Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-09 / 211. szám

2 Kelet-Magyarország 1985. szeptember 9. Egy oldal japánul — Hová lett a rongyszőnyeg? Tallózás az ÓNK veadégkönyvében Az új rövidítés: ÓNK — ma már fogalom. Országos népművészeti kiállítás, két­évenként Nyíregyházán. Pá­lyázók jelentkezése százasá­val, több ezer kiállítási tárgy és sok-sok ezer láto­gató. Egyre többen zarándo­kolnak hozzánk július—au­gusztusban, hogy körbesétál­hassanak az ország színpom­pás virágoskertjében. Így volt ez az elmúlt hetekben is. A művelődési házban a látogatók egymásnak adták a kilincset, sokan pedig meg is örökítették véleményüket. Hét vendégkönyv lapjai teltek meg. A bejegyzések között tallózva sok minden kiderül. Többnyire dicsérő szavakat jegyeztek be, első­sorban a látottakról, főként a textíliákról, a hímzésekről. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, talán érde­kes megemlíteni: a legtöb­ben a fehérhímzéseket cso­dálták meg. Lám, igaz: az a nagyszerű, ami egyszerű. Van, akinek kiterjed a fi­gyelme a rendezők gondos munkájára. Mások a nép ki­meríthetetlen alkotókedvét és erejét fedezik fel e tár­gyak szemlélése közben, va­laki megjegyzi, hogy szíve­sen felöltözne az itt találha­A kiállítás látogatóL tó ruhákból. Egy látogató költői ihletet kapott, s egy József Attila-versből idéz sorokat. A szűkszavúbbak csak ezt írják: „Bravo”, vagy „Kincsesbánya”. Arányaiban nem sok a bíráló megjegyzés, mégis, vannak olyanok, melyeket a rendezőknek érdemes mérle­gelni, hátha fel tudják hasz­nálni. Ilyen például azoknak Alkotótábor tükre Sárospataki fafaragók Kisvárdán Így készültek a játszótér játékai. Miskolcról és Schmidt Sán­dort Vásárosnaményból. Va­lamennyien lakóhelyükön önálló táborokat hívtak létre, szélesítve a fafaragók tábo­rát. A tájegységek sajátos motívumkincsét kicserélhet­ték a táborozás egy-két hete alatt. Ellátásukról a sárospa­taki művelődési ház gondos­kodott, jelképes — ám érté­kes — fizettségként a tábor­lakók minden évben egy-egy szép alkotásukat ajándékoz­ták a városnak.. Ezekből az adományokból gyűlt össze a mostani kisvárdai bemutató anyaga is. A további fejlődést szol­gálta a nyolcvanas évek ele­jén az új szekció, a fazekas­ság belépése. Tervbe vették más kismesterségek — így bognár, kovács, kosárfonó, gyékényes és szövő — mun­kakultúrájának ápolását is. A Bodrog partján álló mű- emlékjellegű parasztház ud­varán játszószínt csűrt épí­tettek, ahol azután a kismes­terségekkel foglalkozó ama­tőr alkotók állandó otthonra lelhetnek. Az alkotótábor legnagyobb vállalkozása az említett ját­szótér játékainak kifaragása volt. Tetszetős és találé­konyságról árulkodó hinták, mérleghlnták, padok őrzik a fafaragók keze nyomát. A gyűjteményes kiállítást Kis­várdán szeptember 27-ig te­kinthetik meg az érdeklődők. Rendezői vándorkiállításnak szánják, elviszik más műve­lődési házakba is. Tizenhét jókedvű fafaragó találkozott 1972 tavaszán Sá­rospatakon, hogy tudomá­nyukat bemutassák. Az alko­tómunka derűje, jó hangula­ta megfogta őket, és tizen­három éven át visszajártak. 1982—83 nyarán már negy­ven lelkes fafaragó tervezte, készítette az új sárospataki művelődési ház játszóterébe, kertjébe a bútorokat, játéko­kat. Mintegy százötven alkotó fordult meg a bő évtized alatt a sárospataki táborban, melynek gyűjteményes kiál­lítását szeptember 5-én nyi­tották meg a kisvárdai mű­velődési központban. 130 fa­faragás és száz fazekasmun­ka közül válogathatott a zsűri, a bemutató rendezője. Az utolsó időszakban ugyan­is a közös munkába nyolc fa­zekas is bekapcsolódott, akik maguk tervezte saját készí­tésű edényekkel látták el Sárospatak művelődési há­zát. Nem kisebb célt tűztek maguk elé, mint a pataki fazekas hagyományok foly­tatását. A sárospataki alko­tótábor az elsők közül való, amelyik az amatőrök össze­fogását, felkarolását vállal­ta. Az ország különböző pontjairól jöttek például a faragók. A Népművelési Intézet, a Népi Iparművé­szeti Tanács és a helyi szer­vek támogatásával fiatalok is bepillanthattak a kézmű­ves mesterség titkaiba. Neves alkotókat indított útjára a sárospataki tábor, mint például Cs. Kiss Ernőt Tatabányáról, Nagy Sándort Győrből, Szondy Sándort a pályázóknak a véleménye, akik idejöttek abban a re­ményben, hoev ők is kiállí­tanak, s csak itt derült ki: nem fogadta el a zsűri a munkájukat, de erről nem kaptak értesítést. Szakmai kérdést is találunk jócskán, például a népművészet egyik avatott képviselőjétől: hová lett a rongyszőnyeg és miért nem ösztönzik a rendezők olyan tárgyak készítését, amelyek valóban a legősibb népművészethez tartoznak ? Egy másik látogató azt kér­dezi: hová tűnt a termekből Szatmár és Bereg? Egy ta­nuló azt kifogásolta, hogy diákigazolványára- nem ad­tak kedvezményes áru je­gyet. Ami pedi" a látogatók na- cionáléját illeti, találkozott itt majdnem az egész világ Viszonylag gyakoriak a len­gyel, német, angol nyelvű bejegyzések, több Kárpátal­járól érkezett csoport is ide­látogatott, csupa elégedett, dicsérő szó franciáktól, hol­landoktól, bolgároktól, ola­szoktól, spanyoloktól. A müncheni ADAC csoport tagjai azt írják, még a lé­legzetük is elállt. Hogy ke­rült ide Algériából egy cso­port? — félő, hogy ezt utó­lag már nem fogjuk meg­tudni, mindenesetre pár sort itthagytak. Ugyancsak kü­lönleges a japánok bejegy­zése, az egyik japán vendég például egy egész oldalt rótt tele sajátos ábráikkal. De jó lenne tudni, vajon mit ír­tak? (be) Október: múzeumi hónap új szerzemények, tudományos » tanácskozás A Nyírségi ősz kiemelkédő eseménysorozata lesz az idén is a megyei múzeumi és mű­emléki hónap. Ebben az év­ben sorrendben 24. alkalom­mal rendezik meg a múzeu­mok és az emlékhelyek ran­gos ünnepét. A megyei meg­nyitó színhelye ezúttal Fe­hérgyarmat, ahol a Jósa András Múzeum és az Or­szágos Környezet- és Termé­szetvédelmi Hivatal közös állandó kiállítását adják át a közönségnek. Az új állandó bemutató Szatmár és Bereg természeti értékeire irányítja a figyel­met, bemutatja a friss gyűj­temény, milyen A viszony ezen a tájon az ember és a természet között. A nyíregy­házi rendezvények közül ki­emelésre méltó a múzeumi szakemberek október 8—9-i tudományos tanácskozása. A fiatalok érdeklődésére tart­hatnak számot a múzeumi matiné rendezvényei a sza­bolcsi galéria festményeiről, valamint a várakról és a lo­vagokról. Október 28-án ad­ják át a Lüby Margit honis­mereti pályázat díjait. A Sóstói Múzeumfaluban október 12-én játékos fog­lalkozáson néprajzi tárgyak­kal ismerkedhetnek a gyere­kek. A vásárosnaményi Be­regi Múzeumban a felsőbb leányiskolások tanulóinak az 1880-as években horgolt csip­kemintáit állítják ki a falu­si világítás régi eszközei mellett. Októberben három alkalommal is várják az ál­talános iskolásokat, akik sze­retnék megtanulni azt, ho­gyan lehet acéllal, taplóval és kovával tüzet gyújtani. A Petrikovics-gyű j teményben található középkori vármet­szeteket Kisvárdán, a Rétkö­zi Múzeumban állítják ki ok­tóber 11-től. A múzeumi hó­nap idején a mátészalkai Szatmári Múzeumban az új néprajzi szerzemények te­kinthetők meg. Népi kerá­miákat mutatnak be a tisza- Vasvári Vasvári Pál Múze­umban október 8-tól. Ugyan­ott előadás hangzik el Büd- szentmihály patikájának történetéről. A tárgyalóteremből Rendőrre támadt a cseresznyetolvaj A jogszerűen intézkedő K. J. rendőr főtörzsőrmester és B. L. rendőr őrmester intézkedéseinek ellenszegülése miatt vonta fele­lősségre a bíróság dr. Bodnár ZsQlt tanácsa Mttró László nyír­egyházi lakost. Korábban mint különös visszaesőt kisebb érték­re elkövetett lopás vétsége és más bűncselekmény miatt fő­büntetésül 11 hónap végrehajtan­dó szabadságvesztésre ítélték, s büntetéséből, feltételes kedvez­ménnyel szabadult. A feltételes szabadságra bocsátását követő­en rövid idő elteltével 1985. jú­nius 12-én ittasan bemászott a Nyíregyháza, Bethlen Gábor ut­ca 81. szám alatt lévő lakás be­kerített udvarába cseresznyét lopni. Ezt a húsipari dolgozók észrevették, értesítették a rend­őrséget. Mitró Lászlót a rendőrség tet- tenérte. Amikor észrevette a rendőrségi személygépkocsit — félve attól, hogy a rendőrök megtalálják — elrejtőzött az ud­varon lévő bokorban. A hely­színre érkező K. J. rendőr fő­törzsőrmester többször felszólí­totta. hogy jöjjön elő. Miután Mitró László ennek nem enge­delmeskedett, bemásztak utána az udvarba. Ekkor a rendőr fő­törzsőrmester felszólította Mit- rót, hogy Igazolja magát, de mivel nem volt nála Igazolvány, közölték vele, hogy előállítják és felszólították, szálljon be a sze­mélygépkocsiba. Mitró nem engedelmeskedett. Dulakodni kezdett a rendőrök­kel, melynek során K. J. fő­törzsőrmester Ingét elszakította. Amiért Mitró László az előállí­tásnak ellenszegült a rendőrök testi kényszert alkalmaztak. Mit­ró László dulakodott, majd ki­szabadította karjait és ökölbe szorított kezekkel K. J. rend­őr főtörzsőrmestert meg akarta ütni. A rendőrök Mitró László­val szemben gumibotot használ­tak. Ennek ellenére Mitró László a támadását nem hagyta abba. A rendőrök ekkor a testi épsé­güket közvetlenül fenyegető tá­madás megtörésé érdekében Mitró Lászlóval szemben könny­gázszórópalackot alkalmaztak. Ezt követően. Mitró László be­lerúgott a rendőr főtörzsőrmes­ter és rendőrtársa lábába. A rú­gások következtében mindkét rendőr 8—8 ,napon belül gyógyu­ló sérüléseket szenvedett. Mitró László az előállításnak még ezután is ellenszegült, ezért meg kellett bilincselni, s csak éz- után lehetett a személygépko­csiba beültetni és a rendőrségre előállítani. Mitró Lászlót a Nyíregyházi Városi Bíróság bűnösnek mond­ta ki hivatalos személy elleni erőszak bűntettében. könnyű testi sértés vétségében és lopás vétségének kísérletében. A többszörös visszaeső vádlottal szemben halmazati büntetésként főbüntetésül 1 év 4 hónap bör­tönben végrehajtandó szabadság- vesztést szabott ki, míg mellék- büntetésül 2 évre a közügyek gyakorlásától eltiltotta. Az Íté­let jogerős. A bírásig a feltété les szabadságot megszüntette és az előző szabadságvesztés-bün tetésből hátra lévő Időt is vég­rehajtani rendelte. Dr. Szabó Pál Körzökanossza Megkezdődött a szülők ka- tályos füzetcsomagból is —, nosszajárása az írószerboltok- a másik helyen olcsóbb, hat­ban. Szeptember 2-án Nyíregy- színű ceruzakészlet a hiány­házán a Jósavárosban hosszú cikk, megint másutt körzővel sor kígyózott a nem is kifeje- nem tudnak szolgálni. zetten szakbolt, csak papír- TT . _ . ____ ... „„„ írószert is árusító üzlet előtt. +0H|i^íte A hétfőn korábban záró nagy ABC-áruházban kereken egy órát vett Igénybe, amíg a fü- írószerben kioktatásnak vett a zetek, ceruzák világában hoz- hosszadalmas keresgéléstől és záj ütött a keresett holmihoz a felesleges szaladgálástól a vevő. várakozásról nem is szólva — És' még ha mindent kapott felpaprikázott szülő. Az eladó volna? Oly régi ügy ez már, ellentmondást nem tű­talán említeni sem érdemes. rő hangon kijelentette: nem Mióta világ a világ, az első ta- szeptemberben kell bevásárol- nítási napon sorolják el a ta- ni­nárok, melyik tantárgyhoz mi Biztosan nem vagyok egye- szükséges. Ezután a nyakukba dűl a véleményemmel, hogy a veszik a szülők a számba jö- bölcsen osztogatott tanácsok hető boltokat, kivárják az ir- helyett inkább időben továbbí- datlanul hosszú sorokat és ak- tott rendelésre és az áru be­kor jön a bosszankodás: egyik szerzésére kellene törekedniük helyen pontrács nincs — hi- a boltosoknak, ányzott már a harmadik ősz- T. K. Pengebánat Jött, látott és — nem győzök csodálkozni, hogy hová lett. Két éle van, mégsem lehet kapni. Ilyen ez a „contact” zsilett. Leg­kedvesebb öreg Wilkinso- nomat hagytam el miatta hűtlenül, pedig azt még az egyik első szerelmemtől kaptam. Ez az új cserélhe­tő fejű kiváló szerkentyű, de a csomagban csak öt tartalékfejet adnak hozzá. Elfogyott mind az öt és meg voltam velük eléged­ve. Nem úgy mint a keres­kedelemmel, amelynek pénztárgépnél ülő képvise­lője minden boltban azt állítja, hogy ők megrendel­ték. Lényeg az, hogy nincs! Magából a készülékből ugyan újabb és újabb ko­sárral tűnik fel, melléra­gasztva az öt tartalékfej. Lehet, hogy ara számíta­nak: vegye meg a kedves vevő megint az egészet, az a biztos haszon. Nem ve­szem meg, rajtam senki nem fog nyerészkedni. El­lenben bejelentem, hogy nemcsak a „contact” két­élű ... Akkor is visszatérek a régihez, ha az írás intel­mével homlokegyenest né­hány reggel faragott képek készítésére vetemedek. (és) Egtelen orditozás verte fel a minap, este fél 8 körül a Má­jus 1. tér, Ungvár sétány kör­nyékét. Három randalírozó, ti­zenéves — valószínű alkohol­mámorral is „dúsított” — fi­atalember döhöngésének lehe­tett tanúja a környék. Aki szembe jött, belekötöttek. Egy tizenkét-tizenhárom éves fi­úcskát megfogtak és felemel­tek, bedobtak a bokrok közé. Aztán haladtak tovább, ordí­tozva rúgdalták a szemetes- edényeket. Sajnos, nem akadt senki, aki útjukat állta volna. Jól tudjuk, a rendőrség em­berei nem lehetnek ott minden ponton és minden időpontban. De úgy emlékszünk, még ta­valy, alakult egy önkéntes század, civilekből, akik arra vállalkoztak, hogy rendszere­sen portyáznak a Jósaváros­ban, a legkülönbözőbb Időpon­tokban és helyeken jelennek meg és hatósági segítséggel, begyűjtik a rendbontókat. Sajnos, azóta se hallunk er­ről a társadalmi csoportról. Tudunk viszont olyan esetről, amikor Irasoló dühöngő ittas fiatalok fákat tördeltek, kira­katokat rugdaltak az Ungvár sétányon és az őket figyelmez­tető járókelőt alaposan hely­benhagyták, arccsontját is el­törték. S amikor a rendőrség kijött, sajnos nem gyűjtötték be a fiatalokat, nem került sor gyorsított eljárással az elítélé­sükre, hanem jegyzőkönyvet vettek fel — őrizetbe vétel nél­kül. Majd, ha sorra kerül az iratuk, remélhető a bírósági tárgyalásra is sor kerülhet. De ez nem visszatartó, ettől nem rettennek meg a garázdák. Jó lenne tudni, hogy a több mint húszezer jósavárosi lakos, aki békésen sétál családjával, a padokon pihen, jár-kél, nem lesz kitéve ittas, munkakerülő huligánok támadásának. Saj­nos, nem mindenki tudja meg­védeni magát, ezért szükség van a jobb közrendre, a több rendőrre, önkéntes segítőre a városnak különösen ezen a bűnözési szakszóval élve, fer­tőzött területén. Képtelenség, hogy néhány — vagy néhány tucat — huligán már-már ret­tegésben tartsa emberek szá­zait, ezreit, mert tudják, az erélytelenség nekik kedvez. De meddig . .. ? (P- g-1 Lazsna Gyom és gizgaz minden­felé. Az állomással szem­beni négyemeletes házak tetején olyan a labodaten- ger, hogy már csak a ku­korica hiányzik közüle. Legtöbb terünk szobrának ölében pedig vad fészkes- virágzatúak fészkelnek il­letéktelenül. Szép-szép, hogy elmúlt az aszály, de ha ilyen nemtörődömséggel vesszük tudomásul a lazs­na burjánzását, akkor nincs messze az idő, ami­kor betekeredik a lépcső- Ttázba, fel a kilincsre, brrr... micsoda távlatok. Dühöngök

Next

/
Oldalképek
Tartalom