Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-03 / 206. szám
2 Kelet-Magyarország 1985. szeptember 3. Színészek nyara Vajon a nyár a színész, a rendező, igazgató számára is a boldog kikapcsolódás, a pihenés időszaka, felkészülés az új évadra? BÁRÁNY FRIGYES SZIGETI ANDRÁS Hónai készültek az íj évadra? MÁTÉ ETA NAGY ANDRÁS LÁSZLÓ LÉNER PÉTER Vagy vendégszereplés, rendezés, filmgyár! szinkron, netán az évad folytatása a nyári színpadon? Ezekre voltunk kíváncsiak, amikor az új évad nyitánya előtt megkérdeztük, hogyan telt a nyara néhány színészünknek, a rendezőnek, a direktornak. BÁRÁNY FRIGYES Jászai- díjias színművész elsőként a meghosszabbodott színháza évadot említi: a kisvárdai várszínházt estéken játszott Nyerges András darabjában. Ez egy kicsit megrövidítette a nyári pihenőt. Ezután a fővárosba vitt az útja, ahol rendszeres munkatársa a szinkronstúdióknak. Az egyik legismertebb, legmarkánsabb szinkronbang az övé, amelyet nagyon sokan ismernek. — Azért jutott idő a pihenésre is — folytatta —, Gödöllőn üdültünk a feleségemmel, nagyon kellemesen. Utána bejártuk a Dunántúlt, befejezésül pedig szokásunk szerint ismét eltoltöttünik néhány napot kedvenc helyünkön, Szaitmárcsekén. A munkáról annyit: Grillparzer: Urának hű szolgája című verses tragédiájában a Bánk Bánt játszom, amely ebben a darabban egy jóságos, békés figura. — A héten van egy közös dolgunk, „A bátor! adventét” adjuk elő az eredeti helyszínen, amelyről a televízió felvételt készít. SZIGETI ANDRÁS Jászai- díjas nagy vállalkozásba kezdett a nyáron. Van egy ví- kendtelkük Tiszalökön, ahol építkezni akart, de a vállalat, sajnos nem vonult fel. Így elmaradt a művész úr segédmunkája, pedig nagyon készült a malterkeverésre, a fizikai munkára, ami egyenesen életmentő az idegrendszerével, egész személyiségével dolgozó színésznek. — Így aztán igen sokat olvastam — mondta —, a feleségemmel együtt töltöttük a nyarat a víz mellett. Most pedig már megkaptam az első szerepet az új évadban, a Galilei-drámában Galileit alakítom, de igazában még egy előző dráma hőse is együtt él bennem, a Liszkay szerzetesé a Balázs-darabban, A bátori adventben. Ügy hogy egy kicsit „tudathasadásos” állapotban vagyok, de úgy érzem, összejön a két ember, hisz’ mind a ketten valami előbbre vivőt akartak a maguk módján. MÁTÉ ETA színművész azzal veszi át a szót, hogy ő szívesen lenne tudathasadásos állapotban, de jelenleg még nincs annyi feladata. Harmincöt éve van a pályán, sok jót és rosszat megért. Ahogyan az évek is telnek, a számvetés, a „miért” is hatással van a művész közérzetére. Mit tettem eddig? Mi vár még rám? Jelenleg a Ludas Matyiban játszik, most folynak a próbák, gyermekeknek játszani hálás dolog, nem is kíván túl nagy erőfeszítést. De elég kevés az idő a bemutatóig. — A nyarat mindig a családommal töltöm Pécsett, így volt ez az idén is. Nálam is egy hónapot elvitt a kisvárdai várszínházi szereplés, de utána rengeteget mostam, főztem, takarítottam. Természetesen gondolkoztam is. Mai világunkban, úgy látom, az emberek eltávolodtak a színháztól, inkább a tévé, a külföldi út, a hobbi a divat. Megjegyzem, nem Nyíregyházáról beszélek, hanem általában, itt még van egy szikra, egy sziget, itt még szeretik a színházat, hisznek benne és ez nagyon jó. De hát a színész örökös gondja, tudok-e ennyit mondani az embereknek, a közönségnek, hogy ez továbbra is így marad ... NAGY ANDRÁS LÁSZLÓ rendező családjával emlékezetes külföldi úton járt, Ausztriában, az NSZK-ban Hollandiában. Boldog, mert a világ öt leghíresebb múzeuma közül hárommal végre sikerült személyesen is megismerkedni. Ez felér egy szakmai továbbképzéssel — vallja —, s még igényesebb munkára inti az embert. Munka pedig van: ő rendezi a szeptember 10-én bemutatandó Ludas Matyit, a városi KISZ-bizottsággal és a művelődési központtal az úttörőházban egy gyermekszínház létrehozásán is fáradozik. Szeptember végén újra indul a megyei hangos folyóirat, a Hangsúly, amelynek rendezője, de közreműködik az amatőr rendezői tanfolyamon és ami talán a legfontosabb... — Ratkó Józseffel dolgozunk Szophoklesz Antigoné című drámájának Bornem.isz- sza után egy mai átültetéssel. Már bizonyos, hogy nem fordítás, hanem egy magyar Antigoné lesz, izgalmas, szép munka mindkettőnk számára. Még így, a jelenlegi forrongó állapotában is reméljük, mire kell, elkészül. S a magánélet? A feleségem, Jancsó Sarolta a debreceni színház tagja, innen jár át, ingázik Debrecenbe. Óvodás gyermekünk így rám marad. Nem unatkozom... LÉNER PÉTER színház- igazgató, Jászai-díjas, július 10-től augusztus 22-ig kellemes napokat töltött családjával Balatonedericsen, van ott egy kis parasztházuk. Nagy szükség van az együtt- létre, a pihenésre, a kikapcsolódásra. Igen sokat olvasott, járt egy színházi előadáson is Kőszegen, ahol Szako- nyi Károly Rákócziról szóló darabját látta. A játéktól nem volt éppen elragadtatva. A színházi ember nem tud teljesen elszakadni a színháztól — mosolyog —, meg kell is az összehasonlítás, olykor egy-egy közösség egészséges önbizalmának őrzése végett is. — S igen sokat foglalkoztam a nyáron Németh Lászlóval — magyarázza a direktor. — Talán a korral is jár, de mind jelentősebb számomra az ő munkássága, szellemisége, egyénisége. Érdekes módon ez nem volt így fiatalabb koromban. Németh László Galilei című darabját rendezem az új évadban. S kell-e mondanom, hogy miután a héten befejezzük „A bátori advent” itv- forgatását, teljes energiával a Galilei-re kell összpontosítani. Természetesen a mindennapos igazgatói tennivalókkal együtt, mert az évadnyitó társulati ülésen is elmondtuk: minden év új feladatokat ad, nem lehet megélni az eddigi eredményekből, sikerekből. Ma még a kulisszák mögött zajlik a színházi élet, de rövidesen felgördül a függöny. Estéről estére megszületik a csoda, amit úgy nevezünk: színház. És nem hal meg e csoda, tovább él a nézőkben. Ezen munkálkodik a társulat minden tagja. Páll Géza A parancsnok visszavonul A Gárda: erőpróba Manapság sokat vitatkoznak a fiatalok közéleti neveléséről, az ifjúsági szervezet közösségformáló erejéről. Megjelennek kritikák, de szerencsére akadnak jó kezdeményezések és születnek követendő eredmények is. Bizonyára ezek a törekvések jutottak eszébe Domokos János megyei Ifjú Gárda-parancsnoknak, amikor közel húszévi gárdista szolgálat után, más elfoglaltsága miatt elbúcsúzik az Ifjú Gárdától. Működése idején megyénkből az IG-szakaszok két éve hatodik, az idén negyedik helyezéssel tértek haza az országos szemléről. Néhány éve Nyíregyháza, pontosabban Sóstó adott otthont az ifjúgárdisták kétévenként sorra kerülő legnagyobb seregszemléjének és az ország minden részéből érkezett fiatalok hitelesebben megismerhették szűkebb hazánkat. — A KISZ szerepéről, helyéről vitatkozóknak jó lenne elmenni az ifjúgárdisták néhány foglalkozására — hallottuk Domokos Jánostól. — Magas szinten oktatják a szakalegységek tagjait, de még az általános képzés is szerteágazó ismeretekkel vértezi fel a fiatalokat. Megyénkben 2252 ifjúgárdista tevékenykedik, hazánkban körülbelül 30 ezren kötelezték el magukat ennek a sajátos ifjúságpolitikai munkaformának. Egy kicsit honvédelem, egy kicsit fizikai és szellemi erőpróba, romantikus táborozások és fegyelmezett képzés, no és sok-sok vidámság jellemzi a foglalkozások hangulatát. A téren unatkozó, vagy üres óráiban csavargó fiatalok bizonyára el sem tudják képzelni azt a sokféle ta- nulnivalót, szellemi és fizikai erőkifejtést, amelyet az ifjúgárdisták játszi könnyedséggel végeznek el. Vagy mégsem „sétagalopp” egy-egy harci túra? Ez ugyanis a legnagyobb megpróbáltatást követelő versengés a szemléken. A Fehérgyarmaton megrendezett megyei szemlén egy nehéz terepen az egyik lánynak teljesen elfogyott az ereje, a tűző napon az ájulás környékezte, amikor a szakaszokat követő autó fel akarta venni. Legalább a 29 kilométerből az utolsó hetet kocsin tegye meg. Ö kö- nyörgött a legjobban, hogy gyalog menne, hiszen ez sok ponttól fosztaná meg a csapatát és nem tudna a többiek szemébe nézni, ha miatta kerülne hátrányba a 25 fős szakasz . . . A fluktuáció a gárdában sem haladja meg a szokásos mértéket. A legtöbben — érthetően — a középiskolások vannak, de a dolgozó ifjúmunkások közt is népszerű a gárdista életmód. S vannak olyanok, akik jóval a harmincon túl is eredményesen szerepelnek. Sőt. Nemrégiben olyan listát tett Domokos János elé az egyik régi gárdista, ami önmagáért beszél. A Kossuthban — akkor még szakközép volt — összejött egy olyan közösség, amelynek a tagjai több országos szemlén értek el sikereket és később is vagy a katonai, rendőri pályára mentek, vagy továbbra is patronálják az Ifjú Gárdát. Bökönyszegi Bertalan, Miha- lik József, Gyárgyán István — ő a napokban vette át a Taurus szakaszparancsnokaként az országos szemlén a negyedik helyezésért járó jutalmat —, Gilányi István, Bagoly Pál, Lukács Gyula, Németh András, Fekete Tibor azóta is szoros kapcsolatot ápol az Ifjú Gárdával, A leköszönő megyei Ifjú Gárda-parancsnok közel 20 évi kiemelkedő munkáját a KISZ Központi Bizottsága Ifjúságért Érdeméremmel ismerte el. T. K. Egy furcsa kártérítés Ha elvész a film Jogászkodjunk egy kicsit. Az én képem — az én személyiségi jogom. Engedélyem nélkül elcsúfítása, kigúnyolása, beszennyezése, elpusztítása — ellenem irányuló jogsértés. Ugyanez a hozzátartozóim, barátaim, szeretőim, főnökeim joga — minden ember joga. írva vagyon a törvénykönyvekben» Namármost, ha beviszek egy tekercs filmet az OFO- TÉRT-ba, Fényszöv-be, vagy hasonló fényképész céghez, és megrendelem a film előhívását. vagy belőle képek máso- lását, akkor a megrendelő lap egy kétoldalú szerződés. Én fizettem, vagy vállalom, hogy fizetek. A cég ezért előhívja a Iliimet, vagy képeket is másol róla. Tiszta ügy. Ámde! Üjabban a megrendelő papíron ott egy kijelentés: ha a film elvész vagy megsérül, csak -a film anyagának értéke iránti kártérítésre van jogom. Ha az ilyen figyelmeztetéssel ellátott megrendelőt aláírom, kifizetem, vagy beadom vele a filmet, vagy legalábbis elteszem a cédulát, már lemondtam mindenféle más kártérítésről. Ha nem írom alá, nem szolgálnak ki, mehetek, ahová akarok. Mondjuk egy talán kissé drágábban. de lehet: jobban dolgozó magánfényképészhez. Ha találok. Mert legtöbb helyen a fényképészet, a filmelőhívás, másolás állami, szövetkezeti monopólium. De haladjunk tovább a jog mezsgyéjén. Ha én elmegyek teszem azt Honoluluba, s onnét hozok tenmagamról és szép barátnőmről egy tekercs színes filmet, s éppen azt veszejtik el az OFOTÉRT-ben, hát magának a filmtekercsnek az anyagi árával nem utazhatok visz- sza a kies Hawaii-szigetekre, hogy újra megteremtsem a felvételkor meglévő helyzetet, és rögzítsük azt a másik filmre, amit az OFOTÉRT volt kedves megtéríteni. Avagy ha öreg szülém utolsó felvételéről halála után beviszem a filmet és másoltatnék néhány képet a rokonságnak, de elszaggatják, elveszítik, hát mire megyek a filmtekecs árával? Ilyenkor jön a minden jogállamban használatos „erkölcsi kár” fogalma. Nem mintha mondjuk két-három- ezer forintos erkölcsi kártérítéssel ismét elutazhatnék Honoluluba, vagy feltámadna édesszülém fényképezkedni. De a joggyakorlat szerint az ilyen kártérítés alkalmas ösztönző arra, hogy szíveskedjenek vigyázni, mert nem minden film pótolható, és ha ha- nyag a laboratórium, hát a cég fizet jó néhány ezret. De hagyjuk a jogászkodást. A kiszolgáltatott kisember a nyaranta előforduló kedves emlékeit ilyenkor viszi be filmen, előhívatni, képet másoltatni. S ha ilyen úrhatnám módon, egyoldalúan diktálják a megállapodást, akkor védelmet igényel. Vagyis tilalmat az ilyen feltétel nélkül diktáló, megalázó cetlik ellen. Ha a vevő nem kívánja, akkor nem szabad ilyen megrendelőlapot aláíratni vele. Vagyis szükséges az üzleti jog alapján nyugvó kétoldalú szerződés. Tehát az erkölcsi kár megtérítése is. így figyelmes munkára lehet serkenteni a monopolhelyzetben lévő fényképész cégeket, — az állampolgári jo«, az üzleti tisztesség és a szolgáltatási rend háromszögében. F. D. Rossz szomszédság, török átok A Nyíregyházi Városi Ügyészségre, a rendőrkapitányságra, majd ezt követően a városi bíróságra a „fülemüle per” alapját képező bejelentések sokasága érkezik. Ezek az ügyek elgondolkodtatóak. Szomszédok élik le életüket még ma is a régi „mezsgyeper” átkos és nyomasztó gyűlöletében. K. M.-né ibrányi lakos a helyi körzeti megbízottnál feljelentést tett szomszédja, Sz. A. ellen. Elmondta, már hosszabb ideje mezsgyevitájuk van: „ö azt állította, hogy a kertjéből egy földterületet elszántottam” — mondja. Mivel az elszántást sérelmező szomszéd nem kérte a földterület felmérését, így K. M.-né kérte ezt. A felmérésnél az derült ki, hogy Sz. A.-nak nemhogy nincs igaza, de még ő használ a szomszéd területéből állítólag 1 méter 20 centiméteres szélességet. A felmérés során természetesen a tényleges mezsgyét jelentő karók is bekerültek a földbe, jelezve Sz. A. szomszédnak, hogy itt a határ: ezentúl már jogtalanul használja a szomszéd földjét. Sz. A. természetesen nem fogadta el a kimérést. Noha felhívták a figyelmét, hogy a karókat nem mozdíthatja el, viszont joga van neki is egy másik mérnökkel ellenőriztetni azt, majd pedig a bíróság tehet pontot az ügy végére, ö azonban ezt nem akarja. Sz. A. tehát továbbra is úgy használja a területet, mint korábban: bevetette napraforgóval. K. M.- né birtokvédelmet kért a tanácstól és Sz. A.-t felszólították, szedje ki napraforgóját a más területéről, aki ennek nem tett eleget: mi neki egy tanácsi határozat! A növények, a napraforgók növekedésével együtt nőnek a gyűlölet gyökerei is. „Rossz szomszédság, török átok ...” .. .örökös veszekedés, majd verekedés ... Mert ez is bekövetkezett. 1985. augusztus 10-én tett büntető feljelentésében K. M.-né elmondja: ezen a napon szomszédja a kapuja előtt ment el, onnan bekiabált, köpött felé, majd később megint visszament és őt „mindennek” elmondta. Az ekkor már a lakásban tartózkodó férj is hallotta a történteket, felesége K. M.-né védelmére sietett, és jött a szokásos tettlegesség. Sz. A. a dulakodás közben „megszorította K. M.-né bal karját, megfordította és — állítólag — megrúgta az asszonyt. A sérült orvoshoz ment, ahol megállapították, hogy a karján és szemzugában felületes horzsolásokat, bőr alatti bevérzéseket szenvedett, amelyek két napon belül gyógyultak. Valószínű itt még nem fejeződött be az ügy. Várható, hogy Sz. A. is megteszi feljelentését, csak egyelőre az még nem érkezett az ügyészségre. És Sz. A. ügyében most már ellenkező irányból kezdődik minden elölről... A közvélemény sokat tehet az ilyen jelenségek, szomszédi gyűlöletek ellen, s azért, hogy mindenki tartsa tiszteletben, hajtsa végre a határozatokat, az ítéleteket. Mert tapasztalni, hogy egyes munkáltatók a munkaügyi bíróságok ítéleteit sürgetésre, erélyes intézkedésre hajlandók csak végrehajtani. Sőt, van tanácsi vezető, aki jogerős bírósági ítélet végrehajtásának mond ellent. Az ilyen magatartások nem segítik az állampolgári fegyelem erősítését, a birtokviták gyors elrendezését. Dr. Toronicza Gyula városi vezető ügyész Mezsgyevita, verekedéssel
