Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-30 / 229. szám

1985. szeptember 30. Kelet-Magyarország 7 K M SPORT L> Újabb varaség után Nehéz helyzetben a Volán- Dézsa Szombaton két NB-s bajnoki kézilabda-mérkőzést játszottak Nyíregyházán. A Volán-Dózsa NB I B-s női csapata újabb sors­döntő találkozóján szenvedett ve­reséget. A másik, NB Il-es férfi­mérkőzésen szabolcsi rangadót játszottak a nyíregyházi stadion­ban. Az NYVSSC—Tiszavasvári összecsapáson a listavezető nyír­egyházi gárda biztosan nyert. i NB I B-S NŐI MÉRKŐZÉS: Szegedi Textiles—Nyh. Volán- Dózsa 23:18 (12:11). A kiesés el­kerüléséért folytatott harcban újra elvérzett a nyíregyházi csa­pat. A találkozó első félideje ki­egyenlített küzdelmet, szoros eredményt hozott. Szünet után, a 17. perctől eladott labdák és technikai hibák miatt elhúztak a vendégek, és végül megérdemel­ten nyerték a mérkőzést. A ha­zai együttesből egyedül Palatics nyújtott elfogadható teljesít­ményt. Góldobók: Palatics 9, Simonné 3, Haumann, Bodnárné és Balázsiné 2—2. A hazai vereséggel nagyon ne­héz, szinte kilátástalan helyzet­be került a nyíregyházi csapat. A biztos bennmaradáshoz mind a négy hátralévő mérkőzésen nyerniük kellene. NB II-S FÉRFIMÉRKÖZÉS: NYVSSC—Tiszavasvári Lombik 30:23 (11:8). A megyei rangadó végig sportszerű, nagy iramú küzdelmet hozott. A bajnokesé­lyes NYVSSC a második félidő­ben nyújtott magabiztos játéká­val biztosan nyerte a találkozót. Góldobók: Hanufer 11, Márton 5, Belányi, Bőd 4—4, Pethő, Czakó 3—3, illetve Nagy L. 5, Fedor, Hunyadvári, Virág, Önodi 4—4, Sepsi 2. Nem válogatott a világ hírű futó Lewis nem „közösködik“ Kiderült, hogy a négyszeres olimpiai bajnok, Carl Lewis miért nem tagja az Egyesült Ál­lamok válogatottjának az októ­ber 4—6-án esedékes atlétikai Világ Kupán. Russ Rogens, a vá­logatott edzője így magyarázta a történteket: — Egy héttel ezelőtt, a tokiói Szovjetunió—Egyesült Államok— J-apán hármas viadal után a csa­pat közös edzőtáborba vonult. Lewis azonban úgy gondolta, hogy nem „közösködik” a töb­biekkel, külön hotelben szállt .-meg, s útlevelét sem bocsátotta rendelkezésünkre, hogy megsze­rezzük neki az ausztrál vízumot. Miivel ismételt felszólításra sem volt hajlandó beállni a isorba, kihagytuk a csapatból, hiszen a szabályok mindenkire, még Carl Lewis-ra is vonatkoznak. Mai műsor Atlétika; városi futó CSB első fordulója a nyíregyházi stadion­ban, 14#00 órától. Megvan a negyedik! Váradi aranyérmes az országos bainakságon Egy nagy ígéret avagy: mit tesz az apai ajándék? Megvan a negyedik. Mármint felnőtt országos bajnoki cím, az 51-kg-ban. A tulajdonos: váradi János az NYVSSC válogatott ökölvívója. Vasárnap délelőtt a kecskeméti verseny döntőjének második összecsapása végén Vá­radi kezét emelte magasba a mérkőzésvezető. No de ne vág­junk a dolgok közepébe, tart­suk be az időrendi sorrendet. Az országos ökölvívó-bajnok­ság csütörtökön kezdődött dön­tőjét Kecskeméten rendezték meg. A találkozóra négy ver­senyzővel utazott el Szántó Jó­zsef, az NYVSSC ökölvívóinak vezető edzője. Közülük Tóth Jó­zsef (48 kg), és File Ervin (+91 kg) már az első körben elvér­zett. Sikerrel vette viszont az első akadályt váradi János és Zsigó Zsolt. Győzelmükkel már a legjobb négy közé kerültek, s így szombaton a fináléba jutá­sért , mérkőzhettek. Mérkőzni csak egyiküknek kellett. Váradi ellenfele Árvái sérülés miatt nem tudott kiállni a címvédő el­len. A 91 kilogrammos Zsigó a Bor­sodi Volán versenyzője, Porub- jánszki ellen mérkőzött. Ami a lényeg: az összecsapást 3:2-es pontozással a borsodi fiú nyerte. Hiába látta Szántó József más­képp: — Az első két menet Zsolté volt, a harmadik döntetlen szí­nezetű. A mérkőzés bírái Po- rubjánszkit látták(?) jobbnak. A döntésről csak annyit: volt olyan bíró amelyiknél 60:55 arányban Zsigó, másnál 60:57 arányban el­lenfele volt megjelölve győztes­ként. Utóbbiak voltak többen, így Zsigó nem került a fináléba, harmadik lett. A döntőket vasárnap délelőtt rendezték, és már a második párban szorítóba hívták váradi Jancsit. A másik sarokban a Bp. Honvéd ökölvívója Hassza állt. És ilyen Is rég volt, a nyír­egyházi fiú mindhárom menetet a szorítóban töltötte. Ez azonban nem azt jelentette, hogy győzel­méhez kétség férhetett volna, hi­szen fölényesen 5:0-ra nyerte a pontozást. Röviddel a mérkőzés után tele­fonon sikerült beszélni az im­már négyszeres magyar bajnok­kal: — A Hassza elleni szokásos mérkőzést vívtuk. Ö támadott, beugrásokkal próbálkozott, és én meg igyekeztem megelőzni. Arra vigyáztam nagyon, nehogy megsérüljek, hiszen a közeljövő­ben a válogatottal Berlinben ve­szünk részt egy nagy nemzetkö­zi tornán. Mindkét feladatot sikerrel meg­oldotta a nyíregyházi fiú, és érthetően volt boldog mikor már negyedszer került nyakába a felnőtt országos bajnoki arany­érem. A telefon mellett ott volt _ az edző Szántó József, ö is érté­kelt: — Jancsi nagyon okosan, tak­tikusan öklözött. Az elképzelése­ket végrehajtotta, biztosan nyer­te a mérkőzést, és a bajnoksá­got. A csapat teljesítményével elégedett vagyok, hiszen 11 olimpiai pontot reméltem és ezt meg is szerezték. Bemutató válogatottakkal Ünnep a „piros*4 iskolában Emlékezetes, igazi ünnepnap lesz a nyíregyházi 19-es — pi­ros — iskola történetében szep­tember 27-e. Ekkor adták át ün­nepélyesen az iskola új, szabad­téri sporttelepét. Két éve annak, hogy a ..piros” iskola szomszédságában elkezdő­dött a munka. Sokan segítettek: vállalatok, intézmények, tanárok, szülők és tanulók egyaránt. Az összefogás eredményeként 2,8 millió forintos értékű létesít­ményből 2 milliót társadalmi munkából hoztak ki. A sok-sok segítő közül is a legtöbbet tet­ték: a TiTAsz, taEv. köztér, a vízügyi igazgatóság és a Volán dolgozói. Az összefogás gyümöl­cse pénteken érett be. Ekkor vehették birtokukba a gyerekek új sportbirodalmukat, egy 300 méteres, 6 sávos futópályát, ug­ró- és dobóhelyeket, kézilabda- és teniszpályát. És mindezeket akár sötétedés után is használ­hatják, hiszen a megvilágítás az esti sportolást is lehetővé teszi. És még valami! A hétvégeken nyitva áll az ajtó mindenki előtt a környékbeli szülők, gyerekek is használhatják a pályákat. Az új létesítmény tehát az iskolai testnevelés mellett tömegsport- igényeket is kielégít maid. Pénteken délután az ünnepé­lyes avatáson dr. Kőröss.y Kál­mán tanácselnök tartott ünnepi beszédet, majd Szabó László is­kolaigazgatóval együtt jutalma­kat adtak át a társadalmi össze- . fogásban, munkában élen járók­nak. Nagy sikere volt a szü­lők és gyermekek ügyes­ségi vetélkedőinek is. Ezt követően színes, látványos sportprogram kezdődött. Bemu­tatót tartottak az NYVSSC arany­jelvényes ökölvívói, az NB I-es férfi röplabdacsapat, és az első osztályú teniszezők. Részt vett a bemutatóén a nyíregyházi klub két válogatott atlétája. Bakosi Béla és Petrika Ibolya is. Bako­si az Ugrópálya első ugrását a sok-sok érdeklődő gyerek gyű­rűjében hajtotta végre. Mint egy nagy világversenyen, a gyerekek ütemes tapsa közepette repült hatalmasat a nagyszerű hármas­ugró. A futópályát pedig Petrika Ibolya avatta fel, vele futott sok­sok tanuló is. Volt még ügyességi, bátorsági vetélkedő, amelyen a szülők és gyerekek együtt versenyeztek. Mintegy, a programok zárása­ként sötétedéskor bekapcsolták a világítóberendezéseket és fény­árban úszott az új létesítmény. Bakosi Béla ugrását ámulva figyelték a gye­rekek. Évekkel ezelőtt történt: öltö­nyös, nyakkendős, szolid, szürke felöltőt viselő fiúra figyeltem fel a buszon. Fekete keretes szemüvege mögül riadtnak tet­sző szemek néztek a világba. Roppant ismerős, de honnan? Megvan! Váradi Jánosnak hív­ják . .. Ez az írás azonban nem róla szól. Egy másik őklözőről. aki­ről — ugyanabból az időből — egy fénykép ugrik be. Aranyos kis srác próbálja morcra for­málni két hatalmas bokszkesz­tyű mögé rejtett vonásait. A ki­csi fiú azóta felnőtt, s bár ö sem tartozik az elrisztó külse- jűek közé, nem ajánlatos kö- tözködni vele. Ákos István ugyanis legutóbbi két mérkőzé­se közül (egy NSZK-belí válo­gatott találkozón) az egyiket ki­ütéssel, a másikat döntő fö­lénnyel nyerte. Szántó József, az NYVSSC ök- lőzőinek vezető edzője már évekkel ezelőtt (!) kijelentette: ha sérülés, vagy egyéb baj nem jön közbe, két tanítványának — Ákosnak és Boldizsár Zsolt­nak — ott a helye az 1988-as olimpián; egyértelműen Váradi utódait látja bennük. (Boldi­zsárnak azóta közbejött az a Jjvalami”, da ez majd egy má­sik írás témája lehet.) Ákos Pisti ugyanabban a súlycsoportban is szerepel mint olimpiai bronzérmes klubtárs. Nem mindennapi lehetőség egy ifjúsági sportolónak edzésről edzésre vele kesztyűzni. Pedig a sportágra találása sok min­dennek tulajdonítható, csak a tudatos kiválasztásnak nem. Édesapja a KEMEV dolgozó­jaként a Szovjetunióban volt hosszabb ideig, s hazatérve — volt-e vele „hátsó” szándéka, vagy sem, nem tudni — az aján­dékok között egy pár boksz- kesztyűt is hozott. Ha van kesz­tyű, gondolta az akkori ötödi­kes kisfiú, miért ne próbálná ki? Főleg, hogy a legjobb barátja, Vezse Attila akkor már járt rendszeresen edzésre. Elkezdte hát, s 1981-ben már az első igazán nagy eredmény­nek is örülhetett: úttörő OB-t nyert. — Azóta — 1982 kivételé­vel — minden évben övé lett a korosztályos aranyérem, idén pedig a nemzetközi mezőnyben is próbálkozhatott már. Az első meccs sikerülhetett volna job­ban is, mert Schwerinben ki­kapott egy szovjet fiútól, de a válogatottban továbbra is biz­tos volt a helye. A junior vi­lágbajnokságon, Bukarestben az­tán pompásan rajtolt. Azt a mongol Zsadanát verte, aki korábban Váradi fölött is dia- dalmoskodott már. A következő ellenfél, a szovjet Junusov azon­ban jobbnak bizonyult nála. („Nagyon elfáradtam a mon­gol ellen. Este nem tudtam el­aludni, remegtem szinte. Ráadá­sul Józsi bá’ sem lehetett mel­lettem, csak másnap ért Bu­karestbe. Sokkal nyugodtabb lettem volna!”) Semmi gond nincsen, Ákosnak még sok alkalma lesz szép ered­mények elérésére, például Kop­penhágában, a junior Európa- bajnokságon. Addig gyarapszik a nemzetközi rutinja is. Az edzésmunkáján biztos, hogy nem múlik a siker. Hogy mit szeretne elérni? Valami nagy versenyt nyerni. És még valamit. El akar vé­gezni egy főiskolát. Ne tessenek mosolyogni! Ákos István ugyan­is élő cáfolata az előítéleteknek, miszerint egy bokszoló nem le­het okos. Korábban a „Jó tanuló — jó sportoló” mozgalom or­szágos nyertese volt, s már elkezdte az esti gimnáziumot. Ha a sportbeli sikerekre nem is lehet előre inni, azt bárkivel lefogadom, bebizonyítja, hogy a diplomás ökölvívó fogalma va­lóság is lehet. Papp Dénes Bujbó Tamás: az üst után bronz Véget ért a cselgáncs VB Vasárnap befejeződött a 14. cselgáncs-világbajnokság Szöul­ban. A végén a japánok nagyon kitettek magukért, hiszen mind a 60 kg-ban (24 induló), mind az abszolút kategóriában (itt hu­szonegyen próbáltak szerencsét) kiharcolták az aranyérmeket, a zárónapon tehát dupláztak. Magyar szempontból is jól si­került a búcsú: Bujkó Tamás, az 1983-as moszkvai VB-ezüst- érem után bronzig jutott, ezút­tal is ő szerepelt a legjobban a magyar küldöttségből. A 60 kg-os Bujkónak nem oko­zott gondot a 16 közé való be- mérkőzés: a spanyol Sotillót le­léptették ellene. A második erő­próba a mexikói De la Vega el­len már nehezebb volt, de egy hárompontos akció Bujkó to­vábblépését jelentette. A brit Eokersley — tőle előzetesen tar­tott egy kicsit a lila-fehérek ki­válósága — most nem lehetett „mumus”. Bujkó yukót dobott, és ezzel az ötpontos akcióval elődöntőbe lépett. Ott óriási ira­mú csatában mindössze bírói döntéssel kapott ki a japánok olimpiai bajnokától. Hoszokavá- tól. Az egyenesági csatákat köve­tően Bujkó kirobbanó erőben ju- dózott a reményágon is. A dél­koreai Han Csul Park ellen egy­értelműen ő volt az aktívabb, s noha bírói döntéssel végződött a bronzmérkőzése, nem lehetett vi­tás. hogy őt hozzák ki győztes­nek. így történt. A szöuli 14. világbajnokságon 15 nemzet szerzett érmet, és ket­tővel több a pontszerzők száma. Magyarország Nagy-Britanniá- val és Lengyelországgal holtver­senyben zárt a pontlistán, a 7. helyen. ✓----------------------------------------------------------------------------------------------------­--­„Bratyesz, megnyerem neked az olimpiát!“ Á másik Hegedűs Hegedűs és birkózás. Ugye legtöbben dr. Hegedűs Csabá­ra, az olimpiai bajnokra, Euró­pa- és világbajnokságok győz­tesére gondolnak? Pedig az idő tájt volt egy másik Hege­dűs is, Miklós, négyszeres fel­nőtt bajnok, EB és VB 5. he­lyezett, jó néhány nagy nem­zetközi verseny győztese. A Hegedűs testvérek eredményé­nek felsorolása hosszadalmas lenne, ám az előbbi néhány ti­tulus is bizonyíték: az öccs Csaba ért el fényesebb sikere­ket. Ő azóta a kedvenc sport­ág szövetségi kapitánya. Hege­dűs Miklós viszont sportágat váltott: 1982 óta ő a Magyar Súlyemelő Szövetség főtitkára. Ebben a minőségben járt Nyír­egyházán az elmúlt héten, így nyílott lehetőségünk egy rö­vid beszélgetésre. PÁST HELYETT SZŐNYEG — A Hegedűs család Szom­bathely mellett Sárváron él. Az édesapja testnevelőtanár és vívómester volt, a pástra akar­ta nevelni fiait. Nem sok ered­ménnyel. Ök jobb szerették erejüket, ravaszságukat össze­mérni a szomszéd srácokkal. Történt aztán, hogy két szom­széd fiú elkezdett birkózni. A hír hallatán a Hegedűs testvé­rek is elhatározták, követik a példát. — Mindig is erősebbek, ügye­sebbek akartunk lenni, mint a többiek. Eleinte ez a virtus hajtott minket az edzéseken is. Aztán Szombathelyre költöz­tek, itt sportoltak tovább, édesanyjuk egyedül maradt a két fiúval. Miklósra, a család legidősebb férfitagjára nagy feladat hárult, bár még csak tizenéves volt. A birkózást sem hagyta abba. A Budapesti Va­sas. színeiben versenyzett 15 éven át visszavonulásáig. — A birkózás berkében min­denki egyöntetűen állította, a válogatott legpechesebb ver­senyzője voltam. Mikor az ifi­korból felkerültem a felnőtt­be, megszüntették a számom­ra legideálisabb súlycsoportot, a 78 kilogrammost. A 74 kilo­grammhoz rengeteget kellett fogyasztanom, s ez elvitte az erőmet. Amikor pedig Csaba súlycsoportot váltott, én fel­mentem a 82 kilogrammba. Ide meg alkatilag nem voltam elég erős. Aztán . . .? A müncheni olimpián a versenyek előtti utolsó edzésen Csabával bir­kóztam. Elindítottam egy fo­gást, mikor beleesett az arcom­ba. Csúnyán megsérültem. Az öcsém sírva mondta: „Bra­tyesz! Megnyerem neked az olimpiát!” Ezzel kárpótolt. Versenyzőként is nagyon együtt volt a két testvér. Az egészséges rivalizálás mellett együtt örültek a sikereknek és osztoztak a kudarc keserűsé­gében is. Kettejük viszonyáról egykori nevelőjük, edzőjük fo­galmazott találóan: „Miklós, te nem tudod, mit köszönhetsz Csabának, ő nem tudja mi* köszönhet neked. És ti ketten nem tudjátok mit köszönhettek édesanyátoknak!” SZOMBATHELYEN KEZDŐDÖTT ... Hegedűs Miklós aztán szögre akasztotta a birkózómezt — 1979-et írtak — és munkába állt az OTSH-ban, a nehézat­létikai szövetségek osztályán. Közben szakedzői képesítést szerzett, majd jött a sportág- váltás. — Szombathelyen rendezték meg 1970-ben a súlyemelő EB-t. Én is kint voltam a versenye­ken és nagyon megtetszett az egész. Később aztán már mun­kámmal is egyre közelebb ke­rültem a sportághoz. Már ja­vában az OTSH-nál dolgoz­tam, mikor dr. Aján Tamás, a szövetség akkori főtitkára, je­lenleg az OTSH elnökhelyette­se, a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség főtitkára azt mond­ta: „Nézd Miklós! Itt a ház­ban te tudsz a legtöbbet a súlyemelésről, én utódomként rád gondoltam . . .” — Ezt megelőzően lett volna lehetőségem az ökölvívó-szö­vetség főtitkári posztjára, de az idő tájt külföldre készül­tem edzősködni és így nem vállaltam el. Majd egykori klubomhoz, a Vasashoz kerül­hettem volna magasabb mun­kakörbe, de valami oknál fog­va nem jött össze. Ekkor kap­tam dr. Aján Tamás ajánla­tát, jólesett a bizalom, és na­gyon örültem a lehetőségnek, így lettem a szövetség főtitká­ra 1982-ben. KEDVENCE: A KOMONDOR Versenyző korában édesany­jával és öccsével nagyon szo­ros érzelmi szállal kapcsolód­tak egymáshoz. Most mindket­ten nagyon elfoglaltak, így az utóbbi időben öccsével keve­sebbszer találkozik, leginkább a munkahelyükön. Azonban nagyon „érzik egymást” . és most is — mint versenyzőként — számíthatnak, és számítanak is egymásra. Miklós megnő­süli és van egy tízéves kisfia. — Már tizenhatodik éve va­gyok házas, feleségem nagyon jó természetű asszony, sokat------------------------------------N segít nekem. Szerencsés va­gyok. Kisfiam — úgy tűnik — a feleségemtől örökölt többet, intellektuálisabb beállítottságú, a sportot nem nagyon kedve­li. „Sajnos” nem áll' érdeklő­dése középpontjában. Pedig büszke lettem volna, ha több Hegedűs vér folyik ereiben és követi apja sportpályafutását. Azonban erőltetni ezt semmi­képpen nem szabad. '■ Soknak aligha mondható sza­badideje nagy részét otthonuk i csinosítása veszi el. Aztán még valami, ami a birkózás, a súly­emelés mellett szívéhez nőtt: — Még Sárváron laktunk, mi­kor állandóan mondogattam édesanyámnak: szerezzen ne­kem egy kiskutyát. Végül az j egyik szomszéd megszánt, adott egy kis szőrmókot, ami­ből végüL egy komondor fej­lődött ki. így aztán természe­tes, hogy most is van kutyám. Komondor ez is, mert ehhez a fajtához kötődöm. ! Nem csupán kedvtelésből foglalkozik kynológiával, hi­szen az Ebtenyésztők Országos ; Egyesülete etikai bizottságának tagja. A Hegedűs testvérek rivali- j zálása folytatódik sportpálya- futásuk befejeztével is. Hege­dűs Miklós versenyzőként a birkózásért hozott áldozatokat és eredményeket. Most új posztján, egy másik sport­ágért küzd a tőle telhető ma­ximális erőbedobással. Az idei világversenyek fényes magyar súlyemelő sikerei bizonyít­ják: nem eredménytelenül. Mán László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom