Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-15 / 242. szám

1985. október 15. Kelet-Magyarország 7 (---------—---------------------------------------------------------------------------------------v Az utolsó kaptárbontás Cukorlepény és télitakarás Minél előbb be kell fe­jezni a méhcsaládok előké­szítését telelésre. Ne késle­kedjünk az utolsó kaptár­bontással, mivel a felszag­gatott propolisztömítések pótlásához a méhcsaládok­nak kedvező időre (10—12 C-fokra) van szükségük. A fészekben zsemleszínű, vi­lágosbarna lép felel meg legjobban. Túl öreg lép be­tegséget terjeszt, a sejtjei szűkek, csenevész méhek születnek benne, kevesebb mézet tartalmaznak. Ügyeljünk arra, hogy a fészekben maradt lépekben legyen üres sejt, amelybe a méhek belebújnak. Ez hő- veszteség-csökkentés céljá­ból kedvező. Az élelem­készletet most már ke­mény cukorlepénnyel és kockacukorral lehet kiegé­szíteni. Téves nézet az, hogy a méhcsalád invertcukron is kitelel. Nem szabad hin­ni benne, invertcukron méhcsaládot teleltetni tilos. Az üres, fölösleges kere­teket szedjük ki a kaptár­ból és száraz helyen, lép- kamrában tároljuk. Ha a méhcsaládokat erősen le­szűkítjük, akkor nem kell félni a penészgombától, a többlet mézfogyasztástól. Így a méhcsaládokat ki- adósabban tudjuk takarni. A kétcsaládos fekvőkaptár­ban a családokat elválasztó fal mellé helyezzük. Ener­giatakarékos módszer, mi­vel a két család fűti egy­mást. Ha a kaptárban csak egy családot telelünk, akkor a fészek mindkét oldalát érdemes takarni. A telelő méhcsaládokat takarjuk oldalról, felülről és ha lehetséges, alulról is. Takaróanyagként használ­junk hungaroceJt (igen jó hőszigetelő), vagy gyékény­V ____________________________ és szalmapárnát. Az elég­telen téli takarás következ­tében egy-egy család egy­két kiló mézzel fogyaszt többet, ez már a termelési költség 8—10 százaléka. Ne feledjük, hogy a méhek a hungarocelt összerágják és kihordják a kaptárból, ha az nincs védve polietilén fóliával. A méhcsaládokat ne a rostaszöveten, hanem ke­reten takarjuk polietilén fóliával. A jobb hőgazdál­kodás céljából a zárt lék- utcás takarást ajánlom, azonban tegyük lehetővé, hogy a páradús levegő el­távozzon, ezzel elkerüljük a keretek lucskosságát, pe­nészedését. A kaptárak el­helyezkedésével a déli ki- repülés a legkedvezőbb, mivel az északi és a nyugati szél kevésbé zavarja a mé- heket, így tavasszal a méhcsaládanyák korábban kezdik a petézést. A téli nyugalom érdeké­ben védjük a kaptárakat beázástól (kátránypapírral, vagy fekete fóliával) a rágcsálóktól, madaraktól és a háziállatoktól. A kaptár lábai alá tegyünk cserepet, vagy téglát, hogy a talaj- nedvesség a kaptárakat ne károsítsa. Telelőben egy- szer-kétszer hallgassuk meg a méheket, élnek-e. A csendes, egyenletes zúgás a család kedvező helyzetére, a furcsa, erős zúgás a rend­ellenességre utal. Ilyen esetben törekedjünk arra, hogy a legelső enyhe na­pon tegyük meg a kellő in­tézkedést a baj elhárításá­ra. Október hónap (leg­alább 10 C-fok) még min­dig alkalmas gyógyszerre, füstölőcsík használatára. Móré Imre _______________ ________) Növényi koszt és a vérnyomás Ausztráliai kutatók össze­hasonlították százhat vege­táriánus és vegyes táplálko- zású embernek a vérnyomás­értékeit. Azt állapították meg, hogy a vegetáriánusok­nak a vérnyomása statiszti­kailag bizonyíthatóan ala­csonyabb, mint a vegyes táp- lálkozásúaké. A vegetáriánu­sok vérének koleszterintar­talma is jóval csekélyebb, s ezt is az egyoldalú növényi eredetű táplálkozásnak tulaj­donítják. Tárolás 6s tartósítás Gomba az éléstárban A vadontermő gombát már ős­idők óta felhasználják táplálko­zásukban az emberek. Köztudott, hogy a sajátos, jellegzetes íz- és aromaanyagokkal rendelkező gombákat semmiféle más nö­vényi vagy állati eredetű élelem­anyaggal — azok sajátos íze miatt — pótolni vagy helyette­síteni nem lehet. A változatos táplálkozást Igénylő emberek étrendjében a gombának meg­van a maga ki nem hagyható, bár nem létfontosságú szerepe. Kedvező Időjáráskor a gom­bák nagy mennyiségű termő­testet fejlesztenek. Különösen az értékes gombafajok esetében kár lenne a nagy termést vesz­ni hagyni. Tulajdonképpen ez a gondolat az alapja a gombák tartósításának, vagy olyan ál­lapotban megtartani, hogy még a téli, kora tavaszi hónapokban is felhasználhatók legyenek. Szenes, hűvös helyen Rövid időre a szakszerű tá­rolás, szellős hűvös helyen a legalkalmasabb módszer. így Almaszüret a házikertben Nagy volt a költség, kicsi a temés Gyorsan végeztek az idén Takács Jánosék a háztáji al­ma szedésével. Ottjártunk- kor a gazda az utolsó fáról gyűjtötte ládába a pirosló jonatánt. A gyors munka nem egyértelműen öröm. Az almaszedésre október elején összegyűlt a család a Takács-portán. Fiuk és lá­nyuk családostul látogatott haza egy hétre. Mialatt a felnőt­tek nagy gonddal szedték az almát, a kis unokák kedvük­re játszhattak a napfényes udvaron. A ház végében hú­zódó ezer négyszögölnyi kert­ben hetvenöt fa áll, több mint húsz esztendeje telepí­tették őket. A háztájihoz ki­egészítésként kapott 600 négyszögölön pedig 26 a ter­mőfa, ezek már elég idősek. Az almás gondozása egész év­ben a nyugdíjas Takács há­zaspárra marad. A termelő- szövetkezettel végeztetik a permetezést, mely évente kö­rülbelül 30 ezer forintba ke­rül. Előlegként 16 ezer forin­tot fizettek be idén tavasszal permetezési díjként, a töb­bit végelszámoláskor egyen­lítik ki. — Lófogattal húzattuk meg a fák közét, az almafák al­ját pedig magunk kapáltuk — mondja Takács János. — A fiam ajánlotta, sze­rez kerti traktort. Nem bírja már a kezem, körülménye­sebb is azt kezelni. A kapá­val szépen apránként, amúgy öregesen, rendben tartjuk az almást. A permetezőgép kilencszer fordult a háztáji almáskert­ben. A fuzikládium támadta a fákat. A terméskiesést részben az erős tél, a nagy fagyok okoz­ták. Másrészt a lassú tava- szodás is késleltette a rü­gyek fejlődését. Ráadásul vi­rágzáskor erősen lehűlt a le­vegő, a hideg, szeles időiben nem dolgoztak a méhek, nem volt tökéletes a beporzás. A szeszélyes tavasz újabb káro­kat okozott a kötődésnél. — Csalókán mutatták a fák a leendő termést — foly­tatja Takács János. — A kül­ső ágakon jobb lett a kötő­dés, mindenki ezt vette ala­pul, ezután ítélt. Megrendel­ték a sok ládát, és helyen­ként a felét se tudták tele­rakni. Takács Jánosék 1984 őszén mintegy 12 ezer kiló almát szedtek le, most csak négy­ezer kiló került a ládákba. Szüret Takácséknál. — A csomagoláshoz, szál­lításhoz szükséges göngyöle­get az idén is a vajai II. Rá­kóczi Ferenc Termelőszövet­kezettől kaptuk, akár csak mások. A tavalyi terméshez félezer Szatmár típusú ládá­ra volt szükségünk, az idén jóval kevesebb lett tele gyümölccsel. Ez az óv gyen­gén fizet. Ha a metszést, gallykihordást, a fák aljának gondozását napszámosra bíz­nánk, akkor az almán nem maradna semmi hasznunk. R. G. KisUzeml dohányszárítók Alma­aszaláshoz is... A nagyüzemekből a kisüzemek felé tart a dohánytermesztés. Korábban a háztáji és kisegítő gazdaságokban csak a nagy levelű dohány­fajtákat termesztették. Ma a kisparcellákon is a hevesi dohányfajták vannak túlsúly­ban. A váltás természetszerűen igényelte a magasabb szintű technikai háttért, történetesen a dohányszárítókat. A kisüzemi dohányszárítók leg­elterjedtebb típüsa az MKD—25 Modul. Ez egy berakással 2,5 tonna do­hány szárítására alkalmas, teljes szezonban 10—13 fordu­lót számítva 25—30 tonna do- hányszáritás a teljesítménye. Ebből a szárí­tóból jelenleg 96 üzemel a kis­üzemekben (néhány a nagyüze­mekben is). A dohánytermesztésnek Sza- bolcs-Szatmárban jövője van, növekvő a termelési kedv a ház­táji és kisegítő gazdaságokban. Indokolt tehát, hogy a termelést segítő eszközfejlesztésben to­vábblépés történjen. A TSZKER vállalkozási ipari központja a közelmúltban a máriapócsi Rákóczi Terme­lőszövetkezet telephelyén a kisüzemi dohányszárító egy új, továbbfejlesztett változa­tát mutatta be. Az új szárító energiatakarékos, 30 százalékkal kevesebb üzem­anyag-felhasználással tudja azt, amit az elődök. Mivel modul- rendszerű, a szárítótér ^tetszés és igény szerint bővíthető, vagy csökkenthető. Űj a szárítónál, hogy paprika- vagy almaaszal- vány szárítására is alkalmas. Al- maaszalvány készítéséhez kiegé­szítő gépek (hámozó, szeletelő) Szükségesek. Mivel az almaaszal- vány a hazai és külpiacokon ke­resett cikk, minden bizonnyal jövője lesz az új technikának, technológiának. időszerű Szüret utáni mustkezelés Gyakorlott kertészkedő tudja, hogy a mustot borrá az „élesztő- gombák” erjesztik. E mikroor­ganizmusok bonyolult kémiai folyamatok során a cukorból al­koholt és szén-dioxidot képez­nek! Ezért a hordókat csak há­romnegyed részükig célszerű fel­tölteni, mert a must „megduz­zad”, habzik, s ha teljesen te­letöltenénk a hordókat, úgy „ki­futna” abból! Az erjesztőhordők nyílásába ajánlatos „kotyogót” helyezni, ez megakadályozza, hogy a levegőből fertőző anya­gok kerülhessenek a mustba, de ugyanakkor lehetővé teszi a. szén-dioxid távozását. Kotyogó­ként akár egy kiégett villany- körtét is használhatunk. Mivel a mustban a hasznos élesztőgombák mellett lehetnek káros mikroorganizmusok is, ezért azokat gyenge kénezéssel tudjuk elpusztítani. A must be­töltése előtt, a hordóban 100 li­terenként 2—3 gramm nem cse­pegő kénszeletet lehet elégetni, vagy borkénből 100 literenként (a must „fertőzöttségétől” füg­gően) 5—10 grammot érdemes — előbb kevés mustban feloldani —, majd a mustba keverni. A borászok megfigyelései szerint a must erjesztésére a 15—18 C-fok körüli borospincék a legalkal­masabbak. Előfordulhat, hogy­ha a szőlő rothadt volt, s erősen kéneztünk, ügy az erjedés meg­akad. Akkor fajélesztővel segí­tünk a gondokon. A kereskedel­mi forgalomban különböző faj­élesztők kaphatók, így például az Aboferm, vagy a Vinoferm szárított borélesztő. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a must erjedésekor felszabaduló szén-dioxid rendkívül mérgező hatású. Mivel a szén-dioxid nehezebb a levegőnél, ezért a pince alsó részét tölti meg, s ahogy „sza­porodik”, úgy emelkedik egyre feljebb. Ha magunk előtt egy kétméteres botra erősített égő gyertyát tartunk, s a gyertya elalszik, úgy a helyiségbe nem szabad bemennünk. A szén-di- oxidot igen gondos szellőztetés­sel kell eltávolítanunk. Dr. Széles Csaba a gomba fajától, korától és minőségétől függően, 1—4 napig is tárolható hűtőszekrényben, vagy hűvös helyen. Nem nylon­zacskóban lezárva vagy lefóliáz­va, mert így a gomba ízanya­gából veszít és élvezeti értéke csökken. Huzamosabb időre szóló tar­tósításnak számos, igen egy­szerű, házilag is kivitelezhető formája ismert. A legegysze­rűbb és leggyorsabb gomba- konzerválási eljárás az aszalás vagy szárítás. Nedvesen is le­het befőtt vagy konzerv for­májában gombát eltenni. A tartósított gombából többféle készítményt készíthetünk házi célra; gombapor, gombasaláta, gombabefőtt, olajos gomba, gom­bakivonat stb. Aszalás A legegyszerűbb gombatartósí­tási mód lényege, hogy a magas nedvességtartalmat (80—90 száza­lék) légszárazra (12—14 százalék) csökkentsük. Aszalásra azon­ban nem minden gomba alkal­mas. Kitűnően aszalhatók a var­gányák. Aránylag könnyen és szépen száradnak és ízük is jobb illetőleg jellegzetesebb, mint frissen. A király vargá­nya okker színű, sárga húsú, va­lamint a barna gyűrűs tinóru is jól szárad. A lemezes kalapú gombák közül gyorsan, szépen és jól száradnak a galambgom­bák, mezei szegfűgombák és csiperkék. Jó minőségű száritmányt csak szép, egészséges, el nem örege­dett, nem túl nedves, nem féreg­rágott gombapéldányokból kap­hatunk. Ezért közvetlen eső után gyűjtött gombát nem sza­bad szárítani, mert csak bar- nult feketedett anyagot kapunk. A megszedett közepes vagy nagy termetű kalaposgombát a külső szennyeződésektől megtisztítjuk, hossztengelyével párhuzamosan éles késsel kettévágjuk és a ka­lap széle felé haladva 3—5 mm vastag szeleteket vágunk be­lőle, tűre, cérnára feltűzve vagy tiszta konyharuhára terítjük. Addig kell a gombát szárítani, amíg a meghajlított szeletek el nem törnek. Ilyenkor a nagy mennyiségű szárított gomba ömlesztve jellegzetes csörgő hangot ad. A száritmányt üveg­be kell rakni, több rétegű cel- lofánnal lekötni, vagy csava­ros fémfedelű kupakkal le­zárni és száraz, sötét helyre kell tenni. Vászonzacskók, műanyag zacskók alkalmatlanok a szá­rított gomba tárolására! A szárított gombából gomba­port kaphatunk levesek, hú­sok ízesítéséhez úgy, hogy a megszárított gombát ledarál­juk, és az előbb leírtakéhoz ha­sonló módon tároljuk. A mo- lyosodástól óvjuk a szárított gom­bát. A szárított gombát felhasz­nálás előtt egy éjszakára hideg vízben kell áztatni, hogy megpu­huljon. Gombabefőtt Aki az ételnek elkészített gom­ba állagához és ízéhez inkább hasonló tartósított gomtoaké- szítményt kedveli, az a nedves eljárások valamelyikével készí­tett termékek közül válogathat és tehet el télére vadontermő gombát. A gombabefőttet akármilyen ízesítéssel készíthetjük, rövi- debb főzési idővel házilag könnyen és jól tartósítható. A gomba savanyítva, ecetes gom­baként {hígított ecetben, vagy borecetben) hagymával és fű­szerrel keverten, jól zárható üvegben tehető el. A gombát megtisztítjuk, fel­szeleteljük és sós vízben ki­főzzük, majd leesorgatjuk, üveg­be tesszük és 3 százalékos ecet, 3 százalékos sót tartalmazó, íz­lés szerint fűszerezett lével le­forrázva zárjuk, majd kigőzöl­jük (nedves gőz). Ecetes gombának különösen alkalmas a rizike és a fiatal ti­nóru, de erre a célra sok más gomba is felhasználható. Leg­gyakoribb házi tartósítási mód­szer a sózás. A tiszta üvegekbe váltakozva helyezünk el egy ré­teg gombát és egy-egy réteg sót oly módon hogy az összes só mennyisége a gomba súlyá­nak kb. 30 százaléka legyen. Az Ilyen erősen, sós gombaié étel ízesítésére közvetlenül is fel­használható, míg magát a kisze­dett sós gombát csak vízben ki­áztatva lehet felhasználni. Az előtartósított gombákban 3 féle romlási mód léphet fel: l. Tejsavas erjedés (amikor a felöntőlé megzavarosodik, sava­nyú ízű, rossz szagú lesz). 2. Vasavas erjedés (a leöntőlé za­varos, sűrű, kellemetlen sajt szagú, a gomba szintén rossz szagú, savanyú ízű). 3. Alkoho­los erjedés (a felöntőlé pezseg, és erjedő mustra emlékeztető szagú). Ha a három eset bármelyike előfordul, a tartósított gomba­készítményt felhasználni nem szabad! Gombakivonat A jó aromájú gombából (pl. csiperke, vargánya, rőkagomba trombitagomba) érdemes kivo­natot készíteni. A tiszta, nyers gombát húsdarálón ledaráljuk, majd levét is kipréseljük, a már egyszer kipréselt gombát kevés meleg vízzel összekever­jük és újra daráljuk. A két prés levét összeöntjük, majd lassú főzéssel és keveréssel szirup sűrűségűre bepároljuk, 10—15 százalék konyhasót adunk hozzá, majd üvegekbe öntjük és sterilizáljuk (nedves dunsztba tesszük). Zsírban, olajban eltett gomba: elsősorban fiatal, elég kemény húsú vargányát magában, vagy rókagombát, esetleg más ke­mény húsú világos színű gom­bát érdemes így tartósítani. Kb. 2 százalékos sós lében tíz percig főzzük, majd vízből ki­véve megvárjak amíg kissé megszikkad. Lazán üvegekbe rakva, nem túl meleg házi disz­nózsírral, olvasztott vajjal, vagy napraforgó étolajjal teleöntjük az üveget. Lekötjük, hűvös, sö­tét kamrában felhasználásig tá­roljuk. Általában szabály, hogy a tartósított gombából készült ételt frissen el kell fogyaszta­ni, legfeljebb egy napig tárol­ható hűtőszekrényben! Mandula Tamásáé gombaszakértő i KISTERMELŐK-KISKERTEK f Tartósításra legalkalmasabb a vargánya.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom