Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-14 / 216. szám

w 1985. szeptember 14. O O z-tárlat Kajaaniban ! és festészet randevúja tiválja, amelynek ebben az évben Iküllönas rangot adott a Kalevala születésének 150. évfordulója is. Műveim a véletlen folytán megfelelitek a fesztivál szellemének. Lassan már (húsz éve, Hogy elkezdtem ezt a népdalisoro- zajtot, (töprengtem, hogyan lehetne a páratlanul szép népdalokat képi eszközökkel megfogalmazni. Bámulatos a dalban megfogalmazott népi szürrealizmus tiszta, művé­szi ereje. Nagyon meghatott, hogy a finnek megérezték a képek lényegét, örömmel mondtam tehát igent a meg­hívásnak, amelyet nem szak­mái'köröktől kaptam, hanem egy fesztivál szervezőitől an­nak reményében, hogy ezzel A művész Kajaaniban (Hu­divok Róbert felvétele.) a kiállítással is hozzájáru­lunk a két nép és két vá­ros baráti kapcsolatainak erősítéséhez. Hozzá kell ten­nem, hogy minden költsége­met — beleértve a 'kiutazást és ott-tartózkodást is — a fin­nek fedezték. A népdalillusztrációkat ~már korábban festette. Ké­szült-e erre a kiállításra más képekkel is? — Természetesen. Szeret­tem volna valami finn anya­got vinni. A .Kalevala-évfor- duló magától kínálta az anyagot. A finnek nemzeti eposzát már régebben is is­mertem. Az idő rövidsége miatt csak három (képet fes­tettem. Lenyűgözött Vejine- möjnen dala. A dal erejét akartam én is képen megfo­galmazni. Amikor Vejne- möjnen zenél, a föld is meg­---------------------------------------------^ indul. A dal olyan erős és hatásos volt, hogy az embe­rék életét is megváltoztatta. A kantele húrjának pengé­sére emberek keltek új életre. Hát nem szép gondo­lat? A másik kép Ilmarinen- nek, a kovácsnak, az „örök­től való vaserő menyasszo­nyának”, Aiinónak a táncát szimbolizálja. A harmadik a munkát dicséri, ami a Kale­valában >és a finnek életében, történelmében (különösen nagy jelentőségű. A Kalevala úgy hatott rám, mint a ma­gyar népdalok. Most, hogy újra átolvastam, sok olyan motívumot találtam, ami a magyar népdalokkal közös. Hol került sor a kiállítás­ra? — Kajaaniban, a Szövetke­zeti Bank aulájában helyez­ték el a kiállításira kivitt 20 képemet. A közintézmények­ben rendezett kiállítások Nyugaton nem szokatlanok. Praktikus, (hogy olyan helyre teszik a kiállítást, ahol sok ember fordul meg. Érkezett-e önhöz vissza­jelzés? Hogyan fogadták ro­konaink a képeket? — Nagyon sokan gratulál­ta, de talán inkább a sajtó­ból idézek: „A magyar mű­vész, Berecz András új táv­latokat nyitott meg a kaja- ani előadói ünnepeken. Be­recz képei zenélnek. A rajz- professzor művészetében a népzene és a festészet egye­sül.” Megértettek. Néhány képemet meg is vásárolták. Beszéltem Rácz Istvánnal is, az ott élő híres magyar fo­tóművésszel és fordítóval, aki megörült a kiállításnak, és tetszett neki a Kalevala szellemiségének ez az újsze­rű megközelítése, amely lé­nyegesen különbözik a fin­nek ismert festőjének, Akse- li Gallen Kalevalának az áb­rázolásmódjától. Finnországból hazatérve lesz-e folytatás? — Lesz. A baráti és művé­szi kapcsolat nem szakad meg. Több finn témáit is sze­retnék megfesteni, s egy újabb meghívás is szóba ke­rült. Bodnár István #o«o«o«o#o«o#o#o«o#o«o«o#o#o«o«o#o#o#o őzés Szatmárban feltakarítják a fák. alját, a hüllőt eefréskádakba szedik, majd könnyű, erős rudakkal a fákról a szilvát mostanság már ponyvákra, kiterített „nájlon- ra” verik, ahonnan kosarakba rakják, majd a ferdére állí­tott szőrös (gyalulatlan) palo- lódeszkán végigeresztik, mi­közben a súlyosabb, ép sze­mek a deszka aljához helye­zett kosárba gurulnak, a hi­bás szemek pedig a deszkán a levelekkel együtt visszamarad­nak. A deszkán maradt kivi- csadt szemeket az aprókkal együtt a eefréskádakba teszik, míg a kosarakban lévőkből a legszebb, legérettebb szemeket kiszedik, ebből lesz az aszalt szilva. A lekvárfőzés a katlan elké­szítésével kezdődik, nagysága az üstétől függ. Öblösebb üst­nek öblösebb katlant építenek. A katlant vályogból sártapasz- tássai köralakúra és méter magasra készítik, úgy hogy az üst pontosan belepászoljon. Csak rézüstben fő ízletes lek­vár, melynek az alját, mielőtt ráhelyeznék a katlanra, be kell tapasztani sárral. A sárkészítés szakértelmet igényel. Egy kosár agyagos földet meglocsolnak vízzel, amikor megpuhul, tesznek be­le pelyvát, egy marék sót, két marék fabamut, búzakorpát, majd az egészet kézzel kidol­gozzák, mir a keriyértésztót a leknőben A felford: út üstöt először bekenik tojó fehérjével és ez után simít,. c rá ó ojjny vastag sarát.. Ez védi meg n fővő lekvárt az odak 'zmálás- tól. Az üst belüljét if megke­nik szalonn. .(őrrel, így a bele helyezett vitorla, a lekvár ki­várása közi; könnyebben fo­rog A vili» .nak ver -.egy le­vélkéje, ál- ;ya, r _>a, mei; nek segítségével forgatják az üstben a „szerkezetet”. Ha még a szedés napján hozzákezdenek a főzéshez, a teknőben lévő szilvát kétszer hideg vízben jól átmossák, majd cserép szűrőtálba szedik, ahol a víz lecsorog róla. Majd megkezdik a ciberézést. A megmosott szilvából annyit tesznek az üstbe, amennyi be­lefér, állandó kavarás közben felfőzik, majd bádogcsuporral a cibererostára szedik, ame­lyet teknőre fektetnek. Faka­nállal a rostán a meleg ciberét áttörik a teknőbe, míg a visz- szamaradó magot vedérbe sze­dik a disznóknak. Négy üst áttört ciberéből főznek egy üst öreg lekvárt. Az öregedő lekvár kavarása nehéz munka, ilyenkor már férfi veszi át a kavarórudat. Amint a lekvár kifőtt, az üstöt leveszik a katlanról, zöld labodára teszik, melegen cse- répszilkékbe, bödönökbe, kis- teknőbe rakják, és kenyérsü­tés után bevetik a kemencébe, ahol vékony bőrös réteg kelet­kezik rajta, mely megvédi a megromlástól. A „cukros világ” előtt fel­nőttnek és gyermeknek egy­aránt „szopogatni” szilvézt, azaz penyőt is készítettek. A penyőt is úgy főzték, mint a ciberét, csak sűrűbbre. Ha már megfelelő sűrű volt, rá- öntötték a penvődeszkára, me­lyet előtte gyengén bezsíroz­tak Ez a derzkaalkotmány másfél méter hosszú, fél mé­ter széles gye 0 tölgyfadesz­ka volt, melybe écből fcét-há- rom ujjnyi Keretet készítettek. A penyőt k bárom rétegben öntötték e T.zkára, le mire napon, var emencőben ki­szárítottál-. ' pán ujjnyi vas­tag lett. T. levágták a desskárő?. I V -"ngyöl - íék és f .sor; tiv’: -t akasztották. A panyolaiak ta­vasszal Debrecenbe, Bereg­szászra hordták a vásárokra, ahol kockára vágva árulták. A gyerekek kenyérrel ették, a fonó asszonyok meg azért szo­pogatták, hogy bőven legyen nyáluk fonáskor. TÉVÉ A KATLAN MELLETT A lekvárfőzést a falvak fia­talsága mindig nagyon várta. Már a szösz dörzsölésekor (amely szintén közös munka- alkalom volt) megegyeztek, hogy ki mikor főzi a lekvárt. A leányok elmentek a kavaró- ba, a fiúk meg csapatokba ve­rődve utánuk eredtek. Vittek magukkal citerát, harmonikát, tárogatót, a katlant körülül­ték, énekeltek, tüzeltek, ka­varták a lekvárt felváltva. Közben játszottak, vicceket meséltek, ha megéheztek, a háziasszony friss kenyérrel szolgált, melyet ciberével fo­gyasztottak, de kínálták aka- varókat kemencében sült ka­láccsal is. A pajkosabb fiúk elmentek tengerit lopni, amit a katlan tüzében megsütöttek, miközben a kormos nyársakat a lányokhoz kenték. Aki el­aludt hajnal felé, az ébereb­bek kikenték lekvárral, a leg- mókásabb az volt, amikor az édesdeden alvó kezébe lekvárt tettek, az orrát pedig fűszál­lal birizgálták, s így maga kente ki az alvó magát. Má­soknak a cipőjébe, zsebeibe rakták a ciberét. Aki kavarás közben szundított el, annak mosogató rongyot dugtak a köténye zsebébe. Ez bizony nagy szégyen volt. Mindez napjainkra elma­rad, mivel a televízió nagy úr, bár a találékonyabbak a kat­lan mellé min? tévét szerel­nek, de Baranyi Miklós Pa- nyoián már évek óta villany­motorral hajtatja a sorba sze­relt 'intők vitorláit. 4 hírek szerint messzeföldön ismerik ízieter lekvárját. Farkas József Párizs és a franciák Kiállítás a Műcsarnokban A Párizsban élő fotóművész, Zaránd Gyula képeiből rende­zett kiállítást a Műcsarnok. Reprodukcióink a tárlat anya gából mutatnak be néhányat. Jean-Louia Murris, a kiállítás rendezője igazi párizsi hangu­latot varázsolt a Műcsarnokba. • 2. Belleville! gyerekek • 3. Quimperi lányok (Brstagns) Bodnár István A Tisza meséi i. Kőrisfa árnyékából figyelem a Tisza sebes folyását, esztelen vágta, szalad lihegve, szerelme határtalan, tarisznyájából a homokot kiszórja a fövenyes partra, hullámos haját bodorítja a sugarak záporában rámhunyorit, szalad, hogy magához ölelje mátkája a tenger. II. Ez a szőke kis kuruc ivadék már a harmadik homokvárat építi az átnedvesedett folyóparton, az arasznyi várárkot megtölti lassan a homokon átszivárgó víz, a Tisza is lelassít egy pillanatra, gyöngéden megpaskolja izmos kis lábait, könnyű szél kócolja az ártatlan füvet. Gergelytugornya, 1S8S. aug. 1. Nagy István Attila: Győzelem Az éjszakába hullva újra elkerült az áloM Jajszó bukott ki számon agyam eltemettE Győztes ifjúkorom láztól piros képeiT Nem világított csak az arcod fehérE A kezem melletted virrasztóit feL Húzott óra vert a sötétben eln£ Ztem az álom játékait kibomlö Sugarait a tavaszok ünnepéT Szép arcodon minden zenéL Izzik lobog él aztán tO Vatűnik ez a pillanaT Kifakul a vágy foto Emléket őriz lánG Lobban ellobbaN Étien éj szak A Látomás elH Aló gyásZ SzeresS RejtS Eli V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom