Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-12 / 214. szám
1985. szeptember 12. Kelet-Magyarország 3 Tagfelvétel és pártpolitika Döntsön az alkalmasság... HA NYOMON KÖVETJÜK az elmúlt évek tag- felvételi munkáját, őszintén meg kell állapítani, hogy évek óta gond, feloldhatatlannak tűnő ellentmondás a szociális és a korösszetételre vonatkozó cél teljesítése és a minden arra alkalmas jelölt felvétele a pártba. Miért nincs ezen a téren előrelépés ? Megítélésem szerint azért, mert a tagfelvételt nem pártpolitikai mozzanatként kezeljük, hanem szervezeti síkon, bürokratikus módon közelítjük meg. Célszerűbb lenne, ha a tagfelvételi munkát, a pártépítést a párt előtt álló politikai feladatok fontos részének tekintenénk. A statisztikai arányoknak tulajdonított túlzott jelentőség helyett elsősorban azt kellene néznünk, hogy milyen szerepet játszik a párt politikájának alakulásában a taglétszám nagysága (életkor, foglalkozás, képzettség szerinti) összetétele. KÖVETELMÉNY: AZ ALKALMASSÁG. Természetesen mindenekelőtt a párt országos és nagyobb területi szerveiben van értelme és létjogosultsága annak, hogy az összetételre vonatkozóan átfogó következtetéseket vonjanak le és orientációs programot dolgozzanak ki. A helyi szervek és főleg az alapszervezetek csak olyan összetételből meríthetnek, amilyennel működési területükön rendelkeznek. Ezt eleve meghatározza az adott munkahely jellege, de ennek keretén belül sem lehet más követelmény a leendő párttagokkal szemben, mint az alkalmasság. A területi pártszerveknek a politikai szükségletek alapján időről időre át kell tekinteniük a pártépítés helyzetét az összetétel vonatkozásában is. Az ebből levont következtetéseknek megfelelően ösztönözhető egyes területeken jobban, másutt kevésbé a tagfelvétel. Indokolt esetben természetes politikai lépés az előzetes elképzelések korrigálása. Egy megyei vagy városi pártbizottság rendelkezik azzal a képességgel és felkészültséggel, amellyel, áttekintve a pártépítés helyzetét, politikailag befolyásolhatja a pártszervezeteket a tagfelvételi munka konkrét teendőire. Csak ezen az alapon lehet helyesen meghatározni, hogy elsősorban hol, milyen rétegek körében szükséges szorgalmazni a tagfelvételt. A PÁRTSZERVEZET VONZÓEREJE. A szocialista demokrácia viszonyai között a jól működő politikai rendszer erősíti az emberek közéleti vonzalmát, még nyitottabbá és érzékenyebbé teszi őket a közügyek iránt. Ilyen körülmények között lényegesen jobbak a színvonalas tagfelvételi munka esélyei — feltéve, ha az emberek azt tapasztalják, hogy a pártban nagyobb teret kapnak a cselekvésre, a kommunista kollektívával karöltve jobb feltételekhez jutnak a személyes gondjukat is jelentő közügyek megoldásához, képviseletéhez. Viszont az is igaz, hogyha ezzel ellenkeznek tapasztalataik, ha úgy látják, hogy a párthoz tartozásuk nem vág’- «M/g jelent többet a rszia formaságnál, ha a áciest kimerül a semm elöme nem vivő fölöslege., értekezésekben, egyszóval, ha nem tudunk tartalmas és vonzó pártéletet kialakí- tani, akkor a tenni akaró emberek számára csökken a pártszervezet vonzóereje. Ezt megelőzendő szükséges a pártélet kellő nyitottsága, nélkülözhetetlen az érdemi tájékoztatás, hogy valós kép alakuljon ki az adott pártszervezetek munkájáról. Ezeken is érdemes lenne elgondolkodni, amikor a tagfelvételi munka mai feltételeit vizsgáljuk. Leegyszerűsítése a tagfelvétellel kapcsolatos gondjainknak a közéleti szerepvállalás hiányára vagy a fokozott individualizálódásra hivatkozni. FOGÉKONYAK A KÖZÜGYEK IRÁNT. A fiatalok körében — ahol a tagfelvételt jobban kellene szorgalmaznunk — az átlagosnál nehezebbek az életkörülmények, nagyobb terhekkel kell megküzdeniük. Elsősorban körükben kellene a közéletiség olyan feltételeit kialakítani, a mozgalmi élet presztízsét erősíteni, ami a párthoz való vonzódásukat erősítené. A szocialista demokrácia fejlődése a gazdaságitársadalmi élet minden területén jelentősen növeli a közéleti-politikai aktivitást. Napról napra tűnnek fel olyan fiatalok és idősebbek, akik nagyfokú közéleti érdeklődésről és felelősségről tesznek tanúságot. Számtalan példa mutatja, hogy a közvélemény felfigyel rájuk, bizalommal van irántuk. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy a pártépitésben nem mindenütt merítenek eléggé ebből a gazdag és természetes forrásból. Nem arról van szó, hogy egy- egy sikeres közéleti szereplés eleve az illető alkalmasságát bizonyítja a párttagságra. De azt igen, hogy alapos okunk van jobban figyelni ezekre az emberekre, hiszen olyan tulajdonságukkal tűnnek ki, amely minden párttagtól elvárható: a közügyek iránti fogé- konyságukkal, a közvélemény befolyásolásának. és képesséÖNÁLLÓAN, FELELŐSSÉGGEL. Most ezen a téren kell segítséget nyújtani az alapszervezeteknek. A különféle, esetenként bürokratikus egyeztetések helyett az alkalmasság politikai jellemzőire érdemes lenne több figyelmet fordítani. Ha ezt a fajta gondolkodásmódot erősíteni tudjuk az egész párttagság körében, akkor fölöslegessé válik a bábáskodás, a beavatkozás az alapszervezetek életébe, amely ma még meglehetősen jellemzője a tagfelvételi munkának. E tekintetben is fokozni lehetne az alapszervezetek önállóságát, megteremtve a feltételeit annak, hogy a taggyűlés következetesebben érvényesíthesse döntési jogkörét. Nem szabad lebecsülnünk ezen a téren sem az alapszervezeti kommunista kollektíva politikai tapasztalatát, emberismeretét és felelősségvállalási készségét. R. I. Üj lakásszövetkezeti lakásokat adnak át a közeljövőben Nyíregyházán a Kert utcán, (elek) |!mos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba és Töhötöm voltak a vezérek. Tanultuk. Azt is, ha ezek netán értekeztek, akkor ott csak egy ember volt, Álmos. Manapság. ..? Előttem egy fénykép, rajta a tömeg. Szokásos társasjáték. Egy ember beszél, nem is beszél, felolvas. Ö élvezi, húszán unják. Egy sem vezér, de valamennyi álmos. Be is verik a szundit. Lelki füleimmel szinte hallom, mintha mondanák: csatlakozom az előttem alvóhoz... A fénykép, mint dokumentum nem azért érdekes, mert eseményt rögzít. Tanulmány lehet ahhoz, hogy miként aludjunk át értekezleteket feltűnés nélkül. (Helyhiány miatt csak három változat.) Az előrelátó eleve napszemüvegben megy a „nagy tanácsba”. Ha rákérdeznének, kész a felelet: kötőhártyagyulladás, fáj a fény (meg az unalmas szöveg } Szóval napszemüveg mögött ki-ki feltűnés nélkül kedvére alhat. (A horkolás feltűnő.) Természetesen nem hordhat mindenki napszemüveget, viszont, ha tele van, mindenkinek nehéz a feje. Jogos a homlokdúcolás, J Almos magyarán könyöklés. Ezt úgy végezzük, hogy a bal kéz nagyujja a bal halántékot érinti, a mutatóujj a hajat és a homlokot határolja, így a tenyér a szem fölött ellenzőt (redőnyt) képez. Tipikus értekezési alvásmód, hátránya csak az, hogy a már mélyen alvók feje néha kiesik a könyöklőhői és az asztalon koppan. Kínos jelenet. Végül, lehet aludni úgy is, hogy egyszerűen csak behúnyjuk a szemünket és csak úgy egyszerűen fújjuk a kásái. Megteheti ezt az, A Balkányi Állami Gazdaság új gépszerelő csarnokában V arga Gábor egy Hesston silózó sorszedő adapterét javítja, (cs.) Amíg a modell összeáll Próbadarabokon araszolnak... Munkahelyteremtés nőknek Tiszalökön Nincs semmi meglepő abban, ha egy mezőgazdasági termelőszövetkezet ipari melléküzemágat létesít. Az viszont meglehetősen szokatlan, ha egy vállalat olyan részleget hoz létre, ahol a profiljától homlokegyenest eltérő foglalatosságot nyújt a dolgozóknak. Alighanem országosan is egyedülállónak számít ezért a Tiszalöki Faipari Vállalat kezdeményezése, mely nyár végén a Debreceni Ruhagyárral közösen ruihaüzemet alapított. Egy vállalkozás kudarca Szakadó esőben vágunk át a varroda udvarán Róka Miklósáéval, a TISZAFA személyzeti vezetőjével. Első látásra ismerősnek tűnik az épület. Kísérőm emlékeztet: —. Ez volt a rehabilitációs üzem. Hát persze ... Két éve az egész megyében híre kelt, hogy Tiszalökön — a faipari vállalat és a Ganz Műszer- művek kooperációjával — munkálehetőséget teremtetaki már mindenről lemondott. Előléptetés, fizetés- emelés, prémium, kitüntetés semmit sem számít, hiszen félmillióért vett 11 százalékkal kamatozó kötvényt. Az ilyen faragatlan fickó akár horkolhat is... Ezek után már csak néhány kérdés vár tisztázásra. Történetesen, miért értekezünk, ha alszunk, illetve ha alszunk, mire jó egy tanácskozás? Meggondolandó az is, miként lehetne az általános álomkórt leküzdeni. Rövid beszéd, érdekes téma talán segítene. De ki tudna röviden és érdekesen beszélni? Másrészt lehet, hogy a dolgozat írójának sehol semmiben sincs igaza, mert az alvás nem más, mint hagyományápolás. A magyar embernek már régtől szokása, hogy mielőtt határoz, dönt, alszik rá egyet. Most is azt teszik. Egy a sok közül előad, előterjeszt, a többi viszont alszik rá egyet és szavaz. Ha kevés is a vezér, sok itt az „Almos”. S. E. tek a csökkent munkaképességűeknek. — Szerintem kezdettől kudarcra ítélt' Vállalkozás volt az űzöm létrehozása. Pedig Tiszalökön jelenleg is legalább 70 csökkent munkaképességű ember él. Ám ahány ember, annyiféle igény. Persze érthető, hogy másféle foglalkoztatásra van szüksége egy infarktuson átesett embernek, vagy annak, aki például csonkulásos balesetet szenvedett — sorolja Marázi Gábor tanácselnök. — Arra azért nem számítottam, hogy végül létszám híján kell 'bezárnunk az üzemet — ráncolja a homlokát Balogh Gábor, a TISZAFA igazgatója. — Legutóbb már heten ha eljártak ide. Nem volt mit tenni: megszüntettük a részleget. S hogy ne álljon üresen az épület, új partnert ‘kerestünk. Végül a Debreceni Ruhagyárral sikerült ötéves szerződést kötnünk. Senki sem került az utcára a csökkent munkaképességű dolgozók közül. Négyen a vállalat helyi faipari üzemében továbbra is a Ganz megrendelésére dolgoznak. Hárman pedig úgy döntöttek, hogy a varrodában helyezkednek el. Új munkalehetőség nőknek — Ügy számítunk, hogy legalább 75—80-an keresik majd itt a kenyerüket két műszakban. Augusztus végéig negyvenen kopogtattak nálunk, túlnyomórészt tiszalö- kiek — folytatja a személyzeti vezető. — Legtöbben eddig háztartásbeliek voltaik, néhányan a HÖDIKÖT-ből vagy a termelőszövetkezetből jelentkeztek a varrodába. — Bizonyos, hogy bőven lesz érdeklődő — veszi ét a szót Marázi Gálbor —, hiszen a faluiban 530 munkaképes korú, nem dolgozó lakos él. Igaz, közülük legfeljebb 100— 120-an foglalkoznak komolyan a munkavállalás gondolatával, szinte valamennyien nők. Ha a TISZAFA nem hozza létre ezt az üzemet, még reményük sem igen lehetett volna rá, hogy munkát találnak a faluban. Szerződés szerint a TISZAFA bocsátja a varroda rendelkezésére az épületet, s gondoskodik a megfelelő létszámról. A ruhagyár gépeket, s alapanyagot ad, valamint detanítja a dolgozókat. Az itt elhelyezkedő lányok és asszonyok rövid ideje még csak nem r is sejtették', hogy hamarosan divatos női ruházati cikkeket varrnak majd — méghozzá exportra! Jövőre terv szerint már csaknem 11 millió forintos termelési értéket kell teljesíteniük. Hatalmas vállalkozás ez, hiszen a jelentkezőik jó része életében most vállalt először munkát. „Reméljük menni fog... u Egyelőre csaik ismerkednek leendő mesterségük fortélyaival az újdonsült munkásnők. A Textiima gyorsvarrógépek tűi ma még próbadarabokon araszolnak. A görcsös mozdulatok arról árulkodnak: van mit tanulniuk a leendő varrónőknek. — Legalább egy hét kell ahhoz, hogy egyáltalán kezelni tudja valaki ezeket a masinákat. Nálunk százórás betanulási időt írtak elő. Legkevesebb ennyi gyakorlatra van szükség ahhoz, hogy megkezdhessük a szalagszert! miunkát — tájékoztat Kiss Ferencné szalag vezető, aki a HÓDIKÖT-ből került az új üzembe. Az utóbbi két évben már mint munkamódszer-átadó dolgozott, így hát tudja a szakma minden csínját-bínját. Van dolga bőven, hiszen hanmadmagával betanított munkássá kell képeznie a gépekkel bíbelődő lányokat, asszonyokat. Méghozzá jó szakemberekké, mivel ebben az üzemben bonyolult női ruhák gyártása lesz a feladat. — Első modellünk egy vászonkosztüm : ragián ujjú Italba lkával és húzott derekú szoknyával — újságolja Kovács Lászlóné, aki itt, az üzemiben varrt először gépijei. — Nagyon szép ruha, szívesen vennék belőle én is. Azt már látom, hogy roppant nehéz ilyet varrni. De azért gondolom, fog ez menni! Ebben bízunk valamennyien... Házi Zsuzsa
