Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-24 / 224. szám
4 Kelet-Magyarország 1985. szeptember 24. Kambodzsa ENSZ-közgyOlés Honvédelmi törvény A kötelező katonai szolgálat bevezetését rendelte el a Kambodzsai Népköztársaság államtanácsa. A rendelet szerint a 18—30 év közötti férfiak ötéves katonai szolgálatot kötelesek teljesíteni. Ugyancsak kambodzsai hír, hogy a múlt héten Thaiföld fegyveres erői összesen kétszáznál több alkalommal sértették meg Kambodzsa felségterületét. A thai tüzérség által támogatott kambodzsai ellenforradalmárok több ízben betörtek a Népi Kambodzsa területére. A harcok során a kambodzsai népi fegyveres erők 150 ellenforradalmárt harcképtelenné tettek. Az összecsapásokban — bangkoki jelentés szerint — megsebesült két, az ellenforradalmárok oldalán harcoló thai katona is. Egyébként augusztus folyamán a kambodzsai csapatok és a velük szövetséges vietnami önkéntesek több, mint ezerhatszáz khmer ellenforradalmárt tettek harc- képtelenné. Ugyanebben a hónapban négyszáz volt ellenforradalmár hagyott fel tevékenységével, s élve a népi kormány amnesztiájával, hazatért. Shultz vádaskodik George Shultz amerikai külügyminiszter az ENSZ- közgyűlés általános politikai vitájában elmondott beszédében azt hangoztatta, hogy „az Egyesült Államok és a Szovjetunió most olyan történelmi lehetőség birtokába jutott, amellyel csökkentheti a háború kockázatát”. „Reagan elnök várakozással tekint Gorbacsov főtitkárral novemberben sorra kerülő találkozója elé. A miniszter ezzel együtt félreérthetetlenül jelezte, hogy az Egyesült Államok nem hajlandó módosítani az űrfegyverkezéssel kapcsolatos álláspontján. Arról beszélt, hogy az Egyesült Államok „kész az alkura és alternatív javaslatok megvitatására. De leszögezte: az amerikai fél a tárgyalások céljának Genfben „a hadászati ballisztikus támadó robbanófejek” számának csökkentését tekinti. A SALT—I. szerződésről szólva Shultz azt hangoztatta, hogy „a Szovjetunió sohasem egyezett bele a támadó nukleáris fegyverek számának érdemleges csökkentésébe”, s „olyan első csapásmérő képesség birtokában van, amely aláássa a biztonság eddigi évtizedes alapjait”. Ezzel indokolta a „hadászati védelmi kezdeményezés” — az amerikai űrfegyverkezési program — folytatását. Az egyéb leszerelési tárgyalásokról, így a bécsi, a stockholmi tanácskozásokról szólva a miniszter kizárólag az Egyesült Államok és katonai szövetségesei javaslatait volt hajlandó méltatni, azt a látszatot keltve, hogy csupán ezek tartalmaznak megoldást. Az amerikai külügyminiszter a nemzetközi élet szinte minden problémájáért a Szovjetuniót igyekezett felelőssé tenni. Beszédében élesen támadta a Szovjetuniót Afganisztánnak nyújtott segítségéért, Vietnamot azért, mert Kambodzsának nyújt támogatást, Nicaraguát és „szovjet és kubai szövetségesét” tette felelőssé a középamerikai válságért. A világ egyéb válságpontjairól szólva Shultz csak röviden érintette Dél-Afrika helyzetét, s azt mondotta, hogy „tárgyalásokra van szükség a különböző fajokhoz tartozó dél-afrikaiak között az alkotmányos reformról”. A közel-keleti helyzetről beszélve azt hangoztatta, hogy jelenleg „erőfeszítések történnek az Izrael és arab szomszédai közötti új tárgyalások érdekében”, s az Egyesült Államok „elkötelezte magát ezek mellett, támogatja az ilyen erőfeszítéseket”. Ismét felszólította Irakot és Iránt a háborús cselekmények befejezésére. Élesen elítélt bizonyos „nemzetközi, államilag támogatott” terrorcselekményeket, de nem említette például a legújabb párizsi fejleményeket. Beszédében nagy teret szentelt a világgazdaság, különösen a fejlődő országok gondjainak. Nem beszélt azonban arról, hogy az Egyesült Államok miként képzeli el annak megoldását, csupán „az adósok és hitelezők konstruktív együttműködését” sürgette. Dolgoznak az űrhajósok Széles körű tudományos kutatómunkát végez a Szal- jut—7—Szojuz T—13—Szojuz T—14 orbitális ürkomplexu- mon dolgozó öt szovjet űrhajós. Az ötfős legénység hatodik napja dolgozik együtt. Hétfőn a kozmonauták újabb kísérletet végeztek a Szojuz T—14 űrhajóval érkezett automatikus berendezéssel. Feladatuk olyan technológia kidolgozása, amely lehetővé teszi nagy tisztaságú anyagok előállítását a súlytalanság körülményei között. A szakemberek továbbra is nagy érdeklődéssel kísérik figyelemmel azokat az orvosi kísérleteket, amelyek célja, hogy minél pontosabb képet nyerjenek az emberi szervezetnek a súlytalanság körülményeihez történő alkalmazkodásáról. Ezzel főleg Alekszandr Volkov és Geor- gij Grecsko foglalkozik. A geofizikai program keretében az űrhajósok vizsgálják a föld légkörének szerkezetét. Fénykép- és filmfel- yételeket készítenek földünk különböző térségeiről, tapasztalataikról televíziós összeköttetés útján számolnak be. A földi irányítóközpontba érkező telemetrikus adatok és saját jelentéseik szerint az űrhajósok egészségesek, közérzetük jó. Koreai családlátogatások Hétfőn befejeződött a kettészakított Korea negyvenéves történetének első hivatalos családlátogatási akciója. A Pekingbe érkezett jelentések szerint a rokonlátogatók mind Phenjanból, mind Szöulból Panmindzso- non, a fegyverszüneti vonalon keresztül visszaindultak lakhelyükre. Úgyszintén a két fél művészegyüttese, újságírói és kisegítő személyzete. A Nodong Színműn, a KNDK központi lapja kifogásolta, a déli fél nem egyezett abba bele, hogy a családtagok, hozzátartozók meghitt körülmények között találkozzanak. A találkozók szállodában zajlottak le, mind Phenjanban, mind Szöulban. Koreában tízmillió családtag, hozzátartozó él egymástól elszakítottan a két országrészben. Mexikói földrengés Csaknem háromezer A mexikói hatóságok közlése szerint eddig 2832 fellelt halottja van a múlt heti földrengéseknek. A mentőalakulatok egyedül a fővárosban 1952 holttestet emeltek ki az összedőlt épületek romjai alól. További kétezer embert továbbra sem találnak, s félő, hogy ők már nem fogják túlélni a szörnyű természeti katasztrófát. Több mint ötezer sebesültet ápolnak a fővárosi kórházakban. Mindazonáltal több mint száz személyt sikerült kimenteni a romok alól vasárnap Mexikóvárosban különlegesen kiképzett kutyák segítségével — közölte a mexikói hírügynökség. Sergio del Valle Jimenez kubai közegészségügyi miniszter vezetésével kormányküldöttség érkezett vasárnap Mexikóba, hogy felmérje, milyen segítséget nyújthat Kuba a katasztrófa által sújtott országnak. A Rainbow Warrior-ügy Egy miniszter lemondása Fabius miniszterelnöknek az a beismerése, hogy francia ügynökök süllyesztették el a Rainbow Warriort, arra mutat, hogy a francia kormány tisztázni akarja ezt az ügyet, amelynek hullámait Hernu hadügyminiszter lemondása sem csillapított le, s amely már magát a köztársasági elnököt is fenyegeti. Pedig Mitterrand elnök Mururoa szigetén tett lá- • togatásakor, amikor az elnök határozottan állást foglalt a Csendes-óceáni francia jelenlét és a nukleáris kísérletek folytatása mel- I lett, s a jobboldal — kivételesen — tapsolt e szavaihoz, még úgy látszott, hogy : a „nemzeti konszenzus” jegyében leveszik a belpolitikai napirendről a Rainbow Warrior-ügyet, s immár nem fenyegeti veszély Hernu hadügyminiszter pozícióját sem. A beavatottak Hernuben a jövő évi választások után az elnök és a jobboldal között létrejövő „társbérlet” Í egyik kulcsemberét látták. Hernu hadügyminisztersé- ge idején nagyon jó kapcsolatot teremtett a magasabb katonai hierarchiával, s . jobboldali körökben azt re- I besgették, hogy a jobboldal : választási győzelme esetén is megtartaná pozícióját, mintegy képviselve a katonai politika „folyamatosságát”. De nem így történt. A Le Monde és a L’Express leleplezte, hogy a DGSE egy „harmadik kommandót” is küldött Üj-Zélandra, s az hajtotta végre a merényletet a Greenpeace-mozgalom hajója ellen. Ezt a helyzetet már Mitterrand elnök is tarthatatlannak érezte, az ügy sörgős tisztázására szó- Itíotta fel Fabius miniszter- elnököt. A tisztázási folyamatnak csak az első felvonása zajlott le Hernu lemondásával. — Az új hadügyminiszterre, Paul Guilesre vár az a nem éppen könnyű feladat, hogy kibogozza a rejtély szálait, s rendet teremtsen a DGSE-n belül. Hernu ugyanis azzal indokolta lemondását, hogy Lacoste tengernagy, a DGSE vezetője megtagadta tőle a felvilágosítást arról, volt-e a DGSE-nek egy „harmadik kommandója” is Üj-Zé- landon, s az hajtotta-e végre a merényletet, mint azt a Le Monde állította. „Erkölcsi kötelességem, hogy megvédjem a DGSE becsületét és biztonságát — írta a hadügyminiszterhez intézett levelében Lacoste —, ha válaszolnék az ön kérdéseire, ezzel veszélyeztetném néhány tiszt és altiszt életét, akik különösen veszélyes missziókat hajtottak végre.” A sajtóban közölt értesülések megerősítése csak külföldi szolgálatoknak lenne hasznos... A titkos szolgálat tehát nem hajlandó kiszolgáltatni titkait. Funkcionáriusai közül sokan rokonszenveznek a jobboldallal, s arra számítanak, hogy fél év múlva úgyis a jobboldal jut hatalomra. Mitterrand rendkívül meleg hangú levélben búcsúzott a távozó minisztertől, akihez szoros baráti kötelékek fűzték, hiszen Hernu évtizedek óta hű segítőtársa volt az elnöki posztért folytatott küzdelmében. Elismerését fejezte ki Hernu eddigi érdemei iránt, s e szavakkal zárta levelét: „a megpróbáltatás órájában továbbra is barátja vagyok”. A francia sajtó szerint Hernu volt az a „biztosíték”, amelyet ki kellett cserélni. Az a védelmi vonal, amelyet az elnök és a kormány maga körül kiépített, ugyanis a következőkön alapul: az elnök csak egy héttel a merénylet után értesült arról — s nem Hernu hadügyminiszter, hanem Joxe belügyminiszter tájékoztatta erről —, hogy a DGSE „hírszerzési” feladattal Űj-Zélandra küldött ügynökeinek valószínűleg része van a hajó elsüllyesztésében. Claude Estier szocialista képviselő, a nemzetgyűlés külügyi bizottságának elnöke úgy vélekedett, immár bizonyosnak látszik, hogy a robbantást a DGSE ügynökei hajtották végre, de valószínűleg olyan valaki adta ki erre a parancsot a DGSE-n belül, aki tudatosan provokációt akart elkövetni a kormány helyzetének destabilizálására. A szocialista politikus arra utalt, hogy valószínűleg a jobboldal keze van ebben az ügyben, s ezzel intézett ellentámadást azok ellen a jobboldali politikusok ellen, akik most Fabius miniszterelnök, sőt Mitterrand elnök felelősségét állítják az előtérbe. További érdekes kérdés, hogy ki juttatta a Le Monde-hoz és a L’Express- hez azokat az információkat, amelyek végül is Hernu lemondásához vezettek. A Le Journal Du Dimanche azt állította, hogy az informátor a belügyminisztérium alá tartozó kémelihárítás volt. A belügyminisztérium határozott cáfolat» ellenére tartják magukat azok a feltevések, hogy Joxe belügyminiszter több más szocialista vezetővel együtt arra a meggyőződésre jutott, hogy „a fekélyt fel kell vágni”, mert különben a geny- nyesedés már az egész testet, sőt magát a fejet is fenyegeti. A jövő fogja megmutatni, hogy Paul Guiles, az új hadügyminiszter milyen sebésznek bizonyul. Nem véletlenül választották erre a feladatra. Guilest erélyes emberként ismerik, s a szocialista párt radikális szárnyához tartozik. A jobboldal különösen gyűlöli, s „Robespaul” jelzővel tisztelte meg. Dobsa János (Párizs) Véget ért a kínai pártkonferencia Hétfőn Pekingben hatnapos tanácskozás után befejeződött a Kínai Kommunista Párt országos konferenciája, amelyen átalakították három felső párttestület — a központi bizottság, a tanácsadói testület és a fegyelmi-ellenőrző bizottság — összetételét. Megvitatták és elfogadták a 7. ötéves terv (1986— 1990) irányadó vázlatát, illetve az ezzel kapcsolatos KB-javaslatot. A központi bizottságba 64 új tagot választottak, 27 személyt pedig póttagból teljes jogú taggá léptettek elő. összesen 68 személy vált ki a másik két bizottságból és 87 új tagot választottak be. A KB gazdasági javaslata éves átlagban hétszázalékos gazdasági növekedési ütemet irányoz elő az elkövetkezendő öt évre. A záró ülésen felszólalt Teng Hsziao-ping, Csen Jün, végül pedig Li Hszien-nien. Mindhárom politikus — a PB állandó bizottságának tagja — erőteljesen hangsúlyozta, hogy Kína gazdasági megújulásának együtt kell járnia a politikai, valamint az ideológiai-nevelő munka erősítésével. Teng Hsziao- ping, aki mintegy összegezte a szocializmus kínai építésének elveit és gyakorlatát, arra figyelmeztetett, hogy az anyagi előrehaladás késedelmeket és visszaeséseket fog szenvedni, amennyiben nem jár együtt kulturális fel- emelkedéssel és ideológiai erősödéssel. A kínai gazdasági szerkezet és gazdaságirányítás reformjáról szólva Csen Jün, a párt vezető közgazdásza, a tervgazdálkodás erőteljes híve úgy vélekedett, hogy az általános irányvonal helyes. Ugyanakkor Kína most konkrét intézkedésekkel kísérletezik, minden egyes lépés megtételekor kívánatos az óvatosság, a tapasztalatokat pedig a reform sikere érdekében állandóan összegezni kell. A tervgazdaság az elsődleges, a piaci szabályozásnak kisegítő szerepet kell játszania. A tervirányítás fajtáit nem szabad összekeverni és a gazdasági szabályozókat is tervszerűen kell alkalmazni. A gazdasági és ideológiai kérdéseket érintve a Csen Jünével rokon nézeteket hangoztatott záró beszédében Li Hszien-nien is. Az országgyűlés elnökének meghívására hétfőn hivatalos látogatásra Magyarországra érkezett a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttsége. Viktor Nyikonovnak, az SZKP KB titkárának, a Legfelsőbb Tanács Nemzetiségi Tanácsa agrár-ipari komplexumokkal foglalkozó bizottsága elnökhelyettesének vezetésével. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke fogadta. Hétfőn Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke is fogadta a szovjet delegációt (képünk). Libanon „Nem mondok le.. “ Amin Dzsemajel libanoni államfő beiktatásának harmadik évfordulója alkalmából a televízióban vasárnap este mondott beszédében kijelentette: „Nem mondok le addig, amíg nem szabadítom meg Libanont a polgárháborútól.. . A libanoni keresztény és muzulmán közösségek vezetői több ízben követelték Dzsemajel távozását. Az ország politikai és gazdasági válsága megoldásának elmulasztásával vádolják a 43 éves államfőt. Dzsemajel most világossá tette, hogy a feszültség növekedése ellenére sem hajlandó lemondani. Álláspontja — mondotta — változatlanul az, hogy Libanonnak „megkülönböztetett kapcsolatban” kell állnia Szíriával. „Az izraeli veszéllyel való szembeszállás miatt nélkülözhetetlen a két ország közötti stratégiai együttműködés”. A népi ellenállás hősies megnyilvánulásának nevezte az izraeli megszállók elleni gerillaakciókat. Az ellenállás az állam erőfeszítéseit segíti elő az Izrael által továbbra is megszállva tartott határ menti sáv visz- szaszerzésére — mondta. Az államfő elutasította Libanon vallási, etnikai alapon való felosztását, amely — mint mondta — egybeesne Izrael terveivel és egyben a „százéves libanoni háború” kezdetét is jelentené. Dzsemajel ugyanakkor lemondóan elismerte: „Libanon sajnos épp most esik bele ebbe a csapdába”. Végül felszólította a Tri- poliban szembenálló feleket, hogy vessenek véget súlyos véráldozaftal járó harcaiknak. Libanon második legnagyobb városában, Tripoli- ban nyolc napja harcolnak a kikötőváros feletti ellenőrzés megs léséért egy szunnita mohamedán csoport és a Szíria-barát, ugyancsak mohamedán, arab demokratikus párt hívei. A hét végi szíriai közvetítés ellenére hétfőre virradóra sem hagytak alább a harcok a városban. A hét vége harci krónikájához tartozik, hogy Bejrútban is súlyos harcok voltak. Nyugat-Bejrútban heves ösz- szecsapásokra került sor Na- bih Berri siita és Valdi Dzsumblatt druz hívei között. A hagyományosán szembenálló két vallási közösség — a keresztény és a mohamedán erők — pedig a két bejrúti városrészt elválasztó „zöld vonal” mentén tüzeltek egymásra.