Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-11 / 213. szám

1985. szeptember 11. Kelet-Magyarország Postabontás Széthulló kéve A környék lakói még őrzik emlékezetükben mindazt, ami a X. házas­párral történt. A férfi előbb felesége, majd ön­maga életét oltotta ki — hogy mi okból, most ne kutassuk. A tragédia szö­vetének felfejtése messzi­re vezetne, s inkább árta­na, mintsem használna az élőknek. S nekünk minde­nekelőtt velük kell törőd­nünk — a holtak beérik a kegyelet csöndjével. Az élet pedig megy tovább a dolgok rendje szerint. A nagymamára várt a feladat, hogy — magához térvén a tragédia utáni döbbenetből — megpró­bálja összetartani a csa­lád széthulló kévéjét. Olyan feladat próbálta fo­gyatkozó erejét, amit két fiatal, élete teljében levő emberre szabtak: négy gyermeket kellett felne­velnie. Már nem tudja el­mondani, mennyi gonddal, fáradsággal járt mindez — a nyárelő elvitte a nagy­mamát. A testvérek végképp ma­gukra maradtak. Közülük hárman támasz nélkül is megállják immár helyüket az életben. A negyedik testvér azonban eredendő­en sem bizonyult elég erősnek a kísértésekkel szemben, sok álmatlan éj­szakát, keserves órát szerzett annak idején a nagymamának is. Most pedig, mióta egyedül kel­lene talpon maradnia, csak vetődik ide-oda, aho­gyan sorsa dobálja. Leg­utóbb már a törvénnyel is tengelyt akasztott, de a dolognak egyelőre nem lett súlyosabb következ­ménye. Munkaviszonya nincs, noha erős, egészsé­ges fiatalember. Hogy tud dolgozni, bizonyíthatja je­lenlegi munkaadója is, aki hónapok óta foglalkoztat­ja, csak ők a megmondha­tói, milyen fizetségért. Az SZTK-járulékot sem fi­zette utána, mígnem vala­ki szólt a fiatalember ér­dekében a társadalombiz­tosítási igazgatóságon — a végkifejletről még nincs tudomásunk. Magát a történetet is egyik ismerősüktől tudjuk, aki vette a fáradságot, és megírta mindezt, azzal a kéréssel, hogy próbáljunk segíteni a fiatalemberen. Most ugyanis még nem ké­ső. A fiatalember csak az első lépéseket tette meg azon az úton, amely végül is zsákutcába vezet — ha nem fordul vissza időben. És milyen sokan vannak, akik segíthetnék őt eb­ben! A testvérek látókö­réből azonban — úgy lát­szik — kikerült a család „fekete báránya”. Némely közeli ismerős pedig a fiatalember munkaerejé­re tart csupán igényt, ki­zárólag használni (mások egyenesen kihasználni) akarják őt. Egyetlen em­ber akadt (levélírónk), aki figyelemmel kíséri sorsát, de úgy érzi, a tehetetlen szemlélődés kevés — többre pedig nem képes, hiszen nem barát, nem rokon, akinek szava sokat nyomhatna a latban. A kör bezárult? Gönczi Mária holt vágányon Eveken át kértük a falugyűléseken, hogy létesítsen a MÁV egy feltételes megállót KótaJ-trjfaluban. ügy látszott, az Idén végre teljesül régi kívánságunk, s ezután nem kell majdnem egy órát gyalogolni az állomásig, illetve onnan hazáig. Július elején társadalmi munkában elkészült a kisvasút itteni megálló- ít CS^0gL„azóta ls,hlfba várjuk, hogy „felavathassuk”, a kisvonat továbbra is „elrobog” az Üjfalu mellett. . ,A£ emberek mindenfélét beszélnek, de biztosat senki sem tud. Talán nem szakszerűen készült a megálló? Ha igy van, ak­kor ki a felelős? A munka ugyanis terv szerint készült, a ter­vet pedig valakinek jóvá kellett hagynia. Különben is volt va- laki a MÁV-tól, aki irányította az egészet. Nem akarunk a más portáján seperni, de Bujon Párom megálló is van (Gávavencsellőn szintén). Itt a szeptember, a bejáró dolgozókon kívül a diákok is kénytelenek lesznek esőben-sárban gyalogolni, holott kész a megáiló. Kérjük, végre tegyenek már pontot ennek az ügynek a végére, és álljon meg a vonat Újfaluban! A kisvonat kótaj-újfalui utasai UTÓSZEZON Gyógy üdülésen vettek részt a nyíregyházi Mécses Klub tagjai Hajdúszoboszlón au­gusztus végén. Az üdülést a pedagógus-szakszervezet tet­te lehetővé az idős tanítók, tanárok számára. A gyógyí­tó vizen kívül kellemes nyár­végi napok is hozzájárultak ahhoz, hogy kipihenve, szép élményekkel térjünk haza. A szinte már családdá for­rott klub sok más rendez­vénye mellett a gyógyüdülés nemcsak közérzetünk, de egészségünk javulásához is hozzájárult. Tóth Lászlóné klubvezető, Nyíregyháza VALAMI BŰZLIK... Az örökösföldi lakók ne­vében szeretném az illetéke­seket megkérdezni, mikor lesz végre tiszta a levegő lakónegyedünkben? Ugyan­is reggel-este az az érzé­sünk, mintha valami állat­tartó telep közelében lak­nánk. Nem tudjuk mi okoz­hatja, hogy ilyen kellemet­len légáramlatok járnak mi­felénk — legalább arra vá­laszt kaphatnánk, hogy va­jon meddig? Kassai Bertalanné, Nyíregyháza, Fazekas J. tér 6. sz. JÖL, VIZSGÁZOTT Rokkant nyugdíjas vagyok. A közelmúltban a személy- gépkocsimat kellett vizsgáz­tatni. Kértem a szerelőt, Csákány Józsefet, hogy vé­gezze el a szükséges javítá­sokat. Ö azonban nemcsak hogy rendbe hozta a kocsit, még azt is felajánlotta, hogy elviszi levizsgáztatni. így is történt. Ügy érzem, a segítőkész szerelő megérdemli, hogy a nyilvánosság előtt mondjak köszönetét. F. F.-né Nyíregyháza ZART ajtók Fényképekért mentem szeptember 5-én a nyíregy­házi OFOTÉRT-ba. Ott azonban a már ismerős fel­irat fogadott: „Áruátvétel miatt zárva”, másnap reg­gelig. Nem volt mit ten­nem, másnap elkérezkedtem a munkahelyemről, és a megadott időpontban (reggel 8-ra) már a bolt előtt topo­rogtam. De most is fölösle­gesen, mert újabb felirat ékeskedett az ajtón: nyitás 10-kor... Mivel a képeket a gyereknek kellett volna vinni az iskolába (úgy volt. hogy majd én elszaladok vele, ha megkaptam), ezért beszóltam, talán segítségem­re lesznek. De erre hiába számítottam. „Nem tud ol­vasni?” — ezzel tessékeltek el. Ez az üzlet egyébként is túl gyakran van zárva (vé­leményem szerint); akkor már legalább egy kis udva­riassággal enyhítenék a bosszúságunkat. Egy üzlet­ben ez sosem lehet „hiány­cikk”. (Név és cím a szerkesztőségben) (KI)KAPCSOLTUXK A múlt héten pénteken a délutáni órákban legnagyobb meglepetésünkre lakásunk­ban kikapcsolták az áramot. Mint utólag megtudtam, té­vedésből, hiszen a számlá­kat rendesen fizettük, sem­mi ok nem volt tehát erre az intézkedésre. Tévedni emberi dolog, emiatt nem is szólnék. Ami viszont fel­háborított: meg sem próbál­ták tisztázni a helyzetet, no­ha otthon voltunk, senki nem közölte, mire számít­sunk, a szerelők odalent szó nélkül kikapcsolták a mi villanyóránkat. Másrészt: amikor kiderült, hogy nem szolgáltunk rá erre az intéz­kedésre, nemhogy azonnal kijavították volna hibájukat, nekem kellett többször is odatelefonálni. Emiatt dol­gozni sem tudtam be­menni, hiszen intézkednem kellett, hogy visszakapcsol­ják a villanyt. Amikor kér­tem, hogy legalább egy pa­pírt adjanak róla, mi történt (ezzel igazolni tudtam volna munkahelyemen a mulasz­tást), ezt is visszautasították. Tőlem még csak elnézést sem kért senki. Pedig ez a minimum, ami hasonló eset­ben kijár a pórul járt, vétlen fogyasztónak. Miklós Sándorné, Nyíregyháza, Eperjes u. 4. (Ugyancsak a TITÁSZ-nak továbbítjuk azt a panaszt, hogy Hodászon a Lenin ut­cán, Nyíregyházán pedig a Kocsis utca egy részén nem ég immár hetek óta a vil­lany. A hibát mindkét eset­ben többször is jelentették, de eredménytelenül.) AZ ÉRTELMI FOGYATÉKOSOKÉRT Kedvezményes vásárlási lehetőséget teremtett a Ke­let Áruház egy héten át az Értelmi Fogyatékosok Me­gyei Szervezete tagjainak. Nyolcvan család gyermekei juthattak igy olcsóbban ru­haneműhöz, iskolaszerekhez. Most, a tanév kezdetén ez igen sokat segített az egyéb­ként sem könnyű helyzetben lévő szülőknek. Külön 'szót érdemel az előzékeny, meg­különböztetetten figyelmes kiszolgálás. ÉFOSZ Megyei Szervezete Nyíregyháza Szerkesztői üzenetek Demku Gabriella kislétai, Kiss Bálintné turricsei, Marozsán Anna újfehértói, Farkas Pálné fehérgyar­mati, Kukucska István nyíregyházi, Oszlánszki Sándorné nyíregyházi, Csi­nóczki Istvánné záhonyi, Tündér Lajos nyíregyházi, Móni Sándor tunyogmatol- csi, Orgován Elek újkené- zi, Nagy Pál mándoki, Tóth József fehérgyarmati, Papp Gábor vásárosnamé- nyi, Révész János nyíregy­házi, Danó György tiszabe- csi, Csepely Zsigmond cé- génydányádi, Baja Sándor­né nyíregyházi, Varga Er­zsébet kömörői, Fodor Dá- nielné mezőladányi, Gyur- ján Jánosné orosi, Kondisz Imréné tornyospálcai, Ren­des Gyuláné nyíregyházi, Regőczy Józsefné kisvárdai és Mihályi Béláné kótaji levélírónk ügyében az ille­tékesekhez fordultunk. Vá­laszukig türelmüket kérjük. Jánkfalvi Péterné nyír­egyházi olvasónkat tájé­koztatta a megyei hadkie­gészítési és területvédelmi parancsnokság, hogy a csa­ládi segély iránti kérelem­hez elegendő bemutatni a tanácson a behívóparancsot, Áz illetékes válaszol „NEM TEKINTJÜK NYŰGNEK ...” Ne így! címmel közöltünk nemrég egy jegyzetet, amely a nyírbátori NYÍRTOURIST- irodával kapcsolatban (is) megfogalmazott néhány ész­revételt. Az írásra reagált Borbély István, a megyei idegenforgalmi hivatal veze­tője. Levelét rövidítve kö­zöljük: „Az a megállapítás, ami a viselkedést, kedvességet érinti, igaz és jogos. Elisme­rem, hogy e területen nem állunk mindig a helyzet ma­gaslatán. Ettől függetlenül nem tartam valószínűnek, hogy bárki is közülünk „nyűgnek” tekintené a ven­déget, hisz’ ebből élünk. Nyírbátori kirendeltségünk dolgozói a nagy forgalom miatt már reggel 5—6 órakor munkába állnak, hogy nap­közben, hivatalos munkaidő­ben az adminisztrációval, a pénztár zárásával ne zavar­ják a forgalmat. Igaz ugyan, hogy kirendeltségünk a hó végi zárás miatt nem volt nyitva, de érdeklődés esetén ügyfeleink rendelkezésére álltak, persze a bezárt ajtót semmi nem indokolja. Ebben a szükséges intézkedést meg­tettem. Az ügyfelek délután átvehették volna a kért csekket, amit rajtunk kívül álló okok miatt késve kapott meg a kirendeltség. Megjegy­zem még, hogy a nyírbátori az egyik legjobb vidéki iroda, annak ellenére, hogy ott ko­moly létszámgondokkal küsz­ködünk. Mi várjuk és igényeljük a kritikát, de azt hiszem, hogy talán jobb lett volna, ha az újságíró megkérdez bennün­ket is. Megelégedett az érem egyik oldalával, és sajnos olyan következtetéseket vont le, amely rendkívül kedve­zőtlen színben mutatja be ki­rendeltségünk, de hivatalunk dolgozóit is. Ismétlem, tisztában va­gyunk vele, hogy nem va­gyunk vétlenek, hibáztunk, de soha nem tekintettük ked­ves ügyfeleinket, vendégein­ket nyűgnek, és természete­sen nem is fogjuk.” (A szer.k. megjegyzése: Kö­szönjük B. I. figyelmét. Ész­revételeihez mindazonáltal két megjegyzésünk van. 1. Nemhogy a megyei idegen- forgalmi hivatalról, de a nyírbátori kirendeltségről sem állítottuk, hogy az eset jellemző volna ráj uk! Az írás­ban hangot is adtunk abbéli reményünknek, hogy az em­lített példa „kirívó”. 2. Utó­lag sem érezzük úgy, hogy mulasztást követtünk el, amikor nem kértük az ügy­ben a hivatal véleményét. Az ügyfél [mint másutt a vá­sárló, a vendég, az utas stb.] ugyanis az éremnek mindig csak ezzel az oldalával talál­kozik — neki sincs módja arra, hogy „betekintsen a ku­lisszák mögé”.) Elévülési idő a tsz-ben; ha módosítják az átaláoyt Id. Hegedűs István nyíribronyi lakos 1969-ben belterü­leti földet örökölt. Ezt követően egészen 1985-ig e terület beszámításával állapították meg felesége háztájira való jogosultságát a termelőszövetkezetben. A levélíró arra kér választ, hogy visszamenőleg milyen követeléssel lép­hetnek fel a termelőszövetkezettel szemben, hiszen kettő­jük közül csak a feleség tsz-tag. A tagsági vitákra vonatkozó szabályok szerint levélírónk feleségének joga van a szövetkezeti döntőbizottsághoz fordulni, ahonnan kérheti (az elévülési idő figyelembevé­telével) az utolsó 3 évre a háztáji terményjuttatás kiadá­sát. Danes Géza tiszaszentmártoni olvasónk sérelmezi, hogy az általa 20 éve bérelt és használt 1200 négyszögöl terüle­tet a termelőszövetkezet — miután a tulajdonos részükre átadta — beszántotta a rajta lévő lóherével együtt. A bér­lő kártalanítást kért a termelőszövetkezettől. Azt is sze­rette volna, hogy ezt a területet adják ki tsz-tag felesége számára háztájiként. A termelőszövetkezet azonban egyik kérését sem teljesítette. A bérleti jogviszony megszüntetése esetén a tulajdonos köteles a bérlővel elszámolni. A tulajdonos ennek nem tett eleget. Ezért a bérlőnek joga van ahhoz, hogy kárté­rítési igényét a tulajdonossal szemben polgári peres úton érvényesítse. A háztáji föld kijelöléséről a termelőszövetkezet dönt a szövetkezeti és az egyéni érdek figyelembevételével. Nagy János és társa Hodászon átalánydíjas fuvarozásra külön megállapodást kötött a termelőszövetkezettel. A befizetendő átalány összegét a tsz 1985. július 1-től meg­emelte, amit levélíróink nem fogadtak el. Kérdésük, hogy tehetnek-e valamit a tsz intézkedésével szemben, továb­bá hogyan történhet a fuvardíj számítása? Az átalányelszámolásos részleg a szövetkezet által megha­tározott keretek között működik, a dolgozóval kötött kü­lön megállapodás alapján. A megállapodásnak tartalmaz­ni kell többek között a részleg által a szövetkezethez be­fizetendő átalány évi összegét. A szövetkezet a részleg működésének ellenőrzésekor az átalány összegét is folyamatosan felülvizsgálja. Mindezek alapján indokolt esetben (a körülmények változása miatt) a tsz módosíthatja az átalánydíjat. A módosítást a dolgo­zó elfogadhatja vagy visszautasíthatja. Ha a dolgozó nem vállalja a magasabb összeg befizetését, a külön megálla­podást a szövetkezet felmondhatja. A fuvardíj számításánál a Tehergépjármű Díjszabásban meghatározott maximált ár vagy annál kisebb pénzbeli ellenérték alkalmazható. Juhász Béláné nyírcsaholyi olvasónk férje 15 éve ter­melőszövetkezeti tag, s háztáji földhasználatra jogosult. 1985 februárjában a tsz kiküldött egy felszólítást, hogy a háztáji föld 1982-es megmunkálásáért fizessenek be 1400 forintot. Ezt az összeget végül a férj év végi részesedésé­ből vonták le. A levélíró azt kérdezi, joga volt-e mind­ehhez a tsz-nek 3 év elteltével. Ennyi idő után ugyanis a levélíró már nem tudja igazolni, hogy annak idején va­lóban befizette a kérdéses összeget. A tagsági viszonyból származó igény csakugyan 3 év alatt évül el. Meg kell tehát vizsgálni, hogy a fizetési kö­telezettség keletkezése és a felszólítás megérkezése között eltelt-e ez az idő. Ha igen, akkor kérni kell a termelő­szövetkezettől a visszatérítést. Ellenkező esetben a levél­író férjének bizonyítania kell, hogy 1982-ben befizette a pénzt. Dr. Kondora Zsuzsa külön igazolásra tehát nincs szükség. Kovács Miklós jánkmaj- tisi lakost értesítettük, hogy hűségjutalom a nyug­díjas számára is adható, de ki nem követelhető. Czombi József gacsályi olvasónk panasza nyomán a megyei kereskedelmi fel­ügyelőség levelet intézett a RAMOVIL-szerviz buda­pesti központjához, és fel­hívta a figyelmet arra, hogy Szatmárban a háztar­tási mezőgazdasági kisgé­pek jótállásos javítása nincs megoldva, ami nagyon sok gondot jelent a lakosság­nak. Kérték a szervizet a javítóhálózat bővítésére. Ha a nyírbátori szerviz nem tudja olvasónk daráló­ját megjavítani, a RAMO- VIL-nak intézkednie keli a soron kívüli csere érdeké­ben. 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom