Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-03 / 181. szám
im 1985. augusztus 3. oo Tiszavasyári történetéből törpédig nem ballag! csak hálás lehet Csáky Istvánnak — a nagy telepitőnek — meg a lányának és azt is kiszámolta, hogy ez a nyolc ökör még tizede sincs egy évi áren- dának, a Rákóczi nagyságos úr háborúskodása meg kereken nyolc évig tartott. A követ három napig evett, ivott, meg aludt egyfolytában, igy volt ideje a bírónak kigondolni a megoldást, összehívta a comunitást és ott előadta a grófnő szépen megírt levelét, melyre véleményét így summázta: A nyolc ökör pedig nem ballag! Indokai voltak bőven. A város két kovácsára előbb Esze Tamás úrnak, azután meg Károlyi generális úrnak volt szüksége, most meg ki tudja merre bujdosnak, a harmadik meg még a nagy pestisjárvány idején halt meg, így hát nincs aki bevasalja a hétsukkos szekeret. Az ökörgulyán ugyan maradtak még harmadfüves tinók, de mire azokat betanítják, hogy illedelmesen ballagjanak a járomban, sok idő telik el és lehet, hogy akkorra a Fejedelem is visszajön Lengyelországból. A tanácsbeliek elismerően bólogattak bírójuk okfejtésére, már csak azért is, mert egyikőjüknek sem volt kedvére végigzötyögni egy egész országon, ahol a közbiztonság bizonytalanságáról még sokan gondoskodtak. A tiszteletes prédikátor úr, akit csak tiszteletből szoktak meghívni a gyűlésbe, ugyan megpróbált a lelkekre beszélni, hogy áldott jótevőjük lányával nem illik ilyen csúfságot véghezvinni, de a mindig lobbanékony Hajdú Ambrus — ahogyan a jegyzőkönyvben meg van írva — odavágta a jámbor tisztele temek: Akkor hajtsa el kend azokat az ökröket! Mivel erre a prédikátor nem vállalkozott, megszületett az egyhangú döntés: A nyolc ökör pedig nem ballag! A nótárius hosszú levelet fogalmazott a nagyságos grófnőnek és a követ ezt vitte vissza Hainburgba, de azt a levelet Csáky Borbála már nem olvashatta, mert akkorra pozsonyi palotájában szép csendesen örökre lehunyta szemeit. Fél évszázad múlva unokája — Rozália —, Mária Terézia kedves udvarhölgye gondoskodott róla, hogy az elmaradt taxát busásan behajtsa. De hol volt már akkor az okos bíró! Kerekes Béla dr. Czóbel Minka költészetének fogadtatása (1.) I. Előhang „Mint búskomor tömeg, megyünk a ködbe veszve, Vak életünk nyomát nem őrzi semmi meg, S utánunk nem marad sem egy termékeny eszme, Sem egy lángész-formálta műremek. S holtunkban átka sújt a bíráló utódnak, Ki versében gyaláz és ostorozva vág, Mint rászedett fiák, kik méltán gúnyolódnak. Mert megcsalták a tékozló apák.” jük. De az Irodalomtörténeti Közlemények, a pozsonyi Irodalmi Szemle, a Szabolcs- Szatrnári Szemle, valamint a Szabolcs-Szatmár Megyei Könyvtári Híradó is megemlékezett róla. „Megyénk irodalmi hagyományai” című munkájában Margócsy József is számon tartja. Több Czóbel Minka ébresztését szorgalmazó cikk látott már napvilágot a Kelet-Magyarország hasábjain is. Sajnos, mindezek ellenére sem állíthatjuk, hogy a fentiekben vázolt irodalom nyomán széles körben vált ismertté a Czóbel-életmű. Még szűkebb hazájában, Szabolcs földjén sem olyan mértékben, mint amilyen mértékben arra a magyar irodalom századvégi új hangjára rátaláló költészetével rászolgált. Czóbel Minka személye és életműve körül két nagy fellángolás volt. Az első mindjárt költői föllépésekor, még 1890 táján. Ez jó egy évtizeden át, pontosabban: 1902-ig tartott. A századforduló után — bár a Petőfi Társaság is fölvette tagjai sorába — népszerűsége érzékelhetően csökkent. Igaz, ami igaz: hamar kifulladt költészetének java termését, értékben nagyobbik hányadát ekkorra már megjelentette. Újólagos divatba hozására majd csak az első világháború .hullámainak elcsendesülése után, 1922-ben került sor. Ennek betetéződéseként a Szabolcs Vármegyei Bessenyei György Művelődési Kör tiszteletbeli tagjának is megválasztották. Ám mintha mindez csak azért történt volna, hogy hasonlóan első látványos sikerének sorsához — utána még nagyobb hallgatás vegye körül. A költőnőnk születésének 130. és halálának közelgő 40. évfordulójára készült írásomban Szabolcs elfeledett lantosának egykorú — elsősorban (Mihail Lermontov: Tűnődés) megyei — fogadtatását szándékozom bemutatni. [Következik a jövő szombaton: Czóbel Minka évtizede] Fesztivál: augusztus 28-ig SAYREvrrn Magyar művészek a Tannhäuserban művészek, a budapesti Operaház tagjai — közöttük többen egy évtizede, szinte valamennyi produkcióban részt vettek. A bayreuthi Tannhäuser előadások krónikájából tudjuk, hogy 1904-ben Mátray Dezső és 1930-ban Pilinszky Zsigmond alakította a címszerepet, Markó Iván előtt pedig a magyar származású Laban Rudolf készített koreográfiát ugyancsak 1930- foain a Bacchanáliához. Takáts Mihály Wolfram szerepében aratott sikert. A legutóbbi, az 1978. évi felújításon Vé- nus és Erzsébet szerepében debütált Marton Éva. A wagneri életmű és a magyar zenei élet kölcsönhatásának gyökerei a múlt századba nyúlnak vissza. A zeneszerző felesége, Liszt Ferenc leánya, Cosima bizonyos mértékben .magyarnak vallotta magát. „Ebben van is valami igazság — jelentette ki —, különféle vér folyik az ereimben. Lobbanékony lelkesedésemet a magyarnak tulajdonítom." Feljegyezte azt is: „férjem zenéjét a magyarok értették meg először, a saját hazájában kigúnyolták, elgáncsolták. A lovagias magyar közönség ezt sohasem tette meg.” Az augusztus 28-ig tartó fesztiválon a repertoárból a Parsifal kerül színre, Götz Friedrich éveken át vitatott rendezésében, Peter Hofmann, Simon Estes, Hans Sotin, Waltraud Meier fő- rás, akik az utóbbi években szereplésével, vezényli Ja- vendégszerepeitek Bayreuth- “iS ban, a kórusban is nagy ang0i Ring Peter Hall ren- számban énekelnek magyar dezésében, Peter Schneider A Bayreuthi ünnepi játékok megnyitó előadását, a felújított Tannhäuser premierjét egye_________ nes adásban közvetítette július 25-én a Magyar Rádió. Az utóbbi évtizedben Richard Wagner színháza fennállásának 100. évfordulója (1976) óta, minden alkalommal hallgathatta a magyar közönség is a felújított művek premierjét. Az ötévenként váltakozó produkciók során, ilymódon csaknem évenként szerepelt a programban egy-egy mű felújítása. Wagner fiatalkori operáját az idén unokája, Wolfgang Wagner rendezésében, az ő színpadképeivel mutatják be, dirigense Giuseppe Sinopali lesz, a főszerepeket René Kollo, Richard Versal- le, Gabriela Benacková, Gabriele Schanut énekli. A 109. éve fennálló Festspielhaus előadásainak olyan nagyszámú magyar közreműködője még nem volt, mint ezen a nyáron, Wolfgang Wagner Markó Ivánt hívta meg az opera balettjelenetének, a Bacchanália koreográfiájának a megtervezésére, betanítására, a Győri Kisfaludy Színház balett társulatának előadásában. A szólóénekesek között újra színpadra lép Sólyom- Nagy Sándor és Molnár AndSAYKEUJn I Lerrbach rajza Wagnerről az 1985-ös műsorfüzet címlapján vezényletével, Siegmund tebőrű SiNimsgern, Hildegard Beh- mon Estes, rens, Siegfrid Jerusalem, Sentaként Manfred Jung és Hanna Lisbeth Shwarz közreműködésével. Balslev pá- Évek óta sikerdarab A boly- ratlan élmé- gó hollandi, Harry Kupfer nyű alaki- különös koncepciója frissítő- tással őrén hatott a bayreuthi rende- vendezteti zések stílusára, a Hol- meg a kö- landi szerepében a feke- zönséget. O rvos-törté mész öcsém Árpád, már jó negyedszázaddal ezelőtt rábukkant a felénk igen divatos és használt Bás- tillus elnevezés magyarázatára. Nagy mesemondónk Jókai Mór említi egyik írásában, rövidítve emígyen . . . — A Pasqillus latin eredetű szó ... Alkalmakra írott és szavalásra alkalmas, gúny- versezetet jelent... Mert elnyűtt mán a vászonkankó. Ha elnyűtt sem várrnak másat. . . Ügy sem vágunk mán több nadat ... így kesergett tehát a századfordulón, amikor a lápot termővé varázsolták. Irai- mék mellett — így nevezte egymást az elöljáróság — akik viszont tételesen sorolták az okokat, a nagy változtatás ellen... Miből élünk, ha nem lesz tételezve — hogy akinek így jár a szeme, hogyan az esze? — Kedvegy egy komám, bele ne tegyen mán abba az izébe na ... ! Mert a Krasz- na vize se mossa le rullam, h'a találná fog?! Cine megnyugtatta, hogy egy templom kutyáért se tenné, de alig ment a harmadik kapu ellen Sarka, már diíktólta Ciné .. . — Nem messze van ide Derzse... Eszi a Mokányt a serke... Bencsi Kovács Gábor báAratási emlékek... Hogy aztán ennek serkentésére, szoktak e rá ecsedi uraimék és bátyáink a Pás- tillus népi művelésére, vagy fordítva lehetett, nem tudni pontosam? írásos emlék — mint aranyi mindenről — nincsen sajnos. Csupán a törékeny és másítható szájhagyomány emlékeztet, vagy személyesen megélt dolgaim . .. Legismertebb művelőjét — dime János bácsit — még polgárósta koromból ismertem. Az úgynevezett Kender- földön lakott, mely mindent megmagyarázott, az akkori eosediék előtt... A falu kenderföldjéből osztottak itt házhelyet — a rászorulóknak. — Én írtam ezt Cine Jankó... nád, sáis, széna, csílkIhaJ mi... ?! A Pástillus készítése sem volt mindennapi — mint gondolnák, faggatta az illetőt, hogy ki milyen feléjük ... ? Van e viállis vagy kunéros ember utoájukban, netán felvágott nyelvű asz- szony ... ? Mert a porció pálinkáért, vagy a zöldpakli pipadohányért és saját híréért- nevéért illett valamit nyújtani ... Egyszer egy ilyen rendelést teljesített, egy fiatalember számára. Ügy az utcafélen, ahol találkozott vele hozzá- jöttében. Alighogy belekezdett arra térült volt komája ... Édes komája Mokány Sarka Károly ... Aki már a szeme járásából gyanút fogott Cinének. Azt ősit — a későbbi Pástillusok művelőjét — pedig én biztattam egyikre. Amikor az első kombájnok érkeztek az akkori gépállomásra és együtt voltunk tagtársalk a kis tszcs-ben ... Mert nincsen rajta szépít- getni valók nagyon untuk már az ősi módon való aratást. Meg annyit biztattak bennünket — majd dolgoznak helyettünk a gépek, hiszen azért léptünk a fejlődés útjára stb., ihogy valósággal vágytunk rá. Sőt amikor a mozi híradójában láttuk munkáját, szinte beleszerettünk ... A Csikaszban kezdtük akkor az aratást. Egy olyan rozstáblában — hogy ecse- d lesen mondva — rossz szemnek kár volt ránézni. Állott akár a rekesz és elnyelte volna az embert. Sűrű nagy szalma, súlyos kalászokkal ... Odaérkezett meg nagy lihegve akkori agronómusunik, Varga Laci. Természetesen biciklin, és nem CB rádióval felszerelt autón. Hol voltak még ezek akkor? — Elvtársak, tagtársak hagyják abba. Jönnek a kombájnok. Nem tudta mondani tovább. Olyan lett a léikesedé- si zajonság, hogy egymást alig értettük. Azt pedig tudomásul se 'akartuk venni, hogy a táblát azért körül kell kaszálni, ne gázoljuk el, ami már megvan. De azért megcsináltuk. Aztán örömünkben — mert azt véltük, befejeztük az aratást, egyszer és mindenkorira — a rraesgyén Virító napraforgó hűvösébe húzódtunk. Aztán nagy buzgalmunkban elébb megettük a magunkkal hozott früstökre valót és egyben az ebédet. Jöttek is a gépek. Egyenesen a vasútállomásról, hogy ne vesztegessék az időt. De hogy bámulták amerre jött. Mint felénk szokták mondani egy szép lánynak nincs annyi nézője, mint annak volt. Mi is körülcsodáltuk. Amikor pedig az első megindult, követtük. Szinte élvezve az egymeneties munkát. Hogy az egyik végén ment bele a meghajlott kalásztenger, a másik végén pedig jött ki a szalma. A szem pedig a tartályba gyűlt. — Hisz ez kell nekünk — gondoltuk csillogó szemekkel — ezt ihogy fogják irigyelni a maszekek? De egyszere jelentkeztek a bajok. Az első egy-feét dugulást még türelmesen néztük és vártuk az elhárítását. De amikor itt roppant, ott kalapált benne valami, ami eltört, izzadni kezdtünk mi is. De mielőtt eleget tettünk volna az agronómusunk javaslatának — akit egyből „leugrómókuso ztunk” — hogy elő emberek a kaszát és mindenki neki. Én Gábor bácsira kacsintottam. Intettem — hogy jöjjön és mondjon mán valamit, nehogy elfelejtsük, ha már így van. Gábor bácsi szót fogadott. Körülsétálta a masinát, majd amikor meggyőződött róla, hogy kellő számban vannak jelen, levett kalappal a kezében rákezd te: — Három kombájn a Csikászba ... Majd megszakad az állásba. Meresszük rá a szemünket, Mégsem segít meg bennünket... F olytatása képpen pedig levágtuk estig a felfogott táblát. Elfelejtve az éhséget is. Nehogy kitudódjon, mert akkor rólunk fognak Pástilluisf fabrikálni a szemfülesebbek. Szállási László
