Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-31 / 204. szám
Ill Kaiser Mrienie kezve hazamehetek, de igazán haza még most is ide jövök. A szüléimhez. Nem sokszor, sajnos. Évente kétszer, hiszen idő se jutna többre. Egy titkot azért bevallók: szeretem azt hinni, hogy több barátom van, mint ahányról tudok. Jól esik erre gondolni néha... — Igaz, hogy gyönyörű emlékeim vannak a világ sok nagyvárosáról, de utazni azt nem szeretek. Nagy feladatok, megméretések előtt és után is szívesen megbúvók egy—két hétre. Ilyenkor igazából még a kritikák sem érdekelnek . .. — A kérdésben benne van a válasz. Külföldön is többnyire jó kritikákat, közöttük jónéhány hízelgő kritikát is kaptam, de ezeknek sem szabad hinni mindig. Azt, ha valamit elront az ember, vagy valamiképpen nem csinál meg, akkor is tudni kell, ha az egekig dicsérik. És még valamit ehhez. A külföldről, minden hazait lekicsinylő embernek mondom. Odakint, legyen az Kelet vagy Nyugat, nagyon jó magyar zenésznek, muzsikusnak lenni. Elismernek és szeretnek minket. Rangunk van és ez a magyar zeneszerző-, a magyar zeneképzés, és a magyar zenei kultúra rangja. Nem véletlen az sem, hogy hozzánk szívesen jönnek el a legnagyobbak is. Nem véletlen, hogy Budapest benne van a világ zenei közérzetében, és hogy minket is szívesen fogadnak mindenütt a világon ... — A terveim? Ezekről inkább nem beszélek. Ennyi jogom most lehet a pihenéshez. Ügy van ez, hogy valaki, a fiatal elér valamit. És akkor egyre több helyre ajánlják, küldik, hívják. Az én dolgom csak annyi, hogy a legtöbbet adjam abból, amit most tudok. Nem akartam nagy szavakat használni, de ez így van. A beszélgetés elején azt kérdezte, hogy mennyit gyakorolok. Erről eszembe jutott, hogy gyereklány koromban majdhogynem utánnam kellett hozni a zongorát... Most bizony már magamtól megyek a zongorához ... — Kit játszom szívesen? Most természetesen Chopint. De a teljes névsor hosszú lenne. Inkább, és ha belefér az írásba, akkor erről beszélek inkább, szerencsés vagyok, mert nagyon jó, mondhattam volna azt is, hogy nagyszerű tanáraim voltak. Aganes György, Arató Szilvia, Kocsis Zoltán, Rados Ferenc ... Mind olyan emberek, akik emberként is sokat segítettek. Valahogy úgy mondanám, hogy nélkülük mi most nem beszélgetnénk. Én se lennék az, aki vagyok. No, de ez már — mert hiszen ez nemcsak rám igaz — a magyar zenei kultúra színvonalát is magyarázza. — Végül azt kérdezte, hogy mit jelent nekem Mátészalka? A szüléimét, az otthont. Ennél valamivel többet is. A drága emlékezetű Kadossa tanár úr mondta egyszer, hogy erről a tájról sok nagyszerű zenész indult el. Igen, zongoristák is. Tréfált persze, de valami olyasmit mondott, hogy aikár a Zeneakadémiát is erre a tájra lehetne helyezni, mindig akadna a tanulók közé tehetséges ember. Ezt szívesen mesélem, mert nekem akkor hihetetlenül jól esett. Talán ezért is ilyen jó pihenni itthon ... Bartha Gábor Hauser Adrienne zongoraművészt egyre többen ismerik. Itthon és most már külföldön is. Különösen így van ez a rádió által szervezett zenei verseny óta, hiszen olyan esemény ez, amire a nem szakember is odafigyel. Játékát élvezheti az is, aki a hangversenytermekben nem találkozik vele. — Pihenni jöttem haza Mátészalkára, a szüléimhez. Jelenleg a varsói Chopin versenyre készülök. Hogy pihenek-e? Persze, de azért napi öt, olykor ennél is több órát gyakorolok. Másképpen, ez nem megy. Csak az állandó gyakorlás ad annyi technikai biztonságot, hogy másra is gondoljon, hogy igazán játszón az ember. Kérem, ne gondolja, hogy ez panasz. Hiszen a gyakorlásban is van öröm és a fellépés se színtiszta játék. Előadóművész vagyok, . ezt vállalni kell. Tartozom vele magamnak és mindenkinek, aki idáig segített. Talán, sőt nem talán, hanem egészen biztosan, azoknak is, akik szeretik, amit csinálok ... — Azt kérdezi, hogy mit jelent a siker? Nem szeretem a szót. Huszonegy és féléves vagyok. Igen, ilyen pontosan számolom. Nekem feladataim vannak. Terveim esetleg. Szomorú lennék, ha a sikereket kellene számon tartanom. Biztosan vannak, akik irigyelnek, mert másfél—két év távlatában 8—9 országban jártam, tanulhattam, szerepelhettem. Gyönyörű emlékeim vannak Párizsról, Münchenről és vannak barátaim mindenütt, a világon. — Itthon? Hát látja, zavarba hoz. Egyre kevesebben. Hét éves alig múltam, amikor a különleges tehetségek iskolájába Budapestre kerültem. Ott nőttem, tanultam, lettem olyan, amilyen most vagyok. Van egy parányi lakásom Pesten, olyan, ahol gyakorolhatok, olyan, ahová valahonnan megérNAGY LÁSZLÓ: Jártam én koromban,klóban Jártam én koromban, hóban, húzott az álom. Mást kerestem s mellém te álltái, kardél mellett felnőtt virágszál, sebzett virágom. Húszévem elveszett, s érzem, te lész a vigasz. Mord kültelken, hol a füst szárnyal, szádról szóló harmonikáddal föl-fölvidítasz. Engem a szépség, a vígság csodásán éltet. Érte égek, hogy megmaradjak, bár úgy kelljen szívnom, mint rabnak kócból a mézet. Köröttem kusza az élet, kusza a sorsom. Vértezz hittel, hűséggel állig, akkor én a haláloságyig belédfogódzom. Cs. Nagy István: Simon István könyvesboltja A mellkép messzehangzó jelkép túl Zalán, minden áruház falán Havanna és Hanoi között, ahol csak röpködött, könyvesgazda méltán lett Simon Pista, könyváruház-falon tűnődő szelíd nyugalom a csendes forradalmár, ki volt eleven mozgalom, örökös szorgalom, bölcsen vigyáz, hogy ne váljon áruvá az áruház, csak jó legyen a forgalom és Göcsejé a könyvévi haszon. A film világáloól több változatban Prosper Mérimée 140 évvel ezelőtt megírta Carmen históriáját, Georges Bizet operát komponált belőle, a film megszületése óta pedig többen is vászonra vitték a szép és szenvedélyes dohánygyári munkásnő tragikus szerelmi történetét. Egy tucatnál több adaptációról tudunk. Az első 1913-ban keletkezett. A rendezők között van Charlie Chaplin, Lubitsch Ernő, Otto Preminger, Charles Vidor, a szereplők között Pola Negri, Ásta Nielsen, Giovanna Ralli, Dorothy Dandridge, Rita Hayworth, Dolores del Rio, Amadeo Nazzari, Harry Belafonte, Glenn Ford. A felsoroltak között nem szerepel az a négy adaptáció, amely az elmúlt 3-4 évben készült: Jean-Luc Godard: Keresztneve Carmen; Peter A Margitszigeti Carmen főszereplői: David Griffith, Cynthia Clarey, Begányi Ferenc Brook: Carmen tragédiája; Carlos Saura: Carmen és Francesco Rosi: Carmen. Saura remekét nagy sikerrel játsszák a magyar mozik. Rosi művét az olasz filmhéten láthatta a közönség, s rövidesen bemutatják országszerte. Rosi filmjét Spanyol- országban forgatta. A cselekmény 1820-ban játszódik, Andalúziában. Az operatőr Franco Bruni és Noel Very, a karmester Lórin Maazel, a koreográfus Antonio Gades volt. A főszereplők: Julia Mi- genes-Johnson, Placido Domingo, Ruggero Raimondi, iFaiüh Estem, Susan Daniel és Lilian Watson. Ez a Carmen sem lefényképezett színpadi előadás. Szakasits Klára: Fent és lent n FWMjgi mmmgJSSSm. GB11E HMRIfffflllB „Fent és lent” címmel jelent meg a népszerű Tények és tanúk sorozatban, a Magvető gondozásában Schiffer- né Szakasits Klára könyve, amely az 1945—50 között átélt időszakot öleli fel. Szakasits Árpád lánya nem újabb politikai intimitásokkal kíván szolgálni az olvasónak. „Semmi olyat nem írok le, amit a korabeli írások és események nem igazolnának” — mondja könyvében. A személyesen megélt konfliktusok, találkozások a tkor meghatározó személyiségeivel, a történeti hűséggel megírt epizódok azonban 'hozzájárulnak a korszak árnyaltabb megismeréséhez. A szerző már csak azért is megbízható hűséggel képes felidézni a történteket, mert jómaga is átélte azokat. Ismerte édesapja nemcsak hivatalos, hanem baráti, családi körben kifejtett véleményét, a két munkáspárt közötti együttműködés történelmi szükségességét, de aggodalmát is megosztotta barátaival, elvtársaival. Szakasits Klára könyve mégsem vált az apa életregényévé, netán a megszépítő idő varázsán a szubjektív dicséretté. A kötetben, természetesen gyakran találkozunk Szakasits Árpád személyével, megnyilatkozásával, portréjának egy-egy markáns vonásával, a történet szereplője mégsem a szűkebb baloldali szociáldemokrata kör, hanem igen sok arc villan fel a baloldal táborából éppúgy, mint itt-ott a jobboldalból is, miközben közelmúlt történelmünk nem egy vezető alakja — Rákosi, Gerő és a többiek — is életközeiből, családi környezetben is elénk tárulnak. S ha a róluk eddig megismert portrék, visszaemlékezések eléggé ismertté tették jellemképüket, életpályájukat, néhány elgondolkozta- tató epizóddal azért előrukkol a velük egy időben személyesen is találkozó Szakasits Klára. Férje, Schiffer Pál is mértéktartó arányban szerepel a memoárban, munkássága, konfliktusai jórészt annyiban kaptak helyet a kötetben, amennyire ez ösz- szefügg a korral, az adott politikai, társadalmi szituációkkal. A „Fent és lent” egy olyan ember lányának személyes visszaemlékezése, aki a magyar munkásmozgalom kiemelkedő egyénisége volt. Könyvének fülszövegében ezt írja a szerző: „Akkor egy rövidke ideig úgy tűnt: a két munkáspárt együttesen fog neki az ország újjáépítésének. Egy időre mintha a viták éle is tompult volna és inkább csak élcelődésként merült fel egy-egy megjegyzés. így például akkor, amikor a rádióban Szakasits és Rákosi beszélgettek a 3 éves tervről.” Aztán más napok következtek, a Rákosi klikk hozzálátott a párt, az állam, a hatalom teljes kisajátításához. „Áldcfetai lettünk egy érthetett« és megbocsájthatat- lan állapotnak — mondja a szerző. De még a Rajk-per után is élt valami, amiről így beszél: eszünkbe se jutott, hogy a magunkfajta, tiszta múltú, osztálytudatos embereket valamilyen veszély fenyegetheti rendszerünkben. A „Fent és lent” azzal az epizóddal zárul, amikor a családot kitelepítik a fővárosból Debrecenbe. Nem tudjuk lesz-e folytatása a történetnek, de annyival az érdekesség kedvéért „továbbírjuk” a történetet, hogy a Schiffer gyerekek egy időre a berkeszi gyermekotthonba kerültek. S az egyik fiú, Ferenc később, a hatvanas években egy kevés időire Szabolcsba került újra, itt gya- komokoskodott lapunknál. De ez már szinte a tegnap. Az édesanyja könyve viszont a csaknem negyven évvel ezelőtti eseményekről szól. Soha el nem évülő tanulságokkal ... Páll Géza A kritikák szerint a siker elsősorban Carmen alakítójának, Julia Migenes-John- sonnak köszönhető. Kitűnő színésznő, és aki érzéki kisugárzásában teljesen azonosul a figurával. Migenes-Johnson New Yorkban született egy Puerto ricói—görög házaspár gyermekeként. Háromévesen lépett színpadra. Amikor a New York-i művészeti főiskolán tanult, Leonard Bernstein szerződtette Menotti Second Hurricane-jének tévéváltozatához. Első Broad- way-sikerét a West Side Story Mariájaként aratta. Emellett Zero Mostel partnereként Hódéit énekelte a Hegedűs a háztetőn-ben. A három év alatt, amíg ebben a musicalban játszott, a New York-i operáiban a Piillaingó- kisasszonyt is énekelte, s fellépett A. Bleaker Street szentjében is. Ezután Európába jött, hogy továbbképéz- ze magát. A bécsi Volksoper ünnepelt csillaga lett. Énekelt San Franciscóban, a New York-i Metropolitanban, a houstoni operában, továbbá Párizsban és Svájcban. Alakításai közé tartozik Musette a Bohéméletben, Jenny a Mahagonnyban, Nedda a Ba- jazzókban, a Lulu címszerepe és a Salome. Placido Domingo már huszonegy évesen beérkezett énekes volt. Első tanára édesanyja, a népszerű mexikói énekesnő. Hamarosan a világ egyik legkitűnőbb tenorjává fejlődött. Francesco Rosit, a rendezőt számos játékfilm alkotójaként ismerjük. 1922-ben született Nápolyban, a háború után az ottani rádióban dolgozott mint színész, szerző és rendező. 1946-ban színpadon is fellépett, majd rendezőasszisztens lett. Két év múlva Luchino Visconti, majd Luigi Zampa és Mario Monicelli mellett asszisztens- kedett. A Carmen a tizenharmadik önálló rendezése. Korábban láthattuk többek között a Gyilkosság Szicíliában, a Kezek a város felett, Az igazság pillanata, A Mat- tei-ügy című filmjét. Carmenjáról azt mondta: „Képeimnek úgy össze kell olvadniuk a zenével, hogy a néző azt érezze: ez az egyetlen lehetséges előadásmód.” (erdős) KIVI I VENDEGE Carmen
