Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-31 / 204. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1985. augusztus 31. Megkísérlik a lehetetlent akkor is, amikor csak a gép mulatja az életfunkciókat. (Császár Csaba felvétele) Életében legalább egyszer mindenki megbetegszik. Nem egyformán éljük meg a kritikus napokat, heteket. Van, akire éveket mér a sors a bajból. Ápolásra szorulunk. Fehérköpenyes, mosolygós nővérarc jelenik meg lelki szemeink előtt, aki az orvos utasításait személyre szólóan megmagyarázza nekünk. Aki ott áll ágyunknál, amikor nem csillapodik a fájdalom, aki egy pohár vizet nyújt, ha gyötör a szomjúság. Mindannyian kerültünk már ■a beteg ember kiszolgáltatott és' semmi mással ösisze nem hasonlítható helyzetébe. De álltak-e melléttünk nővérék, amikor szükségünk volt rá? És iállnak-e majd a betegágynál akkor is, ha anyagi és erkölcsi megbecsülésük a jelenlegi szinten marad? Nővértitkok nyomába szegődtünk . . . — Lehet, ma engem megmosolyognak érte, de én valamiféle piedesztálon láttam a nővérkét. Fennköltaek tartottam ezt a hivatást — vallja be Cserbán Mihályné, a megyei kórház intenzív osztályának főnővére, akit még az apácából Lett pedagógus oktatta a betegápolásra. Körbevezet birodalmán, a csodálatos műszerekkel felszerelt, modem osztályon. — De látja, a monitoros masina sem ér semmit, ha nem néz a betegre a nővér, amíg a vérnyomását méri. Tökéletesen értékeli a mai ápolónő a vérösszetételt, centrális nyomást mér, szondát, katétert vezet be. De a legfontosabbat, az ápolási mintha elfelejtette volna, vagy talán sohase tanulta meg . . . — Másnak képzeltem én az egészségügyi pályát, mint amilyen az valójában — igazolja a főnővér szavait Hegedűs Jolán, aki az intenzíven töltött öit év alatt érettségizett. Iskolalátogatáson jártunk itt, és megtetszett az ezernyi gép és műszer. Itt ragadtam. S ma már szakmailag fölényben érzem magam más területen dolgozó nővértársaimhoz képest. Kolléganője Strégerné Majoros Ibolya toldja meg a fiatal lány szavait: — Az utolsó pillanatban kértem át a jelentkezési lapomat a gyermekosztályról ide. Igaz, a férjemnek — aki hegesztő egy vállalatnál — sem tetszett a három műszak, és a falumban, Ib-rány- ban is -hallottam olyan megjegyzést, hogy te csak nővérnek mész? Aztán valakit idesodort az élet, és felépülése után inem győzte köszönni az ápolást. De tudok olyat, aki letagadta a diszkóban, hagy -ő ápolónő ... A 19 éves Illés Hajnalka az 1-es sebészetről műtősfiú vőlegényével együtt sok pénzről sző inagy álmokat. — Fóliázunk, sok pénz kell az építkezéshez. Pedig nagy lelkesedéssel jöttem az egészségügybe. Szüleim zöldséges boltjához termesztenénk priA nővérek minden percben mórt. Nem, egyelőre nem gyötör a bűntudat, hogy nem azt ■fogom csinálni, amit .tanultam. Az osztály főnővére, Csikai Bertalanná, akiről azt tartják, minden az agyában és a szívében van ami az ápoláshoz szükséges, nagyot sóhajt. Megkérdőjelezi azt a lelkesedést, amely röpke egy esztendő alatt kihunyt a nagy pénz reményében. Azt vajon nem gondolja a fiatal nővér, hogy hajnalban kell kelni, rohanni a piacra, szedni a friss árut, arról nem is szólva, hogy gumicsizmában hajnaltól estig kapál, gyomlál, robotol a hőn áhított jövedelem miatt? Nem is a munka ellen ágál őraki több, mint húsz esztendeje lépett a betegek szolgálatába, -hanem a gyorsan elvesztett, vagy éppen -meg isem szerzett hivatástudatot kéri számon. Csak kérné, hiszen lasszóval senkit sem tarthatnak a betegágy mellett, még h.a a szakiskolai felvételin ragyogóan ecsetelte is a jelölt, hogy ő már kicsi korétól és csak ide készült... Példáik és ellenpéldák sorakoznak, 'ki miért fordít hátat az egészségügynek. Az üzemápolónő butikot nyit, a bal-eseti sebészetről a falusi kifőzdébe megy segítő családtagnak egy nővér. Egyedül neveli a gyerekeit, megy haza a falujába. Kell a pénz a cseperedő apróságok taníttatásához. Ki szólja meg érte a magára maradt asszonyt? Egy másik zöldséges boltban látta a kiutat. Oláh Károly- né Sipos Katalin az egészség- ügyi szakközépiskolában tett j-eles érettségi után intenzív osztályokra került. Lelkesedését legfeljebb a betegek nézték jó szemmel, társai -éreztették vele: minek -töri magá-t? Bosszul esett neki az is, hogy az orvost és a inőv-ért fényévnyi távolság választja el a szakmai -hiera-rchiiá- ban. Ki tudja? Ha a -négy kisebb testvére mellett ő is jelentkezhetett volna az orvosegyetemre, biztosan felveszik. Bekerültek nála sokkal gyengébb jeggyel is. Kezébe került -egy újsághirdetés, postásokat toboroztak. Fordított -egyet addigi életén, jelentkezett. A második gyerekével töltötte a gyest, amikor elvégezte a felsőfokú ipostatiszti tanfólyamot. Személyi igazolványában négy szakma áll: ápolónő, asszisztensnő, gondozónő, postatiszt. Kati ez utóbbinak vallja magát, -Kiegyensúlyozott, boldog családanya, és a munkahelyi közösségnek tulajdonítja, hogy újra megtalálta önmagát. A fehér köpenyt legfeljebb álmában ölti fel... — Nagy gondunk, hogy az egészségügyi pályára jelentkezők nem tartanak ki mindenáron a választott hivatás mellett — mondja a megyei kórház intézetvezető fő- nőv-ére, Farkas Antalné. — találnak elfoglaltságot. Igaz, a mi megyénkben hirdetik meg a legalacsonyabb kezdő fizetésekkel az állásokat. Jelenleg 2300 forintot tudunk adni a most végzettnek. Mátraházára, Debrecenbe mennek el .tőlünk sokan. És még ha az egészségügybe! De sokan megelégelik a 3—4 év iskola alatt, és soha nem állnak munkába. Bár nem ez a jellemző. Sőt, vannak érettségizett segédápolónők, akik 18 évesen -munka mellett sajátítják -el a szakmát. Szinte kivétel nélkül -mindannyian 'maradnak. Más az egy agonizáló beteghez odaállni egy 17 'évesnek vagy egy idősebb nővérnek. Állítom, hogy sokszor -nem fizikailag, hanem lelkileg nem bírják azt a'terhet a nővérek, amelyet az -egészségügy a válíukra rák. Ami igazán -nem csekély, ha például azt vesszük, hogy a nemrégiben átadott sebészeti épületben a férfi és a női oldalon egyaránt negyven beteghez jut egyetlen ápolónő. Volt, aki sírva ment be az osztályvezető főorvoshoz, hogy ő nem tudja lelkiismeretesen ellátni a gondjaira bízott betegeiket. Csikai B-er- ta-lann-ónak főhet a feje, amikor beosztja a műszakokat. A 22 -nővórállást húszán látják el. De vannak állandó feladatok, gyógyszeres-, -kötöző-. gazdasági és főnővér. Mindig akad, átoi gyesen van, vagy beteg a gyereke, ki kell adni a szabadságot és a szabadnapot is. így nem csoda, ha a -három műszakot csak nagy adag diplomáciai érzékkel lehet beosztani. Kapa- citálják a hajadonokat helyettesítésre, 'túlmunkára. — Ennek ellenére nehéz minden — tegyük hozzá jogos — igénynek eleget tenni — mondja a kórház másik Csikainéja, — megszállott egészségügyiek, sógornők, az intézetvezető főnővérhe- helyettes. — Rét—három éve úgy döntöttünk, hogy a kisgyermekes anyákat a rendelőbe, egy műszakra osztjuk be, s ha a gyermek nagyabb lesz, akkor bizonyára elvállalja az édesanya a -több műszakot. Vonzó is anyagilag az éjszakázás, hiszen a három műszakos nővéreket 1984. január 1-től fizikai kategóriába sorolták, s élvezhetik a munkásokat megillető összes kedvezményt. De csak a három műszákot teljesítők. így aztán nem ritka, hogy szívesen elmennek üzemápolónak, körzeti orvos mellé, vagy -rendelőbe a nővérek. Egyrészt -a bejárástól, vagy a nővérszállótól ódzkodnak. Másrészt otthon maradhatnak és a családnak -nem kell lemondania a kertben megtermelhető többlet- jövedelemről. — Megyénk tízezer egészségügyi dolgozója közül 5019 a régen középkádernek, ma szakdolgozónak nevezett, középfokú végzettséggel rendelkezők száma — mutatja a statisztikát Tóth Jánosné, a megy e i tan ács eg és zs ég ü gy i osztályának személyzeti főelőadója. Mintegy 3 és félezer nővér teljesít szolgálatot. 115 üres állásunk zömében a három műszakos ápolónők hiányából fakad. Pedig ők, 'társaikhoz képest kiemelt bért, különböző pótlékokat kapnak, mégis, 6 százalékkal alacsonyabb a bérük az egészségügyi, szociális ágazat átlagbéréhez képest. Évente 180 fiatal végez a szakközépben és a szakiskolában. Miután akad, aki soha sem lép a betegágyhoz, meg -kell 'találnunk a helyes arányt a -nappali és a munka melletti képzés között. A vezetői minősítéseknél alapvetőnek ítéljük meg, hogy foglalkoznak a vezető orvosok a nővérekkel, elérik-e, hogy partnerük legyen az ápolónő a gyógyításban. Ez persze, nem rendelettől függ. Egyéni adottság -kell hozzá, hogy a nővér necsak a -kötelességét teljesítő szakdolgozó, -hanem a saját területén önállóan gondolkodó szakember legyen. Más követelményeket támasztanak a gyógyító és a diagnosztikus osztályok. önállóbb a -nővér a röntgenben, a laborban, az intenzív osztályon — nem véletlenül 'kell ide magasabb szakmai képesítés. A sebészeten, a belgyógyászaton inkább a-z ápolás kerül előtérbe. Bizonyára nem véletlenül nem tolonganak a két említett szakterületre. — Az is a gond, hogy az érettségizett fiatal íróasztalra vágyik — mondja dr. Kovács Árpád, a megyei kórház főigazgató-helyettese. Jobb-híján jön hozzánk. Az utóbbi tíz év alatt kétszer annyi beteget látunk -el, az ápolónők átlagéletkora pedig jóval a harminc alatt van! Magasan kvalifikált nővéreinket nemcsak egyenrangúnak, hanem a maguk dolgában függetlennek tekintik az orvosok. De legtöbbjüket a hivatás alapismeretéire itt kell. megtanítanunk. Tanulnak klinikai tárgyakat, anatómiát, mikrobiológiát, sebészetet, belgyógyászatot, még latinra is oktatják -ezeket a gyerekeket, de a betegápolás művészete kimarad a tananyagból . . . — Nemcsak az marad ki. hanem az élethez j-obban kellene igazítani a képzés tematikáját — teszi hozzá az egészségügyi szakiskola igazgatónője, Svarcz Miklósné. — Még tanítjuk a próbaregge- l'it , de a belgyógyászaton már nem is alkalmazzák ezt. Oirvoselőadóink a napi elméletet és gyakorlatot hozzák el az órákra. A több gyakorlatot azonban semmilyen lexikai tudással nem lehet pótolni. Ha csak úgy nem, mint tette azt a két csillogó szemű, fiatal szakiskolás diák, Horváth Mónika és Lakatos Zsuzsa. Mónika tavaly „maszek" alapon az ortopédiára járt be segíteni, minden fizetség nélkül. Most kapnak egy kis pénzt, de Zsuzsa például annak örül. -hogy olyan nagy feladatot is rájuk bíznak, mint az infúzió átkötése, drénkivétel, az eszközök elcsom-agolása. Nem mentek nyaralni, -hogy a választott hivatáshoz közelebb kerüljenek. Ha lehetne, egész nyáron maradnának. — Csak itt, a betegek mellett tudják elsajátítani azt a megfoghatatlan pluszt a fiatal nővérek, ami nélkül lélektelen gépként végeznék munkájukat — szól róluk szeretettel Csikai Bertalan- né. — Nem lehet tanítani a pszichoterápiát, a beteg emberrel való törődés lélektanát. Bár most már van főiskolái: végzett nővérünk is, akinek éppen az ifjabbak oktatása, nevelése a feladata. Ki és hol tanít hatná meg a jövő ápolónőit arra, hogy belopják magukat a beteg szívébe? Nem a bizalmaskodás miatt, hanem hogy a beteg bízzon orvosban, nővérben és elfogadja a gyógyítást. Sokszor hall a páciens egy latin szót és megriad. Ha röviden és érthetően a beteg tudomására hozza a nővér, milyen vizsgálatról van szó, elmúlik az ismeretlentől való félelem. Ha nem a munka tárgyát látja a betegben a nővér, hanem a szenvedő embert, bizonyára másként éli bele magát ő is a bajba jutott társ gondolatvilágába. — Többet vár el ma a gyógyítószoigála-t a nővértől, mint régen. Amit korábban csak orvos végezhetett, ma nővérfeladat. Sebet ellátni, infúziót, vénás injekciót adni ma lehet, sőt kell tudni az ápolónőnek is. De. mintha feledésbe merült volna az a régi aranyszabály, hogy esetenként egy mosoly hatásosabb -egy újabb tablettánál — így Molnár Jánosné szülészeti főnővér, aki szinte a kórházban -nőtt fel, mivel szülei 40 éven át ápolták a betegeket. — Két hónapig nem voltam szabadnapon — így Ancsák Éva, aki most a gyógyszeresnővért helyettesíti az 1-es sebészeten. — Igaz, műtétes osztályon több a munka. De hol van már az ágy- tálmosás, amivel rémít - gették régen a fiatal ápolónőket? Gépek segítenek bennünket, de nemcsak az. A sebészeten gyorsan javulhat a beteg. Egyik nap műtötték, másnap leszáll az ágyról, néhány nap múlva akár hazamehet. A gyors és látványos gyógyulásban a nővér is érzi a szerepét. — Még mindig az ápolás az egészségügy gyenge oldala — ismeri el dr. Csinády László megyei főorvos. — Sem erkölcsileg, sem anyagilag nem tudjuk behozni azt a hátrányt, ami a pesti vagy dunántúli intézményekben magasabb bérrel ismeri el a nővéréket. Intézeteken belüli juttatásokkal igyekszünk pótolni a hiányzó alapbért, de ez feszültséget jelent a pályán maradt, 5—10 éve dolgozó nővérekkel szemben, (hogy a nyugdíj előtt álló, valóban igazi hivatástudatta! -megáldott már-már megszállott ápolónőkről ne is beszéljünk. Még év elején volt egy vita a szakdolgozók képzéséről, és ott elhangzott olyan vélemény is, hogy a szakiskolát végzetteket jobban tudják alkalmazni. Felvételi rendszerünket és képzésünk színvonalát, arányait bizonyára érdemes lenne górcső alá venni a hamarosan megépülő egészségügyi 'középiskolában ... A beteg nővérkét szólít, ha fáj valamije. A kopott kis elfekvőben csakúgy, mint az ultramodern gépekkel felszerelt kórházban. S a beteg ember közérzetét nem biztos, -hogy a csodálatos műszerek fogják javítani. Azt a kedvességet, türelmeit, emberséget fogja megjegyezni a kórházból, amit tapasztal maga körül. Csak félő, hogy az egészségügynek hátat fordító, vagy a nővérpályára soha nem kerülő ápolónők helyett nem lesz fizikai és lelkierejük azoknak ellátni a betegeket, akik ezt a csodálatosan szép hivatásit választották. Nem véletlenül mondják az egészségügy irányítói, hogy a gyógyítás színvonalát döntően határozza meg a beteg ember ápolása. Tóth Kornélia Infúziós palackok, lámpák, csövek, gépek hadának parancsol a nővér. f FIATALOKRÓL - FIATALOKNAK Az ápolás művészete KM