Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-13 / 189. szám

1985. augusztus 13. Kelet-Magyarország 3 Vitában a vállalattal Döntés első fokos Bemutatkozik Kisvárda Cár és Kleopátra az OMÉK-aa A „cárok”, amelyek pár nap múlva az OMÉK-ra utaznak zölte, hogy a Kleopátra, Ra- monó és Desiré fajtákat a Felsőszabolcsi Burgonyater­mesztési Társaság képviselő­jeként állítják ki. A társa­ságnak a pátrohai gesztor­sággal 11 tagja van és éves átlagban 3 ezer hektár az összesített burgonyatermő te­rület. A Rákóczi Tsz nem­csak étkezésre, de szaporító­anyagként is sikerrel ter­meszti a burgonyát. Amire igazán büszkék le­hetnek a kisvárdaiak, az a sertés törzstenyészetük. A törzstenyészetnek közel két évtizedes múltja, és országos jó hire van. A magyar nagy­fehér hússertéstenyészet az Állattenyésztési és Takarmá­nyozási Minősítő Intézet ér­tékelése alapján 1984-ben el­nyerte az ország legjobb törzstenyészete rangot. Eb­ből most a Cár—70-es te-, nyészkan utódaiból három kan és öt kocasüldő utazik a vásárra. A cárok szaporodás, hízé- konyság és egyéb mutatói ki­válóak. A takarmányt jól hasznosítják, a hús minősé­ge magas pontszámú, az ér­tékes húsrészek aránya 44,8 százalék. Papp László főál­lattenyésztő azt is elmondta, idén 150—200 tenyészkant és 600—700 kocasüldőt értéke­sítenek. Nagy érték ez, hi­szen egy-egy tenyészkan ára 23—25 ezer forint. A kisvár- dai sertés törzstenyészet egy ízben, 1970-ben az OMÉK-on már elnyerte a tenyésztési nagydíjat. Támogatás szakmunkásképzésre AZ ŐSZI HÓNAPOKBAN — a szakszervezeti választá­sokkal egy időben — kerül sor a munkaügyi döntőbi­zottságok tisztségviselőinek megválasztására. A válasz­tások előkészítéséhez már most célszerű hozzáfogni, hiszen a döntőbizottságok — dr. Nagy László egyetemi ta­nár szavait idézve — min­den munkaügyi vita elsőfo­kú elbírálói. Igazságos, tör­vényes döntéseik hozzájárul­nak a szakszervezeti érdek- védelmi tevékenységhez, biz­tosítják a dolgozók jogos igényeinek, érdekeinek ér­vényesülését. Ugyanakkor elősegítik a jó minőségű, fe­gyelmezett munkát kívánó és becsülő légkör kialakítá­sát. Ezzel kedvezően befo­lyásolják a vállalat, intéz­mény zavartalan működését, a helyes és törvényes vezeté­si módszerek gyakorlását. Ahhoz, hogy így legyen, mindenekelőtt a megfelelő személyi feltételekről kell gondoskodni. A SZOT és az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal most megjelent út­mutatója kiemeli, hogy a munkáltató és a szakszerve­zet munkahelyi szerve által együttesen jelölésre kerülő mdb-tisztségviselők szemé­lyének kiválasztása előtt — az addig működő döntőbi­zottság tevékenységének ér­tékelése mellett — ajánlatos megismerni a dolgozók véle­ményét. A MÉRCE RENDKÍVÜL MAGAS, jogszabály várja el a döntőbizottsági tisztségvi­selőktől, hogy a helyi kö­rülményeket jól ismerő, hosszú ideje a vállalatnál dolgozó olyan emberek le­gyenek, akik ismert és meg­becsült tagjai a kollektívá­nak, akiket — életmódjuk, életszemléletük miatt — tisz­telnek dolgozótársaik, s ad­nak a véleményükre. S még ez sem elég, a gyakorlatban nélkülözhetetlen, hogy a megválasztottak megfelelő szakmai ismeretekkel ren­delkezzenek, s tárgyilagosan foglaljanak állást az eléjük kerülő kérdésekben. Tehát, érthető, miért cél­szerű a tisztségviselők kivá­lasztásához máris hozzákez­deni. A mérce magasra ál­lítása azonban nem okvet­lenül jelenti azt, hogy a je­lenleg működő munkaügyi döntőbizottsági tisztségvise­lőket félre kell állítani; ahol a munkaügyi vitákat eddig is szakszerűen és embersé­gesen bírálták el, akár az egész „stábot” újra lehet vá­lasztani. Természetesen, ha társadalmi tisztségük továb­bi ellátására bennük is meg­van a hajlandóság. A lé­nyeg az, hogy a munkaügyi viták magas színvonalú in­tézésének az elkövetkező öt évre is megfelelő személyi garanciája legyen. Az is szócska már jelzi, hogy ezek a „sajátos társa- dalmasított igazságszolgálta­tó szervek” eddig is jól vizs­gáztak. Nem kis dolog, hogy az ország 6500 mdb-je egy év alatt kereken negyven­ezer munkaügyi vitát dön­tött el elsőfokon, s határo­zataik 70 százalékával a bí­róságoknak már nem is kel­lett foglalkozniuk; a vesztes fél belátta, hogy az esetleges perben nem lennének esé­lyei. HOSSZAN FEJTEGET­HETNÉNK a döntőbizottsá­gok munkájának színvonala, megalapozott határozataik, illetve a munkaügyi viták számának alakulása közötti összefüggést, arra a logikus következtetésre jutva, hogy minél jobban dolgoznak a döntőbizottságok, annál ke­vesebb a munkaügyi vita. Ezt igazolják a tények, hi­szen korábban évi 50—60 ezer ügy került e bizottságok elé, s a mai negyvenezres szám már a csökkenés mu- ! tatója. Bár az mdb-tisztségviselők körültekintő kiválasztásán igen sok múlik, hiba lenne azt hinni, hogy ezzel már megteremtettük a munka­ügyi döntőbizottságok mű­ködésének feltételeit is. Az akadálytalan működéshez szükséges személyi és dologi feltételek (például állandó tárgyalóhelyiség, gyakorlott jegyzőkönyvvezető, a tájé­kozódáshoz nélkülözhetetlen hivatalos közlönyök stb.) biztosítása egyébként, csak­úgy, mint az mdb-k műkö­désének segítése, munkálta­tói kötelesség. A már emlí­tett útmutató rámutat: a szakszervezeti bizottságoknak viszont arra kell ügyelniük, hogy a munkáltatók eleget is tegyenek e kötelezettségük­nek. Szólhatnánk még a me­gyékben szervezett munka­jogi bizottságokról, amelyek változatos eszközökkel segí­tik az mdb-k működését; a szakmai hozzáértést elmélyí­tő továbbképző tanfolyamok­ról; és persze a szakszerve­zet munkahelyi szervének szerepéről és felelősségéről. De hely hiányában már csak a munkaügyi döntőbi­zottság és a szakszervezeti jogsegélyszolgálat együtt­működésének fontosságára utalunk. SAJNOS, MÉG MINDIG GYAKRAN előfordul, hogy a saját vállalatával munka­ügyi konfliktusba keveredő dolgozó szakszerű (és ingye­nes) jogi képviselet nélkül marad, mert nem tudott a jogsegélyszolgálat létezéséről, vagy a szolgálat nem tudott a jogvitáról. Ezek az ön­magukban is furcsa hivat­kozások azonban egy csa­pásra tárgytalanná válnak, ha a döntőbizottság minden egyes hozzá benyújtott ügy­ről azonnal értesíti a jogse­gélyszolgálatot, mint már teszi is néhány helyen. Ha ez a rokonszenves gyakorlat általános lesz, a munkaügyi viták további csökkenésére számíthatunk. m* cm úgy, hogy az em­|f bér feje felett össze­csapnak a hullámok. A munkahelyén a főnök nem neki adja a jól fizető munkát, a szakszervezeti titkár másnak adja a beuta­lót; az asszony hiszi otthon, hogy a túlórázás összefüg­gésben van a kis szőkével a könyvelésen, aki ráadásul valóban üldöz a szerelmé­vel. A gyerek bizonyítvá­nya nem érte el a várako­zást, a kertben a permete­zés ellenére a bogarak le­ették a burgonya leveleit, s ráadásul a tv is elromlott. Ilyenkor el kell menni hazulról. Az se baj, ha a családdal. A lényeg a válto­záson van. Árpád apánk is ilyen lelkiállapotban hagy­hatta ott Etelközt. Mi, kései utódai, ilyenkor menjünk el kempingezrá. Gyerünk, de hová? Széles a nagyvilág. Már az indu­láskor eldönthetjük, hogy olyan helyre, ahol hegyek veszik körül a táborhelyet és víz van a közelben, ahol fürödni és szemet legeltet­ni lehet. Az éghajlat legyen fürdőruhára húzható, és a leghidegebb éjszaka is kecskeméti barack-melegí­tőben elviselhető legyen. A Kárpát-medence körülmé­nyei éppen megfelelnek ezen követelményeknek. L_ _______.__ Hamarosan megnyitja ka­puit Budapesten a 70. Orszá­gos Mezőgazdasági Élelmi- szeripari Kiállítás és Vásár. Szabolcs-Szatmár megyét ez­úttal több mint 20 kiállító, állami gazdaságok, termelő- szövetkezetek, ipari üzemek és három kertbarát klub képviseli. A félszáz termék, a sertés, a juh és szarvas- marha megyénk mezőgazda- sági termelésének eredmé­nyeit reprezentálja. Ott lesz a kiállításon töb­bek között a Szamosmenti Állami Tangazdaság téli al­máival, szarvasmarha te­nyésztésével, húsüzemi ter­mékeivel, de bemutatja az alma ipari feldolgozásának módját, a légyártást és sű­rítmény készítést. A terme­lőszövetkezeti kiállítók kö­zül ezúttal a kisvárdai Rá­kóczi Termelőszövetkezet már sok sikert elért sztárjait mutatjuk be. A Rákóczi Tsz országszer­te két dologról ismert, bur­gonyatermesztéséről és ser­téstenyésztéséről. A kiállítás­ra szánt burgonyafajtákat már felszedték és elküldték Budapestre. A termelőszö­vetkezet főagronómusa kö­A táborhelyet a camping területén úgy kell megvá­lasztani, hogy távol legyen a szemetes bödöntől, mert az évszázadok óta büdös szokott lenni; és távol le­gyen a wc-től, mert a siető­sek előbb-utóbb összeté­vesztik a te körleteddel. Legfontosabb — történelmi példák is igazolják, — a táborhely optimális nagysá­gának megválasztása. Csak akkora legyen, amekkorát képes vagy belakni. Legyen egy sátorhely, egy kocsiál­lás és a kettő között ruha­szárító madzaggal lehatá­rolt napozó teraszhély. Ha, túl nagy teret hagysz a ko­csi és a sátor között, egy fürdőzés után hazaérve azt találod, hogy új jövevények sátort vertek a bejáratod elé... Nagyon fontos a szomszé­dok megválasztása. Leg­jobb, ha a barátaiddal mész, két-három család már egy közösség, — isme­rős mikroklíma. Közös nyelv, közös szokások. Ha egyedül campingezél, öre­gedő házaspár a legjobb szomszéd. Ezek korán fek­szenek és legfeljebb a palo­tapincsit viszik este sétál­tatni. Isten óvjon egy csapat beat-fiatal szomszédságától. Bömböltetik a magnót, tú­ráztatják a motort, bejá­Hárommillió forintot ka­pott nemrég központi alap­ból a Kelet-magyarországi Állami Építőipari Vállalat a ratják a lányokat, és szinte sohasem alszanak. Ha a szomszéd túlságosan gazdag, vagyis jól felszerelt a campingezéshez, — az se jó. Az asszony állandóan példálózik. „Látod ezeknél a lábtörlőt a sátor előtt, az éjszakai gázlámpát, a gril- sütőt, a mini tv-t, a mű­anyag kerítést? Bezzeg ne­künk nylon huzatunk sincs a beázás ellen.” És minden elővigyázatos­ság kevés. Csak együtt lak­va ismerszik meg a szom­széd. Az egyikről kiderül, hogy piromániás és minden este tüzet rak a sátorodtól két méterre, nappal a per­nyéjét együtt eszed a vajas­kenyérrel. A másikról, hogy kergetös, majd lopás: elké­ri a teáskannát és elköti a szárítani kitett fürdőruhá­dat. Egy esős napon a har­madik szomszédék meghív­nak kártyázni és elnyerik az összes pénzeteket; a ne­gyedik szomszéd, — egy széllovas fickó — egyre szemtelenebbül fikszirozza a feleségedet, neked meg jó, ha gumimatracod van, aprócska dugóval... Felszedhetnéd a sátorfá­dat és elmehetnél egy má­sik campingbe, de ott kez­dődik minden élőiről. Nincs sok értelme. Fel kell tehát venni az odadobott kesztyűt és krumplihéjat, be kell illeszkedni, mosoly- lyal és visszavicsorítással. Ha már Árpád apánk ide verte le a sátrát, te is kibírod azt a két hetet — ami a te szabadságodból jutott erre a magad vál- lasztotta campingezésre. Kulcsár Attila szakmunkásképzés támoga­tására. A jelentős összeg felhasználásával a vállalat tanműhelyt alakít ki, s had­ra fog egy olyan konténert, ahol kényelmesen lehet majd öltözni, tisztálkodni. Cipőtalp Jött, látott, győzött. Jött 1983 őszén, látták a megren­delők, s győzött, hiszen évente többet és többet gyártanak belőle, megszeret­ték a vásárlók. Nem másról, mint a Nyír cipőiaűpról van szó. S ha valaki azt gondol­ná, ugyan ez egy másodla­gos dolog, télért. A. Kényel­mes, hajlékony, kopásálló, csúszásmentes «•ipfiftitfr már önmagában félsiker. Ez „fel­öltöztetve” egy felsőrésszel, ami szintén lábra simuló és könnyed, már teljes siker. Ez utóbbi nem is maradt el. Nyíregyházán, a cipőipari szövetkezetben fejlesztették ki a Nyír talpat. Jellemzője, hogy a járófelülete egyenes, viszont a finom récék védik a viselőjét a csúszástól, s ugyanakkor egyedi. Csak a nyíregyháziak készítenek ilyen talppal cipőket. A ke­resletet pedig jól érzékelte­ti a gyártott cipők száma. Tavaly kétszázezer párat ké­szítettek Nyír talppal, az idén negyedmillió készül, amiből 220 ezer pár export­ra jut A jövő évben már biztos piaca van 425 ezer pár Nyír-talpas cipőnek, ame­lyet a Szovjetunióba szállí­tanak. Ehhez még csak any- nyit, az idei termelésük vár­hatóan 530 ezer pár lesz. Ezek után már nem tűnik túlzásnak a bevezetőből em­lített győzelem, ami köszön­hető a martfűiek segítőkész­ségének is. Mert a cipőtalpat a Tisza Cipőgyár fröccsöntő gépein készítik három — krepp, barna és fekete — színben, kiváló minőségben. A férficipőket gyártó szövet­kezet a szovjet export mel­lett közel százezer párat szállít az NDK-ba, Lengyel- országba és Csehszlovákiá­ba. Ahogy mondani szokták, az élet nem áll. A Nyír talp sikere csúcsán van, de már kísérleteznek egy újabbal. A minta talpak elkészültek, raj­tuk a felsőrész és az 1986-ra szánt modelleik egy részét már ezzel mutatják be. (sipos) K. T. A honíoglalás receptje szerek Iránti uóvekvfi kereslet m SsstSuft»«* » uyivtúhddly­két, hogy saját .dvi telelésben új gémen gyomé.tís caiw*' - terméknek az •[.tanítására. As tq ni rsnflssliibt öngMnéa

Next

/
Oldalképek
Tartalom