Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-31 / 204. szám

4 Kelet-Magyaronzáf 1985. augusztus 31. Szeptember elejétől Szakszervezeti választások A magyar szakszervezetek alapszabályának rendelkezé­sei és a SZOT határozatának megfelelően 1985. szeptember elején megkezdődnek a szak- szervezeti választások. Ezek szerint — október 15-ig a szak- szervezeti bizalmiak, főbizal­miak, a vezető bizalmiak és helyetteseik; — november 15-ig az alap­szervezeti szakszervezeti ve­zető testületek és a megyei, budapesti, tröszti, nagyválla­lati és intézményi középszer­vek; — december 31-ig a szak- szervezetek megyei, buda­pesti tanácsai (szmt-k, SzBT); — 1986. február 1-ig az iparági-ágazati szakszerve­zetek központi vezetőségei­nek választására kerül sor. A Magyar Szakszervezetek XXV. kongresszusa 1986. február 14-15-16-án lesz, ahol megválasztják a Szakszerve­zetek Országos Tanácsát, a SZOT vezető szerveit és tisztségviselőit. A választások jelentős ese­ményei a szakszervezeti mozgalomnak, az egész tár­sadalomnak. A magyar szak- szervezetek ez alkalommal adnak számot arról, hogyan valósították meg öt évvel ez­előtt vállalt feladataikat, mi­ként éltek a tagság bizalmá­val, s kijelölik tennivalóikat a következő fél évtizedre. A számvetéssel és a feladat- meghatározással együtt a szakszervezetek megválaszt­ják vezető testületeiket és tisztségviselőiket. A több mint négymillió szervezett dolgozó közel 600 ezer tiszt­ségviselőjének megválasztá­sára kerül sor. A szakszervezetek a vá­lasztási munkát a mozgalom napi feladataival együtt vég­zik. Arra törekednek, hogy a mozgalom minden szintjén és területén tovább fejlődjék a szakszervezeti munka szín­vonala, az érdekvédelem és érdekképviselet. A választás ilyen módon valóságos nagy társadalmi párbeszéd, amely­nek keretében a szakszerve­zeti tagok százezrei folytat­nak alkotó, nyílt eszmecse­rét az élet- és munkakörül­mények javításáról, közös dolgaikról, gondjaikról, el­képzeléseikről. A választásokra széles kö­rű vita alapján kialakított, lényegesen továbbfejlesztett választási rendszer szabá­lyai szerint kerül sor. A be­vezetett új elvek erősítik a választások demokratikus vo­násait, növelik a tagság köz­vetlen részvételét, meghatá­rozó szerepét a munkahelyi szakszervezeti tisztségvise­lők kiválasztásában. Széle­sítik azoknak a vezetőknek a körét, akiket a tagság titko­san választ. A szakszervezeti tisztsé­gekre bárki választható, aki érvényes szakszervezeti tag­sággal rendelkezik. A bizal­miak, a főbizalmiak és ve­zető főbizalmiak jelölését az erre a szerepkörre választott szakszervezeti tag, a többi tisztségviselő jelölését pedig a választott jelölőbizottság végzi. A jelölő munka iránti követelmény, hogy a válasz­tók többségének a véleménye tükröződjék a jelölésben. Olyan tisztségviselők jelölé­sére kerüljön sor, akik élve­zik a tagság bizalmát, és po­litikai, szakmai felkészültsé­gük, rátermettségük a bizto­(Folytatás az 1. oldalról) — Közismert, hogy az el­múlt évtized világszerte je­lentős gazdasági változáso­kat hozott, nagymértékben megnőtt a föld kincseinek ér­téke. Ennek fő oka, hogy az egyre növekvő igényeket kor­látozott mennyiségű ásvány- vagyonból kell kielégíteni. Üjfajta fejlődést kellett meg­alapozni, amelyben a gazda­sági előrehaladás, növekedés csak egyre nagyobb emberi teljesítményekkel, így a ku­tatások, a műszaki fejlesztés gyorsításával, Ugyanakkor változatlan, vagy csökkenő mennyiségű nyersanyag- és energiafelhasználással érhető el. — Mindez megköveteli a kitermelési és a feldolgozási technológiák fejlesztését. A bányászatnak olyan kedve­zőtlen földtan^ adottságok között kell dolgoznia, olyan nagy mélységeket kell meg­sítéka annak, hogy képesek szolgálni a dolgozó emberek érdekeit. Az alapszervezetekben a jelöltek előzetes — a tagság­gal folytatott beszélgetés alapján kialakult — névso­rát a választás előtt legalább 10 nappal nyilvánosságra kell hozni. A választói érte­kezlet résztvevői nyílt szava­zással döntenek arról, hogy a jelöltek felkerüljenek a szavazólapra. Ehhez a sza­vazatoknak több mint fele szükséges. A bizalmiak és helyettese­ik választása a csoport tag­jainak döntése alapján nyílt vagy titkos — többes jelöllés esetén titkos — szavazással történik. Az összes többi tisztségviselőt — kivéve a vezető testületek mellett mű­ködő különböző munkabi­zottságok és rétegbizottságok tagjait — titkos szavazással választják. Megválasztottnak tekin­tendő az a jelölt, aki a leg­több szavazattal rendelke­zik, feltéve, hogy az érvé­nyes szavazatoknak több mint a felét megkapta, és a szavazásra jogosultak két­harmada szavazott. hódítania, ami korábban szinte elképzelhetetlen volt. Ezeken a nehézségeken csak a fejlett technika eszközei­vel lehet úrrá lenni. Az új, automatizált, elektronizált berendezések, technológiák alkalmazása átalakítja a bá­nyamunkát — mondotta Ha­vasi Ferenc. — Hosszú évek óta nem fordult elő, hogy tüzelő­anyag-ellátási zavarok okoz­tak volna gondot lakossá­gunknak. A kormány eltökélt szándéka, hogy megfelelő in­tézkedésekkel biztonságos el­látási helyzetet teremt. A Minisztertanács folyamatosan foglalkozik a tüzelőellátással. Mindent megteszünk azért, hogy a szén-, a tüzelőolaj-, a gáz- és a tűzifaellátás ki­egyensúlyozott legyen — hangsúlyozta Havasi Ferenc, majd sok sikert, jó szerencsét kívánt a bányászok nagy családjának az iparág előtt álló feladatok teljesítéséhez. Losonczi Pál fogadta a Szíriái vezérkari főnököt Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke pénteken hiva­talában fogadta Hikmat A1 Shehabi hadtesttábornokot, a Szíriái Arab Köztársaság fegyveres erőinek vezérkari főnökét, aki hivatalos baráti látogatáson tartózkodott Ma­gyarországon. A találkozón jelen volt Pacsek József al­tábornagy, a Magyar Nép­hadsereg vezérkari főnöke, miniszterhelyettes, valamint Abdul Aziz Masharika, a Szíriái Arab Köztársaság bu­dapesti nagykövete. A szíriai vezérkari főnök és az általa vezetett katonai delegáció pénteken elutazott hazánkból. Aczél György Finnországban Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, aki a Finn Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására Finnországban töltötte szabadságának egy részét, megbeszéléseket foly­tatott a finn politikai élet több vezető képviselőjével. A magyar politikust fogad­ta Mauno Koivisto, a Finn Köztársaság elnöke, Kalevi Sorsa miniszterelnök, a Finn Szociáldemokrata Párt elnö­ke, valamint Paavo Väyrynen külügyminiszter, a finn Centrum Párt elnöke. Aczél György találkozott Arvo Aaltoval, a Finn Kom­munista Párt elnökével. A szívélyes, elvtársi megbeszé­lésen áttekintették a nem­zetközi helyzet, továbbá a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom főbb kér­déseit, valamint az MSZMP és a Finn KP közötti együtt­működés erősítésének lehető­ségeit. Szovjet élet A fiataloknak elsősorban lakásra vám szükségük. De az ■idősebb házaspárok között is sokan rossz lakáskörülmé­nyeik között élnek. És nem lenne igazságos, ha egyesek­kel kivételeznénk mások ká­rára. Ezért a törvény min­denki számára egységesen igazságos rendet állapít meg a lakás ig ényi ésben. Ily módon a Szovjetunióban évente mintegy 8 millió ember lakáskörülményei javulnak, rajtuk kívül mintegy 2—2,5 millióan szövetkezeti vagy magánerős építkezések ültjén oldják meg lakásproblémáju­kat. Az állam határidő nél­kül ad ja bérbe ezeket a laká­sokat, vagy házakat. A lak­bér alacsony, mindössze 3—4 százaléka a családi költség- vetésinek. Az állam jelentős összegeket fordít lakásépítés­re (az 1985-ös terv szerint 26,3 milliárd rubelt), és je­lentős mértékben dotálja a lakások fenntartását is. A dotáció éves összege már meghaladja a 8 milliárd ru­belt és tovább nő. A kiadá­sok kétharmadát ebből fede­zik és csak egyhairmadát a lakbérekből befolyt összeg­ből. Napjainkban az állami há­zakban és lakásokban a vá­rosi lakosságnak mintegy 77 százaléka él, az önálló lakás­sal rendelkező családok több, minit 80 százalékot képvisel­nek. Ha megőrizzük a lakásépít­kezés jelenlegi ütemét, ami most év*i 2—2,2 millió egység, akkor az évtized végére gya­korlatilag miniden szovjet családnak önálló lakása lesz. Az államnak így lehetősége lesz azonnal adni lakást az igénylőknek, így a fiatal há­zasoknak is. De ez még csak a távlati terv, jelenleg keresik a la­káskérdés megoldásának más lehetőségeit is. Így például figyelemre méltó a kamat­mentes kölcsönök folyósítá­sa a fiatal házasaknak (1,5 ezer rubel 8 évre), saját ház vagy szövetkezeti lakás épí­tésére. A hitelt az a vállalat vagy szervezet nyújtja, ahol a házaspár legalább egyik tagja dolgozik. A hitelfelvé­tel feltétele egy gyermek a családban és legalább 2 éves munkaviszony. Ha a törlesztés időszaká­ban megszületik a második gyermek, a visszafizetendő összeg 200 rubellel, a harma­dik gyerek után további 300 rubellel csökken. Azoknak, akik nem akar­nak saját házat vagy szö­vetkezeti lakást építeni, vagy ■más okok miatt nem tudnak hitelt felvenni, több vállalat ■biztosítja, hogy az albérlők házában kezdjék meg csalá­di életüket. Külsőre ezek a házak sem­miben sem különböznek a lakóházaktól. Belül elég tá­gas (18—20 négyzetméteres) szobák vannak, minden szo­bához tartozik egy kis előtér és az összes mellékhelyiség. Az ilyen lakás természete­sen csak ideiglenes megol­dása a problémáknak. Végezetül egyre népsze­rűbbek lesznek a fiatal háza­sok körében az úgynevezett ifjúsági lakótömbök. Mi is ez tulajdonképpen? A fiatal házaspár (mind­ketten vagy osak egyikük) belép egy építőbrigádiba, amelyik tapasztalt építőszak­emberek vezetésével egy— két, vagy több lakóházat és szolgáltató házat épít. Az építkezéseket természetesen anyagilag és műszakilag az állam biztosítja. Így több lakás készülhet el. Azok a fiatalok, akik ilyen ifjúsági komplexumokban kapnak la­kást, semmiképpen sem ront­ják a lakásra várakozók esé­lyeit, de ha országos mére­tekben nézzük a kérdést: ak­kor az ifjúsági építőbrigódok meggyorsítják a lákáskérdés megoldását. Mielőtt valaki az építőbri­gád tagja lehetne, hiszen je­lentkező mindig itöbb van, a fiataloknak a munkahelyen kell bizonyítaniiuk. Ellenkező esetben a gyár vezetése és a szakszervezet megtagadhatja a hosszú (maximum 1 év) fi­zetés nélküli szabadság biz­tosítását munkahelyük meg­őrzése mellett. Kiérdemelve a jogot az ilyen szabadságra az építő­brigád tagjaként tanfolyamot végeznek, ahol megismerked­nek az építőszakmák alap­jaival, és egy időre kőműve­sek, hegesztők, ácsok, szere­lők lesznek, és ennek megfe­lelően kapják a fizetésüket. Általában az ifjúsági épí­tőbrigádok rendszeresen túl­teljesítik a feladatukat, mun­kájuk minősége pedig igen magas színvonalú. Ilyen egy lakásbelső Jásznyevón (Fotó: APN) Az Elnöki Tanács ülése Pénteken ülést tartott a Népköztámsaság Elnöki Taná­csa. A testület — a Miniszter- tanács előterjesztését meg­tárgyalva — törvényerejű rendeletet hozott az ország­gyűlés által ez év április 18- án elfogadott oktatási tör­vény hatályba léptetéséről. Az új törvény 1986. szeptem­ber 1-én lép hatályba, ennél­fogva lehetőség lesz arra, hogy az érintettek kellően megismerjék és az illetékes szervek addig elvégezzék a törvény végrehajtásához szükséges feladatokat. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete átmeneti rendelke­zéseket is tartalmaz a tanul­mányokkal szerzett jogok vé­delméről, és a korábbi jog­szabály szerinti iskolai vég­zettség 'elismeréséről. Szocialista gazdasági viszo­nyaink fejlődésének megfele­lően az Elnöki Tanács tör­vényerejű rendeletet hozott a bírósági cégnyilvántartás szabályozásának korszerűsí­téséről. A csaknem négy év­tizede hatályba volt korábbi rendelkezés már nem felelt meg maradéktalanul a meg­változott gazdasági körülmé­nyeknek, és alkalmazása a gazdálkodó szervezeteknek, a polgári jogi társaságok, a 'gazdasági munkaközösségek tevékenységére esetenként nehézséget okozott. A tör­vényerejű rendelet végrehaj­tásának részleteit igazság­ügyminiszteri rendelet szabá­lyozza. Az Elnöki Tanács a továb­biakban bírákat mentett fel és választott meg, majd más időszerű ügyekről tárgyalt. (MTI.) A történelem figyelmeztet 1939 SZEPTEMBER EL­SEJÉN megkezdődött az emberség történelmének legpusztítóbb háborúja: a német—lengyel határon fe­ketekeresztes tankok gázol­ták le a határpóznákat, és aztán lánctalpaik taposták el a hősiesen harcoló len­gyel gyalogosokat és lova­sokat ... Anglia és Francia- ország hadbalépett... Két esztendővel később Európa nagyobb része felett a fa­sizmus horogkeresztes zász­laja lengett, amikor a szov­jet—német határ teljes hosszában újra támadásba indultak a fasiszta hadak: megkezdődött a második vi­lágháború különösen véres, sorsdöntő szakasza, amely­ben végül „fordult a ke­rék”: Moszkva alatt és Sztálingrádnál... A hábo­rú kezdetétől öt év, nyolc hónap és hét nap telt el ad­dig, amíg a karlhorsti né­met hadmérnöki iskola egy­kori éttermében a szövetsé­ges hatalmak megbízottjai előtt Keitel tábornagy alá­írta a feltétel nélküli meg­adás okmányát. Nincs háború, amelyről többet írtak volna, mint a második világháborúról, de nincs háború, amelyről több hazugságot vagy féligazsá­got írtak volna le. Pedig a második világháború elő­története potosan ismert, és a tegnapelőtt szigorúan tit­kos dokumentumok ma hozzáférhetőek mindenki számára. Az okmányok ar­ról vallanak, hogy a hábo­rú elkerülhető lett volna. A Szovjetunió volt a kor ve­zető hatalmai közül az egyetlen, amely a hitleriz- mus lényegét tisztán látta, és megpróbált a kollektív biztonság rendszerével gá­tat állítani annak útjába. Mielőtt Daladier és Cham­berlain a szégyenletes müncheni egyezménnyel utat nyitott a fasiszta hó­dításnak, a Szovjetunió volt az, amely szovjet—francia— csehszlovák katonai tárgya­lásokat javasolt, hogy az annexiónak útját lehessen állni. Moszkva még arra is kész lett volna, hogy fran­cia segítség nélkül katonai segélyt nyújtson Csehszlo­vákiának, ha Prága azt ké­ri. És miközben Chamber­lain és Daladier azt hitték, sikerült elkerülniük a há­borút, a Szovjetunió volt az, amely elhatárolta magát a baljós paktumtól. És 11 hónappal München után, 1939 augusztusában, amikor brit—francia—szov­jet magas szintű katonai tárgyalások kezdődtek — a történelem ugyan nem is­mer feltételes módot, de az nyilvánvaló, hogy Lengyel- országot akkor még meg le­hetett volna menteni — a nyugati hatalmak megint elzárkóztak attól, ami új menetet adhatott volna az eseményeknek. Ma már is­mert annak a titkos utasí­tásnak szövege, amit a Moszkvában tárgyaló angol küldöttség kapott: „A brit kormány nem óhajt olyan kifejezett kötelezettségvál­lalásokat, amelyek megköt­nék a kezünket.” A NAGY KOALÍCIÓ — a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglai szövet­sége, amely a szabadság­szerető népek támogatásá­val végül térdrekényszerí- tette Hitlert — ezért jöhe­tett csak akkor létre, ami­kor Európa nagyobb részét már leteperte a fasiszta ha­digépezet. Európa drága árat fizetett azért, hogy a nyugati hatalmak nem vol­tak hajlandók Moszkvával összefogni a fasizmus el- lenn.. A nagy koalíció olyan politikusai, mint Churchill, Roosevelt, De Gaulle, akik toronymaga­san álltak a Chamberlainok és a Daladier-ek felett, pontosan megértették ezt. A történelem tanulságai éppúgy elfeledtethetetlenek, mint a München után sza­bad utat kapott fasizmus rémtettei. Auschwitzban a gázkamrák tőszomszédsá­gában a krematórium láng­ja festette az eget vérszínű­re, Oradourban és Lidicé- ben asszonyokat és gyerme­keket állítottak a kivégző osztag elé, Budapesten ház­tól házig védték — Berlint. És az út, amely milliók pusztulásához, kevés híján az egész emberiség új jég­korszakához vezetett, a „keleti fenyegetés”, a „szovjet veszély” hamis mítoszával kezdődött. Ma is ezzel operálnak mindazok, akik a fegyverkezési ver­seny új, minden eddiginél veszélyesebb szakaszát kí­vánják elindítani. Ezzel kerül szembe az a diplomácia, amely ma sem­mit sem tekint fontossabb- nak annál, minthogy ki le­hessen iktatni az emberiség életéből egy új háború fe­nyegetését. Azok a javasla­tok, amelyeket a Szovjetu­nió a legutóbbi hetekben- hónapokban tett az Egye­sült Államoknak, egyszerre jelentik egy hagyományos békepolitika folytatását. MEGGYŐZŐDÉSÜNK, hogy amiképp a második világháború „Nagy Koalí­ciójában” testet ölthetett a közös érdek — amihez ké­pest akkor eltörpült min­den különbség — úgy most is felülkerekedhet az, ami összefűzi a népeket és nem­zeteket. Ezt — úgy is fo- gaimazihaitnánk, a józanság új „Nagy Koalíciójának” megteremtését — sugallja szeptember elsején a histó­ria, amelyet a régi rómaiak az élet tanítómesterének neveztek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom