Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-06 / 183. szám

1985. augusztus 6. Kelet-Magyarország 7 TUDOMÁNY TECHNIKA I KÖZGAZDASÁG Alapító: négy csepeli vállalat Megoldást jelent egyes vi­dékek foglalkoztatási gond­jaira a korszerű ipartelepí­tés, amely beilleszthető a te­rület gazdasági struktúrájá­ba. Ezt a törekvést az állam is támogatja, magára vállal­va a telepítési költség egy részét. Szabolcs-Szatmár me­gye például az utóbbi két- három évben 60 miiló fo­rintot kapott erre a célra. Nehéz lenne pontosan megmondani, hogy a jelen pillanatban a magyar nép­gazdaság hány vállalatának van vidéki gyáregysége. A sok közül a Csepel Művek négy vállalatát választottuk ki, hogy vidéki gyáregységeik fejlődésén keresztül érzékel­tessük a korszerű ipartele­pítés eredményeit. VASALÓGÉPEK SÁROSPATAKRÓL A CSM vállalatok közül elsőként a a Kerékpár- és Konfekcióipari Gépgyár lé­tesített telephelyet Sárospa­takon 1968-ban egy mező- gazdasági gépállomás átvé­telével. Az indulásnál 220 dolgozó 38 millió forint ter­melési értéket produkált, most 950 felett van a lét­szám, a teljes termelési ér­ték pedig meghaladja az 530 millió forintot. Célul tűzték ki, hogy a VII. ötéves terv során — a létszámot ezer fö­lé emelve — Európa legna­gyobb konfekcióipari gép­gyárává válik a KKG sáros­pataki gyáregysége, nyolc- kilencszáz millió forintos termelési értékkel. MÓR, NYÍRBÁTOR ÉS KAPOSVÁR A hazai színesfémkohászat bázisa, a csepeli fémmű szin­tén 1968-ban vette át a Szé­kesfehérvári Mezőgazdasági Gépjavító Állomás móri üzemegységét. Kezdetben régi gépeken kis sorozatú, vékonyfalú csöveket gyár­tottak, 150—200 embert fog­lalkoztatva. Azóta nagyot változott a világ Mórott: 1,2 milliárd forintos fejlesztés­sel gyarapodott a fémmű mó­ri cső- és elektródagyára. A fejlesztés eredményeként svéd licenc alapján ESAB típusú ívhegesztő elektródákat és fedőport készítenek. A fej­Világszínvonal vidéken A szerszámgépgyár BNV nagydíjas berendezése. Már Nyírbátorban is szerelnek jegyvezérlésű szerszámgépeket. lesztés bevált, a gyáregység gazdaságosan termel. A bel­földi igények kielégítése mellett a Szovjetunió a fő megrendelőjük — többek kö­zött antracittal „fizet” —, de tőkés exportra is dolgozik a 900 fős kollektíva. Az ötödik ötéves terv so­rán gyarapodott vidéki gyár­egységekkel a Csepel Mű­vek két gépgyártó vállalata. A szerszámgépgyár — amely az idei BNV-n is nagydíjat nyert MK—500-as precíziós megmunkáló-központjával — a motorkerékpárgyártól vet­te át a nyírbátori gyáregysé­get. Itt 700—800 ember al­katrészek gyártásával fog­lalkozott tíz évvel ezelőtt, ma a csepeli szerszámgépgyár­hoz tartozó nyírbátori fúró­gépgyár szakemberei már szám jegy vezérlésű szerszám­gépeket szerelnek. A gyár­egység bevonja az együttmű­ködésbe a vonzási körzeté­ben lévő termelőszövetke­zeti melléküzemágakat is; saját kereskedelmi tevékeny­séget folytat, rendszeres vá­sárlói vannak; termékeivel párizsi kiállításon is meg­jelent már. A Csepel Művek Egyedi Gépgyára Kaposvárott vett át egy mezőgép üzemet. Ma az EG kaposvári nehézgép­gyára 360 millió forintos ter­melési értéket állít elő, 500 embert foglalkoztat. A KÖZÖS VONÁSOK A sokarcuság mellett szá­mos közös jellemzője is van a négy CSM vállalat négy vi­déki gyáregységének. Külső megjelenésükben is, hiszen modern üzemcsarnokok, kul­turált munkakörülmények, fokozott szociális gondosko­dás jellemzi ezeket a szép új gyárakat. A gyáregységek létszáma egyharmada a törzsgyárénak, de a szak­munkások aránya jobb ezek­ben a tehetséges, fiatal kol­lektívákban, mint a csepeli anyavállalatnál. Százával képezik a tanulni vágyó fia­talokat, a sárospataki gyár­egységben például több mint félezren szereztek szakmát. Egyöntetűen elmondhat­juk azt is, hogy a gazdasági együttműködés mellett a csepeli vállalatok és a vidé­ki gyáregységek politikai és társadalmi szervezetei is rendszeres kapcsolatot tar­tanak egymással. Közös jel­lemző még, hogy a törzsgyá­rakénál magasabb bérfej­lesztést kaptak a vidéki kol­lektívák, a bérfeszültség csök­kentése érdekében. Beszélnünk kell még az önállóság kérdéséről. A gyáregységek önállóan dön­tenek minden olyan terüle­ten, amelyen adottak ehhez a feltételek. De az is jellem­ző a helyzetükre, hogy az anyavállalatokkal együtt könnyebben bírják azt a terhet, amit a fejlesztéseik után fizetendő hitel száz­milliói jelentenek; és az irányításban, a profilválasz­tásban, az értékesítésben is biztonságot jelent számuk­ra a nagy tapasztalatú cse­peli vállalatokhoz tartozás — a közös érdekek érvénye­sítésével. BARÁT VAGY ELLENSÉG? Kihúzták a méreg méregfogát? A teherautó sofőrje rövid időre kiszállt a pilótafülké­ből. Aktatáskájából kikandikált a konyakosüveg. Az ott dolgozó fiatalok úgy gondolták, megtréfálják az öreget: megisszák a konyakját. Mindannyiuknak jutott egy jó korty. Tizenegy felé osztották, s rövid idő: múlva mind­annyian halottak voltak. Az üvegben ugyanis nem konyak, hanem erős méreg, növényvédő szer volt. Veazélyaa, vagy csak annak látszik? A köztudatban az él, hogy a növényvédelem az emberre és növényre egyaránt veszé­lyes üzem — mondja Sallai Pál, a Szabolcs-Szatimár me­gyei Növényvédelmi és Agro­kémia Állomás igazgatója. Én azt szeretném hangsú­lyozni, hogy csak helytelen használat következtében adódhatnak veszélyek. Való­ban sok történetet hall az ember, amelyben a főszerep­lő a halált okozó növényvédő szer. Tudni kell azonban, hogy megyénkben az utóbbi tíz évben munkavégzéssel kapcsolatosan ilyen eset nem fordult elő, csakis szándé­kos cselekmény, öngyilkosság kapcsán, vagy véletlen bal­eset következményeként, de ezeket a véletleneket is min­dig a súlyos fegyelmezetlen­ség, gondatlanság idézte elő. Ezek persze tragikus esetek, melyek okkal döbbentik meg a közvéleményt. A növény­védő szerek okozta enyhébb mérgezések másik része ve­szélytelenebb. Ezek is főleg a munkavédelemmel kapcso­latos szabályok megsértésé­ből erednek, zömében a házi­kertekben munkálkodók kö­zött. Hogy miért éppen ott, ami­kor a nagyüzemekben sokkal több növényvédő szerrel bán­nak? Mert a nagyüzemekben a szigorú szabályok betartá­sával, a munkavédelem kö­vetelményeinek eleget téve lehet csak megkezdeni és vé­gezni a növényvédelmi mun­kákat. A kiskertek tulajdo­nosait ilyen szempontból nem ellenőrzi senki, saját maguk­ra kellene vigyázniuk. Saj­nos az a tapasztalatunk, hogy az emberek nem érzik a veszélyt. — Az emberekben ezek szerint nem mindig bízha­tunk. Mit tehet a hivatalos növényvédelmi szervezet a veszélyek elkerülésére? Szigorú szabályok — Első és legfontosabb, hogy minden növényvédő szer csak hivatalos enge­déllyel kerülhet forgalomba, mely a felhasználással és a munkavédelemmel kapcso­latos valamennyi tudnivalót tartalmazza. Ez afféle meg­előző intézkedés is, sajnos azonban, a legkevésbé haté­kony. Egyedül Magyarországon él az a megkülönböztetés, hogy egyes növényvédő szerek csak nagyüzemiben használ­hatók. — Legfontosabb szabály ta­lán az, hogy növényvédő szert eredeti csomagolásból átcsomagolni, kimérni nem lehet! — folytatja Sallai Pál. — Ezt a szabályt sértik meg legtöbbször, s ebből szület­nek a tragédiák. Sok ember­élet maradt volna meg, ha nem öntik sörösüvegbe, kólás- üvegbe a mérget, ami végül a gyanútlan ember halálát okozta. Ugyancsak egyedülálló ha­zánk azzal a munkavédelmi előírással, hogy a növényvé­dő szerek felhasználása szak- képzettséghez kötött. Az úgy­nevezett szakemberlépcső e területen szinte tökéletes. A növényvédő szerek okozta bármilyen mérgezések legha­tékonyabb módszere mégis az, hogy egyre inkább olyan szerek kerülnek forgalomba, amelyek hatásukban kielégí- tőek, de az emberre kevésbé veszélyesek. Szakképzettség kívántatik Mezőgazdaság és vegysze­res növényvédelem — nap­jainkban szinte összeforrott fogalmak. Nem létezhetnek egymás nélkül. Meg kell te­hát tanulnunk az együttélést. Ebben a törekvésben sze­rencsére mind több a siker. Bizonyíték erre a következő adat: a KÖJÁL — mely a növényvédelemben dolgozók egészségi állapotát rend­szeresen ellenőrzi — 1984-ben nem tapasztalt foglalkozásból eredő megbetegedést, össze­hasonlításul jó tudni: az 1960- as években még évente 20— 30 között volt a növényvédő szer okozta megbetegedések száma. Kulcs a virágcserép alatt... Mennyi lehet a kasszában? Róma egyik császárának furcsa adórendelete után terjedt el a mondás: a pénznek nincs szaga. Vall­ják ezt a bűnözők is, hi­szen az óvatosabbak — a lopott tárgyak értékesítési kockázatának a kiiktatása érdekében — igyekeznek „csupán” készpénzt eltulaj­donítani. Ezenkívül a pénz értéke koncentrált, a leg­változatosabb igények ki­elégítésére közvetlenül fel­használható. A vagyon el­leni bűncselekmények el­követői — különösen a rablók, a betörők, a tolva­jok, de még a csalók is — nem véletlenül törekednek készpénzt szerezni, maxi­málisan biztosítva ezzel munkátlan életmódjuk akár luxuskiadásait is. Zsákmányhoz Juthat a bűnözö Felismerte ezt a törek­vést a bűnüldözés is, első­sorban a megelőzés oldalá­ról szabályozva a készpén­zek kezelését, beleértve az őrzés biztonságának a fo­kozását, megnehezítve első­sorban kívülállók részére a lopást, a betörést. A szabá­lyokat a pénz kezeléséért felelős személyeknek kell — kellene — megtartani vagy megtarttatni. Sajnos ez nem minden esetben történik meg, és ezért egyre több pénztáros, pénzügyi vezető és egyéb felelős beosztású személy ellen indul eljárás a társadalmi tulajdon ha­nyag kezelése miatt, ami nemcsak azért kellemetlen, mert megosztja a nyomozó szervek figyelmét a betörő és a különben becsületes, de gondatlan felelős között, hanem azért is, mert mu­lasztásuk nyomán a bűnö­zők jutnak olyan zsák­mányhoz, amelyet az esetek többségében a szabályok betartása megakadályozott volna. A házi pénztárak pénzke­zelési szabályzata a pénz­ügyminiszter 99/1982. (XII. 28.) számú rendeletével he­lyezte hatályon kívül a ré­gi — 1964-es — rendelke­zést. Az új szabályozás a pénztárak kialakításában, védelmében különbséget tesz kisebb, nagyobb, jelen­tős és különösen nagy ér­tékű napi készpénzforga­lom között. Betörésjalzö ’ kószUlék Ebből a kisebb napi 10 ezer forintos felső határú, a nagyobb 10 és 100 ezer forint közötti, a jelentős 100 ezer és 1 millió forint kö­zötti, a különösen nagy pe­dig 1 millió forint feletti készpénzforgalmat jelent. Külön pénztárhelyiséget csak a jelentős és a külö­nösen nagy értékű forga­lom esetében kell kialakí­tani, ez alatt elég egy he­lyiségrész biztosítása is. A jelentős értékeket tároló pénztárakban gondoskodni kell közepes, a különösen nagy értékű forgalom, il­letve záróállományú pénz­táraknál pedig nagy hatás­fokú betörésjelző készülé­kek felszereléséről. A nyílt forgalmú pénztárakat ezen­kívül el kell látni rablás elleni riasztókészülékekkel is. A 10 ezer forintos záró­állományt, illetve az ezt meg nem haladó összege­ket egyszerű vaskazettában is tarthatják. Tűzbiztos le­mezszekrényt ír elő a ren­delet 10 és 50 ezer forint között. Betörésbiztos és leg­alább kétzáras páncélszek- rényban kell őrizni az 5Ö ezer forint és 1 millió fo­rint közötti összegeket, míg 1 millió forint felett több zárás, betörésbiztos páncél- szekrényt kell beszerezni vagy a pénz csak páncélte­remben tartható. Igen fontos szabály: tilos a páncélszekrény eredeti, továbbá másolati kulcsát olyan helyen hagyni, ahol azt illetéktelen személy megtalálhatja. Ha bérfizetés miatt a szo­kottnál több pénzt kell ki­fizetésig tárolni, a megszo­kott biztonsági intézkedé­seket személyes őrzéssel — 100 és 500 ezer forint kö­zött 1 fő, 500 ezer és 1 mil­lió forint között 2 fő, 1 mil­lió forint felett 2 fő, dé az egyik fegyveres — kell ki­egészíteni. A pénzkezelő logikája Az eddigiekből látható, hogy a rendelet a különbö­ző biztonsági fokozatokat az őrzött, tárolt készpénz mennyiségének megfelelően, attól függően határozza meg. Rendszerint azonban az őrzés valamelyik előírá­sát elmulasztják. A legtöbb helyen nem alkalmaznak jelző- és riasztótechnikát. Eseti nagyobb összegeknél nincs személyes őrzés, igen nagy összegeket tartanak lemezszekrényekben. A leggyakoribb azonban — a befejezett kasszabetö­rések közel egyharmada — a pénztárszekrény kulcsá­nak a helyszínen — íróasz­talfiókban, köpeny- vagy kabátzsebben, virágcserép alatt stb. — felejtése vagy tudatos otthagyása, hogy az új váltás nyitni tudjon. Ha azonban a betörő köz­beékeli magát az esti zárás és a reggeli nyitás közé, úgy a kulcsokat megtalál­va a vártnál könnyebben jut sokszor igen nagy ösz- szegekhez. Érthetetlen ilyenkor a pénzkezelők lo­gikája, hiszen ezzel az erő­vel a páncélszekrényt akár nyitva is hagyhatnák. Per­sze, a jelzőkészülék még ilyenkor is beavatkozhatna, de az esetek többségében vagy nincs, vagy nem mű­ködőképes. A betörők si­kerlehetőségei így igen­csak kiszélesednek, míg ugyanilyen arányban a kockázati hányaduk csök­ken. Kár kockáztatni A hanyagság érthetetlen és megmagyarázhatatlan. Különben pontos, alapos emberek bízzák a véletlen­re ezt, amivel szemben még a jól felkészült betörő is tehetetlen lenne. Az ilyen mulasztásokat az Állami Biztosító is kellőképpen ho­norálja. Ugyanis nem ad kártérítést, ami a mulasz­tások elkövetőit a fegyel­mi, büntetőjogi felelősség mellett még anyagilag is kellemetlen helyzetbe hoz­za. Tévedés ne essék, a fő ellenség a rabló, a betörő. Kár nyugalmunkat is koc­káztatva, ismeretlenül is segíteni. Inkább tartsuk be a sza­bályokat! Dobos János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom