Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-16 / 243. szám
4 Kelet-Magyarország 1985. október 16. Tanácskozik az taréjai kultnrális fám r (Folytatás az 1. oldalról) helyzetben Európa és a világ népei joggal kísérnek feszült figyelemmel minden olyan törekvést, amely a békés egymás mellett élést, a nemzetközi biztonság megszilárdítását szolgálja. Kormányunk, az emberiség sorsáért felelősséget érző valamennyi politikai tényezővel, minden békészerető emberrel együtt üdvözli és támogatja azokat a kezdeményezéseket, amelyek a fegyverkezési hajsza megfékezésére, a szemben álló nukleáris fegyverek számának radikális csökkentésére irányulnak. Ogy gondoljuk, hogy a nemzetközi párbeszéd fenntartásában, a kölcsönös bizalom légkörének helyreállításában, az enyhülési folyamat továbbvitelében minden egyes államnak megvan a maga feladata és felelőssége. Bizalomra van szükség egymás és önmagunk iránt abban, hogy közös erőfeszítéssel leküzdhetők az emberiséget fenyegető súlyos problémák. A kulturális fórum munkájában 33 európai és két észak-amerikai állam képviselői vesznek részt. A madridi mandátumban megjelölt témakörök, a tanácskozás napirendjén szereplő kérdések kedvező alkalmat kínálnak arra, hogy alkotó eszmecsere bontakozzon ki az európai kultúra helyzetéről, a kapcsolatok továbbfejlesztésének lehetőségeiről a kultúra különféle területein. Biztosak vagyunk abban, hogy a tanácskozás munkájában részt vevő kiemelkedő személyiségek tapasztalatainak és elgondolásainak kölcsönös megismerése, a közöttük kibontakozó termékeny párbeszéd hozzá fog járulni ahhoz, hogy a kulturális fórum eredményesen záruljon. Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy az eltérő társadalmi berendezkedésű államok képviselői között egy sor kérdésben ideológiai és politikai nézetkülönbségek nyilvánulnak meg. A helsinki folyamat minden eddigi eredménye azt igazolja azonban, hogy e nézet- különbségek ellenére olyan politikai-kulturális megoldásokat találhatunk, amelyek egyetlen állam törekvéseit sem sértik, hiszen az érdekek közösségére, a konszenzus elvére építenek. Az európai kultúrát mindig a sokszínűség, egyben az alapvető humanista értékek közössége, a nemzeti kultúrák szerves kapcsolata és kölcsönhatása jellemezte. E tanácskozás résztvevői kis és nagy országokat, szerencsésebb és hányatott sorsú nemzeteket képviselnek. Hisszük azonban, hogy — a helsinki záróokmány megfogalmazásával élve — minden kultúrának megvan a maga érdeme és értéke. Ezért joggal tarthat igényt arra, hogy szellemi-kulturális eredményei más népek számára is hozzáférhetővé váljanak. A helsinki záróokmány ezért tulajdonít jelentőséget annak, hogy a részt vevő államok megfelelő eszközökkel elősegítség az egymás kulturális öröksége iránti érdeklődés felkeltését, kulturális értékeink szélesebb körű megismertetését országaikban. A Magyar Népköztársaság — kulturális politikája szellemében — nyitott Európa és a világ minden humanista szellemű kulturális értéke iránt, sőt jelentős anyagi támogatással teszi hozzáférhetővé ezeket az értékeket. Talán nem hat szerénytelenségnek, ha azt mondjuk, Magyarország nemcsak részesedett mindazokból a szellemikulturális javakból, amelyeket más európai nemzetek létrehoztak, hanem maga is hozzájárult az évszázadok során ezeknek a közös szellemi kincseknek a gazdagításához. Reméljük, a kulturális fórum résztvevőinek, mindazoknak, akik a tanácskozás alkalmából Budapestre látogattak, idejük és módjuk lesz arra is, hogy közvetlen és személyes benyomásokat szerezzenek országunkról, népünk mindennapi életéről, a magyar kultúráról. Kormányunk érdekelt abban, hogy a ma kezdődő kulturális fórum eredményesen betöltse küldetését a helsinki folyamatban, hozzájáruljon a közös értékek tudatának erősítéséhez, az államok közötti együttműködéshez, a kultúra művelői közötti kapcsolatok további bővítéséhez. A magyar küldöttség ezeknek a törekvéseknek a jegyében vesz részt a tanácskozás munkájában — mondotta befejezésül Lázár György, s a magyar kormány nevében sok sikert, eredményes munkát kívánt a kulturális fórum résztvevőinek. Kiildöttségvezet&k felszilalása A tavaly ugyancsak Budapesten tartott előkészítő értekezleten sorshúzással eldöntött sorrendnek megfelelően a plenáris ülés első felszólalója Le Compte Mario von Ledebur, Liechtenstein nagykövetségi tanácsosa volt. A budapesti európai kulturális fórum a béke, a relatív enyhülés különleges pillanata — mondotta. Jó lenne, ha a továbbiakban megfordítva, úgy használhatnánk a régi mondást, hogy „a múzsák között hallgatnak a fegyverek”. A béke megőrzése nem lehet csupán a kultúra területén dolgozók feladata, de a jelen tanácskozásnak feltétlenül azzal a céllal kell dolgoznia, hogy legalább a békének azt a nem is túlságosan tág terét megőrizhessük, melyet a helsinki európai biztonsági és együttműködési értekezlet alakított ki, s amelyet az azt követő tanácskozások őriznek. Olyan tér ez, amelyben mind a 35 ország küldöttei hallathatják szavukat, a kis és a nagy országok egyaránt. Dumitru Aninoiu, a román delegáció vezetője emlékeztetett arra, hogy az európai fórumot a helsinki záróokmány aláírásának tizedik évfordulóján rendezik meg, és olyan időszakban, amikor különösen nagy szükség van az együttműködésre, a bizalom és biztonság erősítésére. Remélhetőleg a budapesti fórum is a párbeszédet, a népek közötti jobb megértést segíti — mondotta. A továbbiakban hangsúlyozta: Európa története a népek egymásra utaltságának története. Ilyen szempontból is folyamatossá kell tenni a szellemi javak cseréjét — mondotta. A kulturális együttműködés hozzájárul az enyhüléshez. A budapesti kulturális fórum megfelelő keretet biztosít a jobb megértéshez, az együttműködéshez. Bár különböző társadalmi rendszerű országok képviseltetik magukat a fórumon, Románia kész valamennyivel együttműködni a politikai enyhülés, a béke és biztonság érdekében — hangoztatta. Jeanne Hers eh asszony, a svájci küldöttség vezetője felszólalásában az európai kultúra kialakulását és ösz- szetevőit boncolgatta. Hangsúlyozta, hogy jóllehet az európai kultúra az azonosság jeleit is magán viseli, a földrész minden nemzete sajátos kultúrát alakított ki. Ezért az európai kultúra jelenlegi helyzetét leginkább „egység a különbözőségben” kifejezéssel lehetne jellemezni. Aggodalommal szólt arról, hogy Európában mind nagyobb mértékben halmozódnak fel a különböző fegyverek, fegyverfajták, márpedig a kulturális értékek cseréjéhez, a kultúra fejlesztéséhez békés, alkotó légkörre van szükség. A svájci küldöttség — mondotta befejezésül — arra törekszik, hogy türelemmel és mások nézeteinek jobb megismerésével igyekezzék elősegíteni a mostani fórum eredményességét. Walter J. Stoessel, az Egyesült Államok küldöttségének vezetője felszólalásában kijelentette: a budapesti kulturális fórum napirendjére tűzött kérdések közvetlen kapcsolatban vannak a népek jobb kölcsönös megértésével. Köszönetét fejezte ki a magyar kormánynak, hogy házigazdája e nagyszabású rendezvénynek. Hangoztatta: a küldöttek egy békésebb, biztosabb világ megteremtéséhez járulhatnak hozzá tanácskozásukkal, előmozdíthatják a jobb, kölcsönösebb megértést a hazájuk kultúrájáról szóló információk szabad áramlásával. Emlékeztetett rá, hogy az Egyesült Államok a bevándorlók hazája, Európa valamennyi népe gyarapította az amerikai kultúrát. Walter J. Stoessel külön kiemelte az amerikai filmművészetben oly nagy szerepet játszott magyar Cukor György és Kertész Mihály nevét. Az Egyesült Államok — folytatta — hosszú időn át menedékül szolgált azok számára, akik kénytelenek voltak elhagyni szülőföldjüket. Közülük sokan hazatértek és odahaza folytatták alkotó munkásságukat, mások Amerikában maradtak, az amerikai kulturális életet gazdagították. Az amerikai küldöttségvezető a továbbiakban a kulturális forum feladataival, a helsinki záróokmányban és a madridi záródokumentumban megjelölt célkitűzésekkel foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok küldöttsége „kiegyensúlyozott és alkotó módon” kívánja megvitatni az alkotás, az információ- csere és az együttműködés egymással összefüggő kérdéseit. Paul Mertz, Luxemburg képviselője felszólalásában utalt arra, hogy az európai kultúra egységes és közös hagyományokra, értékekre épül, ugyanakkor ez a kulturális azonosság nem jelent egyformaságot. Kifejezte reményét, hogy a fórum hozzájárul majd e közös értékek és kulturális kapcsolatok erősítéséhez. A helsinki záróokmány aláírása óta eltelt tíz év már történelmi jelentőségű eredményeket hozott, de még túl rövid ahhoz, hogy a záróokmányba foglalt minden lehetőség megvalósuljon. A helsinki folyamat már múlt is. de nagyrészt a jövő még — mondta. Utalt arra is, hogy a nyugat-európai közösség országainak közös felfogása szerint a záróokmány egységes egészet alkot, és csakis így váltható valóra. r A tizenkettek mély meggyőződése, hogy az európai népek közöti bizalom csak a kölcsönös és jobb megértés útján növelhető, a jobb megértést pedig csakis a szabad véleménycsere, a nézetek és felfogások szabad egybevetése hozhatja meg — hangoztatta. Elzért is tulajdonítanak igen nagy jelentőséget a budapesti fórumnak. Miroslav Válek a csehszlovák küldöttség vezetője nyugtalansággal szólott arról, hogy az utóbbi időben világunkban növekedett a feszültség, erősödött a szembenállás. „Ez aggodalommal tölt el bennünket, miként aggaszt minden jóakaratú embert.” A kultúra fontosságáról szólva kijelentette: önmagában nem akadályozhatja meg a pusztítást, de eszköz lehet a rombolás veszélyének elhárításában, elősegítheti az emberi élet meg- oltalmazását, a népek közötti kölcsönös megértés erősítését. Felszólalásában állást foglalt a kulturális értékek cseréjének bővítése mellett is. Hangsúlyozta: nem szabad megengedni, hogy ideológiai különbözőségek akadályozzák az erre vonatkozó közös akarat kinyilvánítását. Emlékeztetett arra, hogy Csehszlovákia — mint a helsinki záróokmány egyik aláírója — elkötelezte magát Helsinki szellemének érvényesítése mellett A csehszlovák delegáció azzal a szándékkal érkezett a budapesti kulturális fórumra, hogy a napirenden lévő kérdések sokoldalú, nyílt megvitatásával segítse elő a tanácskozás sikerét. A budapesti fórumnak — folytatta Miroslav VáLek — bonyolult, ösz- szetett feladatokat kell megoldania. Ez teljes mértékben lehetséges, ha a jelenlévők a figyelmet a lényegesre összpontosítják, arra, ami összeköt s nem arra. ami elválaszt bennünket — mondotta befejezésül. A küldöttségvezetők felszólalása a délutáni órákban fejeződött be. Ezt követően a kulturális fórum résztvevőinek tiszteletére ünnepi gálaestet rendeztek az Operában. Újjászerkesztett pártprogram — közép- és hosszú távú tervek Az SZKP Kedden Moszkvában teljes ülést tartott a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. A plénum megvitatta: — az SZKP új szerkesztésű programjának tervezetét, — az SZKP szervezeti szabályzatában végrehajtandó változtatásokat, — a Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlődésének 1986—1990-re szóló ötéves tervét és a 2000-ig terjedő időszakra érvényes 'hosszú távú tervét. Az ülés napirendi pontjairól Mihail Gorbacsov, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára tartott előadói .beszédet. A plénum az előterjesztett dokumentumokat megvitatásuk után elfogadta. Az ülés úgy határozott, hogy az újjászerkesztett pártprogram tervezetét és a szervezeti szabályzat módosítását nyilvánosságra hozzák, az SZKP XXVII. kongresszusát megelőző pártértekezletek, pártKB ülése konferenciák, a köztársasági kommunista pártok kongresszusai elé vitára bocsátják. Nyilvánosságra hozzák az ötéves és a hosszú távú népgazdasági terv tervezetét is, hogy azokat a dolgozó kollektívák gyűlésein, az oktatási intézményekben, a katonai alakulatoknál és a társadalmi szervezetekben megvitathassák. A Központi Bizottság ülése szervezeti kérdéseket is megvitatott. A plénum Nyikolaj Tali- zint, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagjává választotta. Nyikolaj Rizskovot a Szovjetunió minisztertanácsa elnökévé történt kinevezése kapcsán felmentette a Központi Bizottság titkárának tisztsége alól. Nyikolaj Tyihonovot, aki egészségi állapotára való tekintettel nyugdíjba vonult, a plénum felmentette az SZKP KB Politikai Bizottságának tagsága alól. Az SZKP KB plénuma ezzel befejezte munkáját.---------------------------------------------------------------------\ Iz eaberiség leinnaniísáért A megyei népfrontbi- gyeszékhelyen felváltva ren- zottság meghívására ta- dezett, s a békemozgalom pás ztalat csere-látogatáson megyénkben tartózkodik a Kárpátontúli terület békevédelmi bizottságának háromtagú küldöttsége. Ebből az alkalomból felkértük a küldöttség vezetőjét, tájékoztassa lapunk olvasóit a kárpátontúli békemozgalom tevékenységéről. A szervezett békemozgalom vidékünkön 1968 óta tevékenykedik. Békevédelmi bizottságunk első napjaitól arra törekedtünk, hogy területünk békemozgalmának saját arca legyen, hogy azon a mindennapi tevékenységen kívül, amely az ország testvér- szervezeteinek munkáját általában jellemzi, megtaláljuk azt a közeget, ahol épp a mi közösségünk tehet a legtöbbet napjainkban ebben a létfontosságú társadalmi megmozdulásban. Földrajzi helyzetünk — területünk négy testvéri szocialista országgal határos — és vidékünk toíbfonemzeti- ségű jellege egyaránt arra predesztinált .bennünket, hogy ez a munkaszakasz épp békemozgalmunk nemzetközi kapcsolatainak szférája legyen. Itt két vonalon igyekeztünk minél jobban kifejleszteni tevékenységünket. Az egyik a rész- vállalás azokból a nemzetközi kontaktusokból, amelyeket országunk békemozgalma az európai testvér- szervezetekkel ápol: Nagy örömünkre szolgált, hogy már 1969-ben házigazdái lehettünk egy nagyszabású ilyen jellegű rendezvénynek: az európai szocialista országok békemozgalmai találkozásának, amelyet azóta is „ungvári értekezlet" néven tart számon a béke- harc története, s amely több fontos megállapodás fóruma, lényeges stratégiai és taktikai megfontolások egyeztetésének színhelye volt. (Jelentőségére jellemző. hogy Leonyid Brezs- nyev, az SZKP KB akkori főtitkára külön levélben fordult az értekezlet résztvevőihez.) Nehány évvel ezelőtt egyik állomása lettünk a nagy Moszkva— Stockholm nemzetközi békemenetnek — úticéljai közt nagynevű fővárosok közt a kis Ungvár is ott szerepelt —, s mi mindent elkövettünk, hogy a menet résztvevőivel együtt rendezett tömeggyűléseink, felvonulásaink maradandó élményt nyújtsanak mind a vendégeknek, mind lakosságunknak. Nem maradtunk rangos nemzetközi fórum nélkül ebben az esztendőben sem. A tavasszal a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság békemoz- ga Imának vezetői adtak egymásnak városunkban találkozót, hogy hosszú távra egyeztessék programjukat. Nemzetközi tevékenység günknek számunkra igen kedves munkaterületét ölelik fel1 azok a kapcsolatok, amelyeket szomszédos szocialista országokbeli testvérmegyéink békemozgalmával ápolunk. Mintegy másfél évtizede tartunk fenn ilyen viszonyt a Szabolcs- Szatmár megyei népfrontbizottsággal is. Örömmel tudatom a Kelet-Magyaror- szág olvasóival, hogy ez a viszony régen túlnőtt az egyszerű munkakapcsolatokon, a két megye béke- mozgalmi aktivistái közti mély testvériséggé, a magánéletre is kiterjedő szoros kapcsolattá vált, ami igen fontos, hiszen megmozdulások, népek szövetsége elvontan nem létezik, csak az egyének egyet akarásából jöhet létre. A szabolcs- szatmári békeharcosokkal együttesen tartott tömeg- rendezvényeink, a két meszámos kérdését felölelőtisztázó elméleti konferenciáink lényeges részévé váltak annak az együttműködésnek, amely a két terület azonos célokért küzdő dolgozóit összefogja. Hasonló kapcsolatokat ápolunk más szocialista országokbeli testvérmegyékkel'is. Persze politikai munkánk nem merül ki csupán a nemzetközi kontaktusok fejlesztésében. Nincs olyan fontos béfcevédelmi megmozdulás (akcióhét az általános leszerelésért, az atomfegyver betiltásáért indított mozgalom stb.), amelynek sikerét ne igyekeznénk elősegíteni népes tömegrendezvényekkel. Ezek egy-, egy város, község, vállalat viszonylatában állítják a békeharc zászlaja alá a lakosságot. Arra törekszünk, hogy ami ez alkalommal elhangzik, ne legyen pusztába kiáltott szó, határozatainkat, tiltakozásainkat ilyenkor rendszerint megküldjük az illetékeseknek. Hisszük, hogy a világméretű tiltakozás tengere csep- pekből áll össze, s mi semmi nem akarunk lenni, csak ilyen csepp, szilárdan híve közben az egész óceán erejében. Talán nem mindenki tudja, hogy a szovjet békemozgalom pénzügyileg önellátó, hogy semmilyen állami juttatást nem .kap, hogy magunk teremtjük elő azokat az anyagi eszközöket, amelyet apparátusunk fenntartásához, tömegrendezvényeink lebonyolításához, propagandakiadványaink megjelentetéséhez szükségesek, s azt a nem csekély összeget is, amelyekkel az elnyomás körülményei közt küzdő külföldi békemozgalmakat támogatjuk. Azt a tevékenységünket, amellyel anyagilag igyekszünk mozgalmunk sikereit megalapozni, szintúgy politikai munkának tekintjük, hiszen ha valaki mindennapi munkájával keresett, megtakarított filléreit ajánlja föl a békemozgalom támogatására, az egyúttal eszmei céljaink mellett is voksol. Sokan, igen sokan vannak, akik ebben a törekvésünkben támogatnak bennünket. Aktivistáink közül számosán munkahelyükön még egy fél állást vállalnak, s ennek bérét rendszeresen a békealapba (így nevezik mozgalmunk pénzügyi szervezetét) utalják át Díjazott írók, művészek a békealap javára fordítják a munkájukat elismerő pénzösszeget. Idős emberek vég rendeletileg a békemozgalomra hagyják vagyonkájukat. Anyagi forrásaink mégsem elsősorban ezekből az egyéni felajánlásokból jönnek létre. Gyáraink, mezőgazdasági üzemeink dolgozói évente két-három alkalommal is lebonyolítanak önkéntes szombati munkanapokat a békealap javára (az ekkor keresett pénzt teljes egészében a mozgalom támogatására fordítják.) O lyan korban élünk, amikor a béke megőrzése érdekében végzett munka egyet jelent az emberiség önvédelmével, a fennmaradásra való jogunk deklarálásával és kivívásával. Ezért küzd ma nemes céljainkért minden szovjet békemozgalmi aktivista megháromszorozott erővel, ezért fogadjuk örömmel és iktatjuk fegyvertárunkba azt az értékes tapasztalatot is, amelyet most szaibolcs- szatmári harcostársaink ■munkájának tanulmányozása során megítélünk. Bállá László, a Kárpátontúli terület békevédelmi bizottságának elnöke, a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztője
