Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-05 / 182. szám

4 Kelet-Magjarország 1985. augusztus 5, „Érzelmekkel nem vitatkozunk..." Tréning önismeretből Ha ma valaki bevallja, hogy pszichológusnál járt, jobbára arra gondolunk, hogy Miki betegségben szenved, viagy hódító útjára indult egy újabb státusszimbólum. Ez osak fokozódik, ha az illető hozzáteszi: csoportos önis­mereti tréningen vett részt. Hogy ez mennyire nem így van, arról győzte meg a me­gyei művelődési központ ki­lenc munkatársát egy salgó­tarjáni egyhetes tanfolyam. Az egyik alapfeltétel: az önismereti tréning idejére szűnjön meg a kapcsolat a külvilággal, az otthoni, mun­kahelyi gondokkal. A részt­vevők csakis önmagukkal és csoporttársaikkal foglalkoz­hatnak. Mégpedig igen in­tenzíven, hiszen a foglalkozá­sok napi 10—12 órán át tar­tanak. Meglepő, hogy az ér­kezés után tüstént túlesik a páciens a bemutatkozáson és alig ocsúdik fel máris az el­ső feladat megoldásával baj­lódik. Meg is születik a tré­ning első bizonyított „csodá­ja”: egy feladatnak a kilenc résztvevő kilencféle megol­dását adja. Érvek röpködnek a vitáiban, mindenki védi igazát és már fényévnyi tá­volságra vagyunk attól, hogy a feladatnak csak egyetlen helyes megoldása lenne. Amikor visszanézzük a vi­deofelvételt, rádöbbenünk, milyen furcsáik is tudunk lenni, ha valakit saját iga­zunkról győzködünk. Kide­rül, hagy a vitában arra kell törekedni, ami a közösség­nek a legjobb, nem pedig ar­ra, hogy saját elképzelésün­ket igyekezzünk mindenáron keresztülvinni. Egy újabb feladatból az derül ki, meny­nyire vagyunk képesek koc­kázatot vállalni és hogyan tudunk együttműködni azzal, aki a biztonságos utat vá­lasztja, vagy éppen azzal, aki meglepő megoldással kápráztatja el társait. A tréning harmadik nap­ján már igen sok benyomást, jelzést kapunk önmagunkról, csoporttársainkról. Legtöb­bünket kimondottan zavar, ha alkalmi főnökünk ráme­nős, uralkodó típus, ugyan­akkor egyik társunk épp en­nek hiányát kéri számon a főnöktől. A hatalom fura ter­mészetével ismerkedünk egy újabb játék kapcsán. Azzal kísérletezünk, hogy a ránk ruházott hatalom birtokában miként próbáljuk erősítgetni pozíciónkat, minduntalan hangoztatva, hagy voltakép­pen mi mindenkinek jót akarunk. Egy ilyen tréningen átérezheti a beosztott és a vezető, hogy milyen nehéz akkor döntenie, ha érzelem és értelem tesz mérlegre kü­lönféle értékeket. És micsoda nehéz a döntés, amikor az egyént vagy a közösséget kell jutalmazni! Izgalmas dolog egyszerre vezetőből munkás­nak lenni és fordítva is: mennyire más érzés dolgozik az emberiben, ha vezető és ha beosztott. A vita hevében hol meg­bántjuk egymást, hol szövet­séget kötünk, de még mielőtt az összecsapás elmérgesedne, a „tréner” kijelenti: „érzel­mekkel nem vitatkozunk. Ne keverjünk a vitába például olyasmit, hogy ellenfelünk­nek zöld inge van, amit egyébként utálunk...” A fé­nyekhez visszatérni nehe­zünkre esiik, hiszen megszok­tuk, hogy vitáinkban az ér­zések dominálnak. Ha valaki megpróbál az érzelmektől el­vonatkoztatni, akikor meg­születhet az olyan mű, mint a Parkinson törvénye (negye­dik magyar kiadásiban most került a könyvpiacra). Ez a mű tényeken alapuló tör­vényszerűséget ír le, érzel­mek nélkül. Aki részt vesz ilyen önis­mereti tréningen, útravalóul magával hozza a gondolatot: de jó lett volna együtt ülni ezen a héten a többi munka­itárssal, netán a főnökkel is. Azt is sikerül felmérni, mi- csoda Ihatalmas energiáit emészt fel saját ihibáirak, ér­zéseink rejtegetése. Egy bizo­nyos: olyan vezetőnek, aki részt vett ilyen tréningen, könnyebb megtalálni a kap­csolatot a beosztottakkal, könnyebb együttműködni, közösen tervezni. Márföldi István Ä csend tornya AVAGY A TÜZIMADÖK TEMETKEZÉSI HELYE hogy Földünk felszínének csak­nem háromnegyed része víz: óce­án, tenger, folyó, s a vízterület meghaladja a häromszá/,hatvan- mii 116 négyzetkilométert? hogy a legnagyobb egybefüg­gő vízterület a Csendes-óceán: földUnk vizeinek csaknem a fele? hogy a Jeges-tenger nagyobb területen fekszik, mint egész Európa? bogy glóbusunk legnagyobb mélysége a csendes-óceáni Ma- riana-árokban van. Itt az úgyne­vezett Mityaz-árok több mint tizenegyezer méteres? hogy a Kaszpi-tó Földünk leg­nagyobb sósvizű tava, s területe négyszer akkora, mint Magyar- ország? hogy a világ leghoszabb folyó­ja a Nilus — Afrikában —, mely 6690 kilométeres hosszúságával öt országon halad át? hogy Venezuelában (Dél-Ame- rika) van a legnagyobb vízesés. Az Angel-zuhatag egy kilóm éteres magasságból ömlik alá? hogy a legnagyobb szárazföl­di árvízkatasztrófát 1931. augusz­tusában Kinában, a Hoangho fo­lyó jégpáncéljának olvadása okozta, A feljegyzések szerint a katasztrófa következtében 3,7 millió ember vesztette életét? hogy a világ legrégibb csator­nája az i. e. 4000-ből származik. Maradványaira 1968-ban Irakban bukkantak rá ásatások alkalmá­val? hogy a világ legbővizűbb folyó­ja az Amazonas, amely Braziliát szeli át. Vízgyűjtő területe több mint 7 millió négyzetkilométer, éfe IS ezer mellékfolyója van? hogy a legnagyobb szökőár- katasztrófa 1970 novemberében Bangladesben történt. A négy órán át dühöngő orkán hatalmas szökőárat zúdított a Gangesz torkolatvidékére és a közeli szi­getekre. A halottak számát 250 ezerre becsülték, a túlélők közül sokam a járvány áldozataivá vál­tak? hogy a Szovjetunióban találha­tó jelenleg a legnagyobb hajózó­csatorna. A Volga—Balti víziút hosszúsága megközelíti a hat­száz kilométert? Mintegy 1300 évvel ezelőtt ZA­RATHUSTRA követőit kiűzték Perzsiából, így a közösségnek át kellett vándorolni Bombay tar­tományba. ahol le is telepedtek. Mint hajdanában is, úgy ma is tűzimádók és a kis közösség mintegy 70 000 tagú. Embercso­portjuk elismert Indiában és szé­pen fejlődő kereskedést folytat­nak. Amikor letelepedtek elfogad­ták és magukévá tették az ott élő helyi lakosság nyelvét a „gudzsaratit”, azonban a ruhá­zatuk évszázadokon keresztül megőrizte tipikus jellegét. A kö­zösséget parszlknak nevezik, ami a prezsa szó változata. A förd és a tűz Zarathustra ezekúkl: követői számára szent, mind­ezek miatt ők nem akarják azo­kat megszentségteleníteni. Az elhaltak tetemét sem el nem te­metik, sem el nem égetik. Meg­építették tehát a „CSEND TOR­NYÁT”, Bombay mellett levő hegy tetején, amit Malabor Hűl­nek neveznek és itt van a szék­helye a parsziknak. Maga a torony kör alakú fal, 6 méter magas és 15 méter az át­mérője. Belül 3 vasráccsal van elválasztva. A külső rész a fér­fiaknak, a középső az asszo­nyoknak, míg a legbelső a gyer­mekek temetkezési helye. A tornyot csak az elhalt csa­ládtagjainak van joga megnézni, de csak kívülről. A tetemet 4 fe­hér ruhába öltözött férfi viszi be a vállán- Amikor beérnek, a holt­testet az őt megillető helyre te­szik is amikor a tornyot elhagy­ják, ruhájukat elégetik. KOSSUTH RADIO 8,20: Mit üzen a rádió? — 9,00: Kodály: Kit kéne elven­ni? — 9,30: Oláh Gábor versei. — 9,40: A Gyermekrádió mű­sora. — 10,05: Nyitnikék. — 10,35: Operettmúzeum. — 11,05: Hírszerzők és hírvivők. Bog­dán István írása. — 11,25: A Munkásőrség Központi Férfi­kara énekel. — 11,39: Robert Merle: Védett férfiak. XXIV/9. — 12,30: Ki nyer ma? — 12,45: A Falurádió műsora. — 13,00: Magyar előadóművészek albu­ma. — 14,10: Palóc népdalok. — 14,40: Vászoly — Karinthy Ferenc novellája. — 14,55: Édes anyanyelvűnk. — 15,00: Arcok fekete-fehérben. — 15,30: Kó­ruspódium. — 16,05: Régi ma­gyar világutazók: Wesselényi Polixénia. — 16,45: Régi híres énekesek műsorából. — 17,00: Gazdasági magazin. — 17,30: Népdalok. — 17,50: E. T. Rész­, letek. — 19,15: Kabaré — Ben- kő László válogatásában. — Egy-egy ilyen temetéskor már tömegesen gyülekeznek a ke­selyük, körbe-körbe keringenek a torony felett. Sóvárogva vár­ják, hogy az emberek kijöjjenek és akkor lecsapnak a tetemre. Éles körmeikkel kitépnek egy- egy darab húst és eltűnnek a kö- zyeli fák között. A megmaradt csontokat egy önműködő gép összeszedi és a rács közepén levő lyukba csusz- tatja, ahol egy cseppfolyós ké­miai anyagban feloldódnak. Az ESZPERANTÓ földrajzi új­ságból fordította: Zakar János Wartburg a fán Okulás a roncstelepen A Wartburg úgy összesodró­dott, mint egy konzerves doboz a felnyitáskor. A Trabantból tu­lajdonképpen csak az alváz ma­radt meg .. . Lehangoló, meg­döbbentő a látvány, amely a nyíregyházi VAGÉP roncstelepén fogad. Totálkáros gépkocsik vár­nak bontásra. Tragédiákat, te­metéssel végződő utazásokat idéznek ezek a gép- és gumi­roncsok. Minden roncs felkiál­tójel! Jászai Ferenc, a VAGÉP áru­forgalmi vezetője: „Pár napja bejött hozzám a nyíregyházi pa­pírgyár gépkocsielőadója és ar­ra kért, hogy itt tarthasson gép ■ kocsivezetőinek balesetoktatást, az itt látottakon is okuljanak.” A futballpátya nagyságú terü­leten a figyelmetlenség, a mű­szaki hiba és az emberi felelőt­lenség sok-sok következménye található. Az összesodródott Wartburgot például a nyírszőlősl úton egy fiatalember vezette és nagy sebességgel fának ütkö­zött. Megtudjuk, hogy sok roncs- autót fiatalember vezetett. Az itt dolgozó vasasok és kereske­dők mindig megrendülnek, ha a szülők eljönnek a telepre, hogy megsztmiéljék azt az ülést, ahol fiúk szíve utolsót dobbant. Meg­állunk egy ronts előtt és Jászai Ferenc bemutat a tátongó abla­kon: ..bakamaz a.att a vasúti sí- nek előtt ez a kocsi beleroh£»nt az előtte álló teherautóba. A ve­zető nő meghalt, a férje és a kislánya a kórházban felgyó- gyűlt. A férj, pontosabban az özvegy iött hozzám és elcsuklo hangon kérte, hagy kutassa át a roncsot, hátha itt van a fele- sége fúlDevalója . . .” Egy lengyel rendszámú roncs hátsó ülésén ép termosz és né­hány turistafelszerelés. Egy La­da mellett a szél kísértetiesen suhogtat egy tépett, sáros zakót. Egy sárga Skoda félhossznyira összezsugorodva, hátsó részén sértetlen a T betű. Mint törött lábú vad, előre bukva a fűcso- mi kon fekszik egy Zaporozseo. Dupla lemezű erős teteje az ülésig süllyedt, traktorerős mo­torja kumiorodott. A Moszkvics Furgon le van takarva vastag fóliával. De ne folytassuk tovább a sor- sok-roncsok bemutatását. Gon­doljunk inkább az orvosmeteo­rológus mostanában gyakori fi gyeimeztetésére: csak az vezes­sen kocsit, aki teljesen jól érzi magát. Nábrádi Lajos A roncsok figyelmeztessenek azokra a balesetekre is, ame­lyek hirei többnyire így kez­dődnek: „Ittasan ült a volán- hoz . . .” Törekvés a megértésre 20,30: Egy óra Gáti Istvánnal. — 21,30: Reklámozott Amerika. — Riport. — 22,20: Tíz perc külpolitika. — 22,30: Halló, itt vagyok! A telefonnál: Szilágyi János. — 23,29: Kamarazene. — 0,15—4,20: A Kossuth rádió éjszakai zenés műsora. PETŐFI RADIO 8,05: Verbunkosok, nóták. — 8,50: Délelőtti torna. — 9,05— 12,00: Napközben. Zenés dél­előtt. — 12,10: Indulók, táncok. — 12,25: Kis magyar néprajz. — 12,30: Népi zene. — 13,05: Slágermúzeum. — 14,00: Ket­tőtől ötig ... A Petőfi rádió kívánságműsora. — 17,05: Új­donságainkból. — 17,30: Ifjú­ság, politika, kultúra. — 18,30: Virágénekek. — 19,05: Sport­világ. — 20,05: Minden hangra emlékezem — Tamássy Zden- kó műsora. — 21,05: A színész. Zarko Petan kishangiátéka. — 21,38: Hétfő este mindenkinek. — 23,20: Dzsesszfelvételek. — 0,15—4,20: A Magyar Rádió éj­szakai zenés műsora. Gulyásromaitika helyett. Német szót hallhatott az elmúlt napokban a Besse­nyei György Tanárképző Fő­iskolára látogató: itt rendez­ték meg ugyanis a TIT né­met nyelvű nyári egyetemét. Tizedik alkalommal került sor Magyarország és szűkebb hazánk, Szaboles-Szatmár 'bemutatkozására más nem­zetek küldöttei előtt, németül pedig ötödik éve bonyolítják az előadásokat. Így érthető, hogy a németet anyanyelv­iként, vagy pedig azt kiváló­an beszélők jöttek el Nyír­egyházára. Az NDK-ból, az NSZK-ból, Dániából, Auszt­riából és Nyugat-Berlinből érkezett a megyeszékhelyre 128 felnőtt. A legkülönbö­zőbb foglalkozású és életkorú emberek, közös volt bennük az érdeklődés hazánk és a magyar nép iránt. Áz élő szó varázsa Brigiit Hofmann, az NDK- beli Eisenach város színházi zenekarában hegedül. Figye­lemmel kísérte eddig is a Magyarországról szóló hír­adásokat, s most kapott az alkalmon, hogy személyesen is tapasztalatot szerezhet. — Sok mindent tudunk az NDK-ban Magyarországról, a gazdasági életükről. Az élő szó varázsát azonban nem pótolja semmi, ezért döntöt­tem úgy, hogy részt veszek a nyári egyetemen. Mivel az előadások német nyelven hangzottak el, megértésbeli különbség sem gátolta az is­meretszerzést. — Egyik nagy eredménye a programnak, hogy tudato­sult iá hallgatókban: Magyar- ország Európa része és aktív részese az öreg kontinensen végbe menő folyamatoknak — mondta Helmut Reisch- mann, Miajna-Frankfurt ta­nácselnök-helyettese. — Nyu­gaton hajlamosak az embe­rek Európán csak a tőkés világot érteni. Éppen ezt tar­tom majd az egyik legfonto­sabb feladatomnak otthon, hogy a felnőtt oktatást szer­vező népfőiskola programkí­nálatában az eddigieknél is hangsúlyosabb szerepet kap­jon a nyíregyházi nyári aka­démia rendezvényeinek kí­nálata. NYÍREGYHÁZI RADIO 17,00—18,30: Hétnyito. Hétfői információs magazin (A tarta­lomból: Hírek — A Nyírinform jelenti — Fészekrakás ’85 — Hallgatóink leveleire válaszol dr. Kövér Antal — Hírek, tu­dósítások Észak-Tiszántúlról — Lapszemle — Műsorelőzetes.) (A nap szerkesztője: Haskó József.) MOZIMŰSOR Krúdy mozi: VADLOVAK. Kert mozi: UFO ARIZONÁ­BAN. Béke mozi: de.: A KICSI KOCSI ÚJRA SZÁGULD, du.: BOM3AJÖ BOKSZOLÓ. BOR- SALINO Móricz mozi: HÉT MERÉSZ KASZKADŐR. Brigitt Hofmann, Helmut Reischmann és Detlev Reichert. Politikáról, gazdaságról Az említett népfőiskola osz­tályvezetője Detlev Reichert a múlt évi kedvező tapaszta­lat alapján 22 fős csoportot hozott a nyári egyetemre. Zö­mében pedagógusokat, akik­től sokat vár majd a hétköz­napi munkában. — Elsősorban azt szeret­nénk, ha Frankfurtban és egyáltalán Nyugaton reális képet festenének Magyaror­szágról az embereknek. Eddig csak felszínes ismereteink voltak nekünk is hazájukról. A nagy többség is csak a gulyást, a paprikát, a pusz­tát és a tokaji bort említené. Jelentősen bővültek ismere­teink, amelyek alapján meg­ismerhettük Magyarország történetét, népművészetét, kultúráját. S ami lényege­sebb, az előadókkal eszmét cserélhettünk. A tapasztalat- szerzésnek ez volt a legbiz­tosabb módja. Állíthatom, hogy így sokkal közelebb ke­rültünk a magyar nép gon­dolkodásmódjának megérté­séhez. Igen gazdag programmal várták a német nyelvű nyári egyetem hallgatóit megyénk­ben. Felkeresték Szatmárcse- kén a Himnusz szerzőjének, Kölcsey Ferencnek a sírját, megnézték Túristvándiban a vízimalmot, Nyírbátorban a református templomot. Jártak Tokajiban és Sárospatakon, Debrecenben és a Horto­bágyon, Nádudvaron a fa- zekasmesterség titkainak nyo­mába szegődtek. Előadás hangzott el a mai magyar gazdaságról, hazánk kapcso­latairól a német nyelvű ál­lamokkal, a magyar külpoli­tikáról, társadalmunkról, a tájegység népművészetéről, a XX. századi zenéről. Felke­restek a vendégek ipari üze­met, termelőszövetkezetet, el­beszélgettek megyei vezetők­kel. „Kíváncsian jöttünk" — A magyarok vendégsze­retete mély benyomást tett rám — összegezte Helmut Reischmann. — A halászlé, a hortobágyi húsos palacsin­ta, a tokajii bor valóban ku­riózum, de fontosabb a meg­értésre való törekvés, ami a hallgatóságban megnyilvá­nult. Kíváncsian jöttünk és élményekkel, valamint a lé- tező szocializmusról nyert hű képpel gazdagodva térünk ha­za. Hall'gatótársaim nevében is mondom: közelebb kerül­tünk Magyarországhoz. Tóth Kornélia BBjEjRpIEIKfEgj !^Kwav.w.v.*K,W. I ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Tudja-e mm 111 L J HALLGASSUNK CT IUIII nézzünk meg ■■ 1985. augusztus 5., hétfő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom