Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-21 / 222. szám

1985. szeptember 21. Kelet-Magyarország 3 A BNV-re készülnek A Nyíregyházi Bútor­ipari Szövetkezetnél ké­szülnek a Budapesti Nem­zetközi Vásárra. Bemu­tatják a Nimbus francia­ágyas garnitúrát, amely hét darabból áll. A Clau­dia ülőgarnitúrát is kiál­lítják, amely rekamiéből, két fotelból és két puff­ból áll. Ezenkívül kiállí­tanak gépkocsi védőhu­zatokat, szövet, műszőr­me és különleges kivite­lű plüsshuzatokat. Ké­pünk a Claudia ülőgarni­túráról készült. (Elek Emil felvétele) Gazdagság nyírbátori módra f Ha felépül végre a házunk... Nem örültek az esőnek az utóbbi években Nyírbátorban. Ha jött, eláztak a város középületei. Az itt dolgozók vödörért, lavórért futottak, hogy felfogják a tetőkön bezúduló csapadékot. A Báthory István Gimná­ziumba 1971-ben költöztek be a diákok. Rövid idő múlva az építkezést végző SZÁÉV garanciális hibák félmilliós értékű javítását végezte a tetőn. A javítás azonban nem hozott végleges megoldást. B gimnáziumban kezdődött Öt évvel ezelőtt egy ma­szek 180 ezer forintért újra kijavította a hibákat. A be­ázás ezúttal sem szűnt meg. A" Szakértők nrtegáílapitották: a panelek között lévő, le­mezből készült gyűjtőcsator­na hegesztése mondta fel a szolgálatot, így kerülhetett víz a tető alá. A javításra ezúttal a KE- MÉV szakembereit kérték fel a gimnázium vezetői. A mun­kákat idén nyáron az iskola- kezdésre készítették el a szi­getelők. Ezúttal nem a ha­gyományos módszert alkal­mazták, hanem a konfekcio­nált, kasírozott műkaucsuk lepelborítással végezték a te­tőszigetelést. Az újfajta eljá­rás egy dologban hasonlít az előzőre: erre is öt év a ga­rancia ... Persze csak akkor, ha az üzemeltetők betartják a 15 fontos használati, keze­lési utasítást. Biztosan ezt te­szik majd, hisz a felújítás kétmillió forintba került. Ázott a gyógyszertár A szakorvosi rendelőinté­zetet 1976-ban építette a SZÁÉV közel huszonkétmil- lióért. A közelmúltban itt is teljes tetőfelújításra volt szükség. Esős időben ugyan­is akár esernyőt is tarthattak a fejük fölé a várakozó be­tegek. Az épületben lévő gyógyszertár dolgozói is jól tették, ha felhők láttán la­vórokért futottak ... A hiba, mint kiderült, nemcsak a tetőfedési módszerben volt. ,Áttervező, Sóa kivitelező sem ; végzett tökéletes munkát. így aztán mivel- elismerték a hi- ' báikat, a helyi tanácsnak „mindössze” kétmillió fo­rintjába került a felújítás. Az ezen felül eső összeget ugyanis magára vállalta az építővállalat. Bonyolította a dolgot, hogy az újjáépítés idején — egy esős hét vége védtelenül ta­lálta a megbontott tetőt, s alaposan eláztatta azt. Az időjárás így tovább tetőzte a bajt. A beázásból keletkezett kárt megtérítette a SZÁEV. Elvégezte az elázott vezeté­kek érintésvédelmi vizsgála­tát, ahol szükség volt rá, ki­cserélte azokat, s kifestette az eső által megrongált he­lyiségeket. Az 1. számú általános isko­la 1979-ben épült. Építője a SZÁÉV. A folytatást talán mondani sem kell... A teljes tetőfelújítás a garanciaév le­járta után nem sokkal itt is szükségessé vált. A képlet ugyanaz. Rossz technológia, rossz kivitelezés együttesen okozták a bajt. A tanács most pert indított a vállalat ellen, s kérte, hogy a további ká­rok megelőzésére tegye meg a szükséges intézkedéseket. A tetőfelújításra ugyanis a KEMÉV szakembereit kérték fel, de mire a szükséges pénzt előteremtették, a KE­MÉV teljes kapacitását lekö­tötte, s így nem tudta ez év­re vállalni a munkát. Szilvási Juditot,; a tanács pénzügyi osztályának helyet: tes vezetőjét kérdeztük: mennyibe kerül a városnak a tetők javítása, és honnan teremtik elő az ehhez szük­séges forintokat? Mit mond az építő — Nem kis gondot okoz­nak ezek a kiadások. A rend­kívüli esetekre tartalékolt pénzünket szinte teljes mér­tékben elviszik, de hozzá kel­lett nyúlnunk más tartalé­kokhoz is. A fenti esetekben a következő évre tartalékolt pénz felhasználására kértünk és kaptunk engedélyt. — A teljes szavatossági munkák 80—90 százalékát a 1. H étvégén kimentünk a kertbe krumplit ás­ni; jött velünk egy messzi rokon asszonyka is az immár első általánosba íratott nagyfiával. Kiha- muzván a Pégi sport, be­gyújtottunk, hogy a város­ból hozott ételt ebédre tisz­tességesen felmelegíthessék az arra illetékesek. Midőn ez megtörtént, mondom a legénykének: — Gyere, Gergő, sétál­junk egyet. — Veled? Én?! — Miért ne? Az asszo­nyok kivágják a krumpli­bokrokat, összeszedik a gumókat, mi pedig nyesünk két botot, megnézzük a régi kastélyt, sőt a kutat is, ahol télen meghúzza magát Bakarasz; de ha jól érzi magát, itt marad egész évben. — Ki az a Bakarasz? — Jól tudod te, kicsoda ő! A nagyszakállú törpe. Képzeld, volt olyan gye­rek, aki az iskolai füzete­ket, de még a ceruzákat is beledobálta a kútba, és ki­áltották: edd meg, Baka­rasz! — Micsoda buták voltak azok a gyerekek! — Ezt mondotta ő is, ho­lott csak tíz szál bajusza van, öt erről, öt arról. Ci­Galambos Lajos: Gergő gánykötényt visel, benne a kostökzacskó tele dohány­nyal, és mindazon füze­tekkel, ceruzákkal, ame­lyeket az „olyan” gyerekek odadobtak neki. És kép­zeld, ezeket a füzeteket, ceruzákat minden „olyan” gyerek másnap ott találta az ő kijelölt helyén, az is­kolapadban. — Nem is olyan rossz akkor ez a Bakarasz — vél­te Gergő. — Meg kellene jutalmazni egy üveg kólá­val. — A, csak amennyi az üveg alján maradt. Attól többet nem tud meginni. De ha az üveget is bele­dobnád, akkorát fújna, hogy csak győznénk elme­nekülni. Gyere, vágjunk két botot, itt a jó bicska, és a bottal úgy megyünk az asz- szonyokhoz, mint két vén­ember. Felnyitjuk a szánkat, és kiáltjuk: ugyan, hol már az a jó koszt, meg­ennénk a farkas farkát is! — Nagyszerű. — Na, látod. 2. Bekanalaztuk az ebédet hatalmas étvággyal, majd azután: — Délután mit csiná­lunk? — Kérlek, úgy tudom, te nem szeretsz engem, épp csak kényszerből sé­tálsz velem, mivelhogy nincs más, jobb dolgod. — Ki mondotta ezt? — Édesanyád. — Nahát, mifélék a nők — vélte elgondolkozva. — Ne is hederítsünk rájuk, és akkor a többi a mi dol­gunk. Rendben? — Rendben. Ledőltünk a heverőre, nem telt bele fél perc, s Gergő már mélyen aludt. Kicsiny karját a mellemen felejtette. Mért toltam volna el? tetőszigetelés és a penészese- dés javítása teszi ki — eb­ből a tetővel kapcsolatos hi­bák a reklamációk 60 száza­lékát adják — tudtuk meg a SZÁÉV illetékesétől, Seres Antal műszaki igazgatóhe­lyettestől. Ez évente 3 milli­ós pluszkiadást jelent a vál­lalatnak. Elmondták azt is: a különféle tetőfedési mód­szerek, a több rétegű kavi­csos bitumen, a neoacid, az úgynevezett fordított tető, a Taurus-fólia egymás után okozták a csalódásokat. A felsorolt, országosan beveze­tett módszerek — mint az évek során kiderült — ön­magukban is tökéletlenek vol­tak. Ehhez járultak azután az építőipar klasszikus hibái: pontatlan munkavégzés, ki­vitelezési hibák, a felhasz­nált anyagok minősége.-.: "A szakember szerint a karban­tartás; ' a' rendeltetésszérű használat körül sincs min­den rendben, pedig ez vala­mit javítana a tetők élettar­tamán. Kevés a szakember is. A vállalatnál évek óta nincs sem tetőszigetelő, sem pedig bádogostanuló. Mégis van megoldás? Napjainkban egyre többet hallunk arról, milyen fon­tos a gazdálkodásban, a ter­melésben a pontosság, terv- szerűség. Az is kiderült mos­tanra: nem többet, hanem jobban kell dolgozni! A fen­ti eseteket látva joggal ve­tődik fel a kérdés: nem kel­lett volna ezt az elméletet a gyakorlatban már jóval ko­rábban bevezetni? Miért kell kétszer, vagy annál is több­ször megcsinálni ugyanazt a munkát? És mennyi pénzt kell kidobni az ablakon, amíg kiderül, egy módszerről, hogy nem megfelelő? És egyálta­lán: ki fizeti a tanulópénzt? Valóban ilyen gazdagok va­gyunk? Kovács Éva '-------—----------------------------------------------------------------------------V Alapozáshoz aprómunka is 1 mB poszt stációi M a annak számít, de tíz-tizenöt évvel ezelőtt egyáltalán nem ment szenzációszámba, ha valamelyik ipari, vagy mezőgazdasági ter­melőszövetkezet tagsága huszonéves szakembert vá­lasztott az elnöki, vagy főmérnöki posztra. Nagyon egyszerű ennék a magyarázata: a szövetkezeti moz­galom nagyjából a hetvenes évek elején, derekán ért el arra a szintre, amit a korábbinál fejlettebb technológia, korszerűbb vezetési módszer jellemzett. A megnövekedett követelményeknek pedig megyénk jó néhány üzemében már nehezen tudott eleget ten­ni a korábbi vezetői garnitúra. Szükség volt a felkészültebb, iskolázottabb szak­emberekre. De a derékhad hiányzott. Dönteni kel­lett vagy a tapasztalat, vagy rutintálan, de nagyobb elméleti tudás között. Mert az olyan szakember, aki rendelkezett mind a kellő tapasztalattal, mind a megfelelő elméleti ismeretekkel, ritka volt, mint a fehér holló megyeszerte. A legtöbb helyen a friss gondolkodású fiatal mellett döntöttek. Hogy jól vagy rosszul, az már egy másik jegyzet témája lehetne. Néhányan valóban könnyűnek találtattak a megmé­rettetésnél, a nagy többség azonban ma is állja a sarat. S ezek az üzemek adják ma a megye szövet­kezeteinek élcsapatát, -kiegészítve persze azokkal, ahol most is a tizenöt-húsz éve megválasztott deres hajú elnök fogja a kormányrudat. Am e szóban for­gó elnökök sem a régiek már. Az iparban ez a nemzedékváltás korábban, húsz- - huszonöt évvel ezelőtt lezajlott. Itt ima is sereges- től találunk olyan ötven körüli vezetőket, akik ak­kortájt szereztek diplomát, s elvállalták a nagy fel­adatot, a szocialista nagyipar falainak felhúzását. S -ahogy nőtt a fal, úgy emelkedett a fiatal vállalati vezetők szakmai tapasztalata, munkájuk színvona­la. Az ipari szakemberek képzése is megelőzte a mezőgazdaságot, így nem csoda, hogy -a vállalatok vezető posztjaira a legtöbb helyen már korábban megtalálták a megfelelő embert. Kiugró teljesítményre van szüksége ma annak a fiatalnak, aki ki akarja szorítani székéből jelen­legi főnökét. Így első hallásra egyszerűnek tűnik pedig: a frissen végzett mérnök, közgazdász zseniá­lis újítással kápráztatja el a vállalat vezérkarát, mely saját érdekében sem tehet mást, kinevezi va­lamelyik felelős posztra. A „zseniális újítás” azonban a mind szövevé­nyesebb irányító és termelőmunkában sem szület­het másképp, csak ha a nekigyűrkőző ifjú legalább egy fontosabb részterületet teljes egészében átlát. De átláthatja-e ezt a területet, ha nem hajlandó meg­ismerkedni az apró kockákkal is? Nem arról van szó, hogy a kezdő, közgazdásszal az összeadást, a ’ szorzást gyakoroltassuk, de arra igenis szükség v-an, hogy ismerje még az adott helyen a könyvelés, az adatfeldolgozás, azaz a rutinmunkák helyi módsze­reit. A most kezdő szakemberek egy része sajnos nem hajlandó erre. A bajt csak tetézi, hogy a két-három évtizede diplomát szerzett vezetők között is akad­nak szép számmal olyanok, akik eleve gyanakvás­sal fogadják a friss, türelmetlen gondolatokat, s még azoknak is elveszik a kedvét, akik a későbbi siker reményében hajlandók a létra alsó fokán kezdeni pályafutásukat. A napokban volt alkalmam beszélni néhány fia­tal agrár szakemberrel megyei tanácskozásukon. Ott mondta el a nagyecsedi termelőszövetkezet egyik nemrég végzett növénytermesztője, hogy neki egész nyáron „semmi” dolga sem volt. A főmérnök maga mellé vette, s egész nyáron hordozta magával. Ott volt a hajnali eligazításon, a belvízvédekezésben, részt vett az aratásban, és kezdetben semmit sem kellett csinálnia, csak figyelnie. Később egyre ko­molyabb feladatokat kapott, s most úgy néz ki, -ha­marosan kinevezik brigád- vagy ágazatvezetőnek. H ozhatna példát természetesen az ember más téeszből, sőt, jó néhány ipari üzemből is. Ahol módszeresen folyik a majdani vezetők felkészítése az igazán nagy feladatokra, ahol a fél­tékenységnek még a magját -is kitapossák, de nem tűrik el a fúrást, a kis feladatok bojkottálását sem. S érdekes módon e helyeken nemcsak a nevelő-, de a termelőmunka is zökkenőmentesen folyik. Mert ki-ki megtalálta a közösségben a maga helyét. Balogh Géza Nyíregyházán, az Október 31. tér kialakításával egy időben tovább tart a lakásépítés is. (elek)

Next

/
Oldalképek
Tartalom