Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-14 / 216. szám
1985. szeptember 14, Kelet-Magyarország 3 Gondolatok a rádió mellett A foglalkoztatottság M ár a Magyar Rádió csütörtöki műsora is sejttette: a foglalkoztatottság, a munkaerő mobilitása a hónap témája lesz. Pénteken csak megerősödött ez a meggyőződés. A Jó reggelt! műsor a Kossuthon szakemberek, vidéken dolgozó tudósítók bevonásával járta körül a műsort, mégpedig nagyon őszintén. Nem kevesebbet mondott ki, mint azt: a nagymérvű ingázás még az ezredfordulóra sem csökken jelentősen. A másik megállapítás: a hatékony foglalkoztatottság érdekében sokan válnak meg azoktól, akik képzettségük hiánya, szorgalmuk mérsékelt volta miatt terhet jelentenek egy- egy gyárban, üzemben. Mondani sem kell talán, hogy minket itt Szabolcsban sokszorosan említett a műsor. Mégpedig úgy, mint a sok gondot hordozó területek egyikét. A magas ingázólétszám, a 3000 elhelyezkedést nem találó említése is elég ahhoz, hogy bizonyítsuk: nem kívülállóként hallgattuk a műsort. Bizonyára akadtak, akik felfigyeltek ilyen kifejezésekre: munkanélküliség, munka- nélküli segély, közmunka. Feltehetően jó páran aggódtak annak hallatán, hogy bizony nem minden esetben ^ sikerül egyik napról a másikra elhelyezkedni. Viszont ami megnyugtató volt: az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal felelős vezetői mind úgy nyilatkoztak: a kormányzat a megoldásokra alternatív elképzelésekkel, tervekkel rendelkezik. Ezek egyike a közmunkák szervezése. Egyelőre Szolnok megyében van erre példa. De ha Szabolcs-Szatmár is igényel ehhez pénzt — kap. Vagyis nálunk is lehetőség nyílik arra, hogy az elhelyezkedési gondokkal küzdőket olyan, valóban hasznos, a köz érdekéi szolgáló elfoglaltsághoz juttassák, ami egyébként nehezen lenne megoldható. Okos javaslat volt, amely a munkaerőkölcsönzést vetette fel. Mert ugyanakkor, amikor nem kicsi a gond az ország egy-egy területén, azt is látni kell: még mindig több az ajánlat, mint a munkát kereső. Persze hiba lenne, ha az áthidaló megoldásoknál leblokkolnánk. A kétnapos műsor sugallta: az önképzés, a más szakma megtanulása, a képzettség fejlesztése sok-sok ezer ember számára a szó szoros értelmében létkérdés. Mert lehet ugyan jó kormányzati döntés, várhatunk okos javaslatot, áthidaló pénzügyi segítségei, de hiba lenne lemondani arról, hogy ki-ki saját felelősségét is felismerje. Felelősségét és érdekét. Mert jó ideje sokszor mondjuk: csak a magasabb tudás, a több szakma, az innovációs készség, a mobilitásra való hajlam teremtheti meg az egyén biztonságát. Ez is eszünkbe jutott a rádió mellett. Reméljük, másoknak is. (bürget) A timári Béke Termelőszövetkezet gumiüzemében negyedévenként 10 ezer lábtörlőt készítenek nagykereskedelmi vállalat megrendelésére. Koós Mihályné és Nagy Béláné szállításhoz készíti elő a lábtörlőket. (Elek Emil felvétele) A tűzoitókészülékek, -berendezések karbantartása, rendszeres felújítása nélkülözhetetlen fontosságú. A nyíregy- házi Tempó Szolgáltató Ipari Szövetkezet ilyen munkával foglalkozó részlegének tevékenysége Szabolcs megyén kívül kiterjed Hajdú, Borsod és Szolnok megyékre is. A 22 fővel dolgozó üzemben évente 13 ezer készüléket újítanak fel, vállalnak rá garanciát is Kialakították a szervizjellegű készülék felülvizsgálatát is, amely azt jelenti, hogy a megrendelőnek a helyszínen vizsgálják meg a készülékét, javítják ki a kisebb hibákat. Foglalkoznak új poroltókészülékek és tűzvédelmi felszerelések árusításával is. Éves tevékenységük meghaladja a 13 millió forintot. Képünkön: Budai Mihályné a részleg egyik dolgozója, Győri Imre csoportvezető jelenlétében a felújított poroltókat címkézi. (elek) Vízmíítársulatok Az egészséges ivóvíz még nem minden településen természetes. A falvakban élők életkörülményeinek javulásához nagymértékben hozzájárulhat az ivóvízhálózat megépítése. Az elmúlt években Szabolcs-Szatmár számos községében fogtak ösz- sze az emberek, alakítottak vízműtársulatot. Most újra két településről kaptunk hírt ez ügyben. Hétfőn, szeptember 16-án Milotán tartják a Tiszabecs—Milota —Tiszacsécse—Tiszakóród vízműtársulat alakuló ülését. Hasonló eseményre kerül sor 18-án, szerdán Nyírkárászon. Este hattól a művelődési házban ismertetik a lakossággal a vízműberuházás részleteit, vitatják meg a tervjavaslatot és alakítják meg a vízműtársulatot. ABC Geszteréden Már eldőlt, hogy a következő tervidőszak legelső és legfontosabb tennivalója egy ABC-áruház építése lesz Geszteréden. A település központjában a jövő héten jelölik ki az új üzlet helyét — közművesített területen. A tanács 1 millió forinttal járul a költségekhez, melyből nagyobb részt az üzemeltető: a balkányi fogyasztási szövetkezet vállal, de számítanak a MÉSZÖV támogatására is. A Nyugat-magyarországi Fafeldolgozó Gazdaság előre gyártott épületelemeiből terv szerint jövő év augusztus 20-ra adják át az ABC-t, mely több, mint 3 millió forintba kerül. Az új élelmiszer-áruház átadása után bezárják a község elavult, szűkös húsboltját. A település nagy vegyesboltjában pedig megszűnik az élelmiszer-árusítás, s csak ruházati és iparcikkek kerülnek majd pultra. Már megkezdődött a régi vegyesbolt felújítása, s a hozzá tartozó raktárak átépítése. Legkésőbb október végére fejezik be az épület rekonstrukcióját. Az almáskerttől Tuzsérig Pénzről van szó... Alma. Ennek a szónak kimondva, kimondatlanul becsülete van a megyében. Nincs az a termesztő, amelyik nem adja meg a módját évközben az almafáinak. Ilyenkor, szedés idején pedig öröm végigmenni a kerteken a pirosló al- niafasorok között, gyönyörködni a gyümölcsökben. S, hogy mi lesz a végeredmény, mennyit hoz a konyhára (vagy visz), azt most még nem tudni. Csonka fák, Levél, termés nélküli ágak jelzik a hívatlan vendég kéretlen útját a tuzséri Rákóczi Termelőszövetkezel gyümölcsösében. A jég augusztus 18-án támadott, romba döntve az előző hónapok álmait. Exportra alig van lehetőségük. A jég számlája — Egy évtizede még a termés négyötödét szállítottuk külföldre. Tavaly már csak a felét, pedig nem felejtettünk el termelni, s a minőség sem volt rosszabb az előző évieknél. Most jó, ha a leszedett alma tizenöt százalékát eladhatjuk exportra — kesereg Szeles András a szövetkezet elnöke. Kesergésre bizony az idei esztendő nyomós okot adott. Ám csak pillanatnyi -kábulat ez, amiből gyorsan felébredtek. Keresik a belföldi értékesítés lehetőségét, járják az iparvidékeket, a nagyvállalatokat. Mert az almát el kell adni. Ami pedig marad, azt a léüzemnek adják el — önköltségi áron alul. Szerencsére a megyei helyzet sokkal jobb a tuzsérinél. Van alma a kertekben, méghozzá kiváló minőségű exportalma. Bármerre Is jár az ember, bármelyik gazdaság kertjét nézi, láthatja ennek igazát. Az, hogy később érett a szokásosnál, hogy nem olyan piros, mint tavaly volt, vagy perzselitebb. az objektív okokra vezethető visz- sza. Mert a -természet ellen védekezni nem lehet — csak vétkezni. Aki pedig az utóbbit teszi, rossz úton jár. — A perzseléssel van a legtöbb gondunk — s mutatja még a fán az értékcsökkent almát Tóth László, a nyír- tassi Dózsa Termelőszövetkezet kertésze. — Tavasszal a fuzikládium is támadott, igyekeztünk megvédeni a termést. S hogy teljes legyen a sor, a tervezettől kevesebb termést 'takarítunk be, már most látjuk. Ugyanis a téli hideg és a virágzás-kor jött fagy erősen tizedelte a gyümölcsöt. Nyereséggel termelni Nyírtasson zömében diákok, egyetemi és főiskolai hallgatók szedik az almát. Megvan ennek is a magyarázata. így folytatja Tóth László: f — Saját dolgozóinkat sajnos nem tudjuk foglalkoztatni a gyümölcsösben, minden munkáskezet leköt a konzervüzemünk. Ez utóbbira szükség van, oz termeli a nyereséget, igen, a konzervüzem, mert az almaágazat 1982-ben és 1983-ban ötmillió forintos veszteséggel zárt. Tavaly már félmillió nyereséget produkált, s úgy látják a szövetkezetben, felszálló ágban van az ágazat. — Azonban mindig magasak a költségek — szól Mátyás László főkertész. — Az E gy férfi gyorsan pénzt akart szerezni. A kocsmában ült a sarokban és sötét tekintettel nézett maga elé. „Kanalasnak honnan van? Hunyó Pistának honnan?” — gondolta gyűlölettel. — „Ök különb emberek? De majd engem is irigyelni fognak!” Gőgösen megkeményedett a szája és a pohár után nyúlt. Belebámult a sárga italba, közben lila hasú pénzeket, zöld ezreseket látott, hallotta zizegésüket, érezte tapintásukat. Melegség futott át rajta, beleborzongott a gyönyörűségbe. Aztán eszébe jutott, hogy pénz még nincs és elkomorodott. — Mi van komám? — csapott jó nagyot a vállára a szomszéd és leült melléje, miközben odakiáltott a pultnál poharakat törölgető kövér, fekete asszonynak. — Két deci homokit! Szemfogait bajusza alól elővillantva a férfira nevetett. — Baj van ? Ügy lógatod a fejed, mint a konflisló! — Pénz kellene... — moTollasodás rogta a férfi. — Sok és hamar! — Libázzál. — Jól ad? — Höhöj! — csapott a fejét hátravetve a térdére a szomszéd. — Kérdezd meg Kulcsár Józsit, hogy miből építtetett a lányának házat! Komám, ha ügyes vagy, csak úgy dől belőle a pénz! — Oszt hányszor tép? — Mit tudom én!... Hát csak akkor, amikor van mit! A férfi másnap libákat vett minden pénzén. S mintha rámosolygott volna a szerencse, a libák úgy nőttek, tollasodtak, hogy öröm volt rájuk nézni. Megtépte őket és vitte Nagy úrhoz, a maszek tolikereskedőhöz. — Tizenötezer. Adja? — mondta a kövér férfi és gyűrűs kezét parolára nyújtotta. A második tépés már jobban sikerült. Gyűltek az ezresek a tisztaneműs szekrényben a dunnahuzatok alatt. Aztán eljött az ősz, meg- hidegedtek a nappalok, lehűltek az éjszakák, felkerült a bekecs. A férfi nézte a kövér libákat. „Miért ne téphetném meg harmadjára is?” — gondolkodott. — „Csinálok nekik fóliasátrat, fűteni fogom, az mondjuk ötezer forint, ebből meg bejönne vagy nyolcezer, ha szerencsém van, a tíz is!” — dörzsölgette a kezeit. A szomszéd segített a sátor felállításánál. — Te, Jani! És ha mégis megfáznak? — kérdezte aggódva a férfitól. — Télre nem szokták megtépni... — Úgy károgsz, mint egy vénasszony! — intette le őt a férfi, és beállította a vén vaskályhát. — Van elég szenem! A harmadjára is tollúkat vesztett libák fázósan guny- nyadtak a fóliasátor alatt, csőrüket szárnyuk alá dugták. A férfi takarékoskodott a tüzelővel, hátha kemény tél lesz, de mindennap többször is megnézte az egyik rúdon lógó hőmérőt. Az október eleji éjszaka hatalmas szél támadt, lefújta a házról a cserepeket, döntötte a kis fákat. A fólia összetépve csapdosott, amikor a férfi kirohant. A libák bágyadtan kornyadoztak, három élettelenül feküdt az udvaron. — Nem, ezt nem lehet velem !... — mondta a gazda maga elé meredve. Reggel ott lógott a sátor merevítőjén. A lába alatt a megszelídült szél seperte a tollat és szétszórta a bankókat. Tóth Ildikó önköltség kilónként most is közel lesz az öt forinthoz az almánál. Ugyanakkor a termesztés költségei az utóbbi években legalább hatvan százalékkal növekedtek, míg a felvásárlási árat az idén ötven fillérrel emelték. Nevetséges összeg. Kevés, vagy nem kevés, nehéz eldönteni. Attól függ melyik oldalról nézi az ember. Mindenesetre a termelők keveslik, s ezt támasztja alá az ágazat minimális jövedelmezősége is. — Mi tudjuk hol 'húzhatjuk meg a nadrágszíjat, mit tehetünk a nagyobb jövedelmezőség érdekében — mondja a főkertész. — Elsősorban az átlagtermés növelésével csökkenthejük az önköltséget, ezt pedig a gondosabb metszéssel, egyáltalán a termesztéssel érhetjük el. A termelőkön is múlik A lehetőség adva van. de addig is minden gazdaság a maga módján növélheti az eredményét. Nem nagy dologról. a csomagolásról, a szállításról van szó. Sok-sok esztendő tapasztalata alapján Bereczki Zoltán, a Hungaro- fruct tuzséri telepének vezetője csak azt kéri a termelőktől, hogy a minőségi követelményeknek magfelelő almát hozzanak. Mert bizony előfordul ennek ellenkezője is. Ezért nem véletlen, hogy szeptemberben a tavalyinak másfélszeresét küldték visz- sza a szovjet átvevők a rossz minőség miatt. Gyakran előfordul, hogy a szép almához „békeverik" a rosszat, vagy a 'kocsik belsejébe gyengébb minőségű almát raknak. Gond az is, hogy a reggeli órákban szinte munka nélkül vannak az átvevők, mert a megyei szállítók kilenc, tíz óra körül jelennek meg az almával, holott más megyéből hét órára már Tuzsérra érnek. Ki érti ezt a termelői magatartást? Sípos Béla Az ELEKTERFÉM Ipari Szövetkezet kállósemjéni üzemében a Budapesti Csavaripari Művek megrendelésére belövőszegeket szerelnek össze. A budapesti gyár az itt készülő betonszegeket Angliába exportálja, (elek)
