Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-25 / 225. szám

o Kelet-Magyarország 1985. szeptember 25. aaaBmitszttKai „Vitát, ötletet, feladatot várunk...44 Beszélgetés Seres Miklóssal, a HNF városi titkárával — A kongresszus előtti idő­szak a HNF életében is a mér­legkészítések ideje. Készülünk a városi küldöttértekezletre. Valamennyi bizottság, körzet elkészítette a maga beszámo­lóit. Milyen a népfront ma Má­tészalkán? — Jelentős belpolitikai történések, a párt XIII. kongresszusa és a választá­sok után vagyunk, ötéves munkánkat értékelve tehát a VII. kongresszus óta eltelt időszak mérlegét elkészítve azt mondom, hogy nőtt a népfrontmozgalom tekinté­lye. A politikai mozgástér­ben, a társadalmi aktivitás felkeltésében a népfront munkája nélkülözhetetlen. Nehéz időszak várt rhögöt- tün'k. A szocialista nemzeti egységhez fűződő fontos po­litikai tényen túl erősödött a Hazafias Népfront közjogi funkciója is. Gondolok a törvény-előkészítési tevé­kenységre, a választási tör­vény vitájára, vagy mond­juk a településfejlesztési koncepció vitáira. Itt Máté­szalkán is széles tömegeket átfogó politikai tényezővé vált.a népfront.,■ * ‘.■hm Sok minden t^ltozotfcíw “el­múlt időszakban Mátészalkán is. Hogyan foglalhatnánk ösz- sze ennek a lényegét? — Nem merem számokkal untatni az olvasót. A de­mográfiai jellemzők változá­sa: valamelyest nőtt a vá­ros, csökkent a községek la­kossága, öt év alatt 5,4 szá­zalékkal nőtt az iparban fog­lalkoztatottak száma. Mi most a beszámolóhoz elemez­tük a munkásság helyzetét. Csak érdekességként: a vá­ros 275 szocialista brigádjá­ban 4600-an dolgoznak. Ez­zel párhuzamosan nőtt a munkások közéleti szerepe. Az ipar ugyan szerény mér­tékben fejlődött, de a ter­melési érték már meghalad­ja a négymilliárd forintot. Gondunk van elég. Az át­lagkereset az országos szín­vonal alatt van. Ahogy ne­hezedett az élet, úgy lettek az emberek anyagiasabbak — ami persze nem meglepő. Lényegében ugyanezt lehet elmondani a termelőszövet­kezeti dolgozóinkról is. Nőtt a szakemberek száma, és a. fiatalok száma is. Termelő- szövetkezeteinkben 151 szo­cialista brigád dolgozik. Nőtt az elmúlt öt év alatt az értel­miségi dolgozók száma. Kö­zöttük sok a közéleti ember. Fiatal ez a város, és ez azért jó, mert alkalmazkodni tud­tunk a változó körülmények­hez. — A konkrét elemzésre va­lóban nincs hely, de a Máté­szalkán élő embernek az az érzése, hogy egyre felnőttebbé lesz ez a város, fgy van ez? — Válaszolhatnék erre a kérdésre a nő- vagy ifjúság- politikai munkánkkal, vagy azzal ahogyan az idős korúak helyzetével foglalkoztunk. Azt hiszem igaz, hogy akik itt élünk Mátészalkán, egyre inkább ismerjük és magun­kénak fogadjuk el a várost. Jelzik ezt a társadalmi mun­ka adatai, de bizonyították a választási előkészületeink is. Nőtt a közéleti érdeklődés és megkockáztatom azt, hogy nőtt az emberek közéleti jár­tassága, hozzáértése is. Mind­ez olyan tőke, amivel gaz­dálkodnunk kell. Gazdálkod­ni pedig csak a rétegpoliti­kai tevékepység gondos meg­szervezésével lehet. Nem úgy, hogy valahol valamilyen iro­dában kitalálunk valamit, hanem úgy, hogy állandóan figyelünk a társadalmi je-, leiis'égekre. Lak0tei*iile£i; te- - lepülésfejiésztési"' munkánk' is Tgáízöíjáróit. A szbéiafistá brigádok és a gyermekintéz­mények kapcsolata, az így végzett társadalmi munka például három és fél—ötmil­lió forint értékű. — Mettől meddig tart front figyelme? nép­Aa oldalt összeállította: BARTHA GABOR — Ezt így nem fogalmaz­tuk meg a beszámolóban, de legszívesebben azt válaszol­nám rá, hogy a mozgalom kötelessége elkísérni az em­bert a születéstől az elmúlá­sig, a bölcsőtől a koporsóig. Ehhez azért valamit hozzá­tennék. Ugyanis a mozgalom lényegéből adódó örökös dol­gunk, hogy ne csak kísérjük, hanem segítsünk is végigjár­ni ezen az úton. Ügy segít­sünk, hogy abból a társada­lomnak valamilyen haszna, nyeresége legyen. Valamikor ennek a beszélgetésnek az elején azt mondtam, hogy nőtt a népfrontmozgalom sú­lya, rangja. Meggyőződésem, hogy nőtt és napjainkban egyre inkább nő a népfront felelőssége. A társadalmi jó­érzések gazdái, de egyben szervezői is vagyunk. Meg kell találnunk azokat az em­bereket, akik ebben a mun­kában hathatósan, eredmé­nyesen, hittel és kedvvel se­gítenek nekünk. És ilyen em­ber egyre több van — Azt hiszem nagyon sok mindenről nem beszéltünk. A Hazafias Népfront városi bi­zottságának beszámolója olyan kollektív munka, ami hosszú időre meghatározza a felada­tokat. Ezek a feladatok az el­végzett elemzésekből, a váló- ság ismeretéből és nyílt szavú megvitatásából adódnak. Szá­mos részlet van amire egy ké­sőbbi beszélgetésben érdemes lesz visszatérnünk. Mégis: ön személyesen mit vár a kül­döttértekezlettől, mit vár a kongresszustól, mit vár a kö­vetkező időszaktól? — Erre egy mondatban fe­lelni nem is lehet. Vitákat várok, ötleteket, körvonalaz­ható feladatokat Olyan al­kalom ez, amikor önma­gunknak adhatunk, akkor va­lamennyien gazdagabbak le­szünk ... Üj utca az Északi lakóte­lepen. A városi tanács az au­gusztus 6-án tartott tanács­ülésen határozott arról, hogy a Kalamár utcával párhuza­mos és az Erkel Ferenc ut­cából nyíló közterületet Ősz utcának nevezi el. Az Ady Endre utcában la­kók járda építését kérték. Tekintettel arra, hogy az ut­ca lakói többségükben idős emberek, ez társadalmi mun­kában nem valósítható meg. A járdaépítéshez szükséges mintegy 100 ezer forint pénz­ügyi fedezetet a tanács biz­tosítja. A járda megépítése után az Ady Endre utcában az érintett lakóknak az út­közmű fejlesztési hozzájáru­lást, 3000 forintot ki kell fi­zetni. Útkátyúzáshoz kértek se­gítséget a Szegfű utcában. A közúti építő vállalat október hónapban készíti az Ecsedi utca kohókő útalapját. A ki­vitelezés során kikerült ho­mokanyagból a Szegfű utcá­ra szükséges töltési anyagot a városi tanács odaszállít­tatja. Ennek elterítése az ut­ca lakóinak dolga lesz. Beszéljük meg Napjainkban kapták (vagy kapják) kézhez a város lakói a tanács felhívását — írhat­nánk kérést, vagy javasla­tot is — a településfejlesz­tési hozzájárulásról. Amint az ismeretes, ennek az ősz- szege családonként 1000 fo­rint lehet, és az így befize­tett pénzek 80 százalékát a városi művelődési központ színháztermének megépíté­sére, 20 százalékát a város életében mindig adódó szük­séges feladatok, útjavítások, átereszek stb. karbantartásá­ra fordítanánk. A településfejlesztési hoz­zájárulást a város lakossága fogadja el, szavazza meg, ha valóban elfogadja és meg­szavazza. Egy bizonyos: ami­re fordítani akarja ezt az összeget ez a város, az na­gyon szükséges, az nagyon kell és valamennyiünk kö­zös örömére szolgál. Tudom, nem vagyunk na­gyon gazdagok monapság, azt is, hogy a családi költ­ségvetések is szigorodtak az utóbbi időszakban, de ha valaki járja az országot, ak­kor azt is tudja, hogy hason­ló nagyságrendű város alig­ha akad, ahol a közművelő­dés tárgyi feltételei ennyire rosszak. Amihez pénzt kér a tanáes, az akkor is közös ügy, ha abba a bizonyos új színházterembe nem mi me­gyünk el, hanem a gyereke­ink, vagy éppen az unoká­ink. Van iparunk, van ke­reskedelmünk, vannak áru­házaink és lakótelepeink ah­hoz, hogy mindezt használni tudjuk, szükség van a köz- művelődés segítésére is, ha a kor színvonalán akarunk élni. SEGÍTENEK. A SZAT- MÁRGÉP Leányvállalat II. Rákóczi Ferenc szocialista brigádja egy nap kommu­nista műszak teljes bevéte­lét felajánlja a földrengés sújtotta területek megsegíté­sére. A kommunista műszak teljes bevételével járulnak hozzá a földrengés okozta károk helyreállításához. A kommunista műszakot októ­ber 31-ig egy szombati na­pon szervezik és dolgozzák le. Igái? Nem igái?! Igaz a hír, hogy a városi művelődési központ átadta használaton kívüli pincehe­lyiségét az Oj Tükör Ifjúsági Klub számára. Igaz az a hír is, hogy a klubosok elhatározták, ha tö­rik, ha szakad, pinceklubot rendeznek be a poros helyi­ségben. Igaz az a hír, hogy 20 fia­tal feláldozva minden szabad idejét, fényesre sikálta a po­ros pince minden sarkát. Nem igaz az a hír, hogy 20 fiatal puszta kézzel, pénz nélkül fel tud újítani és lak­hatóvá tud tenni egy sivár pincét. Nem igaz az a hír sem, hogy cement, sóder, homok és mész nélkül ki lehet ta­tarozni e pinceklubnak re­mekül megfelelő odút. Nem igaz (?), hogy a vá­rosban nincs olyan üzem, vállalat, amely szívesen se­gítene 1—2 mázsa cementtel és mésszel, 1—2 köbméter só­derrel és homokkal a fiata­loknak abban, hogy meleg, meghitt és kulturált helyen tölthessék el szabad idejüket. (vékony) ALAKULÓ VÁROSKÉP. Már kirajzolódnak a Bajcsy-Zsi­linszky Endre és a Kossuth utca sarkán épülő ház formái. A mostani napfényes ősz kedvez az építőknek. (Csiky An­tal felvétele) Tudja-e...? Mátészalka lakónépessége a hatodik ötéves terv idősza­ka alatt 19 ezer 239 főről vár­hatóan 19 ezer 800—20 ezer főre növekszik . .. ... hogy a városban jelen­leg megközelítően 15 ezer munkahely van... ... hogy a Mátészalkára ingázó dolgozók száma meg­közelíti a 6000-t. Jelenleg 300 mátészalkai és 300—350 vá­roskörnyéki munkavállaló foglalkoztatása nem megol­dott ... ... hogy az iparban foglal­koztatottak száma öt év alatt 5,4 százalékkal nőtt, és a fog­lalkoztatottak 31 százaléka dolgozik az iparban... ... hogy Mátészalkán és a város környékén évente 1000—1100 nődolgozó vesz részt politikai képzésben ... ... hogy Mátészalkán az ipari üzemek dolgozóinak 50 —56 százaléka fiatal..., hogy a helyi értelmiség te­kintélyes része, 60 százaléka 30 éven aluli... Tetszik az az utazási irodák által megje­lentetett szórólap, amely Máté­szalkáról szól. Rövid szövegben bemutatja a város vázlatos tör­ténelmét és természetesen szól a vendéglátás helyi lehetőségeiről is. Szerencse és jó ötlet, hogy ha röviden is, de szól a város kör­nyékéről. Cseng ersim áról. Saa~ mostatárfalváról, a szatmári iro­dalmi emlékekről és a szatmári vidék népi műemlékedről. Ter­mészetesen egy szórólap, nem is lehet másként, igen szűkszavú, éppen csak kóstölót ad errőil a tájról az egyre sűrűbben érkező Idegennek. Örülünk neki. Nem tetszik viszont, és éppen az öröm mellett tesszük 1 szóvá, hogy továbbra sem kaphatók a vá­rosban a városból készített, igényesen kimunkált és való­ban a várost bemutató ké­peslapok. Nem tjetszik az sem, hogy a turisták hiába keres­nek Mátészalka térképet, vagy szatmári j útikínálatot. Tagadhatatlan tény, hogy az idegenforgalom élénkült a városban. A szórólap min­denesetre ennek a felfedezé­sét jelzi. És ha ez így van, akkor a folytatás is követke­zik. Bontás és építés. A postával szemben, a nyomda mellett lakóházat bontanak. A bontás szükséges, ugyanis itt épül a régen várt, úgynevezett alternatív út. (Csiky Antal fel­vétele) Pahlen gróf Strasznof A Film Színház Muzsiká­ban olvasom, hogy eszé­be jutott valakinek Pah­len gróf. Amikor 1927-ben a budapesti Magyar Színház be­mutatta Alfred N eumann Oroszországban című drámáját, az egyik főfigurát, Pahlen grófot Ödry Árpád alakította. Az egy­kori sikerdarabról Kosztolányi Dezső is elismeréssel irt. Per­sze a mai olvasónak nem mond semmit Pahlen gróf neve, leg­feljebb azoknak, akik még em­lékeznek egy 1931-es mátészal­kai színházi bemutatóra . . . Az Iparos Székház deszkáin Badó Béla társulata mutatta be a fővárosban korábban sikeres alkotást, igaz, nem ódryvial, hanem Strasznof Ignác „ven­dégművésszel” a főszerepben. Akkor nem kis szenzációja volt a megyeszékhelynek ez a szín­házi esemény. Szendrei-Strasz- nof — mellesleg világhírű szél­hámos éts kalandor — mint színész sem volt ismeretlen, Bátyja volt Szendred Mihály, a neves aradi színddirektor. Az ő társulatánál is felbukkant az öcs neve. Nyíregyházán tudtak arról, hogy az 1914— 18-.as színi szezonban dolgozott egy szend- rei Ignác nevű titkár, akiről csak bizalmas színházi körök­ben tudták, hogy azonos Straszmoffal. (Strasznof Ignátz 1S68. április 24-én született Má­tészalkán. vezetéknevének Szendreire kért átváltoztatását a belügyminiszter a 95872/1902. Bem. leirattal engedélyezte.) De térjünk vissza 1981 szep­temberére. A vándortársulat előadásában a Három a kislány és a Lámpaláz előadása után következett Neuniann darabja: Pahlen gróf — Strasznof, a to­vábbi főszerepekét maga Radó Béla direktor és László Ily ala­kította. Páratlan Siker. Az ese­mény híre bejárta az ország sajtóját, egy isimert fővárosi színházi újság fényképekkel il­lusztrált színes riportot kö­zölt. Horrlbile dictu! — még az elcsatolt területek sajtójában is több cikk látott napvilágot, né­mely esetben hamis képet raj­zolva a hat év óta Mátészalkán élő Strasznof Ignácról. A világgal megbékélten él a városban. 1932-ben még hallat; magáról. Egy horvát író színdarabot írt Strasznof zágrábi kalandjai­ról; majd egy nevű-operettet készítettek, melyjjiek előjátéká­ban hősünk személyesen is fel­lépett volna. Strasznof fellépé­sét a fővárosi Filléres Színház­ban hatalmas plakátokon rek- lamírozták. Am közbelépett a rendőrség, a fővárosi ideigle­nes tartózkodási engedélyét megvonták és házatoloncolták Mátészalkára. Egy év múlva meghalt Debre­cenben. Temetésen a szülőföld képviseletében csak Kun Adplf- né szálkái asszony volt jelen. Nyéki Károly Közérdekű bejelentések nyomán Új utca, járda, hozzájárulás

Next

/
Oldalképek
Tartalom