgálatának a megvalósí­tását. H. J. TUDOMÁNY I TECHNIKA I KÖZGAZDASÁG

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom