Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-02 / 231. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. október 2. Kommentár A jéghegy csúcsa V olt idő, amikor a Liba­nonnal foglalkozó szemleírók óvatos de­rűlátással szemlélték az ese­ményeket. Ám ezek az idők elmúltak. A legfrissebb hí­rek ismét arról tanúskodnak, hogy ádáz harc folyik, első­sorban a Szíriával rokon­szenvező csoportok és az isz­lám fundamentalisták, vala­mint a velük szövetségre lé­pett palesztin egységek kö­zött. Egyesek az újabb heves összecsapásokat azzal magya­rázzák, hogy a szembenálló felek utolsó rohamra indul­tak pozícióik javításáért, mi­előtt a Szíria által kezde­ményezett rendezési tárgya­lások megkezdődnének. Va­lószínű azonban, hogy ez csupán az egyik oka, vagyis a jéghegy csúcsa, amely alatt továbbra is ott forronganak a pusztító szenvedélyek. A libanoni megbékélés ki­látásai rendkívül homályo­sak. Sokan — egyre többen a bejrúti politika kusza szö­vevényeiben — Szíriától vár­ják a megoldást, Damasz­kusz viszont a libanoniak nélkül képtelen bármiféle tartósnak vélhető rendezési javaslattal siettetni a fegy­vernyugvást. A nemzeti egy­ségfront tizenöt pártot, illet­ve szervezetet tömörít, s po­litikai platformja három alapvető célt tűzött ki: az ország teljes felszabadítását, jellegzetes arab jegyeinek megtartását, és a demokra­tikus reformok bevezetését. Mindehhez alapfeltételként a jelenlegi felekezeti alapokon nyugvó politikai rendszer módosítását jelölték meg. Dzsemajel elnök egyelőre el­veti a rendezés alapfeltételét. Bizonyos keresztény erők ugyancsak szembeszegülnek ezzel a követeléssel. Amíg ebben a kérdésben nem si­kerül előbbre lépni, addig minden további elképzelés — például az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívása, az egységes választási rendszer bevezetése — jámbor óhaj marad. Az NSZK-ban tárgyal Felipe González spanyol kormányfő (balra), aki a képen Helmut Kohl kancellárral látható. Pieter Botha dél-afrikai elnök egy beszédében lehetséges­nek tartotta fekete bőrűek részvételét az úgynevezett nem­zeti tanácsban, azonban ismételten elutasította, hogy a la­kosság többségét alkotó fekete bőrűek szavazati jogot kap­janak. (Folytatás az 1. oldalról) országot foglalkoztató gon­dokról. Leszögezte: a szovjet emberek a gazdaság, a társa­dalmi viszonyok, a demokrá­cia fejlesztését tartják leg­fontosabbnak. Ez határozza meg a Szovjetunió külpoliti­kai érdekeit: az országnak békére, szilárd nemzetközi helyzetre van szüksége ah­hoz, hogy a békés építőmun­kára összpontosíthassa fi­gyelmét, erőforrásait. Az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta: a Szovjetunió határozottan ellenzi a fegy­verkezési hajszát a földön és annak kiterjesztését a világ­űrre. Meg kell állítani ezt a veszélyes folyamatot és azon­nal a leszereléssel kell fog­lalkozni. A Szovjetunió ilyen értelemben cselekszik is. Gorbacsov ismertette a leg­utóbbi egyoldalú szovjet kez­deményezéseket és leszögez­te: a Szovjetunió kész továb­bi radikális döntéseket elfo­gadni a leszerelés terén. Ugyanakkor megállapította, hogy a szovjet kezdeménye­zések nem találtak viszon­zásra. Az SZKP KB főtitkára vé­gezetül kijelentette: bízik abban, hogy a francia állam­fővel sorra kerülő párbeszé­de gyümölcsöző lesz. A Szov­jetuniónak és Franciaország­nak lehetősége van arra, hogy jelentős mértékben hozzájá­ruljon a népek kölcsönös megértéséhez és együttmű­ködéséhez. SZOVJET DIPLOMATÁKAT RABOLTAK EL Mint Bej rútban közölték, a libanoni szovjet nagykö­vetség négy munkatársa hét­fő délután óta emberrablók fogságában van. A szóban forgó személyeket a libanoni főváros két pontján támad­ták meg és gépkocsijaikból ismeretlen helyre hurcolták őket. FRANCIA V ASUT ASSZTRÄJK Franciaországban kedd reggelre sztrájk bénította meg a vasúti közlekedés nagy részét, mert az állam- vasútak (SNCF) mozdonyve­zetői beszüntették a mun­kát. A mozdonyvezetők az ellen tiltakoznak, hogy a SNCF vezetősége — tekin­tettel a legutóbbi súlyos vas­úti szerencsétlenségekre, szi­gorúan ellenőrizni klánja biztonsági ismereteiket — egyrészt általános vizsgáz­tatással, másrészt szúrópró­baszerűen. A mozdonyveze­tők szerint a vizsgáztatásnak ez a rendszere nem igazsá­gos, és valóságos „rögtöníté­lő bíráskodással” ér fel. ÖSSZECSAPÁSOK LIBANONBAN Libanon több körzetében összecsapások robbantak ki a hazafias baloldali szerveze­tek és a különféle integrista csoportok között, s feszült­ségek támadtak a palesztin menekülttáborokban is az arafati politikát ellenzők és támogatók között. Nyugat- Bejrút szívében, a Hamran hétfőn rakétatámadást in­téztek a Szíriái Nemzeti Szo­cialista Párt — a tripoli har­cok egyik résztvevője •— képviselete ellen. Egy újabb csoport, a „bej­rúti szabad forradalmárok” közölték, hogy mindezt fi­gyelmeztetésül szánták a tri­poli harcok azonnali befeje­zését követelve. Barátságfesztivál Beregszászon |Tgy tartja a legenda, hogy t j egykoron Beregszász helyén a pásztorok kincset leltek. Két bika egy­mást öklelve vágta a földet és felszínre került az elrej­tett arany. A bölcs öregek a nemes fémből építettek. Lerakták a ma is viruló vá­ros alapjait. A történet régi, a város épületeivel, utcáival és tereivel szintén patinás és mégis fiatal. Most nagyon fi­atal és vidám. Ünnep van Beregszászon. Harmadik napja tart a XXII. internacionalista barátság­fesztivál. Ez a nap, a szep­tember 29-e különösen gaz­dag eseményekben. Ember­áradat az, amely a kerület minden részéből Beregszász­ra tart. Koszorúzás lesz, felvonulás és műsor a sza­badtéri színpadon... Mondják, a várost megkö­zelítően harmincezren lak­ják, de a lakosok számánál most több a vendég. Sokan, a többség, részese az esemé­nyeknek, mások az utcákat, tereket megtöltve szemlélői a történéseknek. A Lenin em­lékműnél a kerületi pártbi­zottság vezetői, a 14 poli­tikai delegáció tagjai virág­koszorúkat helyeznek el. A menet élén a veteránok ha­ladnak, a második világhá­ború volt frontharcosai. Van közöttük nem egy, akinek mellét az érdemrendek so­ra ékesíti és idős koruk elle­nére tartásuk egyenes, moz­gásuk erőteljes. A virágkosa- rak elhelyezését a Hősök te­rén az elesett szovjet kato­nák emlékművének koszo­rúzása követte. Ott örök tűz ég és ennek lángjai lobban- tották fel a fesztivál fáklyát is, amelyet az anfiteátrumba vittek. Egy órán át tartott a kerü­let dolgozóinak felvonulá­sa. Ipari üzemek, szovhozok, kolhozok munkásai halad­tak el a dísztribün előtt. Min­denről képtelenség írottan hű képet adni, ehelyett le­gyen itt néhány epizód. A vá­ri Vörös Zászló Kolhoz fel­vonulását egy lakodalmas menet nyitotta. Az élet ele­venedett meg a menyasszony­tánccal, a ropogós csárdás­sal. Később egy másik me­netben már ukrán dal csen­dült és nemsokára rá új szín­foltként szlovák nemzeti vi­seletben ropták a lányok és legények a táncot. Ha más nem, már ez is jelképe lehet annak, hogy miért interna­cionalista a beregszászi ba­rátságfesztivál. Délután a város apraja, nagyja az anfiteátrumba ment. Stadion méretű az a szabadtéri színpad, amelyet a lakosok, az üzemek, intéz­mények dolgozói néhány éve társadalmi munkában építet­tek. Csupán két szám volt, hogy a színpadon öt község amatőr művészeti együtte­seinek közös kórusa énekelt — kétszáznál többen. Hason­lóan népes volt az a jelenet is, amely szintén több mű­vészeti együttes produkció­jaként nemzeti táncokat adott elő. A műsor két órán kersztül tartott és ebben nagy sikere volt a tarpai férfikórusnak, citerazenekaroknak, a Vásá- rosnaményi Áfész zenekar­nak, a csarodai népi tánco­soknak. Mennyien látták a műsort? A szabadtéri szín­házban háromezer ülőhely van és emellett, e körül ezrek álltak. A taps fergeteges volt, minden műsorszám után szűnni nem akaró ... Késő este volt már, amikor Beregszászon, a Vérke folyó partjánál mélyült a csend. A három napig tartó ünnep­ségsorozat befejeződött. A vásárosnaményi és tőkete- rebesi magyar, illetve szlo­vák politikai delegáció tag­jaival Veress Gábor az Uk­rajna Kommunista Pártja Beregszászi kerületi Bizott­ságának első titkára beszél­getett. Arról volt szó; a ba­rátságfesztiválokat nagy munka, komoly felkészülés előzi meg és egyre nagyobb a jelentősége a találkozónak. A testvérkapcsolatok mé­lyülnek, szélesednek. Moszk­vából, Leningrádból, Kijev- ből és számos köztársaság­ból érkeznék vendégek. Van­nak, akik több napot, sok ezer kilométert utaztak azért, hogy részt vegyenek a barát­ságkerti szüreten, az interna­cionalista fesztiválon. Jók ezek a találkozások, barát- kozások, munkakapcsolatok. És mit mondtak el a poli­tikai delegációk tagjai: Sza­bó Tamás a vásárosnaményi városi pártbizottság titkára például felelevenítette a be­regi Lenin Kolhozban tett látogatás élményeit. A kol­hoz elnöke Antonik Tibor megmutatta a pár éve épült víztározót, amely közel ezer hektár föld öntözését teszi lehetővé. Ahol ma öntöznek, búzát, burgonyát, cukorré­pát, dohányt termesztenek, évtizedekkel ezelőtt mocsár volt. Lecsapolták, alagcsö- vezték, tehát termővé tették a földet. Az a tény, hogy ezt és a fesztivált is látták a vendégek, hogy volt alka­lom tartalmas eszmecserére, növelte a találkozó értékét. B eregszász és a kerület újra éli a hétköznap­jait. Az ipari üzemek­ben — egyre több van be­lőlük — készítik a bútoro­kat, ruhákat, gépeket, a kol­hozokban már vetik a bú­zát. A város csendes. De ahogy megy az ember az ut­cán, hallja itt is, ott is: még a fesztiválról beszélnek. Vá­riban a kolhoz által épített 8 tantermes iskolában is azt mondja a tanárnő „én is énekeltem az összevont kó­rusban, talán látott?” Talán. Különben ezren és ezren táncoltak, énekeltek, s élmé­nye sokáig él az emberek­ben. Seres Ernő Magyar vezetők üdvözlő távirata A magyar—mongol ba­rátsági és együttműködési szerződés aláírásának 20. évfordulója alkalmából Ká­dár János, az MSZMP fő­titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke és Lázár György, a Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnöke a követ­kező üdvözlő táviratot küld­te Dzsambin Batmönhnek, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB főtitkárának, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnök­sége elnökének és Dumágin Szodnomnak, a Mongol Népköztársaság Miniszter- tanácsa elnökének: „A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, kormánya és népűnk nevében elvtársi üdvözletünket és szívélyes jókívánságainkat küldjük Önöknek és a testvéri mongol népnek az országaink közötti barátsági és együttműkö­dési szerződés aláírásának 20. évfordulóján. A magyar—mongol kapcsolatok kétévtizedes történel­me meggyőzően bizonyítja, hogy a közös elveket és cé­lokat tükröző szerződés megbízható alapot teremtett ba­rátságunk fejlődéséhez a marxizmus—leninizmus és a szo­cialista internacionalizmus eszméi alapján. Kiindulópont­ja lett annak a gazdag és tartalmas együttműködésnek, amely az élet minden területén kialakult és töretlenül fejlődik népeink és a szocialista közösség javára. Barát­sági és együttműködési szerződésünk megújítása 1984-ben megerősítette eredeti közös céljainkat és eredményesen szolgálja népeink barátságának elmélyítését, a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítását. Az első magyar—mongol barátsági szerződés aláírá­sának 20. évfordulóján további sikereket kívánunk Önök­nek és a testvéri mongol népnek a szocialista társadalom építésében, hazájuk felvirágoztatásában, a béke szolgá­latában.” ¥ és csak táviratban üdvözölte a magyar vezetőket, Kádár Jánost, Losonczi Pált és forduló alkalmából ugyan- Lázár Györgyöt. Dzsambin Batmönh Dumágin Szodnom az év Brüsszeli aranyifjak szomorú napiai Rájár a rúd a brüsszeli aranyifjakra: szomorú napok­nak néznek elébe egy nemrégiben kipattant botránysoro­zat miatt. Kábítószer, pornográfia, kerítés, erőszak: ez a bűn­lajstrom, amelyért felelni­ük kell. Az ügy még ta­vasszal borzolta fel a ke­délyeket; ekkor halt meg egy köztiszteletben álló brüsszeli ügyvéd veje kábí­tószer-túladagolásban. A nyomozás kiderítette, hogy az aranyifjak által rende­zett partykon rendszeres volt a kábítószerezés, ma­gánvillákban és éjszakai klubokban egyaránt. A la­pok aztán azt is hamarosan kiszellőztették, hogy a ko­kain „belélegzése” az esti műsoroknak csupán egyik száma volt. A résztvevők szexorgiákat is rendeztek, amelyeket videofilmre vet­tek fel. Először kilenc jó házból való úrifiú került lakat alá kábítószer miatt. Nyár vé­gén kattant a bilincs az egyik legismertebb belga belsőépítész csuklóján, és nemzetközi körözést adtak ki Sammy Pavel filmrende­ző ellen, akit nemcsak a pornográffilmek forgatása miatt keresnek, hanem azért is, mert ezeket a fil­meket feltehetően a koka­inforgalomból finanszíroz­ták. A felső tízezret ugyan­csak kínosan érintette a Mirano-klub, „az aranyif­jak templomának" hatósági bezárása. Bár hivatalosan a klub csődöt jelentett, a la­pok gondoskodtak most is a kellemetlen részletek kitá­lalásáról: ez a lokál volt a hasisforgalom központja. Állandó vendégei között volt Grace Jones, a vad, fekete bőrű énekes-színész­nő, a punksztár Plastic Bertrand, a Spandau Ballet zenekar, Ilié Nastase, ro­mán teniszcsillag, az oszt­rák uralkodók leszárma­zottjai, valamint a belga királyi ház fiatalabb tagjai. Az aranyifjak viselt dol­gaival Guy Bellemans bí­ró foglalkozik, aki azt már­is elérte, hogy a közvéle­ménynek rá kellett jönnie: a társadalom „krémjének” magán- és közerkölcsei már nem olyanok, mint a régi szép időkben. Csak október 5-ig! A BNV időtartama alatt, valamennyi állami TÜ ZÉP-telepeken árengedményesen értékesítjük a TETŐK tetőjét, a VÁÉV — BRAMAC betoncserepet. Megrendelhető típusok: barna vagy vörös színben. Alpesi tetőcserép 1/1 és 1/2 22 Ft/db Szegélycserép, jobbos és balos 40,60 Ft/db Kúpcserép 38,60 Ft/db Járó- és szellőzőcserép 74 Ft/ub Az árak tartalmazzák a házhoz szállítás költségeit is. Az árengedmény mértéke 7%. Teljesítési határidő: október 31. (1717) Uumi V J

Next

/
Oldalképek
Tartalom