Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-01 / 179. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. augusztus 1. Folytatódik a helsinki tanácskozás Egységesíts a telelésért (Folytatás az 1. oldalról) A háromórás külügymi­niszteri eszmecserén első íz­ben alkalmazták az egyidejű szinkrontolmácsolás módsze­rét, amely így a régi tolmá­csolási rendszerhez képest időben sokkal „gazdaságo­sabbá” tette a megbeszélést. Szovjet részről a tárgyaló- asztalnál Eduard Sevardnad- ze mellett ott ült Viktor Komplektov külügyminiszter­helyettes és Anatolij Dobri- nyin washingtoni szovjet nagykövet is. Jelen voltak a tárgyalóteremben más szov­jet diplomaták is, köztük Julij Kvicinszkij, aki Géni­ben a fegyverzetkorlátozási tárgyalásokon a közép-ható­távolságú rakétákkal foglal­kozó munkacsoportot vezeti szovjet részről. Az amerikai oldalon Shultz mellett ott volt Max Kampelman, a gen­fi amerikai tárgyalóküldött­ség vezetője, Paul Nitze, az amerikai elnök fegyverzet­korlátozási főtanácsadója, Rozanne Ridgway, az euró­pai ügyekkel foglalkozó új amerikai külügyi államtitkár, Mark Palmer államtitkár-he­lyettes, a kelet-európai ügyek vezető külügyminisztériumi szakértője és több más dip­lomata. Shultz amerikai külügymi­niszter a találkozó befejezté­vel amerikai újságírók előtt kijelentette, hogy az eszme­cserét „értékesnek és fon­tosnak” találta. Később az „érdekes, hasznos, őszinie, gyakorlatias és termékeny” jelzőket használta a három­órás megbeszélés légkörének és eredményeinek jellemzé­sére, de annak tartalmáról nem sok információval szol­gált. Amerikai hivatalos szemé­lyiségek tájékoztatása sze­rint Shultz négy témában terjesztette elő kormánya ál­láspontját. A fegyverzetkor­látozás kérdésében, az úgy­nevezett regionális témák­ban (ezalatt a közel-keleti és közép-amerikai helyzetet szokták érteni, de amerikai részről gyakran ebben a „rubrikában” tárgyalják az afganisztáni és kambodzsai problémát is). Szóba hozták az emberi jogok témáját, s az amerikai háttér-tájékoz­tatón csak utolsó helyen em­lítették a kétoldalú kapcso­latok kérdését, elismerve, hogy a mostani megbeszélés „jó első lépés volt ahhoz, hogy a genfi csúcstalálkozót hasznossá tegyék”. A csúcs- találkozóról megkezdett dia­lógusnak — közölték továb­bá amerikai részről — foly­tatása lesz: Eduard Sevard- nadze az ENSZ-közgyűlés ülésszaka idején a washing­toni Fehér Házban találko­zik Reagan elnökkel. Az egyéb megvitatott kér­désekről amerikai részről megjegyezték, hogy új javas­latok ezúttal nem hangzot­tak el, s a két külügyminisz­ter első találkozójáról lévén szó, nem is ez volt a cél. Shultz külügyminiszter a tár­gyalások eredményét abban foglalta össze, hogy „míg egyes területeken látunk bi­zonyos előrehaladást, bizo­nyos, nagyon mély nézetkü­lönbségek továbbra is meg­vannak”. ★ Eduard Sevardnadze szov­jet külügyminiszter szerdán Helsinkiben találkozott Ro­land Dumas-val, a francia diplomácia irányítójával. Megbeszélésükön különös figyelmet szenteltek azoknak a kérdéseknek, amelyek ösz- szefüggenek Mihail Gorba- csovnak, az SZKP KB főtit­kárának október 2. és 5. kö­zött sorra kerülő franciaor­szági látogatásával. Mindkét féli abból indul ki, hogy e lá­togatásnak új nyomatékot kell adnia a szovjet—francia kapcsolatok fejlődésének po­„Senki sincs teljesen meg­elégedve a helsinki záróok­mány megvalósításával, még­is minden hozzászólásban helyeselték az európai biz­tonsági folyamat továbbvite­lét” — így foglalja össze a helsinki külügyminiszteri konferencia első napján szer­litikai és más területeken és hozzá kell járulnia a két or­szág közötti kölcsönös meg­értés fejlődéséhez az alapve­tő nemzetközi problémákat illetően. A két fél véleményt cserélt továbbá a jelenleg folyó hel­sinki találkozó munkájáról. Kifejezte azt a szándékát, hogy a továbbiakban is az európai béke alapjainak erő­sítésére, az enyhülés min­den eredményének megőrzé­sére és megszilárdítására tö­rekszik. zett benyomásokat vezércik­kében a szerdai Helsingin Sanomat. A finn lapok két biztató elemet emelnek ki az eddig elhangzottakból: mind a szovjet, mind az amerikai külügyminiszter és számos más felszólaló bizakodóan szólt a novemberi szovjet— amerikai csúcstalálkozóról, s szinte valamennyien aláhúz­ták a soron lévő budapesti és bécsi találkozók jelentőségét a kontinens légkörének to­vábbi javulása szempontjá­ból. Ismét a legnagyobb finn újság, a független Helsin­gin Sanomat kifejezésével: „Nyilvánvaló, hogy mind Ke­leten, mind Nyugaton egy­idejűleg keletkezőben van a készség a tartalmas megbe­szélésekre.” Sevardnadze szovjet kül­ügyminiszter beszédéből két új elemet emelnek ki a fin- landia palotában tartózkodó diplomáciai és sajtómegfi­gyelők: a KGST és a Közös Piac közötti közeledésre vo­natkozó ajánlat ilyen tekin­télyes nemzetközi fórum előt­ti megerősítését, és a „máso­dik kosárban” foglalt — .a kereskedelmi, gazdasági és műszaki együttműködésre vonatkozó helsinki ajánlások — megvalósítására vonatko­zó felszólítást. Shultz „igen éles” beszédé­ről a Helsingin Sanomat úgy véli, hogy „nagyrészt az ame­rikai közönség számára ké­szült”. Joe Clark kanadai külügy­miniszter azokhoz csatlako­zott akik — a konferencia résztvevőinek alapjában vé­ve tengerentúli kisebbsége­ként — kiábrándultságuknak adtak hangot az európai együttműködés eddigi ered­ményei láttán. Clark elsősor­ban az ottawai konferencia alapján vonta le ezt a kö­vetkeztetést. A címzettek megnevezése nélkül ugyan, a stockholmi siker késlekedé­séért is a szocialista orszá­gokat tette felelőssé egy olyan periódusban, amikor a hel­sinki szellem kifejezetten megerősítést nyer a találko­zó résztvevőinek többsége részéről. Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminisz­ter rámutatott: a mostani ta­nácskozásnak két kérdésre kell választ adnia: helyes volt-e a záróokmány aláírá­sakor választott út, s merre vezet ez az út a továbbiak­ban. Genscher mindenesetre úgy véli, hogy a záróokmány nem utópisztikus fogalmaz­vány, hanem realista, ki­egyensúlyozott dokumentum, amelynek mondanivalója kü­lönösen fontos az Európa kö­zepén egymás mellett élő két Németország számára. Sok tekintetben rendha­gyónak mondható az Afrikai Egységszervezet (AESZ) leg­utóbbi, sorrendben 21. csúcs- találkozója. Korábban álta­lában heves viták előzték meg a politikusok eszmecse­réjét, s gyakran már az ügy­rendről sem jött létre meg­állapodás, vagy ha igen, az is csak a plenáris ülések szó- zuhataga közepette. Sajnos, a fekete földrész megannyi sú­lyos gondjának hatékony megoldása helyett az orszá­gok bizonyos csoportjai közti ellentétek jegyében keltek föl a tárgyalóasztaltól a részt­vevők. Ám ezúttal példásan vizs­gáztak Afrika államai. Fele­lősségteljesen vitáztak és fe­lelős döntéseket hoztak. Igaz, olyan témát tűztek Addisz Abeba-i tárgyalásaik napi­rendjére, amely nemcsak a kontinensen, hanem világ­szerte beszédtéma: a túlélés esélyét. A megfogalmazás nélkülözi a túldramatizálást, így szólt róla a csúcstalálko­zó több szónoka, de ezt a ki­fejezést használta a világsaj­tó is. Okkal. Afrikában ugyanis az 51 ország közül 19-ben számottevő az éhezés, öt országban a szakértők sú­lyosnak minősítették a hely­zetet, hétben pedig drámai­nak. Világstatisztikák arról is árulkodnak, hogy a föld­kerekség harminc legszegé­nyebb állama közül húsz az afrikai kontinensen találha­tó. S végül érdemes megje­gyezni : a fekete földrész or­szágainak adósságállománya ma már eléri a 170 milliárd dollárt. Ilyen körülmények között rendkívüli jelentősége van annak, hogy a 21. csúcstalál­kozót az AESZ teljes mérték­ben a „túlélés és fejlesztés kihívására” adandó vála­szoknak szentelte. A legfon­tosabb eredmény, hogy a részt vevő Állam- és kor­mányfők elhatározták. együttműködnek az országa­ikat fenyegető teljes pénz­ügyi csőd megakadályozása érdekében. Azt is fontos si­kerként lehet elkönyvelni, hogy a csúcstalálkozón ötéves programot fogadtak el Afri­ka gazdasági válságának visszaszorítására. Persze, azzal mindenki — az etióp fővárosban tárgya­ló politikusok is — tisztában van, hogy a földrész gazda­sági egyensúlyának helyre- állítása rendkívüli összefo­gást igényel, s nem évek, hanem tán évtizedek szüksé­geltetnek hozzá. A tervek azonban ambíciózusok. Kö­zéjük sorolható annak a nemzetközi konferenciának az összehívása, amely az af­rikai országok adósságaival hivatott majd foglalkozni. Ezt a többi között Mengisz- tu Hailé Mariam etióp ál­lamfő, az AESZ most lekö­szönt soros elnöke szorgal­mazta. mondván, közös stra­tégiára, egységes föllépésre van szükség az adósságok részleges eltörlése ügyében. Többen is kifogásolták: a tő­kés országok és a nemzetkö­zi pénzügyi szervezetek be­idegződéséből fakadó szigorú korlátozó intézkedések ezen a földrészen nem válnak be, ellenkezőleg, visszafogják a gazdasági fejlődést. örvendetes, hogy a csúcs- találkozón szinte kivétel nél­kül valamennyi felszólaló a mezőgazdaság szerkezeti át­alakítását sürgette. Valóban, alighanem ez Afrika boldo­gulásának kiindulópontja. Az Addisz Abeba-i döntés értel­mében az AESZ tagállamai 1990-ig 20—25 százalékkal növelik mezőgazdasági beru­házásaikat. Az éhezést, az évről évre többeket — mil­liókat — fenyegető éhhalált ugyanis segélyekkel, élel­miszer-adományokkal tartó­san nem lehet kiküszöbölni. Felületi kezelés helyett az okok gyökeres megszünteté­se jelenti a kiutat. Edouard Szauma, a FAO vezérigazga­tója úgy vélte: az országok költségvetéseiknek legalább a negyedét fordítsák erre a célra. Sajnos, ma még több afrikai államban a fegyver­kezési kiadások jelentősebb arányt képviselnek a költ­ségvetésben, mint a mező- gazdaság fejlesztésére, az élelmiszeripar megterem­tésére szánt összegek. Érthető, hogy az ezúttal csakugyan az egység jegyé­ben ülésező AESZ-csúcsta- lálkozót a résztvevők „törté­nelmi” jelentőségűnek minő­sítették. Peter Onu, az AESZ most leköszönt főtitkára drá­maian fogalmazott: „Állam­főinket elítéli a történelem, ha nem képesek megtenni a szükséges közös lépéseket!” Július Nyerere, Tanzánia el­nöke pedig „Afrika második felszabadításáról” beszélt, méltatva a nagyszabású ter­veket. Az igazsághoz tartozik, hogy egyszer már — 1980- ban, Lagosban — születtek ésszerű, reális tervek az af­rikai éhezés megszüntetésé­re, az országok gazdaságá­nak talpraállítására. Azóta sajnos sok helyi konfliktus és acsarkodás színhelye volt a kontinens, s a tervek nem valósultak meg. Most né­hány fontos találkozón poli­tikai témák is napirendre kerültek, s a kedvező légkör talán ahhoz is hozzásegíti az érdekelteket, hogy például Etiópia, Szudán és Egyiptom között — a három államfő hosszú eszmecserét folytatott Addisz Abebában — elsi­muljanak a nézeteltérések. Mert ahhoz nem fér két­ség: a nagyszabású elképze­lések megvalósításához a kontinens politikai légköré­nek változására is szükség mutatkozik. Az AESZ 21. csúcstalálkozója minden­esetre ebbe az irányba hat. A V1T hírei Ötödik napja, ragyogó nap­sütésben tart már Moszkvá­ban a XII. világifjúsági ta­lálkozó. A megnyitó előtti napon pedig még zuhogott az eső, s a fesztivált megelőző hetekben szinte mindennap hatalmas záporok, felhősza­kadások áztatták a szovjet fővárost. Az időjárás ilyen gyors kedvező változása a Moszkva meteorológiai vé­delmét ellátó vállalat mun­kájának köszönhető. Mint a Trud szerdai száma beszámol róla, a szolgál?' nyolc darab IL—14-es AN—30-as repülőgépe jú!; 26. óta naponta felszáll, hc'r' Moszkva körül kétszáz ki’ méteres körzetben száraz jéggel szórja be a gyülekez felhőket, így kényszerítve őket arra, hogy még a város elérése előtt megszabadulja­nak esőterhüktől. Egyhek­tárnyi felhőre elegendő mindössze egy gramm száraz jég, így nem csoda, hogy a megnyitóünnepség napján a repülőgépes meterológiai szolgálat a jó idő biztosítá­sához kevesebb száraz jeget használt fel, mint amennyit a luzsnyiki stadion fagylalt­árusai árujuk hidegen tar­tásához. Moszkvában 1981 óta mű­ködik a környezeti ártalmat nem okozó meteorológiai vé­delem. Az elmúlt télen pél­dául 30 millió köbméter ha­vat sikerült távoltartani a várostól, több millió rubel lel csökkentve így a hóelta- kari tás költségeit. * A VIT-delegátusokon kívül integy 1500, az Express If- úsági és Diák Utazási Iroda szervezésében utazó fiatal magyar turista is jelen van a világifjúsági találkozó ese­ményein. Mint Szakács János, az Express moszkvai képviselő­je az MTI tudósítójának el­mondta, az utazási iroda két csoportot szervezett, amelyek a fesztivál félidején váltják egymást, s összesen 7—7 na­pot töltenek Moszkvában. Az első csoport tagjai a nyitó, a másodiké pedig a záró ün­nepségen vehetnek részt. Meghívót kapnak nagygyűlé­sekre. az egyetlen óriási kul- túrközponttá átalakult Gor­kij parkba, koncertprogra­mokra, a Magyar Nemzeti Klub műsoraira. Szálláshe­lyükön, a korszerű Molo- gyoznaja hotelben naponta rendeznek nemzetközi klub­esteket, amelyeken művész- együttesek is fellépnek. Ki­rándulásokat is szerveznek számukra, így többek között ellátogatnak két ősi orosz városba, Vlagyimirba és Szuzdaliba. ★ Továbbra is rendkívül élénk a moszkvai Világifjú­sági és Diáktalálkozó politi­kai fórumainak, a tematikus központoknak a munkája. A termek ugyan az ötödik na­pon sem teltek meg zsúfolá­sig, de a vita csaknem kivé­tel nélkül minden központ­ban mind érdemibbé válik. Kialakult az igazi párbeszéd — mondják a küldöttek. Kétségtelenül a béke és a leszerelés kérdéseivel foglal­kozó egyes számú központ­ban folyik a legtevékenyebb munka. Vitánként ötven, hatvan felszólaló is szót kér. Mindegyikükre természete­sen nem is kerülhet sor. Pe­dig az elnök szigorúan be­tartatja az ötperces időtar­tamot. A vitákban a többség vé­leményétől eltérő nézetek is elhangzanak. Szerdán példá­ul egy norvég küldött az af­ganisztáni helyzetről fejtette ki nézeteit, amelyeket az­után keményen megbírált több, a fejlődő országból jött küldött. A fesztivál talán legszebb kiképzésű központja a kör­nyezetvédelem kérdéseivel foglalkozik. Itt szerda reg­gel gyűlést tartottak az ifjú­ság, a diákság és a környe­zetvédelem problémái cím­mel. A vita témája a környe­zetvédelem fejlődése, az új technológiák, a természeti kincsek ésszerű felhasználá­sa volt. Ebben is három gö­rög, továbbá egyiptomi, bolí­viai, kubai, indiai, osztrák, finn, jugoszláv és más kül­döttek szólaltak fel. A Lumumba Egyetemen az antiimperialista szolidaritási központban a faji megkülön­böztetéssel foglalkoztak a mai vita során. A küldötteknek alkalmuk volt találkozni a nemzeti függetlenségért, a diktatórikus rezsimek ellen vívott harc kiemelkedő sze- mélyeségeivel. Magyar fiatalok a latin-amerikai országok küldötteivel együtt énekelnek a VIT egyik rendezvényén. (Kelet-Magyar­ország telefotó.) Gyapay Dénes Á kállósemjéni Új Élet Mg. Tsz. eladja az alábbi üzemképes gépeket: 3 db T 150 K erőgép, felújított, 2 db ROBUR, 21 személyes autóbusz, 2 db T—06 szervestrágyaszóró, 1 db UAZ parancsnoki gépkocsi, 2 db RZ—3 szárzúzó, 2 db SPC—6 kukoricavetőgép, 1 db Lajta 32 gabonavetőgép. Vennénk 1 db kormos traktort — üzemképtelent is. Érdeklődni: Horváth László műszaki főágazat-vezetőnél. Telefon: Kállósemjén 22. Várkonyi Péter vezetésével a magyar küldöttség a helsin­ki záróokmány aláírásának tizedik évfordulója alkalmából rendezett tanácskozáson a finn fővárosban. (Kelet-Ma­gyarország telefotó) Vélemények a találkozóról

Next

/
Oldalképek
Tartalom