Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-19 / 246. szám

1985. október 19. Kelet-Magyarország 3 Uj termék kooperációban A GELKA nyíregyházi üzemében sztatikus légtisztító be­rendezés nagyfeszültségű tápegységét készítik. A nyíregy­házi üzem kooperációban a ricsei Üj Élet Tsz-szel az év végén jelenik meg a boltokban az új termékkel. (Elek Emil felvétele) Eladni tudni kell! Kockázat közösen A termelőnek az a fel­adata, hogy termeljen, a kereskedőé pedig, hogy kereskedjen. Régi, talán már el is koptatott igaz­ság. Mégis nézzünk meg ennek fényében egy ter­melői példát a zöldség­gyümölcs „frontján”. Jármiban, az Alkotmány Termelőszövetkezetben több mint tízezer tonna árut ter­melnek évente. Még kimon­dani is sok, nemhogy le­szedni, felszedni, begyűjte­ni és eladni. Emellett / közel hatezer tonna terméket ér­tékesítenek az idén a háztá­jiból a szövetkezet közremű­ködésével. Ennek a forgal­mára is fel kell készülni, tovább adni a kereskedők­nek. — Egy kicsit kiszolgáltatott helyzetben érezzük magun­kat — mondja Jakab Ká­roly elnök. — Itt van pél­dául a burgonya esete. Két­ezer tonnánk van, hiába ke- ressük-kutatjuk a piacot. Egy keveset szállítottunk Buda­pestre három forint ötven fillérért, de ez az ár még az önköltséget sem fedezi. Csak a szállítás kerül ki­lónként ötven fillérbe —. ha tudunk visszfuvart hozni. A TSZKER-rel van szerződé­sünk, de hiába, ha ők sem tudják értékesíteni. Illetve most halvány remény van bolgár exportra, s akkor ezer tonnát eladhatunk. A töb­bire pedig keressük a vásár­lót. — Az idei jövedelmezőség határozza meg, jövőre is termelünk-e burgonyát — folytatja a tsz elnöke. — Már pedig ez az év nem sok jó­val kecsegtet. A kalászosok elmentek, az almából keve­sebb termett a szokásosnál. Viszont az idei ötvenfillé- res áremelés nem érződik az átlagárban, kevesebb jut exportra. Még tart a betakarítás, de hamarosan már a jövő évi szerződéseket kötik terme­lők és kereskedők. Nem árt meghallgatni a teremelő- szakember véleményét, ho­gyan lehetne közelíteni egy­máshoz a partnereket. Ezt mondja erről Jakab Károly: — Közös kockázatot kel­lene vállalni a termelőknek, kereskedőknek és feldolgo­zóknak. Mind a hárman ér­dekeltek legyenek a mennyi­ség és az ár kérdésében. Vagyis nagy nyereség el­érésekor adjon vissza belőle a kereskedő a termelőnek, nagy kínálat esetén pedig a termelő vállalja az alacso­nyabb értékesítési árat. A szerződéskötéskor pedig irányítsa a kereskedő a ter­melőt. miből mennyit ter­meljen, hiszen ő ismeri a piac igényeit. Jármiban nem teszik ki magukat a véletlennek. Fel­ismerték a helyzetet, s már az idén megszervezik a ke­reskedelmi ágazatot. Ennek feladata a piackutatás, igény- felmérés lesz, s ha a vevő a Dunántúlról jelentkezik, oda is elviszik az almát, vagy a burgonyát. Sípos Béla G yógyszertárból jö­vet, ahol félsza- tyornyi kirurgumo- kat vásároltam anyám­nak, betértem az étte­rembe egy cigire s két deci debrői hárslevelűre. Az étterem természete­sen tele volt a déltáji törzsvendégekkel, az is­kolából éppen hazatérő 12—14 éves legénykék­kel s hölgyekkel. Más hely nem lévén, megkér­tem az egyik legénykét, aki egyedül ült az asztal­nál: — Megengeded? — Nyugodtan. öregúr. Elhelyezkedvén: — Mi az ebéd? — Hát volt eddig két adag gulyásleves, az egyik befizetve, a másik, az étlap ára szerint. Az egyikben, a befizetettben csak egy szem hús volt, a másikban, a fizetendőben négy. Ha tíz lett volna, az se kottyant volna meg. Í Anyu mindig azt mond­ja: elég az a befizetett adag a gyereknek, ha többet eszik, nem tud tanulni délután. Holott, apával együtt az a szín­tiszta véleményem: egye meg az ember idejében, amit kíván. Ki tudja, mit hoz még az este? — Ahogy látom, a má­sodik fogás: túrós galus- f ka. — Ez az. — Ebből is kettő? — Annyi. Az elsőn semmi töpörtyű, a máso­dikon, a fizetetten, nézze csak! Háháü! Világ ez itten. Világi dolgok van­nak a világban. De amíg jó apja van az embernek, odase. Előbb begyűröm a csupaszt, azután ezt a jó tepertősét, nézze csak, erre a fizetettre egy ka­nálnyi tejfelt is tettek. Hát! Csak fizetni kell, külön. Nem sok idő telt, míg begyürte az ételt. — Most már jól vagy? — Jöhet az ördögi, azt is leteperem. Estig most már megvan a kalória. — Legyen egészséged­re az esteli is. — Akkor én már me­gint két farkast megen­nék. Nem hiszi? Mért ne hinném, drága kamaszom? N apjainkban ismét élénk politikai eszmecserék kezdődtek a tömegpolitikai oktatás tanfolya­main. Megyénkben közel 30 ezer párttag és pártonkívüli veszi kézbe pártunk XIII. kong­resszusának anyagát, hogy részleteiben is megismerje azt a politikai programot, ame­lyet közösen dolgoztunk ki, s amely alapjául szolgál a szocialista építőmunka országos, területi és helyi felada­tainak megvalósításához. Felvetődhet, hogy miért szük­séges visszatérni a kongresszus anyagára, miért szüksé­ges a részletes feldolgozás, hiszen a párttagság és a la­kosság jelentős része folyamatosan figyelemmel kísérte a kongresszus munkáját és a társadalmi érdeklődés az­óta sem csökkent. A kongresszus szellemében került sor a tanácsválasztásokra, a VII. ötéves terv elgondolásainak széles körű társadalmi vitáira is, annak szellemében zaj­lanak a szakszervezeti és népfrontválasztások, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy az alap­vető célokban való általános egyetértés nem feltétlenül jelent megbízható és pontos ismereteket és nem azonos az egységes szemlélettel és értelmezéssel. Az is érzékelhető, hogy az általános egyetértést nem követi automatikusan a gyakorlat változása és korántsem olyan egyértelmű a társadalmi problémák és feszültségek megoldásában a tennivalók vállalása. Általában nem erős oldalunk a gya­korlati végrehajtás megszervezése. Napjainkban nem rit­ka az sem, hogy arra születnek határozatok: a korábbi döntések és határozatok végrehajtása valóban megtörtén­jen. Ügy tűnik, nem tudatosult még kellően, hogy az el­múlt évtizedek során társadalmunkban alapvetően meg­változott a központi és helyi irányítás és végrehajtás vi­szonya, s hogy a különböző gazdasági, állami és kultu­rális egységektől, azok működőképességétől sokkal jobban függ egész társadalmunk sorsa. A kongresszusi dokumentumok feldolgozása társadal­mi fejlődésünk fő irányainak bemutatása mellett a me­gyei és helyi lehetőségek és tennivalók tisztázására is alkalmas. Feladatokat tisztázó, a végrehajtást segítő, al­kotó szellemű, konstruktív eszmecserékre van szükség. Olyanokra, amelyek a várakozás helyett a kezdeményező gondolkozást és magatartást erősítik. Valamikor az igaz­ság kimondása önmagában is bátor tettnek számított, mert felrázott és helyzetünk végiggondolására ösztönzött. En­nek ma is megivan a jelentősége. De egy társadalom ere­je nem merülhet ki abban, hogy újra meg újra felfe­dezi és felmutatja saját feszültségeit és problémáit. Erről azért is szólni kell, mert a dokumentumok feldolgozása során óhatatlanul szóba kerülnek a kongresszust megelőző viták kérdései. Ez így helyes és természetes, ezekre a kérdésekre valóban vissza kell térni. Mégsem lenne sze­rencsés, ha minden kérdésben úgymond elölről kezde­nénk a társadalmi vitákat. Pártunk XIII. kongresszusa programot adott a nyolc­vanas évekre, kijelölte a társadalmi fejlődés fő irányait. Az országgyűlés őszi ülésszaka, a kormány ötéves prog­ramjában konkretizálta a tennivalókat; a gazdasági, poli­tikai és kulturális élet területein készülnek a következő évek tervei. A megyei pártbizottság kidolgozta az elkö­vetkezendő fél évtizedre szóló társadalmi, politikai prog­ramját, készül a megyei tanács, s a gazdálkodó és kultu­rális szervezetek ötéves terve. Tehát a kongresszusi do­kumentumok feldolgozása során nem elvont ismertetésé­ről, tézisek felmondásáról van szó, hanem a napi és táv­lati feladatok, a társadalmi, politikai összefüggések tisz­tázásáról. A legfontosabb cél, hogy az alapvető politikai kérdé­sek megítélésében erősödjék a párttagság és a lakosság egységes szemlélete. A feladat tehát: kézbe venni, ki­nyitni, megismerni a kongresszus anyagát, s ennek során kiderül, hogy kongresszusunk nehéz, de vállalható prog­ramot fogadott el, amelynek végrehajtása minden kö­zösség számára perspektívát ad. VISZONYUNK A TÁRSADALMI VÁLTOZÁSOKHOZ. A nyolcvanas évek magyar társadalmát, s benne szűkebb pátriánkat, megyénket nagyon sokféle módon lehet jel­lemezni. A legszembetűnőbb mégis az a kettősség, amely a társadalmi változásokhoz való viszonyunkban jelent­kezik. Egyrészről a gazdasági, politikai és kulturális éle­tünkben a gyors változások korát éljük, másfelől azt tapasztaljuk, hogy a politika által felismert és a lakos­ság nagy többsége által támogatott társadalmi, politikai célok lassan, s nem is a kívánatos ütemben valósulnak meg. Szocialista építőmunkánk, a gazdasági és társa­dalmi egységek működőképességének javítása érdekében az utóbbi években széles körű reformok bontakoztak ki. A gazdasági, a közoktatási, a társadalompolitikai irá­nyítás reformfolyamatai nyomán jelentős társadalmi át­alakulások és változások részesei voltunk. A támogató, az egyetértő magatartás mellett azt is tapasztalhattuk, hogy növekedett a kritikai megjegyzések száma. Nem minden alap nélkül hangzottak el kifogások a gazdasági szabályzók, vagy az oktatás gyakori módosí­tásai ellen, a közigazgatási átszervezéssel kapcsolatban is voltak fenntartások. Más okok miatt növekedtek társa­dalmunkban a nehezen kezelhető és feloldható konfliktu­sok, feszültségek, a szociális problémák. Mindez együtt járt azzal, hogy a társadalmi változások követése, köz­gondolkodásbeli feldolgozása sok vonatkozásában nehezeb­bé vált. Felhasználva azt a társadalmi érzékenységet és tár­sadalomkritikai szemléletet, amely megyénkben is kiala­kult a szocializmustól idegen jelenségekkel szemben, a szükséges változtatások vállalását, a cselekvést, az alko­tó munka megbecsülését és elismerését kell az eddigiek­nél sokkal jobban biztosítanunk. JELSZAVAK HELYETT REÁLIS CÉLOKAT. A kongresszus alapvető mondanivalója leegyszerűsítve, ter­mészetesen tézisekben is összefoglalható: a politikai irány­vonal folytatása, megújulás és alkalmazkodás; a társa­dalmi közmegegyezés, a népi, nemzeti egység fenntartá­sa és erősítése; a gazdaság dinamizálása, egy magasabb növekedési ütem feltételeinek megteremtése, érzékelhető életszínvonal-emelkedés, mindennek érdekében a teljesít­ményérdekeltség, a minőség és a műszaki fejlesztés kö­zéppontba állítása; a társadalmi reformfolyamatok, a szo­cialista demokrácia további kibontakoztatása azzal, hogy e folyamatok jobban illeszkedjenek egymáshoz, a de­mokratizmussal párosuljon a munka- és állampolgári felelősség; javuljon társadalmunkban az esélyegyenlőség, nagyobb legyen a szociális biztonság, igazságosabb a köz­teherviselés; az ideológia, a tudomány és a kultúra köz­vetlenebbül segítse a szocialista társadalmi építés gya­korlati feladatainak megvalósítását. A pártpropagandának az ideológiai, politikai tisztázó vitákban éppen az a szerepe, hogy e célok ne maradja­nak általános hivatkozások, jelszavak, hanem kiderül­jön e tézisek mögötti gazdag tartalom, az, hogy társadal­munk komplex fejlesztési programjáról van szó. A párt­propaganda a maga eszközeivel jelentős segítséget nyújt­hat e célok tartalmi kibontásához, az országos, a terüle­ti és helyi feladatok egységes értelmezéséhez. NYITOTTSÁG, ELKÖTELEZETTSÉG. A kongresszu­si és pártértekezleti célok természetesen elsődlegesen a pártszervek és az alapszervezetek számára jelentenek fel­adatokat, de az is nyilvánvaló, hogy programunkban a magyar nemzet és az egész magyar nép jövője fogalma­zódott meg. A pártpropaganda segítséget nyújthat annak tudato­sításához, hogy az élet minden területén a pártnak kell kezdeményező szerepet vállalnia a társadalmi ellentmon­dások feloldásában, a kitűzött célok megvalósításában. Ehhez egyaránt szükséges az elvi szilárdság, a bátor és felelős gondolkodás. Pártszervezeteinknek mindennapi munkájukban, a gyakorlatban kell bizonyítaniuk, hogy magukénak vall­ják a kongresszus gondolatát: „Mi az elviekben szilárd, a napi politikában körültekintő és megfontolt, a megúju­lásra kész pártot tekintjük eszményünknek.” Az ideológiai munka számára a legfontosabb köve­telmény, hogy elsajátítsuk azt a szemléletet, ahogyan a kongresszus a társadalmi problémákkal foglalkozott. Az ideológiai, politikai nevelőmunka sokat tehet an­nak érdekében, hogy társadalmunk előremutató, szocia­lista értékeit erősítse a munkában és a mindennapi élet­ben. Meggyőződésem, hogy oldani tudjuk azt a beideg­ződést is, amely az ideológiát csak akkor igényli, ami­kor a szocializmustól idegen jelenségek visszaszorításá­ról van szó, amely az ideológiának csupán egyoldalúan valamiféle rendteremtő funkcióját ismeri. Az ideológiai munka elsődleges szerepe nem külön­böző „fékek” beépítésében van, hanem az új feladatok és tennivalók felismerésében, tudatosításában. A marxista társadalomtudományok eredményeit felhasználva, ideoló­giai tevékenységünknek arra kell koncentrálnia, hogy az alkotó műhelyekben, de minden munkahelyen, s közös­ségben zöld utat kapjanak azok a kezdeményezések, ame­lyek lehet, hogy első pillanatra szokatlanok, de a szo­cializmus jobb működőképességét szolgálják. A leegysze­rűsítő, lineáris gondolkodás helyett mindenütt a megúju­lásra kész, komplex társadalmi megközelítést, a dialek­tikus és történelmi szemléletet kell erősítenünk. Jelentős erőpróbája lesz mind ideológiai életünknek, mind köz- gondolkodásunknak, hogy be tudjuk-e kapcsolni és a szo­cialista tudatba integrálni a társadalmi mozgás és cse­lekvés ma még sokszor szerteágazó értékeit. Le kell vonnunk azt a következtetést is, hogy az ideo­lógiai, szellemi, kulturális folyamatok nemcsak felülről vezéreltek, hogy a közszellem és közmorál alakulásában egyre jelentősebb szerepet játszanak a kisebb közösségek. Tudatosítanunk kell, hogy az egyes ember nem csupán kényszerű alanya a társadalmi változásoknak, hanem az egyéni magatartástól, állásfoglalástól, mindnyájunk cse­lekvésétől függ a közösségek sorsa. ALKOTÓ MUNKÁT ÉS KÖZÉLETET. A tömegpoli­tikai oktatás és a káderképzés fórumai fontos részét ké­pezik demokratikus közéletünknek, hiszen önálló gondol­kodásra, a különböző vélemények ütköztetésére, a tár­sadalmi megértés, az alkotó szemlélet, gondolkodás és magatartás kialakítására nevelnek. A foglalkozásokon óhatatlanul megjelennek nemcsak a gazdasági, kulturá­lis élet gondjai és problémái, hanem politikai rendsze­rünk működésének és közéletünk fontos kérdései is. Ahhoz, hogy közéletünk az eddigieknél jobban az uj kezdeményezések színtere lehessen, magának a politikai, mozgalmi életnek is korszerűsödnie kell. A demokrácia például nem jelentheti azt, hogy a különböző fórumokon az újabb és újabb felvetések áradatában elodázhatók az egyértelmű állásfoglalások és döntések. Politikai, moz­galmi életünk egyfajta funkciózavarára_utal, amikor alig különböztethető meg egymástól a taggyűlés, a tanácsülés, a szakszervezeti értekezlet, a politikai szeminárium es az ismeretterjesztő tanácskozás. Ennél is nagyobb ^ gondot okoz, ha az ésszerű és jogos felvetések a különböző fó- rumokon csupán újra meg újra ismétlődnek, de megva- lósításuk elsikkad az ügyintézés útvesztőiben. T ársadalmi, politikai intézményrendszerünk fej­lődése, a demokratizmus kibontakoztatása megköveteli, hogy a különböző politikai in­tézmények és fórumok a maguk rendelteté­sének megfelelően működjenek. A pártpro­paganda segítséget nyújthat ahhoz, hogy job­ban felismerhető legyen a politikai, mozgalmi szerveze­tek önálló arculata, stílusa és módszere. Az ideológiai, politikai tisztázó vitáinknak segítséget kell adniuk, hogy javuljon politikai, mozgalmi életünk ra­cionalizmusa. Nem csupán a párhuzamosságok és átfe­dések kiiktatásáról van szó, hanem arról, hogy politikai intézményeink mozgalmi jellege erősödjék, tevékenységük hatékonysága javuljon, s az egyes politikai szervezetek munkája ne önmozgásszerűen ismétlődjék, hanem az ed­digieknél eredményesebben formálják közéletünket. Ész­szerűbben kell gozdálkodnunk a vezetők és beosztottak munka-, társadalmi és szabadidejével. Az alkotó munka, a kezdeményezés, az új iránti fogékonyság, a tettrekész- ség társadalmi méretű kibontakoztatása álljon a politikai munka középpontjában. A kongresszus és pártértekezletek dokumentumai nemcsak múltunk darabjai, hanem jelenünk és jövőnk tervei. Ezek áttekintése arra való, hogy végiggondoljuk és tegyük közös dolgainkat. Ekler György Cselekvésre mozgósító eszmecserék

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom