Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-24 / 198. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1985. augusztus 24. Tyúkodra, Varga Gyulának Gondolom, meglepi, hogy a nyilvánosság előtt juttatom el Önhöz e sorokat. Mitévő legyek, ha másokkal is meg szeretném osztani azt az örömet, amit a megyei tanács — melynek ön is tagja — legutóbbi ülésén éreztem, felszólalása alkalmával. Értesült már róla a megye közvéleménye annaik idején, hogy a terület- és településfejlesztési koncepciót vitatták alkkor, s az volt a tét: a kistelepüléseket vagy a nagyobb községeket helyezzék-e első helyre a pénzjuttatásnál. ön — mint a húsz véleménynyilvánító többsége — a többszörösen hátrányos helyzetű települések gondjainak apasztása mellett kardoskodott és tisztességes eszközökkel — korteskedett. Én ugyanis ennek véltem, amikor a tyukodiak véleményét tolmácsolva arról szólt: megyénkben 43 település a beterjesztett javaslat szempontjából „semleges”, tehát őket nem érinti különösebben, hogy milyen döntés születik. Ekkor fordult ön ennek a 43 településnek a képviselőihez, kérve kérvén őket, hogy szavazatukkal ők is a kistelepüléseket 'támogassák. Túl azon, hogy okos érvekkel támasztotta alá szándékát, nekem — s úgy láttam, még sok más jelenlevőnek — az tetszett különösképpen, hogy eddig szokatlan megoldással próbálkozott. Nem csupán a hangvétele volt újszerű, hanem tiszteletre méltó a szándéka és a szókimondása. Megfigyeltem: ön fél szemmel sem nézett az elnökség irányába, hogy vajon miként reagálnák a megyei vezetők a szavaira, hanem a választott megyei tanácstagolk felé fordulva szólt, érvelt, agitált. Pedig, ha oda- pillamt az elnökségire, megláthatta volna a vezetők arcán is az öröm jeleit, ők sem tudták elrejteni érzésüket. Senki sem fogalmazta meg ezen az ülésen a szokott módon, hogy íme, ez a közéleti demokratizmus erősödésének újabb jele — de láthatóan mindenki így vélekedett. Ha már itt tartunk, szeretném emlékébe idézni azt is, hogy amikor elérkezett a legizgalmasabb pillanat, a szavazás, kétszer lendültek magasba a kezek. Először azok voksoltak a beterjesztett javaslatra, akik a hátrányos helyzetű települések megsegítését akarták, aztán felemelték kezüket azók is, akik ellene szavaztak. Méghozzá nem is egyszer, hanem — a pontosabb szavazatszámlálás miatt — újabb próbát is tettek. És akik mást akartak, mint a többség, újból magasra tartották a kezüket. Lehet-e örülni az ilyen ellenszavazatoknak? A teljes válaszért vissza kellene nyúlni közéleti demokratizmusunk eddigi alakulására, amire egy ilyen levélben nincs mód. Most csupán annyit: hosszú éveken át gyakorta tapasztalhattuk, hogy zömében egyhangú döntések születtek a különböző testületi üléseken, s ehhez már hozzá is szoktunk. Legtöbbször valóban indokolt volt az egyöntetű döntés, ám akkor is „egyhangúlag” született a határozat, amikor pedig nem ártott volna egy-két intő, figyelmeztető ellenszavazat. Ellenvélemény természetesen volt ilyen esetekben is, de a szavazáskor legfeljebb a tartózkodás passzív biztonságába vonult vissza a döntéssel egyet nem értő. Gyakorta úgy gondolkodtak az ilyenek: miért nézzenek rám ferde szemmel, miént haragítsam magamra egyik-másik vezetőt, akinek köze van a beterjesztett javaslathoz? Ezért aztán lemerevedtek a kezek. Most, az újonnan alakult megyei tanács első munikaülésén természetesnek tűnt, hogy ellenvélemények is vannak. Érthető ez, hiszen a megyei érdeken belül: egy-egy településnek nagyon is eltérő lehet a vágya, a célja. S ha a legutóbbi szavazáskor bizalmat kapott megyei tanácstag valóban a szőkébb pátria érdekét akarja képviselni, akkor szólnia, hadakoznia kell, s ha a körülmények úgy hozzák, ellenvéleményét sem szabad véka alá rejteni. Tudtuk, persze, hogy tudjuk, az ilyen ellenvéleményen levők sem a 'közös érdek ellenségei, ezért egyre inkább nem néznek ferde szemmel azokra, akik ezt ki is nyilvánítják. Gondolom, ön is hasonló véleményen van, s velem együtt örül közéletünk frissülésének. Gaál Ferenccel, a megyei tanács osztá ly vezető jével A A mezőgazdasági betakarításban a munkacsúcs két időszakra esik. Ezek közűi egy az aratás és ezt követően nagy feladat az őszi érésű növények begyűjtése, értékesítése. Milyen kilátásaink vannak a főbb növényeknél, a kukoricánál, dohánynál, burgonyánál? — A kukorica vetésterülete a már említett okok miatt nem érte el a tervezettet, nagyüzemeink 11 ezer hektárral kevesebb kukoricát vetettek. Az ebből eredő gondokon csák egy kiemelkedően jó termés enyhíthet. Most a növények állapota jó, sokat használt a nagy melegeket félváltó kiadós csapadékhullás. Félő, hogy egy korán érkező őszi fagy további terméskiesést idézhet elő. Re- méljülk, nem így lesz. Nem kedvezett az időjárás a pillangósok és a réti fű első kaszálásakor. Ügy tűnt, idén az állatállománynak üzemeink nem tudják megtermelni a szükséges szálas takarmányt. Időközben a helyzet változott — kivételektől eltekintve —, ma már van elegendő és jó minőségű széna és bízhatunk abban, hogy meglesz a szükséges lédús takarmány is. A A burgonyával már évek óta gond van w és különösen az volt az elmúlt évben. Az üzemek termésűk nagy részét nem tudták értékesíteni. Milyen hatással volt ez a termelői kedvre, idén javul-e az értékesítési lehetőség? — A termelői kedv számottevően nem csőikként, ez lemérhető a termőterületen. A nagyüzemi burgonya 3200 hektár, a tavalyinál kisebb, közepes termés várható. Az értékesítési gondok nem enyhültek. Mi úgy ítéljük meg, hogy 30 ezer tonna étkezési burgonyának jelenleg nincs biztos piaca. Ezt jeleztük a MÉM-nek, a HUNGAROFRUT-nak. az idei növénytermelésről A Vége az aratásnak, a búza, a rozs már v a magtárakban van, vetettünk, arattunk. Mekkora területen? — Szabolcs-Szatmárban az elmúlt őszön a nagyüzemek 105 ezer hektáron vetették el az őszi kalászosokat. A vetésre kemény tél következett, de mert üzemeink a munkát időben és jó minőségben végezték, a nagy hideg nem tett jelentősebb kárt az állományban. Tavasszal úgy tűnt, ismétlődhet az 1984. évi jó eredmény, búzából, rozsból bő termés lesz. Nem így alakult, közbeszólt az időjárás. Mire aratásra került a sor, a betakarításra váró terület már 89 200 hektárra csőikként. A többi kipusztult, tgy búzából az aratóterület 62 ezer hektár volt, rozsot 28 700 hektárról kombájnolták, az őszi árpa 5900 hektárt tett ki. A Az aratás mindig a felkészüléssel kez- ^ dődik. Ez miként sikerült? — A betakarítás idén a nagy átlaghoz viszonyítva késve kezdődött. A későbbi kitavaszodás, csapadékos május—június után elhúzódott a kalászosok érése, emiatt betakarításban a lemaradás bő két hetet tett ki. A felikészülés az üzemekben kivétel nélkül elismerésre méltó volt. Nemcsak időben, de jó minőségben javították ki a több miint 900 kombájnt, a szállitójárműveket, elvégezték a felújításokat a szárítóüzemekben. A betakarítást megelőzően mindenütt intézkedési terv készült. Felkészültek az aratásra a mezőgazdasággal kapcsolatot tartó intézmények, vállalatok, kereskedelmi szervek is. Jellemző, hogy ismerve a nagy esőzéseket követő talajviszonyokat, sok helyütt számoltak arra, hogy az aratásnál lánctalpas, úgynevezett rizsarató kombájnokra lesz szükség. A TE- SZÖV koordinálásával jó előre megszervezték azt is, hogy megyénk csehszlovák, illetve Békés megyei véndégkombájmokat fogad. Ezek után az aratás zavartalanul, gondok nélkül történt. Kedvezett, hogy időközben jóra fordult az idő, meleg napok következtek, kevesebb energiát igényelt a szárítás. Nem volt gond az alkatrészellátással, zavartalanul történt a gabona átvétele, raktározása. Egy éve kenyérgabonából rekordtermésünk volt. Milyen az idei végelszámolás? — Sajnos a termés várakozáson alul alakult. Arpábóil 18 ezer tonnával, búzából 100 ezer tonnával, rozsból 20 ezer tonnával takarítottunk be kevesebbet, mint egy éve. A kisebb hozamnak fő oka, hogy a minimális téli kipusztulást csapadékbő tavasz követte. A belvíz nagy területeket borított, a megmaradt állomány kiritkult. Csökkentette a hozamokat, hogy az őszi kalászosok virágzás és kötődés idején nem kaptak elég napfényt, hőhiányuk volt. A kalászok ablakosak lettek, a szemek nem fejlődtek megfelelően. A termésátlagok ismeretében elmondható-e, hogy a kenyérnek való azért megtermett? — A kenyérgabona a megye igényeinek elegendő. Kenyerünk lesz. Ezzel szemben a takarmánygabona nem elég, más megyékből behozatalra szorulunk majd. Gond továbbá, hogy a kisebb termés miatt az exportlehetőség kenyérgabonából most kisebb lesz. £ Mielőtt a növénytermesztés egyéb ágai- w ról beszélgetnénk, váltsunk szót az elemi károkról. Közismert, hogy megyénket ritkán tapasztalható méretű ár- és belvíz sújtotta, s ehhez hozzájárult még nem egy területen a gyakori, sőt a totális jégverés. — A nagymértékű belvízborítás eredendője, hogy sok volt a hó. Olvadáskor a hóié elvezetésére, a víz befogadására vízfolyásaink, vízgyűjtőink nem voltak képesek. Növelte később a vízborítást az április végén kezdődött esős időszak, a Medárd. Májusban a sokévi csapadékmennyiségnek térségenként két-háromszorosa hullott. Az esztendők átlaga 60 milliméter, ezzel szemben a Tisza és Szamos közén 117, Beregben 164, az Ecse- di-láp térségében 106 millimétert mértek. E nagy mennyiségű víz miatt 46 ezer hektár bevetett szántó károsodott, vetetten maradt 15 500 hektár. Tönkrement 14 ezer hektár gyep és legelő is. A kialakult talajállapot miatt mezőgazdasági üzemeink nem tudták időben elvégezni a növényvédelmi munkákat, nem tudták megkezdeni a kukorica talaj-előkészítését, a vetés elhúzódott, ez tovább növelte a károkat. A A helyzet kritikussá vált. A MÉM-ben és a megyében veszélyelhárító operatív „...Friss információ, bogy az említett 3! termelőszövetkezet 213 idillié forint állami támogatásban részesül, ennek elosztása napokén belül megtörténik. Iz állami Biztosító 430 millió forint kártérítést fizet..'’ bizottság alakult. Milyen céllal, feladattal láttak munkához? — Mindenekelőtt felmértük a keletkezett károkat, azoknak hatását a gazdálkodásra, összességében az ártéri árvíz és a belvíz 875 millió forintos kárt okozott. Ehhez még hozzájárul a többszöri jégverés, legutóbb júniusban Mérik-Vállaj térségében. A jégkár töhb mint 75 millió forint. A tavaszi fagy 190 millió forint értékű kiesést okozott a gyümölcsösökben. Éz előzetes adat, véglegesítésre az alma betákarltása után kerülhet sor. Mindent összevetve megyénk mezőgazdaságát ért kár augusztus első hetéig 1 milliárd 100 millió forint volt. 4| Milyen intézkedések történtek a károk enyhítésére? — Az operatív bizottság által meghatározott intézkedéseknek három része voüt. Üzemi, megyei és központi feladatok. Üzemi feladatiként határoztuk meg többek között a gyors belvízmentesítést, a vetésszerkezet módosítását, a mezőgazdasági üzemek együttműködését, az eszközök átcsoportosítását és olyan intézkedési terv elkészítését, amely a gazdálkodás továbbvitelét szolgálta. Megyei feladatként jelöltük meg a pénzügyi feltételek javítását úgy, hogy a felesleges készleteket az érintett vállalatok visszavásárolják. Intézkedés történt arról, hogy a takarmánygondok miaftt a belvízzel sújtott üzemekből a vágóállatokat soron kívül felvásárolják. A központi szervek, a MÉM és PM feladata volt a meg nem térült elemi kár részbeni dotálása, a készletfinanszírozás enyhítése, illetve a keletkezett károk miatt a pénzügyi hiányos szövetkezetek veszteségrendezési módjának kidolgozása. Milyen eredményekkel járt az operatív bizottság munkája? — A felmérések végeredményét, a károk nagyságát már említettem. A felmérést követően az üzemek gonddal készítették el intézkedési terveiket, a vetetlenül maradt területeiket igyekeztek hasznosítani. A módosított vetésszerkezetben szemes kukorica helyett nagy területen vetették silókukoricát, szántóföldi takarmányt. A Vetömagtermel- tető Vállalat visszavásáróUta a feleslegessé vált vetőmagkészleteket, biztosította a szükséges korai érésű kukorica-vetőmagot. Az Agroker Vállalat a fél nem használt és feleslegessé vált növényvédő szereket, műtrágyákat vásárolta vissza. A Miként segítettek a minisztériumok és mennyi kárt térít az Állami Biztosító az egymilliárd-százmillió forintból? — Az operatív bizottság 63 termelőszövetkezetben végezte a kárfelmérést. Harmincegy olyan üzem van, ahol a kármagyság pénzügyi hiányt akozott. Friss információ, hogy az említett 31 termelőszövetkezet 213 millió forint állami támogatásban részesül, ennek elosztása napokon belül megtörténik. Az Állami Biztosító 430 millió forint kártérítést fizet, ez nem végleges, hiszen mint említettem, a jégkárok teljes értékelésére csak a (később ietóben kerül sor A Gondok voltak korábban a dohányterw mesztéssel? — Kedvezőbb a helyzet, mint a burgonyánál. A dohánytermő terület 6453 hektár, jók a terméskilátások. Az értékesítéssel nincs baj, főként, mert korszerűsödött a fajtaösz- szetétel, a dohányipar azt kapja, amire szüksége van, főként Virginiát. A Virginia fajták növelik az exportlehetőségeket, de kedvező a termesztésük az üzemeknek is, hiszen bő termés és jó minőség esetén nagyobb árbevételre számíthatnak. Szabolcs-Szatmár nagyértékű terméke a téli alma. Közismert, hogy az almatermesztés jövedelmezősége az elmúlt években erőteljesen csökkent, bajok voltak az értékesítéssel, okkal, ok nélkül nagymértékű volt az ültetvények kiselejtezése. Ml a véleménye erről? — A korábbi években- Valóban sok volt a gond.'Az elfhúl't évben vis'zon't jó termés volt, kedvezőbben alakult az értékesítés, az exportár. Ezeknek együttes hatására is mérséklődött az ültetvényselejtezés. Ez azonban nem elég, most már előbbre kellene lépni, sürgető feladat a fajtaváltás, az ültetvény- telepítés. Nagy gond, hogy üzemeinkben a korszerűsítéshez nincsenek meg a pénzügyi feltételek. Erről a közeljövőben az almatanácskozáson bővebben lesz szó, hiszen a VII. ötéves tervben a fejlesztésekkel számolnunk keli. Megyénkben az elmúlt négy évben szinte nem történt almatelepítés. Emiatt gondjaink csak növekedhetnek. Milyen az almatermés most, miként alakul az értékesítés, feldolgozás? — Nagyüzemeinkben a termő gyümölcsös 22 ezer hektár, plusz a kisüzemi terület, amelynek termőterületét csak becsülni tudjuk. Tény, hogy terméskilátásaink szerényebbek a tavalyinál, 510—520 ezer tonna téli almára számíthatunk. Ebből az őszi exportlehetőség 220 ezer tonna. Növekszik az ipari feldolgözákiapacitás, a légyártás tavaly új üzemekkel bővült. Idén a kapacitást a helyenként végrehajtott rekonstrukció bővíti. Az értékesítés, feldolgozás ilyen alapon zavartalannak tűnik. Teljes egészében mégsem az. Gondunk, hogy a szünet már megkezdődött, és csak az utolsó pillanatban ismertük meg az almaárakat. Megnyugtató azonban, hogy végül az előzetesen meghirdetett ár került elfogadásra. Reméljük, hogy a szállítási feltételekben javulás történik. Feszültség van jelenleg a göngyöleg- és csomagolóanyag-ellátásban. A Összességében az idei év nem kedve- w zett mezőgazdaságunk növénytermesztésének. Az évből azonban hátravan még négy hónap, elkezdődött az őszi csúcs, mi a teendő? — Mindenekelőtt azt kell figyelembe vennünk, hogy ezzel az évvel zárul egy tervidőszak és már most készülni kell a következő ötéves tervre. Mezőgazdasági üzemeinknek úgy kell dolgozniuk, hogy az eddig keletkezett károk ne növekedjenek. A jól szervezett és gondosan végzett őszi munka javíthat helyzetünkön. Törekedni kell arra, hogy az állattenyésztés, a melléküzemági termelés eredménye javítsa a gazdálkodást és ne növelje gondjainkat. Az előttünk álló időszak sok lehetőséget kínál az eredmények növeléséhez, a veszteségek csökkentéséhez. Üzemeinknek élni keli ezekkel a lehetőségekkel. ^ Köszönöm az interjút. Seres Ernő 'HÉTVÉGIÉI INTER J^J KM