Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-24 / 198. szám

KH HÉTVÉGI MELLÉKLET ■■■■■— 1985. augusztus 24. _________HAZAI TÁJAKON_________ Közutak a régi Magyararszágoa Már itt volt a római örökség Amikor Átmos vezér és népe előtt nyugat felé tartó útjukon felsejlettek a Kár­pátok égbe nyúló bércei, vá­lasztás elé kerültek, neki vágjanak-e lovaikkal, sze­kereikkel a rengetegnek. Ek­kor az oroszok vezére, Ho­lies, elrendelte — írja kró­nikájában Anonymus —, hogy kétezer nyilas és há­romezer paraszt járjon előt­tük, s a Havas-erdőn át a hungi (ungi) határig utat készítsen nekik..Ez le­hetett az első épített út, amelyet a honfoglalók ide- érkezésükkor vágattak ma­guknak. A Kárpát-meden­cében azután több, jól kié­pített, szilárd utat találtak, a rómaiak örökségét. A rómaiak mindig nagy gondot fordítottak az utak­ra, mert ezeken bonyolítot­ták le a kereskedelmet, a birodalom közigazgatását, valamint ezeknek az utak­nak a segítségével tudták légióikat átmasíroztatni az egyik helyről a másikra. Az utakat általában a légiók építették téli pihenőik alatt. Világhírű úthálózatukat a provinciákban is kiépítették. A pannóniai fő út a Dráva mentén Poetovio (ima Ptuj, Jugoszlávia) városnál csat­lakozott a birodalmi főút­hoz. Poetovio áldandó légi­ós táborral rendelkező, ha- dászatilag fontos pontja volt e területnek, mert innen ve­zetett tovább ■ az ősi keres­kedelmi út, a borostyánkő út. Ezt az utat a rómaiak teljesen újjáépítették és Sa- varia (Szombathely) —Scar- bantia (Sopron) érintésével vezették Camuntumig (De­utsch-Altenburg). Savariá- ból két másik jelentős út ágazott le. Az egyik Arra- bonába (Győr) vitt, ahol be­letorkollott a Vindoba (Bécs) Irányából Aquimcum felé vezető Duna melletti limes- útba. A másik út Mogenti- anae (Keszthely) irányában vütt, innen Sopianae (Pécs) után csatlakozott az Aqu­incum — Mursa (Eszék) kö­zötti útba, amely déli irányban vezetett tovább, s ürainasus-útként vált is­mertté. A honfoglaló, majd letele­pedő magyarság örömmel használta ezeket a kitűnő állapotban maradt, és úgy­szólván egész Pannóniát (Dunántúlt) behálózó uta­kat, hiszen például a Győr­ből Veszprém fölé vezető római út mellett, Zircen építették királyi szálláshe­lyet. Erről azért tudunk, mert itt halt meg I. Endre. Hogy ezeket a római uta­kat használták, azt ugyan­csak I. Endrének a tihanyi apátságot alapító oklevele igazolja, amely megemlíti a Fehérvárra menő hadi utat, amit nyilvánvalóan még a rómaiak építettek. Ezután hosszú ideig nem haltunk imagyarországi utak­ról. Csak annyit tudunk, hogy a XIV—XV. század­ban már az egész ország területére kiterjedt az út­hálózatunk. A XVI. században az or­szág már élet-halál harcát vívta a törökkel, az ország- gyűlésnek mégis volt még arra is gondja, hogy az or­szág útjaival Is foglalkoz­zék. Az utak javítását cél­zó intézkedések ellenére a török elleni harcok két év­századában útjaitok nagyon leromlottak. Csak a Rá- kóczi-szabadsághaiTc utóin, az 1723. évi országgyűlé­sen fordult a figyelem is­mét az utakra. 1723-ban III. (Károly a helytartótanács keretében felállított egy bi­zottságot, amelynek egyik feladata az utak építése és fenntartása volt. Magyarországon rosszabb volt a helyzet, mint Euró­pában, mert bár a várme­gyék, városok, földesurak útón-útfélen beszedték az útv'ámokait, hídpénzeket, az utaknak még a javításával sem igen törődtek, nem­hogy imég újakat építettek volna. Ezért azután az ál­lam is kivonta magát az utak építése, karbantartása alól, és egyedül csak a „posihautakra” volt gondja. Az államnak fontos érdeke fűződött ahhoz, hogy az írásbeli parancsok, üzenetek időben és biztonságosan jus­sanak rendeltetési helyük­re. Az első kővel burkolt köz­utakat Magyarországon a múlt század közepétől kezd­ték építeni, melyek mai út­jaink közvetlen elődeinek tekinthetők, történetük ezért inkább kapcsolódik a jelen­hez, mint a múlthoz. Dr. Csonkaréti Károly A cigány nyelv és -zene múltja József főherceg és a cigányság Cigány nyelvtan 1888-ból József Károly Lajos (1833—1905) királyi herce­get, az uralkodó ház tagját nemcsak az államügyek, a honvédség és a tűzoltóság érdekelték, hanem a cigány­ság is. Mindenekelőtt kifo­gástalanul beszélte a cigány nyelvet, amelyet „a cigá­nyok száj árul” tanult meg. Továbbá tanulmányozta már 1852-től kezdve a cigány nyelv főbb nyelvjárásait is: 1. török telepített 2. ma­gyar telepített 3. oláh 4. cseh-morva 5. orosz 6. né­met és 7. vándor cigányok esetében. Ezeket a nyelvjá­rásokat azután összehasonlí­totta a szanszkrittal (India régi irodalmi nyelvével). Már az 1870-es években ké­szen volt „Cigány nyelv- tan”-a amelyet végül is 1888- ban jelentetett meg, közö­sen a Magyar Tudományos Akadémiával, 400 oldalon, rendkívül díszes kiadásban. A könyv eredeti címe: „Ro­mano csibákero sziklaribe azaz: Czigány nyelvibeii tu­domány”. E kiadványnak a nagyobbik része (1—218 ol­dal) József főherceg „Czi­gány nyelvtan” c. tudomá­nyos munkája; címlapján és végén a porosz cigányok cí­merével: futó sündisznó a szájában cserfa ágával. A sündisznó húsa ugyanis a cigányság kedvelt eledele volt és hiedelmük szerint a zárakat, lakatokat megnyi­tó varázserejű vasfű (szasz- truno csár) rejtekhelyét ki­zárólag a sündisznók isme­rik, amelyeket varázsversek­kel kényszerítenek annak elhozatalára. (lásd: Bari Ká­roly: Tűzpiros kígyócska c., 1985. évi kötetének „A vas­fű varázsverse” c. mondóká- ját az 59. oldalon). A könyv másik, nem ke­vésbé fontos része a füg­gelék: „Irodalmi kalauz” vagyis „némileg czigány en­cyclopaedia”, amelyet az MTA felkérésére írt Dr. Po- nori Thewrewk Emil (1938— 1907) egyetemi tanár, aki már régebben érdeklődött a cigányok zenéje iránt is. Sze­rinte: „E kalauz mindazok­nak szolgál, akik a czigány faj iránt érdeklődnek és vde akár néprajzi, akár tör­ténelmi, akár nyelvészeti akár egyéb tudományos czél- ból foglalkozni akarnak.” E mű szerint a cigányok olyan indiaiak, akik sokáig tartózkodtak afgánok között. Magát a könyvet nem sike­rült megszereznem, szeren­csére azonban a Vasárnapi Üjság 1888. évfolyama foly­tatásokban olyan részletes ismertetést közölt Dr. Her­mann Antal tollából, hogy ezen tudományos recenzió kivonata is alkalmas a mai ember tájékoztatására. Hazánkban mindig is nagy volt az érdeklődés a cigány­ság származását illetően, s indiai eredetüket is első­ként magyar ember: Vályi István református lelkész mondta ki 1776-ban, nyelvi alapon. Ponori Thewrewk Emil is­mertette Franz Xaver von Mifclosich (1813—1891) hor- vót származású osztrák nyel­vész, bécsi egyetemi tanár, a bécsi Akadémia osztály­titkára, az MTA 'kültagjá­nak felfogását is, amely sze­rint a cigányok nyelve In­dia 8. árja nyelve, éspe­dig: 1. hindi. 2. marathi 3. pandzsabi 4. sindhi 5. quad- zsarati 6. bengáli 7. origa és 8. cigány (sok kínai eredetű szava is van). Reánk maradt, hogy Jó­zsef főherceg nem csupán szerette, sokra becsülte és elsajátította a cigányok nyelvét, hanem el is ment körükbe pl.: a török nyelv­járás tanulmányozását az Alduna menti Orsován vé­gezte török-cigány táncos­nők körében, s a birtokán, „göböljárási pusztáján min­denféle munkára alkalmazta a cigányokat” sikerrel, még cséplőgép mellé is. Dr. Fazekas Árpád (Következik: Régi cigány költőik) A porosz cigányok címerei futó sündisznó, szájában cser­fa-ággal LÁTOGATÓBAN A történész-orvosnál Sokáig töprengtem, mi a leghitelesebb megnevezése, rangja dr. Fazekas Árpád sok­oldalú munkájának. Hiszen amit éppen negyven esztendeje tesz, az az orvos, a gyermekgyógyász, gyermekszív-specialista munkája. Jó két évtizede azonban — elein­te talán hobbiból, később egyre mélyebb profielkötelezettséggel — az orvosi hivatás, a gyógyítás történetének kutatója, szakírója is ő. Éppen ezért a nyíregyházi gyermek­szívgondozó főorvosát ma már éppúgy jog­gal nevezhetjük orvosnak, mint orvostörté­nésznek. Tanult hivatásának útját az álta­la vezetett intézet léte (ma kétezer szabol­csi gyermek gondozása, gyógyítása) fémjel­zi, a szakmatörténeti kutatások eddigi „számláján” százharmincnégy orvostörténeti közlemény szerepel: 22 hazai és 8 külföldi, elsősorban német nyelvű folyóirat közli tör­téneti és orvostudományi közleményeit 1967 óta. Amikor dr. Fazekas Árpád „műhelyébe” látogattam — talán ezúttal megbocsátható egyoldalúságtól vezérelve — a történészt akartam tetten érni, s erről a rendkívül ér­tékes, érdekes oldaláról bemutatni olvasó­inknak azt az embert, aki 61 esztendős ko­rában a lehető legfiatalosabb temperamen­tummal kutat, ír, bogozza régmúlt gyógyí­tók és gyógymódok históriáit. Lakásának rendelővel ötvözött kutatószobájában, a pol­cokon a jól rendszerező kutató logikus rend­jében sorakozó gyűjtők, dossziék fekszenek, s legalább három-négy irattartóban külön­álló témák szerint az éppen feldolgozásra, kiegészítésre váró anyag gyűlik. S ezzel a műhelytitok nyitját is megle­lem: esténként olvas, régi kiadványokban, könyvekben, folyóiratokban, a századelő vagy még régebbi korok napilapjaiban tal- lózik a kutató. Aláhúz, kijegyzetel majd a munkájában évtizedek óta kísérő társnak, feleségének diktálja írógépbe a megőrzésre szánt idézeteket, gondolatokat, dokumen­tumrészleteket. És ugyancsak ezzel a házas­társi alkotó segítséggel készülnek el a szer­kesztőségeknek, kiadóknak szánt kéziratok. Ez persze már a mai kutatószoba hangu­lata, valósága. De hogy is kezdődött? Mi­kor jegyezte el magát dr. Fazekas Árpád saját hivatása múltjának felderítésével? Az életrajz titkainak leleplezése nélkül ezt a kiinduló pontot sem lelnénk meg. Te­hát így kezdődött: a Debreceni Orvostudo­mányi Egyetem 1947-es dátumozású íriss diplomájával a kezében öt évre ott maradt dolgozni egyetemén, majd 51-ben kinevez­ték őt a berettyóújfalui kórház gyermek- és fertőző osztályának vezetőjévé, kórházi fő­orvosi rangban. Csakhogy a csengeri szüle­tésű fiatalembert vonzotta vissza a szűkebb haza, s 57-ben sikerült is megtérnie s«.ülő­megy éjébe. „Akkortájt még nem sokat tudtam Jó­sa Andrásról, nem tudtam, ki volt Jósa Ist­ván. De érdekelt a személyük, s ezzel együtt az orvosi hivatás múltja is ... ” A Szabolcs-Szatmár megyei múzeumok akkori igazgatója, dr. Csallány Dezső ]0 ér­zékkel vette észre a fiatal orvosban a kuta­tó szenvedély első szikráit, s arra bíztatta, hogy mélyüljön el Korányi Frigyes hátra­hagyott irataiban, s a Korányi-emlékház avatása előtt nézze át az összegyűlt okmá­nyokat. Nos így kezdődött... s már az el­ső lépés izgalmas felfedezést hozott: dr. Fa­zekas Árpád jó latin nyelvtudása megdön­tött egy 1927 óta élő tévhitet, mégpedig Ko­rányi Frigyes születési időpontját illetően. A latin nyelvű keresztlevél másolatán Fa­zekas doktor ugyanis felfedezte a pontos dátumot: 1827. december 17-t. Ezzel hivata­losan megcáfolta azt a tévedést, amit a nagyhírű orvos fia, Korányi Sándor köve­tett el a „Pesti Hírlap Vasárnapja” 1927. július 24-i számában. E hasábokon ugyanis tévesen az 1828. december 20-i születési da­tum állt. Dr. FazelAs Árpád értekezést írt minderről az Orvosi Hetilap 1967-es évfo­lyamába („Korányi Frigyes születési adatá­nak korrekciója”), s ez a momentum elindí­totta őt az orvostörténeti kutatás mély ré­tegei felé. Szenvedélyesen vetette bele magát könyv­tárak, levéltárak, hivatalos és magángyűj­temények anyagába. 37 orvos szerzőtárssal és múzeológusokkal, történészekkel együtt és gyakorta önállóan publikál. Lapunk ha­sábjain is olvashatjuk érdekes sorait, köny vekben is publikál. Nevéhez és a közeli években eltávozott Molnár Mátyás nevéhez fűződik Vay Ádám feleségének, füvész- könyve, illetve annak 1979-es nyíregyházi kiadása („Zay Anna-féle herbárium — 1718”). Ezt megelőzően, a hetvenes évek de­rekán orvosi és kultúrtörténeti adalékok gazdag sorából írta meg az „Orvosi emlé­kek Szabolcs-Szatmárban” című könyvet. A motiváció, az orvostörténeti kutatáshoz való vonzódás indítékait keresvén, dr. Fa­zekas Árpád életútjának még korábbi állo­mására is vissza kell térnünk. Mert volt egy pillanat, amikor a nagy történelem sze­le is megcsapta az akkor még harmadéves medikust: harctéri orvossegédi katonai ké­pesítéssel a budai önkéntes ezred tagja lett, s részt vett Buda felszabadító hadművele­teiben. (Ma tagja a Magyar Ellenállók, An­tifasiszták Szövetségének.) Nem tölti ki dr. Fazekas Árpád napjait a gyógyítás, a kutatás: jut még ideje a köz­életben való más „műfajú” részvételre is, hiszen tevékenyen dolgozik a TIT-ben, a Hazafias Népfrontban is. A megyében ez- ideig 14 emléktábla állítására ő tett javas­latot, a népfrontban a honismereti társadal­mi bizottság elnöke immár három perió­dusban. 0 maga így vall minderről: „Ez a ténykedésem is hozzájuttat kitűnő emberi kapcsolatokhoz, barátságokhoz, s ez mind­két munkában — az orvoséban és a kuta­tóéban is — gazdagít engem.” Lakásának dolgozószobájában most új meg új feljegyzések kerülnek néhány fris­sen nyitott gyűjtődossziéba. Elkészült kéz­iratban a szabolcsi fülészet kialakulásáról szóló tanulmány és egy másik, a szívbeteg gyermek életmódjáról szóló munka is. Gyű­lik az anyag „A cigány nyelv és zene múlt­ja” című értekezéshez is, amely mintegy az orvostörténeti felfedező munka „mellékter­méke” lesz. Érdekesnek ígérkezik a peda­gógiai műhely számára készült tanulmány Ratkó József költészetének orvosi vonatko­zásairól („Ratkó verseinek negyedében fel­lelhetők orvosi vonatkozások ...”). Könyv- ismertetést ír dr. Fazekas Árpád a Szabolcs- Szatmári Szemle számára, s talán a legiz­galmasabb vállalkozásról még szólni kelle­ne: az Élet és Irodalom hasábjain Benedek István Gábor cikkéből értesült a nyíregy­házi kutató arról, hogy egy pekingi zenetu­dós Bartók nyomán és saját népzenei kuta­tásai alapján megállapította: „kétségtelen a magyar népdal ősi közép-ázsiai kapcsolata.” A kínai tudós bizonyító tételeit erősítendő dr. Fazekas Árpádnak is lesz mondanivaló­ja ez ügyben... Elégedett-e az őt körülvevő világgal ez a rendkívül színes, értékes életet élő orvos? „Nyugtalan vagyok, bánt engem, hogy hazánk lakossága társadalmi méretekben nagyon egészségtelenül él. Baj van nálunk a személyi és környezeti higiénével... El­hízás, iszákosság, nikotin, alacsony népsza­porulat ...” Ezt az orvos mondja, s hozzá­teszi a történész: „A hosszú élet regulája mindig megvolt, s ha ezt nem tartjuk be, nem megyünk előre.” (Amúgy mellékesen, mert ezt a körülményt ő maga is mellékesnek nevezi, a portré tel­jességéhez mégis nélkülözhetetlen: dr. Fa­zekas Árpád édesanyja révén távoli leszár­mazottja Bessenyei Györgynek. Leánya a Biogál elektromérnöke, fia matematikus, városunk tanácsán a gépi adatfeldolgozást irányítja.) Szilágyi Szabolcs SEPARATUM CSURGAY KÁLMÁN GYÓGYSZERÉSZI KÖZLÖNYE ’ FAZEKAS ÁRPÁD COMMUNICATION ES DE HISTÓRIA ARTIS MEDICINÁÉ ORVOSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK MEDICINA KIADÓ • BUDAPEST Az orvostörténész egyik friss publikációjá­nak különlenyomata.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom