Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-19 / 220. szám
4 Kelet-Magyaiország 1985. szeptember 19 £§uharto, az Indonéz Köztársaság elnöke 1921. június 8-án született a közép-jávai Dzsog- dzsakarta melletti kis faluban, Argamuljában. Pályafutását az 1945-ben megalakult indonéz hadseregben kezdte. Különböző körzetek — Dzsogdzsakarta, Az Indonéz Köztársaság elnökének életrajza Szulaveszi — katonai alakulatainak parancsnokaként tevékenykedett. 1960-ban elvégezte a Bandungi Vezérkari Parancsnoki Iskolát, majd a vezérkari főnök első helyettese lett. 1962-ben a Nyugat-Irián felszabadításáért küzdő csapatok parancsnoka volt. A következő esztendőben a szárazföldi hadsereg stratégiai tartalékának parancsnokává nevezték ki. 1965. október 1-én az akkori köztársaság elnök, Szukar- no a rend és biztonság helyreállításával bízta meg, majd 1966 februárjában kinevezte a szárazföldi hadsereg főparancsnokává 1966 márciusától Szukarnó megbízása alapján átvette a végrehajtó hatalmat. Egy évvel később Suharto Indonézia ügyvezető elnöke lett, 1968. március 27-én elnökké választották; 1973-ban, 1978-ban, majd 1983-ban pedig újraválasztották. Elnöki tisztében megerősítette a központi kormány hatalmát, megszilárdította az ország politikai és gazdasági helyzetét. A nevéhez fűződő fejlesztési politika megvalósításával Indonézia jelentős gazdasági fejlődést ért el. Az indonéz elnök első ízben látogat Magyarországra. Elutazott a szingapúri külügyminiszter Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese kedden délután fogadta Szuppiah Dhanabalant, a Szingapúri Köztársaság külügyminiszterét, akivel a két ország gazdasági együttműködésének és a kereskedelmi forgalom növelésének lehetőségeiről folytatott megbeszélést. A szigapuri államférfi, aki Várkonyi Péter külügyminiszter meghívására tett hivatalos látogatást hazánkban, szerdán délelőtt elutazott Budapestről. Tanácskozik az ENSZ mbileumi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) ban és a Fülöp-szigeteken teljesített külügyi szolgálatot. ENSZ-pályafutása során két alkalommal volt a Biztonsági Tanács soros elnöke is, egyéb közgyűlési tisztségek mellett. Jaime de Pínies beszédében vitatta azt a nézetet, hogy az EfíSZ válságban lenne, képtelen lenne betölteni azt a hivatást, amiért létrehozták. Elismerte ugyanakkor, hogy az emberiség előtt igen sok megoldatlan kérdés áll. Aláhúzta, hogy a második világháború befejezésének, s a nukleáris kor kezdetének 40. évfordulóján igen nagy veszélyt jelent a növekvő fegyverkezési verseny, a nukleáris fenyegetés — s olyan kérdések is megoldásra várnak, mint az éhezés, a nyomor, vagy a föld egy részén még mindig fennálló apartheid és a terrorizmus. „Az, hogy az emberiség elkerülte a harmadik világháborút, még nem ok az önelégültségre — szögezte le a spanyol diplomata, s aláhúzta: az: Egyesült Nemzetek Szervezetének növelnie kell megelőző tevékenységét, az eddiginél aktívabban kell megakadályoznia a konfliktusok kialakulását.” Az új elnök ugyancsak méltatta a küszöbönálló magas szintű találkozók jelentőségét. A közgyűlés bizottságai kedden délután megválasztották tisztségviselőiket. A 3. számú bizottság — ez a bizottság a szociális és humanitárius, valamint a kulturális kérdésekkel foglalkozik — elnöke Zádor Endre, a Magyar Népköztársaság ENSZ-küldöttségének tagja lett. A délutáni második teljes ülésen a közgyűlés alelnöke- it választották meg. Lengyel miniszterhelyettes Budapesten A magyar kormány meghívására szerdán Budapestre érkezett Zbigniew Messner, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökének helyettese. A Ferihegyi repülőtéren a vendéget Marjai József fogadta. Jelen volt Jerzy Zielinski, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete. Marjai József és Zbigniew Messner délelőtt megkezdték megbeszéléseiket. Megnyilt a kinai pártkonferencia Szerdán Pekingben megnyitották a Kínai Kommunista Párt országos értekezletét. A nyitóülésen a párt főtitkára, Hu Jao-pang mondott beszédet, majd Csao Ce- jang kormányfő ismertette az 1990-ig szóló 7. kínai ötéves tervvel kapcsolatos központi elképzeléseket. Mint a Zsenmin Zsipao, a párt vezető lapja szerdai vezércikkében írja, a pártkonferenciának feladata lesz az ötéves terv irányvonalainak megvitatásán kívül az is, hogy változásokat eszközöljön a Központi Bizottság, valamint másik két szerv, a tanácsadói testület és a fegyelmi-ellenőrző bizottság összetételében. Az országos pártértekezletet három évvel a XII. pártkongresszus után és két évvel a XIII. előtt hívták össze. (Folytatás az 1. oldalról) síinkben az elemi károk miatt jelentős volt a terméskiesés, a termésátlagok csökkenésének technikai, technológiai okozói is voltak. Tapasztalatként hasznosítható, hogy a búzatermésátlagok a 100—150 hektáros táblákon voltak a legmagasabbak, aránylag jó termést ott takarítottak be, ahol a vetést október 1. és 20. között végezték. Magas volt az átlagtermés azokon a területeken, ahol a búza elővete- ménye lucerna, borsó, burgonya, vagy cukorrépa volt. Szólt az előadó a talajerővisszapótlás fontosságáról olyan kitétellel, hogy a gazdaságokban csökkent a műtrágya-felhasználás, és ez a termésátlagokban is megmutatkozott. A tanácskozáson több termelésirányító szakember mondta el véleményét, hangsúlyozva, hogy a megye gabonatermesztői nem felejtettek el búzát termeszteni, vi szont a szélsőséges időjárás következményeit időnként nehéz, sokszor lehetetlen kivédeni. Kritikát mondtak a növényvédelmi munkáról, arról, hogy helikopter hiányá- len. Javaslat hangzott el az ban több gazdaság nem tudott őszi gyomirtás szélesebb küldőben és hatékonyan véde- rű alkalmazásáról, ez ter- kezni a növényi kártevők el- mésfokozó hatású lehet. „Mi, az egyesült nemzetek népei, elhatározván azt, hogy megmentjük a jövő nemzedékeket a háború borzalmaitól, amelyek életünk folyamán kétszer zúdítottak kimondhatatlan szenvedést az emberiségre; hogy újból hitet teszünk az alapvető emberi jogok, az emberi személyiség méltósága és értéke, a férfiak és nők, valamint a nagy és kis nemzetek egyenjogúsága mellett... hogy előmozdítjuk a szociális haladást és a nagyobb szabadság mellett az élet- feltételek javítását, megállapodtunk abban, hogy e célok megvalósítására erőfeszítéseinket egyesítjük. Ennek folytán kormányaink ... nemzetközi szervezetet létesítenek, amelynek egyesült nemzetek lesz a neve.” Ezekkel a sokszor idézett mondatokkal kezdődik a világszervezet máig is érvényes alapokmánya, amelyet az alapító tagok — szám szerint ötvenegy ország képviselői — azon a sokat ígérő tavaszon, 1945- ben írtak alá, és amely annak az esztendőnek október 24. napján lépett életbe. Könyvtári irodalma van ma már a megalakulás körülményeinek, és természetesen az ENSZ négy évtizedes történetének is. És megannyi „prófétája” a két szélsőséges nézetnek, miszerint „a világszervezet úgy, ahogy van: felesleges”, avagy: „mindaz a pozitívum, ami az elmúlt negyven évben felmutatható, az ENSZ érdeme”. Természetesen így, ilyen kategorikusan egyik álláspont sem állja meg a helyét, hiszen mindkettő az ENSZ lehetőségeinek le-, illetve túlbecsüléséből fakad. Tény, hogy ez a negyven esztendő századunk leghosszabb világháborúmentes szakasza, hiszen a helyi háborúk, sajnos, korunk állandó kísérői. És az is kétségtelen, hogy ebben — a nagyhatalmak önmérséklete mellett — valóban jelentős szerepe van az ENSZ-nek. Ugyanakkor azt is tudomásul kell venni, hogy bár ez korunk egyetlen globális kormányközi politikai szervezete, mégsem világkormány. Magyarán: nem kormányok feletti intézmény, ennélfogva az egyes országoknak csak ajánlhat, javasolhat, de helyettük, fölöttük nem dönthet. Akkor voltaképpen mégis mi az ENSZ? Nos, józan és realisztikus vélemények szerint valamiféle tükörképe a világnak, a környezetnek, amelyben működik. Ez érvényes egész, négy évtizedes történetére éppen úgy, mint napjainkra. Csak néhány tény, emlékeztetőül. A Hitler-ellenes koalíció tagjait az ENSZ világrajöttét megelőző évek előkészítő munkáiban érthető módon az a szándék vezette, hogy a béke és a biztonság fenntartására „szövetkezzenek”. Volt-e, lehetett-e ennél időszerűbb feladat az idő tájt? Különböző társadalmi rendszerű országokról lévén szó, amelyeket a győzelemig a fasizmus elleni közös harc hozott egy nevezőre, szükséges előrelátás volt ragaszkodni az egyhangúság elvéhez, ahhoz, hogy az öt nagyhatalom, a Biztonsági Tanács állandó tagjai, vétójoggal rendelkeznek, így az ott tárgyalt ■ javaslatok csak valamennyiök jóváhagyásával emelkednek határozattá. Az akkori erőviszonyok tükörképe volt az ENSZ az ötvenes években is, amikor a világ megismerte a „szavazógépezet” kifejezést (az akkoriban az Egyesült ÁlA, üvegpalota. lamok „vonzásában” lévő országok automatikus, haladásellenes fellépését, állásfoglalását nevezték így), vagy amikor a világszervezet eredeti céljaival ellentétes, dicstelen szerepre is felhasználhatták, például a koreai háborúban. Nem is szólva az úgynevezett „magyar kérdés” napirendre erőltetéséről hosszú éveken át. Aligha ismeri az ENSZ tevékenységét az, aki csak a gyuíáskatulya-küllemű épülettel, az ott zajló vitákkal tudja azonosítani Hiszen szakosított szervei, amelyekben tevékeny szerepet vállalnak hazánk képviselői is, úgyszólván behálózzák a világot, és szinte valamennyiünk életét befolyásolják. Kihalt volna-e például a földünkről a feketehimlő, a WHO, az Egészségügyi Világszervezet nélkül? Milliókkal több gyermek halna ma éhen az UNICEF, az ENSZ gyermekalapja nélkül! A FAO, a mezőgazdasági és élelmezés; szervezet igen sokat tett kenyerünkért, az UNESCO az analfabétizmus visszaszorításáért. Átlépve a „negyedik X-et”, elmondhat hogy az ENSZ megalapítása annak idején mérföldkő volt a nemzetközi kapcsolatokban és a nemzetközi szervezetek történetében. Céljai ma is időszerűek, bizonyság erre korunk megoldatlan problémáinak sora, amelyek napirenden vannak a közgyűlés mostani jubileumi ülésszakán. Sok még a tennivaló, ahhoz, hogy az államok közötti békés kapcsolatok elérjék a négy évtizede megálmodott szintet, hogy az ENSZ igazán az legyen, aminek szánták, egy hatékony világfórum. Vértes Éva NEGYVENÉVES AZ ENSZ A világ tükörképe
